Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

a w mwi Nt-rt m íygu* március ’A. \ ÖSSZEÜLT A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET (Folytatás az 1. oldalról.) ben sem alkossunk elhamarkodott véleményt. Belső helyzetünkről szólva is óvakodnunk kell a frá­zisoktól, az elibizakodott kijelenté­sektől. De hát milyen is-valójában a mi belső helyzetünk? Ha kitekintünk az ország bár­melyik tájára, azt látjuk, hogy pezsgés van, és mindenütt hatal­mas építőkeidv jellemzi népünket. Megújult falvak, új városrészek, utcasorok, 'közművek, iskolák, óvodák, parkok, de még az uta­kon áramló gépkocsik tömege is jelzi az életkedvet, a nekilendü­lést, s a lakosság közérzetét is bi­zonyos mértékben. De nem csu­pán külső jelek után, hanem a közéleti megnyilvánulások, és más tények alapján is úgy ítéljük meg, hogy az -ország belső helyzetét — most már csaknem két és fél év­tized óta — kiegyensúlyozottság és egyenes vonalú haladás jellem­zi. 4-A munkáshatalom szilárd, a pár: betölti vezető szerepét, s egy­re szorosabbá válik a nemzeti egység. így van ez még akkor is, ha az elmúlt öt esztendőben a korábbinál is nehezebb és bo­nyolultabb körülmények között kellett dolgozni. Éppen ezek az erőt próbáló esztendők bizonyí­tották, hogy a magyar népgazda­ság alapjai szilárdak, s a dolgozó nép egybeforrottsága a nehezebb időkben is kiállta a próbát. Ez a mi legnagyobb eredményünk, a szocializmus magyarországi gya­korlatának legnagyobb értéke. Ezt az egybeforrottságot az a csaknem két és fél évtizede folyamatos és elvhű politika alapozta meg, ame­lyet a Magyar Szocialista Mun­káspárt képvisel ebben az ország­ban. Belpolitikai helyzetünket vizs­gálva, az alapvető eredmények mellett ugyanakkor azt is látjuk, hogy a politikai, gazdasági és tár­sadalmi élet különböző területein dolgozó elvtársainkat, a káderál­lományt, a jelenlegi körülmények között sok gond is terheli. Ezek a gondok a nemzetközi helyzet­ből, a gazdasági életünket és az ideológiai, kulturális területeket is érintő különböző hatásokiból szár­maznak. A lakosság körében is tapasztalható aggodalom, nem is annyira a pillanatnyi helyzettel kapcsolatban, hanem inkább a te­kintetben, hogy mi lesz a jövő­ben? Ki csendült a vitákból is a féltő aggódás, amelyet a megye dolgozói éreznek, amikor az elért eredmények megőrzéséről és meg­védéséről van szó. Akad persze káröröm és vészharangkongatás is a nehézségek láttán. Bizonyos retrográd elemek ilyenkor óha­tatlanul felélénkülnek. Régiek is és újak is, akik elbámészkodtak a történelem országútjárf. A nyílt, elvi politikánk nem hagyhat kétséget senkiben sem, hogy merre tartunk, és hová igyekszünk. Céljaink ma is egyér­telműek és világosak, s ezektől sem külső, sem belső nehézségek nem tántorítanak el 'bennünket. Belső helyzetünket és lehetősége­inket gondosan. mérlegelve, opti­mizmussal tekinthetünk országunk továbbfejlődésére is. Az élet minden területén előbbre léptünk Tisztelt Pártértekezlet! A megye határain túlra is te­kintve, ilyen gondolatokkal, a táv­latokra is figyelve, készültünk A megyei pártértekezletre. Ezek ösz­tönöztek bennünket akkor is, ami­kor 1978 januárjában, a megyei pártbizottság ülésén a „félidős” értékelésen és most is, amikor sorra vettük a XI. kongresszus óta elért eredményeket. Kritikus ön­vizsgálattal tettük.fel a kérdést: hogyan feleltünk meg a követél­ményeknek, vagyis mit tehetünk a mérleg egyik vagy másik