Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-15 / 38. szám
te PETŐFI NÉPE ®' 1980. február 15. LASKAGOMBA CSEPELRŐL • A csepeli Duna Kertészeti Mg. Tsz-bcn laskagombát termesztenek. Az érdekes, de hazánkban kevésbé ismert gombafaj nagyüzemi termesztési rendszerét a termelő- szövetkezetben dolgozták ki és innen látják cl tápanyaggal a rendszergazdasághoz tartozó szövetkezeteket, illetve kistermelőket. (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) Tudni a külpiaci árakat KORSZERŰBB FAJTÁK, GAZDASÁGOSABB GYÜMÖLCSTERMELÉS Megoldható ellentmondások Bács-Kiskun gyümölcstermesztő gazdaságainak az új telepítésekkor számolni kell a szaporítóanyag-hiánnyal és a beszerzés nehézségeivel. Ezen segítve a telepítést két-három évvel megelőző megrendelésekkel biztosítani lehet a kívánt oltványmennyiséget. A fajtaválaszték azonban nem követi olyan gyorsan a piac igényeit, ahogy az eredményes gazdálkodásra vágyó termesztés ezt megköveteli. Igaz, a fajtaelőállításra, a faiskolai elszaporításra és a köztermesztésben elterjedésre jószerivel tíz évnél több idő is szükséges. NEM SZOKATLAN, rendkívüli eseménye a magyar gazdasági életnek az árreform, az árrendezés. Tulajdonképpen minden évtizedre jutott belőle legalább egy. Mert a stabilizációhoz is új árrendszer kapcsolódott, ezt követően 1952-ben, majd 1958-ban is jelentősen módosultak a termelői árak, árreformot hajtottunk végre 1968-ban, s az idei esztendőben ugyancsak új árrendszer lépett életbe. Ám ez a mostani általános termelői árrendezés a korábbiaktól alapvetően különbözik. Legfőképpen abban, hogy az említett időpontokban valamilyen árelv alapján újjáformáltuk az árakat, amelyek azután vagy változatlanul, vagy kisebb kiigazításokkal érvényesültek a soron következő újabb rendezés, árreform végre-, hajtásáig. Kétségtelen, hogy ezúttal is — 1980. január elsejei dátummal — sor került új árak megállapítására, de ezzel, az úgynevezett induló árak kialakításával a termelői árak korszerűsítése még nem fejződött be, csak elkezdődött. Az év első napján ugyanis nemcsak új árak, hanem új árképzési elvek is életbe léptek., Mostantól kezdve a termelés igen széles szférájában a termelői áraknak a mindenkori külkereskedelmi árakhoz kell igazodniok, azok bármilyen irányú mozgását záros határidőn belül követniük kell. Ebben az új árrendszerben az energia és az anyag költsége, belföldi ára a beszerzési árhoz, általában a tőkés piaci importárhoz, a feldolgozóipar termékeinek belföldi ára pedig a szabaddevizás export ár- és nyereségszintjéhez igazodik. Lényeges körülmény az is, hogy a külpiaci beszerzési árakhoz igazodó — az úgynevezett importárkövető — termékek többsége szabadáras lett, a hatósági árforma csak ritka kivétel. A KÜLPIACI, a külkereskedelmi árakhoz igazodó árképzésből szükségszerűen következik, hogy minden vállalatnak tájékozottnak kell lennie az általa felhasznált, vagy exportra gyártott termékek világpiaci áralakulásáról. A külpiaci értékesítési és beszerzési árak ismerete, figyelemmel kísérése mindeddig a külkereskedelmi szakvállalatok dolga, feladata volt; az érvénybe léptetett új árrendszer következtében most már minden magyar vállalatnak természetes igénye, joga és szükséglete, hogy folyamatosan, részletes, rendszerezett és értékelhető ár- információkat kapjon a külkereskedelmi vállalatoktól. A külpiaci