Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-18 / 65. szám

1980. március 18. • PETŐFI NÉPE • 5 GÖMÖRY FRIGYES 1848-AS ÍRÁSAI Oites ügyvéd, az 1848'49-ki súlyosan sebesülve való honvédszázados: jelenben Kecs­kemét város nyugalmazott köz­gyámja”, így írta alá leveleit még nyolcvanéves korában is Gömöry Frigyes, aki fél karját áldozta a hazáért. Nagyszerű tetteire unokaöccse, a csodálatos sorsú Gömöry János nyugalmazott iskolaigazgató hív­ta föl a figyelmemet, amikor Kecskemét leendő irodalmi köz- gyűjteménye számára elkértem tőle Schifferdecker Hajósi Dá­nielnek, Petőfi egykori tanítójá­nak, Petrovics Sándort tízszer említő jegyzetfüzetét. A találko­zásunkkor 93. évét taposó kiváló pedagógus és népművelő édes­apja a költővel egyidőben járt a nagy boglyakemencés evangélikus iskolába, később is tartották a kapcsolatot. János bácsit távoli rokoni szálak fűzték a Hrúz csa­ládhoz, közeliek Petőfi első isko­lamesteréhez, nagyapjához. (Te­réz lánya volt Gömöry János édes­anyja.) így került az azóta a kecske­méti levéltárban őrzött értékes dokumentum a birtokába. Nem­csak Petőfi miatt ajándékozta a hírős városnak. A fiatalon itt töl­tött hónapokat akarta így is meg­köszönni. Tizenegynéhányévesen kocsizott ide édesapjával Nyír­egyházáról, rokonokat és vasutat látni. Nagybátyjánál, Gömöry Frigyesnél tárult föl számára a magyar történelem csodavilága, itt tanulta meg holtáig az ese­ményekben tevőlegesen is részt vevő, a nagy napokról a szem­tanúként beszámoló „súlyosan se­besülve volt honvédszázadost” tisztelni. Hihető a lelkesedés, mert Fri­gyes bácsi sokoldalú tehetség volt, mint ez az élete alkonyán öcs- cséhez küldött leveléből kiderül. „1839-ben ügyvéddé lettem, de mint ismeretlen új ember e téren a tisztességes elélhetés színvona­láig nem emelkedhetvén, magán rajz és szépírászati iskolát nyi­tottam, olykor a lapokba is íro­gattam, és meglehetősen fenn tudtam magam tartani. A sza­badságharc alatt honvéddé let­tem ... A városnál mint tisztvise­lő nyervén alkalmazást, Kecske­mét városát 41 évig s 3 hónapig szakadatlanul szolgáltam, mint írnok, aljegyző, főjegyző, tanács­nok és utóbb, városi közgyám.” n'IO’ft/- . ,|rjW, • . Az, 1^48-as- márciusi események során0 elszömorodVa, mégfmn$r>- tapasztalta, hogy sokan semmit sem tudnak a szabadságmozgalom jelentőségéről, céljáról. Ezért könnyen fölfogható, megtanulható rímes magyarázatot írt a 12 pont­ról. Kérte a város vezetőit, hogy ezt sokszorosítás útján terjesz­szék ...........nem értik a reform­m ozgalmak szükségességét, üdv- hozóságát... A nagyérdemű vá­rosbíróság is bölcsen fogja a teen­dők első sorába ítélni a köznép minél rögtönibb felvilágosítására mindent elkövetni.” Az Életké­pekben közölt — alább olvasható — párbeszédes riportja meggyő­zően bizonyítja, hogy a nagyrészt írástudatlan lakosság szervezése, némely módos gazda meggyőzése nem volt könnyű feladat. György gazda már több 'ízben elszaggatott két tavalyi subát életében; felül áll 30 éven, szép, kerek arcú, izmos testalkotású, vasék egészségű derék magyar Szóval, tollal, fegyverrel a szabadságért A kiküldöttség s egy beíratandó nemzetőr Kecskeméten NYELVŐR Szókincsünk nagysága ember. György gazda egyszers­mind megkövesült paraszt. Posztó ruhában akkor volt először és utoljára, midőn arájával az oltár elé állott: posztó ruhás emberek­kel csak gyéren eredt szóváltás­ba, noha a várost lakja. A kül­döttség kimegy házához. György gazda előhívatik. A küldöttségi tag mellett még két üres szék van, mellyek egyikére leülni ké­retik: György gazda szemére ránt­ja széles karimájú kalapját; jobb és ball vállal ránt tömött nehéz subáját, s patkára ül. Küldöttségi tanácsnok: No, hány esztendős, polgártárs? György gazda: Mi köze hozzá az úrnak? Küld. tanács: A törvény rende­letéből kell tudnom. György gazda: Hát biz én ma­gamtól nem t’om, é's sz’lém (édes szülém) jobban megmondhatná. Küld. tanács: Igen, de az édes anyja már tíz év előtt meghalt s így őt fel nem szólíthatjuk. György gazda: Ügy ám, de én a másik é’s sz’lémet gondolom (az­az, napát). Egyik küld. tag: Ismerem én kelrriedet polgártárs, hiszen együtt gyermekeskedtünk; 30 éven túl vagyuk már. Az évszám följegyeztetik. Küld. tanács: Mije van polgár­társ? György gazda: Hát ehune, ez a hajlék vóna. Küld. tanács: Tovább, tovább. György gazda: Meg Törökfáiban egy darabka szántóföldecském (érts vagy ötven holdat a javá­ból). Küld. tanács: Azután? György gazda: Meg egy vadacs- kám (érts szőlőbirtokot olly terü­letben, minő más helyen 6 gaz­dának sem jutott). Küld. tanács: Hát mi akar len­ni: lovas é vagy gyalog? György gazda: Má melly végre? Küld. tanács: Az az: hogy lovas, avagy gyalog polgárkatona akar é lenni? György gazda: Nem akarok én lenni uram semmenynyi. Küld. tag: De atyafi, már ott pedig kell lenni (tréfás hangnyo­mattal) valamennyid Küld. tag: A törvény azt paran­csolja, s én felírom polgártársa­mat. Küld. tag: Már pedig a lovasok közé; derék erős ember, vagyonos is, majd rá ültessük arra a szép deres csikóra, melly lóggón kocsi előtt olly büszkén hányja a fe­jét. György gazdának színe váltó-, zik. a sárkemenczéhez dűlve két kezét elejti, feje lelógg, mint ki­nek orrvére megeredt. A tanács­nok, s a többi, a küldöttségi tagon kívül, elmennek. György gazda feleszmél, lan- kadtan talpra állítja magát, körül­néz. Hát má ennyire jutott a magyar embör? Küld. tag: Ennyire hát. Feléb­redtünk valahára mi is, s nem tudjuk többé megengedni, hogy csupán csak más, idegen zsoldos katona, hanem magunk is védel­mezzük hazánkat, életünket, va­gyonúnkat. György gazda (neki bátorodva) No... majd möglátom mi lössz a haszna. Gömöry Frigyes (Életképek, 1848, május 26.) Tudósítás a schwechati csatáról Gömöry Frigyes öt fiútestvérével együtt fegyve­resen is küzdött a polgári demokratikus független­ségi harcban. Testvéreinek, Csányi János főbíróhoz (Katona József egykori főnökéhez) küldött levelei­ben több fontos csatáról tudósított. Most János becséhez írt, sebesüléséről beszámoló sorait idéz­zük. Kedves Öcsém! ... Az utolsó csapás azonban, mely csaknem éle­temet vévé igénybe és mily nagyszerű rettenetessé­gében, épp olly dicső következményeiben. Manswürt falu ostromát, miután századunk kapitánya a csa­tatérről — ö tudja miért — visszamaradt, dicső ve­zérünk gróf Guyon vezényletére én kezdém meg szakaszommal. A harc vérengzős s hol mi vív­tunk, eredménydús vala. Ausztriában a magyar had­erő ' vissza lön verve, csak a jobb szárnya, hol mi valánk, nyomult előre, vitéz elszántsággal és nem­csak az említett falut vevénk el szuronyt szegezve rohammal, hanem egész Schwachatig nyomult elő­re zászlóaljunk, hol ém már jelen nem ‘lehéték.m ; Manswürt > örökké emlékezetes előttem: ott kap-jr ‘ tam á' dicső 'fett, melyet! imádóit hazámért büszke vagyok hordozni, s melynek eleinte irtózatos kí­nait, most csak olykori tompa fájdalmait édes tü­relemmel szenvedtem és szenvedem — Manswürt falunak — mely határőr katonasággal vadászokkal és szerezsánokkal volt megtömve — felét már el­foglaltuk. amidőn századunk élén rohanva egy go­lyó jobb felől, éppen torkom mellett vállkulcs cson­tomat összetörte... Gömöry Frigyes honvéd hadnagy a 71. zászlóaljból Joggal mondják: a történelem az élet tanítómes­tere. Hasznos, hatékony tanulságok levonásához, „a korirányos eszmék” fölmutatásához csak akkor ad megbízható, előremutató, a nemzeti önismeretet gyarapító matériát, ha a valódi viszonyokat elem­zi, ha szembenéz a valósággal. Kétféleképpen árt­hatunk önmagunknak, kétféleképp csökkenthetjük a nagy forradalmi események mozgósító hatását. Ha elhallgatjuk a változások jelentőségét, az átala­kulás sorsfordító következményeit, a forradalmárok áldozatos tetteit, előrelátását, vagy ha szólamok­ba, frázisokba, felszínes általánosításokba fullaszt- juk a históriai napokat, legendát szövünk a lelke­sítő, erényekkel és hibákkal elegyes mozgalmakból. • A schwechati csata, metszet.) (korabeli Gömöry Frigyes élete és a tőle közölt két kora­beli dokumentum is tükrözi a legjobbak hősi el­szántságát, politikai tudatosságát, a társadalom kü­lönböző rétegeinek eltérő magatartását. Éppen en­nek a szóval, tollal, fegyverrel vívott küzdelemnek az ismeretében tekinthetünk tisztelettel nagy idők nagy embereire, válik a történelem az élet tanító- mesterévé, az 1848'49-es polgári forradalom és füg­getlenségi harc történelmünk sorsunkat századokig befolyásoló, embermilliókat lelkesítő szakaszává. Heltai Nándor Erről sokszor érdeklődnek. Pon­tos számadatot nem mondhatunk, mert a szavak száma állandóan növekszik. Különböző módszerek­kel igyekeznek eredményre jutni. Körülbelül egymillióra tehetjük a magyar szavak számát, mindent belevéve: az egyes nyelvi rétegek szavait, a nyelvjárások szókin­csét, a hangutánzó szavak nagy számát, az egyes mesterségek mű­szavait, hogy csak néhány fontos csoportot említsünk. Pedig a fin­nek hétszáz közös eredetű szót tartanak nyilván, mi magyarok pedig kb. ezer ősi eredetű szóról tudunk. A finnek vagy mi tévedünk? Egyikünk sem, csak az ősi szavak annyira szétperegtek, hogy sok­szor nem is tudjuk biztosan, hogy a kérdéses szó ősi eredetű-e, vagy már az ősi nyelvben is hatottak azok a nyelvi erők, amelyek vál­tozatokat hoztak létre. Ez a hét­száz vagy ezer szó mindenképpen jelentős, ha meggondoljuk, hogy a német és az orosz nyelv indo­európai tőszavainak a száma csu­pán félezerre tehető. Az idegen nyelvekből átvett sza­vak számát, tehát pl. a szláv, tö­rök, latin jövevényszavakét na­gyon hozzávetőlegesen alig 3 500- ra tehetjük. De ezekhez hozzá­vesszük a belső keletkezésű sza­vakat is, nemcsak a képzett és összetett szavak nagy számára gondolunk, hanem az úgynevezett szóteremtéssel keletkezettekre is. pl. az indulatszókra és a hangu­latfestő szavakra. És ha tekintetbe vesszük a régi, úgynevezett ván­dorszavakat és a nemzetközi élet szinte állandóan beözönlő szavait (pl. technika, rádió, zsűri, kem­ping, tundra, kaucsuk), akkor fo­galmat alkothatunk a magyar szó­kincs nagyságáról. De nemcsak szókészletünk nagyságáról, hanem arról is sok­szor esik szó,' hogy milyen arány­ban vannak nyelvünkben a finn­ugor eredetű szavak. A magyar szókincs mindmáig a leghatáro­zottabban finnugor jellegű, noha nyelvcsaládunktól való elválásunk óta számos idegen szó kapott benne polgárjogot. Legrégibb sza­vainkat arról lehet megismerni, hogy igen gazdag szócsaládokat fejlesztettek ki. Csak úgy találom­ra: az áll igének 25. a kap igé­nek is ugyanannyi jelentésárnya­latát jegyzi értelmező kéziszótá- ko^runk. Az áll ige származékai- kö- - zül említsük meg .az állpm, állás, álldogál, állomány, állványsza-jC vakat. Különböző igekötős alakjai pedig az árnyaltságot, változatos­ságot szolgálják (beáll, leáll, szét- áll, körűiül!). Az eredetileg ’elülső rész’ jeituiesű el főnévnek az el igekötoi -• vül ‘is gazdag szócsa­ládja van elé, eleve, eleinte, előtt, elem. ellenség, elnök, előleg, előz­mény. élt Az idegenből átvett szavak, ha magvaros alakváltozatot kapnak, már magvar szavaknak számíta­nak. Pl ; következő szópárok kö­zül: ..u,,u — kapál, kaszál — kasza. a kapál és a kasza szláv jövevényszavaknak számítanak: a kapál-ból a magyarban vonó­dott el a kapa, a kaszál igét pe­dig a kasza főnévből képeztük. Hasonló példák: a kazán török, a 'kovács szláv, de a kazánkovács már magyar szó, mert magyar összetétel. A borotva szláv erede­tű, de a belőle képzett borotvál­kozik már a magyar nyelvben ke­letkezett, tehát magyar szó. Az ezer iráni eredetű, a mester egyik legismertebb francia erede­tű szavunk, az ezermester pedig mint magyar összetétel magyar szónak számít. Bárczi Géza fejtegetéseit kö­vetve egyrészt jelentékeny számú finnugor szavunknak, másrészt rendkívül gazdag, és szintén ősi elemekből épült képzőrendsze­rünknek köszönhetjük, hogy nyel­vünk nemcsak'szerkezeti felépíté­sében, hanem anyagában is finn­ugor jellegű. Bár a finnugorságtól való elszakadásunk óta igen sok jövevényszót fogadott be, a folyó magyar beszédben és írásban a finnugor eredetű, s a belső, tehát idegen hatástól függetlenül kelet­kezett szavak igen jelentékeny számbeli fölényben vannak. Át­lagban Tolnai Vilmos számítása szerint Vörösmarty nyelvében a finnugor és a belső keletkezésű szavak 92,8° «-ot tesznek ki. Pető­finél 90,?%, Aranynál 90,6%, Adynál 90" „, Kemény Zsigmond prózájában 92,1%, Tompa költe­ményeiben 93,1% az arány, sőt mai magánlevélben, tehát a min­dennapi nyelvhez közelálló szö­vegben ez az arány 94,3%-ra emelkedik. Ha e statisztikát nem vesszük is túlságosan szó szerint, a legszigorúbb megítélés szerint is megbízhatóan finnugor-ugor és belső keletkezésű, tehát az eredeti magyar szavak száma nem marad 75—80" «-on alul. S ez igen magas arány. Az egész magyar nyelvtörténe­ten végigvonul a szóképzés. Na­gyon sok ősi szavunknak csak a tövét vehetjük ősi eredetűnek. A torok, könyök, fészek, fazék, lé­lek, farok, titok végső hangja fel- tétlenül képző, pontosabban kicsi­nyítő vagy főnévképző. Ugyan­ilyen ősi uráli szóelem a hom- alapszó, amely a homlít (gördít, szőlővesszőt bújtat), homlok, ho­morú, homorít szavunk töve. Né­ha nehezen érthető a képzett szó. Pl. a feslik: kezd szétnyílni (vi­rág. bimbó), kezd kinyílni. Ebből ered a fejsze, fésű, fejt is. A rejt ‘ige a reked, rekesz, rekken, régül- - szavaknak_ is töve. Az álom töve Jiaz áTSzik igéésáz -m képző.1“” •i3‘ Amint látjuk, a finnugor nyel­vészek feladata sokkal nehezebb, mint pl. a szláv. nyelvészeké (a (a szláv nyelvek elég későn vál­tak széjjel, és a szlávság nyelvét összetartotta az ó-egyházi szláv nyelv, és az ebből fejlődött orosz, szerb és bolgár szerkesztésű egy­házi szláv nyelv). Az újlatin nyel­vekkel pl. az olasz és a francia nyelvvel való foglalkozást az elég jól ismert vulgáris latin nyelv könnyíti meg. Nyelvészeink kuta­tásaikkal jelentős eredményeket értek el. Becsüljük is meg mun­kájukat! Kiss István AZ ERMITÁZS KONCZEK JÓZSEF: A kapcsolat H Mielőtt még a parancsnoki ' • terembe léptek volna, lát­ták,; hogy működik az erősítő. A Helyettes a kódtárból sorra hívta elő a kulcsokat, s valami ritmi­kus dörejlést fogott el néha a |hangszekrény, de képen nem sike­rült behozni a kibocsátás helyét. Egy sikerültebb pillanatban a szá­mítógép elkapta mégis, ők pedig egymás kezéből kivéve olvasták, majd az öreg a lejátszóba he­lyezte, és most fülükkel is érzé­kelhették ezt a ritmikus dörejlést, amely azonosítható volt a sziklás partot ostromló hullámok neki­nekilóduló zajával,' leomló szikla­fal dübörgéseivel, vonuló állat- csorda patazörejeivel is. Nem sikerült újra elfogni-élő­ben. A jel megszűnt. Kelt a nap. Sápadtan álltak az űrhajó lépcső­jén. Mindnyájan szomorúak let­tek. A rögzített anyag kevésnek bizonyult az elemzéshez. A következő napokon az örgg az űrhajóban maradt. Esténként el-elfogta a jelet, de mindig csak keveset. A naponként rögzített jelzések nem álltak össze egésszé. Aztán napokig esett az eső, és a jelet nem tudták fogni. A tizedik napon történt. Izga­tottan álltak a kereső körül. Ez a peremen érkező dübörgésszerű zaj körülfogta őket. A Helyettes és a Fiú a külső energiatelepet is rákapcsolta a szenzibilátorra, s egyszerre úgy érezték, értelmes, emberi beszéd foszlányai érkez­nek hozzájuk. A beszéd kitisztult, elúszott, de a ritmikus dörejlésr közben sem szűnt meg. — ... üdvözlet az utánunk kö­vetkezőknek. Üdvözlet a szerelem­nek. Itt az Equus kapitánya be­szél. Űrhajónk Kozmikus Idő 634-22 Ap-kor indult, a Központ alfa hatos regisztere szerint, öt férfi és magam, a parancsnok vol­tunk a személyzet. Ti, akik hall­játok a beszédemet, egy nagyon bonyolult és nehéz munka után vagytok, gratulálok a munkátok­hoz, és bocsássatok« meg. j ha túl sok problémát okoztam. Mint lát­ni fogjátok, szükség volt rá. Ezt az információt a Kozmikus Kezdő Idő 7 AQ—ZD ft 65432 tar­tományában rögzítem. Feladatunk az volt, hogy utóinformációt gyűjtsünk a Naprendszer nevű térségben, így érkeztünk erre a 9 Szikszai Károly rajza. bolygóra is, amit Földnek neve­zünk. Munkánk eredménye kódol­va megtalálható az említett tar­tományban. A mostani adás Alfa- saut 4. rendszerű, 39 fok 3 szög- . perc elforgatásával birtokba vehe­tő. A Földön emberi élet nyomai­ra bukkantunk. Az elrejtési hely közelében 65 43 sugáron belül rá­juk akadhattok. Mi akkor talál­koztunk velük, amikor küldeté­sünk már a végéhez közeledett. Hat bolygót vizsgáltunk meg, éle­tet sehol nem találtunk, de ami­kor a legénységnek tudomására jutott, hogy itt emberi törzs él, voltak, akik nem akartak vissza­térni többé. S nekem ezt meg kellett akadályoznom. Feladatunk csak a felderítés, és nekünk min­dig vissza kell térnünk. Hogy ez megvalósulhasson, én nem tértem vissza egyedül. Nem élek már, hi­szen ismerem az időt, tudom, hogy mire ti az információra akadhat­tok, az én kiszámított életem le­jár. Üdvözlet nektek, üdvözlet a szerelemnek. Nem értették. Miért beszél a parancsnok szerelemről? Később kiderült ez is. — Meg kellett győznöm a fiu­kat. hogy a Föld lakhatatlan, hiá­ba látják az ellenkezőjét. A mi feladatunk csak a felderítés, ada­tainkat a Központnak kell kidol­goznia. Tudósaink határozhatják meg; újra igénybe vesszük-e lak­helyként ezt a bolygót. A legfőbb nehézség számomra itt ennek a parancsnok a megtartatása volt. A legénység tagjai nem akarták elfogadni, hogy veszélyeztethet)ük ( az itt lakókat. Nem osztották ké­telyeimet. Pedig az itt élő törzs apajogú társadalmi fejlettségi fo- . kon él. Kevés asszonyuk van. Ha mi is letelepedtünk volna itt — nem beszélve a parancs nem tel­jesítéséről, amiért külön a Köz­pont kamrái járnak büntetésként —, veszélybe került volna a törzs eddigi élete. Za-arkai, űrhajónk kormányosa okozta a legfőbb gon­dot, de tőle származik a megoldás is. Za-arkai most a többiekkel együtt bizonyára a Központ kam­ráiban van. Mivel a ki nem vizs­gált esetek vádlottjaira a végte­lenített vegetáció Központ által hozott törvénye érvényes, ö és a többiek is, még életben kell hogy legyenek. Vigyétek vissza a hírt, nem bűnösök, én mondom, az Equus kapitánya. (Folytatjuk) Az Ermitázs a Szovjetunió és a világ egyik legnagyobb múzeu­ma. Ez ma a legnépszerűbb -szov­jet képgyűjtemény, amelyet éven­ként több mint 3 millióan keres­nek fel — mondta a múzeumról Borisz Pietrovszkij akadémikus, az igazgató. Annak idején II. Katalin cárnö azt mondta az Ermitázs első anyagáról: „Mindezekben csak az egerek meg én gyönyörködöm...” A cárnö 1764-ben Poroszország­ban 225 képet vásárolt, s Péter- várott, az orosz uralkodók rezi­denciájában, a Téli Palotában helyezte el azokat. A palotát Rastrelli, az orosz barokk építé­szet kiemelkedő mestere építette. A palotamúzeum kincseit a cárnő tulajdonának tekintették, s zárva volt a közönség előtt. A képek­nek otthont adó palotaszárnyat ezért nevezték el Ermitázsnak, vagyis Remetelaknak, s később a múzeumi célra készült egész épü­let ezen a néven vált ismertté. Ma az Ermitázs gyűjtemé­nyében több mint 2 millió 700 ezer műtárgyat őriznek, amelyek sok ország és nép évezredes kul­túrájának és művészetének fejlő­dését mutatják be. — A képek sorában található Leonardo da Vinci Madonna Lit- tája és a Benoit Madonna, s a XIV—XX. századi francia festé­szet oly gazdag anyaga, amelyet csak a francia képtárak gyűjte­ményei múlnak fölül. A holland és a flamand mesterek munkái között sorakoznak Rembrandt. Rubens és Van Dyck képei. Rendkívül értékes a szkíta gyűj­temény és aranykincs, és külön is említésre méltó az Ermitázs éremkollekciója, amelyet a világ egyik leggazdagabb gyűjteménye­ként tartanak számon. A múzeum gyűjteménye állan­dóan gyarapszik. Az utóbbi 10 év alatt 80 és fél ezer régi tárgy és műkincs került birtokába, jó­részt az expedíciók munkájának eredményeként. Az Ermitázs évente átlag 10 néprajzi, művé­szettörténeti és régészeti expedí­ciót indít útnák. Az utóbbi évek legjelentősebb szerzeménye Goya: Antonia Sa- rate színésznő portréja. Ez a nagy spanyol mester egyetlen eredeti alkotása az Ermitázsban. A kép Armand Hammer amerikai mű­gyűjtő ajándéka. Az amerikai üz­letemberek sorában Hammer az elsők között volt, aki Lenin ta­nácsára kereskedni kezdett Szov- jet-Oroszországgal. Amikor pe­dig néhány évvel ezelőtt egy kü­lönösen jelentős üzletkötés alá­írására a Szovjetunióba érkezett, felajánlotta, hogy Moszkvában és „ Leningrádban mutassák be nyu­gat-európai festményekből és grafikákból álló gyűjteményét. A Néva-parti városban a tárlatot az Ermitázsban rendezték, s há- - | Iából a múzeumnak ajándékozta Hammer a Goya-képet. Nem ez az egyetlen ajándék, amivel az Ermitázs gyűjteménye bővült. Az egyik leningrádi is­kola tanulói nemrégiben egy ré­gi kardot vittek be, amelyet a Csud-tó partján találtak. A szak­értők megállapították, hogy a kard a X. századból való. Borisz Bikovszkij akadémikus az Ermi- tázsra hagyta orosz és szovjet pénzérmékből, jelvényekből és kitüntetésekből á;lló hatalmas gyűjteményét. Az ismert olasz művész, Renato Guttuso mintegy 20 lapból álló színes metszetsoro­zatát ajándékozta az Ermitázs­nak. Az Ermitázs azonban nemcsak felbecsülhetetlen értékű műkin­cseiről híres. Termeiben naponta sokan hallgatják a művészettör­téneti. történeti és régészeti elő­adásokat. A 250 tagú előadócso­port foglalkozásain minden ér deklödőt szívesen látnak. 'V

Next

/
Thumbnails
Contents