Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-21 / 43. szám

1980. február 21. • PETŐFI NÉPE • S TÁNCSICS MIHÁLYTÓL VÁNDOR SÁNDORIG Az ismeret, a tudás vitt a mun­kásmozgalomhoz; sok veterán visszaemlékezésében olvasható ez, vagy hasonló tartalmú megálla­pítás. Természetes, hogy először a tájékozott, a művelődő munká­sok’ fedezték föl a könyvek, új­ságok, előadások révén saját sor­sukban a társadalmi törvénysze­rűségeket. A valóságot föltáró művek ösztönzésére keresték az értelmiség legjobbjai a kor fej­lődésirányát, harcoltak a föltárt igazságok érvényesítéséért. A Népszava, a kecskeméti Ma­gyar Alföld A tudás hatalom címmel nyitott rovatot. Tanul­junk című vezércikkéi köszöntöt­te a kecskeméti szociáldemokra­ta lap a Munkásotthon új okta­tóéi évadáj őszén. Már, 1907 júliusában daíóskört szerveztek. A Pefőfi j^imkásszinjátszó Egye­sület' egy-egy előadásával hat- száz-hétszáz nézőt is vonzott. Teltházas akciót szerveztek arra érdemes mozielőadásokra. A leg­tehetségesebb kétkeziek újságcik­keket írtak, könyveket adtak ki. Kimondható: minél erősebb, aktívabb volt egy munká'sszerve- zet, annál céltudatosabban fog­lalkoztak a művelődéssel, a mű­vészetek megkedveltetésével, an­nál nyilvánvalóbb volt számuk­ra, hogy az osztálynak meg kell teremtenie saját kultúráját. Régóta sürgető feladatot vál­lalt tehát a Kossuth Könyvkiadó a Munkásmozgalom és kultúra (1867—1945) című dokumentum- gyűjtemény összeállításával. A 462, nagy alakú oldalon öt feje­zetbe csoportosították a korabeli újságcikkeket, mozgalmi kiadvá­nyokból vett szemelvényeket, munkásírók, vagy a proletariátus harcait támogató művészek alko­tásait. Valamennyit rövid, a tá­jékozódást könnyítő bevezető elő­zi meg. A közlemények megér­tését tömpr eligazító útmutatók segítik. Táncsics Józanész című művé­ben — több részletet olvashatunk ebből — vitathatatlan logikával felel arra a kérdésre, hogy „mi az<,oka a, neveléshiánynak,, vagy rossz nevelésnek?” Válasza: „sza­badsághiány.”. Azt . is megvizs­gálja, hogy „miért nincs ember­nek szabadsága?” Szerinte „En­nek oka az ős, eredeti és általá­nos tudatlanság, melyben áz em­bernem kezdődött...” A követ­keztetés világos, határozott: „E szóban: nevelés, nagy eszme rej­lik.” A „tökéletesen szabad köz­lés kieszközlésétől” függ' az em­bernem tökéletesedése, csak ilyen körülmények között szabad a ne­velésre nagy költségeket fordí­tani, mert így „minden tökénél bővebben kamatoz”. A forradalmár nem maralit a szavaknál: 1848. március 15-e után megalapította a Munkások Újságát, amelyben a politikai és. gazdasági jellegű cikkeken kívül sok kulturális vonatkozásút is közölt. Szilágyi János Stemler Gyula szerkesztésében megjelent gyűjtemény, ez utóbbiakból egy politecnikum létesítését sürgető javaslatát közli. A Szakszervezeti Tanács száz esztendővel későbbi összefoglaló jelentésével zárul a szép kiállí­tású, tanulságaival időszerű kö­tet. Az áttekintő elemzés össze­gezi, méltatja a magyar munkás- mozgalom kulturális törekvéseit. A könyvben közölt 278 dokumen­tum is igazolja, hogy „a munkás- osztály felszabadító harca, (már az osztállyá szerveződés idején összeforrott a kulturális megmoz­dulásokkal. 