Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-19 / 66. szám

1980. március 19. • PETŐFI NÉPE • 5

Színjátszás amatőrökkel

NINCS MÉG amatőr művészeti mozgalom, amelyről annyit vitáztak volna az elmúlt évtizedben, mint a színjátszóról. És nincs más, amely ennyire megérdemelte volna a vitatkozói hevületet, annál is inkább, mert ebben az időszakban az amatőr színjátszók társadalmi szerepe kiemelkedő jelentőségű volt. S ennek következtében a problémák is jobban a felszínre kerültek. Leginkább éppen a társadalmi kérdések iránti érzékenység csökkenése adott okot a vitákra.

Az amatőr színjátszó csoportok lehetséges feladatai között az első helyre tehetjük a közvetlen környezettel való szoros kapcsolatukat: a helyi problémák fölfedé- sében és megoldásában való részvételüket. A közéleti szerepet. E feladatnak ennek a társadalmi funkciónak a falusi és munkásszínjátszásban több évtizedesek a hagyományai. Ez a feladat azonban az elmúlt néhány évben a háttérbe szorult. Ennek feltételezett okairól is szó esett a január 26-^27-én megtartott Országos Amatőr Színjátszó Konferencián, Budapesten.

A társadalmi érzékenység csökkenésének egyik oka a csoportokat fenntartó szervekben keresendő. Általános tapasztalat, hogy a színjátszóktól csak az ünnepi műsorokat kívánják meg. A csoportok fejlődését nem csupán az alkalmi produkciókra való összpontosítás gátolja, hanem a „megrendelt műsor” sematikussága, formalitása is.

Az „ünneplő” színjátszó társulások alkalmiságát fokozzák a szakmai irányítás hibái. A jelenlegi minősítési és fesztiválrendszerben ugyanis csak a 15—20 élmezőnyhöz és a körülbelül 170 derékhadhoz tartozó színjátszó csoportra figyelnek az irányító szervek. őket „érik el” elsősorban a

szakmai, módszertani kiadványok. Ezeknek a csoportoknak a rendezői között találhatók a legképzettebb szakemberek. A fejlődés lehetősége leginkább a számukra adott. Ez nem baj. De az már sokkal inkább, hogy alig tudunk a még létező ezer-ezerötszáz csoportról, amelyek nagyon gyakran éppen az odafigyelés hiánya miatt verődnek össze alkalmi társulásként az ünnepek előtt, vagy a fejlődés bizonyos szintjén megre-. kedve, szakmai támogatás híján vegetálnak.

A SZÍNJÁTSZÓ mozgalom legtöbb problémája éppen az említett ezer-ezerötszáz csoport ismeretlenségéből adódóan, főleg a számon tartott együttesekre jellemző. így például a játszási fyelyek és alkalmak — a közönség — hiányának gondja. Részben ebből adódhat a közvetlenül megfogalmazott társadalmi kérdésektől való eltávolodás, hiszen a csoportokban erős törekvés él a közönség visszahódítására és ezt a célt az amatőr színjátszás pusztán szórakoztató funkciójának erősítésével kívánják elérni. Erre vezethető vissza, hogy egyre több komédiát, rövid bohózatot mutatnak be. Persze nem tagadható, hogy közvetve ezekből a produkciókból is kitűnhet a társadalomalakító szándék.

Sőt, még egy előnye lehet a hagyományos színjátékok bemutatásának. A Déryné Színház átalakulásával — elsősorban vidéken — létrejött űrt részben betömhetnék a legjobb amatőr színjátszó csoportok programjai. A hivatásos színházhoz közelítve az amatőrmozgalmat, amely kívánatos a legjobb együttesek számára.

(A hivatásos és amatőr színjátszás együttműködésének hiányáról sok szó esett a konferencián, öt magas színvonalon működő

•

csoport amatőrszínházat kíván létrehozni — joggal. Mások a hivatásos színházaktól nagyobb megbecsülést várnak. Ez — mellesleg — érdeke lenne profi színművészetünknek, hiszen az amatőrök — kötetlenségük révén — új módszereket,' formákat tudnának kikísérletezni, amelyek segítségével a hivatásos színház könnyebben megújulhat. Ezt az elmúlt évtized színházi változásai is bizonyítják. A konferencián Sík Ferenc rendező felajánlotta háromnégy csoportnak a" játszás és a műhelymunka lehetőségét a Gyulai Vár játékokon.!

