Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

KOSZORÚZÁS KECSKEMÉTEN, FÉLEGYHÁZÁN ÉS KISKÖRÖSÖN

• ©

Ünnepi tiszteletadás 1848 forradalmi szellemének

AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxv. évi. 64. szám Ára: 1,20 Ft 1980. március 16. vasárnap

KIHASZNÁLNI A TARTALÉKOKAT

Mérlegzárás ipari szövetkezetekben

A múlt évben Bács-Kiskun szövetkezeti iparának részaránya a szocialista szektoron béliül tovább növekedett, termelését 10,9 százalékkal bővítette, nagyobb mértékben; mint az állami és a tanácsi ipar. A korábbinál nagyobb gondot fordítottak a termelés hatékonyságának fokozására, de ezen a téren még sok szövetkezet nem használta ki a tartalékait. Tükröződik ez a mérlegzáró közgyűlésekre készített vezetőségi beszámolókban is.

*

A kiskunfélegyházi Fodrász és Fényképész Szövetkezet a személyi szolgáltatásúk területén tevékenykedik, a városban és néhány közeli községben. Száznegy- venhárom 'tagjával a megye szövetkezeti, iparának kisebb egységei- közé tartozik. Az V. Ötéves tervidőszakra mindössze -28 millió forint árbevételt tervezett a kollektíva. Mint az a mérlegzáró közgyűlés beszámolójában elhangzót, az elmúlt év végéig 24 millió 495 ezer forintot értek el, ami 87 százaléka az előirányzatnak, tehát azt időarányosan túlteljesítették.

1979 nem volt a gyors fejlődés esztendeje a félegyházi fodrászoknál és fényképészeknél, bár a 6,8 millió forintos éves árbevételi tervet két százalékkál túlteljesítették. A fodrászat hozta a több bevételt, csaknem hatmillió forintot. Ezzel a teljesítménnyel1 eleget tett a szövetkezet a lakossági' igények kielégítéséből vállalt kötelezettségének. Azonban az előirányzott, árbevételhez viszonyított 5 százalékos nyereség helyett csak egy százalékot tudtak elérni, szemben az 1978. évi 4,2 százalékkal. Ennek oka a költségek általános növekedése volt. A vezetőség -úgy ítélte meg, hogy ennek ellenére jó évet zártak. Jutalmazásra 24 ezer, részesedésre pedig 96 ezer forint jutott az 1979- es év gazdasági eredményéből.

' *

A Garai Vegyes és Építőipari Szövetkezetnek hetvennyolc dolgozója volt tavaly, akik a 12 millió forintos tervüket teljesítették. A fejlődés elmaradt a korábbi évekétől, amit kifejez, hogy 1978- hoz viszonyítva 26 százalékkal növelték ugyan a termelési értéket, de a nyereség csak 4,8 százalékkal lett nagyobb.

A lakatos részleg 2,5 millió forintos termelési értéket hozott létre, s ezzel a termelékenység^" jóval a szövetkezeti átlag fölé emelkedett. Az építőipari pészleg termelése az előző évétől és a tervtől is elmaradt, annak ellenére, hogy a létszámot növelték. A vezetőség mérlegbeszámolója rámutatott, hogy ennek az elsődleges oka a laza munkafegyelem volt, a sok igazolt és igazolatlan hiányzás. Az asztalosműhely dolgozói sem fokozták a termelékenységet. Ott nőtt ugyan tíz százalékkal a termelési érték, de ezt létszámnöveléssel és gépesítéssel érték el, nem pedig az emberi teljesítmény javulásával.

A /szigorúbb gazdálkodás követelményeinek tükrébe néző beszámoló kimutatta, hogy a termelés- növelés nyolc százalékban anyag- többlet-felhasználásból származott. Az anyagköltségek 1 millió forintos növekedése indokolatlan volt, s ebben az' elszámoltatás hanyagsága is közrejátszott. „Elég sok a nemtörődömség dolgozóink részéről úgy az anyaggal, mint a fogyóeszközökkel” — olvasható a szövetkezet mélegbeszámolójá- ban. Tetézi az idei gondokat, hogy a termelés gyenge hatékonyságához képest túlzott mértékű bér- fejlesztést hajtottak végre tavaly, s felhasználták a tartalékot is.

A hatékonyabb munkavégzés érdekében a Garai Vegyes- és Építőipari Szövetkezet vezetősége 1980-ban az adottságoknak jobban megfelelő építőipari munkák vállalására törekszik. A munka- fegyelem megsértőit megbüntetik, sőt el is bocsátják, hiszen bért fizetni • csak értéket létrehozó munkáért, s nem a puszta jelenlétért lehet.

*

A jobb eredményeket magáénak mondó Keceli Vegyesipari Szövetkezet sokrétű tevékenységet folytat. A vas-, fa-, villamos- és műszeripari termelésen kívül építőipari munkát vállal, és lakossági szolgáltatást végez. Ezek közül a lakatostermékek és a faipari tömegcikkek gyártása a legjelentősebb. A vasasok festékszóró-fülkéket, valamint a szintén felületvédelemnél 'használt zsírtalanító és szárító alagutakat állítanak elő. A festékszóró-fülkék a festésnél védik a munkások egészségét, s biztonságosabbá teszik a munkát a tűz- és robbanás- veszély elhárításával. E berendezések felét szocialista, kisebb részét pedig közvetve tőkés exportra készítik.

A faipari részleg termelésének kilencven százalékát tőkés megrendelésre végzik. A tőkés exportot tavaly 3 millió forinttal növelték.

. A szövetkezet termékösszetételére jellemző volt 1979-ben, hogy nőtt a gazdaságosabb termékek aránya,1 a gazdaságtalanokat pedig szelektálták. A Keceli Vegyesipari Szövetkezet megközelítőleg

42,5 millió forint árbevételt ért el, s ezzel túlteljesítette tervét. Nőtt az egy munkásra jutó termelési érték, 14,5 százalékkal. A nyereség 7,5 millió forint volt, tizennyolc százalékkal több, mint az előző évi.

A. T. S.

Farkas József beszél.

sP% mr

*11111

9 A legifjabb nemzedék nevében ...

(Tóth Sándor felvételei)

Március idusának nagy ünnepén megyeszerte tisztelettel adóztak az 1848-as polgári forradalom és nemzeti szabadságharc emlékének. Fagyos-friss szelek cibál- ták tegnap délelőtt a kecskeméti Kossuth tér lobogóit, sünikor a fiatalság és az idősebb nemzedék sok száz képviselője előtt — a Himnuszt követően — Szirmai Péter, a Katonai József Színház művésze elmondta a Nemzeti dalt A koszorúzási ünnepségen jelen volt Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára, és dr. Major Imre, a megyei tanács elnök- helyettese is.

Az ünnepi szónok Farkas József, a Hazafias Népfront Bács- Kiskun megyei Bizottságának titkára volt. Beszédét így kezdte:

— Tavasz van, gyönyörű, függetlenül attól, hogy ezen a napon milyen időjárás köszönt ránk. Számunkra a történelem teszi azzá és mi, mai emberek, nemcsak szemlélői, de részesei, művelői vagyunk ennek a történelemnek. A mi tavaszainkat olyan napok ragyogják be, mint március 15-e, március 21-e, és április 4-e. Szép hagyomány évek óta, hogy e dátumok közül kristályosodnak ki a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei, mind tartalmasabban és változatosabban.

— Természetes az ifjúság kötődése ezekhez a1 napokhoz. Nem feledhetik a márciusi fiatalokat, 1848 márciusának akaratát, őriz- niök kell 1919 lángját, s magasba kell emelniök a felszabadulás korának zászlóit, különösen most, 1980 tavaszán, a XII. pártkongresszus időszakában és felszabadulásunk 35. évfordulóján. De ugyanígy természetes, hogy a tavasz, ünnepeivel, üzeneteivel és tanulságaival együtt nemcsak az ifjú nemzedéké, hanem az egész népé. i

A továbbiakban 'ezeket mondta Farkas József. — Az örökséget az egész magyar nép büszkén vállalja, s a történelmi eseményekben megtalálja a példaképeit. Március 15-én mindenekelőtt Petőfire, Jókaira és Táncsicsra — vagyis 1848-ra — emlékezünk. Sok szó esik manapság arról, hogy a megváltozott körülmények között a felszabadult szocialista hazánkban nehéz. forradalmárnak lenni. Ma már nem azok a lehetőségek állnak fiatalságunk előtt, mint az említett nagy napokon és korszakokban. Ez igaz. A forra- dalmiság, a nagy tettek véghezvitelének igénye azonban nem halhat ki. És ebben példát kaphatunk Petőfitől. Fiatal volt, lelkes és indulatos. És egyben felkészült harcosa a szabadságnak, a demokráciának, a nép felemelkedésének; tudós ismeretek birtokosa arról a korról, amelyben élt, és amely meghatározta cselekedeteit.

— Ezek az eszmék ma is élnek, a ma társadalmának, forradalmárainak célja sem más, mint volt Petőfié, s a nagy tavaszok főszereplőié. A mi mostani munkánk, feladatunk: a nagy elődök életművének folytatása. Petőfit hazafiúi hevülete, a cselekvésre mozgósító nemzeti program tette forradalmárrá és mai fiatalságunkat is — akárcsak népünk egészét — a mai cselekvési program szólítja forradalmi tettekre, a fejlett szocialista Magyarország megteremtésére. így március tanítása nem csupán egy történelmi korszaknak szól, hanem a mának és a jövőnek is. Mai for- radalmiságunk és hazafiságunk tartalma tehát: a tettek hazafisá- ga. ,

— Ezt a programot fogalmazzák meg a tavaszi ünnepek sorába méltón illeszkedő XII. párt- kongresszus irányelvei és ötéves tervünk célkitűzései. E feladatok megoldását csakis úgy tudjuk elérni, ha vállaljuk a ma forradal- miságát, a közös céljainkért való munkálkodást, ki-ki a • maga posztján: a munkahelyeken és az iskolapadban.

— A tágabb közösség dolgainak szolgálatát igényli cselekvési programunk, és nekünk a ma követelménye szerint kell élnünk ezzel a lehetőséggel. Tudjuk valamennyien, hogy e téren is van tennivalónk.

. Feladataink megoldásában kimagasló és megtisztelő szerep jut az ifjúságnak. Rajtuk is múlik, hogy a „szellem napvilága” ténylegesen ragyogjon minden ház ablakán. Társadalmunk azt kéri tőlük, hogy teljes egészében tegyék magukévá terveinket, elhatározásainkat Ehhez válóban nagy tettekre van szükség, munkában és tanulásban egyaránt Megfelelő szakmai, politikai és általános műveltség birtoklása, s gyakorlati alkalmazása nélkül elképzeléseink aligha válhatnak valóra.

Ünnepi beszédét a következő mondatokkal fejezte be Farkas József.

— Petőfi Sándor 1848-ban a haza sorsát, fogalmát összekötötte a világszabadság gondolatával Mi a világszabadság eszméjét az

internacionalizmus tudományosan megalapozott tételeként fogalmaztuk újra, ami egyet jelent azzal, hogy a magyarság sorsa eldőlt a szocializmus létével, annak vállalásával. Ennek az eszmének a jegyében valljuk összetartozásunkat a szocialista országokkal ennek szellemében érzünk szolidaritást minden szabadságáért, függetlenségéért, a haladásért harcoló néppel.

— Felelősséggel ünnepelünk tehál azzal a felelősséggel amire Petőfi és Kossuth, 1919 hősei s a felszabadulás utáni nemzedék tanított: vállalni a másokért is tenni akaró hasznos élet teljes emberi tartalmát és a ma követelményeinek megfelelően küzdeni tehetségünk és erőnk szerint a legnemesbekért. „

Az ünnepi beszéd és Mihályi Győző színművész szavalata („Csatadal”) után dr. Dobos László, Farkas József' Fehér Sándor és Bartha Imréné a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága; dr. Adorján Mihály és Hegedűs Zoltán, a KISZ megyei és városi bizottsága nevében helyezett el koszorút a Kossuth-szo- bor talapzatánál. Ezt követően a fegyveres testületek, a megyeszékhely üzemeinek, intézményeinek dolgozói, valamint a diákok tisztelegtek.. virágcsokrokkal a forradalmár hősök emléke előtt.

■Kiskunfélegyházán, a Petőfi téren tegnap délután koszorúzási ünnepségen idézték föl a márciusi ifjak szellemét, forradalmi lendületét, hazafias lángolását. A Petőfi-szobor mellett felállított utcaszínpadon a városi úttörő

színjátszó csoport adott hangulatos „toborzó” műsort. Az ifjúsági vegyeskar előadása és a szavalat után Fehér Teréz, a KISZ városi bizottságának titkára mondott beszédet. Este a művelődési központban, a FIN-bálon divatbemutatóra, vetítésre és diszkó-programra került sor.

Kiskőrösön szombat délelőtt

nagygyűlés színhelye volt a Petőfi tér. Titlné Arnold Julianna, városi KISZ-titkár ünnepi szónoklatát követően ,a fiatalok és az üzemek szocialista brigádjainak képviselői koszorút helyeztek el Petőfi Sándor szülőházának fa-. Ián. A szabadtéri zenés irodalmi összeállítás a hideg ellenére nagy közönségsikert aratott. A város politikai, társadalmi és tömegszervezetei a szomszédos Petőfi- szobornál rótták le kegyeletüket.

K. F.

Mmm

• A keceli ipari szövetkezet faipari termékeinek jelentős hányada kerül exportra. (Straszer András felvétele)

Sokasodnak az ünnepeink. Nemcsak a naptárban jelölt pirosbetűs napok, de azok is, amikor a társadalom egy-egy rétege vagy szinte egésze bizonyos eseményt ünnepivé avat. Ez az esztendő bővelkedik ilyen eseményekben. A tervidőszak ritmusához igazított, a párt-, az állami és társadalmi szerv demokratizmusát kifejező választások javarészt ez évben kerülnek sorra. A már megtartott pártalapszervezeti taggyűlések, városi, járási, megyei pártértekezletek után rövidesen az eseménysorozat betetőzését jelentő XII. kongresszus is összeül, hogy elvégezze felelősségteljes munkáját. A tavaszi eseménysorozat azonban ezzel nem ér véget, jelentős társadalmi megmozdulások várhatók az elkövetkező hónapokban.

A parlament, mint ismeretes, felhatalmazta a népköz- társaság Elnöki Tanácsát, hogy az országgyűlési képviselők és tanácstagok általános választását 1980. június 8-ára tűzze ki.

Ezt a nagy horderejű ese-H ményt megelőzik a tömegeket mozgató jelölőgyűlések, a lakosság közvetlen részvételével zajló helyi megmozdulások. A szákszervezetekben a bizalmiak választásával ugyancsak hasonló eseménysorozat indul, el áprilisban. Ezenkívül sok más kisebb-nagyobb szövetség, társaság, egyesület szintén követi ezt a vonulatot, az énenként ismétlődő szövetkezeti fórumok, alapszabály szerinti működésükkel járó összejöveteleiről, közgyűléseiről most nem is szólva.

Mindezeknek a felsorolása természetesen nem azt jelenti, hogy az említettek bármelyikét is feleslegesnek ítélné valaki, de azért akaratlanul is eszünjebe jut, vajon célszerű-e, ha minden egyes szervezet ennyire nyomon követi belső mozgásában is a párt- és állami élet természetes mechanizmusát. Ezen most már nem érdemes sokat töprengeni. Inkább arra kell törekedni, hogy minél ritkább legyen az átfedés, a „rászervezés", s ne szaporítsák a rutinszerű és mellőzhető értekezletek a munkahelyi összejövetelek számát.

Már csak azért is, hogy — a megyei pártértekezleten elhangzott kívánalommal is összhangban — minél kevesebb legyen a felesleges szó- cséplés, és annál több cselekvő, aktív megmozdulás.

Az ilyen eseményekkel dúsított időkben, mint ami a közeli hónapokban előttünk áll, arra is1 vigyáznunk kell, hogy kerüljük a mindenáron való ünneplést és ünnepélyességet. Vagyis igyekezzünk szerény keretek között megrendezni még a fontosabb tanácskozást is, hiszen nem attól lesz hatékony a munka, és tartalmas a mondanivaló, ha nagyszabású reprezentáció köríti az eseményt. Hogy példát is mondjunk, tapasztalhattuk a nőnapi rendezvényeken is, hogy néhol a férfiak italozása volt a hangsúlyosabb, és nem a nők tiszteletteljes köszöntése, ami a résztvevők többségében inkább megütközést, s nem örömet keltett. A közgyűlések utáni, a nyereségrészesedéssel egybekötött vagy helyette megtartott vacsorák, költséges eszem-iszom-dáridók senki-. nek sem hiányoznak. Különösen ha köztudott, hogy a közös zsebből fizetik azokat. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy ki-ki a saját költségére né szórakozzon úgy, ahogy akar, s nem is valamiféle asz- kétizmus hirdetése mindez. Csupán arra kellene vigyázni, hogy az ünnepnapok mellett a hétköznapok is megfeleljenek a jellegüknek, s ne az ünneplés kerüljön túlsúlyba. Mert az ünnepekre az a jellemző, hogy inkább fogyasztunk, s nem gyarapítunk. Az ország helyzete pedig most még inkább azt kívánja, hogy a népgazdaságot gyarapító, értékes munka kerüljön előtérbe, vagyis a hétköznapok csendes szorgalma és igyekezete uralja az esztendőt. Az ünnep pedig maradjon meg régi és hagyományos valóságában, szolgáljon a nagy elődökre való tiszteletteljes emlékezésül, legyen az eredmények szerény méltatója, s egyéni életünkben pedig d pihenés, az erőgyűjtés, a szabad idő hasznos eltöltésének időszaka.

Egyszóval, mindent a maga idejében... Hogy az ünnepek utáni hétköznapok se veszítsék el ragyogó fényüket, amit a jól végzett munka öröme ad nekik minden becsületes ember számára. T. P.