Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-19 / 41. szám

1980. február 19. • PETŐFI NÉPE • 5 Iskolában, munka mellett... Szakkönyvek és szakemberek „Sok éve dolgozom már könyvesboltban, de a könyvek és az emberek találkozása mindig izgalmas pillanat a számom­ra. Érdekesnek találom és éppen ezért állandóan figyelem, ki hogyan nyúl hozzá, ki hogyan barátkozik a könyvvel, s hogy kiben mikor érlelődik meg a barátság annyira, hogy már nem is akarja nálam hagyni...” — Czéma Jánosné, a kiskőrösi könyvesbolt vezetője mondta ezt néhány nappal ezelőtt, a mezőgazdasági könyvhónap megnyitóján. A Kos­suth Szakszövetkezet ebédlőjében megrendezett ünnepségen kevés idő maradt az efféle szemlélődésre: az asztalokon so­rakozó könyvhalmok szinte percek alatt eltűntek — a ren­dezvény kezdetéig, mintegy hatezer forint értékű könyv ta­lált gazdára. Ennek ellenére téved aki úgy gondolja, hogy Kiskőrösön ma már az őt megillető, olyan megbecsülésben részesül a szakkönyv, amely valóban megilleti... Vulai György még nincs har­mincesztendős; 1969-ben szerzett szakmát, a kiskőrösi szakmunkás- képző intézetben. Azóta á szak- szövetkezet tmk-műhélyiében dol­gozik, mint géplakatos. — Több mint tíz éve fejezte be X tanulmányait. Előfordult már olyan, hogy hirtelen elő kellett keresnie valamilyen szakköny-i vet. mert nélküle nem tudta vol­na elvégezni a kapott feladatot? — Nem, ilyesmi még sohasem fordult elő velem. Ismerem a szakma minden csínját-bínját, gyakorlatból. Ha mégis bele-bele- nézek valamilyen könyvbe, azt csak kíváncsiságból teszem. — Es ez gyakran megesik? — Őszintén szólva, nem. A munkám mellett elég nagy darab szőlőt is kezelek, úgyhogy kevés az időm ilyesmire. — Pedig a szőlőtermesztés is nagy szakértelmet kíván ... — Igen, de ezt megtanultam .még-gyerekkoromban, hiszen, eb- „ • ben nőttem- féli 1 Ti zévesJ Korom tói -r.i •már vittek a‘'szüleim magukkal, segítettem nekik kötözni, horolni, mikor mit kellett. — Permetezett is? — Természetesen. Amint el­bírtam a kannát, már a váltamra is vettem. — Ma is ugyanúgy permetezi a szőlőt, mint gyermekkorában? — Ugyan, hova gondol! Nem végeznénk úgy soha. Ma már traktorral csináljuk. Van egy két- hektós tartály rajta, a levet pe­dig egy szivattyú nyomja. Leve­gővel porlaszt és kiválóan terít. Amíg a házi permetezővel egy­szerre csak egy sort tudtunk be­szórni, addig ezzel hatot-hetet is elfogunk. De ezek is csupa olyan dolgok, amelyeket nem könyvből tanul meg az ember. Pivalcsik Mária két esztendő­vel ezelőtt "végzett mint borász, és bizonyos szempontból éppen ellenkező esetnek számít; beval­lása szerint minden tudományát a szakkönyvekből merítette. Je­lenleg a szakszövetkezet egyes pincéjében dolgozik. — A szüleinek volt szőleje? — Igen, elég nagy darab. — Dolgozott benne maga is? — Nagyon ritkán. Amit meg kellett csinálni, azt elvégezték a szüleim. — Kötözni hol tanult meg? ,„ — Szakközépiskolás koromban, ia <nyárkgyakorlaton, .! imbo® ősi—« Miért váhisztotta ézt a szak- mát? — Kiskőrös környékén sok a szőlő, és a borászati szakember­re itt mindig szükség van. — A jelenlegi munkahelyén mi a feladata? — Mint pincemester-helyettes, átvételkor éh ellenőrzőm például a bor minőségét; a cukor- és kén­tartalmát. Aztán, hogy a pince dolgozói vajon az előírásoknak megfelelően fejtik-e le a hordó­kat. — Megél abból, amit az iskolá­ban tanult? — Nem. Itt a pincében nagyon sok újjal találkozik az ember. — Járat valamilyen szaklapot? — Én nem; de a munkahelye­men mindig megtalálom a Bo­rászat című kiadványt; otthon a szüleimnél pedig a Kertészet és szőlészetet. — Szakkönyvet vásárolt-e már a saját pénzén? — Igen. A Borászati mikro­biológiát megláttam tkvaly a könyvesbolt kirakatában, azonnal meg is vettem. — El is olvasta már? — Az egészet nem; csak né­hány olyan részletét, amelyik na­gyon szorosan kapcsolódik a munkámhoz. Czérna Jánosné, a helybeli ÁFÉSZ könyvesboltját vezeti. Ez nem kis feladat, hiszen a bolt meglehetősen nagy forgalmat bo­nyolít le: tavaly például több mint 5 millió forint értékű köny­vet adtak el. — Mennyi volt ebből a szak­könyv? — Körülbelül a tizenöt száza­léka. — Mit keresnek a leggyakrab­ban? — Állandó hiány a szőlészettel és borászattal foglalkozó szak­könyv. — Az imént beszélgettem két fiatal szakszövetkezeti taggal, és az volt a benyomásom, hogy nem érdeklődnek különösképpen a szakkönyvek iránt. — Ha többet is megkérdezne, bizonyára találna érdeklődőket is. Igaz. •hogy' >■ a • : legszorgalmasabb;, vásárlóink i az idősebb: igeneráció. tagjai közül kerülnek ki. — Tudna példát mondani? — Itt áll néhány lépésnyire tőlünk a szakszövetkezet elnök- helyettese, Kelemen Sándor. O is elég gyakori vendég nálunk. Kelemen Sándort nem csupán mint mezőgazdasági szakembert, hanem mint közéleti személyisé­get is ismerik Kiskőrösön: sok esztendőn keresztül ő volt a kör­nyék országgyűlési képviselője. — Mennyi időt fordít mostaná­ban szakirodalom olvasására? — Nagyon sokat. Csak az új sza­bályozórendszer előírásai ki tesz­nek néhány száz oldalt; és akkor a hátteréül szolgáló új közgazda- sági elméletekről még nem is be­széltem, amit szintén ismernem kell. Kocsis Pál életrajzi regé­nyét szinte már pihenés gyanánt lapozgatom ezekben a napokban. — A szükséges szakkönyveket meg is vásárolja? — A homok óriása című élet­rajzi könyvet most vettem meg a mezőgazdasági könyvhónap al­kalmából; jó néhány más szak­könyvvel együtt. De az olvasni-, való javát mégis a szakszövet­kezet szerzi be. — Mennyi pénzt fordít a gaz­daság könyvekre? — Tavaly harmincezer forintot. — Vajon a tagság minden ré­tegéhez eljutnak ezek a kiadvá­nyok? — A leginkább szükségesek fel­tétlenül. Az persze más kérdés, hogy mindenki tanul-e belőlük, akinek tanulnia kellene. Sajnos, tapasztalatom szerint a tagság zöme - meglehetősen keveset ál­doz a szellemi javak birtokba­vételére. Ezen belül ugyan a szakkönyvekre kiadott pénz az érzésem szerint elég jelentős ösz- szeg, mégsem lehetünk elégedet­tek. Az emberek bizonyos — elég nagy! — százaléka azt hiszi, hogy ha megszerzett valamilyen bizonyítványt, akkor a tanulás­ból neki elég volt egy életre. Ma persze, amikor már annak is örü­lünk, hogy egyáltalán hajlandó valaki a mezőgazdaságban dol­gozni, akkor nehéz meggyőzni az embereket aíről. hogy tévedésben “Vannak,15 hogy Vnnak,- aki lépést akar tartani a világ fejlődésével, ezen a munkaterületen is állan­dóan tanulnia kell. Az minden­esetre meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági könyvhónap ese­ményei sokat segítenek ez ügy­ben. Nézze csak: kezdődik a sző­lőtermesztésről szóló szakelőadás, és mindenki érdeklődve figyel... Káposztás János A z orvos „jobb keze” a jó asszisztens, aki még azzal is törődik, hogy feloldja a beteg ember szorongását; meg­teremti az orvos és a beteg együttműködésére alapozott gyó­gyító munka feltételeit. De a kór­házakban éppoly jelentős szerepet töltenek be az ápolónők, akik a szorosan vett munkaköri köteles­ségeiken túl számtalan féleképpen segíthetik elő a betegek gyógyu­lását. S akkor még nem szól­tunk azokról, akik a különféle vizsgálatok végzésével foglalkoz­nak összpontosított figyelemmel, hiszen tévedniök nem lehet, nem szabad. Az ápolónők, az asszisztensek, a gondozónők az egészségügyi in­tézményekben folyó munka fon­tos részesei, akiknek szakmai képzésére az egészségügyi szak- középiskolák, szakiskolák hiva­tottak. Ezekbe az iskolákba az általános iskola után kerülnek a diákok. Az általános képzettség megszerzése után megfelelő to­vábbképzéssel szakosodhatnak a speciális munkákra. A szakosítók elvégzésére azon­ban már munka mellett kerül sor, ugyanis alapfeltétel, hogy az intézmények a szükségleteiknek megfelelően küldjék dolgozóikat tanfolyamokra D e munka mellett szereznek I képesítést azok is, akik az egészségugvi pályára ké­sőbb kerültek, hiszen az intézmé­nyeknek — a gyógyszertáráktól az öregek napközi otthonáig — sokkal több általános ápolónőre, szociális otthoni gondozónőre, gyógyszertári asszisztensre van szükségük, mim amennyit éven­te az iskolák kibocsátanak. Bács-Kiskun megyében a kecskeméti Egészségügyi Szakis­kola keretében folyik munka melletti képzés. Az idei tanévet már lényegesen jobb körülmények között kezd­hették meg a. leendő ápolónők, asszisztense*. A megyei kórház — saját beruházásában — négy- tantermes iskolát nozott létre a Sport utcában. A közel másfél millió forintos költséggel épült iskolában a nappa»* tagozatosok, az (jKollégiumoan rendelkezé­sükre bocsátott három tanterem­ben pedig a munka mellett ta­nulók kaptak helyet. Mongol építészek egy ■csoportjaj tervet készített a főváros egyik új iskolakomplexumára, amely Ulán­bátorban 925 gyermek oktatására lesz alkalmas. Az ifjú építészek ezt a munkát még a nemzetközi gyermekév tiszteletére vállalták. A terv rendkívül modem iskola képét vetíti elénk, amely modell­ként szolgál majd a jövő iskolája számára. Itt minden osztálynak Az egészségügyi dolgozók kép­zésére különösen nagy figyelmet szentelnek, hiszen a tervek sze­rint még az idén átadják az új megyei kórházat: ahol a munka megindításához háromszáznál több, különféle képesítésű egész­ségügyi szakdolgozóra lesz szük­ség. E zért is vehetett föl tavaly 64 új állásra jelentkező­ket a megyei kórház. Azó- kát, akiknek képesítése nem volt, azonnal . iskolába irányították. Jónénanyuk majd az új kórházi­ban folytatja a munkát. Az idén 154 új állás betöltésére lesz mód. A kórház vezetői már idejében, különféle társadalmi ösztöndíjak folyósításával „toborozzák” az új kórház ápolónőit, asszisztenseit. Főképpen az egészségügyi szak- középiskolák. szakiskolák végzős hallgatóra számítanak, de bizo­nyos hiányszakmáit oan vidéki, képesítéssel rendelkező dolgozók számára pályázatot is hirdetnek. Igyekeznek az elszállásolásukról is gondoskodni, a már meglevő nővérszállón, ille.ve más lehető­ségeket kihasználva. Az új megvei kórház, illetve az annak belépését követően a régi épületben kialakítandó 200 ágyas elmegyógyászati navuon szakdol­gozó-gárdájának kialakításában a munka melletti képzés továbbra is nagy szerepet kap. Ezért is lényeges, hogy az okta­tást végző orvosok és tanárok munkahelyi elfoglaltságuk ellené­re lelkesedéssel, szakmai igényes­séggel készítik föl a hallgatókat választott hivatásukra. Az isme­retek elsajátítása mellett gondót fordítanak tanítványaik nevelésé­re, az etikus magatartás kialakí­tására. V Halamennyi egészségügyi in- I tézménynek, így az új me- * gyei kórháznak is jól kép­zett, hivatását szerető egészség- ügyi dolgozókra van szüksége. Olyanr fiatalokra, akik tudatosan vállalják megbecsülésre méltóan szép, ám igen nehéz hivatások minden fáradságát, a szakisme­retek bővítésének kötelezettsé­geit, akik a gyógyító munkában valóban „jobb kezei” az orvosok­nak. N. M. , (meglesz a.saját kabinétje^.Á jklsér- letezés, a gyakorlati oktatás céljai­ra laboratóriumok állnak rendel­kezésre. Különféle, fedett termi és szabadban biztosított sportlehető­ségeket is számiba vesznek a ter­vezők, akik korszerű éttermek­kel képzelik el ezt a kis iskolavá­rost, ahonnan nem hiányzik a koncertterem sem. Iskolakomplexum tervei Mongóliában IVAWAVA'.WAWA wmmmm ftW.%W.V.VAV.V. Magyar munkások Szilasi Jakab: Mosul, Pobox 668, Irak Sajnálom, hogy akaratlanul költségbe vertem Szilasl Jakab műve­zetőt. A jövőben szeretné gyorsabban megkapni leveleit, mint az én légipostámat. Hetekig porosodott tavaly novemberi küldeményem egy iraki kisvárosban. A Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat technikusát Időközben máshová szólította a munkája, csak januárban tért visz- sza az általam ismert címre. Mivel elég sokat utazik a hazánknál csaknem négyszer nagyobb arab országban, postafiókot nyittatott az egyik központi fekvésű, sű­rűn útjába eső nagyvárosban. így remélhetően tíz-tizenkét nap múlva ezeket a sorokat is olvashatja, megtudja, mi történik itthon, Bács- Kiskunban. Érdekli ez az alföldi táj, noha családjával Szentendrén él. 1970-ben lépett a lajosmizsei vállalat kötelékébe, de keveset tartóz­kodott az E5-ös mentén. Kezdettől csoportvezető-technikusként dolgozott Bulgáriában, az NDK-ban, Csehszlovákiában exportvíztornyok szerelésén. Hat eszten­deje már írtunk róla. bizonyára emlékeznek néhányan A glóbuszok nyomában című riportra. Rábízták az Irak által rendelt 12 víztorony összeszerelésének az irányítását is. Mint leyeléből kiderült, tapasztalt világjáró létére nagy izgalommal készülődött a kék folyó, a Tiberis országának a megismerésére. — Olyan hatással volt rám az első találkozás, hogy első, terep­bejáró utammal kell kezdenem a beszámolót. Mást kaptam, mint amit a könyvek ígértek. Csalóka a Közel-Kelet kifejezés is. öt és fél óráig tartott az út az iraki légitársaság szupermodern gépén. Induláskor tizenkét Celsius-fokot mutatott a hőmérő, az ezeregy­éjszaka országának fővárosában negyvennyolcat. Hatvan is lehe­tett a repülőtér hőségvisszáverő betonján. Gondoltam, a nyitott taxi majd föl üdít: mintha lángoló katlan vitt volna a Gilgamish-szállóba. Forró levegő csapódott a zajos utcákon száguldó kocsiba. A Mercedesek, Toyoták, Chevroletek áradatában ritjeán tűnt föl egy- egy Lada vagy emeletes autóbusz, szamár vontatásé kordé, öreg konflis. Most már értem, hogy miért húzta el korábban öt évig Bag­dadban dolgozó kísérőm, Hor­váth Lajos, a Nikextől a szája­szélét, amikor közölték, hogy csak a központi hűtőberendezés mű­ködik, a szobában nincs külön szabályozható légkondicionáló berendezés. A „csupán” 35 Cel- sius-fokos melegben képtelen vol­tam elaludni. Hiába menekültem a fürdőszobába: mindkét csapból forróság ömlött. Másnap tudtam meg, hogy ősi szokás szerint a háztetőkön helyezik el a víztar­tályokat. A földszinti tárolókból a szigeteletlen tárolókba nyomott vizet pillanatok alatt fölhevíti a nap. Két nap múlva utaztunk to­vább leendő munkahelyeink fel- térképezésére, megismerésére. A városképből csak annyi maradt meg. amit a szálloda erkélyéről láthattam. Néha öt-öt percre ki­csalt a kíváncsiság. Megnéztem, honnan jön a szén der gésemből többször fölriasztó Müezzin hang­szórókkal erősített hangja. Mint­egy százötven méterre, a képes­könyvekből jól ismert monumen­tális Ismeretlen katona sírja a nagyvilágban 9 Kebab sül, ősi recept szerint mo­dern szel- Iőztetővel. A tudósítást megköszönő és újabbakat sürgető levelemet már el Is küldtem Szilasi Jakab címére: Mosul, Pobox 668. Irak. Heltai Nándor melletti égszínkék kupolás me­cset-minaretből szólították imára az igazhivőket. Légkondicionált taxival men­tünk Mosulba, az ország máso­dik legnagyobb városába. A négy­száz kilométeres úton három­négy települést láttunk a félsi­vatagos területen. A júliusi nap forróságában még kietlenebbnek tűnt, mint a novembertől márciu­sig tartó esős időszakban. Bagdad határában kilométereken keresz­tül furcsa kéményerdő kíséri az utasokat, a téglaégetők karcsú, majdnem mindig görbe, négyzet keresztmetszetű kéményei. Az ősi Ninive helyén épült, csaknem egymillió lakosú Mosul- ban kitűnő szállodához jutottunk. A magunkkal hozott konzervek- kel idéztük föl a hazai ízeket. Téliszalámi, gyulai szerencsére nem volt csomagunkban; a leg­gondosabban összeállított pakk­ban is szétolvad minden húské­szítmény. (Későbbi tapasztala­taimból tudom). Kurdok és arabok lakják Mo- sult. Mind többen európai mód­ra öltözködnek, de sem az arab, sem a kurd népviselet sem kelt föltűnést. A fiatal lányokat ki­véve a nők általában abajét vi­selnek. Csak az arcuk, vagy csak a szemük látszik ki az egész tes­tüket fedő fekete lepelből. Sokan hordanak díszes kővel ékesített, arany „fülbevalót”. Nemcsak nyá­ron, a náthamentes időszakban, hanem télen is. A férfiaknál-gyakori a hálóing­szerű bő ruházat. Színe fehér, vagy világosbarna. A fejükről alácsüngő kendőt ujjnyi vastagsá­gú, fekete kecskeszőrből font ka­rika rögzíti. A kurd férfiak a hagyomá­nyos kétrészes, felül a test vona­lait szorosan követő overal-fel- sőrészt viselik. A bő nadrág a bokánál szűkül össze. A ruházat ékessége a hat-nyolc méternyi selyemből készített, általában szí­kásom szerint felvettem a ma­gammal vitt pólóinget és rövid- nadrágot. A kísérő mérnök nem állta meg szó nélkül, és azt kér­dezte nagyon udvariasan, hogy mit vetek le, ha meleg lesz. Gyorsan rájöttem, hogy a hőség­ben is tetőtől talpig felöltözöttek között nem ildomos a lenge öl­tözék. Csupán annyit engedtem meg magamnak, hogy felgyűrt szárú farmerrel könnyítettem meg a kánikula elviselését. Adós maradtam a Mosultól északra található Zakhóba veze­tő utunkkal. Ez Irak legészakibb városa, közel a török és.az iráni határhoz. A Toyota Landrover, a minisztérium kocsija közel sem volt annyira összkomfortos, mint a taxi. Kopár hegyvidéken értük el a várost. Kisebb bokrok, cser­jék is csak elvétve maradtak meg a kietlen vidéken. így kezdődött a terepbejárás. Folytatásáról és a szerelési mun­kákról következő levelemben írok. abban a reményben, hogy a Petőfi Népe olvasóit is érdeklik közel-keleti tapasztalataink. nes derékkendő. A fejfedőt tur­bánként hordják. A fővároshoz hasonlóan a Tig­ris folyó két partján elterülő nagyvárosban mérnök kísérőt és egy gépkocsit kaptunk további utunkhoz a Lakásépítésügyi és Vízügyi Minisztérium kirendelt­ségén. Ök rendelték a hidrogló- buszokat. Észak felé indultunk. A ma­gyar kamionosok jól ismerik ezt az utat, erre mentek Irán, Afga­nisztán, India, Pakisztán felé. Sajnos, különböző okok miatt megváltoztatták útvonalukat, és most Törökországot elkerülve • Teaárus Mosulban. Szírián keresztül, nyugat—dél­nyugat felől érkeznek Irakba a hatalmas szállítmányok. Kár. mert három munkahelyünk — Kury Bahen, Zakho és Ibrahim A1 Kalil — is a régi útvonal men­tén fekszik. A kamionosok ellát­hattak volna bennünket friss ha­zai hírekkel, újságokkal. Reggel fél nyolckor, harminc­öt Celsius-fokos melegben érkez­tünk első munkahelyünkre. Szó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents