Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-18 / 65. szám

• PETŐFI NCPE • 1980. márcids 18. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Atomerőművek sorozatban „A régi módszert újjal kell fölcserélni” Szakszervezeti választásokra készülnek a fémmunkások Az elkövetkezendő évtizedek­ben a szocialista országok az atomenergia-ipar gyors ütemű fej­lesztését tervezik. A KGST-orszá- gok hosszú távú energiaprogram­ja típus-atomerőművek építésén, és az ezekhez az erőművekhez szükséges berendezések gyártá­sának széles körű kooperációján alapul. Novovoronyezsi dinasztia Nemrégen volt a negyedszáza­dos évfordulója annak, hogy a vi­lágon először, a Szovjetunióban, az obnyinszki atomerőmű atom­mag hasadásából származó ipari villamos áramot állított elő. A Szovjetunió segítségével az ötve­nes években Bulgáriában, Cseh­szlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon, az NDK-ban és Romániában atomfizikai tudomá­nyos kutatóintézeteket hoztak lét­re. Ebben az időszakban a szovjet tudósok új technológiai megoldá­sokat, berendezéseket dolgoztak ki. Az atomenergia békés célú felhasználására alapított bizottság döntést hozott egységesített atom­erőművek létrehozásáról. Ezek közül az elsőként a novovoronye­zsi atomerőmű valósult meg. Energiatermelő egységei 1971—72- ben kezdték meg működésüket. E turbinaegységek egy nagy atomerőmű-családnak lettek első tagjai. A szocialista közösség egy­mástól távol eső vidékein — a Kola-félszigeten, Örményország­ban, az NDK-ban és Bulgáriában — kezdődtek meg a „novovoro­nyezsi atomerőmű-dinasztia” kép­viselőinek építési munkálatai. Ahogyan az NDK-beli Bruno Leischner erőmű, úgy a bulgáriai „Kozloduj” atomerőmű is a test­véri szocialista országok közös erőfeszítésének eredménye. Ter­veit szovjet és bolgár mérnökök dolgozták ki. A bolgár atomerőmű kazánjai és kiegészítő berendezé­sei Lengyelországban, a reakto­rok, az áramfejlesztő berendezé­sek és transzformátorok a Szov­jetunióban készültek. 1974-ben kezdte meg működését a Balkán­félsziget efső atomerpmyvj-gmely azóta. nemcsak, kapacitását novai-, te, hanem-,.azt is beftizqnyítftt.lá. hogy műszakilag teljesen megbíz­ható. Az erőmű a legszigorúbb próbát, az 1977-es erős földrengést is teljes épségben kiállta. Magyarországon szintén épül az első. novovoronyezsi típusú atomerőmű. A tervek szerint a következő öt év alatt az erőmű kapacitása eléri majd az 17-60 millió kilowattot. Maximális biztonság — A magyar atomerőmű tervei százszázalékos biztosítékot nyúj­tanak arra, hogy a környezetet nem éri majd semmilyen rádió­aktív szennyezés — mondja Dmit- rij Dobarin, a paksi atomerőmű­nél dolgozó szovjet mérnökök ve­zetője. Amikor Finnország úgy dön­tött, hogy novovoronyezsi típusú atomerőművet épít, elhatározását nagyban befolyásolta ennek meg­bízhatósága és biztonsága. Koráb­ban az amerikai Westinghouse atomerőmű-építő cég is szerette volna megszerezni a finn meg­rendelést. Finnország azonban a KGST-országokban használatos tervek mellett döntött, pedig az valamivel drágább volt, mint az amerikai. A világpiacon évről évre nő a kereslet. Amíg 1977-ben 10 ezer megawatt teljesítményű erőmű­kapacitás lépett be, addig 1978- ba-n, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adatai szerint, 15 ezer megawatt összteljesítményű erő­művet építettek. Jelenleg 21 or­szágban 227 atomerőmű működik. A becslések szerint 1990-re szá­muk eléri a 900-at. A múlt év nyarán Moszkvában aláírt többoldalú egyezmény szel­lemében, a Szovjetunió ' mellett néhány más KGST-ország is ki­építi a nemzetközi szabványok­nak megfelelő ’atomenergetikai gépgyártást. Sokat tett ezen a té­ren Csehszlovákia, ahol már mű­ködik egy novovoronyezsi típusú atomerőmű. A következő ötéves tervidőszakban Dukovaniban in­dulnak be a turbinák. A cseh­szlovák gépipar a leningrádi „Izsorszkije zavodi” egyesüléssel együttműködve, a többi szocialis­ta ország szükségleteit is ki tudja elégíteni a szükséges atomenerge­tikai berendezésekből. Nemzetközi munkacsoport, Budapesten Tekintettel az atomenergetika gyors ütemű fejlődésére a Szovjet­unióban és a többi KGST-ország- ban, új, hatalmas gyár épül Vol- godonszkban — az „Atommas”. Beindítása után megkezdődhet a szocialista országokban az egysé­ges atomferőmű-család második nemzedékének elterjesztése. Ez az óriási teljesítményű reak­tor több ország tudósainak alkotó együttműködéséből született. Bu­dapesten, a Magyar Tudományos Akadémia, JCutqtó, ^n^ézete mellett,,nemzetközi münkagsopoi;- ,tot _ házta,l{,VifiU;e Bwigqrm, Cseh-1 Szlovákia. Kuba, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió szakembereinek részvételével. A nemzetközi mun­kacsoport feladata: kidolgozni a novovoronyezsi reaktordinasztia méretezésének legegyszerűbb és legbiztosabb módszereit. A szocialista integráció haszná­ról és hatékony voltáról az atom- energetika területén az az új, kö­zös építkezés is tanúskodik, amely Nyugat-Ukrajnában kezdődött. Négy ország — Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és a Szovjetunió — kezdett hozzá a hmelnyickiji négymillió kilowatt teljesítményű atomerőmű építésé­hez. Az egyes országok az épít­kezésben való részvételük ará­nyában jutnak majd hozzá a meg­termelt elektromos energiához. Jurij Szinyakov APN—KS Pezsgőbbé váll az élet a szakszervezetekben. Ennek az az oka, hogy a Magyar Szakszervezetek Alapszabálya és a SZOT-plénum 1979. decemberi határozata értelmében, az 1980 végén sorra kerülő kongresszus előzményeként a ta­vasztól őszig terjedő időszakban újjáválasztják a tisztségvi­selőket a bizalmiaktól a központi vezetőségek tagjaiig. Ezzel együtt módosítják a vállalati, az üzemi és intézményi szak- szervezeti szervek fölépítését: Ennek legfőbb célja a túlszer- vezettség megszüntetése, a szakszervezeti munka hatéko­nyabbá tétele. Javában folynak az előkészüle­tek a Fémmunkás Vállalat kiskun- halasi gyárában is. — Áprilisban tartjuk meg a be­számoló taggyűléseket és abban a hónapban újjáválasztjuk a tiszt­ségviselőket — tájékoztat Szanyi Zoltán, a gyár szakszervezeti bi­zottságának titkára. — Hány tagja van önöknél az Építő-, Fa- éf Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének? — A múlt év december végi adatai szerint a hétszázhatvanöt fős gyári létszámból csak negy- venketten nem szervezett dolgo­zók. Ez a szervezettségi arány jónak tekinthető. A tagság har­minc bizalmicsoportba tömörül. A jelenlegi szervezeti fölállásunk­ra jellemző, hogy a harminc bizal- niin kívül legutóbb főbizalmiakat is választottunk, de ők, meghatá­rozott jogkör híján nem tudtak igazán bekapcsolódni a munkába. Többnyire bizalmiakat