Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-21 / 68. szám
1980 március 21. • PETŐFI NÉPE • 3 KONGRESSZUSI KÜLDÖTT Kongresszusi küldöttnek választotta meg a megyei pártértekezlet Illés Pálné kertésztechnikust, a kecskeméti Törekvés Tsz pártszervezetének tagját, aki diákkorától a szövetkezetben dolgozik. Néhány hónapja szervező titkára a kisfái üzemegység pártalapszervezetének. Dicséretes szakmai és politikai munkáját, társadalmi tevékenységét azonban hosszú évek óta folytatja. Mindkét megbízatását ezzel érdemelte ki. Az 1950-ben megalapított kecskeméti szövetkezet közösségét most először érle az a megtiszteltetés, hogy üzemi pártszervezetük egyik tagja is részt vesz küldöttként a pártkongresszuson. Illés Pálné kertésztechnikus — Kecskemét tanyavilágában, Kisfáiban laktunk. Innen jártam általános iskolába, később a Törekvés ösztöndíjasaként a felsőfokú technikumba. A nyári szünidőben mindig a termelőszövetkezet-; ben dolgoztam. A technikusi képesítés megszerzése után, 1969- ben ide tértem vissza. Ez az első munkahelyem. — Kisfáiban mi a munkaköre a kertész szakembernek, hiszen ez elsősorban állattenyésztői és takarmánytermesztő üzemegység? — Valóban így van. Szövetkezetünk egyik városellátó tehenészete itt működik elég jó eredménnyel. Tavaly .3900 liter volt az átlagos tejtermelése. Az 1980-as tervben viszont már 4200 literes tehenenkénti hozam elérését irányozták elő a telepen. A szakszerű, lelkiismeretes munka nem hiányzik, és a takarmány is megvan a terv teljesítésére. Kecskeméten és környékén valamennyi gazdaságban szükség van kertészre. A Törekvés Tsz- ben 181 hektár szőlőt és 191 hektár gyümölcsöst művelünk. Az ültetvények jelentős része éppen itt található Kisfáiban. Pártszervezetünk kellő megfontolás alapján javasolta, hogy más szövetkezetekhez hasonlóan, alakítsuk át mi is szőlőinket széles sorú, magasművelésű ültetvénnyé, mert így gazdaságosabbán növelhetjük a terméshozamot. Munkaerőt kímélünk és költséget csökkentünk. A szakvezetés egyetértett a javaslattal és közös erővel be is fejeződött a szőlőültetvény rekonstrukciója. Néhány éven belül valamennyien hasznát látjuk majd. A gyümölcsösben folytatjuk a telepítést. Élelmiszeripari feldolgozás céljára szeretnénk 100 hektár meggyet ültetni úgy, hogy gépi betakarításra legyen alkalmas az ültetvény. Továbbtanul? — Igen. Szakkönyveket olvasgatok és politikailag is képzem magam. A marxizmus—leniniz- mus kétéves esti középiskolájába járok. Két iskolás gyermekem van, várják a szülői segítséget. A szövetkezet pártalapszervezeté- ben úgyszintén akad tennivaló. Ebben az évben szeretnénk négy fiatalt felvenni párttagnak. Az egyik traktoros, a másik állattenyésztési dolgozó, kettő pedig szakember. Évek óta itt dolgoznak Kisfáiban, s mind a négyen igen. derekas munkát végeznek a maguk területén. Olvasgató, az élet jelenségei iránt érdeklődő emberek dolgoznak a szövetkezet kisfái üzemegységében. Szinte mindenkinek jár valamilyen sajtótermék, újság, szaklap vagy folyóirat. Igaz, hogy kezdetben a pártszervezetnek is serkentenie kellett a rendszeres olvasásra. Ma már megkedvelték. — Most a MEDOSZ-alapszerve- zettel közösen, az állattenyésztők számára szakmai továbbképzőt szeretnénk szervezni, hogy minél több dolgozónak meglegyen a szakmunkásvégzettsége. Korábban a gépesítési dolgozók; tanfolyama zajlott lé, s valamennyien sikeresen vizsgáztak, — Miről beszélne a pártkongresszuson? — Arról, hogy az utóbbi években milyen sokat változott a termelőszövetkezetben dolgozók életkörülménye. A Törekvés Tsz központjának szomszédságában tsz-lakótelep épült Talfájában. Kisfáiban is megkezdődött a családi házak építése. Az idén öt család költözik új otthonba, és szövetkezeti támogatással folytatódik majd tovább az építés. A Törekvés Tsz-nek valamennyi üzemegységében van orvosi rendelő, házipatika, a központjában szakorvosi fendelő is. Ugyanott működik áj! óvoda, ahová naponta autóbusz viszi a kisgyermekeket a kecskeméti határ különböző részeiből, és több családanya tud - dolgozrii a szövetkezetben. Tavaly 48 ézer forint volt a Törekvés Tsz-jben a személyenkénti átlagos kereset, és a gépműhelyt kivéve, más munkakörökben általánossá vált a teljesítmény szerinti javadalmazás. Ki, hogy dolgozik, aszerint keres. Az idénymunkában, ]a betakarításban a családtagok) is részt vesznek. A kecskeméti tanyavilágban p élő szövetkezeti dolgozók nincsenek már úgy elzárva a külvilág- I tói, a művelődési, szórakozási lehetőségtől, mint évekkel ezelőtt. Kisfáiban magunk is többször rendezünk ' klubösszejövetelt, tartalmas programmal. A Törekvés Tsz autóbuszával sokan járnak I rendszeresen színházba Kecskemétre, eseténként a fővárosba. Amikor a mezőgazdaságban kevesebb a tennivaló, országjáró kirándulást szervezünk. Tavaly az NDK-ban járt az egyik- csoportunk az ottani testvérszövetkezetben. Ez |év' elején az állattenyésztő telepeken sikerült a két műszakot bevezetni. így az ott dolgozóknak több a pihenő idejük, az állattenyésztési* dolgozó nőknek pedig minden második szombatjuk szabad. Mindezeket az eredményeket túlnyomórészt áz előző- pártkongresszus óta értük el" a- kecskeméti Törekvés Tsz-ben. K. A. Monyók Ildikó sanzonestje Vallomás a női sorsról, a művészetről József Attilára emlékeznek A József Attila születésének 75. évfordulóját méltató, ünneplő eseménysorozatról tartottak sajtótájékoztatót csütörtökön a Vörösmarty téri kulturális központban. Tóth Dezső kulturális miniszter- helyettes, a József Attila-emlékbi- zottság titkára bejelentette, hogy a központi emlékműsort április 10-én a József Attila Színházban rendezik, „Mert énvelem a hűség van jelen...” címmel. A műsort Fodor András válogatta és szerkesztette, rendezője Barlay Gusztáv érdemes művész. A Mező Imre úti temetőben április 11-én 11 órakor koszorúzási ünnepséget rendeznek József Attila sírjánál és emlékművénél. Ugyancsak ünnepélyes koszorúzásokat és megemlékezéssorozatot rendez Szegeden és Makón a Magyar Írók Szövetsége és a Csong- rád megyei József Attila-emlék- bizottság április 14-én és 15-én. A Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományok osztálya és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság ez év szeptember 29-én és 30-án József Attila tudományos ülésszakot rendez. (MTI) Bútorellátás A bútorellátás a múlt év végéhez képest sokat javult, az előjegyzések teljesítése folyamatos, és megkezdődött a készletek rendezése, feltöltése is — közölte csütörtöki sajtótájékoztatóján Czine- ge Antal, a BŰTORÉRT vezér- igazgatója. Elmondotta, hogy egyelőre nagy gond a választék- hiány, szekrénysorokból még nem tudják kielégíteni az igényeket. Az ellátás „helyreállítása” közben megkezdték*a bútorkereskedelmi hálózat szakosítását, amelynek során a termelés és az értékesítés közelebb hozása érdeké- ben_is közösen tartanak fenn bútorüzleteket az iparral. Befejezéshez közeledik a Domus-program is: április 3-án — több hónappal az eredeti határidő előtt — megnyílik a szegedi Domus-áru- há'z. (MTI) A Kelemen László Kamara- színház pódiumán a társulat tizenöt tagú zenekara, egy esernyő, talán két, vagy három női kalap, egy hordozható mikrofon, a nézőtéren mintegy százhúsz érdeklődő várja az est főszereplőjét, Monyók Ildikót. A széksorok lassan elhomályosulnak, erősödik a fény a színpadon; Masteroff—Kander Kabaréjának ismert dalával kezdi műsorát. ,jMeine Herren”, uraim, és tudtul adatik a tisztelt publikumnak, hogy semmi sem fontos, ha valaki érré a pályára adta a fejét, mindent alá kell rendelni a művészetnek. A tapsot követő Brecht—Reményi-song a nőről, egy fiatal nő sorsáról szól, miként a Megkésett dal című összeállítás valamennyi száma. , Egy esztendeje készült rá a Katona József Színház művésznője. A Ki mit tud?-on míves versmondásával feltűnt Monyók Ildikó régóta tervezte: önálló műsorral lép a közönség elé. Érdekes, kifejező hangja, a költészet iránti fogékonysága, zenei iskolázottsága szinte kijelölték igényes sanzonok, dalok tolmácsolására. Ebben a műfajban egyaránt fontos az érzelmeket hajlékonyán kifejező éneklés, az eszköztelen színészi játék és az érlelt szó. A zenés színdarabokban és prózai művekben gyakorlott művész csak tavaly érezte elég erősnek magát a csábító, másoktól is ajánlottj vállalkozáshoz. A kitűnő kezdeményezéseiről ismert magyar rádió zenei osztálya kérte fel hatvanperces műsorra. A közelmúltban sugárzott összeállítást igen kedvezően fogadták, mint ahogyan a kecskeméti „bemutatkozás” is sikeresnek minősíthető. Sokoldalú képességeinek érzékeltetésére és nyilván a közönség különböző rétegeinek megnyerésére eléggé vegyes összeállítást láthattunk, hallhattunk. Úgy véljük, hogy az erős indulatokat, már-már drámai hatású mozzanatokat tartalmazó, modern hangzású művek állnak hozzá legközelebb. Nincs híján a humorérzéknek sem, de még nem tudta maradéktalanul visszaadni műsorának oldására is beszerkesztett köny- nyed dalocskák finom báját. Egy pillanatig sem titkolta, hogy a Megkésett dal egyfajta vallomásnak is tekinthető. Jó néhány műsorszámban éreztük az önkifejezés markáns szándékát, a személyes sorstól is táplált örömet, bánatot, reményt, megaláztatást. A világért sem a szójáték ötletéért jegyzem meg, hogy semmiképp sem mondható megkésett dalnak Monyók Ildikó első önálló estje. Biztató, feltétlenül folytatást követelő kezdetnek minősíthető inkább, a kezdés jóval több erényével, mint fogyatékosságával. A szinte ünneplő taps, a kikövetelt ráadás csak megerősítette azt a véleményt, hogy már említett adottságai kiválóan érvé-_ nyesülnek az ilyen pódiumműsorban. Csak hozzá hasonlóan gazdag érzelemvilágú, csak az árnyalatokra fogékony művészek hódíthatják meg a sanzon világát. Monyók Ildikó azok közé tartozik, akiknek az erejét, átélésének intenzitását a nehéz, nagy feladatok bontakoztatják ki. A szokatlanul nagy létszámú zenekar igen jó — a szó igazi értelmében mondva — segítőtársnak bizonyult, amiben ■ nyilván hagy érdemei vannak Fuchs László zenei vezetőnek. H. N. HAZAI TÁJAKON A kelemén Tompa-házban •9 A Tompaemléktábla és egyik életre hívója Illés István általános iskolai igazgató. Miskolcról a Kazincbarcikát, Putnokot érintő úton mehetünk Kelemérre. Űtközben természeti ritkaságok keltik fel érdeklődésünket. .A Putnok és Kelemér között haladó, nehezen járható országút mentén terül el a Kis- és Nagy-Mohos-tó természetvédelmi területe, öt holdnyi különleges mocsári és lápnövényzettel, dús tőzegmohaláppal. Ezek a tavak a jégkorszak végén földcsuszamlással keletkeztek. Az azóta egyre vastagodó tőzegmohalápok a jégkorszak néhány ritka növényét is megőrizték. Miután e természeti ritkaságban gyönyörködtünk, néhány kilométernyi út megtétele után máris az irodalmi nevezetességű kisközségbe, Kelemérre érkeztünk. Kelemér központjában a református templom fogad, szép gótikus ablakaival, értékes műemlék. A templom mögötti 'temetőből festett, faragott kopjafás síremlékeket gyűjtöttek össze. Rajzok és feliratok magyarázzák, hogy az idősek fejfáit ezen a vidéken feketére festették, a fiatalokét fehérre vagy kékre. Az' öregek ma is megfaragják a maguk kopjafáit, de a sírokra csak ritkán kerülnek, mert a. fiatalok kőemléket rakatnak halottaik sírjára. A templomban, s a templom körül meg csak gyűlnek a megkezdett évszámú faragott fejfák. A templom egyik emléktábláján olvasom: „Krasznad Mihálynak, az 1675. évben igaz hitéért Nápolyban gályarabságot szenvedett Kelemér-gömörszőllősi lelkipásztornak dicső emlékezetére”. De őrzi a hagyomány Kelemér egy nevesebb lelkipásztorának emlékét is. Az egykori parókia — ma Tompa Mihály-emléKmúzeum. Az alacsony ~ gerendázatú épületben a költő személyes tárgyai, asztala, szekrénye, ruhái, írószerszámai. S a templom berendezéseiből Tompa lelkészsége idejének — néhány darabja terítő, úrasztala. Aztán a költő munkásságának dokumentumai, kötetei, levelezése, kéziratai, kritikák — korabeli lapokból, és emlékezések szá'z évvel későbbről. Tompa Mihály, a beteges, hányatott sorsú költő 1849 áprilisától élt Keleméren. Azután, hogy mint nemzetőr-lelkész részt vett a szabadságharcban, s csak súlyos betegsége miatt vált meg a honvédseregtől. Kelemérre költözött, amikor feleségül vette a szelíd Soldos Emíliát, aki sok szenvedésében méltó társa, segítsége lett a költőnek. A világosi fegyverletétel után az irodalmi élet hirtelen összeomlott, az • Részlet a múzumból. írók szétszéledtek, ki bujdosásba, ki börtönbe. „A szabadságharc bukása után nyílik ki Tompa szeme a teljes Valóságra — írja Sza- latnai Rezső. — A gyönge test makacs, határozott, tiszta lelket rejt. Alig álcázott szavakkal, szív- I bemarkoló allegóriákkal fordul az osztrák elnyomás ellen, kipellengérezi a Bach-korszakot”. 1850-ben Keleméren írja „A gólyához” című híressé vált versét. Ezért a rebellis hangú költeményéért az osztrák zsandárok Kassára hurcolták, aztán Hanvára internálták, ahol egy évig nem mehetett ki a falu határába sem. De hogy az elzártság, a megfélemlítés nem befolyásolta Tompa költészetét, emlékeztessünk a Hanván írt nagy versére, a „Levél egy kibujdosott barátom után”-ra. Szállóigévé- lett sáép sorait máig idézzük: ,',Szívet cseréljen az, aki hazát cserél”. Vagy említsük a költészet nemzétmentő szerepét hirdető „A madár fiaihoz” című, s társadalombírálatának egyik legerősebb példáját, a , „Boldog sziget” című versét, amely a Bach-, korszak szatírája, a magyarság élősdijeinek 1 leleplezése. Ezekre a versekre hivatkozva írja Zilahy, a Magyar koszorúsok albumában, hogy „1850 után a magyar közérzület leghívebb és legigazabb tolmácsának nevezhetjük Tompa Mihályt”. ( E versek költőjének, a nemzet- ébresztő Tompának az emlékezete az 1963-ban létrehozott Kelemén emlékház. K. M. A riporter Rácz Imrével, a Magyar Vagon- és Gépgyár budapesti Vörös Csillag gépgyára nevezetes kollektívájának, a „Sziklai Sándor” vasöntő szocialista brigádnak a vezetőjével beszélgetett. — „Jó érzés lehet, hogy magukra esett a választás ...” — jegyezte meg kérdő hangsúllyal az újságíró, mire a brigádvezető felcsattant. — „Miféle választás?!”, — De már el is csendesedett. Belátta, hogy a vendéggel, pláne házigazda minőségben, nem illik indulatoskodni. Ehelyett polemikusán kifejtette. — „... Ez bürokrata gondolkodás. Persze, tudom, így szokás. Előkészítjük, megtárgyaljuk, felterjesztjük ... küldözgetjük oda s vissza, mindenki jelenti, beleüti az orrát. Fontolgatja a város, a járás, a megye, nehogy valahol valami- hibádzzon. S hovatovább már el sem tudjuk képzelni, hogy egy igazi munkás is kezdhet valamit. Van egy brigád. Saját elhatározásból, anélkül, hogy följebb találnák ki...” A riporter kiérezte az ingerült reagálásból, hogy nem ő volt az első, aki ilyenformán fejezte ki elismerését a brigádnak. A népfront országos napilapjában megjelent riportnak ez az epizódja egy — napjainkban igen gyakran kárhoztatott szimptómának, tünetnek a tarthatatlanságára hívja fel a figyelmet. A szinte szenvedélyes érvelés egy okos, önérzetes munkás kifakadása s tiltakozása amiatt, hogy a szocialista munkaverseny-mozgalom egyes vonatkozásainak terhes velejárója lett immár a formalizmus. Sokszor mindjárt az egyes akciók elindításakor. Ne ismételjük el, mire gondolunk, hiszen Rácz Imrénél világosabban úgyse tudnánk elmagyarázni, miként csontosodott meg a közvéleményben olyan tudat, hogy egy. országos jelentőségű és méretű versenykampány elindítóit „fölülről választják ki”. Nem mintha a kezdet kezdetein nem lett volna egy kis „külső súgás” — „Ti méltók lennétek arra, hogy 11.” — Még azt se lehet tagadni, ha őszinték akarunk lenni, hogy a versenymozgalom „tanulóéveiben” szükség volt bizonyos formák megadására egy-egy nagyszabású — ritka eseményhez, jubileumhoz, időszakhoz kapcsolódó — versenyakció kibontakoztatásához. Hiszen előzmény, precedens nem volt, azonkívül ez az istápolás egyben tapintatos rászoktatás, pontosabban ránevelés volt arra, hogy mérje föl magát a brigád, szerzett-e már munkásságával olyan általános elismerést, köztiszteletet, aminek birtokában méltán vállalhatja a versenykihívást, -felhívást: „Mi ezt tűztük ki célul magunk elé — kövessetek, csatlakozzatok!”Mondom, ebben senki nem kereshetett kifogásolni, pláne kötekedni valót... Az első időkben. Az .azonban már a szocialista munkaverseny erkölcsi nyűgévé vált itt-ott és olykor-olykor — főként középszinten, hogy hivatalos kijelöléssel folytatódott a nemes vetélkedés. Játéknak is nyugodtan mondhatnánk, ha nem értenék félre. Főként olyan vezetők, akik nem érzik át, hogy az az igazi verseny, amit a játék örömével vállalnak és folytatnak le a szocialista embert mindenekelőtt munkában formáló közösségek, a brigádok. S bárki megértheti, hogy ha egy kollektívára, még ha érdemei alapján rá is szolgálna, de — készsége, esetleg épp akkoriban szándéka ellenére kívülről testálnak rá ilyen tisztes kötelezettséget — „Legyetek ti a fő csatlakozók, illetve, a szűkebb területen kihívók!” = ■ abban, nem azt mondjuk, hogy nincs sok köszönet, mert menet közben azért hozzá lehet nőni a jávallt vállaláshoz, hanem a saját ötlet, az önszántából való kezdeményezés tüze fog hiányozni. S ma már százával, ezrével vannak igazán érdemdús szocialista brigádok, amelyek, mint a „Sziklai Sándor” kollektíva, képesek valami „rendes vállalásra” — ez a brigádvezetőjük szava —, amelyből országos akció terebélyesedhet... Mindenféle kívülről indított lökőerő nélkül. Persze, az nem külső beavatkozás, hogy amikor az ötlet megvan.. mint Sziklaiék esetében a gyermekintézmények terven felüli fejlesztésére felajánlott szabad szombat — akkor tágabb környezetükkel is megtárgyalják, formálják, csiszolják a vállalást. Hogy tudniillik részleteiben, megfogalmazásában is — bocsánat a kifejezésért — szalonképes legyen, hiszen mégiscsak az ország elé tárják. Említettük, hogy témánk a szocialista munka- verseny eredményességét hátráltató formalizmus egyik megnyilvánulása. Azaz, hagy öntudatos munkásokat sértenek a bürokratikus gondolkodásból táplálkozó és nem egyszer közhiedelemmé ava- sodott nézetek. Arról is volt szó, hogy mostanában sűrűn elítélik a munkaverseny tartalmasságát, elevenségét lerontó formalizmust. Mert bizony nemcsak az akciók, felhívások, csatlakozások indulása körül tapasztalható sok formális elem (míg ki nem felejtjük, gyorsan utaljunk az olyan csatlakozásokra, amikor évre szóló felajánlásokkal történik ez, holott még nincs is megrendelés az esztendő második felére). A munkaverseny irányításában, ^értékelésében a bürokratikus, hivatalnoki vonások, mint például a pontozásos elbírálás — háttérbe szorítják a dolgozó embert. Több helyen még csak a. brigádok sorrendjének megállapításában, a termelési eredmények számbavételében (nem mintha nem ez volna elsőrendűen fontos, másképp miért is versenyeznének; de ha egyesegyedül ebben) merül ki a vállalások értékelése, mellőzve a mozgalom tudatformáló lehetőségeit. Termelési agitációnk sok esetben minden — „cserearány-, takarékosság-, hatékonyság-, minőség-” stb., stb. — csak nem ember- központú. A számszerű adatok propagandája önt el mindent, feledtetve az embert illető erkölcsi elismerést. Akár termelési, akár művelődési -felajánlásokat tekintünk, szívósan tattja magát a kollektív vállalások egyeduralmának elve, holott ez fékezi mind az egyéni felelősségtudat, mind az egyéni képességek gazdagabb szárbaszökkenését. S ha jól belegondolunk, ennek is lehet kis szerepe abban, hogy az újítómozgalom — amiben a kezdeményezőkészség mondhatni alapvető — támogatása enyhén szólva nem egyenletes ... De folytathatnánk még a formális, csupán a külsőségekben, felszínességben megnyilvánuló elemek szemléjét, amelyek ellaposít- ják, sekélyesítik a munkaversenyt. Zárjuk be a sort az egyik „Sziklai”-s idevágó véleményével: „A vállalások többségével azt pótoljuk, amit a napi 'munka Során kellene elvégezni.” Tóth István a / .
