Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-09 / 33. szám
4 O PETŐFI NÉPE • 1980. február 9. Féligazság helyett — Tudja, mik idegesítenek bennünket, munkásokat legjobban? — emelte fel hangját beszélgető partnerem. Kis szünet után, mintha számítana a válaszra, maga adta meg a feleletet. — A féligazságok... Arról volt addig szó, hogy az új gazdasági, társadalmi helyzetelemzésekkel. szabályozókkal, intézkedésekkel kapcsolatban, egyes kérdésekről miként vélekednek, miről beszélgetnek — úgy értekezleten kívül. Tehát végeredményben közérzetük néhány árnyalatát próbáltuk — ha szabad így mondani — oldottab- ban körülnézni. A harminc év körüli fiatalember további részletezést váró kérdő tekintetemre így folytatta. — Mert ahogy esetenként meg- hányjuk-vetjük egypnás közt a sokszor emlegetett kitételeket, nemegyszer az az érzésünk, hogy féligazságokat ismételgetnek nekünk. Kértem, hogy most már kevésbé talányosán fejtse ki gondolatát azokról a bizonyos féligazságokról. Annál is inkább igényelhettem ezt, mert mint célzott rá. közösen kialakított nézetről tett említést. Apró biccent- getésekkel jelezte, mindjárt rákerül arra is a sor. de előbb még ezzel is megtoldotta. — Mert ha megelégszünk a féligazságok újra-, meg újrasoro- lásával, azokból legfeljebb félmegoldások lesznek... Jó, jó — nem idegesítem magát se tovább ezzel az általános bölcselkedéssel —, vegyük például a gyakori „verselést” a laza munkafegyelemről. Hiszi — nem hiszi, de szinte előre tudjuk: „Na fiúk, a holnaputáni értekezleten megint „kihoznak” bennünket. „Hogy tudniillik valamit tennie kell a középvezetésnek, mert legutóbb is sok volt a lötyögő, tébláboló ember a részlegünkben”. Érti? „Legutóbb is.” Kicsit kételkedve kérdeztem közbe. — Ennyire érzékennyé finomodott az ösztönük? — Ehhez az ösztönnek van legkevesebb köze —, legyintett. — Tapasztalat van . mögötte. Sajnos Mert hogy szokott történni? Egy- egy termelési tanácskozás előtt hol egyik, hol másik főnök látogat a ^űhelybe'',.Ne^ mondják, ugye, hogy csak .íróasztal mellől irányít, ezért közvetlen tapasztalatszerzésre lejön az emberek közé. Végigvonul, fitet jobbra- balra, itt-ott hosszasabban szemlélődik, aztán egyszercsak volt — nincs, eltűnik. — Ha nem időzik el, nem megy egyikükhöz se egy kis beszélgetésre, miért nem kérik meg maguk: valamit szeretnének elmondani. — Á — nem olyan egyszerű az... Ha akarom, én is végigmegyek a munkahelyemen olyan elzárkózó képpel, hogy eszébe se jut senkinek megállítani... Éppen arra való a tanácskozás, hogy ott adja elő ki-ki, amit akar. Akkor hallhatjuk mi a rólunk alkotott véleményt: „A leszabóknál legutóbb is sok volt a céltalanul császkáló, tétlenkedő, trécselő ember. Fegyelmezetlenek az elvtársak. Ez így nem mehet tovább . I.” Lehet, sőt több mint valószínű, hogy színigazat mondott a főnök. De éppen mert olyan feltűnő- volt a lógás, érdeklődhetett volna tőlünk az okokról. Mert azért annyira bízni kell bennünk, hogy készakarva nem rendezünk tüntető ténfergést. „Súlyosabb” — pedig csak könnyebb — a szó, ha értekezleti pulpitusról hangzik, el: „,Baj van a munkafegyelemmel, emberek!” — Holott azért látott unott séta- fikálást, szöszmötölést a szemle- utat járó vezető, mert hiába szerettünk volna dolgozni, nem tudtunk ... Az a dörgedelem, hogy „Tűrhetetlen és megengedhetetlen üresjáratban pusztítani az energiát azokkal a méregdrága gépekkel. Vagy egyenesen leállni velük, és felvenni a fizetést csak a jelenlétért...” — mindez .így csak féligazság. Mit tehettünk volna, mikor hasztalan rimánkodott a művezető minden órában anyagért, alkatrészért, nem kaptunk! — De hát engedjen meg, a szó- banforgó tanácskozáson senki, se kötötte be a maguk száját, hogy el ne mondják az okokat. — Ne gondolja, hogy bennünk maradt a szó. Alig vártuk, hogy az előadó túllegyen a gazdaság- politikai helyzetismertetésen, az eredmények visszafogott elismerésén, az ellenőrzés szigorításának követelésén, s a „konkrét” oslorozáson, hogy ..baj van a munkafegyelemmel.> mert...” — S pont az előadónak az a mozgósítómondata jött nekünk kapóra, amikor hangsúlyozta: „Vállalatunk vezetése többet kér és vár az elvtársaktól...” — Vesztére, jelentőségteljes hallgatással hordozta körül komoly pillantását, s így valósággal mellbevágóén hatott égy hangos közbeszólás: — „De mi is!” Az elvtárs félreértette a fokozódó kuncogással kísért, váratlan reagálást,- mert a bérviszonyok „behatároltságáról” kezdett hirtelen fejtegetést. Végül is helyretettük a kérdést. Sorra felálltunk, és előtártuk, mi jól értettük. mire célzott szaktársunk azzal. hogy „ ... mi is”. Azaz — mint ahogy féligazság a munkások meglazult; munkafegyelmét okolni a milliós berendezések kihasználatlanságáért, — az is csak félmegoldás, ha tőlünk kérnek többet vezetőink, részükről meg elmarad a „több”. A művezetőnk elővette feljegyzéseit, s feh'éren-feketén kimutatta, hogy azon a bizonyos „szemlenapon” azért állt a műhely, mert a jó előre bejelentett igénylés ellenére sem kaptunk anyagot. „Pedig akiknek ez a dolguk, szintén ezért kapnak fizetést” — jegyezte meg, mire rögtön találva érezte magát a felelős. Csak úgy zúdította a magyarázatot, hogy „mert a külföldi vállalat nem szállított időre”, ennélfogva „a hazai kooperá- ÄjMM a feldolgozássá! fsaisSüJätßy tovább. A művezető csak bólogatott?, feltartott kezében, .lobogtatta céduláit. S mikor megint szóhoz jutott, tényekkel, számokkal bizonyította, hogy akkor nem ez volt az akadály, mert a kérdéses anyagból bőségesen álltak tételek a gyár udvarán, csak a csarnokba szállításról nem gondoskodott senki... Nos — ezek azok a kényelmes féligazságok. — Amiket sokszor úgy hajtogatnak itt is, ott is, hogy a bajok eredetének alaposabb kielemzéséig nem, mennek el. Ezért érezzük sokszor úgy, hogy közhelyekké szürkültek az ilyen megállapítások — „intézkedni kell a munkafegyelem megszigorításáért”. A tengés-lengés, tessék- lássék munka „objektív” okait kikutatva aztán kiderül, hogy azok mögött más felelősök — például rossz szervezők, gyenge irányítók — „szubjektív” hibái állnak. Amíg a fél igazságok tehát egésszé nem teljesednek, addig a hibák kijavítása is csak amolyan félmegoldás értékű. Ha ugyan megoldás, amikor elégedetten megállunk „két” féligazság kimondásánál, hogy például: „A hibák oka a munkások fegyelmezetlensége”, illetve „Emelni kell a gazdasági vezetők irányító munkájának színvonalát.” Megoldásához, igazi előrelépéshez az igazság együttes érvényesítése vezet. Tóth István KORSZERŰ TERMÉKEK Korszerű elő- gyártmá- nyok, illetve szerszám- elemek termelésének növelését biztosítja a DANUVIA 1. sz. gyárának precíziós öntésfejlesztési programja. A szocialista üzemrész a - kongresszusi munkaverseny felajánlásában a tervezetthez képest több, korszerűbb előgyárt- mányt készít. (MTI-fotó — Pintér Márta felvétele — KS) Sikeres év után a kiskunhalasi • Nagyobb javításra váró személy- gépkocsik, az AFIT udvarán. Mészáros József autószerelő a gyújtást ellenőrzi egy új, ELKON k mm WtAwníilrA 1 MAItCdVAMakAl /MnU nr,! I.' f aIitAÍ aI AI V AFITszervizben Még ilyenkor, télen is igen nagy a forgalom a halasi AFIT-nál. Az ügyfélfogadó iroda bejáratánál szinte egymásnak adják a kilincset az érkező és távozó gépkocsi-tulajdonosok. — Az elmúlt évben több mint húszezer javítást végeztünk — mondja Botos László, a szerviz vezetője. — Szerelőink két műszakban, a karosszérialakatos és autófényező részlegeink nyújtott műszakban dolgoznak. Üzemünk hetvenkét dolgozóval áll az ügyfelek rendelkezésére, s ezenkívül harmincnyolc ipari tanulót foglalkoz- - tatunk. Sikeresnek mondható év áll mögöttünk. Húszmillió forintos árbevételi tervünket december végéig 114 százalékra teljesítettük. Ez jórészt annak köszönhető, hogy sokat javult a munkaintenzitás, csökkent a javítások átfutási ideje, s emellett arra törekedtünk, hogy minőségileg is elégedettek legyenek a munkánkkal ügyfeleink. — Adódtak-e különösebb nehézségek, fennakadások az elmúlt év folyamán? — Nem sokszor, de még előfordultak anyagellátási problémák. Szervizünk alkatrészigényeit többnyire az AFIT Tröszt központi raktára elégíti ki. Időnként azonban a teherkocsik javításánál, felújításánál a szükséges alkatrészeket más vállalatoktól kellett beszereznünk, nem kis nehézségek árán. Megtörtént például, hogy az AUTÓKER egy év elteltével sem tett eleget megrendeléseinknek. Anyaghiány esetén azonban nyolc napon belül értesítjük ügyfelünket az előzetesen meghatározott, javítási határidő módosításáról, s a hiányzó alkatrészt igyekszünk más forrásból beszerezni. Talán ennek az eljárásnak is tudható, hogy egyetlen komolyabb reklamáció sem érkezett munkánkra az elmúlt évben. A vásárlók könyvét nézegetve, valóban nem találok reklamáló bejegyzést. Megelégedését viszont több ügyfél is nyugtázta, s egy köszönő levélben a MÁV Debreceni Igazgatósága ugyancsak a szerviz lelkiismeretes, gyors munkáját dicséri. — A javításokkal kapcsolatban, milyen elképzeléseik vannak erre az évre? — Arra törekszünk a jövőben — mondja a szerviz vezetője —, hogy a gépjárművek meghibásodott alkatrészeit, a lehetőségek szerint, inkább javítsuk és ne cseréljük. Természetesen a tulajdonosok igényeit mindenképpen szem előtt tartjuk. De ily módon az érdekeiket is, hiszen mentesülnek ügyfeleink a drága anyagköltségektől. S ha becsületes, jó munkát végzünk, a kijavított alkatrészek nem sokban különböznek minőségileg az újaktól. Emellett jelentős anyagmegtakarítás érhető el így, tehát népgazdaságilag is említésre méltó ez a törekvés. — Korszerűsítik-e szervizüket az idén? — Űj diagnosztikai műszerek üzembe helyezését kezdtük meg az elmúlt évben a kalocsai' vállalati központ szervezési és anyagi segítségével. Mintegy 800 ezer forint értékű gépi beruházásról van szó, s még a napokban befejezzük az üzembe állítási munkákat. Jelenleg a futóműbeállító kocsiállás kialakítása folyik, ami e magas színvonalú diagnisztikai sor utolsó egysége. A pontosabb, jobb munkát segítik ezek a műszerek. Lehetővé teszik, hogy a minőségi követelményeknek maximálisan eleget tudjunk tenni, ugyanis a zajszintméréstől a komplex motortesztig, mindent el lehet végezni segítségükkel. — Milyen határidővel vállalják jelenleg a javításokat? — A garanciális, illetve a kisebb, kevésbé anyagigényes munkákat azonnal, de legkésőbb egy-két napon belül elvégezzük. A teljes felújításokat, s a nagyobb javításokat negyven napon belül vállaljuk. Űj szolgáltatásként szervizünk is bevezette az elmúlt év során a zárt technológiás műszaki vizsgáztatást, illetve a gépjárművek vizsgára való felkészítését. Saját vizsgabiztosunk van, ily módon a gépkocsikat három-nyolc napon belül, megfelelő műszaki állapotban, levizsgáztatva vehetik át szervizünkben tulajdonosaik. Koloh Elek &I'j*»Jsa$ ,oni»I füriüJ , ***** dtfwiiiqßsssiV' :So.tíí .iíafrgüVuSií BONTOTT CSIRKE ümdíidX fö5,2i ionösíl :SS.*1 HERNÁDRÓL \ SÍ fc . • A hernádi Március 15. Mgtsz baromfifeldolgozó üzemében évente mintegy tizennégyezer tonna élő baromfit dolgoznak fel. A szárnyasokat társgazdaságoktól, háztáji gazdaságoktól vásárolják és egyhar- madát pedig saját baromfitelepeiken nevelik. Pest megye öt járását, Budapesten Józsefvárost, és teljes Nógrád megyét innen látják el baromfihússal. Szállítanak még üzemi konyháknak, óvodáknak, ösz- szesen több mint ezerkétszáz vevőnek. (MTI-fotó — király Krisztina felvétele — KS) Terhek a magasban Az áruszállítás mennyisége az egész világon gyorsan nő, ezért egyre több a rakodási munka. Mind ennek, mind az ipari és egyéb létesítmények gépesített szerelésének legfontosabb segítő- eszköze a daru. Vannak munka- területek, amelyek nem is tudnának meglenni a daruk segítsége nélkül. A hatalmas tartályhajókat például képtelenség lenne az óriás méretű daruk nélkül megépíteni. A vízépítési munkák, a kikötői manipulációk sem nélkülözhetik a jókora toronydarukat, illetve a portáldarukat és úszódarukat. A vízen mozgó darukat sokat csodálhattuk a második \világhá- borúban összerombolt hídjaink újjáépítésekor. A technika az elmúlt évtizedek alatt sokat fejlődött és a mi akkor 100 tonnás „óriásainkat” túlszárnyalták a kecses kialakítású, zárt lemez- borítású úszódaruk, amelyek akár 200 tonnányi -'terhet is emelhetnek. Ilyen terheléssel a gém oldalirányban 15—20 méterre nyúlhat ki, ha pedig 40 méter távolságban kell dolgoznia, még akkor is elbír csaknem 100 tonnát. De — kivételesen — készülnek ennél nagyobb, 350—400 tonnás típusok is; Kevesen tudják, hogy Magyar- országon van a világ legnagyobb úszódarugyára. Az egész világpiacon ném adnak el annyi úszódarut, mint amennyit mi gyártunk egy, év alatt. Legnagyobb megrendelőnk a Szovjetunió, amely egyébként maga is gyárt úszódarukat, ha nem is sokat és nem is olyan nagy teljesítményűeket, mint a Magyar Hajó- és Darugyár. Ffitjük az utcát Hogy miért? Erre több, különböző megokolást tartalmazó válasz adható. Közülük én ismét a nincs körül meditálok. A bizonyos hiánycikk-nézőpontból. Ám itt is tényszerűségre törekszem, mint tettem legutóbb — olaj'kályha-betét | ügyben. Mert ez az utcafűtés- téma is ahhoz hasonló. No, persze általánosan elítéljük a címben- kifejezett pazarlást. Sőt — meg is . akarjuk szüntetni. Hiszen az ' eljárás igen egyszerű. Szép „újmagyar” panelszóval: — légszigetelni kell a lakást. Na és mi a probléma? — kérdezhetik sokan, s hozzátehetik: hiszen ezt meg lehet oldani házilag is. Tudom. Ezt is, meg azt is, hogy sokadmagammal nem a sültgalambot vártuk eddig se. Szivacsoltunk, plédeztünk, takartunk. Nem is kellett azonban hozzá igazi nagy hideg, hogy kitapasztaljuk: ez mégsem a7, igazi. Sem hatásfokában, sem esztétikai megjelenésében. Viszont. Világtájtól függetlenül több országban kitalálták a modern ember lakáskultúrájá- í hoz legillőbb megoldást. Méterben vásárolható a hasznos tulajdonságú és szép küllemű műanyagból készült légszigetelő szalag. Kapható a rögzítéséhez szükséges fémszalag és csavar is. Ez a szalag ablak és ajtó légszigetelésére egyaránt alkalmas. Ha az állampolgár úgy dönt, hogy márpedig ő takarékoskodni fog, leméri „nyílászáró szerkezeteinek” szélét-hosszát, s már szalad is .a boltba, megveszi a kellő hosz- szúságú szalagot. Hazaviszi, méretre vágja, illeszti, csavarozza, s boldogan tartja orrát az eltüntetett réshez: azon biz’ nem sompolyog be a kinti hideg, s értelemszerűen a benti meleg se megy ki. Mi is szeretnénk külszom- szédainkat utánozni ebben, van hozzá csavarhúzónk, ollónk, sőt, még fémvágáshoz szükséges fűrészünk is. Csupán légszigetelő szalagot nem kapunk az üzletben. Hiányának következményeit nemhogy forintban, még dollárban, rubelban se merném kiszámítani. Nem bosszantana annyira a I dolog, ha a tévé meg a lapok nem informáltak volna iksszer, hogy ennyi meg annyi hivatásos szakemberünk jár külföldön. Szomszédainknál, s távolabb is. Többek közt az is hivatalos megbízatásaik közé tartozik, hogy lássanak, tanuljanak. Gondolom, e kiküldöttek egyike-másika azokban az országokban is megfordult, amelyekben én turistaként jártam, és néztem meg ezt is, azt is. Ennek során találkoztam a légszigetelés korszerű megoldásával is. Csakhogy. Csakhogy — nekem fizetnem kellett azért, hogy láthassak. Őket viszont azért fizetik, hogy lássanak. Áz itthoni boltokban tapasztaltak — a sok „nincs”, „nincs” válasz— alapján elbizonytalanodtam: vajon ők is látták, vagy nem látták, amit én? Netán mint szakembereket — ipari kémkedést megelőzendő — ablak közelébe se engedték őket? De hát ajtón keresztül csak volt alkalmuk közlekedni! Magyarázkodó válasz helyett inkább azt várom, hogy legyen minálunk is olyan jó légszigetelő szalag, amellyel én is több évre szólóan kiküszöbölhetném áz utca, udvar fűtését, lakásom melegének rovására ... Ázt nem akarom külön hangsúlyozni, hogy maszekzsebem fájó megkönnyítése árán, hiszen az oly sok tekintetben jótékony „állambácsi” bukszája nem kevésbé meg- j sínyli túlságosan szellőző középületein keresztül — a szigetelőszalag-hiányt. . T. I.
