Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-06 / 55. szám
1980. március 6. • PETŐFI NÉPE • 5 KIÁLLÍTÁSPOLITIfCÁNK Üj szervezeti megoldások . 2 Olyan szervezeti megol- dásról lehetne gondolkodni — természetesen a változtatandó változtatásával —, mint az Országos Rendező Iroda, vagy a Filharmónia. Bizonyos művek, kiállítási anyag állományban tartásával, kölcsönzésével, forgatásával értékes 'kínálatot lehetne biztosítani az igénylő intézményeknek. Számos terület, műfaj van, amely az eredeti élményt nyújtja: sokszorosító grafika, plakát, fotó, sőt iparművészeti kollekciók, együttesek is számba jöhetnének. (Ez utóbbinál az egyes üzemek segítségére is számítani lehetne, hiszen a tárgyak, termékek rendszeres bemutatásának reklámhatása és vásárlásikedv-.teremtő ereje is lenne.) Kissé bizonytalanul említem azt, hogy egészen jó reprodukciós poszterekkel is rendelkezünk már. Bizonytalanságom abból fakad, hogy a művelődési házak többsége ma még, alig érthetően, idegenkedik ezek bemutatásától. Egv-egy jól összeválogatott anyag bizonyára megszüntetné, oldaná az eddigi ellenállást. Meg kellene persze oldani a csomagolást is. Megfelelő anyagok biztosításával és korszerű technikai, megoldásokkal a szállítás biztonságossá, sérülésmentessé tehető. (Az igazsághoz tartozik az is, hogy e téren jócskán van még tennivalónk, mert míg a 4—500 forintos műszaki termékek jó csomagolása már megoldott, a tízezreket érő műtárgyakat csak nagy nehézségekkel, pótanyagok felhasználásával, egyéni leleménnyel tudják #szállíthatóyá tenni intézményeink.) A fent említett és javasolt szervezet nem merőben új. vannak már bizonyos tapasztalataink a közművelődés felszabadulás ’ utáni éveiből. Ilyen tevékenységgel! de a képzőművészetnél szélesebb körben a Múzeumok Központi Propaganda Irodája a korábbi években már foglalkozott, < természetesen a saját intézményei körében. Ezenkívül a Magyar Fotóművészek Szövetsége szintén biztosította és elősegítette a fotóművészet elismertetése érdekében kiállítási anyagok bemutatását. És korábban a kiállítási intézmények is jóval szélesebb körben végezték kiállító, közműyelődési munkájukat. A színvonalas ízlééformálás szükségessé teszi a helyi kezdeményezők fokozott központi segítését. Mindezt neny lágy szervezeten belül, mozgékony ügyintézéssel, részben a már meglevő tárgyi anyag felhasználásával meg lehetne oldani. A VI. ötéves tervnek a kongresszusi irányelvek nyomán kibontakozó köz- művelődési’ fejlesztésén belül a megoldás reálisnak tűnik. Esetleg a néhány helyen már működő tanácsi — megyei kiállításren- dező csoportok szélesebb, általános kiépítésével. Ezek a megyei művelődési központokhoz, vagy ahol ilyen nincs, a megyei múzeumokhoz tartozhatnának szervezetileg. Lehet természetesen más megoldás is. A lényeges az, hogy a mostani kiállítási éhséget minél több színvonalas, ízlésformáló rendezvénnyel elégítsük ki. Miután ez csak helyi erőkkel a legjobb szándék mellett sem oldható meg, . közművelődéspolitikánk központi feladatai között kellene vele foglalkozni. D. J. Az amatőr művészeti bizottságokról A közművelődési határozat megszületése óta,egyre több fórumon foglalkoznak a hazai amatőr művészeti mozgalom helyzetével, problémáival. A szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában jelentősebb mértékben kerülnek előtérbe a szocialista tudat, életmód, életforma továbbfejlesztésének kérdései. Ennek egyik fontos feltétele a kultúra demokratizálása, a művészetek tömegkapcsolatainak kiszélesítése, valamint az aktív művelődés gyakorlatának mind szélesebb körben történő megvalósítása. Ezt a folyamatot kívánta segíteni az elmúlt hetekben lezárult és Budapesten megrendezett országos parlamentek sora, három amatőr művészeti ágban. Az eddigi tapasztalatokról, ezek nie-' gyei hasznosításáról és a most újjáalakult amatőr művészeti bizottságokról beszélgettünk Sőti Évával, a Bács-Kiskun , megyei Tanács művelődésügyi osztályán nak munkatársával. — A megyei és országos parlamentek előtt léteztek-e már a mostanihoz hasonló szakmai-módszertani bizottságok? — Néhány amatőr művészeti ágban voltak ilyen bizottságok, de tevékenységük nem volt egységes. Volt olyan bizottság is, amely a megalakulás kezdeti lendülete után hamarosan megszűnt. Most a csoportok vezetői.és tag- jái ismét megbízták társaikat azzal, hogy az amatőr művészeti mozgalomban részt vevők érdekeit képviseljék, munkájukat se- ’ gítsék. — Mi lesz a feladatuk a továbbiakban ezeknek a szakbizottságoknak? Milyen jogokkal rendelkeznek majd? — A bizottságok egyszerre szakmai és társadalmi' testületek. Ebből következik, hogy feladatuk is kettős. Egyrészt: segítik a mozgalmon belül az öntevékenység kialakulását, a szakmai információáramlást. Módszertani tanácsokkal, javaslatokkal támogatják a megye területén dolgozó valamennyi amatőr csoportot. A bizottságoknak kezdeményezési, javaslattételi joga feltétlenül lesz. Hiszen működésüknél éppen a kezdeményezésre, az új ötletekre, javaslatokra helyeztük a hangsúlyt. A területen járva számos olyan jelenséget, jó vagy éppen rossz gyakorlatot tapasztalhatnak, melynek meghonosítása vagy megszüntetése szükséges. Ezeket a javaslatokat a Megyei Művelődési Központ közművelődési szakemberei viszik majd tovább. A szakbizottság döntéshozatali joga csak saját, közvetlen tevékenységére terjed ki. — A megyében csaknem félezer amatőr művészeti csoport működik, s tagjaik száma megközelíti a tízezret. Éppen ezért a szakbizottságok felelőssége, munkája bizonyára elég nagy lesz. Tevékenységükhöz milyen szervektől, honnan kapnak majd pénzt? — A szakibizottságok tagjai — javarészt fiatal, s a' mozgalmat A nagytétényi kastély és múzeum Kirándulás örömeit kapcsolhatjuk össze kulturális élménnyel, ha ellátogatunk a nagytétényi kastélymúzeumba, melynek barokk ékszerdoboz épülete történelmi időkről tanúskodik, eredete több ezer évre vezethető vissza. •^Ä’löuTrfimaft énnél a délrlá"főrduló "éftult ugyariü„égy, a római birodalom határlancola- tába tartozó erőd, s a sarokbástyákkal erősített katonai tábor, a castrum. Amint azonban megkezdődött a népvándorlások kora, feleslegessé vált ez az erődítményrendszer, s így romjainak maradékából épült fel később csaknem az egész falu, s ez adta magvát a mai kastélynak is, mely eredetileg a gótika jegyeit viselte magán. Az egykori gótikus épület tehát valóban történelmi korokat élt át, amíg a mai barokk formája kialakult. Többször fenyegette pusz. tulás, dől romba és éledt újjá, mindig egy új gazda ízlése és igénye szerint átépítve. A gótikus - épületben valaha magas rangú török főurák is. laktak, majd kiűzetésük után Buchingen Ferenc osztrák kapitány kapta katonai érdemei elismeréseként ajándékba. Neki azonban nem volt szüksége rá, ezért jutányos áron eladta fia egyik katonabarátjának, aki a kuruc háborúban életét vesztette. Az épület felesége családjának tulajdonában maradt, a következő gazda egy másik leszármazott, Daróczy, Katalin. S ezzel új korszak kezdődik a falu és a kastély történetében. Daróczy Katalin ugyanis, második férjével. Száraz Györggyel megváltja Tétényt, ahol építkezni kezdenek, és fellendítik a gazdaságot is. Az ezerhétszázharmincas években dúló pestisjárvány következtében az épület azonban ismét elhagyottá válik, az ott tárolt és felhamozott gabona miatt pedig a födémek leszakadnak, s ismét az enyészet évei következnek. Végül, egy rendkívül bonyolult örökösödési eljárás után, Száraz Julianna és férje, Rudnyánszky József, a dúsgazdag és művészet- pártoló főúr építi újjá 1745-től. A kastély ebben a tizennyolcadik századi állapotában került helyreállításra a műemléki restaurálás során, és 1949 óta fogadja az érdeklődőket, mint az Iparművészeti Múzeum kastélymúzeuma. A múzeum termei adnak otthont az „Európai bútorok a XV— aoiXV'Iíj.-."században", ■ a 1 ^„Magyar bútorművészet a XVIII. század- ■11 ~ba 1 ^J valamint0 aji„Búterrnűvészet a XIX. században” kiállításnak. Megtekinthetjük e termekben többek között a középkorban még szekercével megmunkált, ácsolt bútorokat, majd a fejlettebb középkor céhekbe tömörülő mestereinek munkáit, valamint az európai gótikus asztalosművesség jellegzetes darabjait. A tizennyolcadik századi hazai bútorművészet emlékéi közül láthatjuk például az egykori trencsényi jezsuita rendház refektóriumát, megismerkedhetünk ennek a kornak a lakáskultúrájával, a század első felének barokk irányzatával, s a század második felének rokokó stílusával. A tizenkilencedik század bútorművészetét bemutató kiállítás anyaga már a közelmúltba kalauzolja a nézőt, hiszen apáink, nagyapáink otthonában még nem egy olyan jellegzetes koraklasszicista/ empire vagy neobarokk bútort láthattunk, melyek ezen a kiállításon is jellemzői a kornak. Ugyancsak a nagytétényi kastélymúzeumban tekinthető meg az egykori kézműves mesterek munkáit dicsérő kályhacsempe- kiállitás, valamint a régi keleti imaszőnyegek gyűjteménye, melyek kultuszáról bár sok emlék maradt fent a IX—X. századból, mégsem lehet pontosan mégha-- tározni az időt, mióta használnak a muzulmánok imaszőnyeget. Annyi bizonyos, hogy az imaszőnyegek többségét Törökországban a XVI—XVII. században készítették, valamivel kevesebbet pedig Pakisztánban és Indiában. Az imaszőnyegek mintázatának mind valamiféle jelentősége, szimbóluma van, melyek megfejtésével azonban csak nemrégen foglalkoznak. s jó segítséget nyújt ehhez a kutatómunkához az Ipar- művészeti Múzeum ÍÓ8 rendkívül értékes imaszőnyegből álló gyűjteménye is. A. T. • XVII. századi bútorok. • XVIII. szá- századi magyar írószekrény és barokk kályha, Haner Lajos felvételei. • Alul a bal oldali képen: copf stílusú bútorok Nyugat- Európából. (XIX. század) • Az alsó képen: fogadószoba a XIX. század elejéről. jól ismerő emberek —, társadalmi megbízatást teljesítenek. Mivel a működtetésük a Megyei Művelődési Központ feladata, az intézmény területi, módszertani, szolgáltató tevékenységének ellátásához gépkocsival rendelkeznek. Így £ szakbizottságok kiszállásai, utaztatásai is megoldhatók. A megyei intézményben dolgozó szakemberek gondoskodnak majd arról, hogy a bizottságok tagjai zökkenőmentesen láthassák el feladatukat. Természetesen azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a társadalmi megbízatás nem róhat túlzott terheket rájuk. — A Megyei Művelődési Központon kívül milyen szervekkel, fórumokkal lesznek kapcsolatban a bizottságok? Kinek tartoznak és milyen időközönként beszámolással? — A járási, vagy kisebb körzeti feladatokat ellátó művelődési központokkal, a KISZ-szel, a TIT-tel, a szakszervezettel stb. És ami igen fontos: az országos amatőr művészeti tanácsokkal is. Ezek döntéseiről, kezdeményezéseiről, javaslatairól a megyei szakbizottságoknak is feltétlenül tudniuk kelL A bizottságok évente értékelik a munkát. Ez szerves része lesz a Megyei Művelődési Központ beszámolójának és munkatervének. Ugyanakkor a megyei tanács művelődésügyi osztálya minden olyan kérdésben informálja a szakbizottságokat, amelyek az egyes amatőr művészeti ágakat érinti. Támogatjuk őket abban is, hogy a helyi szervekkel, alkotó közösségekkel felvehessék a munkakapcsolatot. P. E. Egymillió klasszikus kézirat A weimari Goethe-Schiller ‘Archívumban egymillió kéziratot, levelet, dokumentumot őriznek. Többek“ közötr Goettté*“ ■'„FáÚát”- kézirata. Schiller, Herder, Wieland, váTámlht á‘ XlX^-XX. ' szá- zad más neves íróinak a hagyatékából származó iratok találhatók meg a levéltárban. Az archívum anyagát rendszeresen gondozzák. restaurálják. Restaurálásra szorultak például Friedrich Schillernek a feleségével folytatott levelezése, a Johann Wolfgang Goethe és magántitkára, Johann Peter Eckermann közötti levélváltás darabjai, Angelika Kauffmann rajzai, Philipp Hac- kert és Franz Theobald Horny grafikai. Szorb lexikon Elkészült az eddigi legrészletesebb lexikális gyűjtemény az NDK egyétlen nemzetiségének, a szorboknak a történetéről és kultúrájáról. A lexikont nemzetközi munkaközösség készítette, 50 szerző az NDK-ból, a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Lengyelországból; A lexikon 9tt0> személyiség életrajzi adatait közli, akik Európa e legkisebb szláv néprajzi csoportjának támogatásában érdemeket szereztek. A szorbok és más szlávok mellett olyan németek szerepelnek itt, mint Theodor Fontane, Rudolf Virchow és az NDK első államelnöke, Wilhelm Pieck. A mű jól egészíti ‘ki azt a 4 kötetes szorb történelmi gyűjteményt, amelynek 3 kötetét már közreadta a bautzeni Domowina Kiadó. TŰNŐDÉS egy elmaradt előadás ürügyén Ki ne tűnődnék el olykor-olykor az élet fonákságain, furcsaságain? Általában azon tűnődünk el, amit nem értünk, vagy nem egészen értünk. Engem mostanában — gyakorta megfordulván a közművelődés berkeiben falun és városon — különösen sokszor késztetnek tűnődésre a művelődésügy terén tapasztalt visszásságok. Máskor is leírtam már, most is leírom — mert nem értem —, hogy miért nem működnek egyformán jól például a községi könyvtárak? Miért van az, hogy az egyiket mintaként lehetne mutogatni, a másik meg pénzt sem kap könyvbeszerzésre? Tudok olyan kis községi könyvtárról, amelyet, ha csak átmenetileg is, be kellett zárni, mert nem akadt ember, aki — tiszteletdíjért — a könyveket kölcsönözze. A művelődési otthonok tevékenységében megmutatkozó óriási különbségek ■ ugyancsak elgondolkodtatóak. Más téma, de ugyancsak el lehet tűnődni rajta, hogy a Bács-Kiskun megyében 1980-ban előre tervezett háromszázhatvan közművelődési esemény közül miért kiállítás jóval több mint kettőszáz rendezvény? Nem sorolom tovább. Amiért mindezt leírtam, arra egy újabb tűnődésre késztető eset adott okot. Nevezetesen: Baján, a s ‘József Attila Művelődési Központban elmaradt egy bérletes színházi előadás, mert nem tudták kellően befűteni a termet. Mentek a kecskeméti színészek, ment a bajai közönség; mégis „ugrott" az előadás, mert hideg volt a terem. S bizony a közönség nem vette jó néven, hogy — enyhén