Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-29 / 99. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! I /T * wTT^H SÜL £§|ÍjSk AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évf. 99. szám Ára: 1,20 Ft 1980. április 29. kedd Megkezdődött az európai kommunista és munkáspártok találkozója Párizsban zeti; tagja Berecz János, az MSZMP KB tagja, a külügyi osz­tály vezetője és Horn Gyula, a külügyi osztály helyettes vezetője. A L’Humanité, a Francia Kom­munista Párt napilapja Roland Léroy főszerkesztő vezércikkével üdvözli a találkozót és sok sikert kíván munkájához. A párizsi találkozón részt vesz­nek olyan pártok, amelyek hatal­mon vannak és országukban a szo­cializmust építik, a tőkés Európa olyan pártjai, amelyek erős parla­menti képviselettel rendelkeznek, vagy képviselői jelen vannak a kormányban, és olyan pártok is, amelyek épp hogy kiléptek az ille­galitásból és nehéz körülmények között harcolnak. Mindezek a pár­tok nincsenek azonos véleményen minden kérdésben, vannak köztük nézetkülönbségek vagy nézetelté­rések. A mostani találkozó e pár­tok eltökéltségéről tanúskodik: (Folytatás a 2. oldalon.) Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Hétfőn reggel a párizsi Méridien Szállodában megnyílt 22 európai kommunista és- munkáspárt talál­kozója, amelyen a béke és a lesze­relés problémáit vitatják meg. A találkozón, amelyet a Francia Kommunista Párt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt kezdeménye­zett, e két párt küldöttein kívül az NSZK. az NDK, Ausztria, Nyugat- Berlin, Belgium, Bulgária, Ciprus, Dánia. Finnország, Görögország, Magyarország, Írország, Luxem­burg, Málta. Norvégia, Portugália, Svájc, Csehszlovákia, Törökország és a Szovjetunió kommunistáinak delegációi vesznek részt. Az 1976-os berlini értekezleten részt vett kommunista és munkáspártok közül öten nem küldték el képvi­selőiket Párizsba: a jugoszlávok. olaszok, spanyolok, hollandok és románok. Az MSZMP küldöttségét Gyenes András, az MSZMP KB titkára ve­Hatodszor is kiváló a Kiskunmajsa és Vidéke ÁFÉSZ Szombaton a késő délutáni órákban ünnepségre jöttek össze a Kiskunmajsa és Vidéke ÁFÉSZ tag­jai, a nagyközségi művelődési házban. A fogyasztási szövetkezet immár hatodszor nyerte el a kiváló cí­met. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert a megtisztelő kitüntetést egymás után kapta meg a lelkes kollektíva. A szövetkezet a hetvenes évek ele­jétől kezdve dinamikusan, egyenletesen fejlődik, eredményei többségében megyei átlag felettiek, me­lyek forrása a tartalmas munka, a jól szervezett munka verseny. Szükséges mindezekhez még hozzá­tenni azt is, hogy harmadízben elnyerte a szövet­kezet az ágazati vándorzászlót is. Az ünnepi eseményen jelen volt Patai János, a SZÖVOSZ elnök- helyettese, Forró Andor, a Keres­kedelmi^ Pénzügyi és Vendéglá­tóipari Dölgozók Szakszervezeté­nek elnökségi tagja. Eljött áz ün­nepségre Dr. Matos László, a me­gyei tanács elnökhelyettese, Is- pánovits Márton, a MÉSZÖV el­nöke, Egyed Ferenc, a KPVDSZ . megyei bizottságának titkára. A termelési tanácskozás' leve­zető elnökének,' Nyerges Benja­min kereskedelmi főosztályveze­tőnek köszöntő szavai után Sipos Jenő, az áfésZ elnöke ismertette az elmúlt esztendő eredményeit. Elmondotta, hogy egy esztendő alatt majdnem háromszázötven személlyel gyarapodott a taglét­szám. és jelenleg csaknem hatez­ren vannak. A körzetéhez tarto­zó terület lakosságának megköze­lítőleg 30 százaléka belépett a szövetkezetbe. Az áfész tavalyi összes árbevé­tele elérte a .404 millió forintot, egy éy alatt több mint 7 száza­lékkal növekedett. Az éves nye­reségük csaknem 8 százalékkal több az előző esztendeinél. 1979- ben még számos olyan eredményt értek el, amire méltán büszkék. Tovább erősödött a termelési és értékesítési kapcsolatuk a szak­csoportokkal. Mintegy 36 millió forint értékű árut vásároltak fel. Egyik legjelentősebb ezek között a liba tenyésztő szakcsoport, amely még 1962-ben alakult, és taglét­száma száznyolcvan. A szövetkezet elnöke a továb­biakban részletesen ismertette az • Sípos Jenő elnök büsz­kén mutatja az oklevelet, az ünnepi munkaértekez­let résztvevőinek. egyes ágazatok eredményeit, majd foglalkozott a dolgozók életkörül­ményeinek javítására tett intéz­kedésekkel. Figyelemre méltók azok az in­tézkedések is, amelyek a vendég­látóipari ' étkeztetés fejlesztését szolgálták. Először vezették be az önkiszolgáló rendszert. A jövő évtől kezdve több étel előállításá­ra lesznek képesek, mert tavaly elkezdődött és több mint 5 millió forint beruházással elkészül a vendéglő, a korszerű cukrász­üzem. Ez utóbbi létesítésével a körzetükhöz tartozó községek cukrászati termékekkel történő ellátása megoldódik. Az elnök beszámolóját köve­tően Patai János átadta a kitün­tetéseket Sípos Jenő elnöknek. Az áfész a kiváló címmel együtt ismét elnyerte a belkereskedelmi miniszter, a KPVDSZ központi vezetősége és a SZÖVOSZ elnök­ségének vándorzászlaját is. A SZÖVOSZ elnökhelyettese elis­meréssel méltatta a kollektíva eredményeit, és kiemelte: külö­nösen nagy jelentőségű, hogy si­került mindén esztendőben ma­gasabb szintre lépniük. Ugyanezt hangsúlyozta Forró Andor hozzá­szólásában. Az ünnepségen kitüntetések át­adására is sor került, Patai János Muzsik Péter TÜZÉP-telepveze- tónek a belkereskedelmi miniszter Kiváló. Munkáért kitüntetését nyújtotta át, Mészáros. Sándórné számviteli osztályvezető, Balogh Béla, szakszervezeti bizottsági titkár és Fülöp József, a 19-es számú élelmiszerbolt vezetője a SZÖVOSZ elnöksége által oda­ítélt Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetésben részesült. Ezt követően Sípos Jenő elnök vállalati kitüntetéseket adott át! * A Belkereskedelmi Miniszté­rium kollégiuma, a SZÖVOSZ el­nöksége és a KPVDSZ elnöksége a kiváló címet adományozta még a Solt—Harta Fogyasztási Szö­vetkezetnek. Elismerő oklevelet a Bácsalmás és Vidéke Fogyasztási Szövetkezet kapott. A takarékszövetkezetek közül kiváló lett a jászszentlászlói, a hajósi és a nagybaracskai elis­merő oklevélben részesült. Ezeket a kitüntetéseket a Pénzügymi­nisztérium, a SZÖVOSZ elnöksé­ge és a KPVDSZ elnöksége ado­mányozta. A lakásszövetkezetek közül a SZÖVOSZ elnökségének döntése, alapján a Kecskeméti városközponti Lakásfenntartó Szövetkezet részesült elismerő ok­levélben. K. S. Döntő szakaszban a tavaszi munka A tudomány és a gyakorlat jó összehangolása Döntő szakaszához érkezett Bács-Kiskun megyében a ta­vaszi munka. Jóllehet, a felmelegedés még mindig lassú, sokkal ütemesebb a tavaszi növények vetésé, mint korábban. A napi középhőmérséklet ugyan 4 —6 fokkal alatta maradt a százéves átlagnak, az elmúlt időszakban lehullott csapadék sokat pótolt, és előmozdította a növényzet fejlődését. A bo- rongós idő pedig megakadályozta az erőteljesebb lehűlést, a fagyveszély kialakulását. Tizenegy szántóföldi és kerté­szeti növény vetése a legsürgő­sebb ebben az időszakban. A me­gyei mezőgazdasági szakigazgatás legutóbbi értékelése szerint a ta­vaszi kalászosok, évelő pillangó­sok, a kertészeti növények közül a borsó vetése befejeződött, a fű- szerpaprika 120 hektár híján kész, a burgonyaültetésnek már csak 20 százaléka van hátra, és egy hét alatt tíz százalékkal emelkedett a kukoricával vetett terület Bács- Kiskun megyében. A legfőbb és a legnagyobb ve- tésterületű takarmány tavaszi munkáját minden eddiginél gon­dosabban végzik a mezőgazdaság dolgozói. A jánoshalmi Petőfi Tsz- ben Adám Imre, Gerber József irányításával három gépsorral éj­jel-nappal váltott műszakban vet­nek a termelőszövetkezet gazdái. Ebben a munkában részt vevők valamennyien szocialista brigád­tagok. Anyagi érdekük és erkölcsi kötelességük, hogy a növény szá­mára legalkalmasabb időben ves­sék a kukoricát, és a legjobb mun­kát végezzék. Nappal és éjjel a szántóföldön és a szerelő műhely­ben ügyeletes műszaki szakembe­rek vigyáznak a gépekre, hogy a kukoricavetők zavartalanul dol­gozhassanak. Kétezer-száz hektár a jánoshalmi Petőfi Tsz idei ve­tésterülete. Ennyi kukorica ter­mésére van szüksége a közös gaz­daságnak ahhoz, hogy az állatte­nyésztésnek meglegyen a kellő ta­karmánya. A Bácskai és a Duna melléki közös gazdaságok — közöttük a jánoshalmi Petőfi Tsz is — arra törekednek, hogy javítsák az or­szág energiafelhasználásának mér­legét. Az előző évi termelési ta­pasztalatok összegezése alapján módosították a növény fajtaössze­tételét. Több rövidebb tenyészide­jű kukoricahibridet termesztenek, mint 1979-ben. így az energiaigé­nyes szárításra nem lesz olyan nagymértékben szükség, mint ko­rábban. A kukorica-vetőmag fajtaössze­tételének javítása nemcsak a szö­vetkezeteken múlt. Hozzájárultak ehhez a hibridkukorica-nemesítő tudományos intézetek, a vetőmag­előállító gazdaságok és a forgal­mazó vállalatok. A Bácska és a Duna mellék hatvankét mezőgaz­dasági üzeme közül csupán két szövetkezetben nem tudták úgy elvégezni a talaj-előkészítést, hogy valamennyi kukorica ősszel mély­szántott talajba kerüljön. A körzet 60 gazdaságának viszont sikerült ezt az elhatározását teljesítenie. Ez már önmagában is jó alap a termény hozamának tervezett nö­velésére az V. ötéves tervet záró esztendőben. K. A, tt Összehívták a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülését Az előzetes, megállapodá­soknak megfelelően 1980. május közepén Varsóban tartják meg a Varsói Szer­ződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének so­ron következő ülését. (MTI) A béke és barátság hónapjának eseményei Politikai közéletünk immár ha­gyományos nagy tavaszi akcióso­rozata a béke és barátsági hónap, melynek nyitánya május 9-ére, a győzelem napjára esik. Az ese­ménysorozatról tájékoztatta az MTI munkatársait Sütő Gyula, az Országos Béketanács titkára. — Az idén a béke és barátsági ■hónap kezdete hazánkban egybe­esik a Béke-világtanács elnökségé­nek május 8—11-e közötti, Buda­pesten tartandó ülésével. Ezt kö­vetően kerül sor a „Népek