Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-12 / 60. szám

2 • PETŐFI NÉPE •, 1980. március 12. események sorokban Cj-delhi • A guami támaszponton állomá­sozó amerikai „B—52”-es hadá­szati bombázó repülőgépek bere­püléseket hajtanak végre az In­diai-óceán térségében — jelen­tette a Press Trust of India hír- ügynökség. Az elmúlt hónapban már négy alkalommal nyomultak be ezek az atomfegyver-szállítá­sára alkalmas, felderítő berende­zésekkel ellátott harci repülőgé­pek az Indiai-óceán medencéjébe. NICOSIA Szpirosz Kipriahu ciprusi elnök kedden üzenetet küldött Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárnak, amelyben ismertette a ciprusi kormány és a ciprusi görög fél álláspontját a népközös ségek köz­ti tárgyalások felújításáról — je­lentették be kedden hivatalosan Nicosiában. SAN SALVADOR _______________ B aloldali diákok százai kísérték utolsó útjukra a junta hét végén meggyilkölt újabb áldozatait, köztük az Egyesült Népi Akció­front két diákvezetőjét. A már­tírokat a San Salvador-i egyetem előtt temették el. A kormánycsa­patok szombaton és vasárnap több fiatalt, köztük tizenéves lányokat gyilkoltak meg. A jobboldali ter­ror hétfőn folytatódott: szemta­núk szerint tizenheten vesztették életüket. (MTI, UPI> STRASBOURG Simone Veil, az Európai Par­lament elnöke hétfőn megnyitot­ta a testület újabb ülésszakát, amelynek napirendjén -a közös piaci agrárpolitika kérdései sze­repelnek. A rendes ülést március 24—26. között a mezőgazdasági árak problémáinak szentelt rend­kívüli ülés követi. PEKING Huang Hua kínai külügymi­niszter kedden elindult külföldi kőrútjára, melynek során három délkelet-ázsiai országot' (Fülöp- szigetek, Malaysia és Szingapúr) ,kejfi5^ígl. Az utazá§_célja .javén* ni az érintett országok vezetőit az Afganisztánnal kapcsolatos kí­nai álláspont támogatására. PÁRIZS —r1 11 .............. 1 •------­V aléry Giscard d’Estaing fran­cia köztársasági elnök hétfőn ké­ső este hazaérkezett Párizsba/hat közel-keleti országban tett tízna­pos látogató körútjáról. Az út Franciaország közel-keleti befo­lyásának erősítését szolgálta. Gis­card Szaúd-Arábiából tért haza. Rijádban öt órát töltött, és eköz­ben húszperces megbeszélést foly­tatott Khaled királlyal. (MTI) BÉCS Hétfőn — nem sokkal érkezése után — megkezdődtek Bécsben dr. Juliüs Nyerere tanzániai köz- társasági elnök, és vendéglátója, Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár hivatalos megbeszélé­sei. A tanzániai államfőt az oszt­rák kormány hívta meg négyna­pos hivatalos ausztriai látogatás­ra. (MTI) Infláció ellen „Most nem tudok hátrafordul­ni" — mondja Carter elnök egy nagy amerikai hetilap karikatú­rájának aláírásán, miközben kardjával az általa elképzelt vi­lágpolitikai veszedelmek kígyójá­val hadakozik. Háta mögött ugyanis az Egyesült Államokat jelképező Uncle. Sam rémülten kopogtatja a vállát, hogy figyel­meztesse egy másik, jóval na­gyobb és veszedelmesebb kígyóra, amelynek tekervényeire ez «van írva: „amerikai gazdaság". A RAJZ pontosan fejezi ki a valóságot. Miután Carter elnök megtartotta az „Unió helyzetéről” szóló hagyományos beszámolóját, már látnivaló volt, hogy a máso­dik kongresszusi beszámoló (amely „A gazdaság állapota” cí­met viseli), csak szerény szolgája lehet az elsőnek. Az Unió helyzetéről szóló jelen­tés élesen hidegháborús hangot ütött meg, és az afganisztáni vál­ság ürügyén meghirdette az úgy­nevezett „Cartér-doktrínát”. En­nek lényege, az amerikai katonai jelenlét fokozása a világ külön­böző stratégiailag fontos pont­jain, a|támaszpontrendszer kibő­vítése, és a gyors katonai beavat­kozáshoz szükséges szervezeti in­tézkedések megtétele. Miután mindez nem kis pénzbe kerül, az ország gazdasági helyze­téről szóló elnöki beszámoló, majd KHOMEINI DÖNTÉSE Az amerikai túszok továbbra is az „iszlám diákok” őrizetében maradnak Az ENSZ-bizottság dolgavégezetlenül utazott el Teheránból Khonjeini ajatollah állásfogla­lásával eldőlt az Iránban nagy belpolitikai vihart kiváltó kér­dés: az amerikai túszok őrizetét a Forradalmi Tanács veszi-e át, vagy a foglyok a követség meg­szállt épületében maradnak, és ott látogathatja meg őket az Egyesült NemZetek Szervezeté­nek bizottsága Az iszlám forradalom vezére az utóbbi megoldás mellett dön­tött. Azzal a kikötéssel, hogy a ténymegállapító bizottság csak azokkal a túszokkal találkozhat — és csakis kihallgatás céljából —akiknek neve a diákok ke­zén levő, a sah bűneire és az Egyesült Államok beavatkozási manővereire vonatkozó irattári anyagokban felmerül. Valameny- nyi fogoly láthatását akkor tehe­tik lehetővé, ha az ENSZ küldöt­tei Teheránban hozzák nyilvá­nosságra ténymegállapító misz- sziójuk jelentését és az elismeri a {sah rezsimjét és az Egyesült Államokat vádoló iráni panaszok megalapozottságát. A diákok bejelentették, hogy mint korábban mindig, most is az imám útmutatásai szerint jár­nak el. A nemzetközi bizottság éjfél után ülést tartott, hogy meg­vitassa az új feltételeket, majd a hajnali' órákban Ghotbzádehhel tárgyalt. Erről a megbeszélésről csak annyit tettek közzé, hogy az ijáni külügyminiszter felkérte a nemzetközi testületet: további két-három nappal hosszabbítsa meg tehéráni • tartózkodását. En­nek a kérelemnek a bizottság nem tett eleget, és kedden reg­gel elutazott Teheránból. Az iráni belügyminisztérium közölte, hogy Teheránban min­denfajta tüntetést betilt, és kü­lönös szigorral fogja ellenőrizni az* amerikai nagykövetség meg­szállt épületének környékét. A reggeli bejelentést követő percekben 'máris tüntetők ezrei indultak el az amerikai nagykö­vetség épülete felé. Ghotbzadeh külügyminiszter a túszügy alakulásával kapcsolat­ban úgy nyilatkozott, hogy tudo­másul veszi az imám akaratát, bár személy szeíint annak híve, hogy a foglyokat a Forradalmi Tanács vegye át. Az ellenvetésre, miszerint példa nélkül való lenne, hegy egy hivatalos kormányzati szerv több tucat, diplomáciai stá­tussal rendelkező túszt tartson őrizetben, kijelentette:.igaz. hogy az amerikaiakat a diákok ejtet­ték foglyul. Akciójukat azonban jóváhagy­ta a kormányzat, a Forradalmi Tanács, és maga Khomeini is, így a * túszszedés gyakorlatilag már régen hivatalos formát öl­tött. NEW YORK Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár hétfő esti rövid nyilatkozatában nyitva hagyta annak a lehetősé­gét, hogy a sah bűneinek kivizs­gálására megalakított nemzetközi' bizottság visszatér még Iránba. A főtitkár megfogalmazásában a jogásztestület elutazásáról szóló bejelentés úgy hangzott: a bi­zottság „néhány napra rrlegsza- kítja munkáját”. Mihelyt a kö­rülménynek megengedik, a jogá­szok ismét visszatérnek Teherán­ba, hogy folytassák tevékenysé­güket, és teljes egészében eleget tegyenek megbízatásuknak, amelyhez mind Irán, mind az Egyesült Államok hozzájárult. Ennek feltétele azonban, hogy a bizottság találkozhassék mind az ötven amerikai tússzal. Minthogy erre most nem voli léhetőség, a bizottság nincs abban a helyzet­ben, hogy közzé tegye jelentését teheráni vizsgálatairól — mon­dotta Waldheim. Az ENSZ-főtit- kár hangsúlyozta, hogy továbbra is folytatja „a válság békés meg­oldására irányuló erőfeszítéseit” összhangban a Biztonsági Tanács határozatával. Waldheim szóvivő­je közölte, hogy a főtitkár kap­csolatban van Vance amerikai, és Ghotbzadeh iráni külügyminisz­terrel. Ghotbzadeh egyébként, aki kí­sérte a bizottság tagjait a repü­lőtérre. elutazásuk után újság­íróknak kijelentette: igen sajnál­ja, hogy a jogászok nem hosszab­bították meg iráni tartózkodásu­kat. „Ha több türelmet tanúsíta­nak. módjuk lett volna arra, hogy teljes egészében eleget tegyenek megbízatásuknak. Mihelyt azon­ban a helyzet megengedi,, vissza fognak térni. Minden tőlünk tel­hetőt megteszünk a probléma rendezésére” — jelentette ki a kivi ügy miniszter. Hozzátette: a Forradalmi Tanács néhány tag­ja meglátogatta a túszokat, s közérzetüket „rendben levőnek” találta. NAPI KOMMENTÁR Az ötvenedik Adisz Abebában megnyílt az Afrikai Egységsziervezet Miniszte­ri Tanácsának ülése. A tanácsko­zás egyetlen napirendi pontja Zimbabwe - népének-s-győzelme. * Olyan téma ez, amely méltán töl­ti el örömmel és"' éiégédfettséggel a szervezet most még negyvenki­lenc tagállamát. Most még — mondjuk, mert nem nehéz kitalál­ni, hogy éppen a minapi Rhode­sia, a láncaitól szabadult legújabb független afrikai ország lesz az AESZ ötvenedik tagállama. A ke­rek szám véletlen, de van valami jelképes abban, hogy az ötvenedik éppen a fekete kontinensen meg­maradt két utolsó „fehér bástya” egyike lesz. Az Afrikai Egységszervezet szinte valamennyi tagja, történel­mi mércével mérve, „tegnap” még gyarmat volt. így nem csoda, ha iszonyatos örökség súlyával küsz­ködik. Maga az AESZ sem telje­sen védett a kolonialista és neo- kolonialista intrikák hatásától, tevékenysége — természetesen — nem problémamentes. Ezekben a kétségtelenül ünnepi pillanatok­ban mégis jó arra gondolni, hogy a szervezet léte és munkássága* — minden ellentmondás ellenére — bizonyos döntő kérdésekben ha­tékonyan tudta szolgálni a nem­zeti felszabadítási mozgalom tere- bélyesedését. Zimbabwe népe a szomszédos „frontállamok’’, az egészíti Afrika, és u&okontinensen kívüli barátok aktív ^segítsége nélkül "aligha Iéíf volna kepes' va­lóra váltani régi álmát, és elin­dulni az igazi függetlenség útján. Mengisztu Hailé Mariam, a vendéglátó Etiópia kormányfője olyan időpontban nyugtázta kö­szönettel a szocialista országok Afrika népeinek nyújtott segítsé­gét, amikor a világ hangos a szov­jetellenes amerikai . katonapoliti­kai tervektől — ezekben pedig közismerten pem kis szerep jut­na Afrikának is ... Zimbabwe, a leendő ötvenedik tagállam, a győzelem után is óriá­si nehézségek előtt áll. Nem múlt el sem a belső erőszakos kísérlet, sem a külső — dél-afrikai — tá­madás veszélye. Nemcsak az új ország vezetőinek kell résen len­niük, hanem Zimbabwe barátai­nak is. Az AESZ-tanácsko.zás ba­rátnak és ellenségnek egyaránt tudtára adja, hogy Zimbabwét a szó minden értelmében védőn öleli magához a majd félszáz or­szágot tömörítő szervezet. H. E. ENSZ-jelentés Libanonról Hatvanezer libanoni életébe került és hatalmas anyagi kárt okozott az országnak a Libanon­ban kirobbant belső fegyveres viszály, és az azt követő izraeli behatolás az ország déli részébe J':—^Sllápítjá fnéj^ áf;”ENSZ-főtit- kár j^lentésé. 'A Libanon talpra "állításához r riyújíáridó; 1 ségítség módjairól szóló dokumentum rá­mutat, hogy a fenti események ma is igen kártékonyán befolyá­solják az ország életét. Több mint egymillióan (a la­kosság csaknem egyharmada) föl­dönfutóvá lett. Különösen tragi­kus a helyzet az izraeli agresszió nyomait viselő Dél-Libanonban. Rombadőlt mintegy tizenötezer lakóépület, megsemmisültek az is­kolák, a kórházak, az utak, a víz- és az elektromos energiát szolgáltató rendszerek, negyed- millió dél-libanoni lakos volt kénytelen elhagyni otthonát. Az ENSZ-főtitkár jelentésében hangsúlyozza: nemzetközi erőfe­szítésekre van szükség ahhoz, hogy a libanoni kormány és a li­banoni nép meg tudjon birkózni a háború okozta pusztításokkal, az ország talpra állításának fel­adatával. infláció? az utána benyújtott költségvetés alapelvei adva voltak. Azt is mondhatjuk, hogy a katonai kö­vetelményeknek alárendelt, hi­degháborús gazdaságpolitika kör­vonalai rajzolódtak ki. Jellemző, hogy a rendkívül konzervatív, és az elnök katonapolitikáját álta­lában támogató Time, a gazdasá­gi program meghirdetése után a következőket írta: „Most beinjek­ciózták a gazdaságba az új hi­degháborús kiadásokat. Ez olyan, mintha a hegyoldalon lefelé ro­hanó, kormányozhatatlan autóban a vezető még a gázpedálra is rá­lép. Az új költségvetés csakis Johnson elnöknek, a vietnami há­ború idején nyilvánosságra hozott költekezési programjaihoz hason­lítható. Márpedig azok korbácsol­ták fel az országot most is gyötrő inflációt”. 1976-ban, az elnökválasztási kampány idején Carter azt. ígér­te, hogy az amerikai költségvetést 1981-re egyensúlyba hozza. Ezt az ígéretet régen elfelejtették. A költségvetési deficit a következő gazdasági évben hivatalosan is 16 milliárd dolfárt tenne ki. A szak­értők valójában ennek kétszeresét várják. Noha a költségvetés az 1981-es pénzügyi évre vonatkozik, amely 1980. október 1-én kezdő­dik — félreérthetetlenül magán viseli egyrészt a hidegháborús kül­politikai kurzus, másrészt a vá­lasztási meggondolások jegyeit. AMI A HIDEGHÁBORÜT ille­ti: a költségvetési kiadásokból soha nem látott nagyságú össze­get, csaknem 160 milliárd dollárt akarnak fegyverkezésre költeni. Arányait tekintve, a hivatalosan közölt szám is azt jelenti, hogy 12 százalékkal többet költenek fegyverkezésre, mint a mostani pénzügyi évben. Ráadásul: az el­nöki üzenet egyértelműen tudatta az amerikai közvéleménnyel, hogy legalább 1985-ig tartó „fegyver­kezési rohamról” van szó. Az elő­rejelzés szerint az évtized köze­pére a jelenleginél 90 milliárd dollárral lesz magasabb a katonai kiadások szintje. Carternek ugyanakkor figye­lembe kellett vennie, hogy saját pártján belül az őt gazdaságpoli­tikailag liberális oldalról támadó Edward Kennedyvel kell felven­nie a harcot a jelöltségért.. így nem engedhette meg magának, hogy folytassa a szociális kiadá­sok további lefaragásának politi­káját, amelyet tavaly már elkez­dett. Ennek tudható be, hogy a kü­lönböző szociális jellegű progra­mokra (a részleges orvosi ellá­tástól a szociális segélyig; és bi­zonyos fajta lakásépítkezések szubvencionálásáig) összesen kö­rülbelül 400 milliárd dollárt köl­tenek. Ez 9 százalékkal több, mint a jelenlegi pénzügyi évben. Az emelkedés tehát nem olyan me­redek, mint a hadügyi kiadások esetében. A kormány vélekedése szerint azonban ahhoz elég, hogy ne tegye ki az elnököt - belpoli ti- é kai támadásoknak a választási harc kényes hónapjaiban. EGYÉRTELMŰEN hideghábo­rús és választási-taktikai költség- vetésről van tehát szó. Azt, hogy ez milyen hatással lesz az ameri­kai gazdaság alakulására, egyelő­re nem lehet megmondani. Annyi bizonyos, hogy az infláció, amely 1979-ben is meghaladta már a 13 százalékot, és a legmagasabb volt a második világháború befejezése óta — tovább emelkedik majd, és elérheti a 15 százalékot. Ez ter­mészetszerűen bérkövetelésekkel jár, -és a társadalmi feszültség várható növekedésével. Amit egy­előre nem lehet megmondani — az a hidegháborús , költségvetés hatása a konjunktúrára és a mun­kanélküliségre. Elvben elképzel­hető ugyanis, hogy a jelenleg igen magas, jóval 6 százalék fö­lötti munkanélküliségi arány á katonai megrendelések miatt né­mileg csökken, és a stagnáló gaz­daságnövekedés kissé megszilár­dul. Amennyiben így lenne, en­nek az ára nyilvánvalóan az ener­giafogyasztás újabb látványos nö­vekedése, anii természetszerűen tovább fűti az inflációt. CARTER elnök hivatalos fogal­mazása szerint gazdaságpolitiká­jának „első számú célkitűzése” az infláció elleni harc. A való­ságban azonban olyan költségve­tést nyújtott be, ahol az inflációt elsősorban éppen a hadikiadások növekedése ösztönzi. —i —e GYÁRTÁSSZAKOSÍTÁS ÉS A KOOPERÁCIÓ FEJLESZTÉSE Aláírták a magyar-szovjet hosszú távú programot • Lázár György fogadta Nyikolaj Bajbakovot, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökhelyettesét. (MTI-fotó — Telefotó — KS) Huszár István, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöké, és Nyikolaj Bajbakov, á Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöké ked- . den, a Parlamentben aláírta a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti gyártásszako­sítás és kooperáció fejlesztésének hosszú távú programját. A programot Kádár János és Leohyid Brezsny^v 1977. évi krí­mi találkozóján történt megálla­podás alapján dolgozták ki, s fő társadalmi-gazdasági célja,, hogy hozzájáruljon a két Ország nép­gazdaságának fejlesztéséhez, a két ország közötti gazdasági és mű­szaki-tudományos együttműkö­dés kiszélesítéséhez és elmélyíté­séhez. Egyben jó alapul szolgál az 1990-ig esedékes ötéves tervek ki­alakításához. Az 1990-ig terjedő időszakra az érintett miniszterek a gyártás­szakosítás és kooperáció fejlesz­tésének több ágazati alprogramját is aláírták. Az aláírásnál jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnö­ke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi- Bizottságának titkára, Marjafi ''József <Szekér06yúla, a Mirtisztof-tahá&s fl r.ehaöküel-yetfeáei, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, és Vlagyimir PaVlov, a Szovjetunió budapesti nagykö­vete is. Az aláírás után Huszár István és Nyikolaj Bajbakov méltatta az okmányokban is kifejeződő együttműködési készséget, a szi­lárd magyar—szovjet kapcsolatok eredményeit, és a további fejlődés távlatait. Huszár István rámutatott, hogy hazánk felszabadulás utáni épí­tő munkájában csakúgy, mint to­vábbi fejlődésében, igen nagy a jelentősége a két nép szoros ba­rátságának. Gazdasági együttmű­ködésünk eredményességét a számadatok is jól érzékeltetik: áruforgalmunk az idén túlhalad­ja az 5 milliárd rubelt, a két or­szág között érvényben lévő több mint 50 kormány- és tárcaközi egyezmény pedig a népgazdaság, valamennyi fontos ágának fejlő­dését elősegíti. A most aláírt ok­mányok is azt fejezik ki, hogy haladásunkban továbbra is jó alanra támaszkodhatunk. Most, amikor a világgazdaságban olv sok a bizonytalanság, különösen nagy a jelentősége annak, hogy a Szovjetunióhoz fűződő szilárd kapcsolatainkban a hosszú távú AMERIKAI JOGSÉRTÉS fejlődés legprpgresszívebb terü­leteit .szilárdítsuk és szélesítsük. . Nylkólaj Bájbakoy méltatta a magyar—szpvjet kormányközi bi­zottság, ,a, tervező szervek, a mi­nisztériumok alapos és körülte­kintő munkáját, amellyel a most aláírt programokat, megállapodá­sokat előkészítették. Az együtt­működés >több évtizedes tapaszta­latai, és a kapcsolatok további el­mélyítését előkészítő munkák egy­aránt arra utalnak, hogy mindkét fél még szorosabbra kívánja fűz­ni áz: együttműködés szálait. Kü­lönösen .'nagy a jelentőségük a hosszú távú programoknak, ame­lyek' a népgazdaság legfontosabb területein teremtenek jó összhan­got a népgazdaság fejlesztéséhez, a hatékony munkamegosztáshoz, a szocialista gazdasági integráció további' kibontakoztatásához. Rá­mutatott, hogy a két ország gaz­dasági együttműködése helyes irányban,, eredményesén halad. Erre- utalnak a külkereskedelmi forgalom növekvő értékei, s ezt fejezi ki'-a szakosított termékek, a kooperáció egyre bővülő köre. A szoros .kapcsolatok mindkét fél számára .hasznosak, hiszen a „^gpvjetuniónak ugyanúgy szüksé- jmJJJ például,fljqgyar gépek - • DSfzsnfí^Pdézesékre, mipt jahögy a ‘vmagyaj népgazdaság is számít a szovjét termékekre, egyebek kö­zött nyersanyagokra és energia- hordozókra. Gazdasági együttműködésünk perspektíváit természetesen nem­csak a most aláírt okmányok fe­jezik ki, hiszen most léptek be­fejező szakaszukba a tervkoordi­nációs tárgyalások, amelyek során országaink i'1981—85. .évi terveit egyeztetik, s egyben sokoldalúan megszabják az együttműködés út­jait; módjait. Meggyőződését fe­jezte ki,? hogy a két ország kap­csolatai továbbra is kiegyensú­lyozottan fejlődnek, az együtt­működés tovább bővül. • Lázár György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke, kedden fo­gadta a Nyikolaj Bajbakov vezet­te szovjet küldöttséget. A szívé­lyes. légkörű eszmecserén részt vett Huszár István, Havasi Fe­renc és Vlagyimir Pavlov is, * Nyikolaj Bajbakov kedden el­utazott hazánkból. Búcsúztatásá­ra a ferihegyi repülőtéren megje­lent -HuíjZ|;r Isíván. Jelen volt Vla­gyimir Pávlov nagykövet is. (MTI) ; , V Nem engedik hazatérni az áruló román diplomata feleségét BUKAREST Az amerikai hatóságok durva jogsértéséről számolnak be a keddi reggeli román lapok, az Ager- pres-hírügynökség közleményét ismertetve. A napokban a UPI-hírügynök- ség ismertette Tom Reston.ame-, rikai külügyi szóvivő nyilatkoza­tát. miszerint Cristina Horodinca, egy román diplomata felesége po­litikai menedékjogot kért az Egye­sült Államokban. Az Agerprest a bukaresti külügyminisztérium a következő­képpen tájékoztatta: az áruló Ni- colae Horodinca harmadtitkár; megszökve a v nagykövetségről, erőszakkal magával vitte felesé­gét és hároméves gyerekét. Chris­tina : Horödincát egy katonai tá­maszponton megpróbálták mara­dásra kényszeríteni,. de az asz- szony fogságának harmadik, nap­ján megszökött őrzőitől.. A Washingtoni repülőtéren, á hazautazásra készülődve, többen durván rátámadtak, megpróbál­ták elragadni tőle gyermekét, s az összetűzésben az aSszony el­ájult. Beszállították a nemzeti or­topédiai kórházba, ahol - az FBI és a rendőrség emberei négy na­pon át megakadályozták a román • nagykövetség képviselőit, hogy ta­lálkozzanak az asszonnyal. Az amerikai 'külügyminiszté­rium — amint az AP hírügynök­ség. ismertette Reston szóvivő szavait — elismerte^ azonban: Christina Horodinca közölte a hi­vatalos amerikai szervekkel, hogy haza akar térni. Mindezek ismeretében a wa­shingtoni repülőtérén történteket csak szokásos rablásnak lehet mi­nősíteni, az amerikai külügymi­nisztérium mesékkel fedezte az ügynökségek tevékenységét. Chris­tina Horodinca édesanyja Carter- hoz intézett levelében kérte az elnök személyes közbelépését lá­nya és unokája hazautazása érde­kében. • ' A, román külügyminisztérium 'határozottan sürgeti Christina Horodinca haladéktalan szabadon bocsátását. A román közvéle­mény í — hangzik végezetül az Agerpres beszámolója — re­méli, hogy az amerikai hatósá­gok késedelem nélkül kielégítik a román követeléseket, a Román Szocialista Köztársaság és az Egyesült: Államok közötti jó együttműködés továbbfej lesztése, a feg« nép barátsága érdekében. (MTI) 1

Next

/
Thumbnails
Contents