Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-28 / 74. szám
4 • PETŐFI NÉPE . • 1980. március 28. Kádár János elvtárs zárszava — A kongresszus a pártok történetében mindig különleges fontosságú, nagy esemény. Benyomásaim szerint ez a kongresszus nemcsak elvégezte, hanem jól és eredményesen végezte el azt a feladatot, ami miatt a párt összehívta. (Nagy taps.) Kongresszusunk megerősítette a politikai irányvonalat. Megjelölte a szocialista társadalom további építésében megoldandó feladatainkat. Megválasztotta a párt irányító szerveit. Készen állunk a mindennapi munkára. Az összes megválasztott nevében őszinte köszönetét mondok a kongresszusnak a bizalomért. Az ő nevükben is kijelenthetem, hogy mindazok, akiket önök megbíztak, minden tudásukkal, teljes erejükkel a megjelölt feladatok megoldásáért fognak dolgozni. A kongresszusi ciklus most már elég jelentős időszakot, öt esztendőt fog át. Ennek következtében, az élet törvényeinek megfelelően, a párt vezető és végrehajtó testületéiben eléggé jelentős személyi változás történt. Engedjék meg, hogy a kongresszus nevében megköszönjem odaadó és áldozatkész munkájukat mindazoknak, akik az újjáválasztott testületekben nem tagok, de közülük nem kevesen, sok cikluson át dolgoztak a párt vezető szerveinek tagjaiként. Tisztelet és megbecsülés illeti meg őket. Ezek az elvtársak kijelentették, hogy erejüktől, képességüktől telhetőén a továbbiakban is készek támogatni a párt ügyét, a nép ügyét, mi pedig kötelességünknek tartjuk, hogy ehhez mindnyájuk számára gondoskodjunk a megfelelő feltételekről. (Taps.) Most, a munka befejezésével szeretnék őszinte köszönetét mondani a kongresszus küldötteinek, a szervezőknek, a rendezőknek. Kongresszusunk nevében külön, őszinte és mély hálával szeretnék köszönetét mondani testvérpártjainknak, amelyek elküldötték hozzánk képviselőiket, akik jelenlétükkel nagymértékben segítették kongresszusunk munkájának számunkra szent, internacionalista jellegét. (Taps.) Kedves elvtársak! Azt hiszem, most úgy kellene egymástól elköszönnünk, hogy magunknak is mondjuk és népünknek is azt üzenjük, hogy előre egységben, a néppel összeforrva, nemzetközi osztálytestvéreinkkel, szövetségeseinkkel és barátainkkal összefogva, a mi nagy és nemes célunkért, a magyar nép boldogulásáért, a szocializmusért, a békéért. Előre a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásáért. (Taps.) Az MSZMP XII. kongresszusa az Internacionálé eléneklésével fejezte be munkáját. Az MSZMP Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának fogadása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és központi Ellenőrző Bizottsága á kongresszus befejezése alkalmából csütörtökön este fogadást adott a tanácskozáson részt vett külföldi pártküldöttségek tiszteletére a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. A meleg, baráti hangulatú fogadáson Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott pohárköszöntőt. (MTI) A POLITIKAI BIZOTTSÁG TAGJAI Kádár János Benke Valéria Aczél György Gáspár Sándor Havasi Ferenc Lázár György Marőthy László Méhes Lajos Korom Mihály Németh Károly Óvári Miklós Sarlós István Gyenes András A Központi Bizottság titkárságának tagja A Központi Ellenőrző Bizottság elnöke: Brutyó János VISSZHANG VISSZHANG Az igazgató széljegyzetei Amikor szerkesztőm azzal’ bízott meg, hogy egy tájékozott gazdasági vezetővel beszélgessek a kongresszusról, dr. Gátay Ferenc- re, a BÁCSÉPSZER igazgatójára gondoltam. Most olvasom A gazdasági szabályozás, a hatékonyság és a gazdasági törvények néhány összefüggése című pályadíjas, három évtizedes Bács-Kiskun megyei tapasztalatait összegező tanulmányát. Különösen az élőmunka hatékonyságával, a beruházási mechanizmussal, és az árrendszerekkel foglalkozó fejezetekben találtam az MSZMP XII. kongresszusán mintegy megerősített következtetéseket, javaslatokat. Biztosra vettem, hogy az igazgató nyilván alaposan tanulmányozta a Központi Bizottság beszámolóját, a felszólalásokat. Nem csalódtam! A korai napszak ellenére már megjelölte a Népszabadságban a számára' fontos mondatokat. Ha lehet még több piros aláhúzás tarkítja Kádár János beszédét. Megkérdem, miért emelte ki a gazdasági problémákból, a nemzetközi feszültség növekedéséből, a negatív társadalmi jelenségekből fakadó aggodalmakra, kritikai észrevételekre utaló szövegrészt? — őszintén megmondja, hogy vannak problémák. Nem mindig volt így. A lehetséges veszélyek ismeretében előzhetők meg a nagyobb bajok. Vastag keret hangsúlyozza: „A szocialista építés korszakának is megvannak a maga szigorú gazdasági törvényei, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.” — Mennyire igaz! Egyre jobban teret kell adni a fölismert objektív gazdasági törvényszerűségeknek; csak így szoríthatók visz- sza az ezek hatását nem helyettesítő adminisztratív intézkedések, csökkenlthető ezek széles körű kifejeződése. A bürokrácia a többet és jobbat akarókat nyűgözte, akadályozta elsősorban. Nagyon helyesnek tartom a szervezetek és az egyes szervezetek dolgozói közötti differenciálás szükségességének a fölvetését. Szívemből szólt a beszámoló az egyenlősdire való törekvések kemény bírálatával. Égető gond, mutatja, hogy több hozzászóló is kifejtette egyetértését a kritikával. Felkiáltójel áll az „övezze nagyobb társadalmi megbecsülés azokat a gazdasági vezetőket....” kezdetű, „akik a rendet, a fegyelmet másoktól megkövetelik” végződésű mondat oldalán. — A „népszerűtlen” feladatokat is vállaló vezetők számára nagy ' segítség ez az állásfoglalás. Az alapos, körültekintő gazdasági fejezetben a munkával, a munkaszervezéssel foglalkozó részeket« tartom a leglényegesebbnek. Minél nagyobb mértékben sikerül ezek gyakorlati érvényesítése, annál gyorsabban fejlődünk, annál gyorsabban javul a társadalmi közérzet. Megengedhetetlen, hogy a mi társadalmunkban a munka veszítsen értékéből. A mostani szabályozók szerint minél többet termel, minél /jobban dolgozik egy közösség,' viszonylagosan annál kisebb mértékben részesül az előállított értékből. A Medicor Művek vezérigazgatója ezért mondta nyomatékkai felszólalásában: „Meg lehet érteni azt a költségvetési jellegű szemléleA ház előtt két I lovas kocsi. Mindkettő bakja subával terítve. A járda mentén első tavaszon rü-1 gyet duzzasztó meggyfák sora. Társadalmi munkával ültették a helybeliek — világosít fel egy fekete bajuszú, pirospozsgás fiatalember. Odabenn két ünneplőruhás, diskuráló öregerhber, egy apró termetű néni és egy bágyadt arcú pici lánnyal az édesanyja — tét, amely szerint csak azoktól lehet elvenni, akiknek van. Ennek az elvnek a további alkalmazása azonban nem ösztönöz a fejlődésre.” Vállalatunknál öt éve törekszünk a munka szerinti igazságos elosztás belső feltételeinek, a munkaerő hatékony hasznosítási feltételeinek a megteremtésére, összefüggő dolgokról van szó! Amikor másutt öles hirdetésekkel keresték az új munkaerőt, mi azon az állásponton voltunk, hogy jobban kell kihasználnunk a meglévőt. Nem ment, nem megy könnyen! Mintha a mi utunk — és más hasonló törekvésű vállalatok — tapasztalatait tükrözné a beszámoló sok megállapítása. A munka- és üzemszervezésről elmondottakat további teendőinket föltáró kulcsnak tekinthetjük. Amelyik vállalat — a kongresszus ösztönzésére is — fölismeri az ebben rejlő mérhetetlen tartalékokat, az megtalálta a legfontosabb termelést növelő tényezőt. Az utolsó mondatokat már a vállalat főmérnöke is hallgatja. Vidékre megy, előtte szokás szerint tájékoztatja főnökét, tájékozódik.. Kivételesen eltérnek a bizony nem könnyű napi munkával kapcsolatos problémáktól: a XII. kongresszus tévé-közvetítéséről cserélik ki gondolataikat. Eltértek? Reméljük, hogy az ő munkájukban, másokéban is erőteljesen megvalósulnak a kongresszuson kifejtett elvek. H. N. ennyien üldögélnek a sorukra várva kora délelőtt a fülöpházi körzeti orvosi rendelő várójában. S amit még nyomban észrevesz az alkalmi betérő: szemközt a bejárattal hárompolcos szekrényféle, a polcokon pedig könyvek — Kossuth-kiadványok — sorakoznak. És egy doboz. Mint a polcok feletti feliratból kitűnik, becsületkassza. Vajon élnek is az önkiszolgáló könyvvásárral a gyógyításra ideérkezők? — vetődik fel bennem. önkéntelenül a dobozért nyúlok és megrázom, Nem üres, pénz neszei benne, szinte bizonyos, hogy nem egy kötet ára. Fogyatkoznak a betegek, mígnem magam is köszönthetem dr. Mészáros Imrét, a fülöpháziak orvosát, aki egyben a helyi pártszervezet titkára. Délelőtt fél 10-ig mintegy harminc betegét látta el. A következő busz megérkezéséig van egy kis szusszanása. Aztán majd a déli busz hozza a további pácienseket. Utána pedig a hívás.ok- nak kell eleget tennie a kiterjedt körzetben. Fülöpháza ezerkétszáz körüli lakosából mintegy ezren a tanyavilágban élnek. — Mostanában többnyire meghűléses panaszokkal keresnek meg. Ma körülbelül harminc beteggel számolhatok még, no és a patikusi teendők ellátásával, mivel nincs külön gyógyszertárunk — magyarázza Mészáros doktor. — Az itt élők jó felerészt koros emberek, akiknél a mozgásszervi, emésztési panaszok a leggyakoribbak, így azok orvoslása s a vérnyomás karbantartása a legfontosabb. Az idősebWek olykor többet dolgoznak a tanácsosnál, persze. hogy ezt megérzik. Ügy is kezelem őket, hogy a ház körül matassanak csak, kell a mérsékelt mozgás, s az főleg, hogy hasznosnak tudják magukat. Hallgatnak is a szóra, lehet eredményeket elérni. Ami engem illet, szeretem ezt a vidéket, mert közeliek egymáshoz, nyíltak, tisztaszívűek az emberek. Napjainkban például élénken figyelik a pártkongresszus munkáját. Tanyáink nagy része villamosított, hallgatják a rádiót, vagy éppen a tévét és jönnek ám, hogy: „Doki bácsi, mi a véleménye, mit dönt a kongresszus, hogyan lesz tovább? Csak a termelésben ne legyen megszorítás, meg hogy megmaradjon a béke. az a legfontosabb. Inkább naponta sóban-víz- ben krumplit, csak béke legyen!...” Az orvosi rendelőben VISSZHANG És milyen megnyugvással fogadják, amikor egyszerű szavakkal megmagyarázom: Ügy, ahogyan eddig is, csak mindig egy kicsivel jobban, úgy haladunk tovább. Erről tanácskoznak a kongresszuson. Még a világpiaci hatások okozta nehézségeket is megértik,. hogy ezek nehezítik a gazdálkodásunkat. Alig van azonban olyan beszélgetésem, hogy ne jegyeznék az embérek: „Doki bácsi, úgy néz ki, hogy a táppal nem igen biztatnak a hizlalásra. Eddig harmincat hizlaltam, de most 15—20-nál többet nem meRánk őszintén — Megtisztelő olyan helyen dolgozni, ahol tudjuk, sok múlik rajtunk, munkánkkal, termelésünkkel hozzájárulhatunk a népgazdasági egyensúly javításához, az export fokozásához. — Ezt tartotta legfontosabbnak Kancsár Ferenc- né, a Kunbaja-bácsszőllősi Állami Gazdaság palackozó üzemének vezetője, amikoris' a kongresszuson elhangzottakról kezdtünk beszélgetni. S hogy miért, arról a következőket mondotta: — Ügy érzem egyértelműen megfogalmazódott a XII. kongresszuson, főként a Központi Bizottság beszámolójában, hogy népgazdasági szinten is a legjövedelmezőbb ágazatok sorát a mezőgazdaság vezeti, amit a jövőben fejleszteni kell. Nekünk ugyancsak megvan erre a lehetőségünk, ha javítani tudjuk a gépi és élőmunka hatékonyságát, valamint a minőséget. Mindenképpen erre törekszünk, most méginkább, hiszen mindannyian halljuk, mintha csak a kongresszusi teremben ül- ’1 nénk, az őszinte, meggyőző szavakat, azt, hogy csakis akkor léphetünk előre, akikor gyarapodhat az ország, ha jobban, a piac igényeinek megfelelőbbet termelünk. A gazdaságban is keressük az utat a termékszerkezet bővítésére, amit úgy akarunk valóra váltani, hogy újabb beruházásokra ne kerüljön sor. Egyebek között bővítjük az rek beállítani. Drágább és gyengébb is a táp, a munkán alig marad haszon ...” — fejtegeti Mészáros doktor és mintegy összegezésként közli: — Tavaly háromezer hízót értékesítettek a fülöpházi szakszövetkezeti gazdák, félő azonban, hogy a hizlalói kedv az idén alábbhagy. Hacsak valami nem történik a jelzések nyomán. Íme így „gyűrűzik be” az ország és a világ sora egy ’ falusi orvosi rendelőbe. P. I. számíthatnak üdítőital-gyártást, új termékként vermutot készítünk, valamint olyan minőségi palackos bort, amit a tőkés piacon is értékesíthetünk.-i- Bizonyára a munkahelyén és családi körben is sokat beszélnek a kongresszusról, ön még azt is mondotta: olyan mintha ott lenne... — Kimondják az igazságot! Egy pillanatra sincs kétségünk, hogy elhallgatnak valamit, vagy nem kapunk hű képet az újságokban, a rádió- és tv-közvetítésekben a kongresszusról. Az - őszinteség, a nyíltság, a nyugodt hangnem mindannyiunknak jólesik. Érezzük, hogy az ország jövőjét formáló ez a kongresszus is. De hozzáteszem: nem arról van szó, hogy most „kinyilatkoztatnál^” valamit, ami homlokegyenest más, mint a korábbi álláspont. Látjuk, tapasztaljuk a folyamatosságot. A korábban megkezdett úton járunk, csakhogy ezen az úton vannak1 gödrök, buktatók, s erre is ráirányítják a figyelmet, s az is egyértelműen kitűnik, miként kell ezen túljutni, az akadályokat legyőzni. Cs. I.