Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-09 / 33. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1980. február 9. események sorokban MADRID _______________' Alig több, mint egy héttel a múlt hét csütörtökön teljes sikerrel járt vasutassztrájk után, pénteken reggel újabb 24 órás sztrájkot kezdtek a spanyol vasutasok annak érdekében, hogy a vasutak igazgatósága az új kollektív szerződés megkötésénél figyelembe vegye követeléseiket. Egyúttal bejelentették, hogy február 20—21 és 22-én újból sztrájkba lépnek, ha addigra nem vezetnek eredményre a tárgyalások. Az első jelentések szerint a pénteki sztrájk is teljesen megbénította a vasúti közlekedést Spanyolországban. CASELLE____________________ Az olaszországi Casselleben pénteken lábonlőtték a városi tanács egyik kommunista tagját. Roberto Garronet akkor érte a támadás, amikor reggel munkába indult. A merénylő egy fiatalember volt, eddig egyetlen terrorszervezet sem vállalta magára az akciót. (AFP) LISSZABON__________________ Costa Gomes volt portugál elnök elítélte a NATO döntését új amerikai atomfegyverek nyugateurópai elhelyezéséről. A Diario de Lisboa című újságban megjelent cikkében hangsúlyozta, hogy a határozat a fegyverkezési verseny újabb fordulójához vezethet. (TASZSZ) ____________________ W ASHINGTON______ A The New York Times értesülése szerint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Olaszország, Japán és a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterei február 25- én Bonnban találkoznak, hogy egyeztessék országuk Iránnal és az afganisztáni eseményekkel kap-i csolatos politikáját. Az amerikai lap értesülését washingtoni kormánykörökből szerezte. Korábbi értesülések úgy szóltak, hogy Kanada és Japán nem vesz részt a találkozón. (DPA) ____________ WASHINGTON _______________ A z Egyesült Államok két főre csökkentette líbiai nagykövetségének személyzetét. A hivatalos indoklás' szerint a döntést az tette szükségessé, hogy nem lehet biztosítani a nagykövetség megfelelő védelmét. Mint emlékezetes, december. 4-én Tripoliban az Egyesült Államok ellen tüntető' töftífeg felgyújtotta az amerikai' képviselet épületét. (AFP, AP, REUTER) Az „iszlám diákok” nem számíthatnak Khomeini támogatására? TEHERAN, WASHINGTON A jelek szerint egyi*e nagyobb hatalom összpontosul Abol Hasz- szán Baniszadr kezében. Csütörtök este Teheránban bejelentették, hogy az ország hatalmas többséggel megválasztott első elnöke— immár Khomeini ajatol- lah jóváhagyásával — az iszlám forradalmi tanács vezetője lett, egyidejűleg pedig a. tanáccsal párhuzamosan működő, végrehajtói jogkörrel rendelkező kormány élére is ő került. Ily módon — mint azt a tanács szóvivője, Hasszán Habibi közölte — Baniszadrnak lehetősége van arra, hogy ha szükségesnek ítéli, változásokat hajtson végre a kabinetben. Baniszadr kinevezését röviddel azután jelentették be. hogy az ország elnöke újabb, rendkívül éles hangú támadást intézett a túszokat fogva tartó és a politikusokat támadó „iszlám diákok” ellen, a forradalmi tanácsnak pedig a diákokkal szembeni, korábbi „tehetetlenségét" vetette szemére. Mindez azonban mit sem változtat a nagykövetség megszállóinak magatartásán. Szóvivőjük csütörtökön ismét leszögezte: csak akkor hajlandók szabadon bocsátani a túszokat, ha a megbuktatott sahot Teheránban látják viszont. Pedig — megfigyelők szerint — ' bizonyos jelek arra vallanak, hogy a diákok nem számíthatnak többé az általuk egyetlen tekintélynek elismert Khomeini ajatollah teljes támogatására. Ilyen jelként ítélhetők, hogy Baniszadr Khomeini jóváhagyásával emelkedik a hatalmi ranglétrán, és hogy a diákok „vereséget” szenvedtek a Mina- csi'-ügyben. Mint emlékezetes, a tájékoztatási minisztert az általuk felhozott vádak alapján letartóztatták, a forradalmi tanács rendeletére azonban később szabadon bocsátották. Az „iszlám diákok” hajthatat- lansága ellenére Waldheim ENSZ-főtitkár csütörtökön este New Yorkban derűlátóan nyilatkozott a túszok sorsát illetően. Derűlátását Baniszadr „kemény” kiállására és a saját maga által kidolgozott „kompromisszumos” tervre alapozza. (AP, AFP, Reuter) Jelentős fejlődés a két kongresszus között A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának jelentése VARSÓ Varsóban nyilvánosságra hozták a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának jelentését a párt VII. és VIII. kongresszusa közötti időszakról. A dokumentum megállapítja, hogy a LEMP VII. kongresszusa az előző kongresszus stratégiáját követve megteremtette az alapb- kat a lakosság életszínvonala növeléséhez, határozatainak végrehajtása nyomán, a lényegesen rosz- szabb külső körülmények ellenére is, tovább fejlődött a népgazdaság, erősödött Lengyelország helyzete és nemzetközi tekintélye. 1976-tól 1979 végéig 300 ezer új munkahely létesült, a nemzeti jövedelem a múlt évben már csaknem 2000 milliárd zlotyt tett ki, és bár nem sikerült valamennyi kitűzött célt elérni, csökkent a beruházások és nőtt a fogyasztási alap részesedése. Emelkedett az életszínvonal, javultak az életkörülmények. A szociálpolitika terén történelmi jelentőségű volt a döntés az egyéni gazdák és családtagjaik nyugdíjrend/. szerének bevezetéséről ez év elejétől 2000 zlotyra emelték a bérek legalsó határát. A két kongresszus közötti időszakban a párt politikájának fő célja a gazdaság területén a társadalmi feladatok megoldása és a gazdálkodás hatékonyságának növelése volt. Az ipar termelése mintegy 30 százalékkal nőtt, az áramtermelés 20 százalékkal, a könnyűipar termelése pedig 34 százalékkal emelkedett. Az időszak egyik jellegzetessége, hogy csökkent a beruházások^ nak a nemzeti jövedelemből való részesedése. Jelentősen fejlődött a szállítás, a bányászat, a tengergazdaság. Nőtt a külkereskedelem szerepe, elmélyült a testvéri szocialista országokkal, különösen a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés. Ugyanakkor Nyugaton megnehezedtek a lengyel exportlehetőségek. A két kongresszus közötti időszakban a mezőgazdaság termelése 6, árutermelése 10 százalékkal emelkedett, vagyis a tervezettnél kisebb mértékben. A VII: kongresszus határozatai aláhúzták a gazdálkodás hatékonysága javításának, a termelés anyag- és energiaigénye csökkentésének, gépek és berendezések jobb hasznosításának fontosságát. Az ezek érdekében tett lépések hoztak eredményeket, de az előrehaladás nem felel meg még sem a szükségletnek, sem a lehetőségeknek. A dokumentum kiemeli, hogy nagy figyelmet szenteltek a gazdaságirányítás tökéletesítésének, de az eredmények még nem elégségesek. Mint a jelentés kiemeli, a LEMP következetesen fejlesztette ideológiai és nevelőmunkáját, tovább szilárdította vezető szerepét. A párt nemzetközi tevékenységének alapja — hangsúlyozza a dokumentum — a Szovjetunióval való szövetség és törhetetlen barátság, és legfontosabb célja a szocialista tábor országaival karöltve a politikai enyhülés elmélyítése és visszafordíthatatlanná tétele, kiegészítése a katonai enyhüléssel. Az imperialista körök politikájához mind fokozottabban szekun- dálnak a kínai vezetők. „A LEMP• fellép a jelenlegi kínai vezetők kalandorpolitikája ellen, amely a népek békéjét és biztonságát, és a lengyel nép létérdekeit is fenyegeti.” (MTI) A világ sportolói szembeszegülnek Washington olimpiai bojkottjavaslatával Világméretűvé vált a szembenállás az amerikaiak által meghirdetett olimpiai bojkottal. Néhány újabb vélemény ezzel kapcsolatban: Janusz Peciak lengyel öttusa olimpiai bajnok: — „Moszkvában a montreali aranyérmemet kell megvédenem, s én négy éve készülök erre. Rendületlenül, annak sSUgUgKß# i bog®s számtalan, nsérülés- í e)i -kellett, .közben^ megbirkóznom. Meg akarom védeni elsőségemet, el sem tudom képzelni, hogy ezt valaki megakadályozhatná. Őszintén sajnálom egyébként az amerikai öttusázókat, hiszen Niemann, Burley és a többiek a legjobb barátaim, decemberben együtt voltunk San Antonióban és láttam, hogy ők is milyen nagy erőfeszítéssel készülnek az újabb bizonyítási lehetőségré. Mario Vazquez Rana, a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szövetségének mexikói elnöke: — „Csak egy harmadik világháború tudná megakadályozni a moszkvai olimpiai játékokat” — mondotta, miután megbeszéléseket folytatott Lake Placidben Lord Killaninnal, a NOB elnökével. „Moszkva ma azt jelepti a sportvilágnak, mint a Vatikán a katolt$23®ö5n®k — ®3Le1í h$$zá kalonös^:hasanlaöat' élvata .mexikói elnök, s' hangsúlyozta: hem valósulhat: meg az amerikaiak bajkottja, hiszen ismereteink szerint a mai napig egyetlen nemzeti olimpiai bizottság elnöke sem állt ki mellette...” * Jesse Owens, az 1936-os olimpiai játékok négyszeres aranyérmes sprintere: „A világ eseményei. a politika nem okozhatják az olimpiai mozgalom megsemmisülését. Lehetetlen, hogy a moszk- vaUjátékokra készülő sportolók négyéves erőfeszítése kárba vesz- szen azzal, hogy nem utazhatnak erre a sportrandevúra.” * Az AFP brazíliai jelentése szerint közzé tették a fővárosban azt a közleményt, miszerint Brazília részt vesz a moszk^ü^XXiilj nyári játékokon. Az információ Joao. Havelangetól, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnökétől származik, miután előzőleg hosszasan tárgyalt a brazil államelnökkel, Joao Baptista Figueiredóval. * A francia nemzeti sportintézeten belül jeles sportolókból bojkottellenes bizottság alakút, a neves atlétánő, Véronique Pellier vezetésével. (MTI) WAW.V.V.V Palotaforradalom Mauritániában Hosszú ideig viszonylag ritka rekorddal büszkélkedhetett Mauritánia: 18 éven át el tudta kerülni az erőszakos belpolitikai fordulatokat, az afrikai kontinensen is oly gyakori púccsszerű hatalomváltásokat. Kiegyensúlyozottnak tűnő polgári kormányzás, nyugat- (főleg francia) barátság, viszonylag mérsékelt külpolitika jellemezte ezt a hatalmas (több mint egymillió négyzetkilométer területű) nyugatafrikai államot. Másfél esztendeje azonban felborult ez az egyensúly: a hadsereg vette kezébe az irányítást Nouakchottban. Azóta Mauritánia is a gyorsabb változások időszakába lépett. Ennek fő oka a nyugat-szaharai háború, amely élénk mozgásba hozta a mauritániai politikai erőket. Amikor Spanyolország 1976-ban lemondott gyarmatáról, a Nyugat- Szaharának nevezett, gyér lakosságú, de foszfátban páratlanul gazdag sivatagi országról, az értékes területet „átjátszotta” Marokkónak és Mauritániának. o Ám Mauritánia Daddah polgári elnök vezetésével tulajdonképpen nem volt komoly versenytársa az erősebb és a nyugat-szaharai területet mindenáron bekebelezni akaró marokkói királyságnak. A neki juttatott déli harmad korántsem olyan értékes, mint a Rabat által a spanyol kivonulás után sietve megszállt északi részek. Emellett Hasszán marokkói király már jó ideje kiterjesztette befolyását Mauritániára. A politikai-gazdasági függés, valamint az odaküldött katonaság nem adott más lehetőséget a lavírozó Daddahnak, mint engedelmeskedni a rabati óhajnak. Ez azonban háborút jelentett a nyugát-szaharai felszabadító mozgalommal, a gyorsan erősödő és nemzetközileg is tekintélyt kivívó Polisarióval. Ez a háború pedig tovább élezte a belső feszültségeket az országban: napi egymillió dollárt emésztettek fel a sivatagi harcok, amelyek következtében Mauritánia lassacskán vészes gazdasági helyzetbe került. o A vihar kirobbanását kívánták megakadályozni 1978 nyarán a katonák, Salek ezredes vezetésével. Elsősorban a szaharai háború befejezését szerették volna elérni. Elismerték a Pplisariót, s tűzszünetet kötöttek vele. Salek azonban ennél tovább nem tudott lépni. A gazdasági bajok és a törzsi feszültség növekedése idővel a nyugat- szaharai rendezés megtorpanásával párosult. A hadsereg vezetői köréből hamarosan színre lépett egy újabb csoport, amely tovább kívánt lépni az éppen hatalmon levőknél. Salek ezredest végül is tavaly áprilisban szorította háttérbe a törzsi problémákat