Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

1980. március 25. • PETŐFI NÉPE • 5 % AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA liti.kájáit megvalósította, vállalt kötelezettségeit teljesítette. A szocializmus építésének leg­utóbbi két évtizedére visszate­kintve azt látjuk, hogy az ország lakossága anyagiakban és szelle­miekben jelentősen gyarapodott. 1960 óta a lakosság fogyasztása és az egy főre jutó reáljövedelem töibb mint kétszeresére nőtt. Fel­épült mintegy másfél millió la­kás. Az ország lakosságának csak­nem a fele új otthonba költözött. Általánossá vált a háztartási gé­pek: mosógép, porszívó, hűtőszek- rány, továbbá a rádió, a televízió, a magnetofon és más tartós fo­gyasztási cikkek használata. Csak­nem minden negyedik családnak van gépkocsija. Népünk élelme­zési színvonala, öltözködési kul­túrája nemzetközi összehasonlí- itásban is jó. Egészségügyi, szociá­lis ellátási rendszerünk összhang­ban van gazdasági fejlettségünk­kel. Társadalmi juttatásokra — reálértékben— ma négyszer any- nyit fordítunk mint két évtized­del ezelőtt. Az építőmunka eredményeként az elmúlt öt évben, a gazdasági nehézségek közepette is, érezhe­tően emelkedett az életszínvonal, javultak népünk életkörülményei. Az V. ötéves tervben kitűzött cé­lokat nem érjük el teljesen, de az egy főre jutó reáljövedelem 9 százalékkal, a lakosság fogyasztá­sa 14 százalékkal nő. Az áruellá­tás alapvetően kiegyensúlyozott. A termelőszövetkezeti tagok nyug­díjkorhatára ez évtől azonos a munkásokéval és az alkalmazot­takéval. Felemelték a legalacso­nyabb nyugdíjakat. Általánossá vált a 44 órás munkahét. Áz idei előirányzatot is beleszámítva, a mostani ötéves tervidőszakban felépül 440—450 ezer új lakás, to­vábbá 107/ ezer óvodai és 17—18 ezer bölcsődei hely. Fejlődik az egészségügyi hálózat, javul a tö­megközlekedés és a szolgáltatás. Még nem tudtunk kielégíteni minden, önmagában indokolt igényt, de népünk életszínvonala az elmúlt öt évben is emelkedett. Ismerjük a lakásra váróknak, a pályakezdő, családalapító fiata­loknak, az alacsony nyugdíj és más okok miatt nehezen élő em­bereknek a feszítő gondjait. Ezek ■megoldásé nem kerülhet le a i*&- pirendről. Helyzetünket mérlegel­ve azonban megállapíthatjuk: né­pünk létbiztonságban, elfogadha­tó életszínvonalon él, van mit félteni, megőrizni és megvédeni. Van mire építeni a jövőt. ■’ Gazdasági helyzetünket, fejlő­désünk előrelátható lehetőségeit felmérve á VI. ötéves terv idősza­kában az életszínvonal stabilizá­lását, az elért eredmények meg­őrzését, a további emelés feltéte­leinek megteremtését, tűzhetjük csak ki reális célként. Mai isme­reteink szerint a VI. ötéves terv időszakában az egy főre jutó-reál- jövedelem mintegy 6, a lakosság fogyasztása körülbelül . 8 százalék­kal nőhet. Az életszínvonal-politika fő cél­ja változatlan: a létbiztonság fenntartása a teljes foglalkozta­tottság biztosításával és a szociá­lis juttatások révén; a bérek tel­jesítmény szerinti differenciálása és a családi jövedelmek közötti indokolatlan különbségek további fokozatos mérséklése; az osztályok és a rétegek arányosan növekvő részesedése a társadalmi javakból. Az elért életszínvonal megszi­lárdításának, jelenlegi ismereteink szerint tervezhető szerény emelé­sének egyetlen forrása a munka, a hatékony termelés és gazdálko­dás. Tennivalóink mérlegelése­kor figyelembe kell vennünk azt is, hogy az elmúlt öt évben az ak­tív keresők száma 3 ezerrel csök­kent, a nyugdíjasok, a gyermek­gondozási segélyen levők, a tanu­lók és más eltartottak száma vi­szont 204 ezerrel növekedett. Ha­zánkban jelenleg az 5 millió 83 ezer akitív keresőre 5 millió 627 ezer nyugdíjas, gyermekgondozá­si segélyben részesülő, illetve el­tartott jut. Különösen nagy az időszerűsé­ge, hogy a munka szerinti bérezés szocialista elve következetesebben érvényesüljön. Határozottan szembe kell fordulnunk az egyen- lősdi tetszetős felfogásával és ké­nyelmes gyakorlatával. A társa­dalmi igazságosságnak az felel meg, hogy a jelenleginél nagyobb különbségek alakuljanak ki a munka díjazásában a teljesítmé­nyek, a végzett munka mennyisé­ge és minősége alapján. A munka­bér nem lehet jelenléti díj. El kell érni, hogy a munkamegosztás min­den szintjén, a beosztottaknál és a vezetőknél egyaránt érzékelhe­tő különbség legyen a munkából származó jövedelmekben aszerint, ki hogyan dolgozik. önkritikusan meg kell monda­ni, hogy a pozitív törekvések és erőfeszítések ellenére még riem tudtunk kellő eredményt elérni a becsületes embereket joggal fel­háborító antiszociális jelenségek, az ügyeskedés, az élősdiség felszá­molásában. Szocialista elveink kö­vetkezetes érvényesítése megkö­veteli, hogy korlátozzuk és szorít­suk vissza a munka nélküli vagy a vele arányban nem álló jövede­lemszerzés lehetőségeit. Határo­zott intézkedésekkel gátat kell emelni az olyan jövedelmeknek, amelyek spekulációból, visszaélés­ből erednek, amelyek mögött nincs tisztességes munka. A Központi Bizottság azt java­solja, hogy ha jobb munkával, a munkaidő teljesebb kihasználásá­val, a szervezettség^ javításával meg tudjuk teremteni a feltételeit, akkor a VI. ötéves terv időszaká­ban a bérből és fizetésből élőknél — a jelenlegi munkaidőalap csök­kentése nélkül — térjünk át az ötnapos munkahétre. Változatlan törekvésünk, hogy a lakosság fel tudja használni jöve­delmét szükségleteinek kielégíté­sére, személyi tulajdonának gya­rapítására. Fejlődjék tovább a ke­reskedelmi hálózat, szűküljön a hiánycikkek köre, bővüljön a vá­laszték, javuljon a kiszolgálás. A jövőben is támogatjuk az állami vállalatok, a szövetkezetek, a kis­iparosok és más szakemberek szolgáltatói tevékenységét. A lakáshelyzet javítását pár­tunk változatlanul fontos társada­lompolitikai, szociális feladatnak tekinti. A VI. ötéves terv időszá- kában folytatódik a második 15 éves lakásépítési program megva­lósítása. Az új lakások építése mellett jelentős siámú régi lakás felújítására és komfortossá tételé*- re kerül sor. A családalapító fia­talok és az egyedülállók vagy másodmagukkal élő idős emberek részére meghatározott számú ki­sebb és olcsóbb lakást is szüksé­ges építeni. Ugyanakkor növelni kell a nagyobb alapterületű laká­sok arányát is a több gyermekes családok, valamint az együttélő több nemzedék lakásigényének ki­elégítésére. Állami intézkedések­kel a jövőben is ösztönözni, segí­teni kell á saját erőből történő la­kás- és családiház-építést. Az ország lakásállománya ha­talmas érték, megóvására, korsze­rűsítésére az eddiginél nagyobb erőt és gondot kell fordítani. A lakáselosztási rendszert úgy kell fejleszteni, hogy még jobban iga­zodjék a családok vagyoni, jöve­delmi viszonyaihoz. Segítse elő. hogy .különösen Budapesten és az ipari központokban a munkások, .valamint a fiatalok lakáshelyzete tovább javuljon. Hazánk népesedési helyzetének alakulása nagy fontosságú nemze­ti és társadalmi ügy, ezért állandó figyelmet igényel. Most ismét olyan szakaszba étkeztünk, ami­kor — jórészt a 60-as évek első felére jellemző alacsony népsza­porulat következményeként — a születések száma csökken. Min­dent meg kell tennünk, hogy e kedvezőtlen tendencia megváltoz­zék, és hazápk népessége egyenle­tesen gyarapodjék, különösen a háromgyermekes családok száma növekedjék. A jövőben is sokol­dalúan kell gondoskodni a gyer­mekes családokról, emelni kell a családi pótlékot — elsősorban a három- és több gyermekes csalá­dokét —, és mérsékelni a fiatalok családalapításának anyagi terheit. A következő években gyorsabb ütemben kell javítani az egész­ségügyi ellátásit, különös tekintet­tel az alapellátásra, a betegségek megelőzésére, a rehabilitációra, a lakosság egészségügyi kultúrájá­nak emelésére. Társadalmunk nagy erőfeszíté­seket tesz, hogy megfelelően gon­doskodjék azokról az idős embe­rekről, akik az elmúlt évtizedek­ben becsületes munkájukkal hoz­zájárultak a szocializmus építé­séhez. Nyugdíjrendszerünk, az egészségügyi és a szociális ellátás megadja nekik az alapvető lét­biztonságot, de nem pótolja, nem pótolhatja családjuk, gyermekeik, figyelmét és segítségét. Az idő­sekről társadalmunknak és a csa­ládoknak együttesen kell gondos­kodniuk. A VI. ötéves terv idő­szakában fel kell emelni az ala­csony nyugdíjakat. Fejleszteni kell az idős emberek életét köny- nyítő -’szociális intézményeket. tudat fejlesztéséért A szocialista A marxizmus—leninizmus el­méletével felfegyverzett, a dia- lektiikus materializmus világnéze­tét valló és tudományos módsze­rével dolgozó pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt mindig a szocialista építés nélkülözhetetlen feltételének tekintette az eszmei, ideológiai munkát, a társadalom műveltségi színvonalának emelé-. sét, a szocialista erkölcsi normák és életmód kialakítását és fej­lesztését. Pártunk a XI. kongresszusit kö­vetően az éleződő nemzetközi ideológiai harc viszonyai, és a hazai építőmunka bonyolultabb feltételei közepette is eredménye­sen irányította és szérvezte az. ideológiai és kulturális tevékeny­séget. Gyarapodott a szocialista módon élő és dolgozó közösségek­nek és állampolgároknak a száma. Társadalmunkban mély gyökeret eresztett, és széles körben elter­jedt a tudományos szocializmus eszméje, a marxizmus—leniniz­mus világnézete. Az emberek gon­dolkodását, cselekedeteit, népünk politikai, erkölcsi, tudati állapotát társadalmunk anyagi, szellemi felemelkedése, szocialista fejlődé­se határozza meg. A párt ideológiai .tevékenységé­nek, szellemi életünk fejlődésé­nek, a. tudományos munka, a köz­oktatás, a művelődés, az irodalom és a művészetek területén elért eredményeknek ' jelentős hatásuk van társadalmunkra. Népünk gon­dolkodását és .tetteit növekvő fe­lelősségérzet hatja át, túlnyomó többsége reálisan ítéli meg társa­dalmi fejlettségünk jelenlegi szintjét, megbecsüli vívmányain­kat, bízik abban, bogy közös erő­feszítéssel le tudjuk . küzdeni a fejlődés útján mutatkozó nehéz­ségeket, meg tudjuk . valósítani szocialista céljainkat. Az ideológia, a közgondolkodás helyzetének számbavétele megkö­veteli, hogy. folyamatában szem­léljük társadalmunk eszmei-tuda­ti-erkölcsi állapotának fejlődését, teljes valóságban lássuk mai ar­culatát, és kritikusan értékeljük pártunk jelenlegi ideológiai tevé­kenységét. Ennek érdekében Ká­dár János áttekintette azokat a történelmi eseményeket, amelyek az elmúlt 35 évben nagy változá­sokat eredményeztek népünk gon­dolkodásában. Társadalmunk általános tudati fejlődésének, népünk politikai érettségének örvendetes fényeit megállapítva látnunk kell azt is, hogy a kapitalista és a szocialis­ta rendszer közötti, nemzetközi méretekben folyó éles ideológiai és politikai harcnak nálunk is van bizonyos hatása. Továbbá azt is figyelembe kell vennünk, hogy a magasabb fejlődési szinten, a na­gyobb követelmények hatásaként, a gazdasági és. kulturális építő­munka bonyolultabb és nehezebb feladatainak láttán társadalmunk egyes, szűkebb csoportjaiban elbi­zonytalanodás is tapasztalható. Nincs okunk elhallgatni, hogy a marxizmus-T-leninizmus elterje­dése, hegemón helyzetének kiví­vása ellenére léteznek még, időn­ként felerősödnek és hatnak ná­lunk nacionalista, kozmopolita, revizionista, ultraradikális és más, káros, ellenséges nézetek. Az eszméinktől idegen, a nép ügyé­nek kárt okozó nézetek ellen fo­kozni kell az ideológiai harcot, s ahogy pártunk mindig is tette,, határozottan le kell leplezni őket. Társadalmunk mai tudati álla­potát alapvetően a népünk gon­dolkodásában végbement pozitív változások határozzák, meg. Ez igaz akkor is, ha tudjuk, hogy ez a folyamat nem volt ellentmon­dásoktól mentes, és ma sem az. A mi gyakorlati tapasztalataink is igazolják azt a régi marxista igaz­ságot, hogy a társadalom tudata, az emberek gondolkodása lassab­ban fejlődik, .mint ahogy az élet- körülmények változnak. Ezt azon-, ban nem tekinthetjük mentségnek társadalmi gyakorlatunk követ­kezetlenségeire, nevelőmunkánk gyengeségeire, és. arra sem, hogy ideológiai tevékenységünkben szá­mos kérdésre még nem tudtunk kielégítő választ adni. A nemzet­közi ideológiai osztályharc élező­dése is nagyobb követelményeket támaszt az ideológiai munkával szeriben. . A szocializmus építésében mi­nőségileg új, és a korábbiaknál is bonyolultabb feladatok megoldása vár ránk. Ez megkívánja, hogy az eszmei, politikai, erköjcsi követel­mények mércéjét is emeljük ma­gasabbra. Az eszmei, ideológiai munka, a propaganda és az agi­táció tartson lépést a növekvő igényekkel, legyen fogékonyabb az új problémák iránt, zárkózzék fel a gazdasági és a kulturális építésben előttünk álló nagy fel­adatokhoz'. A figyelmet a társa- .dalom fejlődésének szempontjából legfontosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre kell összpontosítani.: a munka becsületének növelésére, a •közérdek tiszteletben tartására, és szolgálatára, a' közösségi szellem erősítésére, a szocialista hazafiság, a proletár internacionalizmus el­mélyítésére, az ideológiailag ká­ros, a szocialista rendszerrel szem­ben ellenséges, a szocialista el­vekkel szemben álló, maradi né­zetek leküzdésére. Arra kell törekednünk, hogy, társadalmunk erkölcsi arculatát tekintve is egyre inkább a munka társadalma legyen. Mindazt, amink, van, munkásosztályunk, a magyar nép nehéz harcokban vív­ta, ki, védte meg, és a saját keze munkájával teremtette meg. A társadalom azt várja minden tag­jától, hogy óvja és gyarapítsa a közösség, a nép szocialista tulaj­donát, tudása, ereje legjavát nyújtva odaadóan dolgozzék. Min­den munkahelyen azoknak a dol­gozóknak legyen hitelük, becsüle­tük, tekintélyük, azok boldogul­janak, apk eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek; akik tisztes­ségesen élnek és dolgoznak. A személyes boldogulásnak, az egyéni óhajok, tervek megvalósí­tásának is egyetlen biztos módja van: a közérdek felismerése, tu­domásulvétele, és érvényesülésé­nek elősegítése. Ez a szocialista társadalom alapvető erkölcsi nor­mája. A közérdekben összegeződik és fejeződik ki minden tisztessé­ges, jogos emberi igény és törek­vés, amit a párt politikájában megfogalmaz és képvisel. Ha a közérdek éivényesül, az ország előbbre jut a fejlődés útján, az állampolgár nem csalatkozhat sem munkájában, sem jövőjében. Ideológiai munkánknak elő kell ’segítenie, hogy társadalmunkban megvalósuljon a közélet és a ma­gánélet harmonikus egysége. Míg azok a társadalmak, amelyeknek alapja az embernek ember által való kizsákmányolása, tagjaikat a pénzért való embertelen hajszára kényszerítik, és ezáltal eleve el­idegenítik egymástól, addig a mi társadalmunk a közös munkára, a közös érdekre, egymás támogatá­sára, az együttes érvényesülés elő­mozdítására épül. Á társadalmi te­vékenység minden területén jelen vannak azok a párttagok és pár- tonkívüliek, akik a szocializmus magas.eszmei, erkölcsi követelmé­nyei szerint dolgoznak és élnek. Segítsük elő, hogy példájuk minél szélesebb körben követőkre talál­jon. Az egyének szűkebb és tá- gabb környezetükben, munka- és lakóhelyükön hozzájárulnak a közösségek formálásához, ugyan­akkor a közösség is alakítja tag­jainak magatartását, és gazdagítja gondolkodását. Fokozott figyelmet érdemelnek a szocialista együtt­élés, az emberi kapcsolatok elemi normái: egymás munkájának megbecsülése, a segítőkészség, a kölcsönös tisztelet és figyelmesség. Hatalmas erőforrás, építőmun­kánk nagy lendítő ereje a szocia­lista haza szeretete, és a proletár internacionalizmus. Ezért ideológi­ai munkánkban a jövőben is meg­különböztetett figyelmet kell for­dítani népünk hazafiságának, és internacionalizmusának elmélyí­tésére. Annak tudatában végezzük munkánkat, hogy a nemzeti ér­dek helyes szolgálata ugyanúgy elválaszthatatlan az internaciona­lizmustól, mint a haladás nemzet­közi ügyének előmozdítása ha­zánk és népünk érdekeinek szol­gálatától. Kádár János ezek után a min­den területre egyformán érvényes közös feladatok mellett felhívta a figyelmet azokra a sajátos tenni­valókra, amelyek a tudományos kutatásban, a közoktatásban, a művelődésben, és a művészeti életben jelentkeznek. Az ideológiai és kulturális munka fokozott követelményeket támaszt a párt-, a társadalmi szer­vek irányító munkájával szemben. Az irányításnak elő kell mozdíta­nia, hogy ideológiai és kulturális tevékenységünk fokozódó mérték­ben" segítse szocialista előrehala­dásunkat. A párt támogatja, ösz­tönzi az önálló, alkotó gondolko­dást, bízik az ideológiai, kulturá­lis területen tevékenykedő értel­miségiekben, igényli’ közreműkö­désüket a társadalmi ' feladatok megoldásában, és nagyra értékeli, hogy túlnyomó többségük belső meggyőződésből egyetért politikai céljainkkal és módszereinkkel. Pártunk a jövőben is támogatja a tudományos kutató és a művészi alkotómunka szabadságát. Ez te­szi lehetővé, hogy mind a tudo­mányban. mind a művészetben a múlt és a jelen folyamatait, az egyén és a közösség problémáit mélyen feltáró alkotások szüles­senek. Eddigi tapasztalataink megalapozzák bizalmunkat, hogy a magyar szellemi élet képviselői­nek túlnyomó többsége felelősen tud élni az alkotói szabadsággal, s azt népünk javára, a szocializ­mus ügyének segítésére használja. A párt munkája, pártunk nemzetközi tevékenysége kezdeményezők, de nem kapko­Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt a beszámolási idő­szakban is arra törekedett, hogy a magyar munkásosztály forra­dalmi élcsapatához, a dolgozó nép pártjához méltóan teljesítse köte­lezettségeit. A párt szervezetei és tagjai odaadóan és eredményesen dolgoztak a. XI. kongresszus ha­tározatainak megvalósításáért. A párt irányította és szervezte a szo­cialista építőmunkát, nőtt szerve­zeti ereje és akcióképessége, fej­lődött munkastílusa. A párt vezető szerepe érvénye­sül. A marxizmus—leninizmus tu­dományos elméletére támaszkod­va, és a társadalom valóságos helyzetéből kiindulva a nép véle­ményét és javaslatait figyelembe véve, a párt jelöli ki a szocializ­mus építésének fő irányát és fő feladatait. Pártunk ezután is min­denekelőtt az eszmei ráhatással, az érvelés módszerével, politikai irányító és szervező munkával, a tömegek mozgósításával tölti be vezető szerepét. A párt saját te­vékenységét a nép szolgálatának tekinti, irányít, de nem utasítgat; vezet, de nem uralkodik, elítéli a hatalommal való legkisebb visz- szaélést is. Pártunk vezető szerepének ér­vényesülésében meghatározó je­lentőségű, hogy eszmei-politikai és szervezeti egységé szilárd, a Köz­ponti Bizottság és a párttagság összeforrott. A párt és a dolgozó tömegek kapcsolata a korábbinál nehezebb körülmények között is kiállta a próbát. A párt bízik a tömegekben, a tömegek követik a pártot. Méltán nevezhetjük ezt a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép közös akaratából született nagy vívmányunknak. A párt és a tömegek egysége és kö­zös cselekvése a szocializmus si­keres építésének legfőbb záloga hazánkban. A Központi Bizottság jelenti a kongresszusnak, hogy a beszámo­lási Időszakban a párt belső éle­te egészségesen fejlődött, taglét­száma növekedett, szervezettsége erősödött, jelentősen emelkedett a párttagság eszmei, politikai, szak­mai és általános műveltsége. A pártnak öt évvel ezelőtt, a XI. kongresszus idején 754 ezer tagja volt, 1979. december 31-én pedig kereken 812 ezer. Továbbra is nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy pártunk egyéni elbírálás alapján azokat vegye fel soraiba, akik meggyőződéses hívei, cselekvő részesei a szocialista társadalom építésének, tevékenyek a közélet­ben, vállalják a közösség önzet­len szolgálatát, s a szocialista nor­mák szerint élnek. A párttagok soraiban növekedjék a termelés­ben közvetlenül részt vevők, min­denekelőtt a nagyüzemi munkások aránya, és országosan a munká­sok, a szövetkezeti parasztok, a fizikai dolgozók legyenek több­ségben. A pártban helyük van azoknak az értelmiségieknek és alkalmazottaknak, akik munká­jukkal, magatartásukkal tanúsít­ják, hogy érdemesek a párttag megtisztelő címére. Javítsuk a pártépítést a kommunista értel­miség természetes utánpótlását je­lentő egyetemi, főiskolai hallga­tók körében. Az ország előtt álló nagy felada­tok megoldása, a politika követ­kezetes megvalósítása azt igényli, hogy még többet tegyünk a párt eszmei, -politikai, cselekvési, szer­vezeti egységének magasabb szín­vonalra emeléséért. Az elvi kér­désekben a tántoríthatatlan szi­lárdság, a gyakorlati munkában pedig a rugalmasság a helyes kommunista magatartás. Ügyel­nünk kell rá, hogy politikánk idő­álló, változatlan alapelvei csorbí­tatlanul érvényesüljenek, azokat senki — se a dogmatizmus, se a revizionizmus irányában — el ne torzíthassa. Azt sem engedjük meg, hogy korábbi helyes dönté­seink, állásfoglalásaink dogmává váljanak. Nyitottaknak kell len­nünk az új kérdések előtt, a jö­vőben is kezdeményezően kell fellépnünk mindenben, amiben a nép, az ország érdeke az álta-' lános előrehaladás végett változ­tatásokat igényel. így fogjuk fel politikánk fő vonalának folyama- j tosságát; azt kell megőriznünk és továbbfejlesztenünk, ami az ország haladását segíti, a népet eredményesen szolgálja. Az MSZMP KB első titkára ezek után kiemelte, hogy pártunkban érvényesülnek a demokratikus centralizmus elvei, a pártélet le­nini normái, majd a határozatok végrehajtásának jobb megszerve­zéséről és ellenőrzéséről, a párt­demokrácia és a párt munkastílu­sának fejlesztéséről szólt. Nem szabad megengedni, hogy bárki is önkényesen, saját szája íze sze­rint értelmezze a párt határoza­tait. A végrehajtásban nem min­dig érvényesül megfelelően a sze­mélyes felelősség. A párttagság, a közvélemény részéről jogos az a bírálat, amely hiányolja a dolgo­zó tömegek által is célravezető­nek tartott párthatározatok követ­kezetesebb végrehajtását. A jövőben még inkább olyan szellemnek és munkastílusnak kell érvényesülnie, hogy a párt fórumain meg lehessen vitatni minden odatartozó kis és nagy kérdést, mely a párt. az ország, a nép életét érinti. A párt minden tagja érezze kötelességének, hogy nézeteit, véleményét, álláspontját a párt fórumain fejtse ki. A párt­tagok viszont minden esetben kap­janak választ kérdéseikre, és .tá­jékoztatást javaslataik sorsáról. A pártdemokrácia érvényesülé­se nélkülözhetetlen feltétele mun­kánk kritikus és önkritikus vizs­gálatának. Ez megvédi a pártat és tisztségviselőit, tagjait a hibáktól, a tévedésektől, az önelégültségtől. Pártunkban a bírálat és önbírólat helyzete a fejlődés ellenére sem minden tekintetben megnyugtató. Szóban elismerik ugyan a szüksé­gességüket, de a valóságban so­kan nem élnek velük. A párt politikájának gyakorlati érvényesítésében, a korábbinál bonyolultabb feladatok megoldá­sában sok munka, és nagy felelős­ség hárul a káderekre, a társa­dalmi élet különböző területein dolgozó vezetőkre. A vezetők többsége megfelelően látja el fel­adatát, képes arra, hogy a maga­sabb követelményekhez igazodva dolgozzék. Akit hazánkban a bi­zalom vezető posztra állított — akár párttag, akár pártonkívüli — annak tudása legjavát nyújtva, odaadással kell szolgálnia a szo­cializmus, a nép ügyét. Meg kell felelnie a politikai megbízhatóság, a szakmai hozzáértés, és a vezetői rátermettség követelményeinek. A döntő a feladatra való alkalmas­ság. A pártnak kötelessége a nép­pel szemben, hogy a döntésre megérett káderügyeket — a közös­ség érdekét szem előtt tartva — idejében megoldja. Az a helyes és igazságos, hogy aki nem tud a magasabb követelmények szerint dolgozni, aki miatt a kollektíva kárt szenved, ne maradjon vezető beosztásban. A stabilitásra tö­rekvés csak addig helyes, amíg azokra vonatkozik, akikre építeni lehet; akik politikailag szilárdak, de nem merevek; akik szakmailag hozzáértők és széles látókörűek, dók; fegyelmezettek, ezt masaktól is megkövetelik, ugyanakkor tisz­telik és figyelembe veszik mások véleményét, és saját gyengeségeik­kel is szembe tudnak nézni; pél­damutatóan élnek és dolgoznak, . akiket mindezért munkatársaik, a közösség tisztelete övez.' Min­den tisztségben ■ ilyen vezetőkre van szükség. Itt az ideje annak is, hogy bátrabban léptessenek elő fiatalokat, olyanokat, akik már a mi rendszerünkben születtek, és váltak hozzáértő, vezetésre alkal­mas felnőtté. Pártunk történelmi múltjához és küldetéséhez híven a jövőben is teljesíti kötelességét: szolgálja a magyar nép érdekét, a szocializ­mus ügyét. Pártunknak ma súlya, szavának hitele van. Fontos, hogy minden párttag szavának is tet­tekkel alátámasztott hitele le­gyen, a párt minden tagja példa­mutatóan teljesítse kötelességét, éljen jogaival, és hiánytalanul tartsa meg a párt- és állami fe­gyelmet; erősödjék, a párt tagjai­ban a közösségi szellem, a kom­munista szerénység, és a tettre- készség. Pártunk, amely része a nemzet­közi kommunista mozgalomnak, a beszámolási időszakban a XI. kongresszus határozatait, interna­cionalista elveinket követve, aktív nemzetközi tevékenységet folyta­tott. Kivette részét a békéért, a szocializmusért, a haladásért foly­tatott közös harcból, lehetőségei­vel összhangban hozzájárult a világot átfogó marxista—leninista mozgalom egységének erősítésé­hez, és maga is erőt merített nem­zetközi mozgalmunk tapasztalatai­ból. A nemzetközi kommunista moz­galom az elmúlt években tovább növelte befolyását a világban. A spanyol, a nicaraguai, a h.indulá­si. a mexikói, az iráni és több más kommunista párt kivívta legali­tását. Űj pártok jöttek létre, gya­rapodott a testvérpártok taglét­száma, nőtt tömegbefolyásuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt teljes mértékben szolidáris test­vérpártjainknak, a világ kommu­nista és munkáspártjainak a küz­delmével. Kommunista mozgalmunk hely­zetét ma az jellemzi, hogy a pár­tok önállóak, saját maguk dolgoz­zák ki és valósítják meg politiká­jukat. Ez növeli minden párt fe­lelősségét a marxizmus—leniniz­mus alkotó alkalmazásában, a szolidaritás erősítésében, egymás tapasztalatainak tanulmányozá­sában és abban, hogy fejlessze együttműködését a közös célokért vívott küzdelemben. Pártunk kö­vetkezetesen azt az • álláspontot képviseli, hogy a mozgalmunkban felVetödö eltérő nézeteket elvsze­rű, türelmes eszmecserékben kell tisztázni, annak szem előtt tartá-' sával, hogy az segítse a pártok összefogását, növelje a mozgalom erejét, hozzájáruljon' a marxiz­mus—leninizmus tudományos el­méletének gazdagításához. Pár­tunk nemzetközi tevékenységének vezérlő gondolata a jövőben is az lesz, hogy a marxizmus—leniniz­mus elvi alapjain az együttes fel­lépések, a közös akciók, a két- és többoldalú kapcsolatok | erősítése révén tovább szilárduljon moz­galmunk egysége. Pártunk megkülönböztetett fon­tosságot tulajdonit a kommunis­ta és munkáspártok nemzetközi tanácskozásainak, amelyek lehe­tőséget adnak az alkotó, vélemény- és tapasztalatcserére,- a helyzet együttes elemzésére, az álláspon­(Folytatás a 6. oldalon) K

Next

/
Thumbnails
Contents