helyettesí­tettek távollétükben. Műhely-, vagy osztálybizottság nálunk nem működik. A szakszervezeti bizott­ság tizenhárom tagú’ jelenleg. Számvizsgáló bizottság és társada­lombiztosítási tanács ténykedik mellette, s van még négy munka- bizottságunk és gyári szakszerve­zeti tanács. Számunkra az új szer­vezeti fölépítés kialakítása nem jelent majd különösebb gondot. — Hogyan érintik a változások a gyári szervezetet? — Lényeges változás lesz a szak- szervezeti tanács megszüntetése, s •a jogkörének átruházása a bizal­mi testületre, amely a legfelsőbb munkahelyi szakszervezeti szerv lesz. A bizalmi testület közvetle­nebbül ismeri a gyári kis közössé­gek véleményét, gondját-baját, ezért a dolgozók képviselete erő­merülhet;' ki abbaa: hogyoá dolgo- zóicveíeményer'lKOz vetítsék 'a ‘ve­zetőkhöz. A vezetés gondjait is „le” kell vinniük a csoportjukhoz, vagyis olykor a gyár érdekeit is képviselniük kell majd, esetleg látszólag az egyéni, vagy a cso­portérdek ellenében, s meg kell ér­tetniük a helyzetet társaikkal. Nagy előkészítő munkát végzünk a műhelyekben annak érdekében, hogy a szakszervezeti, s ezzel a munkahelyi demokrácia a válasz­tások és a szervezeti módosulás révén hatékonyabbá váljék gyá­runkban. A nagyvállalati bizalmi testü­letben hét bizalmi, illetve főbizal­mi és a szakszervezeti bizottság titkára által képviselteti a jövő­ben magát a halasi gyár szak- szervezeti tagsága, de továbbra is az ÉFÉDOSZ megyei bizottságá­nak irányítása alá tartozunk — mondja végül a Fémmunkás Vál­lalat kiskunhalasi gyárának szb- titkára. A. T. S. Fiatalok szövetkezete Egyetlen közös gazdaság van a megyében, amelyiknek neve Már­cius 15. Termelőszövetkezet. Mis­kén 1975-ben két tsz egyesülése­kor alakult. S hogy miért éppen az említett nevet választották? Erről Miskolczi János elnök a következőket mondotta: „Két oka volt a választásnak. Az egyesülési közgyűlést éppen március 15-én tartottük, hat évvel ezelőtt. A másik pedig' valóban fiatalok, 20—30 év közöttiek munkálkod­tak az egyesülésen, kialakítva a jelenlegi gazdaságunkat. Ügy éreztük akkor, hogy legalább is lelkesedésben, tenniakarásban ha­sonlítunk az 1848-as márciusi if­jakhoz ... Azóta sem változott a helyzet, a néhány év, ami, már mögöttünk van, nem törte meg, sőt tovább éltette az akkori tü­zet.” Való igaz. kevés megyei gazda­ságban van annyi fiatal asszony, lány, férfi vezető és dolgozó, mint a miskei Március 15. Tsz-ben. Ha mégis valaki azt hinné, hogy zászlóbontásukkal az idősebbek­től akartak volna megszabadulni és mindent másképp csinálni, csak azért, mert fiatalok, alapo­san tévedne. Az idősebbekkel, a tapasztalt vezetőkkel való szoros együttműködés és kölcsönös meg­becsülés a jellemző. Egyebek kö­zött a szocialista brigádmozgalom kezdeményezői is az idősebbek voltak. A fogatosok brigádjának felhívására még huszonnégy kol­lektíva csaknem ötszáz tagja csat­lakozott a versenyhez. A kezde­ményezők azóta is jól helytállnak, öt alkalommal nyerték el a szo­cialista címet és a kitüntetéseket. Módosult a termelési szerkezet, fejlődött, gyarapodott a szövetke­ze: az elmúlt esztendőkben. Az ötéves programjukban az állat- tenyésztési ágazat jelentőségének fokozása kiemelkedő helyen sze­repel. Eddig tervszerűen valósí­tották meg elképzeléseiket. Ko­rábban csupán 8—10 millió fo­rint volt az állattenyésztés terme­lési értéke, tavaly már több mint 25 millió forint, az év végéig, a programjuknak megfelelően, meg­közelítik a 35 millió forintot, tteisi; tívitt ári* jort .‘/ÍítwHdöWzds ' Rá illik 'áóSzövetkezetre,! (hdßMis esi a* fiatalok tsz-.e, hiszen a ve- - zelők legtöbbje 30 év körüli, vagy ez alatti szakember. Sokak 6zámára ez a közösség, de a tö­rekvésük is az, hogy helyet és lehetőséget adjanak a pályájuk elején tartó mezőgazdászoknak. Egyik legfiatalabb szakemberük Kovács Éva, aki csupán fél éve van még a gazdaságban. Rá bíz­ták a Hantok majorban levő ba- ' romfitelep vezetését. Kíváncsi voltam, hogy milyennek látja egy friss diplomával idekerült szak­ember a szövetkezetét, magával ragadta-e őt is az a fiatalos hév. lendület, lelkesedés, amelyre á tsz neve utal, ami éltetője e közös­ségnek. — Szívesen jöttem ide, és nem csalódtam — mondotta Kovács Éva. — Az őszinte szavak, ami a munkakörülményekre, felada­tokra és a jövőmre utaltak, a gyakorlatban megvalósulnak! Nem lehet könnyű dolgozni azon a baromfitelepen, amelyet Kovács Éva vezet. A régi szerfás átalakított sertésólakban, épüle­tekben jelenleg 16 ezer libát ne­velnek. Korántsem korszerű, ez az állattartó telep. Amikor ezt szó­vá tettem, a következőképp vé­lekedett: — A körülmények ellenére azért lehet segíteni magunkon. Igyekszünk is gazdaságosabban, nagyobb nyereséget elérve dől* gozni. Egy kilogramm súlygyara­podáshoz ’ 2,4 kilogramm takar­mányt használunk. Nyolchetes korukban elérik a libák a 4,10— 4.20 kilogrammot. Az idén mint­egy 25 ezer libát három alkalom­mal „megtépünk”, és a tollat is jó áron értékesíteni tudjuk. Igyekszünk mindent megtenni a nyereséges gazdálkodásért. Egyéb­ként jól érzem magam a telepen, az itt dolgozókkal jól megértjük egymást. — És a szövetkezet többi tag­jával, a fiatal vezetőkkel? — Az előbbit ismételhetem. So­kan úgy vannak, ha fiatalokról esik szó, a hevességet, meggon­dolatlanságot is mellé párosít­ják. Rövid ittlétem ellenére biz­tosan mondhatom, hogy itt más­ként van. A fiatalok komolyan veszik a feladataikat, megfontol­tan. felelősséggel dolgoznak, és aki ebből a „sorból” kilóg, azt felelősségre vonják, de segítik is, hogy megtalálja a helyét a közös­ségben. Érdekeltek vagyunk az ösztönző rendszereken keresztül a jobb munkában. A szövetkezet szervezeti felépítése is korszerű, a vezetési, irányítási mechaniz­mus jól működik. Pontosan tud­ja mindenki a munkakörét, fel­adatát. Nekem egetverő ötleteim. ! ’ £l kéjp^jif^g j m gondolom, hogy még szükségem van továbblaépzésre, hogy az it­teni és főként a jövőbeni fel­adatokat még jobban el tudjam végezni. És, ha már korábban utalt a 132 évvel ezelőtti márciu­si ifjak lelkesedésére, újat akará­sára, ami a mai huszonévesektől sem idegen, és a szövetkezet ala­kításakor is fölparázslott... no,. szóval én úgy érzem, ma sincs másként. Mindannyiunkban él a lelkesedés,- az akarat, hogy ami elkezdődött hat évvel ezelőtt, az napjainkban és a jövőben is foly­tatódjon, bizonyítva, hogy a fia­talok akarnak és tudnak is, a hétköznapi munka frontján, a nagy elődök nyomdokain járni. Cs. I. Kézcsók - és más semmi AT a mit * ’ mond­tam? Mégis­csak van ne­kem „újságíró- szemem", te­hát észreveszek vele olyasmiket, amiket mások is felfedeznek. Mint például a kézcsók gyakorlatát Lengye lország ban. Legutóbbi — onnani és poznani útibeszámolóm parányi mozaikja­ként megemlítettem — ha emlé­keznek még rá —, hogy számom­ra szivmelengető élmény volt ez a nők iránti kedves gesztus. Kez­detben úgy voltam vele, mikor lengyel kollégáim sorra-rendre igy köszöntek el különféle rendű és rangú beszélgető partnernők­től, hogy: „Hadd csinálják. Bizto­san régi, bizalmasabb ismerőseik már azok a hölgyek a „pálya" szé­les mezejéről.” — Jómagam pedig magyaros férfiassággal szorítot­tam kezet ugyanazokkal a nőkkel; hadd lássák, rajtam még nem fog­tak holmi elpuhitó kispolgári csö- kevények. Mígnem szívvel-lélek- kel vállaltam a pálfordulás oppor­tunizmusát, és mire kirándulása­ink során a lajosmizsei Kossuth Szakszövetkezet testvérgazdaságá­ban, az RSP—Paczkowo csirke­gyárba érkeztünk, e téren se rít­tam már ki a lengyelek közül. Olyan cuppanós kézcsókkal üdvö­zöltem Josef Ossowszki elnök fe­leségét, hogy a gyönyörűségtől megremegtek a szövetkezeti irodát díszítő kecskeméti relikviák. Itte­ni vendégeskedéseik megbecsült emléktárgyai, kezdve az ágaskodó kecskével ékes zászlócskától — rézdomborításon, fafaragáson át a helvéciai muskotályos palackig. A vitrinből rám mosolygó kalocsai babaházaspártól pedig egyenesen meghatódtam. Hát még mikor magyarul kér­dezték. — Jóska Sikar jó egészséges? — Mármint a mizsei elnök. os — mindeddig azt hit­tem, hogy mindez' felnőt­tek között dívó szép szokás. Most olvasom azonban, hogy a diszkó­ban a lengyel tizenéves fiúk tánc előtt és után is kezet csókolnak partnernőjüknek. Meglepő viszont, hogy az elég általános kézcsók módi ellenére nem ismernek ilyen köszönést: „kezét csókolom". Ha belegondo­lok, nyilván fogalmuk se volt az ottani fehérnépeknek, mit mon­dok, mikor a nálunk megszokott „kezicsókolom"-mai hajoltam ka­csájukra. Különben talán el is ne­vették volna magukat. Mert igaz is, miért kellene külön bejelenteni, amit ugyanakkor meg is tesz az ember. E tekintetben minálunk furcsább a helyzet. Nyájas szóval illetjük asszonyainkat, lányainkat — „ke­zét csókolom” — „kezicsókolom” — „... kólóm”, — ugyanakkor az esetek elsöprő zömében eszünkben sincs megtenni. Mit tehetünk? Ilyen ellentmon­dásos az élet eme intimebb szfé­rában is, mihelyst határon túlra teszi lábát az ember. S ha már a bensőségesebb kap­csolatnál tartunk. Esküszöm, a lengyel útról hazatérve tűnt fel másik — kinti tapasztalat. Ha ugyan „tapasztalatnak" lehet ne­vezni, hogy se Poznanban, se Wroclawban nem láttam utcán, .villamoson, buszban csókolózni fi­atalokat. Pedig van ám belőlük szép számmal, és vidámak, egész­ségesek, csak ... hogy is mond­jam? ... mindkét „fél" részéről va­lami természetes korrektség a bel­ső szabályozó erő: „arra, ami csak kettőnk dolga", van meghittebb környezet is. ... Pedig ugye a len­gyelekről is él ilyen sztereotip jel­ző: „szenvedélyesek”. AT a, hogy erre is volt példa ■*’ — és éppen a villamoson, Poznanban. Elég sokan utaztunk, jócskán álltak a padsorok közt. Ha akartuk, ha nem, úgy a negye­dik-ötödik megálló után észre kellett vennünk, hogy egy huszon­éves mokány fiú nyomja ám a sódert betyárul egy szilfid alkatú szőkeségnek. A lányka füle botját se mozdította, csak meredt előre rezzenéstelen szemmel. Mikor az­tán a legény szinte az arcába ha­jolva áradozott, a bájos hölgyike pillanatok alatt olyan éles szop­rán-szólót vágott ki, hogy az utasnép valósággal megdermedt. De hogy a férfi nem tágított, a szőke csaj. felugrott, erélyesen odébb penderítette a hősszerel­mest, és előbbre ült néhány hely- lyeX. Közben már mondta, süvöl- tötté szüntelenül a magáét. Az utastársak —. akárcsak mi­nálunk. Megkettőzött füllel csüng­tek az intermezzón, de bele nem avatkoztak volna egy vak lóért, így a fogadatlan Rómeó folytat­hatta az ostromot. Ahhoz azon­ban neki is követnie kellett Jú­liát. Ekkor látszott, hogy alaposan a fejébe szállt az, amitől a lábai bizony erősen inogtak. A lány fortisszimóba csapott, mire a villamos lassított, majd megállt. A kalauz, mármint a ve­zér, mert hisz’ ott is lyukaszt a nép —, elhagyta őrhelyét, oda­ment a kullancs lovaghoz. Erélyes határozottsággal megszövegelte, majd távozott, hogy a járművet tovább vezesse a megállóból, mert hisz’ azért szakított időt az agitá- cióra. Népnevelő munkájának volt is értelme, mert a beszittyózott pofa megrökönyödött képpel for­dult mindannyíunk felé. Ilyesmit nyögdécselhetett: „Ehhez mit szól­nak, hát már udvarolni se hagy­ják az embert?!” A legközelebbi megállónál le­szállt a szőke nő. A férfi akkor vette ezt észre, mikor már a vil­lamos javában sikongatta a síne­ket. Szemmel láthatóan megdöb­bent, s keserű csalódottságát még egy megállóig szakadatlan fejcsó- válásokba fojtotta. Akkor aztán nem bírta tovább a fogantyúba kapaszkodást. Az ittas emberek szerencséjével bámulatos gyorsan leszökkent a járdaszigetre, s némi körkörös egyhelyben kóválygást követően — kilőtt. Mint a nyíl, fu­tott viszafelé ... Hátha még az életben összetalálkozik álmai sző­keségével. Ja — hogy már idehaza éb- " redtem rá, mi volt szá­momra odakünn tudat alatt is olyan különöse. Midőn a Keletiben vonathoz indultam, jó ötven mé­ter után felvihogtam — no csak úgy a bajuszom közé. Akkor vet­tem észre, hogy a szó. szoros ér­telmében szlalomozva haladhat­tam kofferjeimmel lenyűgözve. Folyton-folyvást önfeledten csó- kolózó fiatalokat kerülgettem, ök nem zavartatták magukat, illet­lenség lett volna hát bárkinek megzavarni őket. Nos — ilyen intenzív nyíltszíni szerelmi megnyilatkozások hiá­nyoztak nekem Lengyelországban. Ámbár. Ámbár, ha netán jobban kinyi­tom a szemem, nekem is lett vol­na valamelyik pályaudvaron olyan élményben/ részem, mint az anekdotabeli öreg kielcei vasutas­nak. Arra lett figyelmes, hogy egy fiatal pár már a negyedik érkező vonathoz fut ki, s búcsúzkodik, ölefkezve, csókolózva a peronon. A vonatok mindannyiszor elmen­tek, ők meg siettek vissza a váró­terembe újabb peronjegyért. Vé­gül megkérdezte őket, miért nem utazik el végre valamelyikük? „Mi bizony nem utazunk — felel­ték —, de ez az egyetlen hely, ahol a búcsúzás ürügyén bárki elviselij hogy a fiatalok csókolóz- nak.” . Tóth István Mozgó laboratórium • Egy angliai környezetvédelmi mozgó laboratórium, amelyben minden olyan műszer és készülék megtalálható, amivel egy kisebb területi egységen — pl. egy gyár­ban — a levegőt szennyező anya­gokat mérni lehet. A mozgó labo­ratórium munkatársai helyszíni kiszállásaikon a mérgező gőzöktől a veszélyes zajszintig mindent tudnak mérni, s ezt követően ta­nácsadással is szolgálnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents