Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-23 / 45. szám
I • Tűzödében az új fazonú, divatos munkaköpenyek, amelyekből mintegy 50 ezer darab készül az Idén a szövetkezetben. • A tőkés exportra kerülő női és férfi bőrkesztyűk zi Kiss Jánosné és Takács Jánosné varrónő. dísztűzését végÜi dinnyefai ták Egyre több és j°bb konzerv Világszerte óriási ielentőséere Jól állták a sterilezést és védik A közelmúltban a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet budatétényi osztálya feladatbizottsági ülésen vitatta meg a kobakosok — ide tartoznak a dinnye és a tökfélék — nemesítésének, termesztésének feladatait. A dinnye kedvelt gyümölcsünk, de bizony nem egyszer bosszankodunk amiatt, hogy nem eléggé ízletes, így nem véletlen, hogy a kutatóknak egyik fontos feladata, hogy olyan fajtákat állítsanak elő, amelyek garantáltan megfelelnek a fogyasztók igényeinek. Az említett tanácskozáson, ahol értékelték ■* az eddigi munkát a nemesítők, megállapították, hogy a görögdinnyéből bevált a Szigetcsépi 51 hibrid. Ma a termő- területek mintegy 50 százalékán ezt termesztik. A gyümölcsöt legnagyobb mértékben veszélyeztető fuzáriumos hervadás nevű betegséggel szemben ellenálló új hibridek — fajtajelöltek — a futó család tagjai. Ez utóbbiak az országnak azon a területein terjedtek el, ahol a hagyományos fajták termesztése bizonytalan. A sárgadinnyék közül hiányoztak eddig a korai, jó minőségű, nemesített fajták. Az első ilyet sikerült előállítani, amelynek neve Tétényi cseres héjú. Az üzemek szívesen fogadták mind a hagyományos szabadföldi, mind pedig a váznélküli fóliás termesztésre. A legkorábban érő hazai fajtajelölt a korai Z 100-as. A sárgadinnyét , károsító lisztharmattal szemben ellenálló fajtajelölt a Líra, amelyet — a kutatók szerint — több más hasonló fajta fog követni. Kidolgozták a korai szabadföldi termesztés új technológiáját a dinnyeféléknél, a színes fóliás talajtakarást, amely érésben 6—9 nap előnyt és terméshozamban 40—60 százalékos többletet eredményez. A tökfélék választékát^ bővíti az óvári fehér patisszonfájta és a húsvéti zöldfehér laskatök fajtajelölt. Itt is a további kutatómunka a termelésbiztonság növelése érdekében a betegségellenállóság fokozására irányul, valamint a korai fajták előállítására. Ugyanakkor olyan fajták kellenek, amelyek magtermesztése az üzemben megoldható. A legfontosabb feladatok egyike, hogy a kutatás eredményei gyorsan kerüljenek át a gyakorlati termesztésbe. £z ülésre ezért a termesztő és a termesztést irányító szakembereket is meghívták. A kutatók rendszeresen adnak szaktanácsadást, az új eredményekről és a fajtákról információs anyagot és vetőmagot is az üzemeknek. Ezen a feladatbizottsági ülésen is hangsúlyozták, hogy időszerű a jobb minőségű sárga- és görög- dinnyefajták köztermesztésbe kerülése, mert a fogyasztók igénylik. Ehhez azonban szükséges, hogy szervezetten oldják meg a szaporítóanyag-ellátást, elegendő vetőmag álljon rendelkezésre, amelyről folyamatosan kell gondoskodni a jövőben. A jobb minőségű fajtákat pedig a felvásárló vállalatoknak is árban is jobban meg kell becsülni, hogy az üzemek számára gazdaságos legyen a temelésük. A fogyasztó is szívesebben ad valamivel többet az áruért, ha garantáltan jó minőséget kap. A feladatbizottsági ülésen elhatározták, hogy az új fajták elterjesztését az eddiginél gyorsabban oldják meg. K. S. Világszerte óriási jelentőségre tesznek szert a különféle tartósított élelmiszerek. Ezek részben kész vagy félkész termékek, amelyek nagyon jelentősen megköny- nyitik a háziasszonyok munkáját. Elég néhány mozdulat a készítmény kinyitásához, rövid melegítés és máris tálalhatók a ma már igen nagy választékú ételek. De a kényelmen kívül másik óriási érdemük a tartósított élelmiszereknek, hogy főleg a zöldségféléknél a rövid szezont az egész évre elnyújtják. Az első konzervet egyébként a XIX. század elején egy francia szakács készítette. A legismertebb tartósított élél- miszer a dobozos konzerv, amelyet. megfelelő fémlemezből gyártott, legtöbbször kör keresztmetszetű dobozban tartósítanak. A doboz belsejét ún. konzervdoboz- lakkokkal vonják be. Ezek ko- pálból, módosított vagy plasztikussá tett fenolgyantákból, újabban epoxigyantákból, többnyire beégethető minőségben készülnek. Jól állják a sterilezést és védik a konzerv tulajdonságait az íz változása nélkül. A tartósítás lényege az élelmiszerek romlásának a megakadályozása, amely fizikai, kémiai, mikrobiológiai és biológiai okokra vezethető vissza. A romlás megakadályozható fizikai módszerekkel, pl. szűréssel, a víztartalom csökkentésével, hőelvonással, hőkezeléssel, sugárzással vagy kémiai módszerekkel: különböző konzerválószerek hozzáadásával. Ősi tartósítási lehetőség a mikrobiológiai módszer: egyes tápanyagokban bizonyos baktériumok elszaporítása. így készülnek a különféle savanyított áruk. A konzervgyártás egyik legfőbb célja, hogy a gyorsan romló élelmiszereket minél kevesebb vál-( toztatással, s lehetőleg teljes tápértékükkel hosszú időn át megőrizze. A konzervek nagy szerepet játszanak a közellátás' zavartalanságának a fenntartásában. als • Képűnkön: tartósítóipari tanfolyam az NSZK-ban, ahol a hallgatók a konzervdobozok zárásának új, jobb technológiájával ismerkednek. (MTI Külföldi Képszolgálat) r"4 • PETŐFI NÉPE • 1980. február 23. TÖBB MINT KÉTSZÁZ BEDOLGOZÓ Tervek és termékek a kecskeméti Háziipari Szövetkezetben Adottságaihoz, lehetőségeihez, s a piaci igényekhez igazodva, évtizedek óta a ruházati cikkek gyártására specializálódott a szövetkezet. Ügyes, gyors kezű asszonyokat látni mindenütt a gépek mellett, vagy a hímző- és horgolótűket villogtatva, hiszen a több mint háromszáz főt foglalkoztató szövetkezet mintegy 96 százaléka női dolgozó. — Horgolt bébiruhák, divatos bőrkesztyűk, gyermekruházati cikkek, s az elmúlt évtől kezdve a női <és férfi munkaköpenyek gyártásával is foglalkozunk — mondja Borsos Györgyné elnök. — Ezeken kívül egyéb, profilunknak .megfelelő, de kisebb értékű bérmunkák is adódnak minden évben. Tavaly például a Szék- és Kárpitosipari Vállalat részére bútorvédő, csomagoló huzatok, illetve kertibútor-ülőrészek varrását’ végeztük, fólia és ponyvaanyagokból. — Hogyan alakult a szövetkezet múlt évi mérlege? — 33 millió forint értékű árbevételünk mintegy hárommillióval maradt el a tervezettől. Év közben ugyanis visszampndtak egv jelentősebb svéd megrendelést, s a szovjet exportra tervezett gyermekruhák iránt is kisebb igény mutatkozott, mint: amilyenre számítottunk. Lényegében az exportkiesések egalizálása érdekében álltunk rá a munkaköpenyek gyártására. 34 ezer darabot készítettünk e termékből, viszont az ebből származó árbevételünk már nem tudta kiegyenlíteni, csupán enyhíteni a 90 ezer gyermekruhát jelentő exportkiesésünk értékét. Így szövetkezetünk mindössze hárommillió forint nyereséggel zárta az elmúlt évet, ami 30 százalékos csökkenést mutat az előző évek viszonylatában. — Hogyan oszlott meg külföldi és belföldi piacaik aránya? — Mintegy négymillió forint árbevételben női és férfi bőrkesztyűket exportáltunk tőkés megrendelőknek. a TANIMPEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül. Továbbá a Szovjetunióba szállított lányka- és fiúkötöttru- hák árbevétele meghaladta'a 10 millió forintot. A többi termékünk, vagyis össztermelésünknek mintegy 60 százaléka, belföldi piacokon került értékesítésre. — Milyen tervekkel indulnak ebben az évben? — Termelői áraink az új gazdasági szabályozók szerint csaknem 20 százalékkal csökkennek, így a termelékenység növelése mellett is az elmúlt évhez hasonló eredményekkel számolhatunk. Divatosabb, tetszetősebb kivitelben, TIREX anyagból készítjük az idén a munkaköpenyeket, s a kézi hímzésű bébiruhák modelljeit illetően is történnek változások. Gyermekruhákból 40 ezerrel, munkaköpenyekből 15 ezerrel gyártunk többet, mint az elmúlt esztendőben. Szocialista kivitelünk növelését a lányka- és fiúruhák még szebb, divatosabb kollekcióinak kialakítására alapozzuk. A tőkés megrendelők 25 ezer pár bőrkesztyű idei leszállítására kötöttek szerződéseket eddig. — Jelentkezik-e új termékekkel a szövetkezet? — Üj modelleket, új megoldásokat és formákat ez évben is 1 • Csomagolás előtt a kézileg hímzett, tetszetős lánykaruhák. Koncz Lajosné és Mócza Margit, a késztermék minőségét ellenőrzik. (Tóth Sándor felvételei.) terveztünk, de csak az eddig is gyártott termékféleségeken belül. Ugyanis termékszerkezetünk lényegesebb átalakítását nem indokolják sem a bedolgozó rendszer, sem azok az adottságok, amelyekkel szövetkezetünk rendelkezik. Az elmúlt év közepén került átadásra új kesztyűs üzemünk, ami egymillió forintos ráfordítással létesült. Rendeltetése a korszerűbb, jobb munkakörülmények biztosítása mellett, a termelékenység, s a termékek minőségének javítása. Lehetővé teszi továbbá, hogy a divatk'esztyűkön kívül egy új, saját tervezéssel készült kollekció, a munkavédelmi kesztyűk folyamatos gyártását is megkezdjük ez év folyamán. Erre a közelmúltban kaptunk engedélyt a SZOT Munka- védelmi Tudományos Kutató In- . tézettől. — Rendelkezik-e elegendő munkaerővel a szövetkezet, a termelés növeléséhez? — Az állandósított, központi létszám mellett több mint kétszáz a bedolgozóink száma. Textil-, fólia- és kesztyűvarrást, kézi hímzést és horgolást végeznek ezek az asszonyok. Többségük olyan családi körülmények között él, ami nem teszi lehetővé, hogy állandó munkát 'Vállaljanak. Viszont a bedolgozás kötetlen, otthoni munka és a telejsítménvtől függően jelentős havi jöved ->t biztosíthat számukra. Eg?' bedolgozóink is részesülr ciális helyzetüktől függőé azokban az előnyökben, gi és erkölcsi juttatáso amelyekben állandósítot zóink. Létszámukat az jén fejlesztettük, s term növelését is jórészt erre a kaerő-kapacitásra alapozzuk. Koloh Elek EGY LÁNGÉSZNEK RAGYOGÓ MŰVE Százötven éves a Hitel Különös sajtótermék került százötven évvel ezelőtt az olvasók kezébe. Petrózai Trattner János és Károlyi István „könyvnyomtató intézetéből” egy zimankós, januári napon a közgondolkodást gyökeresen átformáló, olyan alkotás indult hódító útjára, amire hazai kultúránk történetében addig nem volt példa. A közélet állóvizét felkavaró, valósággal bombaként robbanó, karcsú, szép küllemű kötet szerzője egy magas méltóságú, tekintélyes mágnás, az ország egyik legnagyobb földesura, Széchenyi István volt. A „honnunk széplelkű asszonyinak” ajánlott művének nemcsak tartalmát, hanem már címét is magyarázni kellett, mindjárt a „belső” oldalon. A „hitel” szót ugyanis a kortársak többsége csak a hit, bizalom fogalomkörére leszűkítve használta, kereskedelmi jelentését nem ismerte, márpedig a gróf. ilyen értelemben is alkalmazta. A magyarázatra szoruló szó pedig egyáltalán nem elhamarkodottan került a fedőlapra. Véglegesítését hosszas töprengés előzte meg. Az alkotó először képzeletben azt írta félig kéziratban, félig még csak az agyában levő gondolat- gyűjtemény fölé: „Emberekről vagy Boldogság alapjai”, amit később a „Belső csend alapjai”-ra változtatott. Hogy végül is a harmadik cím mellett döntött, annak indítékát at, a körülmény motiválta, hogy a bécsi bankház megtagadta tízezer forintos hitelkérelmét. Ez a személyes élmény adta az ösztönzést, mert a saját bőrén tapasztalhatta a feudális viszonyok káros következményét, az ország korszerűsítéséhez nélkülözhetetlen hitelforrások hiányát. A robbanó gyúelegy azonban a tartalomjegyzékben volt elrejtve. Az ezüst tintatartóba mártott acél- toll csupa olyan szentenciákat sorakoztatott itt fel, amelyek érthetően váltották ki az ország sorsát irányítók dühödt ellenszenvét: „A magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest lennie kellene; A’ magyar nem bírja magát olly jól. mint körülményei engednék; A’ magyar gazda ma nem viheti mezeit a’ lehető legmagasb virágzásra; Magyarországnak kereskedése nincs...” A „Mit kell tenni s min kell kezdeni?” című fejezetben tovább boncolgatta, az elmajradásokait: egységes értékrendbe foglalta azokat a tényezőket; amelyeken a jö-vő áll vagy bukik. Leszögezte, hogy szegénységünket a hitel hiányának köszönhetjük: az ősiség miatt nem kap a birtokos hitelt hasznos befektetésre. Ezt még csak tetézik a feudális maradványok, a közös legelő- és erdőhasználat, a céhrendszer, a robot és a dézsma. Részletesen elemezte a kereskedelem elmaradottságát, sorra vette annak okait. Nemzeti bankot, termelési jutalmazási rendszert sürgetett, legfőbb orvosságnak azonban a „hitel szentségé”-t ajánlotta. A Napló tanúsága szerint Széchenyi kételkedett könyve sikerébe^: „vallyon nem lesz-e koporsó- szagú!” A cenzor viszont azt jósolta, hogy nagy feltűnést fog kel-- teni, de esetleg megkövezik érte. Az események inkább a cenzort igazolták: a nagyszerű alkotás egy év alatt három magyar és ugyanennyi német kiadást ért meg. A „kövek” azonban valóban nem maradtak el. Elsőnek, viszonylag még elfogadható hangon a főran- gúak részéről az agg Dessewffy József bírálta meg osztályos társa „félelmetes” állításait. A kúriákon és megyegyűléseken azonban már érdesebb hangon beszéltek a „pa- rasztlázítóról” és „birtokrablóról”. A Hitel a jobbágyokhoz is eljutott, s a kasznárok a mű „fegyelemrontásáról” panaszkodtak. Ez az a könyv, melyet megégetni kellett volna sajtójával, kiadójával együtt — mennydörögte a dörgi- csei gazdatiszt, míg Tolnában el is égették. Arany Elveszett alkotmányában az öreg parlagi nemest a Hitel olvasása közben ütötte meg a guta. Amikor Metternichnek Széchenyi átadta a tiszteletpéldányt, feddő leckéztetést kapott, az udvari bálon pedig egyenesen hátat fordított neki: Kolwrát belügyminiszter „nem ért rá” fogadni, a kamarilla pedig figyeltette a „vörös grófot”. Ezzel egyidejűleg tudósok. írók, magas rangú közéleti személyiségek sorakoztak fel védelmére. Tol- dy Ferenc, a Tudós Társaság ti- toknoka elsőként reagált pozitívan a politikai irodalmunk alapját megteremtő műre, amit „országos tett”-nek nevezett. A legszebben és a legtalálóbban Kemény Zsig- mond nyilatkozott: „A Hitel egy lángésznek ragyogó és szabálytalan műve. egy higgadt tervű izga- tónak a lelkesedés és költői képzelem virágai közé takart vakmerő kezdeményezése,” tüosi O. B, Formális cselekvés - látszateredmény A kohó- és gépipari vállalatok igazgatóinak országos értekezletén a miniszteri beszámoló említette az esetet, amikor az egyik vállalat mindössze két és fél oldalon, a másik tizennégy oldalon adott jelentést arról, mire jutott szervezőmunkájával az 1976 és 1979 közötti esztendőkben. A tizennégy oldalas összegezés szinte semmit sem mondott, míg a két és fél oldal tények, adatok tömör sugárzása volt, tízmillió forinton felüli hasznot írva a szervezés javára. A terjedelmes anyag összeállítói ezer dologba belekaptak, nem ismerve fel azt, hogy a formális cselekvés sem emészt kevesebb időt, energiát,/ mint az érdemi lépés, esak éppen hatása, eredménye nincsen. A termelőhelyek többnyire nem szántszándékkal adnak előnyt annak, ami a kirakatban áll. Sokkal inkább rábukkanhatunk ve- rítékes igyekezetre, lótás-futásra, amelynek értelme, célja kétséges, annak ellenére, hogy az érintettek úgy vélik, beleszákadnak a teendőkbe. S bár tagadhatatlan, hogy dolgoznak, nem gondolták végig, miért, merre és hogyan lépjenek, csak az járt az eszükben: nekünk is fel kell mutatni valamit. Emiatt történik azután, nogy a felületesen összerakott berendezés eljut ugyan a külföldi kiállításra, de az első órában fölmondja a szolgálatot, s attól kezdve ngm mozdul kérő szóra, káromkodásra se; szerelő kellene hozzá, aki pótolná az otthon mulasztottakat. Emiatt azután megtörténik: hat hónap alatt — amint az a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet vizsgálataiból kiderült — termékek sora — összesen 362 árucikk — bizonyult a forgalomba hozatál- ra alkalmatlannak súlyos minőséghibák, a rendeltetésszerű használat minimumának hiánya miatt. , Megmásítanánk a valóságot, ha arról nem esnék szó: a formális cselekvésnek némileg kedvezett, táptalajt nyújtott az eddig érvényben volt szabályozás, a szent tehénként tisztelt báziselv, azaz aki a könnyebb utat kereste, az meglelte, kellő mentségekkel, magyarázatokkal egyetemben. Nem számítót ritkaságnak, hogy a formálisan haladókat kedvezőbb színben láttatta a gazdasági környezet, mint azokat, akik ténylegesen előbbre mentek, ám nem értettek ahhoz — vagy még inkább: nem akartak érteni hozzá —, miként „adják el” a felügyeleti szerveknél hathatós lépéseik bizonyítékait. Ez a fonák helyzet újra meg újra átírta a társadalmi érdekeltség szolgálatában kapott rangok listáját, olykor azt tüntetve fel élen állónak, aki mást sem tett, mint mindig frissen tartotta a — kirakatát. S mert élen állhatott, az ilyen, a látszateredményektől óvakodók elbizonytalanodtak, kérdőjelekkel néztek szembe, talán a kísértés is megérintette őket, nem lenne jobb, ha ők is... Szerencsére: a formális és a tényleges cselekvés között éles különbséget tevők többnyire nem követték, nem másolták a téves példát, mert számot vetettek hosszú távú érdekeikkel, holnapjuk megalapozottságának követelményeivel. Most, amikor az új szabályozás határozott lépést tett a valós eredmények kikényszerítésére, a formális cselekvés nem egyszerűen magatartásbeli hibák ódiumát vállaltatja az érintett közösséggel, hanem gazdálkodási hibákét, tévedésekét! S ez nagy különbség. A korábbiaknál, tisztább, világosabb kép rajzolódhat ki a termelőhelyi kollektívák előtt arról, mit ér az, amit tesznek. S ez a mérlegelés nagyon is gyakorlati jelentőségű: a holnapot vetíti élénk. é n £1