világ- parlamentje a békéért" elnevezésű, Szófiában tartandó világtanácsko­zás előkészítésére. A hónap orszá­gos nyitórendezvénye a budapes­ti sportcsarnokban tartandó béke­nagygyűlés lesz, május 9-én. Az Országos Béketanács által kezde­ményezett májusi akciósorozat megszervezésében részt vállal a Hazafias Népfront, közreműköd­nek a munkában a szakszerveze­tek,, a KISZ, a többi társadalmi és tömegszervezet, számos intéz­mény, vállalat, szövetkezet Buda­pesten és vidéken. Városokban és falvakban nagygyűléseken, mun­kahelyi tanácskozásokon, iskolai rendezvényeken kap hangot né­pünk békevágya, szilárd békepo­litikánk melletti hite: szolidaritá­sa Vietnam, Laosz, Kambodzsa és Afganisztán népeivel, az önálló ál­lam megteremtéséért harcoló pa­lesztin néppel, s mindazokkal a szabadságukért és emberi jogai­kért küzdő népekkel, amelyeket az imperializmus úi offenzivája fenyeget, veszélyeztet. A május 9. és 15-e között tar­tandó európai hét keretében ren­dezik meg azokat a fórumokat, amelyeken a lakosság a helsinki záróokmány érvényre juttatásá­nak teendőit, az enyhülés, a le­szerelés, az európai biztonság és együttműködés időszerű kérdéseit vitatják meg. A KISZ ifjúsági bé­kenagygyűlést rendez Győrött május lQ-én, a következő napon pedig Radnóti Miklós emlékére megszervezi a Győr—Abda közöt­ti útvonalon a hagyományos bé- kemertetet. Az OBT fejlődési bi­zottsága a Magyar Nők Országos Tanácsával együttműködve má­jus 30-án Egyenlőség, fejlődés, béke címmel szervez szemináriu­mot. Az OBT leszerelési bizottsága — a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulattal közösen és különbö­ző intézmények bevonásával — tudományos konferenciát rendez a Varsói Szerződés 25 éve címmel, és ugyané bizottság szervezi a hó­nap során azokat a munkahelyi találkozókat, amelyeken a leszere­lés kérdéseiről folyik majd az esz­mecsere. A Néprajzi Múzeum ad helyet az OBT „Harmincöt év bé­kében" címmel rendezendő fotó­kiállításának. A MOKÉP megren­dezi a szocialista filmek fesztivál­ját. (MTIJ Béke, munka, demokrácia A mai napig szinte az egész megyében lezajlottak a jelölő­gyűlések. A két héten át tartó izgalmas, érdekfeszítő esemény- sorozat a választópolgárok vá­rakozásának megfelelően, je­lentős politikai élményt nyúj­tott. Így hát méltó folytatása volt az esztendőt kezdő, és a további öt éven át maradandó legjelentősebb történésnek, amelyet a párt márciusban le­zajlott kongresszusa nyújtott. Ennek döntései, elhatározásai, jövőt formáló törekvései adják meg az „ízét” annak a prog­ramnak, amelyet a Népfront Országos Tanácsának felhívása tömörített keretbe, s amelyet — ezt bizton állíthatjuk — minden magyar állampolgár ! magáénak vall Mi ennek a politikai prog­ramnak a mindenki számára vállalt és vállalható kisugárzá­sa? Már a pártkongresszus idő­szakában is — az esemény szinte teljes egészében a nyil­vánosság előtt zajlása követ­keztében — az egész nemzet pulzusán mérhető volt az együttlüktetés, a célok értésé­nek egyöntetűsége. Miért? El­sősorban azért, mert a szocia­lista társadalom mind nagyobb igényeket kielégítő épülése, il­letve felépítése az egész nép, egy több mint tízmilliós nem­zet programja. Ilyen, az egész hazát egységbe tömörítő terv még nem volt a magyarok történelmében. Volt egység, életet feláldozni is tudó hősi­esség a szabadságharcok, a Direktórium idején, de az or- szágépités, a népboldogulás eszménye végtére is csupán a szivekben loboghatott. De ma­napság — bárhol és bármilyen ügyben jönnek össze emberek — másról nem esik szó, mint arról, hogy a három és fél év- I tizedes alapokon mit lehet, I vagy mit kell még ma, vagy holnap tenni. S szinte észre I sem vesszük, hogy ezekben a | „sejtekben" gyökerezik mind­az. amit eredménynek mon­dunk. mindaz, amire büszkék vagyunk. A jelölőgyűlések előadói — városon, falun egyaránt, — mondhatni zavarban voltak, hogy a megvalósítottak soka­ságából vajon mit is említse­nek. Mindenről nem szólhattak, mert a fölsorolás órákat vett volna igénybe. De a résztve­vők tudták, hogy a szelekció­ból mi maradt ki, és azokat — szóval vagy gondolatban — maguk tehették hozzá. Pedig közismert, hogy nem Kánaán földjén élünk, javaink végesek, különösen a mostani belső és külső közgazdasági körülmé­nyek közepette. De az emberek teremtő ereje — ha csokorba gyűjtik a közösségi szándéko­kat — meghaladhatja a költ- ságvetés szűkülő kereteit. Ezt a megye lakosságának kiemel­kedő társadalmi munkássága is bizonyítja. Az effajta tettre- kész önbizalom, alkotó „rátar­tisáp” felerősödőben van. Húsz országgyűlési képvise­lői és több mint háromezer vá­rosi-községi jelölőgyűlés zaj­lott le (országosan 352 képvi­selői és mintegy hatvanezer ta­nácstagi), amelyeken a válasz­tópolgárok egy vagy két jelölt­nek szavaztak bizalmat, és ad­tak ajánlást arra vonatkozóan, hogy a június 8-i választásokon az állampolgárok döntsenek. A jelölőgyűlések mindegyike számottevő találkozás és ta­nácskozás volt. Az országgyű­lési képviselői jelölőgyűlése­ken több mint tizenháromez­ren, a tanácstagokén pedig több mint százezren vettek részt. Nemcsak a jelöltek sze­mélyéről esett ezeken szó, ha­nem nagy közéleti felelősség­gel a tennivalókról. Akik nem először vesznek részt a válasz­tásokat előkészítő munkában, még emlékeznek olyan időszak­ra, amikor többnyire az egyéni panaszokat sorolták ezeken a találkozásokon. Mostanság er­re szinte példa sem ^ található. Az országos és a helyi politika megannyi kérdéséről, utcák, községrészek, tanyacsoportok, városi települések közös gond­jairól tanakodtak, olyan dol­gokról, amelyek százák-ezrek sorsát érintik. Valóságos pár­beszéd volt ez a „hivatalosak" és az „egyszerű" emberek kö­zött. Ezek a diskurzusok azt is tükrözték, hogy' elégedettek az országgyűlési képviselők (ösz- szességében a parlament) öt­éves tevékenységével és nem­különben a tanácstagok még inkább emberközeli, szemmel jobban látható munkálkodá­sával. Ezt a vitákban részt ve­vők egyáltalán nem titkolták. Köszönetüket fejezték ki a közművesítésért, az út- és jár­daépítésért, az iskolák bőví­téséért, a tanterem, a könyv­tár létesítéséért. Szóltak a ki- sebb-nagyobb új üzemekről, az óvodák létesítéséről, a korsze­rűtlen korszerűsítéséről, a sző­lőtelepítésekről, a háztáji gaz­daságok segítéséről, az idegen- forgalom fellendüléséről. A vá­lasztópolgárok józanul ítélték meg a lehetőségeket, nem vol­tak irreális igények, tudomá­sul véve, hogy a tanácsoknak igazodniuk kell a népgazdaság teher bíróképességéhez. A lezajlott gyűléseken szinte mérni lehetett a közéletiség, a szocializmus építése iránt el­ígérkezett állampolgárok em­beri, gondolkodásbeli fejlődé­sét, ítélőképességének fínomu- lását. Ki kell tehát mondani, hogy az elmúlt évek legna­gyobb többlete, az emberek ön­fejlődése, kritikai érzékének építő szándékú változása, a bá­tortalanság elmaradása, szocia­lista öntudatának és önérzeté­nek fejlődése. Emellett az anyagiak mondhatni másodla­gosak. Igen, ilyen felkészült, optimizmussal telített társada­lommal minden nehézség le­gyűrhető: így bizton számítha­tunk a nehezebb körülmények között is a sikerre. Az emlí­tett nemes emberi tulajdonsá­gok további, még jobban ösz­tönzött latba vetése nélkülöz­hetetlen — mint mindig is az volt — a későbbi esztendők­ben. A már említett, értékes tu­lajdonságokat magában hordo­zó embereket felölelő társada­lom egyben a legfontosabb fel­tétele a pártpolitika, sok évti­zedes szándékának: a kialakult népi-nemzeti egység erősítésé­nek. Ebben fogan további sor­sunk, a nemzet boldogulása. Ezt a több tízezer embert moz­gósító jelölőgyűlések is kifeje­zésre juttatták, hiszen a leen­dő delegátusok között találka­tó párttag és pártonkívüli, kép­viseletet kap a társadalom va­lamennyi osztálya és rétege, gyermeknevelő asszonyok, a holnapra készülő lányok, fia­talok és öregek, s nem kis Számban hívők: tehát jelölhe­tő volt mindenki, akinek vá­lasztói joga van. Ezzel az ösz- szefogással, a különböző ár­nyalatú, de egyszándékú aka­rattal válik az ország, a megye a politikai törekvése ossz tár­sadalmivá, a nemzeti érdekek hordozójává., Ugyanakkor, amikor — ered­ményeink tudatában — emelt fővel állunk hazánk közvéle­ménye és az egész világ előtt, még akadnak olyanok, akik búskomorkodnak a magyar sors felett, nem látják a biz­tató távlatokat, pesszimizmust hintenek. A kongresszus is szót ejtett erről a „leszerelő" gondolkodásról, és úgy fogal­mazott, hogy az, aki aggódik a magyar hon sorsáért, a ma­gyar nép holnapjáért, az most nagyon figyeljen ide, mert a kongresszuson a magyar nép sorsáról esik szó, és ebben va­ló munkálkodásunk meghatá­rozó tennivalói dőlnek el. A megyében lezajlott jelölőgyű­lések tapasztalatai alapján is ehhez azt mondhatjuk, hogy Bács-Kiskunban minden ki­sebb, vagy nagyobb létszámú összejövetelen a magyar nép a maga sorsáról gondolkodott. Három alapszó — amelyek egyben politikai kategóriák is — csengett ki a jelölőgyűlése­ken: béke, munka, demokrá­cia. Nem jelszóként hangoztak el, nem láttuk sehol sem transzparenseken, de minden előadás és felszólalás más-más szavakkal ezekről szólt. Béke kell a normális alkotó mun­kához, az emberi jóléthez, az alapvető emberi jogok gyakor­lásához, s ennek hangsúlyozá­sa különösen fontos a mai ki­élezett nemzetközi helyzetben. Munka kell az ország gyorsabb és kevesebb gonddal küszködő építéséhez, hogy meglegyen a szükséges gazdasági egyensúly, hogy épüljön az ország és gaz­dagabb legyen az emberi lét. Demokrácia kell ahhoz, hogy jobban, sokszínűbben, végig- gondoltabban, sok-sok ember véleményét magába foglalóan tudjon dolgozni az ország, a megye, a termelő üzemek ve­zetése. A gondokkal megbirkózni szándékozó optimista, derülátó magatartással találkoztunk te­hát az elmúlt két héten át, olyan elszánt magatartással, amely a siker reményében folytatja munkáját, illetve kez­di el az új célkitűzések meg­valósítását. W. D. I §

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents