Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

4 • PETŐFI N£PE • 1980. március 16. TÖBB ÉVES HUZAVONA ÖT VASKOS DOSSZIÉBAN A szalkszentmártoni kavicsbánya ügye AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL Egy tragikus baleset tanulságai Hol volt, hol nem volt. volt egyszer egy termelőszövetkezet és an­nak egy kavicsbányája. — így is kezdődhetne, az a mesének sem akármilyen történet, amely öt vaskos dossziéba gyűlt már évek folya­mán, a szalkszentmártoni Petőfi Tsz elnökének íróasztalán. Kérvé­nyek, határozatok, felszólítások, kimutatások... Hogy ez nem mese? Sajnos nem, csak egyes részei meseszerűen hihetetlenek. De ne sza­porítsuk a szót! Hiszen nemcsak volt, létezik ma is, a téesz is meg a kavicsbánya is. Előzmény Egyszerűen, röviden így szól a történet: Évtizedek óta foglalko­zik kavicskitermeléssel a szalk­szentmártoni övezetben, a Duna és a védgát közötti saját terüle­tén a termelőszövetkezet. A több, mint 400 ■ hektáros „hullámtéri” szakaszon becslések szerint kö­rülbelül 30 millió köbméter só­dert rejt a föld. A Petőfi Tsz, a kezdet kezdetén kezdetleges mód­szerekkel, idővel azonban egyre korszerűbb eszközökkel, egyre na­gyobb mennyiségben termelte ki az építőkavicsot. Ma már kotró­gépek, markolók dolgoznak, s iparvágányon indulnak a sóderrel megrakott vagonok. A korszerűsí­tés fokozatosan történt az évek folyamán, ahogy a szükség és a lehetőségek engedték, összességé­ben azonban csaknem 100 millióra rúgnak a ráfordítás költségei. A korszerű eszközök üzembe állítá­sával 13—15 méter mélységből is felszínre tudják hozni a kavicsot, vagyis lehetővé vált a teljes kiak­názás. Így ma már évente mint­egy 350 ezer köbméter sóder ki­termelését ' végzik a szövetkezet bányájában. A bányászatra a ta­nácstól kapott engedélyt annak idején a tsz, az iparvágány építé­sére a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumtól. A Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Minisztérium hozzájárult, hogy megszüntessék a „hullámtéren”, vagyis a kavics­bánya vidékén a mezőgazdasági művelést, az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium pedig nem tartott igényt e területre. Mint a rétestészta... Eddig valóban egyszerű a tör­ténet. A bonyodalmak péhány éve kezdődtek, amikor is az Országos Ásványvagyon Védelmi Bizottság közbeszólt. — Ettől kezdődően gyűlnek a „párbeszédek” a vas­kos dossziékban. — A bányászat­hoz ugyanis „megkutatottsági” engedély szükséges, amit még a mai napig sem adott ki a Petőfi Tsz-nek a bizottság. Legfőbb ér­ve, hogy a földben levő kincsek kitermelése az államot, vagyis az állami vállalatokat illeti. Továbbá, hogy a területek teljes kiaknázá­sa olyan mérvű — milliárdos! — beruházásokat igényel, amire nem lehet képes egy termelőszövetke­zet. így az Ásványvagyon Védelmi Bizottság arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy a kavicsbányát a Folyamszabályozási és Kavics­kotró Vállalat — népszerűbb ne­vén a FOKA — rendelkezésére kell bocsátani. S ha a yállalat úgy látja jónak, hát adjon némi terü­letet a „tsz tulajdonából a tsz- nek”, hogy kavicsot bányászhas­son (?) — Meglepő? Igen, bár nem ez az egyedüli fonáksága ennek a ;,rétestésztára” emlékeztető huza­vonának ... Egyébként az említett beruhá­zási összeggel a FOKA sem ren­delkezik. Ezenkívül már évek­kel ezelőtt megállapodott a Pető­fi Tsz-szel, miszerint a szalkszent­mártoni övezetet megosztják, s a kavicsot rejtő területek több, mint kétharmad részén a vállalat vé­gezné a kitermelést, függetlenül a termelőszövetkezet évek óta működtetett, 119 hektáros bánya­vidékétől. Ez a megoldás a FO- KA-nak is kedvezőbb, hiszen fo­kozatosan, a termelékenységétől függően bérelhetné a területeket; Az ügyhöz hozzátartozik tehát, hogy a vállalat nem tart igényt az egész hullámtérre. Továbbá, hogy a megállapodások szerinti, part menti részek sóderkészleté­nek kitermelését már régóta sze­retné elkezdeni a FOKA, de eb­ben megakadályozza az egész te­rületre vonatkozó, megkutatottsá­gi nyilatkozat kiadásának késlel­tetése. Ezért is érthetetlen az Ás­ványvagyon Védelmi Bizottság több éves huzavonája, miközben látszólag a FOKA érdekeiért kar­doskodik. Ugyanis a vállalat nem igényli az ilyen segítséget, sőt tiltakozik a bizottság nehézkes ügyintézése ellen, s a nyilatkozat kiadását sürgette Érvek és remények — Hogy miért foglalkozik egy termelőszövetkezet bányászattal? Egyszerű a felelet — mondja Koszta Flórián, a szalkszentmár­toni Petőfi Tsz elnöke. — Először is a helyi adottságok, lehetőségek késztettek erre bennünket. To­vábbá ezzel a tevékenységünkkel, a mezőgazdasági munkák közötti holtidőben is le tudjuk kötni a fel­szabaduló gépi és munkaerő-ka­pacitást. Az évek folyamán ka­vicsbányánk korszerűsítésére több millió forintot fordítottunk, hogy zökkenőmentesebben, egyre in­tenzívebben történhessen a kiter­melés. Ezért mondhatni, hogy ma már szinte létkérdése szövetkeze­tünknek a megkutatottsági nyilat­kozat. Évi össztermelésünk árbe­vételének csaknem 20 százalékát jelenti a bánya. Emellett munka- lehetőségét biztosítunk a helyi la­kosságnak, hiszen nincs semmifé­le jelentősebb ipari üzeme Szalk- szentmártonnak. A megye vezető szervein kívül több állami, köz­ponti szervezet is támogatja tö­rekvéseinket, s öt vaskos dosszién, meg számtalan tárgyaláson át el­jutottunk odáig, hogy remélhető­leg a jövőben is foglalkozhatunk kavicskitermeléssel. Persze a meg­kutatottsági nyilatkozat kiadásá­ig még labilis a bányánk további sorsa. A FOKA-val jó a kapcso­latunk, megállapodásaink mind­kettőnknek kedvező feltételeket (t • A szalkszentmártoni termelőszövetkezet bányavidékének egy része: ahonnan az építőkavics indul... •... Bács-Kiskun megye építőipari vállalataihoz érkezve ilyen for­mában látjuk viszont. (Straszer András felvételei) teremtenek. Nehezen érthető az Ásványvagyon Védelmi Bizottság huzavonája... Igen, s mindehhez nem árt még hozzátenni, hogy az országban nem az egyedüli a szalkszentmár­toni tsz, amely bányászattal fog­lalkozik, hiszen a melléküzem- ágak kialakítása tudvalévőén ész­szerű megoldás a mezőgazdasági munkák.-, ciklikussága következté­ben felszabaduló termelői, kapa­citások kiháSztiáláSSíá. ° Dé ~ eti?, hogy milyen gazdasági ágazathoz tartozzon a melléküzem, minde­nekelőtt a helyi adottságok, lehe­tőségek határozzák meg. A szalk­szentmártoni Petőfi Tsz esetében vitathatatlanul a kavicsbányászat kínálkozik a legjobb, legésszerűbb lehetőségnek. Megoldást sürgetve — A termelőszövetkezet kavics­kitermelése több szempontból is jelentős — mondja Márton Lajos, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osz­tályának helyettes vezetője. — A bányászatból származó bevételek nagyobb részét a mezőgazdaság fejlesztésére, korszerűsítésére for­dítják. Emellett lényegesen hozzá­járul a Petőfi Tsz megyénk épí­tőiparának sóderellátásához, hi­szen évi kavicskitermelésének mintegy 80—90 százaléka Bács- Kiskun építőipari vállalataihoz kerül gyorsan, olcsón, zökkenő­mentesen. Tehát adott esetben a terület megosztása, a tsz és a FO­KA egymástól független bányá­szata, mindenképpen a legéssze­rűbb megoldás, s ezt szorgalmaz­zák mindkét fél érdekei is, nem beszélve az építőipar anyagellátá­sáról, a bánya korszerűsítésére ál­dozott milliókról, a helyi lakosság munkalehetőségeiről... Éppen ezért, mi is ezt a megoldást tá­mogatjuk. Jelenleg, minisztériumi 'szinten folynak ártárgyalások eb­ben az ügyben, s előreláthatólag egy-két hónapon belül véget ér e több éves bizonytalanság. Remél­jük kedvezően, s a szalkszentmár- toniak a jövőben is foglalkozhat­nak kavicsbányászattal. Összegezve Egyértelműen megállapítható tehát: a Petőfi Tsz kavicsbányá­jának további üzemeltetése érde­ke a szövetkezetnek, a községnek, a megyének, az építőiparnak, egy­szóval a népgazdaságnak is, va­gyis összességében közérdek. És ez az egyszerű következtetés több éves huzavonává bonyolódott... Miért? — kérdezhetné értetlen­kedve akárki, de a választ < újra csak ott lehetne kezdeni, hogy: Hol volt, hol nem volt, volt egy­szer egy termelőszövetkezet és annak egy kavicsbányája... Koloh Elek A közelmúltban fejeződött be a vizsgálat Taskovics József köz­lekedési balesete ügyében. Annak idején lapunkban is megjelent a hír: 1979. november 15-én 21 óra 15 perckor Kisszállás határában, az 53-as számú úton, Taskovics József kisszállási lakos az' általa vezetett személygépkocsival gyorshajtás következtében letért az úttest jobb oldali útpadkájára, ezután a jobb , oldli árokban egy fának) ütközve, felborult. A bal­eset következtében Taskovics Jó­zsef életét vesztette, míg Virág Ti­bor kisszállási lakos súlyos, sérü­léseket szenvedett. A lefolytatott vizsgálat során megdöbbentő körülményekre de­rült fény. November 15-én a ké­ső délutáni órákban három kis­szállási fiatalember találkozott a helybeli Piroshetes vendéglőben. Virág Tibor, Benedek József és Taskovics József. O már Lada tí­pusú személygépkocsival 'érkezett. Italoztak, szórakoztak, ivott Tas­kovics is. Este 8 óra 30 perc körül elhatározták, hogy az 55. számú út melletti Stop csárdába men­nek pacalt vacsorázni a Taskovics által vezetett személygépkocsival. Odaérkezésükkor a pacal már el­fogyott, így tovább mentek a ba- lotaszállási Autós csárdába. Pacal már ott sem volt, ők azonban he­lyet foglaltak, és szeszes italt fo­gyasztottak. A gépkocsit vezető Taskovics József is ivott. Az Au­tós csárdából 21 órakor indultak vissza Kisszállásra azzal, hogy még benéznek a, Piroshetes ven­déglőbe. Az események innen gyorsan követték egymást. A gépkocsit Taskovics József vezette, elöl mellette ült Benedek József, míg a bal hátsó ülésen foglalt helyet Virág Tibor. Idézet Benedek Jó­zsef hyomozás során tett vallo­másából : „Taskovics mellett ültem elöl. A biztonsági öve sem neki, sem nekem nem volt bekapcsolva. Megítélésem szerint 100—110 ki­lométeres sebességgel haladhat­tunk Kisszállás irányában. Tas­kovics a magnót még .induláskor bekapcsolta, szólt a zene, Tasko­vics, pedig elengedte, a, kormányt,, tapsolt, 'énekelt, és a térdeivel kor­mányzott. Mondtam neki, hogy fogja meg a kormányt, lassítson, ne hajtson annyira. A kormányt továbbra sem fogta meg Tasko­vics, majd éreztem, hogy előbb balra, majd jobbra billen a sze­mélygépkocsi, de a kormányt még ekkor sem ragadta meg. A követ­kező pillanatban jobbra tértünk, egy kerékvetőt kiütött a gépkocsi, majd az árokba ment, az árok külső oldalánál bal oldalára bil­lent, és a vezetőfülkéjével egy fá­nak ütközött.. Én kiestem, nem sé­rültem meg.” Ugyanerről Virág Tibor így nyi­latkozott: „A személygépkocsi ve­zetője elengedte a kormányt, és térdével kormányozta a gépkocsit, eközben dalolt és tapsolt a feje fölött. Benedek József és én is mondtuk neki, hogy lassítson, fog­ja meg a kormányt, de Tasko­vics József ennek ellenére annál jobban bohóckodott és mulatott.” A nyomozás megállapítása sze­rint, Taskovics József 1979. no­vember 15-én 21 óra 15 perckor az 53. számú útvonalon Kisszállás felé közepes fokú alkoholos bélo- lyásoltság állapotában, országúti fényszóró használata mellett, a •viharos erejű szélben mintegy 130 kilométeres sebességgel vezette a személygépkocsit. Kisszállás hatá­rában egyenes útszakaszon ittas­sága, túlzott sebessége következ­tében indokolatlanul' letért a me­netirány szerinti jobb oldali út­padkára, és ott 2,7 méter megté­tele után az útárokba került, majd ott tovább haladva 67 kilo­méteres sebességgel egy fának üt­közve felborult járművével. A baleset következtében Taskovics József olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen éle­tét vesztette. Súlyos sérüléseket szenvedett Virág Tibor, míg Be­nedek József szerencsés véletlen következtében nem sérült meg. A személygépkocsiban mintegy 50 ezer forint összegű kár keletke­zett. A baleset vizsgálatába bevont műszaki szakértő kimutatta, hogy Taskpvics József a járművet igen nagy sebességgel vezette, és e nagy sebességnél a, kifogástalan állapotú gumiabroncsok ellenére csökkent a gumik tapadása, ezt pedig tovább csökkentette a vi­haros erejű szél. A szél részben oldalról, részben hátulról érte a gépkocsit, így ae útról való leté­réshez jelentősen hozzájárult. A nagy sebességre való tekintettel a gépkocsi vezetőjének nem állt rendelkezésére megefelelő idő a cselekvéshez. Taskovics Józsefet — életben maradása esetében — súlyos testi sértést okozó ittas jár­művezetés bűntette miatt kellene felelősségre vonni, így azonban a nyomozás megszüntetésére került sor. Lezárult egy nyomozás, irattár­ba kerülnek az iratok. Véget ért, sajnos, egy 19 éves, életerős fia­talember élete. Szükségszerű volt j ez ?;, IVLrért kellett [a gépkocsi t ; i t- tasan, biztonsági qv használata nélkül, igen nagy sebességgel ve­zetnie, bravúroskodásból a kor­mányt elengednie, térddel kor­mányozni, a volán mellett mulat­ni? Ki ad mindezekre választ? Talán nála is Utasabb utasai, akik túlélték a szerencsétlenséget? Va­jon hány haláleset, hány súlyos sérülés, egész életre szóló rok­kantság kell még ahhoz, hogy vég­re megértsék fiatalok és idősek, a közúti közlekedésben bármilyen formában részt vevők egyaránt: a gépjármű nem játék, vezetés köz­ben nem lehet vagánykodni. Aki vezet és utast szállít, az felelős­séggel tartozik embertársa életé­ért, testi épségéért. Az elmúlt év­ben a megye közútjain 143 halá­los baleset történt, amelynek kö­vetkeztében 161 ember vesztette életét. E balesetek 26,6 százaléka volt ittasságra visszavezethető. Ez az arány 1978-ban még 19,6 szá­zalékos volt. Elgondolkoztató adatok! Dr. Ábrahám István közlekedési ügyész A ceyloni teától a kecskeméti klímaházig • Dr. Baski Zsuzsanna az üvegházi molytetű életmódját vizsgálja a klíma- kamrába f ültetett paradicsom, töveken. (Karáth Imre felvételei) KONCZEK JÓZSEF: A kapcsolat Az ősi időkben egész földré­szek lakosságát ítélte éhínségre a termést elpusztító gabonaüszög, lisztharmat, vagy sáska fellépése. Népek haltak ki, mert nem tud­tak a kártevők ellen védekezni. Egykorú írások szerint, a híres ceyloni ültetvényeket egy isme­retlen rozsda támadta meg, és tette tönkre úgy, hogy írmagja sem maradt. Azóta vált Afrika a kakaó új hazájává, s jelenleg a világ kakótermésének négyötöde az afrikai földrészről származik. A mai Sri Lanka területén pedig a neves ceyloni tea termesztése vált általánossá, mivel a teát megkímélte a gombakártevő. A tudósok véleménye szerint, az írországi tömeges kivándorlást sáskajárás után fellépett ’éhínség idézhette elő. A hajdani 23 mil­liós lakosságból jelenleg csupán néhány millió él az ír szigeteken. Az I. világháború ' után egész Európát sújtó élelmiszerhiányhoz nagymértékben hozzájárult a burgonyavész, amely elpusztította a termést. / A világon ma is se szeri, se száma a kultúrnövényeket káro­sító állati vagy növényi szerve­zeteknek.- Ezért korunknak vele­járója a kemizálás. A növényvé­delem vállalkozik arra, hogy leg­alább a termésnek egyharmadát megmentse a különböző vegysze­rek, műszaki berendezések segít­ségével. Tudományos intézetek szakemberei folytatnak különbö­ző kutatásokat a növényi és ál­lati kártevők megismerésére, s a védekezési eljárások kidolgozá­sára. Kecskeméten a Zöldség termesz­tési Kutatóintézetben is végez­nek ilyen irányú kísérleteket. A tudományos kutatómunka feltéte­leit nagy miértékben javította az, hogy a közelmúltban üzembe he­lyezték az intézet klímaházát. Ab­ban öt és hat négyzetméter alap- területű, egymástól tökéletesen elszigetelt 48 klímakamrában a különböző növényfajokat, fájtá- kat teljesen elzártan lehet ne­velni, s velük a kutatási téma­körnek .megfelelő kísérleteket folytatni. * Az intézet tudományos munka­társa dr. Baski Zsuzsanna vek- torológüs, aki a zöldségfélék ví­rusmentesítési programja kereté­ben az uborka- és paradicsomfé­lékkel foglalkozik. Bebizonyoso­dott, hogy a molytetű a vírusok egyik terjesztője. A rovar élet­módjának megismerésével, s a védekezés különböző módozatai­nak kidolgozásával lehet megta­lálni az utat a termést károsító vírusok leküzdéséhez is. K. A. — Na, gyere ki, öltözz fel. •Aztán, ahogy kijött a víz­ből.... ... a Fiú karjai felé nyúltak, de furcsán, mert ebben' a pillanat­ban, ahogyan fejét felemelte, ar­cán a Hold fénye... ... hogyan történt? A megpörkölt szikla porfelhővé omlott. Irtózatos zörejek közben nagy sziklatömbök zuhogtak a vízbe, és a megijedt teknőcök messzire előrenyúló nyakkal siet­tek felfelé a dombon. Szánalmas kecmergésük szinte a szemébe fényképeződött. ... nem akarta ő ezt. . Föléje térdelt. Masszírozni kezdte a szívét. A Fiú kinyitotta szemét. — Nincs bajod? — Ne ijesztgessen, parancsnok. — Én ijedtem meg. — Hol van? — Eldobtam. .. — Majdnem megölt, tudja-e? Pedig már megmondtam , magá­nak, hogy szerintem itt semmi szükség fegyverre. Csak nézte és mosolygott. — Mutassa! Nem égette meg a ruháját? A sugárfegyver a ruhát nem sértette fel, de reaktív erejétől a leomlott sziklafal. alatt gőzölögve forrt, fortyogott a víz. — Na, látja. Elrontotta a für­dőhelyemet is. — Nem baj. — Nem hát. Ne idegeskedj, pa­rancsnok. Feküdj ide, nézd, mi­lyen mély az ég. — Vissza kell menni? A parancsnok hallgatott. — Az lehetetlen, hogy nincsen megoldás. Amikor a Központban voltam, beszéltem az Equus sze­mélyzetével. Hallgattak, így hát, helyesebben szólva, én beszéltem. Még tarthatott a sokk, az Equus kalandos útjának hatása. És a kapitány nincs sehol. Nem értem, nem'értem ... — Mit kutatunk mi itt tulajdon­képpen? Elcsodálkozott a Fiún. És el­gondolkodott. Valóban. Hiszen nem mondta meg nekik. És ők azóta, hogy idejöttek, engedelmes­kedtek minden parancsának, ku­I • Szikszai Károly rajza. tattak vele együtt nap mint nap. És nem is kérdeztek. Ezt koráb­ban természetesnek vette. Miért csodálkozik el most? — Azt mondod, megsértettelek benneteket? — Azt. — Igazad van. Megsértettelek benneteket... Na, most már tény­leg öltözz fel, — V isszamegyünk? — A Központba nem. Az űrha­jóra. — Mit tervezel, parancsnok? — Meg kell beszélnünk min­dent. — Ez mindjárt más. — De a parancsnokságot nem adom át. — Ki kérte? — Igaz. — Na látja... na látod... (Folytatjuk) _ _I. I i

Next

/
Thumbnails
Contents