1873-ban a magyar Acélhang dalárda selyem zászló­ja hirdette a munkástömegek kultúraszeretetét.” Cáfolhatatlan, önmagukért beszélő tények hirde­tik. hogy a legképzettebb kétke­ziek mennyire tisztelték, szeret­ték a magyar és külföldi klasz- szikusokat. A két világháború között, a ha­zai fasizmus erősödésének évei­ben „a legális mozgalmi tevé­kenység bizonyos mértékig a kul­turális frontra tolódik. A mun­kásosztály ezt a területet is fel­használja erőinek gyülekezteté- sérfe.” Hadd tegyem hozzá: tör­ténelmi felelősségüket átérző ér­telmiségiek köré csoportosultak a fennálló renddel elégedetlen, a szocializmussal elgyűrűzött dol­gozók. Ascher Oszkár vezette a nyomdászok szavalókórusát, Hont Ferenc a színjátszókat fogta ösz- sze, Szalmás Piroska (miért hiányzik neve a háromkötetes zenei lexikonból?), és Vándor Sándor az egyetemes magyar kul­túra új értékeit fölkaroló kórust hozott létre. Egy napilap terjedelme kizárja e hatalmas gyűjtemény akár váz­latos ismertetését. Meggyőződé­sem. hogy kézikönyvként kellene minden művelődési intézmény­ben, tömegszervezetben, irányító testületnél használni. Ismernie kellene a -közművelődés vala­mennyi illetékesének, a szakszer­vezetek tisztségviselőinek. Csupán azt sajnálom, hogy a Munkásmozgalom és kultúra kö­tetet összeválogató, vidéki doku­mentumokat is fölsorakoztató SZHágyi János; figyelmét elkerül­ték a munkásság kecskeméti moz­galmának gyönyörű megnyilvánu­lásai. Korán fölismerték a mozi, a színház jelentőségét, a Tanács- köztársaság időszakában itt ren­deztek a munkásság számára elő­ször komoly zenei koncerteket, itt fejtette ki Nagy Endre és Gaál Gábor a proletárdiktatúra- okta­táspolitikájának fő elveit, itt már 1903-ban munkáslap harcolt „a szabad közlés” jogáért. Nem tudom, hány példányban adták ki a kötetet. Csalódnék, ha nem- fogyna el néhány hónap alatt. H. N. Lajosmizsén így csinálják Hogy mi volt _ eddig, azt most EGY FILMSZÍNHÁZ, ne firtassuk. j'Tf JTI>iri>If ÖfJRlTXI Ne kutassuk,. LJJ ÖLiLKlLrRUKDlLn miért v/etítettek gyakorta három-négy embernek a mintegy, ötszáz személyes lajosmizsei- moziban, s hogy összefüggésben van-e vajon ez a jelenség az olyan esetekkel, amikor — az előre megváltott jegyeiket lobogtatva — százak várakoztak hiába a kulcsra zárt moziajtó előtt..csupán azért, mert a Dózsa Filmszínház igazgatójának aznap félreértése támadt a kecskeméti köz­pont valamelyik vezetőjével? — Nem, mindez most mellé­kes, mint ahogy mellékes az is: a fentebb említett dolgok­nak ugyan van-e bármiféle közük ahhoz, hogy az utóbbi né­hány év során legalább tucatnyi igazgatót neveztek ki és váltottak le a kecskeméti járás egyik legkorszerűbben fel­szerelt filmszínházában? A jelen esetben egyedül az fontos, hogy ennek az áldatlan állapotnak vége: és hogy az elmúlt hetekben új fejezet kez­dődött e sokakat érdeklő közművelődési . intézmény életé­ben ... Egy döntés, több előny... Néhány héttel ezelőtt a . la­josmizsei tanács a moziüzemi vállalat vezetésével úgy döntött, hogy a Dózsa Filmszínházat és az Ódry Árpád Művelődési Köz­pontot összevonja, Mozsár And­rásnak, a művelődési központ igazgatójának vezetése alatt. Az intézkedés célja kettős. Egyrészt így kívánják a mo­zi működését a művelődési köz­pontban folyó tevékenység szín­vonalára emelni, másrészt pedig ettől remélik, hogy az új helyzet enyhíteni fogja majd a művelő­dési központ egyre nyomasztóbb helyiségproblémáit. Az illetékesek elképzelése sze­rint az elszámolási rendszer nem változik: a mozi továbbra is vál­lalatszerűén dolgozik, a művelő­dési központ pedig ezután is költ­ségvetési rendszerben. A pénzgazdálkodást leszámítva azonban a mozi esetében minden megváltozik... Legyen fény is! Erre vonatkozólag Mozsár And­rás részletes tervet dolgozott ki. Az általa elképzelt módosítások- fejlesztések bizonyos százaléka persze csupán technikai jellegű; ám távolról sem öncélú. Nem kell bizonygatnia, az elképzeléseit hallgató hamar felismeri: kon­cepciójában még egy villanykör­te kicserélésének is közművelődé­si jelentősége van! Ha már a villanykörte szóba kerül, kezdjük a példák sorát ez­zel a csakugyan apróságnak tű­nő dologgal: a világítással. — Nagyon fontosnak, tartom — mondja az igazgató —, hogy minden közművelődési intézmény­nek legyen sajátos jellege, csak rá jellemző atmoszférája, tartal­mi lényegét is kisugárzó hangu­lata.. Ilyen szempontból a mozi épülete szerencsés; legfeljebb a falakat kell átfesteni, amelyek a hideg-kéktől a vad-rózsaszínig a lehető leggiccsesebb színekben „pompáznak” jelenleg. A vilá­gítás sem megfelelő. Egy mozi­nak ragyognia kell, amikor mű­ködik! De nem csupán a wattok és a luxok révén, hanem a jól elhelyezett, a lényeget kiemelő lámpák segítségével! Eddig pél­dául a hatalmas üvegfalak sötét­ben meredtek az utcára és az országútra. Mindezen persze úgy kell vál­toztatni, hogy közben azért az energiaköltségek se szökjenek a csillagos égig. És ezt meg is le­het oldani, hiszen amíg az elő­adás folyik, addig felesleges a teljes fényár. Arra csak a vetí­tés kezdete előtt van szükség, mintegy csalogató gyanánt. Az előadás végén megint lehet erő­síteni, de csak óvatosan; kell vi­gyázni a sötét teremből kiözön­lők testi épségére (lépcső): de kár lenne a vakítóan éles fénnyel szétbombázni, szétfoszlatni a filmvetítéssel előidézett, kábítóan varázslatos érzést. Konkurrencia helyett Hasonlóan alapos, minden hangulatröntó tényezőt figyelem­be vevő magyarázattal indokolja Mozsár András azt is, hogy mi­ért kell felújítani az akusztikai berendezéseket, kicserélni a nyi­korgó székeket, átrendezni, par­kosítani és padokkal benépesíte­ni a mozi környékét. Vagy hogy miért célszertí közös plakáton hirdetni a művelődési központ programját és a mozi műsorát. — A legkevesebb, hogy így olcsóbb. Ami több, hogy aki a plakátpt szemügyre veszi, mind­járt rangsorolhat, mindjárt válo­gathat a két intézmény által biz­tosított lehetőségek közül. Nem is beszélve arról, hogy így, kö­zös plakátban gondolkodva mi, a programok összeállítói sem fe­ledkezhetünk meg az egybehan­golásról. Nagymértékben csökken ezáltal a veszélye annak, ami bi­zony gyakran rontotta mindkét intézmény hatékonyságát: a hí­res művész előadóestje elvonta a közönséget a. valóban értékes filmtől, s fordítva. Hasonló elő­nyökkel kecsegtet az a körül­mény is, hogy ezentúl közös irá­nyítás alatt dolgozik a művelő­dési központ nyolc munkatársa és a mozi három alkalmazottja: mikor, hol van rá szükség, asze­rint lehet átcsoportosítani az erőket. Disco a moziban? Még mindig a hatékonyság gon­dolatkörében mozogva, hangsú­lyozottan kell szólni a közös he­lyiséggazdálkodás előnyeiről. Vi­szonylag - csekély beruházással megnagyobbítható ugyanis a film­színház színpada, amin azután azok a társulatok is felléphetnek majd, amelyek eddig — a mű­velődési központ ilyen szempont­ból rendkívül mostoha körülmé­nyeire hivatkozva — eddig nem vállaltak szereplést Lajosmizsén. Az egyesülés előnyeit sorolva a leglényegesebb — az egész ed­digieknek is mélyebb értelmet adó — ponthoz érkeztünk ezzel. Megemlíthetjük végre a legfon­tosabbat, a leginkább üdvözlendő változást: a mozi nem csupán a filmvetítések színhelye lesz ez­után. A közeljövőben szeretnének helyet hagyni például a mozi elő­csarnokában a Kossuth Könyv­kiadó termékeit bemutató politi­kai könyvkiállításnak. Más alka­lommal ifjúsági' klubesteket, sőt, discoműsorokat is .óhajtanak rendezni ugyanebben a helyiség­ből. De ki nézi majd a filmeket? Elképzelhető persze, hogy mindezt tudomásul véve, az ol­vasóban kétségek támadnák, és azt gondolja: jó, jó, mindez na­gyon szép, de végül is ki néz majd filmet is ebben az épület­ben, amelyet mégiscsak filmszín­háznak építettek annak 'idején? Őszintén szólva, némi éllel tettem fel magam is ezt ,a kér­dést Mozsár Andrásnak, aki azonban cseppet sem neheztelt ezért. Sőt, láthatóan örült, hogy végre eldicsekedhet: néhány nap óta valósággal özönlenek a mo­ziba a nagyközség lakói! — „A mi filmszínházunk” el­nevezéssel szerveztünk egy moz-' Kohán György emlékmúzeuma Gyulán Közművelődésünk figyelme jó­voltából egyenletes országos elosz­tásban valósulnak meg az új gyűj­temények. emlékhelyek, melyek otthont adnak a klasszikus minő­ségnek. Gyulán a Kohán György Mú­zeumot tavaly nyáron avatták fel. Ezzel megint lényegesen gyarapo­dott az ország kulturális térképe. Hiszen a mostanában alapított múzeumok, gyűjtemények — Za­laegerszegen Kisfaludi Stróbl Zsig- mond, Kapuvárott Pátzay Pál, Szentendrén Kerényi Jenő, Verő­cemaroson Gorka Géza, Bada­csonyban Egry József, Zebegény- ben Szőnyi István —‘máris nép­szerűek, kedveltek. Pécs az utób­bi években Csontváry és Vasarely gyűjteménye révén sok milliós vendégsereget fogadott, s Szent­endrén a Kovács Margit-gyűjte- mény is régen meghaladta a mil­liós nézőszámot. Jellemző az in­tenzitásra, hogy áz alig néhány hónapja nyílt gyulai Kohán Mú­zeumnak a hazaiak mellett máris sok a külföldi látogatója — szov­jet, román, lengyel, finn. kanadai, egyiptomi, japán bejegyzéseket ol­vashatunk a vendégkönyvben. Kohán György hetven éve, 1910- ben született Gyulaváriban — 1931- ben Párizsban folytatta tanulmá­nyait. 1930-ban rendezte első ön­álló kiállítását, melyet vásárhelyi, budapesti, gyulai bemutatkozásai követtek. 1959-ben a Műcsarnok­ban, 1965-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg retro­spektív tárlatát. Kitüntették Tor- nyai-plakettel, kétszer is Munka-, csy-díjjal és 1966-ban megkapta á Kossuth-díjat is. 1966. december 16-án abban a városban hunyt el, Gyulán, amelynek még 1965-ben felajánlotta életművét. Grandiózus anyag ez, 600 fest­mény, 3000 grafika. A hatalmas kollekciót most katalogizálják. S jelenleg 130 alkotás van kiállítva. Elő anyag ez, rendszeresen cserél­hető, tíz év is kevés, hogy átla­pozza a közönség. -A Kohán-élet- mű bizonyos sorozatait már má­sutt is — így 1979 novemberében Szófiában — bemutatták. Az első gyulai életmű-kiállítást dr. Pogány O. Gábor, a Magyar Nemzeti Ga­léria főigazgatója rendezte. Kohán György drámai ereje va­lóban lenyűgözd. Erő és méltóság árad művészetéből. Siratói, gyá­sza, koporsója sem letargikus, ép­pen sűrített esztétikuma révén ad katarzist. Stílusa á realizmus és a kubizmus egyedi ötvözete — nincs abban átvétel, csak felismerés és igazság. Ez a kombinált rajzírás, az élénk színekre hangolt vonal- vezetés teszi ' emlékezetessé „Csend”-jét, vásárhelyi utcájáf, „Lófékező”-jét, „Bivalyos naple­mentéjét”. Az Alföld Derkovitsa ő, az egyetlen, aki egyéniségének csorbítása nélkül méltó módon folytatta Nagy István és Tornyai János festői eszményeit. Marok­• Bivalyos szekér napkoronggal. szedője, kévekötője, kazlas napko­rongja, birsalmás csendélete duz­zad az erőtől. Ez az erő szépség és igazság. Beethoven-pcrrtréja is több, mint a német zeneszerző arc­mása. Kohán György önarcképe is ez a legyőzhetetlen energiákat sű­rítő tekintet — az élet szimbólu­ma. Nagy vállalkozás volt a gyulai Kohán Múzeum létrehozása, jó hogy megvalósult Ez a legfonto­sabb lépés ahhoz, hogy művészete közkincs legyen. L. M. • Fekvő nő.- >?»• Ház előtt. galmat. Ennek keretében, ha bér­beadjuk a mozi nézőterét — je­lenleg például a termelőszövetke­zetek zárszámadó közgyűléséi folynak benne délelőttönként —, nem pénzt kérünk ellenszolgálta­tás fejében, hanem azt javasol­juk a téeszek vezetőségének, hogy a használati díj kifizetése helyett vásároljanak bérleteket a szocialista brigádok számára. Az Almavirág Szakszövetkezet pél­dául száz bérletet kért és két ki­helyezett — tehát a gazdaságban megtekinthető —v filmsorozatot. — Ma hatan jártak nálam filmügyben — mondja Mozsár András. — Rubos Ferenc, a Víz- gépészeti Vállalat párttitkára például egy gyári filmklub ala­kításának a tervét jött' megtár­gyalni. Schmidt László, a Víz­kutató és Fúró Vállalat főmér­nöke kihelyezett — elsősorban, szakmai és politikai jellegű — filmvetítéseket kért, és felvetet­te egy értelmiségi filmklub ala­kításának a gondolatát Áz ötlet engem is izgalomba hozott, hi­szen a Lajosmizsén dolgozó ér­telmiségiek száma lassem megha­ladja a háromszázat. Utolsónak Tari Endre húzta be maga mö­gött az ajtót, aki a Központi Ál­talános Iskola filmfelelőse: ő szintén szeretné a kapcsolatokat szorosabbra fűzni,, tovább bőví­teni velünk. A sort lehetne foly­tatni, de végezetül hadd említ­sünk meg egy olyan tényt, amely más oldalról vet fényt e meg­növekedett.érdeklődésre: A Bács- Kiskun megyei Mozi üzemi V ál­latot — méltányolva a lajosmizsei mozi új gazdáinak ötleteit és felelősségérzetét — kategóriabeli átsorolást hajtott végre, amely­nek eredményeként a kecskemé­ti mozikkal egyidejűleg mutat­hatják be a megyébe érkező fil­meket. Káposztás1 János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents