Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-22 / 93. szám

1980. április 22. • PETŐFI NÉPE • 3

Kiállítás

az év legjobb plakátjaiból

E kiállítás anyagát még a megnyitó előtt tízmillió ember láthatta az utcán. A tavalyi év plakáttermésének javát mutatták be Az év legszebb plakátjai című, huszonkét éve hagyományos kiállításon a Magyar Nemzeti Galériában. A díjakat kiosztó zsűri a színvonalat jobbnak ítélte az előző évinél, de ítél a nagyközönség is. Ebben a műfajban nemcsak bevallott cél, de mérce a közönség, az utca emberének figyelme. A jó reklám nyelvén mindenki ért.

A környezetünket díszítő plakátok esztétikája, ízlésalakító lehetőségei sem elhanyagolhatók, hiszen ekkora ‘ közönségre más művészet nemhogy hétköznap az utcán, de a legsikeresebb tárlaton sem számíthat.

A tavalyi négyszáznegyven munkából 127 jutott az előzsüri- zés után a kiállítási tablókra. A politikai plakátok közt Balogh István 1919 című munkája emelkedett ki a mezőnyből. A kulturális témakörben nyertes Schmall Károly egy kiállításra invitál. Indiát a kultúrák bölcsőjeként, finom jelképrendszerrel, egyszerű eszközökkel állítja elénk sokat sejtetve az ajánlott kiállítás különlegességéből. Nivódíjat kapott Bállá Margitnak az utcákon még látható Hair című filmplakátja.

Napjaink divatja a lakásokat díszítő plakát. E divat elterjedé(Eskulits Endre)

(Vertesz Beatrix)

sét gátolja, hogy a választékba nem sorolhatók be a Magyar Hirdető által gyártott plakátok, hiszen ez a cég árusítással, forgalmazással nem fogj atkozhat. A példányszámok ugyanakkor gazdaságtalanul alacsonyak, hiszen piakáithelyekből kevés van.

A plakátok é sorok megjelenésekor a Galériában már nem láthatók, de az újabbakat — a kö- vekező évi kiállítás anyagát — már ki ragasztották az utcákra.

K. T.

(Békés István és Finta József)

(Finta József)

A klasszikusok időszerűsége

Beszélgetés S. Nyírd József főszerkesztővel %

Lenin születésének 110. évfordulójára elhagyta a nyomdát a piros borítójú összes Művek 55. kötete is: elkészült Lenin eddigi legteljesebb magyar nyelvű életműkiadása. Két év múlva várható, hogy megjelenik az eligazodást megkönnyítő, összesített tárgymutató is. A Marx- és Engels-sorozat további pótkötetekkel bővül, és jövőre hozzáférhetővé válik a Márx—Engels-bibliográfia. Folytatódnak a tematikus összeállítások. Minderről és a háttérmunkáról a Kossuth Könyvkiadó klasszikusok kiadásának főszerkesztőjével, S Nyíró Józseffel beszélgettünk, aki csaknem húsz szerkesztő, fordító, kézirat-előkészítő és számos külső ínunkatárs tevékenységét irányítja.

— Legutóbb nem kisebb szintű fórum, mint a XII. kongresszus tanúsította, hogy életképes határozat született a Központi Bizottság 1976. október 26-i ülésén a pártpropaganda feladatairól.

— Olyan határozat ez, amely teljes egészében áttekinti a propagandamunkánkat, és hosszú távra szabja meg a feladatokat...

— Köztük a klasszikusokkal való foglalkozást.

— Korántsem csak „köiztük”. Akár idézlhetnék is, rögtön az első bekezdésből: „a párt csak akkor töltheti be sikeresen a hivatását, 'ha eszmei, politikai és cselekvési egysége szüntelenül magasabb Szinten megújul; ha tagjai szakadatlanul növelik marxista—leninista műveltségüket; ha...” És következik a társadalomtudományi tájékozottság, a 'mozgalmi tapasztalatok megismerése és így tovább. Immár több évtizedes hagyományra utal a határozat, amikor a klasszikusok műveinek tanulmányozását tekinti a legfontosabbnak. Erre emeli propaganda- munkánk egész épületét. Ügy állítja a középpontba, hogy közben óv a kész receptek keresésétől. Ellenkezőleg, hangsúlyozza: mindig a konkrét helyzet konkrét elemzéséből kell kiindulni.5

— A konkrét elemzés viszont nagyon nehéz.

— Különösen akkor, ha nem ismerjük azt a módszertani és tapasztalati anyagot, amelyet Marx, Engels és Lenin halmozott fel. Nekünk a 'határozatból következően, mindenekelőtt meg kellett gyorsítanunk a művek kiadását. Másodszor: javítani kellett a ter- iesztés^ I,,,, . ni __ ,,

S — És az új olvasó?

— Ok adják a harmadik ieen- dót; hiszen mindig van ' olyan nemzedék, amely először veszi kézbe a Kommunista Párt kiáltványát. Olyan helyzetben, amikor Magyarországon 'béke, nyugalom van, és az osztályharc sajátos formáját éljük — újabb generációknak más a „rálátásuk” ezekre az alkotásokra. A népszerűsítésükre más módszereket is kell keresnünk.

— Milyeneket?

— Amelyek segítik az eligazodást és az értelmezést. Több olyan írást kell megjelentetnünk, amelyek ismertetik a klasszikusok munkásságát, több gondot kell fordítanunk arra, 'hogy bevezetővel lássuk el a műveket. Hogy például Lenintől a „Baloldali- ság”-ot rövid előszóval adjuk ki, amelyből 'kiderülnek a megírás indító okai, körülményei, s a történelmi vonatkozások mellett szó esik az aktualitásról is. Hiszen, ha meg akarom érteni az olasz testvérpárt mai álláspontját, nem árt tudni, hogy mit mondott Lenin 1920-ban az olasz munkás- mozgalomról.

— Egyáltalán: fölvetődik az olvashatóság kérdése. Ezeknek a műveknek a megértése széles műveltséget tételez föl a Bibilátói Heinéig és a „Prolet- kult” szervezetéig.

— Ez tudomány, tanulni kell —■ fogalmazta meg Engels annak idején, igen találóan. Lehetetlen, hogy ösztönösen, szabadon ráérez- ve eligazodjunk benne. Ha elismerjük — márpedig így igaz —, hogy a marxizmus—leninizmus bizonyos értelemben az egész egyetemes emberi kultúrát összegzi, akkor lehetetlen megközelíteni puszta olvasmányélmények alapján.

— De az olvasói szabadságot, önállóságot sem szabad megsérteni.

— Legtöbbet a jegyzetek segítenek. A különböző név- és tárgymutatókkal együtt főleg azoknak nyújtanak eligazítást, akik már tudatosan és tervszerűen tanulmányozzák a művéket.

— Az életműsorozatok tudományosan megalapozott, szövegkritikai kiadások. Teljesek is?

— Kérdés, hogy mit tartunk annak. Lenintől például 35 ezer olyan dokumentumot őriznek Moszkvában, amelyeket ő írt, javított, közreműködött a szerkesztésében, és magán viseli a kézjegyét, széljegyzetként rótt a könyvekre, lapokra. Ezeknek körülbelül az egynegyedét közli a piros ■ bori tó j ú- összes -'Művek. Ná- í lünk ez a második Lenin-sorozat, megfelel az ötödik szovjet kiadásnak. A mostani ötvenöt kötet már hússzal több, mint az 1950- es évek barna színű Szikra-kiadása.

— Milyen szempontból válogattak a szerkesztők?

— Fontosság szerint. Még a széljegyzetek, megjegyzések közül is .olvashatók a lényegesebbek. Óriási 'kutatómunka van mögöttük

— Nemzetközi összehasonlításban is büszkék lehetünk?

— A Szovjetuniót követően elsőnek 'tettük közkinccsé az eddigi legteljesebb Lenin-sorozatot. Bulgáriában 1.978-ban határozták el az 55 kötet megjelentetését, Pozsonyban az ötödik kötetnél tartanak, Jugoszláviában elindult, Lengyelországban még nem fejeződött be a kiadása, az NDK-ban

a korábbi 35 kötetet egészítették ki. A példányszámok egyébként arra utalnak, hogy Lenint már többen olvasták a Földön, mint a Bibliát. Csupán Magyarországon — a felszabadulás óta — 300 különböző kiadásban jelent meg, több mint négymillió példányban.

— Nincs kizárva, hogy időközben újabb alkotások is fölbukkannák.

— Hála a levéltáraknak és a tudománynak. Magyar kutató, Lengyel Béla bukkant rá például Marx egyik kiadatlan, 1846. május 7-i bruxelles-i keltezésű levelére a bécsi Városi Könyvtárban. A levél hasonmására az Acta Historjca című folyóiratban figyeltünk fel. .

— Marx és Engels életművének a kiadása tavaly elju, tott 1895-ig, Engels haláláig. Hogyan hasznosulnak az újabb tudományos eredmények?

— Csupán előzetes terv határozta meg 39 kötetben a Marx—Engels-sorozat terjedelmét. Ezt teljesítettük, és további tizenegy kötettel egészítjük ki. A 40. kötet a fiatal Marx, a 41. pedig Engels korai írásait 'tartalmazza, 1844-ig. Miután megkaptuk a hiteles német szöveget, hozzáférhetővé tettük a Tőke előmunkálatait, az úgynevezett nyersfogalmazványt is. Most dolgozunk a 43. köteten, amely többek közt az 1848—49-es magyar szabadságharccal foglalkozó, a Neue Rheinische Zeituhg- ban eredetileg névtelenül megjelent oiikkeket közli. Ezekről hitelt érdemlően ' beigazolódott, hogy Engelstől származnak.

— A Lenin-müveknél a szovjet, Marx és Engels esetében pedig az NDK-kiadások a mérvadóak. Hozzá tud-e járulni valami többlettel a magyar főszerkesztőség?

— A szóban forgó Engels-írá- soknál maradva, a munkálatokba bevontuk a hazai történészeket is, hogy szinkronban legyünk a leg- frisebb kutatásokkal. Bár állandó konzultációs kapcsolatban állunk a moszkvai és berlini intézetekkel, bizonyos fokig önellátásra rendezkedtünk be. Az elmúlt harminc évben gazdag dokumentációt hoztunk létre. Egyébként Olyan szakembereket igyekszünk képezni, akik nemcsak fordítók, hanem egy kissé politikatudományi polihisztorok is filozófiából, munkásmzoga'lom-történetböl és politikai gazdaságtanból egyaránt.

Voltak javaslataink, amelyeket figyelembe vettek mind az NDK- ban, anind a Szovjetunióban. Különböző filológiai kutatások, szövegkritikai elemzések alapján például némileg 'másképp állítottuk össze A német ideológia kézirattöredékeit, mint ahogy előzőleg a moszkvai csoportosításban olvashattuk.

— Mik a terveik a két \-nagy vállalkozást követően? '

— Folytatjuk a Marxizmus—leninizmus kiskönyvtára sorozatot.

Ez viszont elég heterogén, és főleg az oktatás igényeit elégíti ki.

Most olyan sorozat indítására gondolunk, amely a marxizmus— leninizmus ismertetésében eljutna az 1830-as évektől napjainkig.

— Időszerűek a klasszikusok?

— Rendkívül! Akár az afganisztáni események megértéséhez is távlatot adnak Lenin polgárháborús írásai. Vagy ha azf veszem, hogy minden kor eljut a maga fölismeréséig: a világ kompromisszumokból áll, ismét érdemes Leninhez fordulni, mert egyedülállóan világos mondatai vannak róla.

— Hogy találja meg viszonylag könnyen a mai ember ezeket a gondolatokat?

— Szép számmal adunk ki tematikus gyűjteményeket: az ideológiai és propagandamunkáról, a pártélet normáiról, a nemzeti kérdésről, a proletár nemzetköziségről, irodalomról, művészetről...

— Az ilyen csoportosítások nem elég alaposak. De nem is eléggé népszerűek: a fiatalok alig tudnak róluk.

— Vannak más kísérletek is. Bulgáriában Marxtól, Engelstől és Lenintől aforizmagyűjteményt adtak ki. A címszavak: hazafiság, egyenlőség, forradalom, kultúra, a nőkről, sőt a szerelemről. Valóban, rendkívül sok tömör, afo- risztdkus megfogalmazás fűződik a nevükhöz. Egyébként szerintem, ha húsz megközelítési formát találunk, hogy mindenkihez eljussanak a klasszikusok, akkor mind a húszat föl kell használnunk.

— A húszból egyik lehetne a hanglemez? Valószínűleg jó szolgálatot tenne a pro. pagandistáknak, osztályfő nő- köknek, történelemtanároknak, a világnézeti nevelésnek. >

— Lenin hangját őrzik hanglemezek, nagyobb ünnepségeken le is szokták játszani. De az írókéhoz, költőkéhez hasonló össze- * állítás? Talán el lehet képzelni. Például olyan hanglemez, amely felidézné mi zajlott le 1917 februárjától az október 24-én este írt drámai levélig: „a történelem nem bocsátja meg a késedelmeskedést a forradalmároknak, akik ma győzhetnek (és ma bizonyosan győzni fognak), holnap viszont azt kockáztatják, hogy sokat veszítenek, azt kockáztatják, hogy mindent elveszítenek .. mérhetetlen volna a forradalmárok bűne, ha elszalasztanák

a pillanatot, amikor tudják, hogy tőlük függ a forradalom megmentése” ...

Halász Ferenc

SiiiiiSiiii

WWÄWiWiSÄV.V

Ojárántj Tjamcu:

Másfél szoba összkomfort

(6.) A?tán hát jött az ősz, az iskola, megint-, sőt engem már az érettségi is fenyegetett év végére, így aztán rá kellett kapcsolni a tanulásra. De reggelenkint továbbra is együtt mentünk a suliba, és a vasárnapok is csak a mieink maradtak! Aztán leérettségiztem, és ősszel dolgozni mentem. Protekcióm nem nagyon volt semerre, így aztán be kellett érnem a szakmunkássággal egy közeli szeszgyárban, pedig megfordult a fejemben, hogy tovább tanulok, estin vagy levelezőn. De azt csak úgy győztem volna, ha legalább egy jobb laboránsságot kifogok valahol; ahhoz viszont már ismeretség kellett volna, ösz- szeköttetés, protekció. De apámnak sehol senkije; világéletében gép mellett dolgozott a Ganzban, és uralkodóosztály ide, uralkodóosztály oda, a közvetlen főnökein kívül senkit nem ismert, semerre nem volt befolyása.

Persze, nem panaszkodom: azért elégedett voltam a sorsommal. A pénzem megvolt a gyárban, egy év alatt fölmentem háromezerre,

apám négyet hozott haza havonta, anyám is megkereste a kettő és felet a pamutfonóban, — hármunknak majdnem tízezrünk volt; annyi mint egy miniszterhelyettesnek, ha egyedül keres a családban ... Éltünk, mint Marci Hevesen, leadtam otthon ötszázat, ezért megvolt a kosztom és lakásom, a többit költhettem magamra. És mert a ruházatra nem adtam sokat, a pénzt leginkább a szórakozás vitte el. Hisz az estéim szabadok voltak, nem kellett már tanulással gyötörnöm az agyam — jártam hát a diszkókat, pinceklubokat, és éltem az életem. Csutit csak szombatonként vihettem magammal; neki is közeledett lassan az érettségije, és emiatt eléggé szigorúan fogták otthon.

Ennek az évnek a tavaszán történt, az egyik szombat este, a telepi pinceklubban, hogy fölbukkant körülöttünk a mama kedvence, nekem az a bizonytalan, rossz érzésem támadt, hogy a dolognak nem lesz jó vége.

Hát nem is lett. A krapek csak kerülgette továbbra iis Csutit, még jóval azután is, hogy akkor ei tanácsol taittam a klubunkból. Ott többé nem is láttam; ennél nyilván több esze volt. Hanem a nyár, a maga számtalan alkalmával, a következő nyár! Nekem a két hét szabim a gyárból. Csátinak meg, az érettségije után, a két teljes hónap! És ugyancsak két egész hónap, vagy annál is több a mama kedvencének, aki a harmadik évet végezte a műegyetemen, igen jó eredménynyel, és sok kitüntetéses vizsga jutalmaképp apukától megkapta az első— igaz, használt — Trabantját. Reggelenkint ezzel várta Csutit az aluljárónál, jó mesz- sze a teleptől.

Szóval óvatosak voltak. Búj- káltak előlem. Nem akartak a telep szájára kerülni! Na, de miért tart az ember barátokat? A második héten már tudtam, hogy ezek mindennap találkoznak; sőt azt is, hogy a strandokon töltik az idejüket — Gyuri egyszer épp akkor ment arra a motorján, amikor Csuti belibbent a pasas mellé a Trabantba, és hirtelen elhatározással a nyomukba eredt. Először a Gellértbe mentek, de mert ott nem volt már hely, kimentek a Palatínusra.

Gellért, Palatínus... Nekem mintha hideg vasat forgatott volna valaki a szívemben: hát ezzel is ide jár? Ugyanúgy, mint velem tavaly, meg tavalyelőtt?... Hát ennek mindegy, hogy kivel és hol — csak legyen valakivel és valahol?!

De nem szóiba m, figyeltem. Pokoli erő kellett ám ehhez, hogy tudjam tartani a szám egész vasárnap, tudjak jó arcot vágni, sőt adni a jópofát, tenni, hogy hiszem a meséjét arról, mennyire^ unatkozik hét közben, egyedül a strandon, mennyire várja az estéket. amikor végre együtt lehetünk! Kuss, mondtam magamnak, amikor már nagyon kikívánközott belőlem a vád, pofa be, fiú! Csak hallgass, és tanuld a nőket! Nyilván mind ilyen: neked megesküszik, hogy csak te vagy neki — aztán röhögve randevúzik mással... S ha netán szóvá tennéd, mindjárt készen -állna a mese: bolond volna nem elfogadni egy autós srác kocsiját ebben a pokoli közlekedésben!

Így ment el a július. Augusztusban már az őrület kerülgetett, éjjel-nappal csak arra tudtam gondolni, mit csinál ez a lány, ha nem vagyok vele? Hiszen ha akarom, hihetem éppen, hogy csak a kocsi nyújtotta kényelem miatt jár azzal az egyetemista sráccal — de mi' van, ha nem akarom hinni? Hisz ilyen önzetlenség nemigen van a világon; naponta kifuvarozok egy lányt a strandra, ott lötyögök vele délutánig, hazafuvarozom — és nem kérek az egészért semmit... És legfőképp: ha mégis így van, miért nem beszélek róla a szerelmesemnek? A szeretőmnek, akinek a lányságomat adtam? Esténként együtt röhöghetnénk a. mama kedvencén, azon a hülyén, aki minden pénzét potyán költi -a rengeteg benzinre...

De nem, egyetlen szó sem! Csak a sóhajtozás esténkint, hogy mennyire hiányoztam egész nap, és a zavart mosakodás néha, hogy ' másnap nem ér rá, mert a szüleivel moziba megy, a nagynénje meghívta, az unokaöccse váratlanul jelentkezett, hogy meglátogatja őketi... Nem, tudtam, éreztem én, hogy ezt így nem bírom sokáig! Hiszen odabent a munkán is egyre azon járt az eszem: most vajon mit csinál? Órámra néztem: most randizik... Most a kocsiban ülnek, és pöfögnek a strand felé..." Most vetkezik ... Most már a napon süt- teti magát, a pasas meg gyönyörködik abban a csodaszép alakjában ... Néha annyira elővett a féltékenység, hogy a munkára sem tudtam odafigyelni, s ebből bizony előbb-utóbb baj is származhatott volna... Így aztán ki- •vettem egy nap rendkívüli szabadságot, és Gyurival lesbe álltunk az aluljárónál. Kilenckor megérkezett a Trabant, negyed tízkor az én szivszerelmem. Futó puszi, és indulás.

Ezúttal egyenesen a Rómaira mentek, Gyuri — sosem felejtem el neki! — végig kivitt utánuk, csak a strand bejárója előtt tett le a motorról, amikor már láttuk. hogy jegyet váltottak, és bementek. Tíz perc múlva én is követtem őket.

Lassan levetkőztem, aztán végigsétáltam a strandon. Ott ni, ott feküdtek a drágalátosok, a medence sarkánál! Komótosan odaballagtam, s leereszkedtem Csuti mellé a fűbe. Nem vett észre, hunyt szemmel feküdt, átadva magát a vadul tűző napfénynek. A krapek ott hevert mellette, s ahogy mindig is elképzeltem magamnak: őt nézte. Félkönyökére támaszkodott, s a napszemüvege mögül a mellét bámulta. Engem pillantásra sem méltatott, nyilván észre sem vett, any- nyíra elmerült a pompás látványban.

„Szervusz, Csutak! — szólaltam meg végül halkan. — Mit szólsz, hogy találkoztunk?”

Kinyitotta szemét, aztán fölült, rámmeredt.

„Hát te? Hogy kerülsz ide?”

A krapek most már rámnézett, de nem szólt.

„Kaptam egy nap szabit... — Körülnéztem. — Hát itt unatkozol, szegénykém ... Milyen a nap?” „Isteni — mondta vontatottan, aztán intett a mama kedvence felé. — Képzeld, leivel találkoztam itt! Hadd mutassalak be egymásnak ...”

Nyújtottam a kezem, olyan barátságosan, ahogy csak tellett tőlem.

„Csató Ákos.”

„Tatár Béla. örvendek.”

Arcába bámultam, mintha az emlékeim közt motoznék.

„Nem te voltál egyszer nálunk, a Bocskai-telepi pinceklubban? — kérdeztem ártatlanul. — Talán egy éve, tavaly nyáron ... Nem?”

„De — mondta a krapek fülig veresen. — Én voltam.”

„És képzeld! — szólt élénken Csuti —, itt most összefutottunk!” „Fantasztikus! — bólintottam. — Na és a KK 4547-es számú Trabant? Azzal ki érkezett?” (Folytatjuk)

l