Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-05 / 54. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1980. március 5. események sorokban LJUBLJANA'_________________ „Tito köztársasági elnök álta­lános egészségi állapota továbbra is súlyos. Intenzív gyógykezelése folytatódik.” — közölte kedden délben a ljubjanai klinikai köz­pont orvosi konzíliuma. NEW YORK Clovis Maksoud, az Arab Liga állandó ENSZ-megfígyelője üdvö­zölte a Biztonsági Tanács hatá­rozatát, amely elítéli az izraeli településpolitikát. Maksoud föl­szólította az Egyesült Államokat: akadályozza meg, hogy az Izra­elnek nyújtott különböző segé­lyeit Tel Aviv a települések fej­lesztésére használja föl. PÁRIZS ~ Musztafa Khalil egyiptomi mi­niszterelnök hétfőn Párizsban megerősítette: lehetséges, hogy újabb egyiptomi—izraeli—ameri­kai csúcstalálkozóra lesz szükség a korlátozott 'palesztin önkor­mányzat ügyében fennálló nézet- eltérések kiküszöbölésére. Mint ismeretes, a három ország erről' folyó tárgyalásai eddig lényegé­ben eredménytelenek voltak. OTTAWA Kanadának hétfő óta új kor­mánya van. Pierre Elliot Tru­deau, a liberális párt .60 éves ve­zetője"— aki 1968-tól 1979-ig már volt kormányfő — az ország új miniszterelnökeként letette a hi­vatali esküt az angol királynő képviselője, Edward Richard Schreyer főkormányzó előtt. Hét­főn, Trudeauval együtt tették le a hivatali esküt az új miniszterek is. (Reuter, DP Aj. BEJRUT Irán, amint befejezi hadserege újjászervezését, a palesztinokkal és az arabokkal együtt harcol Iz­rael ellen, amennyiben az táma­dást indítana ellenük — jelentet­te ki hétfőn a Falasztin Ál-szau- rá-nak, a PFSZ hivatalos lapjá­nak adott nyilatkozatában Abol Hassszan Baniszadr iráni elnök. PANMINDZSON ~ A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselői kedden Panmindzson hátárváros dél-ko­reai részébe érkeztek, hogy részt vegyenek az ország egyesítéséről folytatandó kormányfői megbe­széléseket előkészítő tárgyalások harmadik fordulóján. A l&ét kül­dői tségkedden megkezdte a tár­gyalásokat. SAN SALVADOR A Salvadori Népi Forradalmi Hadsereg (ERPj elnevezésű fegy­veres baloldali szervezet hétfőn éjjel tüzérségi támadást intézett a salvadori hadsereg San Salva­dorban levő főhadiszállása ellen. A főhadiszállás elleni támadással egyidőben elszigetelt fegyveres összetűzések voltak San Salvador több külvárosában. ROMA Davi Burstein, az Izraeli Kom­munista Párt KB Politikai Bi­zottságának tagja élesen elítélte Egyiptom és Izrael nyilvánvaló­an szovjetellenes célzatú katonai és politikai szövetségét, valamint Kamal Hasszán Ali egyiptomi hadügyminiszter nemrégiben Iz­raelben elhangzott kijelentését, amely szerint a Kairónak szánt nagy tömegű amerikai fegyverszál­lítás valamiféle „szovjet fenyege­tés” elhárítását célozza. Legfelsőbb Tanácsa A Szovjetunió Elnökségének MOSZKVA Leonyid Brezsnyev a február 24-én tartott választások ered­ményeit méltatta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének keddi ülésén. Az SZKP KB fő­titkára kijelentette: az eredmé- nyejc örömteliek, mert az ország lakossága jóváhagyta a pártszer­vezetek, a küldöttek, a tanácsta­gok, a szovjet állam csaknem öt évig tartó, nagyszabású munká­ját. — Ennek az egész népre kiter­jedő támogatásnak rendkívül nagy a jelentősége — mondotta Brezsnyev. — Meg kellett őlda-. nunk azokat a bonyolult gazda- i sági kérdéseket, amelyekről az SZKP Központi Bizottságának novemberi teljes ülésén volt szó. A nemzetközi helyzet kiéleződése sem egyszerű probléma, de meg­győződésünk, hogy leküzdjük a . nehézségeket: ennek biztosítéka a párt és a nép megbonthatatlan egysége. — Továbbra is kulcsfontosságú feladatunk,- hogy növeljük a mun­ka hatékonyságát és minőségét, megjavítsuk a népgazdasági ve­zetést, feltétlenül teljesítsük a tervelőirányzatot. Az új összeté­ülése • telű szovjeteknek sokat kell ten­niük ennek érdekében. — Ebben a vonatkozásban kü­lönleges figyelmet érdemel szo­cialista demokráciánk továbbfej­lesztése." — Az élet állhatatosan megkö­veteli, hogy a szovjetek növeljék ellenőrző tevékenységüket min­den területen. Az ellenőrzés cél­ja az; hogy elősegítse az állami, és a tervfegyelem megszilárdulá­sát, minden egyes illetékes fele­lősségének növelését. — Az új összetételű szovjetek­re nagy felelősség hárul: ők lesz­nek az állam hajójának kormá­nyosai a párt XXVI. kongresszu­sa előkészítésének, majd az ott “elfogadott határozatok megvalósí­tásának időszakában. A tanácskozáson a választások eredményeiről Vaszilij Kuznye- cov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, az elnökség elnökének első helyettese terjesz­tett elő jelentést. Az elnökség a beszámolót elfogadta, és meg­szabta az újonnan megválasztott szovjetek legfőbb feladatait: to­vább kell fejleszteniük a politikai életben és a munkában elért új fellendülést különösen nagy fi­gyelmet kell fordítaniok a terme­lés korszerűsítésére, ellenőrizniük kell a terv teljesítését, őrködniök kell a szovjet törvények megtar­tása fölött. Az elnökség megtárgyalta azt a jelentést, amely a Legfelsőbb Tanács legutóbbi ülésszakán a bi­zottságok és a képviselők által tett javaslatok, észrevételek hasz­nosításával, foglalkozott. Ezt' Nyi- kolaj Tyihonov, a Politikai Bi­zottság tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese terjesztette elő. Brezsnyev a vitában kiemel­te annak jelentőségét, hogy a szovjet parlament tagjai nenn csak a törvényalkotásban, a törvé­nyek meghozatalában vállalnak aktív szerepet, hanem tevékenyen részt vesznek az állam igazgatá­sában is. Az elnökség kötelezte az illeté­kes minisztériumokat, hatóságo­kat. a képviselők és a bizottsá­gok javaslatainak alapos meg­vizsgálására és felhasználására. Az ülésen több más időszerű kérdéssel is foglalkoztak, így pél­dául a közszükségleti cikkek ter­melésiének megnövelésével, a he­lyi erőforrások ilyen célra törté­nő jobb kihasználásával. Az elnökség a megvitatott kér­désekről megfelelő határozatokat hozott. (MTI) NAPI KOMMENTÁR Rhodesia! szenzáció Igaz. bar nem varatlan politikai szenzációt sugároztak világgá Sa- lisburyből a hírügynökségek: a rhodesiai választásokon Robert Mugabe pártja, a Zimbabwe Afri­kai Nemzeti Unió Hazafias Front elsöprő győzelmet aratotf. A színes bőrűeknek fenntartott nyolc­van mandátumból (a fehér kisebb­ség húszat kap) ötvenhetet meg­szerzett és ez egyértelmű, mind matematikailag, mind politikailag vitathatatlan abszolút többséget jelent. A győzelem értékét növeli a választások történelmi értelemben is rendhagyó, különös előtörténete. Rhodesia brit gyarmat volt és a londoni forgatókönyv szerint, a hatvanas évek közepén kellett vol­na elnyernie függetlenségét, vá­lasztások nyomán— Az, / elenyésző kisebbségben levő, de minden gaz­dasági-politikai kulcspozíciót bir­tokló fehér telepesek puccsal aka­dályozták meg ezt: kikiáltották az Angliától való „egyoldalú elszaka­dást” és bevezették a saját dikta­túrájukat. A világ — és nem utolsósorban Afrika — azonban gyorsan válto­zott. A