árakhoz való folyamatos igazodásnak az a célja, hogy a vállalatokat pozitív jellegű alkalmazkodásra kényszerítse. Az alkalmazkodás megnyilvánulhat a felhasználás fajlagos mutatóinak javításában, s ahol mód van rá, más termékekkel való helyettesítésben. Az éremnek — a külkereskedelmi, a világpiaci árakról való tájékozottságnak — másik oldala: a vállalatok nyereség- és termelői árszintjét alapvétőé^ tőkés piaci exportjuk árszintje, nyereséghányada határozza meg. AZ EXPORTÁLÓ vállalatoknak nemcsak saját termékeik piaconként is eltérő értékesítési árait, hanem a versenytársak exportárait is ismerniük kell, időről időre elemezniük kell az eltérések okait — fuvarköltség, nem kielégítő műszaki színvonal, gyenge szervizszolgáltatás, hosz- szú szállítási határidő stb. — hogy azután cselekvéssel érjenek el kedvezőbb árat. A Világpiaci árak' Hatásé — általában egy-két esztendős késéssel — a korábbi árrendszer termelői áraiban is kifejeződött. A „begyűrűzésről” az esetek többségében a központi gazdaságirányítás döntött, viselve annak pénzügyi konzekvenciáit is. Az új termelői árrendszer — az import- és exportárak követése révén — az ármegállapítás és az árképzés jogkörét a termelés széles szférájában a vállalatokra ruházta át. De nemcsak a jogkört, a pénzügyi következményeket is. Mindkettőhöz kapcsolódnia kell a külpiaci, a világpiaci árakról való — jelképesen — naprakész és folyamatos tájékozottságnak, amely orientálhatja a külpiaci beszerzést, a rugalmas alkalmazkodást és a külpiaci értékesítést. G. I. Mivel a szaporítóanyag-ellátás egyik alapfeltétele a fajtakutatás, fel kerestük, az Országos Mező- gazdasági Fajtakísérleti Intézet tudományos osztályvezetőjét, Faluba Zoltánt, aki 1964 óta dolgozik az intézet szőlő-, gyümölcsfajta kísérleti osztályán. A hazai, kutatás lehetőségeiről, gondjairól beszélgettünk. — Ismerve Bács-Kiskun megye adottságait, melyek azok a gyümölcsfajok az ön véleménye szerint, amelyeket gazdaságosan lehetne termeszteni? — A megyében elsősorban az alma, meggy, szilva; egyes, különösen jó ökológiai és talajadottságú területeken a cseresznye, az őszibarack és a kajszi, továbbá a piros ribizke, és a szamóca termeszthető eredményesen. — A 'meggyorsult fajtaváltásban a nemesítők lépést tudnak-e tartani a világszínvonallal? v — Mivel a nemesítés a szó tá- gabb értelmében a külföldi fajták honosítását is jelenti, ezért állandó kapcsolatban vagyunk a nemzetközi fajtakutatással. A hazai keresztezéses nemesítés csak azoknál a fajoknál indokolt, ahol a külföldi fajtákkal a választék nem korszerűsíthető. Ilyen elsősorban a meggy és a kajszi, de például almából és őszibarackból szerte a világon ugyanazokat a fajtákat szaporítják. A hazánkénál sokkal kiterjedtebb nemesítéssel rendelkező, gazdaságilag erősebb államok, például a Szovjetunió vagy Franciaország is zömmel külföldi gyümölcsfajtákat szaporít és telepit. Más dolog, hogy Magyarországon a fajtaváltás nem gyorsult meg, mert alig van telepítés, vagy legalábbis a régi ültetvényekhez viszonyítva nagyon kevés, és így az új fajták gyakorlati elterjedése késik. Pedig a faiskolák a hazai' szükséglet 200 százalékát is elő tudnák teremteni. — Mennyiben igazodik a hazai fajtakutatás a külföldi és belföldi piac igényeihez? — A mi munkánk, mivel nem öncélú tudományos tevékenység, a hosszabb távon várható külföldi és belföldi piaci igények kielégítését tűzte ki célul. Más kérdés, hogy a piaci és feldolgozó- ipari igények módosulását a meglevő ültetvényekkel már nem lehet követni, hiszen azok fajtaösszetétele 15—30 évre adott. Az új faj táj elölitek első bírálói éppen a külkereskedelem és a feldolgozóipar szakemberei, akiknek véleménye a fajta esetleges bevezetését tekintve meghatározó. — Léteznek-e olyan fajták az almás-, csonthéjas, és bogyós ter- mésűek között, melyek megfelelnek ezeknek a követelményeknek és még nem vonták termesztésbe? — Bízunk benne, hogy mind a hazai nemesítésű anyagokban, mind a behozott és vizsgálatba vonít külföldi fajtáknál nagy értékek rejlenek. A nemzetközi piaci igények, a szállítás és tárolás fejlődése, abban az irányban hat, hogy minden gyümölcsfajt a számára lehető legoptimálisabb termőhelyen termeljenek. Itt meg kell említenünk az ország és a megye egyik gyümölcsproblémáját, a kajszit, mely egyes különleges mikroklímájú területektől eltekintve, nem termeszthető gazdaságosan a Duna—Tisza közén. — A megyében visszaszorulását a gyakran hibás tereprendezés — amikor fagyzugos helyeket létesítettek — okozta. Ezenkívül az úgynevezett kecskeméti barack köztesnövényként hozta nemzetközileg elismert, jó termését. Ezért a fontos számunkra, hogy olyan fajtaitulajdonságokat keressünk — mint például a télállóság, fagy-, vagy szárazságtűrés —, melyek kutatása háttérbe szorul a külföldi nemesítésben. Az új külföldi fajták mélyreható hazai vizsgálata azért is szükséges, hogy termesztésre való alkalmazásukat megállapíthassuk. Évről évre nagy számú újdonságot ajánlunk a faiskoláknak üzemi kísérleti célra, elszaporításra. Konkrét megrendelés hiányában azonban a faiskolák általában a már közismert, régi fajtákat részesítik előnyben. — Melyek a gyors fajtanemesítés járható útjai? Amennyiben a KUNGAROFRUCT üzletkötője megjelöl egy piacon keresett fajtát, mennyi idő alatt honosítják ezt az OMF1 munkatársai? — Hazánkban a gyümölcsne- mcsítés járható útjai fontosságuk sorrendjében: új fajták előállítása keresztezéses nemesítéssel, illetve mutációval, klónszelekció és fájfajtakutatás. Az utóbbira nagyszerű példa az újfehértói fürtös meggyfajtánk. Amennyiben a HUNGARO- FRUCT vagy más külkereskedelmi jogú vállalat exportra, azaz céllermelésre kíván hazánkban még nem minősített fajtát bevezetni, akkor a kötelező növényeaészségügyi előírások betartásával azonnal telepíthető. A céltermelés első kedvező tapasztalatai alapján folyamatosan elterjeszthető és általánosan bevezethető a fajta. Példaként így terjedt el a gorella és pocahontas szamóca is. Űj fajták behozatala, illetve termesztésre vonása esetén a kezdeti lassú elszaporodás miatt — az esetleges gyors minősítéstől függetlenül — még évekig várha-' tó az oltványhiány, melyet elsősorban a vírusmentes alapanyag korlátozott mennyisége okoz. — A fajtakutatók szerint melyek a hazai gyümölcstermesztés gondjai? — A mi munkánk eredményességét az mutatja, hogy minél gyorsabban és minél több fajtát tudjunk a termesztők rendelkezésére bocsátani. Azonban ez a gazdaságok telepítései nélkül nem valósítható meg. Ezért gyümölcs- termesztésünk fejlődésének legfontosabb' gátja véleményem szerint a kellő jövedelmezőség hiánya, ami nem teszi lehetővé a bővített újratermeléshez szükséges fejlesztést, vagyis: új telepítések, illetve járulékos beruházások létesítését. Ebből eredően a megalapozott termelési kedv hiányzik. ^Ez ••pedig' kerékkötője a korszerű művelőclésmódok, alanyok és fajták elterjedésének. A földrajzi fekvésből és az éghajlati adottságból eredő termelési kockázat Js gátlóan hat a nyereséges termelésre. S végezetül a metszés és a szedés — a szántóföldi növénytermesztéshez képest rendkívül nagy — kézimunkaerőigénye, amely egyál talán nem, vagy csak részben és csakis nagy értékű, főként tőkés gépbeszerzést feltételezne csökkenthető —, mondotta végezetül Faluba Zoltán. Ebből a beszélgetésből is kitűnik, hogy az ágazat gondjait csak olyan átfogó intézkedésekkel lehet "megoldani, melyek egyaránt serkentik a fajtakutatást, a szaporítóanyag-előállítást, a telepítést, valamint a termelést. Czauner Péter Boldogulásuk útját maguk egyengetik Hallgattam a beszámolót a kunszentmiklósi pártbizottságnak a XI. kongresszus óta végzett munkájáról. Mint mindenki, és mindenhol, lén is váltakozó intenzitással figyeltem. Természetes, hogy egy-egy gondolatkörrel ösz- szefüggésben nem minden részlet fogja meg az embert egyforma erősséggel. S ha itt-ott — úgymond — felkapja a fejét, az nem jelenti azt, hogy csak az számára a leglényegesebb. Mert például hány fontosabbnál fontosabb megállapítás érzékeltette a szóban forgó beszámo- ban is, mondjuk, az ipar helyi fejlődését. Hogy, teszem azt, az összipari termelési évi 5—6 százalékos növekedését tervezték, ezzel szemben a teljesítés évi átlagüteme 7,6 százalékos volt. Vagy: az ipari üzemek többsége — az Akkumulátor Gyár kivételével — exportra is termel, örvendetes, hogy ennek értéke megháromszorozódott; az 1979. évi 38 millió forint érték az előző esztendeinek duplája. A sütőipar dicsérete Az is szép eredmény, hogy a három élelmiszeripari üzem — a sütőipari gyáregység, a malom- üzem, s a tejüzem — évi 6,3 százalékos termelésnövekedést ért el. Az a bizonyos fejfelkapás arra fel következett el részemről, hogy Mózes Ernő, a pártbizottság titkára mindjárt a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat kunszentmiklósi gyáregységének dicséretével kezdte. Ne értsék félre, szó sincs arról, hogy kételkedtem volna az elismerés jogosságában. A megkettőzött odafigyelés inkább abból a — hosszabb időre visszanyúló — tapasztalatból táplálkozott, hogy itt is, másutt is, meglehetősen fukarkodtak a sütőiparnak szóló méltánylásokkal, amik közmegelégedést kiváltó munkáért kijárnak. Itt meg —és most már — ezt hallja az ember, ráadásul élre kiemelve ebben az iparági kategóriában: „A Sütőipari V. mik- lósi gyáregysége jól alkalmazkodott a növekvő helyi és körzeti igényekhez. Termelését 47 százalékkal növelte — a feltételeket célszerű gépesítéssel és saját szakmunkásképzéssel biztosította — új kenyérfajták és édesipari termékek bevezetésével bővítve termékeinek választékát.” — Majd odébb: Adottságait új ipari kemencék üzembe helyezésével javította, a bolti ellátást szaküz- let létesítésével korszerűsítette.” A beszámolót követő szünetben aztán ügy éreztem, hogy „jó helyen” hegyeztem a fülem. Innen is, onnan is hallottam, ahogy odaszóltak egyik fiatalasszonynak. — Szépen kiemeltek benneteket, elvtársnö. — A sütőipar nem panaszkodhat; jó értékelést kapott. Amikor később Könnyű Vil- mosné — mert ő volt az a fiatal- asszony — szólásra emelkedett, hamarosan újabbnál-újabb tényeket hallhattak az elvtársak — Kalocsai Sütő- lés Édesipari Vállalat kunszentmiklósi gyáregységének jó munkájáról. Egészében: naponta 5 község mintegy 20 ezer lakosát látják el — 36 kereskedésen keresztül — kenyérrel, péksüteményekkel. Egyéb tartósított termékeket, tésztát, babá- piskótát az egész ország területére szállítanak. A termelési érték 1976-ban 27 millió, 1979-ben már 33 millió forint volt, azaz 22 százalékkal nagyobb. Idénre 34 millió forintra tervezték ezt — ugyanazzal a létszámmal. Az irányelvek gyakorlattá válnak A sikerés felfutás, valamint a jövőre való bátor tervezés sok összetevő együttes hatásával magyarázható, és indokolt. S végigkövethető, hogy azoknak az elveknek gyakorlattá válásáról van szó ennél az üzemnél (is), amelyeket a párt — kongresszusi irányelvei is követendő célul tűznek ki. Ne a közgazdasági fogalmakat — termelékenység, hatékonyság stb. — soroljuk itt, hanem a beszédes tényeket. Változtatták termékeik összetételét. Nődolgozóik nehéz fizikai munkáját is mérséklendő, kézi tészta, tarhonya helyett jórészt tartósított édesipari terméket álltának elő. Januárban például 220 mázsa babapiskótát készítettek. A korszerű kemencék beállításával a sütőüzemi dolgozók munkája vált könnyebbé, ugyanakkor termelékenyebbé, hiszen az 1976. évi 13 200 mázsa kenyérrel szemben tavaly már 16 290 mázsát sütöttek. Főleg a kisgyermekes anyák helyzetét könnyítették meg a lépcsőzetes munkakezdés megvalósításával. ' . Már az 1979. évi bérrendezést a differenciálás elve szerint végezték. Aki derekasabban dolgozik, jobb minőséget produkál —, többet keres. E célra vezették be a pékeknél a múlt év IV. negyedében a külön minőségi bérpótlékot. A törzsgárda kialakulását igazán nagyvonalú szabályzat segítette. s ennek értelmében szép pluszpénzek illetik havontay az embereket — törzsgárdatagságuk éveinek arányában. Aki 25 év eltöltését tudhatja magáénak nyug- tííjba vonulásakor, 10 ezer forint juttatásban részesül. Persze, náluk sem gond nélküli a fejlődés. Évről évre nő például, az amúgy is nagy mérvű —, betegnapok száma. Nem megy a sütőipari szakmunkástanuló-szerződtetés — öt év alatt csupán egy fiatalt sikerült megnyerni —, mert nem szimpatikus az éjszakai munka. Ezt -igyekeztek pótolni felnőtt szakmunkásképzéssel, aminek révén hússzal .növekedett a szakmunkások száma. Ezért támogatnak mindenkit, aki továbbtanulásra vállajkozik. Jó munkahelyi légkör Joggal jelenthette ki Könnyű Vilmosné, hogy jó a munkahelyi légkör, a 150 ember nyugodt körülmények között dolgozik, s létszámgondjuk nincs. De azt is méltán fűzte hozzá, hogy a január 1-ével életbe lépett új szabályozórendszer követelményeként — vállalatuknál is rugalmasan át kell értékelni elképzeléseket. A határozott, céltudatos elgondolásokban most sincs hiány, s amikor a minőségi követelmények középpontba állításával, mint más hasonlóan fontos feladat kiemelésével — indultak az I960, évi munkának, a kellő intézkedéseket is megtették. A pártirányítás* eddigihez hasonló érvényesülése, a kommunisták példamutatása, a szocialista brigádok igyekezete, a társadalmi szervek — szakszervezet, nóbizottság, Vöröskereszt — készsége minden bizonnyal a jövő sikereit is garantálja. Hátha még felerősödik a nemrégiben megalakult KISZ-alapszervezet tevékenysége! Tóth István Bírálni és dicsérni örömmel veszem kezembe az üzemi, a termelőszövetkezeti híradókat, újságokat. Nem irodalmi csemegét várok tőlük, azt keresem lapjaikon, hogyan dolgoznak, miként élnek, mit tesznek ott az emberek? S ha erről nem beszélnek a cikkek, csalódottan dobom szemétkosárba: ezért is kár volt pénzt kiadni, a nyomdát foglalkoztatni. Ha az üzemi lap csak arra kell, hogy fitogtassa, nekik arra is telik —, annyi is a haszna ... Ezt az újságot először láttam. Külsőre, tartalmára alig különbözik társaitól. De utolsó oldalán, a Fegyelmi határozatok című írás fölkelti figyelmemet. A termelőszövetkezet nyolc tagja szerepel benne. Olvashatja bárki, nem suttogó mendemondákból hallhatja: — hogty a süldőszállásról huzamosabb idő alatt 34 malac tűnt el, s a gondozó a rábízott állományt nem tartotta számon, — hogy az igazolatlanul hiányzót nem „mosták ki”, — hogy a munkahelyükön ré- szegeskedőket nem fejcsóválással, hanem bércsökkentéssel próbálják meggyőzni, — hogy a húsbolt részeges hentesét, aki a vásárlókkal kifogásolható módon bánt, más munkakörbe helyezték, — hogy X. Y. tsz-tag, aki munkáját pontatlanul végzi, és csak többszöri felszólításra hajlandó úgy dolgozni, ahogy az ágazatvezetője elvárná — ilyen és ilyen megrovásban részesült. Ismeretlenek számomra ezek az emberek. Vélhetném, hogy pártos a fegyelmi bizottság, „kiíratja” az újságba az egyszerű tsz- tagokat, bezzeg... De szándékuk tisztaságához nem fér kétség. A nyolc név egyike bizonyság erre. A tsz ágazatvezetője is megrovást kapott, mert az adminisztratív munkát hiányosan végezte el. Ugyanő, a lap másik helyén az ágazat eredményeiről, gondjairól számolt beHibát követett el? Igen. Megkapta a büntetést. De nem kapta föl a vizet, nem fenyegetőzött, nem höbörgött. Tovább dolgozik, jobban, mint eddig. Pontosabban. Hogy eredményesebben termeljen a rábízott ágazat. Bizonyára sokan ismerik, azt a pedagógiái kísérletet, amelyet három gyermekcsoporttal folytattak. Mindhárom csoport tagjai azonos feladatot kaptak. Csakhogy az egyik csoportra „a kutya se nézett rá”, a pedagógus nem dicsérte, nem szidta, egyáltalán észre se vette őket. A másik csoport tagjait csak bírálta, kritizálta a nevelő. A harmadik csoportban a munka szervezésében, a részfeladatok értékelésében is részt vett a tanár. Dicsérte, ha kellett, korholta a diákjait. Ez utóbbi csoport oldotta meg legeredményesebben a feladatot. Leggyengébben azok, akikkel nem törődtek. Az élet, a munkahely olyan, mint az iskola. Feladatokat kell megoldania az ágazatvezetönek, a kétkezi munkádnak egyaránt. S ha nem törődnek azzal, miként v'égzi munkáját, ugyanaz következik be, mint a kísérletben. Ám, ha hibáit felróják, de ■ugyanakkor lehetőséget adnak a javításra, a bizonyításra; figyelik, szem előtt tartják, törődnek vele — munkájában az eredmények sem maradnak el. Bírálni és dicsérni egyformán nehéz, s csak felelősséggel szabad. Iskolában, munkahelyen egyaránt. De a bírálat kényelmetlenségeinek vállalása, a gondolj nyílt feltárása a közös gazdaság vezetőinek és tagságának tiszteletére késztet. Nem lehet véletlen, hogy ez a tsz a megye egyik legkiválóbb közös gazdasága... N. M. ÜVEGCSISZOLÓ • A 28, sz. Bolyai János Ipari Szakmunkásképző Intézetben elsősorban a MOM részére- képeznek mechanikai műszerészeket,' optikai Uvegcsiszolókat, órásokat,' valamint az OFOTÉRT részére látszerész szakmunkásokat. (MTI- fotó — KS)