A folyamatos fejlődés, a szakmai kísérletek és a hivatásossá válás lehetősége tehát viszonylag kevés csoportnak adatik meg. De még az alkalmi színjátszóknak is módjuk van arra, hogy a felkészülés csoportmunkájában és az előadás közös örömében átéljék az együttes élményt, amelynek a személyiség fejlődésében pótolhatatlan szerepe van. Számos embernek jelent életre, szóló közösségi mintát és baráti kapcsolatokat a részvétel egy-egy színjátszó csoport munkájában, függetlenül az elért produkció színvonalától. Ezt a lehetőséget ismerte fel például a gyermekszínjátszás, amely ma Magyarországon az amatőr mozgalom legfejlődőképesebb formája.

AZ AMATŐR SZÍNJÁTSZÁSRÓL vitázók tehát nem jelenthetik ki, hogy a mozgalom feladata csak ez vagy csak az lehet. Különböző településeken, különböző összetételű és felkészültségű csoportok különböző célokkal működhetnek. Az országos irányítás feladata az, hogy mindegyik csoport megkaphassa a sajátos céljaihoz szükséges társadalmi és szakmai támogatást.

N. G.

Vapcarov hősi példájának szellemében

Klossy Irén grafikusművész zombori kiállítása

Tizenöt év énekkel, muzsikával

az életét áldozta. De ez az áldozat nemcsak a bolgár népnek szólt, hanem valamennyi szabadságszerető embernek. Hangsúlyozta: a mai fiatal nemzedékek mintha túlságosan csak történelemnek tekintenék a négy évtizede történteket,' s mint ilyent, úgy • fognák fel, mintha a régmúlt eseményei-, ről lenne szó. Holott ez az időszak nagyon is élő, s nem múlt még el a fasizmus fenyegető veszélye sem. A világon sok az erőszak, a terror, s az erőszak és a terror határos a fasizmussal. Sőt, a fasizmusnak lényegi vonása az erőszak, a terror, a pusztítás. Azoknak, akik átélték a nácizmus elleni harc dicső és véres napjait, kötelességük, hogy ébren tartsák a világ lelkiismeretét, s kötelességük, hogy a felnövő fiatal nemzedékeknek nem a történelem rideg betűi szerint, hanem szinte él- ményszerű forrósággal adják át mindazt, amit átéltek, s amiért sokan — köztük éppen Nikola Vapcarov — az életüket áldozták. Az ő, s a hozzá hasonló forradalmár mártírok emlékének így ál-~ dozhatnak a leghűbben a régi harcostársaknak — mondotta Borisz Vapcarov. (BUDAPRESS— SOFIAPRESS)

• Szikszói Károly rajza.

gyelemben nevelkedtek, érzelmi kötődésük a bázishoz nem konkrét, bár vannak barátaik, ismerőseik, szeretteik a Városban is. Mire a kamrákból előhozzák és felmentik' őket, egykori ismerőseik a Városban már nem élnek. Két-három generáció is felnevelkedik azalatt. De ezt a megoldást ők választották.' A V árosnak ők fordítottak hátat, azzal, hogy megtagadták a Központ parancsát.

A Föld miatt lázadtak fel. A folyó menti erdőért, a széles rétekért, az eső miatt, a Nap miatt, a törzsben élő gyönyörű lányok miatt, a tenger miatt. Arra kérem a Központot, vegye ezt figyelembe,' és mentse fel őket. Magam is megmámorosodtam ezen a bolygón, beleszerettem a Földbe, itt akartam meghalni, illetve itt halok meg nemsokára. Megsebesültem. A harc az információ birtoklásáért robbant ki. Csak az anyagból szerezhettek egyértelmű bizonyosságot arról, hogy itt sokáig fennáll még majd az élet Én az ellenkezőjét mondtam nekik.

(Folytatjuk) /

I Véget ért a jubileumi koncert.

Aki sohasem volt tagja összeforrott daloló közösségnek, aki nem ismeri az együttes éneklés örömét-izgalmát, a szépséges harmóniákért történő nekigyürkőzések konok- ságát, a szálkáslábú kottafejek zenévé alakulásának titkát, a pódiumon a szigorú

0 Sipos Károly karnagy.

egymásrautaltság érzését, a jó karvezető szemének, személyiségének lélekadó erejét,’ az talán sohasem érti meg^ a közösségi művészet lényegét. Olyan életreszóló, mély élményből marad ki, mely tíz-tizenöt év múlva is összeköt embereket, közösségeket.

Ezért az élményért, á közös emlékekért jöttek el a valamikor együtt daloló lányok, asszonyok az SZMT Művelődési Központ női karának 15 éves jubileumi találkozójára. Sokan az ország túlsó feléből érkeztek Kecskemétre, vállalva egyetlen estéért egész napos utazást, fáradtságot, törődést.

□ □ □

A Kecskeméti Állami Zeneiskola keretében tizenöt évvel ezelőtt alakult együttes első nyilvános szereplése Bartók halálának 20. évfordulóján volt. 1968-tól a városi művelődési központ kamarakórusaként működnek. Sipos Károly karnagy lelkes és értő karvezetői munkája eredményeként 1969-ben ezüstkoszorút kaptak diplomával, majd 1970-ben az országos minősítésen aranykoszorús fokozatot értek el. Gyakran énekelnek, mind a mai napig Bartók- és Kodály- kórusműveket, hasonlóképpen kortárs magyar szerzők alkotásait, Bárdos-, Karai-, Balázs Árpád-műveket. 1973-ban szerepeltek a „Ki mit tud?”-on. 1974-ben a Vajdaságban koncerteztek sikerrel. 1976-tól nehezebb évek következtek. Sipos Károly éneklő lányai a változó élet rendje szerint kikerültek az iskolákból, szétszóródtak az ország különböző városaiban, közülük sokan tovább tanulnak, s lesznek belőlük olyan emberek, akiknek szakmájához, hivatásához nemcsak hogy tanárok, óvónők, népművelők;

Xhozzá tartozik a muzsika közelsége, szeretete, de annak továbbadása is.

1 A csendesebb évek után újraalakult az énekkar, a Kecskeméti Egészségügyi Szakiskola énekelni kívánó diáklányaiból. Az újrakezdés első eredménye volt a tavalyi 'Vándor Sándor kórusszemlén aratott siker.

□ n □

Kodály Zoltán írja egyik, 1929- ben született tanulmányában:

— A sikeres és hatékony zenei nevelésihez nem kell más, mint néhány énektanár, aki a déli harangszókor nem dobja vissza a maltert a vakoló ládába, akinek lelki szükséglete az a kis munka- többlet, amire hivatala nem kötelezi ...

Sipos Károly, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet tanára, a KÓTA Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára ezek közé a zenepedagógusok közé tartozik. Karénekes lányainak szeretete, tisztelete mellett munkájában a hivatalos elismerés sem hiányzott: 1974-ben az SZMT-dijat, majd 1976-ban a Bács-Kiskun megyei Tanács művészeti díját kapja meg. Az elmúlt évekről így emlékezik:

— Volt, aki öt, s volt, aki tíz évig énekelt a kórusomban. Kinevelődött közülük hivatásos zenész is, például Dományné Szebellédi Valéria, aki jelenleg Forrai Katalin mellett a rádió gyerekkórusának a korrepetitora. Kovácsné Zelenák Edit a képzőben nálam írta a szakdolgozatát, „Az óvónő, mint zenei népművelő” címmel. Azt hiszem, ehhez a mi közös és emlékezetes kórusmunkánk is hozzájárult. A mostani kórustagjaim egészségügyi szakiskolások. Az intézményben nincs ének-zene tanítás, de a kóruséneklés talán pótolja valamennyire a hiányzó zenei, művészeti nevelést.

□ □ □

Kontráné Töreki Ágnes építész- technikus nyolc évig volt az SZMT kamarakórus tagja. Tatabányáról érkezett a találkozóra. A következőket mondja:

— Általános iskolás voltam, amikor Karcsi bácsi beszervezett a kórusába. Kezdetben hallás után tanultam a műveket, ma már azonban nem jelent számomra problémát a kottaolvasás, a szolmizáció. Karcsi bácsival emlékezetes órákat töltöttünk együtt, ő nem az a bizonyos, kisdiákok rémálmaiban visszatérő, szigorú tanár. Emlékszem, a próbákon sokat beszélgettünk, nevettünk. Érettségi után, dolgozó felnőttként is bejártam sokáig a kórusba.

Kontráné Töreki Ágnes Tatabányára kerülve sem mondott le az éneklésről. Jelenleg az ottani Bányászkórus tagja. Példája nem egyedülálló, hiszen a volt kórustagok közül ma is sokan énekelnek más városok énekkaraiban.

Az SZMT leánykar mostani tagjai közül a másodikos szakiskolás dunavecsei Jágity Vera így fogalmaz:

\ — Nemcsak azért járok ebbe a kórusba, hogy jutalom hazautazást kapjak. Sokkal inkább azért, mert a jövőm szempontjából sem közömbös az énekkel, a zenével való kapcsolatom. Gondozónő szeretnék lenni és valószínűleg sokat kell majd énekelnem az apróságoknak.

Posváncz Etelka

• Egy emlékezetes szereplés 1974-ből, a jugoszláviai Kanizsán.

A nemzetközi nőnap alkalmából a zombori Képzőművészeti ősz Képtárának kiállítótermében megnyílt Klossy Irén bajai grafikusművész önálló tárlata. A művésznő hatvankét tusrajzzal mutatkozott be a zombori közönségnek.

Az 1960-ás évek óta rendszeresen szerepel kiállításokon és több önálló tárlata volt. Művészeti tevékenysége elsősorban a grafika ágazataiban — rajz, fametszet, rézkarc — bontakozott ki.

A rajzok témaköre mindenekelőtt a Baja környéki gazdag, változatos természeti táj. Grafikái nem a természetet utánozzák, csupán a művész természetközelségéről tanúskodnak. A természet kínálta táj mint alaptéma másodlagos funkciójú, inkább alkotást kiváltó élmény. Művei mentesek minden felesleges részlettől és rajzain a természet mint absztrakt vízió jelentkezik.

Klossy megteremtette a maga formavilágát, eljutott a formák robusztus leegyszerűsítéséig. A művész felfedezi a természetet, a fényt, a sötétet, a mozgást, a nyugalmat, a változó világot, de főképpen a pillanat atmoszféráját, az egész körforgás láncszemét. Nem a természet hő formáját ábrázolja, hanem a benne végbemenő folyamatot, az érzelmeket.

Biztos vonalvezetés jellemzi rajzait, a nőies, gyengéd vonalaktól egészen az intenzív, dramatikus sötét valőrökig terjedő raszterig. A formák elhelyezésével, a tónusok árnyalásával tökéletesen eléri a tér érzékelésének illúzióját. Erősen tömörített ábrázolás, alaposan átgondolt és kiegyensúlyozott kompozíció, a rajztechnika kiváló ismerete — ami figyelemre méltó.

Rajzaiból a béke, a pihenés csendje árad, és kiérezni mindennapos hűtlenségünket a természethez. A füzes, a nád hajtása, a víz és fák lélegzése,

0 Klossy Irén grafikája.

csendes tájak.'.'. Majd a dinamika, a szél, a vihar, a levegő, vibrálása — az élet. A kiállított rajzok többsége kisméretű, de hangulatuk kerek világ

Rajzaiból kitűnik, hogy vérbeli, teljesen kialakult grafikussal állunk szemben, mert ezek a rajzok majdnem az összes grafikai technológiában kivi- telezhetőek. A zombori képzőművészettisztelő közönségnek kiváló élményt nyújt e kiállítás, annál inkább, mert ritkán láthatnak grafikai müveket kiállításon. Reffle Mária

Megjelent az újvidéki Magyar Szó 1980. március 12-i számában.

Nikola Vapcarovról, a bolgárok nagy költőjéről és a fasizmus elleni harc kommunista mártírjáról nemrég emlékezett meg a világ, születése 70. évfordulója alkalmából. A fiatalon, 33 éves korában a fasiszta kivégzőosztag golyóitól .fffisi halált, halt Vapcarov hójda- ni harcostársai közül sokan élnek \ ma is. Közöttük a forradalmár költő legközelebbi hozzátartozója is: fivére, Borisz Vapcarov.

Borisz Vapcarov részt vett a Bolgár Munkáspárt Központi Bizottsága által a Bulgáriát megszállva tartó német fasiszták elleni harcokban. Az ellenállás egyik katonai szervezője éppen a testvére, Nikola Vapcarov volt. Borisznak szerencséje volt, ő életben maradt. A felszabadulás után különböző pártmegbízatásokban tevékenykedett, majd a szabad Bulgária követeként működött, különböző országokban. Ma már nyugdíjas, de épp oly tevékeny, aktív, mint negyven évvel ezelőtt. Sokat utazik a szocialista országokban, ahol még az antifasiszta mozgalomból sok ismerőse és barátja van, .s gyakran tesz eleget különböző partizánszövetségek, antifasiszta szervezetek meghívásának, hogy beszámoljon a bolgár

antifasiszta ellenállás hajdani tetteiről, a bolgár hazafiak küzdelmeiről.

Fivére születése évfordulójára egy több országba szóló meghívásnak tett eleget. Járt Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Len- gyelországban és a közelmúltban jiüfagyairozszágón is. Találkozott régi harcostársakkal és a leg if jobbakkal, az úttörőkkel is, részt vett a Nikola Vapcarov emlékére rendezett ünnepi gyűléseken, üléseken.

Magyarországon a Bolgár Kulturális Központban találkozott úttörőkkel, diákfiatalokkal, s nekik beszélt a bolgár antifasiszta harcokról, valamint Nikola Vapcarovról, az emberek szabadságának kivívásáért életét feláldozó hősről, s a nagyszerű költőről, aki éppúgy élete utolsó percéig írta megrázó verseit, mint a fasizmus magyar költőáldozata, Radnóti Miklós.

Borisz Vapcarov elmondotta, hogy a fivére elvesztése fölötti fájdalmat enyhíti az a tudat, hogy a mai szocialista Bulgária Vapcarov eszméinek szellemében fejlődik, s hogy mindaz megvalósult és megvalósulóban van, amiről ő annak idején álmodott, s amiért

KONCZEK JÓZSEF:

A kapcsolat

Q Nem akartak hinni nekem, ezért hibernálnom kellett őket. Mivel Equus kezeléséhez az út második és harmadik szakaszában kormányosra van szükség, s mivel a hibernálásra való anyagból csak annyit hoztunk, amennyi egy vagy két balesetet szenvedett hibernálására elég, a megoldás önként kínálkozott. A legénységet úgy hibernáltam, hogy az út második harmadában életre keljenek. Ez volt az a kritikus pont, ahol visszatérni már nem elég az űrhajó üzemanyaga, viszont a “Tii- bernáló anyag is távozik szervezetükből.

Üzenetet ők is vittek. Úgy gondolkoztam, hogy nyilvánvaló érdekük annak elrejtése, hogy a Földön van élet, hiszen a visszatérés körülményeiből kiderült, hogy valami nincs rendben. Hiányzóm közülük. Ha elmondják, mi történt, hogy fellázadtak, azonnal a Központ legszigorúbb parancsa lesz érvényes rájuk. Ragaszkodtok kellett ahhoz, hogy nem tudnak semmit, hiszen így a végtelenített vegetáció alapján csak a kamrákba kerültek. A múló időt nem érzékelik, 'ha felébrednek, ugyanolyan fiatalok maradnak.

Igen, Inkább a végtelen időig tartó kombinációk jöjjenek, ezt mondtam magamban, mint az, hogy valaki szerelem nélkül érkezik erre a bolygóra. Mert lakható. Ezek az emberek itt, a

törzsben kőbaltával szerzik meg táplálékukat, napi küzdelemben a vadállatokkal. Kirajzásunk után itt újra kezdődött az emberiség története, úgy, mint legelőször. Az űrhajón érkezettek technikai fejlettsége, tudása, eszközei természetes módon vezettek volna arra, hogy megszerzik a vezető szerepet a törzs férfiai között. Nem áltathattam magam. Bizonyos, hogy ellentétek robbantak volna ki, nekem pedig az űrhajó személyzetét éppen úgy meg kellett óvnom, mint a törzs tagjait.

1 Ti is tisztában vagytok vele, mi a Központ első tanítása. Ugyanúgy tanultátok ti is, mint én valamikor. A mi civilizációnk csak a világmindenségben „bárhol fellelhető élet belső ‘törvényeit tiszteletben tartva létesíthet kapcsolatot. Azoknak sem lesz köny- nyű dolguk, akik már a Központ előírásait megtartva, utasítására cselekedve veszik majd fel velük a kapcsolatot, de az \ő küldetésük több eredménnyel kecsegtet. Ti még nem azok vagytok, de majd az utánatok jövők, talán. Azok, akik a végtelenített vegetációban várják az ítéletet, lehet, hogy visszajöhetnek. Tudom, nem érte őket veszteség. Valamennyien a bázis neveltjei, az Andromeda hatodik telepéről valók, olyanok, akik szüleik halála után még kisgyerekként menekülhettek a bolygóról. Kemény fe-