portugál gyarmatbirodalom széthullásával a Dél-afrikai Köz­társaságon kívül már csak Rhode­sia maradt a fekete kontinens „fehér bástyája” és pzt a bástyát mind kivédhetetlenebbül ostro­molták az új* idők hullámai. Nyu­gaton úgy döntöttek: megpróbál­ják „elkerülni a legrosszabbat” és ha már színes bőrűeknek kell át­adni a hatalmat, legalább' az álta­luk kijelölt emberek legyenek a bársonyszékek birtokosai. Jogilag a megoldás logikusnak tűnt: visz- szaállítani a brit gyarmati státust, Londonban gondosan előkészíteni, majd angol ellenőrzéssel lebonyo­lítani a választásokat — így csalt nem lesz baj. A tizenegy hetes > Robert Mugabe. londoni konferencián mindent megtettek a fehér telepesek jelölt­je, Muzorewa püspök győizelmé-, nek bebiztosítására (a katonai tá­borok helyének kijelölésétől az al­kotmány megszövegezéséig erre igazán minden intézkedés megtör­tént). Ez eredmény mégis az álta­luk tervezettnek pontosan az eb lenkezője lett: a szerintük „legra­dikálisabb” Mugabe-szárny dia­dalmaskodott. Rhodesiában sok minden történ­het még. A szomszédban állig fegyverben áll a dél-afrikai fajül­döző rezsim erős hadserege, Lon­don és a Nyugat reagálása Mugabe győzelmére kiszámíthatatlan, a nemrég még korlátlanul uralkodó Smith fehér telepeseitől nincs tá­vol akár egy katonai puccs gondo­lata sem. De semmi nem változtat azon az alapvető történelmi; té­nyen, hogy az angolok által szer­vezett és lebonyolított választáso­kon éppen az a jelölt szerzett ab­szolút többséget, akit a legjobban szerettek volna kizárni nemcsak a kabinetből, hanem még a parla­mentből is. H. E. Holtponton az iráni túszügy TEHERÁN * Baniszadr köztársasági elnök az Iszlám Forradalmi Tanács né­hány tagjának jkíséretében újabb tanácskozást folytatott az ame­rikai nagykövetséget megszállva tartó diákokkal, hogy megszerez­ze hozzájárulásukat az ENSZ-bi- zottság és az amerikai túszok ta­lálkozójához. Bár Baniszadr an­nak a véleményének adott han­got, hogy a diákok nem illetéke­sek a túszokkal kapcsolatos kér­dések dolgában, a jelek szerint a túsztartók változatlanul nyereg­ben vannak, Khomeini ajatollah akciójukat jóváhagyó támogatá­sának birtokában. A diákok közölték ugyanis, hogy Baniszadr a túszok és az F.NSZ-bizottság találkozójáról több fajta' megoldást |és elképze­lést terjesztett elő, de ők egyelő­re. egyiket, sem.; fogadták el, és végső döntésükről kedden este, vagy szerdán adnak tájékozta­tást. A bizottság tagjai pedig egyre türelmetlenebbek. Arra hivatkoz­nak. hogy küldetésük egyik fel­adatát —, a sah bűneinek kivizs­gálását — Sikerrel elvégezték, és már fogalmazzák Waldheim ENSZ-főtitkár számára a mun­kájuk eredményeit összegző je­lentést. Másik feladatuk, megol­dást találni az iráni—amerikai kapcsolatok jelenlegi válságára. Baniszadr elnök nemegyszer közölte, hogy a túszkérdés bár­mikor, 48 órán belül megoldható, amennyiben Washington megfele­lő magatartást tanúsít. Khomeini f ajatollah. viszont a parlament elé utalta az ügyet. Végül a határidőt a túsztartó diákok tolták ki a legmesszebbre, gyakorlatilag a beláthatatlan jö­vőbe azzal, hogy ismételten le­szögezték: a kérdés csak a sah kiadatása esetén oldható meg. (MTI) Tíz éve eresztették le az atomsorompót 1970. március 5-én lépett ha­tályba az általános leszerelésért és a világbékéért tett erőfeszíté­sek jelentős eredményeként az atomsoromipó-egyezmény. A szer­ződés életbelépéséhez a Szovjet­unió, az Amerikai Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia, valamint legalább negyven csatlakozó or­szág ratifikációja volt szükséges. Az erről szóló okmányokat Moszkvában, Washingtonban és Londonban kellett letétbe helyez­ni. A szerződésben foglaltak ellen­őrzésével az ENSZ . szakosított szervezetét, a Nemzetközi Atom­energia Ügynökséget bízták meg. A Baruch-terv A Hirosimát, Nagaszakit el­pusztító atomtámadás nyilvánva­lóvá tette a világ népei számára, hogy a második világháború záró­akkordjaként felvillantott atom­fény az emberiség létének újabb és minden eddiginél veszélyesebb fenyegetését jelenti. E fegyverek rendkívül pusztító hatása és a radioaktív sugárzás hatásmechanizmusának alattomos volta miatt — az emberek túlnyo­mó többségében heves tiltakozást váltottak ki. Ugyanakkor- nem le­hetett elvetni az atomenergia 'bé­kés felhasználásának lehetőségét, hiszen ez óriási távlatokkal ke­csegtetett. A kérdés nemzetközi szintű megvitatása nem Váratott sokáig .magára. 1945 decemberében a Szovjetunió, az USA és Nagy-Bri- tannia külügyminisztereinek moszkvai konferenciája határoza­tot hozott, hogy az ENSZ kereté­ben atomenergia-bizottságot hoz­zanak létre e probléma megoldá­sára. A bizottság az ENSZ első közgyűlése nyomán meg is ala­kult. Munkáját azonban már nem segítette az egyértelmű nézetazo­nosság, ugyanis a beterjesztett ja­vaslatok jelentős véleménykü­lönbségeket mutattak. Az USA kormánya egy olyan tervezetet küldött a bizottsághoz, amely az atomfelhasználás „internaciona- lizálására” irányul. Ez a — Ber­nard Báruch amerikai diplomata nevével fémjelzett — terv volta­képpen azt szolgálta, hogy az USA ellenőrzése alá vonja a vi­lág atomiparát és fenntartsa átorhmönopóliűmát. A javaslat szerint ugyanis az atomerö-bizott- ság hatáskörébe tartozott volna ■ a nyersanyagforrások, a feldolgozó üzemek, az előállított készletek és a tudományos kutatás teljes el­lenőrzése. A Biztonsági Tanács jogköre kívül esett volna a bi­zottság tevékenységén — esetleges amerikai érdekekkel ellenkező vé­tót megakadályozandó. E javaslat­tal szemben a Szovjetunió az atomfegyverek előállításának és felhasználásának a teljes és felté­tel nélküli betiltását szorgalmazta. Ez azonban megbukott az Egye­sült Államoknak az atommonopó­lium, az erőfölény alapján állő „zsarolási” politikáján. Részleges atomcsendben 1949. szeptember 25-én a Szov­jetunió bejelentett robbantásával megszűnt az amerikai atommono­pólium és felrobbant az erre épí­tett doktrína is. A helyzetet azon­ban ez a tény nem normalizálta, hiszen a nukleáris fegyverkezés új szakaszába lépett és még na­gyobb jelentőséget kaptak az atomháború megakadályozását, a leszerelést célzó erőfeszítések. Az ötvenes években a tárgyalá­sok három tárgykörben zajlottak és hoztak bizonyos sikereket: az atomenergia békés felhasználásá­val, az atomfegyvermentes öveze­tek kialakításával és — a legfon­tosabbal — a fegyverek használa­tának betiltásával kapcsolatban. 1949-ben a iBéke-világtanács stockholmi felhívásában, azt köve­telte — az,, atomfegyver betiltása mellett —, hogy az ilyen harci eszközt alkalmazó kormányt nyil­vánítsák háborús bűnössé. Ez vi­lágosan jelzi a világ békeszereto erőinek álláspontját. A közvélemény nyomása ellené­re is több mint tízéves — rész- eredményekkel és kudarcokkal tarkított — tárgyalássorozat kel­lett ahhoz, hogy 1963 augusztusá­ban a szovjet, az amerikai és a brit külügyminiszter aláírja az úgynevezet ' atomcsendegyez- ményt. Ennek értelmében a szer­ződő felek vállalják, hogy nem végeznek robbantást a légkörben, a víz alatt és a kozmikus térség­ben. A megfogalmazás meghagyta a föld alatti robbantások lehető­ségét, de az ennek későbbi betil­tására irányuló törekvést is cik­kelybe foglalták. Annak ellenére, hogy a két új atomhatalom: Franciaország és Kína nem csatlakozott az atom- csendegyezmény létrejötte bebi­zonyította, hogy a nukleáris fegy­verek elleni harc nem hiábavaló és a további lépések megtétele egyetemes érdek. A sorompó lezárul A történet újabb és eddigi leg­jelentékenyebb eseményére ,öt évet kellett várnunk. A nemzet­közi politikai helyzet romlásával (az USA vietnami agressziója) szemben a Szovjetunió és a szo­cialista országok fokozták erőfe­szítéseiket az atomfegyverek be­tiltásáért. E sorozatos lépések eredményeként került az atomso- rompó-szerződés tervezete az ENSZ-közgyűlés elé 1968 júniusár ban. A szerződéstervezetet magá­ban foglaló határozatai javaslatra 95 k(ildpttség szavazott, négy el­lenszavazattal szemben és huszon­egy. tartózkodással. 'A ’ szavazást megelőző vitában a felszólalók többsége sürgető szükségnek mi­nősítette a szerződés megkötését. A határozat célja, gátat szabni az atomfegyverek elterjedésének. A sorompóhoz csatlakozott álla­mok kötelezik magukat, hogy sem át nem adnak, sem át nem vesz­nek atomfegyvert, vagy ennek elő­állítását célzó technikát, berende­zést, illetve az ilyen robbantó be­rendezések feletti ellenőrzést. A szerződés végrehajtását a Nemzet­közi Atomenergia Ügynökség el­lenőrzi. A hatályba lépés feltételei mä tíz éve, 1970. március 5-én telje­sültek. Az atomsorompó-szerződés csak egy mozzanat volt — ha nem is jelentéktelen — abban a küzde­lemben, amely a nukleáris lesze­relésért, a nemzetközi biztonság­ért, a világbékéért folyik mind­máig a békeszerető erők részéről. H. Z. ISZLÁM HATALOM 1. Az ajatollahok rendszere • Iránban 20 ezer mecset van. A képen: Qum, a szent város egyik imaháza. Az iszlám hosszú évszázadokon keresztül alig hallatott magáról. Most, 1400 évvel az alapító Moha­med halála után megtört a csend: az iszlám — különösen az iráni forradalom óta — a világ érdek­lődésének előterébe került, hirte­len megújulása sokakat arra kész­tet, hogy e vallás történetével is megismerkedjenek. Az iszlámnak — a keresztény­séggel ellentétben — nincs vala­miféle vallási központja. Ezért már kezdettől fogva vita folyt a mohamedán világban, hogy ki a próféta igazi követője. A számos szekta közül két' fő irányzat emelkedett ki: a szunnita és a síita. Irán az egyetlen mohame­dán ország, ahol a síita államval­lás. S míg a szunniták tanítása) az ulama inkább a vallási életre összpontosított, addig a síita pap­ságnak mindig is komoly .'politi­kai szerepe volt Irán életében. S még egy különbség: míg a szun­nita egyház tisztségviselőit, pap­jait mindenkor az állam fizette, addig a síiták kezdettől fogva önmagukat igazgatták. Ügy tű­nik azonban, hogy az iszlám for­radalom lényegében megszüntet­te az állam és egyház különválá­sát. A síita papok funkciójuk és vallási képzettségük álapján kü­lönböző kategóriákba tartoznak. A legalsó kategóriát a mintegy 180 ezerre becsült mullahok, falu­si papok és- koránmagyarázók al­kotják. Nincs magasabb teológiai képzettségük, de gyakran-'a falu­si tanítók, bírók és községi veze­tők tisztét is betöltik. A követke­ző lépcsőfokot a prédikátorok al­kotják. Iskolázottságuk és szóno­ki képességeik alapján a vallási rendezvényeken ők magyarázzák a szunnát, a próféta és első utó­dainak, a síiták által tisztelt