Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-27 / 73. szám

1980. március 27. • PETŐFI NEPE • 3

A PÁRTKONGRESSZUS HARMADIK MUNKANAPJA

Kádár János találkozása párton kívüli közéleti személyiségekkel

Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első, titkára, a kongresszus szerda délelőtti szünetében - találkozott a tanácskozáson részt vevő közéleti személyiségekkel, a párton kívüli barátok, szövetségesek, harcostársak képviselőivel. A meleg, szívélyes légkörű beszélgetésen részt vett: Benjámin László, Bognár József. Boldizsár Iván, Fábri Zoltán. S. Hegedűs László, Illés Endre, Illyés Gyula, Jancsó Miklós, Juhász Ferenc, Ke- resztury Dezső, Nagy Dániel, Nánási László, Pethö Tibor, Pet- rovics Emil, Buttlcai Éva, Somogyi József. Straub F. Brúnó, Sulyok Mária, Szentágothai János, Trautmann Rezső és Varga Imre. Jelen volt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese. Óiárí Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai.

A közvetlen hangulatú eszmecserén Kádár János a párt Közponli Bizottsága nevében üdvözölte a közéleti személyiségeket, s hangsúlyozta: rendkívül nagy erő. hogy a pártonkívü- liek, a különböző világnézetű emberek is egyetértenek a szocialista építés alapkérdéseiben, s cseleki'ésüklcel nemzetünk boldogulását. népünk jobb jövőjét szolgálják. Társadalmunk további fellendüléséhez nagy erőt ad a iszocialista haza fiság és a proletár internacionalizmus, s ennek szellemében tevékenykedve az alkotóknak is nagy a felelősségük. Országépítő munkájukhoz Kádár János sek sikert és jó egészséget kívánt.

A kötetlen eszmecserén részt vevő vendégek méltatták a kongresszus demokratikus légkörét, amely kihat az egész társadalomra, s hozzájárul felelősségteljes alkotó munkájukhoz. (MTI)

(Folytatás az 1. oldalról.) .

lyozta: — Olyan éveket számolunk, amikor az egész társadalomnak, benne a fiataloknak a korábbinál jobban kell törekedniük arra, hogy teljes gazdagságukban kamatoztassák képességeiket, hozzáértésüket, szakmaszeretetüket, hivatástudatukat, az újért való bátor, kockázatot vállaló küzdelemben

Mi vár tehát a fiatalokra? Több lehetőség és nagyobb siker, de csak jobb munkával, ami egyáltalán nem jelenthet összességében konfliktusmentességet. Szükség van a munkaerő okos, célszerű átcsoportosítására, ami például a fiatalokat erőteljesen érinti, egyesek helyzetét átmenetileg ronthatja is, de ami nagy lehetőséget nyújt megújított és több oldalú szakmai fejlődésre.

A gyárakban, hivatalokban, a szövetkezetekben az élet rendje szerint a vezetés fokozatosan megújul. A vezetők fiatalabb generációjára nagyobb terhek hárulnak. ezekkel úgy kell megbirkózni, Jhogy a munka ne egyszerűen a réginek, a korábban jónak tartottnak a folytatása legyen. Itt •igazán megmutathatja önmagát a tehetség, a közösségért érzett felelősség, a fiatalos bátorság, az okos változtatni akarás!

Mindehhez kapcsolódni kell a bátor és hasznos kezdeményezések és magasabb teljesítmények differenciált elismerésének is, bérrel, kitüntetéssel, előrejutási lehetőséggel.

— Miután a jövőről is szó van — mondotta a továbbiakban —, fiataljaink joggal keresik, kutatják szocialista továbbhaladásunk módjait. A valóságos, lehetséges megoldásokat keresik, és nem minden szenvedély nélkül. Keresik a helyüket, s így a tanulás, az okulás, a tapasztalat hasznosítása miatt érdekli őket múltunk, benne :a közelmúlt történelme is.

Ifjúságunk ma képzettebb, tanultabb, mint a maguk idejében a hasonló korú nemzedékek voltak. Iiz a szocializmus által nyújtott lehetőség, és ugyanakkor igény. is. _

A felnőtt társadalom, a párt,' az állam, a család, az iskola-, az ifjúsági mozgalom közös kötelessége segíteni az új nemzedéket az eligazodásban, hogy képes legyen leegyszerűsítés nélkül, a

valóságtól elrugaszkodott hamis ábráhdképek nélkül gondolkodni — bátran és. • eredményesen cselekedni. Ideológiái nevelőmunkánk akkor lehet hatékony, hu nemcsak válaszol a kérdésekre, hanem meggyőz, cselekvésre késztet, küzdelemre vértez fel.

I'.eszédének befejező részébéna KISZ fejlődéséről és munkájáról szólva Maróthy László kiemelte: Ifjúsági szövetségünk felszabadulásunk .'55. esztendejére elérte azt, amit oly spkáig irigyelt a Lenini Komszomoltól: jószerivel minden ölven év alatti párttag ' már nálunk is dolgozott az ifjúsági mozgalomban.

Megtisztelő- a Központi Bizottság jelentése, miszerint a Kommunista Ifjúsági Szövetség betölti hivatását.

Jelenleg minden harmadik magyar fiatal tagja a KISZ-nek. a pártba belépő minden száz főből tavaly ötvenhét KISZ-tag volt. An- •nak' ellenére, hogy az elmúlt" öt évben némiképp csökkent a fiatal népesség száma, a KlSZ-tag- ság — a legcsekélyebb tagfelvételi kampány nélkül is — csaknem 60 ezer ifjúval gyarapodott.

A KISZ-ben alapvető kötelesség, hogy itagságunk legjobb képessége szerint dolgozzon, tanuljon és vegyen részt a haza védel- mében,

Ennek természetesen követelményei vannak. Többek között a feladatokat meg kell tervezni, értékelni a végzett munkát, választani, a tagsági igazolványt cserélni. E körül vannak viták is — a legkülönfélébbek. Túlzottak a követelmények, sok a szervezeti esemény, sok a rendezvény, formalista vénás, stb. pedig nem más a szándék, mint h.ogy tevékenykedő; dolgozó ifjúkpmmunista közösségek formálódjanak, amelyekre feladatot és munkát’lehet bízni. Komolyan vesszük azt. amit Kádár János elvtárs mondott szövetségünk IX. kongresszusán: „... a legjobb pedagógia: feladatot adni. és a feladat végzése közben nevelni".

Ifjúsági szövetségünk büszkén vállalja részességét az elmúlt öt év munkájából, és kész arra, hogy odaadó és kemény munkát végezzen, ha kell, áldozatot is vállaljon a nehezebb, bonyolultabb feladatok megoldásáért, szocialista jövőnkért — mondotta befejezésül Maróthy László.

9 Pillanatképek a kongresszusról.

lenség jóvátehetetlen károkat okozhat. Szigorúak az előírások [az állategészségügy, a tisztaság terén, de mi magunknak is egyre újabb követelményeket állítunk fel. Ügy gondolom, hogy mindez I együtt jelenti nálunk a hatékonyság érvényesülését.

I Segítjük a háztáji sertéstartást

is, tavaly közel 19 ezer malacot adtunk dolgozóinknak hizlalásra. Jó minőségű, saját keverésű tápokkal segítjük a kisgazdaságo.- kat, szaktanácsot és állategészségügyi ellátást adunk.

Pártalapszervezetünkben ■ és

brigádjainkban . cselekvőén valljuk, hogy a népszerűtlen feladatokat is vállalni kell. túl vagyunk azon, amikor nagyon vigyáztunk, hogy tía kellene is, senkit meg ne sértsünk, mert lecsapja a munka-" könyvét. Ma már a dolgozók többsége felelősségteljesebben gondolkodik, és érzi, hogy a világban helytállni mindannyiunk ügye.

Brigádtagjaimmal együtt tisztában vagyok azzal, hogy a következő években még nagyobb megújulásra, még több lelkesedésre lesz szükség. A korábban kicsinek, vagy jelentéktelennek látszó ötleteket, elképzeléseket is fel kell karolni. Kis léptekkel is, sertéstelepi szóhasználat szerint dekákkal ugyan, de előre tudunk jutni a fejlődésben. A termeléshez szükséges feltételek társadalmi összefogással való megteremtése csak alapja az előrejutásnak. Kötelességünk, ’ hogy színvonalas

munkára -ösztönző légkör uralkodjék, amelyben minden alkotni vágyó ember tettei érvényesülnek. Ebben a szellemben akarunk dolgozni a XII. pártkongresszus határozatainak végrehajtásáért.

*

Tegnap felszólalt még And- rásfi Gyula (Budapest). Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Barinkat Oszkárné (Pest megye)), dr. Schmidt Ernő (Vas megye), Horváth Zoltánná (Győr-Sopron megye). ’ Szatmári Lajos (Veszprém megye). Kun István ezredes, a határőrség párt- bizottságának első titkára, Farmost Imre (Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye), Komócsin Mihály (Csongrád megye), Tóth Sándor (Baranya megye), Horvath Terézia (Fejér megye). A kongresz- szus ma folytatja munkáját.

Balázs-Piri Erzsébet

felszólalása

— Nagyon örülök annak, hogy a kongresszusra eljutva képviselhetem a bajai járást, Bács-Kis- kun megyét, dolgozó társaimat. Ránk, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát sertéstelepén négyezer koca 90 ezer malacának gondozása van bízva, születésüktől 28 napos korukig.

A munkahelyemen szókimondónak ismernek, talán ezért is esett rám a választás, hogy eljöhettem pártunk kongresszusára. Otthon arra biztattak, hogy a sertéstelep eredményeiről szóljak. Van is mivel büszkélkedni, de emellett más fontos dolgokat is szeretnék szóba hozni. Mi a brigádunkban a munka gondjai és kudarcai mellett mégis a szépet, a jót, a hasznosat és eredményeset keressük. Ügy tudom, hogy ezt tudományosan hatékonyságnak nevezik. Sok szó esik erről a pártalapszerve- zetben is, ahol gyakori a vita.a takarmánytápok minőségéről a trágyáié elhelyezéséről, a messzi vágóhídra szállítás problémájáról, a vezetési-irányítási kérdésekről.

Azt tartjuk, hogy "ha. ismerjük az áLlatokát és tőlünk telhetőén jól gondozzuk őket; az eredmény nem maradhat el. Sajnos, sok helyütt — nemcsak nálunk — a tervezők, építők nem gondoltak eléggé arra, hogy a technológiát igazítani kell a sertés élettani tulajdonságaihoz — ahogy ezt nekünk a szakközépiskolában megtanították —, mert fordítva ez nem fog menni. Ebből gondok származtak, folyamatosan cserélni kell a berendezéseket, és ez sokba kerül.

Gazdaságunk sokat ad arra, hogy a dolgozók szociális ellátása folyamatosan javuljon. Szükség is van. erre, mert például a sertés- _telep, ahol dolgozom, rjem egy ’parfümmel illatosított munkahely. Ma már öltözők sora, üzemi ebédlők javítanak a helyzeten. Saját autóbuszokkal oldjuk meg a személyszállítást. Mégis úgy látom, hogy a munkafeltételek általános javulása ellenére sem nőtt a fiatalok érdeklődése a mezőgazdasági munkák iránt. Mi nem panaszkodunk, igaz kemény munka árán jutottunk oda, hogy 700 fiatalunk van. Mindannyian megbecsült dolgozói a kombinátnak. A KISZ- szervezeteinkben értelmes nevelőmunka folyik, s emellett sokszor kellemes társasági életre, szórakozásra is jut idő. Persze mindez falun, ahol a mi fiataljaink jó része is lakik, nem ilyen egyszerű. Nincsenek olyan kulturális feltételek, mint a városokban.

A munkára neveléssel vannak

még gondjaink, ahogyan erről Kádár elvtárs Csepelen beszélt. Sokat tettünk, de talán még nem eleget azért, hogy a. munkával történt első találkozások élménye szép és gazdag legyen. A szakmai gyakorlatok, majd az első munkahónapok során szinte kötelezővé kellene tenni az idősebbek részéről a tapasztalatok átadását. Ügy érzem, hogy a tapasztalatok mellett a szakismeret, a képzettség továbbfejlesztése terén a mi kollektívánk is egyre többet akar tenni, vállalkozik és alkotni akar.

Néhány szót hadd mondjak azokról az asszonyokról — a 41 személyes Zrínyi Ilona szocialista brigádról —, amelynek tagja, illetve vezetője vagyok. A ma dolgunk a malacok felnevelése, nagy felelősség; ez az alapja a hizlalásnak, végső soron itt eldőlhet az ágazat eredményessége is. Ezt a ■munkát csak az tudja maradéktalanul ellátni, aki az állatokat szereti, és úgy.is bánik velük. Az én brigádom tagjai ilyenek; ezért öröm velük együtt dolgozni. Ezek az asszonyok ünnepnapjaikat is feláldozva ellátják a kis állatokat. Munkájuk még nagyobb megbecsülést érdemel.

Célul tűztük ki, hogy az elhullást tovább csökkentjük, hiszen itt minden egyszázalékos eredmény közel ezerrel több malac felnevelését jelenti. Lehet, hogy nem jó a hasonlat, de ahogyan az öntőmunkás a megcsapolt izzó vasfolyam színéről megállapítja a minőséget, mi minden kocát külön ismerünk, sokszor nevet adunk nekik. Csak azok tudtak megmaradni a brigádban is, akik a lelkiismeretűket munkába jövet nem hagyják otthon, hanem itt a telepen is arra hallgatnak. A legkisebb mulasztás, figyelmetVISSZHANG VISSZHANG

VISSZHANG A gazdasági rész érdekelt legjobban

Mankovics Máriával, az ágas- I egyházi Máthiász Szövetkezet j KISZ-titkárával egymásnak ad- jtuk a kilincset tegnap reggel. C j éppen távozott, amikor Hor- ityánszki György elnök irodáiéiban értem utol Ballun TiboV is- jkolaigazgató-helyettest, a községi 'pártszervezet titkárát. Igazi munkahangulatban fogadtak. Ballun Tibor megelőzött a kérdezésben,

I újságolva:

— Az imént egy KISZ-es fiatal I párttagfelvételének előkészítéséiről értettünk szót, és természetesén a pártkongresszus volt a j témánk. Véleményt cseréltünk, .hogy kit mi ragadott.meg a leg1 ijobban Kádár elvtárs előadói beszédéből. Engem például a gazdasági rész érdekelt a legjobban, a vezetők felelősségének hangsú- jlyozásával együtt. Mert ez az lalap. Ide értve a differenciált Ibérezést is. De merjük-e csinál- 'ni? Nem helyenként, országosan.:

■ — Megszilárdítottuk a munka- fegyelmet — veszi át a szót Hor- tyáijszki György. — Nagyon ko- ’ molyán vettük a XI. pártkong- Iresszus határozatait, azok értelemében (törekedtünk a gazdálko- j dás megszilárdítására j hogy a

■ rossz adottságok ellenére is meg- jálljunk a magunk, lábán.

Kádár elvtársat hallgatva, de Brutyó elvtárs felszólalása köziben is a magunk gyakorlatával

i,.szembesítettem” az elhangzottakat. Mert eljutottunk odáig — s ] ilyen a szövetkezetben még nem ivóit —I hogy mindenki megkap- I ta a maga tervszámát, tervfel- ■adatát. És havonta értékelünk, j elemezzük a költségeket. Aki le- j marad, meg kell magyaráznia,

I mitől az eltérés. Amit Kádár elvtárs a vezetők személyes felelős- Iségéről mondott, végső soron így | jelentkezik a gyakorlatban.

— Törődés a vezetésre bízott (emberekkel — ez is megragadott a Központi Bizottság beszámolójából. És amit a vezetői példa- | mutatásról hangoztatott Kádár

clK’társ — kapcsolódott ismét Ballun Tibor. S hogy gondolatai

■ gyorsan szárnyaltak, jól 'tanusí- | tóttá, amivel ezután hozakodott elő

— Az ellenőrzés mintha döcögne az országban. Alighanem ez

magyarázza, hogy szinte nincs is személy szerinti felelősségre vonás. Ne a vállalatot bírságolják, hanem a felelős személyt. A vállalatnak százezer forint sem olyan sok. mintha teszem azt egy. a lazaságokért, hibáért felelős vezetőnek a saját zsebéből kellene kifizetni például tízezer forintot.

Ismét HortVánszki György veszi át a szót:

— Nekem az is eszembe jutott, hogy nekünk, akik alsó szinten vagyunk vezetők, természetes kötelességünk törődni a vezetésünkbe 'bízott dolgozókkal. Tőlünk azonban senki nem kérdezi meg, hogy miként birkózunk a gondokkal. Velünk akkor beszélnek,

ha baj 'van. vagy a minősítésünk kerül sorra. Ki gondol miránk erkölcsi elismeréssel?- Amikor

1978-ban megkaptam a Mező- gazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést, postabontáskor magam szedtem ki a borítékból. Ügy adtam át a párttitkár elvtársnak, hogy nyújtsa át nekem ...

Hanem egy kedves epizódot hadd mondjak még el. Mikor bejöttem reggel, a dolgozók, rakodómunkások beszélgettek a kongresszus első napjairól. „Hosz- szű volt a beszámoló, de végighallgattuk, mi nem fáradtunk el úgy, ahogyan Kádár elvtárs elfáradhatott.” — mondták és hozzátették: — Nem' tűzött föl egy kitüntetést sem! Bár mindenki olyan szerény lenne, és úgy lehetne adni a szavára, mint az övére.

P. I.

azzal a véleménnyel, hogy merjünk jobban differenciálni, a mennyiség és minőség tekintetében többet nyújtó emberek ne csak egy-két száz forinttal keressenek többet azoknál, akik hajlamosak a lazsukálásra.

— Van mit féltenünk, van mit megőriznünk, van mire építenünk a jövőt — ismétli Kádár elvtárs szavait az olajmérnök. — Amikor ezután a mondat után kitört a tapsvihar, eszembe jutott a gépkocsivezetőnk, aki már idősebb ember. Meg-megállapítja, hogy milyen sokat fejlődött az ország húszegynéhány év alatt, mennyivel jobb most az élet. mint az ő fiatalkorában volt. S hogy milyen jó lenne most ifjúnak lenni.

A. T. S.

Szükség van a differenciálásra

Torma János, a Kunbaja-bács- szőllősi Állami Gazdaság egyik autószerelő szocialista brigádjának vezetője:

— Dolgozótársaimmal együtt valljuk, amit Kádár elvtárstól hallottunk: a munkabér nem lehet jelenléti díj! Nálunk most volt bérrendezés, ahol már érvényre jutott ilyen Szemlélet, és még az is: az elvégzétt munka számít, és nem döntő, hogy ki hány évet töltött már el a gazdaságban.' Ma már nálunk előfordul, hogy fiatal szakmunkás többet keres ugyanazon a munkahelyen, mint aki 20 éve kezdte a szakmát. Nem mondom, hogy mindenkinek tetszik a differenciálás, de szükség van rá, igazságos: aki teljesít, szorgalmasan dolgozik, az megkapja a pénzét.

— Milyen a fiatalok helyzete a gazdaságban?

— A fiatalokkal kapcsolatban, ami a kongresszuson elhangzott, nálunk jórészt .megvalósulóban van. Segítséget* kapunk a kibontakozáshoz, fejlődésünkhöz. A vezetésbe is egyre több fiatal került az elmúlt hónapokban. Természetesen nem a sült galambot várjuk, teszünk is azért, hogy kiérdemeljük a megbecsülést. Ügy akarunk a későbbiekben is dolgozni, hogy saját magunk is elősegítsük helyzetünk javulását, hozzájáruljunk gazdaságunk fokozatos fejlődéséhez.

Cs. I.

„Van mit féltenünk...”

A terepjáró gépkocsi kinn zöty- kölődik a határban. Olajipari munkások és egy mérnök ül benne, aki a csoportban egyedüli tag- ia a Magyar Szocialista Munkáspártnak.

— Hű, mindjárt tíz óra, kapcsoljuk be a rádiót — szakítja meg a beszélgetést az egyik bányász —, kezdődik a kongresszus!

Fehér László, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat szanki üzemének olaj mérnöke idézi föl a hétfő délelőtti epizódot. Annak bizonyságául, hogy a párt nagy jelentőségű eseményére a pártonkí- vüliek is, az egész ország odafigyel, ahogyan ezt a kongresszus első napján elhangzottak is tükrözték. ö ezt, ott a kocsiban jól- esően nyugtázta.

— Az üzem egész kollektívája érdeklődéssel várta a pártkongresszust — mondja a mérnök-propagandista. — Hétfőn rendeztük meg az irányelvek ismeretéből és a felszabadulási évfordulóhoz is kapcsolódó vetélkedő döntőjét. A résztvevők kérték: az időpontot úgy válasszuk meg, hogy a tv-kpz- vetítés idejére már otthon lehessenek.

Fehér László szintén a készülék előtt töltötte az estét:

— Magával ragadott a kongreszszus hangulata, amit a gondjaink

feltárása ellenére is lelkesedés, bi»

zakodás jellemzett. Kicsit irigyeltem azokat, akik ott lehetnek és

hallgathatják Kádár elvtárs előadását. A beszámolóból „fő” mondanivalót nem tudtam kiemelni, mert sok fő mondanivaló volt benne, mondhatni, az egész, reális beszámoló abból állt. Mint gazdasági szakember örültem annak, amit a népgazdaság külpiachoz való alkalmazkodóképességének javításáról szögezett le a Központi Bizottság beszámolója, az egyensúlyi helyzet további javítása érdekében. A termékszerkezet korszerűsítéséről mondottakat hallgatva arra gondoltam, hogy az ilyen feladat előtt álló gazdasági vezetőknek nem könnyű a dolguk. Igaz, a mi tevékenységünk speciális, ez a tennivaló ránk csak a ki-, bányászott szénhidrogének feldolgozási mélységét illetően vonatkozik. De. amikor valami új bevezetéséről van szó, mindig meg kell küzdenünk azért, hogy az emberek elfogadják ezt az újat: Nem könnyű változásra bírni a szemléletet, ezért is nehéz feladat a termékszerkezet korszerűsítése.

A véleményem mondta ki a felszólaló Komárom megyei bányász, aki a teljesítményhez kötött anyagi elismerés fontosságáról beszélt. Kádár elvtárs úgy fogalmazott, hogy a munkabér nem lehet jelenléti díj. A dolgosabb emberek nálunk is a teljesítményrend- szer bevezetése mellett állnak, például a fúrási szakemberek. Az ő teljesítményüket lehet mérni méterben, vagy a föltárt szénhidrogén mennyiségével. Én osztozom