szólva — átverték. Hogyan történhetett ez? A kérdést először magamnak, azután a bajai művelődési központ igazgatójának, Bánáti Tibornak tettem fel. Elmondta, hogy a terem hőmérséklete nem érte el a 18 fok meleget, s a színészek nem vállalták az előadási, ö egyetértett velük, hiszen még sok előadáson kell játszaniuk, nem tehetik koc- ' kára az egészségüket. S a közönségtől sem lehet elvárni, hogy a pénzéért fogvacogva üljön órákon át a teremben. A bajai színpadon egyébként díszlettároló sincs, ezért a diszle- ’ teket részben az udvarán ^fcell tárolni,^ s araikor azokat cserélik, előadás közben, „kimegy"’"' az egész meleg. így hiába erőlködik a két Heating-típusú, befúvós rendszerű kályha. Ezek előadás közben egyébként sem működhetnek, annyira zörögnek. Egyszóval Baján télen, ha igazán hideg van, nem lehet színházi elődást tartani. Tudom, az egész művelődési központ ügy régi gond Baján, s eleget fáj emiatt a város vezetőinek a feje. Az épület elavult, méltatlan arra, hogy ilyen állapotában vezető közművelődési funkciót töltsön be a megye második legnagyobb városában. Ráadásul a külseje is lehangoló látvány. Azt is tudom, hogy régóta terveznek Baján egy új intézményt, de nincs rá pénz. A városnak pláne nincs. Mindenképpen segítségre szorul, egyelőre legalább is abban, hogy a jelenlegi lehetőségeken javítani tudjon. Ezt különösen megérdemelné annak a városnak a közönsége, amely mindig any- nyira vágyott a közművelődésre, értője és pártfogója volt — ma iS az — a művészeteknek, a színházművészetnek is. De jobb sorsra érdemesek a közművelődés lelkes bajai munkásai is. Ez az intézmény ilyen körülmények között is úgy tudott dolgozni, hogi kétszer is kiváló címmel tüntették ki.Bánáti Tibor igazgató most biztató jelekről beszél, s reméli, hogy a város és a megye vezetői, akik szívügyüknek tekintik az intézmény sorsát, mielőbb találnak olyan megoldást, amely megszünteti a legégetőbb gondoltat. Rapi Miklós A trák kultúra híre A „Trák művészet és kultúra bolgár földön” című kiállítás világkörüli útján meghódította már Moszkva és Leningrad, Párizs és Bécs, Mexikó és Havanna közönségét. A gyűjtemény szebb- nél-szebb ezüst és arany tárgyai a Balkán-félszigeten két évezreddel ezelőtt élt néptörzs emlékét, a trákok kultúráját hirdetik. A bolgár földön végzett ásatá- sok eredménye egyedülálló kultúra létét bizonyítja a Balkánfélszigeten; olyan civilizációét, amely a „Királyok völgyének” leleteinél is régibb. Szakemberek véleménye, hogy a trák művészet mesterei önállóságukat, eredetiségüket meg tudták őrizni olyan korban is, amikor a ró- maiajc szabták meg az ízlést, a divatot Ibériától Babilonig, a Rajnától a Nílusig. A Bolgár Népköztársaságban a régészet, a műemlékvédelem össz-nemzeti ügy. A . bolgár régészek módszeres, , pontos munkája lehetővé teszi, hogy a már ismert felbecsülhetetlen értékű leleteket évről évre újakkal egészítsék ki, és ezáltal gazdagítsák az emberi kultúra történetét. A különböző ásatások eredményeiről folyamatosan beszámolnak idegen nyelven megjelentetett folyóiratokban és könyvekben is. A bolgár régészeti tanulmányok mellett külföldi kiadók számos - kiadványa is foglalkozik a trák kultúra bulgáriai emlékeivel, így többek között Ljud- mila Sivakova monográfiája. „A kazanlaki sírhely" és I. Geraszi- mov és I. Venedikov műve, a „Trák művészet”. Ez évben is, az újabb városokból érkezett meghívásoknak eleget téve, a trák művészeti kiállítás folytatja világjáró „turnéját”.