Ali, Hasszán és Húszéin imámok tet­teit és tanításait. Iránban mint­egy 20 ezer mecset van. Minden nagyobb mecsetnek van egy elö- imádkozója. Azokat, akik közü­lük a pénteki vallási ünnepeken a prédikációkat tartják, „imami dzsámi”-nak nevezik. Ez utóbbiak jelentik az alsó papság legmaga­sabb rangú képviselőit. Alapos teológiai képzettséggel kell-rendelkeznie a hit és a vallás szakértőjének, a „hodzsat al-isz- lam”-nak. A koránt, a vallási elő­írásokat és az iszlám törvényeit egyaránt szabadon magyarázhat­ja. Ez a -joga őt „müdzsahid”-dá —‘ a vallás megújítójává teszi, aki a hívők szemében természet­fölötti erővel rendelkezik. A mintegy 100 mudzsahid élén az ajatollahok állnak (Ajat Allah — Allah pecsétje). Az ajatollah elnevezést a százád eleje óta hasz­nálják a legmagasabb egyházi méltóság megjelölésére. Síita fel­fogás szerint az ajatollah az „is­teni fény hordozója”, tekintélye megtámadhatatlan, tudása végte­len. E cím elnyeréséhez a jelölt­nek öt ajatollah előtt kell szigorú vizsgát tennie. 1920 óta Iránban bevezették az „ajatollah al-Uz- ma” (Nagy ajatollah) kifejezést, a szunnita „nagysejk” mintájára. Egyidejűleg megalkották a „mar- dzsa-i taklid” — az „utánérzés for­rása” főpapi rangot. A Nagy aja­tollah cím elnyerésére nincsenek pontos előírások. 1961-ben bekö­vetkezett haláláig Mohamed Bu- rudzsirdi töltötte be ezt a tisztet. Khomeini hosszú ideig egyike volt a hat ,^mardzsa-i taklid” aja- tollahnak, ma viszont ő a „Nagy ajatollah” Iránban. Gáti István , (Folytatása következik) Carter elnök WASHINGTON Egymásnak ellentmondó érde­keltségei miatt különös „tojás­táncra” kényszerült az amerikai politika a Biztonsági Tanácsban Washington által is megszavazott határozat körül, amely elítéli az izraeli településpolitikát. Carter elnök hétfőn kijelentette: az Egye­sült Államok „tévedésből” szava­zott a határozatra, mivel a kor­mánynak nem álltak rendelkezé­sére pontos értesülések annak tar­talmáról. Carter szerint az Egyesült Ál­lamok küldöttének a szavazásnál tartózkodnia kellett volna, még­pedig két okból. Az egyik ok a Je­ruzsálem kérdése, amellyel kap­csolatban a határozat nyelvezete „elfogadhatatlan” az ő — Carter — számára. Az amerikai elnök „tojástánca” leszögezte: az Egyesült Államok továbbra is kiáll Jeruzsálem oszt­hatatlansága mellett — .ami gya­korlatilag az egész város feletti izraeli fennhatóság tartósítását je­lenti. A másik'ok, amiért az amerikái küldöttnek tartózkodnia kellett volna, a megszállt területeken már meglevő izraeli települések kérdése. A határozat ugyanis „va­lamennyi izraeli település” felszá­molását követeli, míg az Egyesült Államok csupán a továbbiak épí­tését szeretné leállíttatni. Carter magyarázkodása kimon­datlanul is azt a benyomást akar­ja kelteni, mintha Donald McHenry ÉNSZ-nagykövet nem tájékoztatta volna megfelelően kormányát a határozat valódi tar­talmáról és ez lett volna a „téves” amerikai szavazat oka. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • üdvözlő távirat Lázár György a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Pierre Elliott Trudeaut, Kanada új miniszterelnökét, hivatalba lépése alkal­mából. (MTI) • Megnyílt a debreceni szovjet főkonzulátus A magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányának megálla­podása alapján, szovjet főkonzulátust 'nyitottak meg kedden Debre­cenben. Működési területe Békés, Borsod, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyét foglalja magában. i

Next

/
Thumbnails
Contents