rugalmasabban és sikeresebben kezelő Bousseif ezredes, aki egyidejűleg gyors diplomáciai offenzívát indított a nyugat-szaharai kérdésben. Elismerte, hogy az egykori gyarmat népének jóga van az önrendelkezéshez, s megkezdte a tárgyalásokat a Polisarióval. Az agilis vezető azonban két hónap múltán repülősze'rencsétlenség áldozata lett, s kétségessé vált, hogy az . utódok merre tartanak majd. Ám az új miniszterelnök, Haidala ezredes követte elődjét. Először eltávolította a már csak protokolláris hatáskörrel rendelkező Salek államfőt, s helyére Louly alezredest’ ültette, majd minden erőfeszítését a nyugat-szaharai rendezésre összpontosította. A régi és bénító marokkói gyámkodást felszámolva szerződést kötött a Polisarióval, kiüríttette Nyugat- Szahara déli részét és közeledni kezdett a korábban fő ellenségnek számító Algériához. o Ez az új és radikális vonal azonban veszélyes helyzetbe hozta az országot. Marokkó ellenségessé vált, s árulással vádolva Mauritániát, megszállta Nyugat-Szahara délvidékét is. Ugyanakkor nem volt hajlandó máig sem kivonni katonáit Mauritániából, noha a Haidala-kormány felmondta az erről régen kötött megállapodást. A komoly marokkói politikai, gazdasági és katonai nyomás végül dilemma elé állította a nouakehotti vezetést: kiegyezni az erős és agresszív egykori szövetségessel, vagy tovább lépni a megkezdett úton. Alighanem heves belső viták nyomán győzedelmeskedett az utóbbi, a kormányfő vonala: Haidala január elején eltávolította Loulyt, s a kezébe vette az összes hatalmat. Az indoklás tömör volt: „Meg. kell szabadulni azoktól, akik nem járulnak hozzá a nemzeti újjáépítés erőfeszítéseihez.” Ez pedig egyúttal arra is utal, hogy Mauritánia felszámolva az áldatlan és értelmetlen háborút, most a belső problémákra összpontosít. S ahogy a külpolitikában sutba dobták a régi értékeket, elképzelhető, hogy a mostani palotaforradalom nyomán némi eltolódás következik be a Franciaországra és Marokkóra orientált gazdaságpolitikában is. A. K. Egyetértés Belgrádban Közlemény a jugoszláv—francia tárgyalásokról „Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter belgrádi látogatása lehetővé tette, hogy a két fél kifejezésre juttassa készségét a hagyományos barátságon, mély kölcsönös megbecsülésen és a nemzetközi viszonyokat szabályozó elvek egyöntetű értelmezésén nyugvó államközi kapcsolatainak további fejlesztésére” — hangoztatja a francia diplomácia vezetőjének jugoszláviai hivatalos tárgyalásairól kiadott közös közlemény. „Joszip Vrhovec és Francois- Poricet külügyminiszter átfogó véleménycserét folytatott a legfontosabb nemzetközi kérdésekről és megállapította, hogy nézeteik az érintett kérdések többségében messzemenően azonosak” — állapítja meg a dokumentum. A jugoszláv és a francia külügyminiszter nézete szerint „a legutóbbi afganisztáni események kárt okoztak az enyhülési politikának, és ezért megoldásuknál csakúgy, mint a többi válság esetében is érvényesíteni kell az ENSZ megfelelő határozatait és alapelveit”. A felek hangoztatták, hogy Jugoszláviának és Franciaországnak állást kell foglalnia az enyhülés mellett és egyetértettek abban, hogy e célból átfogó konzultációkat folytatnak. Jugoszlávia és Franciaország nagy jelentőséget tulajdonít a helsinki csúcstalálkozó záróokmánya elvei és ajánlásai valóra váltásának, az európai biztonság és együttműködés folyamata folytatásának. A közös közlemény végezetül utal arra, hogy a két országot nyugtalanítja a nemzetközi gazdasági helyzet romlása. (MTI) 0 Veszelin Gyuranovics jugoszláv kormányfő és Jean-Francois Poncct francia külügyminiszter. NAPI KOMMENTÁR Kérészéletű bizalom Bármely elődje megirigyelhette Francesco Cossiga, olasz kormányfőt: emberemlékezet óta new •kapott kabinet Rómában ilyen ~ támogatást. Február 2-án, amikor a miniszterelnök a radikálisok obst- ruikciós, fondorlatos időhúzása miatt bizalmi szavazást kért, 522 igennel szemben mindössze 50 nemet és nyolc tartózkodást számoltak össze a Montecitorio palota üléstermében. Persze, a kérészéletű bizalom csupán a terrorizmus elleni törvényjavaslat vitájában jutott kifejezésre. Az alkalom szülte, a radikálisok által benyújtott 7500 módosítványi indítvány váltotta ki, jelentősége éppen ezért korlátozott. Némely tanulságot azért nem árt levonni belőle.. Mindenekelőtt azt, hogy a nemzeti egység, a demokratikus pártok közös föllépése nagy ügyekben, súlyos alternatívák esetében példásan megvalósul. Többé-kevésbé az is világossá vált, kik próbálnak a terrorizmusra magyarázatot találni, sőt, kiknek jelent súlyos csapást, ha a szélsőségesekkel szemben keményebben járnak el. A radikális párt sok neves értelmiségit — köztük például SciaS- ciát, a neves szicíliai írót — megtévesztett. Álbaloldalisága, szalon- forradalmisága és demagógiája mögött — egyre nyilvánvalóbb — a szélsőjobboldal lapul. Talán éppen azok használják védőpajzsul, akik új meg új rohamra vezénylik a „vörös brigádokat”, az első vonal terroristáit, s a többi, gyanús elnevezésű szervezet bérgyilkosait. Éppen most egy hete szavazott a parlament bizalmat a kormánynak, s egyúttal elfogadta a terrorizmus elleni törvénytervezetet. Azóta, ha egyáltalán lehetséges, még magasabbra csapott az erőszakhullám Itáliában.! Aggasztó az elmúlt 168 óra mérlege. Olaszország nagyvárosaiban, két rendőr, a carabinierik két magas rangú tisztje, két üzemi főtisztviselő, két túsz és két terrorista vesztette életét erőszakos cselekmények következtében. Ogy tűnik, az Első Vonal elnevezésű szervezet valóságos városi gerillaháborút vív, s a hatóságok — legalábbis eddig — tehetetlenek a vakmerő kommandókkal szemben. Ügy tűnik, a terrorizmus elleni törvény, a szigorúbb büntetés kilátásba helyezése sem tartja vissza a szélsőséges elemeket. A kereszténydemokraták jövő pénteken kezdődő kongresszusán alkalmasint ezt a témát is megvitatják majd, mert legalább olyan horderejű kérdés, mint a leendő kormányzati formula. Pontosabban a kettő szorosan összefügg. Ha ugyanis létrejönne Olaszországban a szocialisták, sőt egyes kereszténydemokraták és az OKP által szorgalmazott nemzeti egységkormány — természetesen a kommunisták. részvételével —, akkor a múlt szombaton tapasztalt szilárd bizalomnak állandó letéteményese lenne a kabinet. Nélküle viszont az átmeneti és a szükségkormányok akrobatamutatványa tartósul. Elsöprő fölény helyett a néhány vokson alapuló többség szűk mesgyéjén viszont változatlanul utat törnek a terroristák, akik ma a gazdasági problémákon kívül Itália legfőbb gondját jelentik. Gy. D. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT * Végső búcsú Gyáros Lászlótól Családtagjai, egykori munkatársai, elvtársai, a magyar politikai és kulturális élet képviselői kísérték utolsó útjára pénteken Gyáros László nyugalmazott nagykövetet, a Magyar Partizán Szövetség tagját, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom ismert' személyiségét. A Mező Imre úti temető díszravatalozójában a vörös drapériával bevont, koszorúkkal övezett ravatalnál, párt és állami életünk jeles képviselői, az egykori harcostársak álltak díszőrséget. A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a család nevében Kelen Béla, a budapesti pártbizottság tagja, az Esti Hírlap főszerkesztője vett búcsút az elhunyttól. • Elmarad a nyugati csúcstalálkozó Az NSZK külügyminisztériumának szóvivője pénteken Bonnban sajtóértekezleten bejelentette, hogy — az elmúlt napokban elterjedt hírek ellenére — az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, és a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztereinek február 20-ra, Bonnban tervezett találkozója elmarad. Az ok a többi között a francia álláspont: Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök Schmidt nyugatnémet kancellárral folytatott legutóbbi párizsi megbeszélésein ellenezte, hogy a jelenlegi válságos helyzetben ilyen tanácskozásokat tartsanak. (TASZSZ) A I i