serpe- . nyőjébe. Arra törekedtünk, hogy a me­gyei pártbizottság beszámolója, amit írásban terjesztettünk a párt­értekezlet elé, minden mellébe­szélés és öndicséret nélkül, vilá­gos helyzetértékelést tükrözzön, s adjon megfelelő útmutatást a jö­vőre. Abból indultunk ki, hogy csakis a reális, a valósághoz al­kalmazkodó számadás, az útmuta- tásokban pedig a kezdeményező, cselekvőkész állásfoglalás tud megóvni bennünket a szélsőségek­től. Kerültük azt, hogy valami­féle kétségbeesett elkeseredés le­gyen úrrá rajtunk, vagy netán fel­hőtlen illúziókba ringassuk ma­gunkat. Arra- van téhát szükség, hogy ne győzelmi jelentést te­gyünk közzé, hanem hű képet ad­junk a végzett munkáról, az ered­ményekről, és a meglévő összes gondjainkról is. Nem rózsaszínű díszleteket festünk, hanem való­sághűen mutatjuk be a jelent és a távlatokat is. Az a szándék is vezetett bennünket, hogy karakte­risztikusan Bács-Kiskun "megyéről szóljunk, s dokumentumaink ne időtől és tértől függetlenül tük­rözzék az itteni viszonyokat. Közbevetőleg megjegyzem, bár az elvtársak is tudják, hogy ezt a tulajdonságát,. tehát valóságérzé- két és kezdeményezőkészségét pár­tunk már több mint két évtizede őrzi az irányító munkában, és őrizzük mi is itt a megyében. Mindezekre a követelményekre is figyelemmel, azt mondhatom, hogy a pártbizottság beszámolója a valóságot tükröző, igazmondó írás. Leírva és kimondva is azt jelentheti a megyei pártbizottság a tisztelt küldött elvtársaiknak, a megyei pártértekezletnek, hogy a XI. kongresszus, és az 1975. évi megyei pártértekezlet határozatá­nak végrehajtását jelző fő mér- - legünk a munka eredményeit mii- , tatja. Tömören azt mondhatjuk: a végzett munka eredményeként Bács-Kiskun megyében az élet S minden területén előbbre léptünk. Dicsekvés nélkül kijelenthetjük, _ hogy a fejlődés megyénkben a be­számolási időszakban — a gondok és nehézségek ellenére is — dina­mikus volt. Több területen a fej­lődés az országos átlagot is meg­haladta. Különösen a területfej­lesztés ötéves tervéről mondhat­juk, hogy minden eddigit megha­ladó előirányzatokat teljesítet­tünk. Ugyanakkor, amikor ezt kije­lentjük, természetesen rögtön hoz­zá kell tenni azt is, hogy ez az összkép részleteiben már nem minden tekintetben kedvező. A tervek egy részének teljesítésében elmaradtunk. Előre nem látott kö­rülmények és folyamatosan jelent­kező nehézségek miatt, s részben szubjektív okokból — saját gyen­geségeink és következetlenségeink, néha a kellői elszántság, vagy a politikai bátorság hiánya miatt — a végrehajtás változó színvonalú és egyenetlen volt. Mindemellett a hangsúlyt arra tesszük, hogy Bács-Kiskun megye fejlődése az elmúlt öt esztendőben kedvező mederben és a kitűzött irányban haladt. Tehát, ha azt mondjuk, hogy az eredményeink számottevőek, ak­kor igazat mondunk. Eredménye­inket számon tartva azt is mind­járt megjegyezzük, hogy azokat nem a kommunisták kizárólagos művének tekintjük, hanem úgy jöttek létre, hogy azokért nagy odaadással dolgozott a párton kí­vüli lakosság túlnyomó többsége, munkások, parasztok, kiváló szak­emberek, értelmiségiek. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a párt­értekezlet mondjon köszönetét a i megye egész lakosságának, a vál­lalati, szövetkezeti, munkahelyi dolgozóknak, a községekben és vá­rosokban sok áldozattal, és nagy öntevékenységgel munkálkodó kollektíváknak, mindazoknak, akik a párt által kitűzött célok­nak a megvalósításáért fáradgz- tak, akiknek a munkája révén előbbre jutott Bács-Kiskun me­gye. Nagyobb hatásfokkal Kedves Elvtársak! Egy kicsit alaposabban vizs­gálva a körülményeket, felvető­dik a kérdés, milyen társadalmi, gazdásági szerkezetű, s általában milyen színvonalon álló megyében dolgozunk? A társadalmi szerkezet összeté­telében olyan ütemű és arányú változás, mint ami 1975-ig végbe­ment, az elmúlt időszakban nem folytatódott. A társadalom belső szerkezeti átalakulása lelassult. A megye gazdasági teljesítőké­pessége erőteljes fejlesztési poli­tikára épülve, jelentősen növeke­dett.. Gazdálkodó szerveink min­den területen az országos ará­nyokat meghaladó növekedést produkáltak. Ezt nagymértékben elősegítették a beruházások és a rekonstrukciók. Az V. ötéves terv beruházásainak növekedése Bács- Kiskun megyében — a léptéket tekintve — meghaladta a IV. öt­éves 'tervet, és lényegesen túlha­ladta az országos ütemet is. A IV. ötéves tervbeni 21 és fél mil­liárd forinttal szemben az V. öt­éves terv 28 milliárdot tartalmaz, de várhatóan 34—35 milliárd fo­rint beruházás valósul meg. Az ipari termelés — fő vona­laiban — a terveink szerint ala­kul. Mérséklődött a korábbiakra jellemző magas növekedési ütem, de továbbra is magasabb, mint az országban. Az építőipar viszont nemcsak az országosnál, hanem a korábbi évekhez viszonyítva is jobban növellte teljesítőképes­ségét. Van tehát jelentős és fejlődő iparunk. Több terméke a belföldi ellátásban és az exportban is számottevő, sőt egyes esetekben meghatározó. Ugyanakkor nem veszíthetjük el arányérzékünket, tisztában vagyunk azzál, hogy az országos ipari termelésből a ré­szesedésünk a 4 százalékot sem éri el. Ez az ipar színvonalában egyszerre képviseli a korszerűt és a. korszerűtlent. Ügy is jelle­mezhetnénk, hogy a legfejlettebb technika mellett ott van sok­szor az elmaradottság, a korsze­rűtlenség és az elavultság. Ugyan­ez érvényes az előállított termé­kekre is. A mezőgazdasági termelésben az országossal' arányos növeke­dést terveztünk mi is. Most egy kicsit — ha az eddigi négy esz­tendőt, vagy ha 1975-öt is szá- , mítjuk — jobban állunk, níint. az országos átlag. A mezőgazdaságot jellemezve' röviden: adva van az országosan számottevő mezőgazdaságunk, és ezen belül egy még jelentősebb hányadot képviselő kertészetünk. A mezőgazdaság az elmúlt esz­tendőkben >egy sor, minden ko­rábbi rekordot megdöntött, lé­nyegesen túlszárnyalt. A megyé­ben az V. ötéves tervidőszakban átlagosan egy évben az egy la­kosra jutó gabonatermelés meg­közelíti a két tonnát. Hústerme­lésünk nagyságrendjére jellemző, hogy az ország lakosságának több, mint egyötödét vagyunk képesek ellátni. A megyében az egy főre jutó, illetve előállított mezőgaz­dásági termék-, vagy termény­mennyiség sok tekintetben a vi­lág élvonalába helyezi az or­szágnak ezt a területét ötven— hatvan olyan mezőgazdasági nagyüzemünk van, amely nem­zetközi mércével mérve is ma­gas színvonalon, világviszonylat­ban is kimagaslóan termel. Ugyanakkor nagyüzemi gazdasá­gaink másik jelentős része — csaknem egyharmada — különbö­ző okok, elsősorban objektív kö­rülmények miatt olyan helyzet­ben van, hogy bővített .újrater­melésre sem képes, csak ha ál­lami támogatásban részesül. Ilyen ipari és mezőgazdasági üzemekben folyik tehát a ter­melő munka megyénkben. Az 1975-ös pártértekezleten és az V. ötéves tervünkben is azt a köve­telményt állítottuk már a gaz­dálkodó szervezetek elé, hogy a korábbinál mérsékeltebb növeke­dés mellett nagyobb eréllyel és hatásfokkal érvényesítsék a gaz­dálkodás hatékonysági és minősé­gi követelményeit. Ezzel szemben azt látjuk, hogy Bács-Kiskun me­gyében is az említett követelmé­nyek érvényesítése a kívánatos­nál és a lehetségesnél is lassúbb ütemű volt* A változás jelei ugyan már 1975-től kezdve érzé­kelhetők Voltak, igazi fordulat azonban csak 1979-től kezdődött. Felzárkózóban vagyunk Kedves Elvtársak! A lakosság életkörülményeiről és életszínvonaláról, az ellátott­ságról, a termelést segítő és a la-1 kosságot kiszolgáló infrastruktúra alakulásáról — persze ezt átlagol- . ni szinte megoldhatatlan — azt szoktuk mondani, hogy az élet­nek ezen a területén nagyjából az országos átlag alatt vagyunk. De azzal is jellemezzük a folya­matban helyzetünket, hogy fel­zárkózóban vagyunk. E tekintet­ben az V. ötéves terv időszaká­ban a felzárkózás és a növekedés Uleme meggyorsult. Ehhez sike­rült egyrészt a korábbiakat lé­nyegesen meghaladó központi for­rásokat, intézkedéseket megnyer­ni és életbe léptetni. Másrészt sikerült a korábbinál nagyobb helyi erőforrásokat is mozgásba hozni. A helyi erőforrások közül leg­jelentősebb a társadalmi munka szerepe, amiben sok-sok éve már országos elsők vagyunk. Me­gyénkben az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke két és félszerese az országosnak. A szolgáltatás és a kereske­delmi hálózatfejlesztés a megyé­ben az országos átlag feletti volt. Állami és magnáerőből az öt­éves tervben 25 ezer lakás épül fel, több mint 1945 és 1965 között összesen. A kecskeméti kórház felépülésével kórházi ágyakkal a közepesen ellátott területek közé kerülünk. Mindezek révén elértük, hogy az életkörülmények, az életszín­vonal és az infrastruktúra fej­lesztésében a növekedés üteme szinte minden tekintetben az or­szágos átlagot meghaladó volt. Ez nagyon nagy dolog Bács-! Kiskun megyében. Hogy miben vagyunk hátrább az ellátottság országos színvona­lánál? Például a lakáshelyzet­ben, a lakások színvonalában, az utak építésében, a tantermek szá­mában,. a közműves ellátottság­ban, és nem is sorolom tovább, mert ezt minden jelenlevő elv- . társ, ha álmából felkeltik is, kí­vülről tudja. Nagyon jelentős erőfeszítések történtek az elmúlt öt esztendő­ben annak érdekében, hogy a kultúra, a közművelődés és a közoktatás területén az átlagos­nál nagyobb és figyelemreméltó előrehaladást érjünk el. A fel­zárkózáshoz sokféle helyi akció és kezdeményezés is hozzájárult. Sokat javult az óvodai ellátott­ság helyzete, a helyhiány — fő­leg városainkban — azonban még ma is nagy gondot jelent. Lé­nyegesen javultak az iskolai ok­tatás és testnevelés tárgyi felté­telei. Sikeresen lezárult a tanyai kollégiumi akció és jól bevált az iskolabuszok hálózata. Ezek hatására is áz általános iskolát befejezők aránya jelentősen nö­vekedett. Az egyetemekre jelent­kező középiskolások közül a fel­vételeknél országosan a legna­gyobb arányban a Bács-Kiskun megyeiek jutnak tovább. Ez ugyancsak kiemelkedő siker, amely a középiskolai oktatásunk magas, színvonalát dicséri. A köz- művelődésben sok olyan l^ezde- ményezés történt, amelynek or­szágos és nemzetközi híre is van. Az átlagosnál rosszabb feltételek és a szegényesebb tárgyi ellátott­ság mellett is aktív, kezdemé­nyező munkával országosan fi­gyelmet keltő eredményeket ér­tünk el. Amiről nem mondhatunk le Tisztelt Pártértekezlet! Bizonyára a küldött elvtársak is megkérdezik, hogy a felvázolt eredmények szintjéről az ismert körülmények közepette a gazda­ságban, az életkörülményekben és a kultúrában milyen irányban, milyen ütemben és hogyan lehet tovább haladni. S lehét-e tartani azt a korábbi követelményt, hogy a meglevő hátrányok ledolgozása itt a megyében továbbra is az országosnál nagyobb erőfeszítést és tempósabb növekedést igényel? A reális lehetőségek ismeretében a határozati javaslatban. bizako­dásra építő, pozitív válaszokat adunk ezekre a kérdésekre. Azt az álláspontot képviseljük, hogy a VI. ötéves tervben a me­gyében nemcsak szintentartásra kell berendezkedni, hanem to­vábbra is bővíteni, növelni is le­A politikai és eszmei erő Tisztelt Pártértekezlet! Van tehát válaszunk arra a kérdésre, hogy milyen irányba és milyen ütemben kívánunk tovább haladni. És vannak eszközeink, nemcsak anyagi, természetűek, hanem politikai és eszmei erőnk, amelyekkel a továbbfejlődést új módon is biztosítani tudjuk. Talán az elmondottakból már kiderült és érzékelhetővé vált, hogy új helyzet van a gazdaság­ban, amely vezetőktől, beosztot­taktól új magatartást követel, olyan helyzet, amely új „játék- szabályokat” léptet életbe. Ebben a helyzetben már nem eléged­hetünk meg azzal, hogy a mun­kában vannak pozitív jelek, hogy majd egy kicsit tovább javítjuk ezeket. Ment ha . mi igazi javu­lást, fejlődést akarunk, akkor tudnunk kell, hogy nem keveset, hanem sokat kell javítani a mun­kán és nem kicsit, hanem nagyot kell változtatni az eddigi gyakor­latunkon. Ha a gazdasági fejlő- dőképességünket meg akarjuk- őrizni, márpedig« a politikában nem akarhatunk mást. akkor jó néhány régi beidegződésen, meg­szokáson ' változtatni kell és túl kell lépni. S iitt érkeztünk el ahhoz az alapvető következtetéshez, amit. eddig is hangoztattunk, hogy elő­rehaladásunk* nélkülözhetetlen feltétele a tudati tényezők alakí­tása. Ez azonban most több kér­désben új módon vetődik fel. Nagyon lényeges ebben a mun­kában annak felmérése, - hogy mi­lyen alapokra építhetünk, mi ha­tározza meg a megye társadal­mának tudati szintjét és szellemi arculatát. Közismert, hogy itt a megyében az egyetemes, a ma­gyar szellemi élet és műveltség hagyatékában nagy, kiemelkedő értékekkel rendelkezünk. Az olyan „világító fáklyákat” emlí­tem, mint Petőfi Sándor, Katona hét mindazt, amit eddig elér­tünk. Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban az általános fejlődés eléréséhez — hiszen az országban másutt is tovább - tart az építőmunka — nálunk válto­zatlanul szükség van a volume­nek bővítésére, a növekedésre is. Természetesen látnunk kell, hogy a fejlődés nemcsak ebből áll. A termelésben a mennyiségi növe­kedés mellett egyre nagyobb sze­repe lesz, illetve máris van a mi­nőségi, hatékonysági követelmé­nyek javításának. Az iparban a növekedést és fejlődést a sze­lektív iparfejlesztési, beruházási és korszerűsítési politikával akarjuk tovább vinni. Még egy­értelműbb lesz, hogy nem az új üzemek építése, hartem a megle­vők korszerűsítése kerül előtérbe. A gazdaságosan értékesíthető ter­mékeket előállító üzemek a jövő­ben is rendelkeznek a «fejlődé­sükhöz szükséges erőforrásokkal. Ahol Viszonit a fokozódó köve­telményeknek nem tudnak eleget tenni, ott á jövőben jobban kell számolni a termelési tényezők átesoportosításával, visszafejlesz­tésével. Ez szükséges annál is inkább, mert — kisebb mérték­ben és nagyon átgondoltan — számolunk új üzemek létesítésével is. Az országosnál nagyobb arányú- fejlesztést tartunk szükségesnek az élelmiszeriparban, de újból megerősítjük, hogy nem kíván­juk megyénket csak erre korlá­tozni, hanem miként eddig, ez­után is erőteljesen szorgalmazzuk más iparágak fejlesztését. A mezőgazdaságot, ami nálunk a megye gazdasági arculatát to­vábbra is jelentősen meghatároz­za, olyannak tartjuk,- hogy érde­mes továbbra is vállalni azt a szerepet, amit eddig az országban betöltött. Természetesen a haté­konyság, a minőség és a szük­ségletekhez igazodás követelmé­nyeit az eddiginél jobban kell ér­vényesíteni a mezőgazdaságban is. Szükség van arra, hogy a fejlő­dés és fejlesztés megfelelő beru­házási politikával párosuljon. Az V. ötéves tervben ugyanis a me­gye összberuházásán belül a me­zőgazdasági beruházás'ok aránya csökken. A mezőgazdaság ter­melési színvonalának megtartá­sa. bizonyos fejlesztése, ilyen ala­csony beruházási lehetőségek mellett — a belső tartalékok fo­kozott feltárásával — tartható ugyan egy ideig, de a mezőgaz­daság hosszabb távú céljai telje­sítéséhez nagyobb erőforrásokra lesz szükség. Egészében itehát a jelenlegi helyzetből az a következtetés vonható le: a jövőben is szükség lesz arra, hogy folytatódjék a megyében az országosnál maga­sabb ütemű fejlesztés. Mi is úgy véljük, hogy egy terület fejlesz­tése, a gazdasági fejlettség köze­lítése nemcsak iparfejlesztéssel oldható meg, hogy az országnak egy megyényi területén az ará­nyosan fejlett ipar mellett, a me­zőgazdaság is a boldogulás fon­tos forrása. De az is szükséges, hogy a központi tervező szervek enr.ek konzekvenciáit megfelelően vegyék figyelembe, és a munká­jukban érvényesítsék. A gazda­sági építőmunkában továbbra is szerepeljen az ország viszonylag gyengébben fejlett és kevésbé el- , látott területeinek a felzárkózást elősegítő fejlesztése. A felsoroltok mellett ennek kulcskérdése válto­zatlanul a lakásépítés, a közmű­vek fejlesztése, az egészségügyi és a gyermekintézmények fejlesz­tése. Olyan időszak előtt állunk, hogy a VI. ötéves tervre és 1980 utánra általában valamiféle újabb látványos fejlődést ígérni sem a lakásépítésben, sem más terüle­ten nem lehet, de az életkörül­mények javításáról nem szabad lemondani. A területfejlesztés ta­nácsi alapjai várhatóan szeré­nyen növekednek, ezért az V. öt­éves tervhez hasonló nagy me- avei előrelépést megismételni nem tudjuk, mégis törekedni kell arrra, hogy a IV. ötéves tervnél nagyobb előrejutást érjünk el a VI. ötéves terv időszakában. József. Kodály Zoltán, akik nem­csak itt születtek, hanem életmű­vük e táj arculatát, szellemi éle­tét jelentős mértékben" befolyá­solta, örökségük hatása pedig a mába is kisugárzik. Ugyanakkor a kiemelkedő értékek mellett itt volt a Duna—Tisza közi tanyá­kon, falvakban és városi perifé­riákon az igazi elmaradottság, sö­tétség is; a nagyarányú analfa­bétizmus, az alacsony iskolázott­ság, a sok rosszal jellemezhető és a sok problémát okozó település- szerkezet. És volt egy sajátos politikai történelmi múlt is. Itt nagyipari munkásság a felszabadulás előtt szinte nem volt. A munkásmoz­galom is csak szűk helyekre és időszakokra korlátozódva izzott fel. Volt régi szabadságharcos ha­gyomány, lángoló Kossuth-párti- ság és megalkuvó kormánypárti­ság is. 1919-ben kiemelkedően erős volt a Tanácsköztársaság vi­déki bázisa, ami mély gyökereket

Next

/
Thumbnails
Contents