Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-12 / 35. szám

1980. február 12. • PETŐFI NÉPE • 5 FIGYELEMREMÉLTÓ SZÍNHÁZI VÁLLALKOZÁS Kapuk, Thébában A mitológiában és Ördögh _ Szilveszter színművében önös céljaiért hitette el Kreon, az állam első embere Iokasztéval, a meggyil­kolt uralkodó özvegyével, hogy csak nyilvá­nos vezeklés, újabb áldozat enyhítheti szen­vedését. A kötelező hagyományra hivatkoz­va vette rá testvérét, hogy a város kapui előtt étlen-szomjan várja a tűző napon és kezével jutalmazza a Thébát dúló szfinkszct elpusztító jövevényt. Az ő céljait szolgálja; akár belepusztul bemagyarázott küldetésébe, akár megtébolyítja a bátyjától sugallt ön­vád, aki őrökkel tartatja távol a vállalkozó­kat. Manipulált helyzetet teremt: nyugodtan, problémamentesen akar uralkodni, útjában van az eddig érvényesülése eszközének te­kintett királyné. t A premieren Borbáth Ottilia játszotta az emlék-Iokasztét, Szirmai Péter (jobbról) Kreont. Laiosz: Fekete Tibor, a vak jós Lengyel János. A gyászolót vigyázó két őr, a hatalomért álcázott aljasságokra mindig kész Kreon sem paran­csolhat azonban a gyötrelmes bizonytalanságban élete sorsfor­dulóit felidéző Iokaszté érzései­nek, gondolatainak. Fivére szán­dékának megfelelően nemcsak azt ismerte föl, hogy férje vi­szonzatlan szerelme, szexuális kielégítetlensége miatt — tehát Iokaszté hibájából is — hanya­golta el uralkodói kötelességeit. Rádöbben a minden tettét „meg- ideologizáló”, állam- és népérdek­nek feltüntető Kreon kétszínű­ségére. Szemébe mondja: ő pusz- títtatta el Laiosz királyt. Értel­metlen a további önáltatás, ha- zudozás. Szembe kell nézni a valósággal. Rossz feleség nem lehet jó királynő és a közéleti bűnöktől mocskolt Kreon is hiá­ba fut az elrontott családi bol­dogság után. A nép igazságot követel: hiá­ba ölették meg a tanúkat, tün­tették el a nyomokat. Iokaszté újabb házassága újabb tragédiák forrása; halottnak hitt fiával ül nászt. Kreon újra szolgákat gyil- koltat, újra helyezkedik, új jel­szavakat hirdet, „hogy Thébában béke legyen”. Nincs feloldás, nics elévülő vétség, mindenért fizetni kell az egyénnek és a kö­zösségnek. „Emberi szenvedéstörténetei­hez” (ffóhupgájtg-i, Béla találó.-Niki- fejezésejg sía'is^ií használ fimSlt- beli példázatot Ördögh Szilvesz­ter. Látszólag sohasem távolodott el ennyire napjainktól, pedig igencsak nekünk, rólunk is szól a nóta. A mitológia kiválóan al­kalmas ugyanis fontos emberi problémák, érzésele jelképi meg­jelenítésére, szemléletes kivetíté­sére. Izgalmas, fölkavaró, haté­kony előadások jöhetnek létre, ha az időtlenből is kisugárzik az indító, a korunkhoz közvetle­nül kötődő, ránk közvetlenül ha­tó élményvilág. Minden azon múlik, hogy a befogadók számá­ra mennyire nyilvánvaló az ana­lógia, lévén a színház jelenidejű művészet. Ördögh Szilveszter drámájának és a kecskeméti előadásnak nem az a baja, hogy tulajdonképpen a színdarab kezdetére már min­den eldőlt, hiszen számos klasz­szikus értékű műről elmondjuk ezt. „A szükségszerűség leglenyű­gözőbb hatását azok a drámák idézik föl bennünk, amelyekben a helyzet minden, ahol a darab kezdetekor minden megtörtént már és a cselekvés csak a múl­tak kibonyolításából áll”, han­goztatta Lukács György. Az ilyen szerkezetű művek sikere vagy balsikere elsősorban a figurákat és a történéseket átvilágító pár­beszédek színvonalától, erejétől függ. A dialógusokban játszódik le a cselekmény, ezeknek kell hitelessé tenni a szinte elmond­hatatlan érzéseket, ösztönöket, ezekben zajlik a küzdelem, ezek­ből válik nyilvánvalóvá, hogy a létezés alapvető kérdéseiről van szó. Ördögh Szilveszter kitűnő sti­liszta, van érzéke a láttató be- széltetéshez. Ám — nyilván szín­padi gyakorlat hiányában —> közhelynek, túlzottan leegysze­rűsített felszínességnek hatnak a párbeszédekből kitetsző, vagy ke­rek perec kimondott szentenci­ák, tanulságok. Mivel ebben a formában nem eléggé meggyőző, nem eléggé hús-vér, nem eléggé Valóságos a thébai tragédia, elhalványulnak a vázolt képlet mai érvényessé­gére, időszerűségére utaló voná­sok, noha kétségtelen, hogy a műben benne van az aktualitás. Azt hiszem, hogy a fontos in­formációkat tartalmazó, a sze­replőket árnyaló, a cselekedete­ket motiváló szövegrészek kihú­zása többet ártott, mint használt. Csak egy példa: Mindjárt érthet több lenne a szüzességéhez má­niákusan ragaszkodó királynő vi­selkedése, ha tudnánk: mindössze 15 esztendős volt házasságkötése­kor. Az ilyen szigorú logikájú drámában egyetlen hiányzó lánc­szem nehezíti az azonosulást, az üzenetek megértését. Iokaszté „kettős énjének”, az emlékezőnek és a valóságosan cselekvőnek a kivetülése, fizikai megkettőzése így inkább nehe­zítette, mint segítette a lélekta­ni elmélyülést. A Kelemen Lász­ló kamaraszínpad szegényes tech­nikai adottságai — ráadásul elég­gé rosszul hasznosított adottságai — miatt sutának érződött a múltat idéző, a jelennel feleselő, a jelent magyarázó árnyjáték. Az ebben szereplők elnagyolt mozgása, jelzésszerű gesztusrend­szere sehogyan sem illet a Thé- ba kapui előtti naturálisán áb­rázolt szenvedéshez. Nem a ket­tőzést érzem indokolatlannak: megvalósításán kellene, lehetne javítani. A sajtóbemutatón Borbáth Otti­lia játszotta a vezéklésre kénysze­rülő Iokasztét, Mátray Márta je­lenítette meg a révüléseit kiigazí­tó, erősítő vagy cáfoló másik ént. Jóképességű színésznőt ismertünk meg a most ideszerződött fősze­replőben, van hangja az öröm­höz, a bánathoz, elsajátította a kifejezés sokféle módszerét. Visz- szafogottabb alakítás többet feltárt volna belső, lelki tusakodásaiból. Sokkal összetettebb figura Kreon, a jó célokért és önnön érvényesíté­séért egyaránt gátlástalan, nagy- manipulátor, mint ez Blaskó Ba­lázs alakításából sejthető. Ö lenne — a Kapuk Thébában leg­félelmetesebb, legsúlyosabb figu­rája, ha a takart farkasindulatok átsejlenének a bárányábrázaton. Nagy bábu-embert képzeltem La­iosz szerepére: Fekete Tibor kor­rektül. eleget jfce.tt megbízatásának Térrészt ász érötiéljefcébbeh 'beleját­szott az események alakulásába, mint ez Lengyel János — néha érthetetlenül suttogó — jós-kom­mentátor figurájából érződik. Kovách Ferenc m. v. kifejező teret készített a játékhoz, ügye­sen tágította a színpadot, egysze­rűségükben is erőteljesek Poós Éva jelmezei. Sándor János jó ügyet vállait Ördögh Szilveszter első színpadi művének bemutatásával, még ak­kor is, ha sokakkal, csak a tükör sejtette: nekünk, értünk írta a biztatóan, ígéretesen bemutatkozó drámaszerző. Közvetve-közvetle- nül szóltam arról, hogy — felfo­gásom szerint — miért nem nó­gatta felkavaróbb számvetésre a nézőket, a múlt „kibonyolítása” miért maradt szép szertartás.. Heltai Nándor 0 Az örök (M. Horváth József, Áron László) és Mátray Márta, a ve­zeklő Iokaszté. (Tóth Sándor felvételei) Új szakközépiskolák nyílnak Korszerűsödő oktatási, rendszerünkben ma már jelentős szerepet töltenek be a szakközépiskolák. Az általános iskolá­ból kikerülő fiatalok növekvő számban jelentkeznek szakkö­zépiskolákba. Ez érthető; hiszen azok, akik ilyen típusú kö­zépfokú oktatási intézményben végeznek, nyomban elhelyez­kedhetnek az elképzeléseiknek megfelelő munkakörökben, s a tovább tanulni szándékozóknak nem okoz nagyobb gondot, ha nem veszik fel őket főiskolára, egyetemre. A szakközépiskoláknak ország­szerte, így megyénkben is két for­mája alakult ki. Az egyikben kö­zépfokú képzési célú, a másikban szakmunkás-képesítést is nyújtó oktatás folyik. A nyolcadik Osz­tályos gyerekeknek a következő hetekben el kell dönteniük, hogy milyen középiskolában — gimná­ziumban vagy valamilyen szakkö­zépiskolában — akarnak tovább tanulni. A téma tehát a legidősze­rűbb, ezért felkerestük Krajcso- vicz Mihályt, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezető-he- lypttesét, | tájékoztatást kértünk tőle a szakközépiskolák felvételi lehetőségeiről. Az osztályvezető-helyettes el­mondta, hogy a megye hat váro­sának tizenhat szakközépiskolájá­ba jelentkezhetnek a fiatalok. Ka­locsán a középfokú képzési célú Dózsa György Szakközépiskola azokat várja, akik a mezőgazdasá­gi áruforgalmi munka iránt ér­deklődnek. Az itt végzett fiatalok minőségi ellenőri, áruszakértői, áruátadó és -átvevő, anyaggaz­dálkodó, raktáros és magtáros munkakörökben helyezkedhetnek el, egyebek között. Ugyanebben az intézményben, két osztályban, az érettségi bizonyítvány mellett szakmunkás-oklevelet is szerez­hetnek a fiatalok, állattartó tele­pi gépész, illetve szarvasmarha­tenyésztő szakmákban. Ugyan­csak Kaloosán, a Kossuth Zsu­zsanna Egészségügyi Szakközép- iskolába várják azoknak a lá­nyoknak a jelentkezését, akik az általános ápolónői, illetve az álta­lános asszisztensi munkához von­zódnak. Baján a Tóth Kálmán Vízügyi Szakközépiskola két osztályában középfokú képzés folyik, egy osz­tályban pedig érettségizett építő­gép-szerelőket képeznek. A Duna- parti város Bereczki Máté Szak- középiskolájában érettségizett kertészeti szakmunkásokat nevel­nek, a Bányai Júlia Kereskedelmi Szakközépiskolában középfokú képzésben részesülnek, s érettségi bizonyítványt szerezhetnek a fia­talok. A bajai Türr István Szakr középiskola három osztályában közgazdasági, számviteli-gazdál­kodási, pénzügyi, igazgatási- és ügyviteli, egy osztályában pedig postaforgalmi ismeretekre tehet­nek szert az ilyen szakmák iránt érdeklődők. Kiskőrösön a Petőfi Sándor Gimnázium és Szakközépiskolában a kertészet az alapszakma. Itt érettségizett szőlő- és gyümölcs- termelő szakmunkásokat képez­nek továbbra is. A kalocsaihoz hasonlóan, ugyancsak általános ápolónőket és asszisztenseket bo- csájt ki a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium és Szakközépis­kola, a II. Rákóczi Ferenc Szak- középiskolából pedig érettségizett növénytermesztő gépészek és me­zőgazdasági gépszerelők kerülnek a mezőgazdasági üzemekbe. Ugyancsak érettségit és szak­munkás-bizonyítványt szerezhet­nek esztergályos, gépszerelő és könnyűszerkezet-lakatos szak­mákban a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Szakközépiskola tanulói. Számvitelt és gazdálkodást, vala­mint igazgatásügyvitelt tanulnak és érettségi bizonyítványt szerez­hetnek a kiskun város Varga Je­nő Közgazdasági Szakközépiskolá­jába jelentkező fiatalok. Kecskeméten a középfokú kép­zést adó Bányai Júlia Gimnázium­ba és Egészségügyi. Szakközépis­kolába nyújthatják be felvételi kérelmeiket a nyolcadik osztályos lányok. Ok is általános ápolónők és asszisztensek lehetnek négy év múlva. Ugyancsak várják a jelent­kezőket Kecskemét régebbi intéz­ményei: a Berkes Ferenc kereske­delmi, valamint a közgazdasági szakközépiskola. A megyeszékhelyről eddig hiányzott az érettségizett szak­munkásokat kibocsájtó szakkö­zépiskola-típus. Ezért 1980. szep­temberében két ilyen oktatási in­tézmény kezdi meg működését egyidejűleg. A 607-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben egy osztályban autószerelő szak­munkásokat képeznek majd. Négy év múltán érettségi bizonyítványt is szerezhetnek az ifjú szakmun­kások. Az új szakközépiskolát végzett fiatalok különböző gépjár­művek, autók és motorkerékpárok motorjainak, futóműveinek szere­lésével, javításával, műszaki el­lenőrzésével foglalkozhatnak majd. A 623-as számú Ipari Szak­munkásképzőben, ugyancsak egy osztályban indul érettségit is adó szakközépiskolai szakmunkás­képzés. Itt elektroműszerészeket képeznek. A szaközépiskolák városokban működnek, így valamennyi helyen lehetőség van a felvett fiatalok kollégiumi elhelyezésére. A me­gyei művelődésügyi osztályvezető­helyettes végezetül hangsúlyozta, hogy a szakmunkásképesítést is nyújtó szakközépiskolákban a második évtől kezdve, a tanulmá­nyi eredménytől függően, ösztön­díjat is kapnak a tanulók az isko­lától, a gyakorlati oktatást segítő üzem pedig ettől függetlenül is adhat társadalmi ösztöndíjat a fiataloknak. További kedvez­mény, hogy évi tíz forint használa­ti díj ellenében az intézmények szakmai tankönyveket kölcsönöz­nek tanulóiknak. Munkaruhát is kapnak a fiatalok. Valamennyi középiskolába már­cius 20-ig várják a jelentkezése­ket. Rapí Miklós „CZUDAR VILÁG”, „EXKIZE”, „GOAL” Kutatók hasznára: sajtóbibliográfia Kecskeméti szerző könyve Nemegyszer szóba hoztuk lapunk hasábjain azt a témát, hogy mennyire előtérbe került a művelődni vágyó közönség körében múltunk, történelmünk megismerése; az arra való törekvés, hogy az elmúlt évtizedek, évszázadok eseményeit minél alaposabban és minél inkább összefüggéseiben lássuk. £ppen ezért fogadjuk fokozott érdeklődéssel azokat a kiad­ványokat, amelyek hozzásegítenek bennünket a sokszor bi­zony nagyon is bonyolult társadalmi, politikai, gazdasági ese­mények, történések jobb, tökéletesebb megértéséhez. Nem­régiben egy ilyen jellegű kiadványt volt alkalmunk tanul­mányozni. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár kiadásában látott napvilágot a Pest megye sajtóbibliográfiá­ja (1794—1975) című kötet, melynek összeállítója Békés Jó­zsef, aki jelenleg Kecskeméten él. Lehetetlen hirtelenjében még csak jelezni is azt a sokféle gaz­dagságot, szerteágazó témakört, amely a könyv lapjaink elénk tá­rul. A csaknem kétszáz esztendőt átfogó vaskos kiadvány minde­nekelőtt azokra a sajtótermékek­re, nyomdákra, szerkesztőkre igyekszik ráirányítani a figyelmet, amelyek és akik szerepet játszot­tak a valamikori Pest vármegye kulturális, szellemi életében. Az olyan sokak előtt ismert kecske­méti újságírók és kimagasló szer­kesztői egyéniségek kerülnek kö­zelebb az olvasókhoz, mint példá­ul Peterdi Andor, Hornyik János, Vadász Ferenc, Hajnal József, Eötvös Nagy Imre és Tóth László. A sort még sokáig folytathatnánk. Azok, akik néhány évtizeddel ez­előtt a tekintélyes Magyar Alföl­det, a Magyar Sakkvilágot, a Kecskeméti Lapokat és a Kecske­méti Újságot szerkesztették, mél­tán megérdemlik a figyelmet. Ugyanez vonatkozik az egyes nyomdákra is. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a két világháború között és már azt megelőzőleg is a kecskeméti nyomdák budapesti, szolnoki és többek között például monori új­ságot állítottak elő. Ugyanakkor egyik érdekessége a kötetne}?, hogy megtudjuk belőle: olykor­olykor a kecskeméti lapokat Nagy­kőrösön, Tiszakécskén, Dunave- csén nyomták. Sőt, az is előfor­dult, hogy a kecskeméti újság a távoli Balatonfüreden készült. A mai kecskeméti lokálpatriótát bizonyára nem kis büszkeséggel tölti el az a tény — amely ebből a kötetből is kiderül —, hogy nem­egyszer országos és igazán rangos­nak számító orgánum megjelené­sében működtek közre az itteni nyomdászok. Elég csak az egykori negyedévenként megjelenő és az Ortutay Gyula* szerkesztésében napvilágot látott Magyarságtudo­mány című folyóiratra gondolni. Vagy például az Esztétikai Szem­lére, mely szintén ebben a város­ban készült. A mái olvasó érthetően csak ámul, amikor ezt a különös tar­talmú bibliográfiai tanulmánykö­tetet forgatja. Hogyne, hiszen ki­derül ennek lapjairól, hogy az el­múlt évtizedben tájunkon csak­nem száz nyomda működött és összesen mintegy dupla annyi na­pi- ■ és hetilap, valamint egyéb időszaki kiadvány gazdagította a szellemi életet. Sokszor igazán ér­dekes, kuriózumszámba menő dologgal találkozunk a kötet lap­jain. íme, erre is néhány példa: A múlt század végén Czvdar Világ címmel jelent meg lap Kecskemé­ten (Csömör Dani szerkesztésé­ben), melyből mindössze egyetlen szám látott napvilágot. Ugyancsak egyszer jelenhetett meg a későbbi nagyon tekintélyes és népszerű nyomdásznak, Durst Ferencnek a kiadásában az Exkíze című kiad­vány is. Éc 'de sorolható a KAC— KSC közös kiadásában, 1912-ben rendszertelenül megjelenő Goal című újság is. Nem kevésbé érde­kes, hogy Kiskunság címmel, már jó száz esztendővel ezelőtt hetila­pot jelentettek meg Kiskunfélegy­házán. Ugyanitt, ebben az időben színházi szaklap is napvilágot lá­tott. Akkor, amikor Kecskeméten például a tánctanítók is saját új­ságot-jelentettek meg. Ha a fentiekhez hozzáadjuk, hogya kiadványt tartalmas idő­rendi, név- és földrajzi mutató te­szi szemléletesebbé, akkor méltán elmondhatjuk: ez a kötet a kuta­tóknak épp úgy hasznukra válhat, mint azoknak az olvasóknak, akik érdeklődéssel fordulnak múltunk­hoz, az egykor megtörtént ese­ményekhez. V. M. A hangszerek fejedelme 0 A moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium orgonája. Mai modern hangszereink so­rában sajátos, különleges helyet tölt be az orgona. Hangszeriro­dalma jelentős mértékben a ba­rokk nagy mestereinek alkotó zenéjéből termett (Bach, Händel), majd a romantika és a neoro- mantika kiváló zeneszerzői is kedvelték. Az orgona megszólalásának el­ső feltétele a megfelelő nyomású levegő, amelyet a fújtatóberen­dezés • szolgáltat. A rómaiak a levegőnyomás egyenletességét ví­zi sajtóval biztosították, de a bonyolult hidraulikus orgona he­lyett hamarosan megjelent a légszivattyúval és légtartállyal működő fújtatóberendezéssel el­látott orgona. Kezdetben a fúj- tatást kézzel, majd lábnyomással végezték, - ma természetesen vil­lanymotor és ventillátor látja el ezt a feladatot. A fújtatótartályból a levegő a szélládákba árad. Innen a leve­gő akkor jut el a sípokhoz, ha a billentyű lenyomásával kinyit­juk az | elzárószelepet. Egy bil­lentyű lenyomásával a levegő beárad az illető hang rekeszébe és megszólaltatja a billentyűhöz tartozó azonos hangmagasságú sí­pokat. Ezt azonban akadályozza az egyes sipsorok alatt kereszt­ben elhelyezett falemez, a csúsz­ka, amely elzárja a levegőt a sípba vezető csatornából. Csak ha ezt a lemezt is elhúzzuk az útból, vagyis a játszóasztalon kihúzzuk a regiszterkapcsolót, ak­kor tud a levegő a sípba hatolni, és akkor szólal meg az orgona, A síp hangját a benne rezgő légoszlop adja, amelyét a rezo- náló légoszlop felerősít. A síp keresztmetszete kör, ha a síp anyaga fém, a fasip viszont négyzet vagy téglalap kereszt­metszetű. A kézi billentyűzet játszóaszta­lát manuálnak hívják, a lábbal megszólaltatott regisztereket a pedálműben foglalják össze. A manuálok és a pedál regiszte­reit oda-vissza, néha még egy ok­távval el is tolva a kopulák se­gítségével lehet átkapcsolni. Az orgona építésénél művészi szempontból legfontosabb a kü­lönböző sipsoroknak, vagyis a változatoknak olyan összeállítása, amellyel a legtöbb és legorgona- szerűbb hangszint lehet létrehoz­ni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents