Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-29 / 50. szám
1980. február 29. • PETŐFI NÉPE • 3 KÜLDÖTTEK A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETRE Kiskőrösön az ottani, mintegy 16 ezer lakos választott képviselői, a tanácstagok tegnapelőtt megvitatták városuk költségvetésének és fejlesztési alapjának Fdei tervét. Váradi Antalné dir. pénzügyi osztályvezető szólt a tervekről részletesebben. Elmondotta; hogy a! közpénzzel való körültekintőbb gazdálkodás feltétele annak, hogy a tervidőszak utolsó évében a lényeges társadalompolitikai célok Kiskőrösön is megvalósulhassanak. A meggondoltabb tervezés azonban nem jelentheti az alapellátás eddigi színvonalának a feladását. A járni tudó betegek intézményes - ellátásával. az anya-, a csecsemő- és a gyermekvédelem követelményeivel, a szociális'otthoni gondozottak, továbbá az óvodások és az iskolai tanulók szükségletével 1980-ban is számolnak a tanácsi költség- vetés készítői, akik a feladatokhoz mérten ebben az évben 10 millió forinttal többért tervezhettek, mint az elmúlt évben. Az idei 68 millió 602 ezer forint költségvetés az összegnek valamivel több mint egyötödét képező egészségügyi ®s szociális kiadások mellett a pénz felét kulturális célokra tervezik. A művelődésre szánt 34 és fél millió forint 6 millió 624 ezer forinttal haladja meg az előző évit. Ebből például csaknem 1,2 níillió forinttal költhetnek többet a meglevő 6 általános iskolai napközis csoport fejlesztésére. Kiskőrösön tavaly 3 új óvodai csoporttal bővültek a meglevők. Ezekben további hetvenöt gyermeket helyezhettek el. Velük' már 575-re nőtt az óvodákba felvett gyermekek száma. Ennek ellenére 1979 szeptemberében 150 kiskőrösi óvodáskorúnak még nem jutott hely. Az iskolai napközikben jelenleg 460 gyermek étkezik, a tanulók mintegy egyharmada. Közöttük főként a tanyákról bejáró és a cigány tanulók) kapnak napi meleg ebédet. . A gazdasági ágazat céljaira 10 és fél millió forintot irányoz elő a költségvetés. Ebből jut — többek között — az út- és a járda- hálózat fejlesztésére is. Aszfaltburkolattal megerősítik a Tömöri ' utcát, a Pozsonyi utca úgynevezett sárrázó burkolatot kap, s a Tavasz utcát is korszerűsítik. A Bajcsy-Zsilinszky. á Lehel és a Szent István utcában szintén ebben az évben fejezik be az utak felületi kezelését. A fejlesztési alap az idén 43 millió 789 ezer. forint kiadásra nyújt fedezetet. Ebből kell befe-' jezni az idén átadásra kerülő új általános iskola, az óvoda és a bölcsőde építését, amely összesen majdnem öt és fél millió. forint kiadást jelent. Ezenkívül további célcsoportos beruházásként a Luther téri lakótelepen kiencven- nyolc lakás építését fejezik be. Az előterjesztéssel kapcsolatban többen elmondták véleményüket. Vii ághalmi Elemérné tanácstag az 1980-as tervet mértéktartónak nevezte. A feladatolt — szerinte is — megoldhatók. Felhívta azonban a figyelmet, hogy a belső ellenőrzés fokozásával nem ártana további gazdasági tartalékok, lehetőségek után kutatni. Nedró Mihály a feladatok rangsorolását helyeselte, azt, hogy művelődésre a rendelkezésre álló összegnek felét fordítják. Egyetértett a zeneiskola- működésére szánt ösz- szeg megtervezésével is. A tanácstag értékelte az idén megépülő 16 tantermes általános iskola szerepét a közoktatás fejlődésében, s azt, hogy az a 150 kiskőrösi gyermek, akinek tavaly nem jutott óvodai hely, az idei fejlesztés eredményeként már járhat óvodába. Kérte a végrehajtó bizottság tagjait, hogy a városi munkahelyek vezetőivel közösen keressenek hatékonyabb megoldást a diákétkeztetés javítására. Az ésszerű és takarékos idei pénzgazdálkodás jegyében Oláh Pál, a városi tanács elnöke végű) a tanácsülésnek elfogadására ajánlotta az ez évi költségvetési és fejlesztési tervet, melyet á tanácstagok egyhangúlag elfogadtak. K—I FAI.I RÓI. FALURA Harta Többször emlegeti Katona József Kecskemét történetéről írt művében a Duna-parti Herta várat. Azoknak a historikusoknak a véleményét képviseli, akik szerint itt kiáltotta királlyá magát Attila unokája. „Hihető, hogy Herta volt az, ami éppen Kecskemét napnyugotjára ma is Harta nevet visel:” Aligha bizonyítható a Herta = Harta azonosság, annál nyilvánvalóbb, hogy évezredek óta éltek emberek a nagy folyam mentén. Küzdöttek az áradó vízzel, meg - meg bú j tak mocsaras szigetéül': A mai Harta'‘nincs háromszázéves. A főként Nyugat-Európából idevándorolt őslakosság leszármazottai most is „minden képzeletet fölülmúló szorgalmat fejtenek ki”, mint ezt. Erdei Ferenc idestova fél évszázada megírta. A hetedik határba is -eljártak munkáért. Otthon fiaztatták a keserves munkával szerzett pénzt. Lassan-lassan mind többet mondhattak magukénak a humuszo- sabb földekből, a vízjárta rétekből. A népcsoport szigetmivoltából adódóan erősen ügyeltek egymásra, alkalmázkodtak a kialakult, maguk teremtette rendhez, amely sohasem merevedett visszahúzó szokássá. A falukép jól tükrözi ezt a megőrizve továbbfejlesztést, a múltból kinövesztett újrataka- rást. Változó idők, változó ízlések, • változó lehetőségek testesülnek meg az ápolt, takaros házsorokban. Senkinek sem jutott eszébe azonban, hogy kivagyiságból tízhúsz centivel magasabbra húzássá szomszédjáénál új otthonának a párkányát, mint ez néhol másutt látható. Az azonos indulási feltételekkel. az általános munkaszeretettel magyarázható, hogy a közeli falvakénál egységesebb gazdatársadalom alakult ki. A három tér-; peszkedő nagybirtoktól eltekintve viszonylag egészséges volt a birtokmegoszlás. A sok napszámost föltüntető régebbi kimutatások mintha feleselnének a Futóhomok írójával, aki éppen a zsellérek kis számát emelte ki. Könnyén feloldható az ellentmondás: több száz gazda alkalmi bérmunkával \ egészítette ki jövedelmét, gyűjtött • újabb vásárláshoz. A nagy létszámú, középréteg kompromittálta magát legkevésbé a harmincas évek végén elburján- zó nagynémet mozgalmakban. Többségük maradhatott a második világháborút követő kitelepítéskor. A legtehetősebbek már 1944-ben „elhúzták a csíkot”, vagy 1946-ban kényszerültek távozásra. A közös gazdaságok szervezésekor így kevés gondot okozott a másutt nyomasztó kulák, módos gazda, szegényparaszt ellentét. A megürült házakat elfoglaló délvidéki, felvidéki honfitársaink régebbi kötődés hiányában viszonylag könnyebben vitték földjüket a közösbe, mint akinek az apja, nagyapja szérezte a birtokot. 1958 után bontakozhatott ki az élelmes, igényes, szorgalmas har- taiak — a régi és az új betelepültek — kezdeményező készsége. A Duna menti nagyközség lakói körültekintően számolták ki jövőjüket. A hartai hagyományokhoz illően bátran forgatták a pénzt, vállalták a hiteleket. A központi program előtt fogtak hozzá az öntözéshez, az elsők között gépesítették a szárítást, korszerűsítették a talajművelést. Számításaim szerint egy-egy család évente átlagosan legalább tizenöt-huszonöt1- ezer forinttal keresett többet, mint a környező községekben élő családok. Volt miből építkezni! A községfejlesztésben is versengtek az országos hírű hartai szövetkezetek! Nagy érdemeket szerzett a néhány hónapja megérdemelt nyugdíját élvező Nánai Antal tanácselnök. A nagyközség valamennyi útja portalanítqtt, tágasak a gyerekin- tézményelj, működik az öregek napközije. Jut pénz szép szobrokra, ' parkokra. Bármerre járunk, mindenütt a nagyközségi párttitkár szavainak igazolódását látjuk. „Az a tapasztalatunk, hogy nagymértékben lehet szánjaim a lakosság tenniaka- rásával, ha a végrehajtandó feladatok a hartaiak közvetlen vagy közvetett érdekeihez kapcsolódnak.” Ennek köszönhető, hogy a községfejlesztés valódi „hozama” átlagosan tízszer nagyobb az előírások szerint képzett alapnál. H. N. A gépszerelő A nagyobbik családban, amelyhez tartozik, megbecsülés övezi. Amikor jellemezte, kimondhatatlanul is ez csendült ki Szűcs Sándornak, a szabadszállási Lenin Tsz elnökének szavaiból. — Faragó Jóska, mondhatni, a tsz gyereke. Szakmunkástanulóként kezdte a szövetkezetben. Egyébként az egész Faragó család tagként kötődik a tsz-hez. Jóska apja traktoros, öccse, Zoli villanyszerelő. Faragó József gépszerelő a Matroszov szocialista brigád tagja. Jó szakember, aki nemcsak gépeket javít, hanem szükség szerint speciális munkát is ellát. Például a hozzáértést kívánó amerikai gépen dolgozik a határban. Tevékeny és szókimondó fiatalember. Tagja az Országos Béketanácsnak, örülünk á fontos megbízatásának, amelynek ellátásához közösségünk megadja a. tőle telhető támogatást. Hogy milyen megbízatásról van szó? Nem egyről. Faragó Józsefet a kecskeméti járás politikai irányító testületébe választoták közelmúltban, a Tiszakécskén megtartott pártértekezleten. Egyben — harmincöt társával együtt — arra is megbízatást kapott, hogy küldöttként a megyei pártértekezleten képviselje a járás kommunistáit. S még valami: a járási pártbizottság a végrehajtó-bizottságba választotta a szabadszállási Lenin Tsz gépszerelőjét. Elsősorban ebben a minőségben köszöntöttem a minap eredményes munkát kívánva, amikor munka- ruhásan, a szerelőműhelyből jött elő -röpke beszélgetésre a pártértekezleten ünneplősen látott fiatalember. Arra kértem, önmagáról szóljon, s arról, hogy milyen gondolatok foglalkoztatják, milyen mondanivalót visz magával a megyei pártértekezletre a kommunisták ifjabb nemzedékének egyik képviselője?• Elmosolyodott, és szórakészen közölte: — Huszonöt évesen lassan már nem tartozom a legifjabbak közé. Kezdem rajtakapni magam, amikor a fiatalokról, mármint a ná- lamnál fiatalabbakról beszélek ... Magamról mit is mondhatok? Azzal kezdem, hogy a gépek iránti vonzalom még gyerekkoromból való. Mindig szívesen tébláboltam apám körül, aki közel engedett a traktorhoz. A mezőgazdasági gépész szakmát Fülöpszálláson sajátítottam el. A tsz az első munkahelyem. Jó munkahely. Nem minden gazdaság mondhat magáénak olyan eredményt, mint amilyet a miénk könyvelhet el a múlt évi munkánk után. Ebben természetesen benne van, hogy a fegyelem nálunk természetes, mondhatni, hogy alapállás. Mert ez nevelődött az emberbe. Családot viszonylag korán álapítottam, egy öt- és egy kétéves fiajn van. A közösségi, de úgy is mondhatom, hogy a mozgalmi életet a legelején kezdtem. Voltam kisdobos és úttörő, majd- 1970-ben a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja lettem, s mindmáig az vagyok. Kedvelem a sportot, egy .időben birkóztam és a KISZ-ben sportfelelősként tevékenykedtem. A pártba 1975-ben kértem és a KISZ ajánlásával nyertem felvételt. Másfél évvel később pártcso- portbizalmi teendők ellátásával bíztak meg. Akkoriban a miénk volt a legnagyobb létszámú pártcsoport. Abban,' hogy a járási pártértekezletre küldöttként választottak, gondolom, az is hozzájárult, hogy szocialista brigád tagja vagyok és elég jó a brigádunk. A tavalyi munkánk alapján a negyedikek lettünk. Értünk el már ennél jobb helyezést is. Olyan ez, mint a sportban a negyedik hely, szinte csak egy hajszál a dobogós helyezéstől...* — Aki egy kicsit ismer, tudja rólam, hogy a szocialista brigádok különösen közel állnak hozzám. Ezzel kapcsolatos gondolatok foglalkoztatnak most is, hogy közeleg a megyei pártértekezlet ideje. Van egy elméletem; mégpedig az, hogy ha valaki szocialistabrigád-tag, és úgy dolgozik, ahogyan a szocialista minősítéshez illik — márpedig ezekben a közösségekben többnyire ilyen emberek vannak! — úgy a brigádokban ildomos lenne a párttagokat megtalálni. A brigád nagyszerű' előkészítő iskola. Ha ott valaki három-négy évig helyt- . áll, az az ember már nyitott könyv, annak már nem marad rejtve egyetlen vonása, ■ tulajdonsága. Ismerik, hogy mit ér a munkában, milyen a magánéletében, tisztában vannak a világnézetével, meggyőződésével. A Béke brigád ilyen alapon jött a javaslattal, amikor Farkas Istvánra, mint a párt soraiba alkalmas személyre hívta fel a figyelmet. Azóta KISZ- ajánlással felvételt nyert. Sok egyéb téma is foglalkoztat, a legszívesebben azonban a szocialista brigádokról felvázolt gondolataimat fejteném ki a megye kommunistáinak tanácskozásán. P. I. A veterán Őszülő haja ellenére sem hinné az ember, hogy elmúlt-74 éves... A bajai születésű Jerkovics István 13 éves korában kezdte a papucskészítő szakmát Fébó György kisiparosnál. A mester nem is olyan soká beavatta féltve őrzött titkaiba, nemcsak a papucskészítés fortélyait tárta fel előtte, hanem az első világháború utáni vöröskatona-élményeit mesélte el neki. Jerkovicsot szemmel láthatóan érdekelte a munkásmozgalom. Munkaidő után gyakran együtt hallgatta a .mester és az inas a moszkvai híreket. Baján ekkor, 1924-ben, már működött a kommunista sejt, természetesen szigorú illegalitásban. Egyik este egy csomagot adott a mester Jerkovicsnak: — Úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére — mondta. — Ebben a csomagban egy Társadalmi Szemle van, s ezt kell kivinned Szeremlére. Ha megtalálják nálad, el ne áruld, hogy kitől kaptad. Jerkovics nem kérdezősködött, de tudta, hogy amit most rábíztak, emberek sorsát döntheti el. Jó ideig propagandaanyagok terjesztésével bízták meg: s mindig pontosan a megbeszélt időben és helyen továbbította azokat. 1933 örök emlékeztető marad a bajai forradalmárok számára. Sokakat elhurcoltak, de a névsorban Jerkovics neve nem szerepelt. Éppen kórházban feküdt tífusszal. Amikor felépült, hónapokig figyelte a rendőrség, többször vallatták is. A felszabadulás Baján érte 1944. október 20-án. Október 24-én Jerkovics István már a legális kommunista párt tagja volt. A megalakult vörösőrségnek elsők között lett a tagja. A párt többször is más-más beosztásba helyezte. Közel húsz évig volt Baján á VIII-as pártkörzet alapszervezeti párttitkára. Mint a bajai nagykereskedelmi vállalat vezetője, 1966-ban ment nyugdíjba. Forradalmi munkásságáért többször is magas kitüntetésben részesült. A nemrég megtartott városi pártértekezleten megyei küldöttnek választották. Ha ott szót kap, a veteránok mai életéről, társadalmi munkájáról, megbecsülésükről beszél. Őszülő haja ellenére sem hinné az ember, hogy elmúlt 74 éves... Sz. F. A szakoktató Nem kiskunhalasi találmány, de ott is jól bevált módszer, hogy az általános iskolák végzős diákjait, mielőtt pályát választanának, meghívják szüleikkel együtt üzemlátogatásra. A Ganz-MÁ- VAG halasi gépgyárának vezetői is rendszeresen szerveznek ilyen találkozókat, a nyolcadik osztályos • tanulókkal és szüleikkel. Nemrég, amikor a vendégeknek megmutatták a gyár műhelyeit, s elvitték őket a forgácsolóüzembe ahol egyebek között két számjegyvezérlésű gépen is dolgoznak, az egyik szülő megjegyezte: régóta Halason élek, de nem hittem volna, hogy ilyen korszerű gépek vannak itt a gyárban. | Egyáltalán nem túlzás tehát a • nemrég megtartott városi pártéi-- tekezíetre készített írásos beszámolónak az a megállapítása hogy várostörténeti , jelentőségű, dinamikus változás jellemzi Kiskunhalast. Egyrészt új iparágak honosodtak meg, másrészt az elavult, alacsony termelékenységű gépek többségét a rekonstrukció során korszerűekkel váltották fel. . Az iparfejlesztésnek egy másik jelentős féltétele a szakember- képzés. Mint rhindenütt,. a halasi Ganz-MÁVAG-ban is sokrétű feladat ez, aminek egyik, de nem mellékes része az, hogy a pálya- választás előtt álló fiataloknak megmutatják a gyárat. Nem eredménytelen akciók ezek: Bizonyíték rá, hogy évek óta megfelelő számban jelentkeznek gépszerelő, géplakatos, gépi forgácsoló szakmára. — Jelenleg száz szakmunkástanulóval' foglalkozunk — »mondta beszélgetésünk elején Bor Géza, a leendő szakmunkások tanműhelyének helyettes vezetője. — Sokat változott a képzés módszere. Én • 1962-ben kaptam szakmunkás-bizonyítványt. Esztergályos vagyok. Akkoriban az elméleti részt az iskolában tanultuk, itt a, gyárban pedig beosztottak bennünket egy-egy szakemberhez. Érdemes megnézni, hogyan fejlesztettük tovább a képzést. Régi, kopottas épületbe nyitottunk be. Az esztergapadok viszont szinte újak. Az elsős és másodikos tanulók a szakmunkás- képző intézet oktatóinak felügyelete alatt itt alapképzést kapnak. A harmadévesek már a termelőműhelyekben dolgoznak. — A tanműhely szerves része a gyárnak — magyarázta Bor Géza. — Figyelemmel kísérjük a tantervet, a tanmenetet, s ennek alapján gyártmányaink között olyan feladatokat keresünk, amit a fiatalok meg tudnak csinálni. Tehát miközben fejlesztik gyakorlati tudásukat, termelőmunkát végeznek a szakmunkásjelöltek. A harmadikosok közül a legkiválóbbak, ha nem is sok, de havi ezer forint fizetést kapnak. A korszerű gépek láttán megjegyeztem, hogy a halasi • gyár megteremtette a szakmunkásképzés feltételeit, ezeken a berendezéseken valóban elsajátíthatják szakmájukat. — A feltételeknek csak az egyik • részét teremtettük meg — igazított ki a tanműhely helyettes vezetője. — Mert nézze, ezek a régi épületek már nem alkalmasak az oktatásra. A gyár fejlesztési tervében egyebek között a tanműhelyek korszerűsítése is szerepel. A munkássá válás folyamata . lényegesen hosszabb három évnél, vagyis a szakmunkásképzés idejénél. Bor Géza véleményével egyet kell érteni, miszerint oktalanul, sőt igazságtalanul mondják a fiatal szakmunkásokra, Hogy alig tudnak valamit. Ez így nem is fedi a valóságot, de tény, hogy a három év alatt csak az alapot sajátítják el. Egy esztergályosnak például hat-hét évre van szüksége ahhoz, hogy jó szakember legyen. — Sok példát tudnék erre felsorolni, egyebek között azért is, mert szakmunkástanulóink több mint fele itt a gyárban maradva bizonyítja szakmai előrehaladását. Tudom, hogy a megyei pártértekezleten sok küldött kér majd szót. Én a munkássá válás folyamatának halasi példájáról beszélnék. T. L.