Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-02 / 27. szám
4 9 PETŐFI NÉPE • 1980. február 2. A FA SOKOLDALÚ HASZNOSÍTÁSA — KERESETT CIKK AZ AKÁC SZÖLÖTÁM-BERENDEZÉS Fűrészrönkexport a gemenci erdőkből ** A Gemenci Erdő. és Vadgazdaság hajós-szentgyörg.vi erdészeteben 9 A hajósi határban termelt akác különböző méretű rönkfáit kéreg* Mészáros István és Kocsis István szakmunkás az akácfa rönkből sző- telenítésre készítik elő az erdőgazdaság dolgozói. (Straszer András lőtám-berendezést készít. felvételei) A szüretelő kombájn használatának elterjedése óta végképp bebizonyosodott, hogy a drága vasbeton oszlopnál szőlőtám-bercn- dezésnek sokkal alkalmasabb az akácfa. Valahány ültetvényt telepítő állami és szövetkezeti gazdaság ezt rendeli, ezt használja szőlőkarónak, támoszlopnak. Az akácfa a túlzott igénybevételnél sem pattan el, nem törik derékba a növényzet súlya alatt, mint a vasbeton oszlop, legfeljebb tövestől kifordul a földből, ha nincs kellően kikötve, megerősítve. Az akácfa oszlop, vagy a szőlőkaró szilárd, de nem túlságosan kemény természetes anyag, és a szüretelő kombájn érzékeny szerkezeti elemeit nem rongálja. A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság, amely az elmúlt évben csaknem 18 ezer köbméter fűrészrönköt, s ebben tekintélyes mennyiségű feldolgozott akácfát exportált, szintén a népgazdasági érdeknek megfelelő tevékenységet folytatott. A hazai termelésből származó faanyag itthoni, szélesebb körű felhasználásának módját kutatják az ágazathoz tartozó tudományos intézetek. Mezőgazdasági szerfán kívül alkalmasnak találták az akácot a parkettagyártás alapanyagának. Jól bevált a különböző eljárással felületkezelt akác a belső építészetben, falburkolat-készítésnél, s Bács-Kiskun megyében is megindult a kísérlet az akácfa nemesítésére, amelynek célja, hogy bútoripari alapanyagnak tegyék alkalmassá. A fűrészipar részaránya hazánkban az ipari célú feldolgozás csaknem háromnegyed részét teszi ki. Ennek a tevékenységnek a jelentőségét fokozza, hogy a fakitermelés, feldolgozás közben keletkező melléktermék-hasznosítására is történt intézkedés. Bács-Kiskun mindkét erdőgazdaságában számos új módszert alkalmaznak a fakitermelés és -feldolgozás különböző munkafolyamatinál, amelynek célja, hogy minél gazdaságosabban bánjanak ezzel a természetes, és egy emberöltő alatt az erdőtelepítésekkel újratermelhető nyersanyaggal. Találmánnyal felérő újítás van a Kiskunsági Erdő- és Fagazdaság szakembereinek birtokában a fafeldolgozás közben keletkező melléktermék bútoripari alapanyagnak alkalmassá tételére, vagy épületek hő- szigetelésére. K. A. HÁZUNK TÁJA Csávázási kísérlet a tsz-ben Űj könyvek kistermelőknek A huszonharmadik mezőgazda- ságikönyv-hónap, melyet februárban rendeznek meg hazánkban, az idén is sok újdonságot kínál a kistermelőknek,,-a-ház.-körül kertészkedőknek. Ha sorba' rakhatnánk' á három évtí'áöcfés múltú Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában megjelent munkákat, az tartalmában mind magasabb szintű, szakmai mondanivalójában híven tükrözné mezőgazdaságunk 30 éves fejlődését. Az említett időszakban a kiadó vállalat több mint 11 ezer kiadványt jelentetett meg, melynek több mint a fele szakkönyv volt, s az érdeklődést mutatja, hogy 34 millió példány kelt el. Nélkülözhetetlen mind a nagyüzemi, mifid a háztáji termelésben a huszonnégyféle mezőgazdasági folyóirat, mely korszerű, pontos információkat szolgáltatva segít a tudományos eredmények mielőbbi elterjedésében. Az utóbbi években, amióta tért hódit a ház körüli szabad idős gazdálkodás, már nemcsak a mezőgazdasági dolgozók, hanem az ipari munkások is szívesen töltik így szabad idejüket. Elsősorban számukra fontos, hogy ne csak a szomszéd tanácsait hallgassák meg. hanem forgassák a szakkönyveket is. A szakemberek rutinnal választják ki a házikönyvtárukból hiányzó újonnan megjelent kötetet. Nem így a kistermelők, nekik szeretnénk tehát ezúttal segíteni a választásban. Tóth Tibor: A bab és a lencse című könyvében a szerző — röviden érintve a két növényfaj biológiai és termelési sajátosságait — fajtaismeretet, talajelőké- szítési, vetési, növényápolási, növényvédelmi és betakarítási technológiát nyújt az olvasónak. A ház körüli termesztéshez is találunk a könyvben olyan termelési javaslatokat, amelyeket az új fajtákkal és a kiskertekben is használható vegyszeres növényvédelemmel kapcsolatosak. Tavasztól tavaszik a szőlőben címmel ír Kriszten György a termő szőlő egész éves szakmunkáiról. A Horánszky—Szabó-r-Túri szerzőhármas a mezőgazdaságban fellelhető műanyagokról írt könyvet, amely a kertészetekben használható hajtatóágyak, melegházak, silózóberendezések, öntözőtelepek, csomagolóeszközök, korrózióvédő bevonatok, épületszerelvények ismertetésén kívül' foglalkozik a leginkább használatos műanyag szerkezetek beszerzési helyét, sőit árát is. A műanyag sátrak felhasználhatók dísznövénytermesztésre is. E témában régi adósságot pótol Oszkónjé Sipos Erzsébet: A mikulásvirág című terjedelmes munkája. Elsősorban az üzemi méretekben termesztők ismerhetik meg a növény élettani tulajdonságait, igényeit és a szaporításmódot. Ezenkívül megtudhatjuk. hogy hol a helye a virágüzletben és a lakásban. Egy másik kedvelt növényről, a ciklámenről Gerbár József írt. A mű elsősorban a szakembereket tájékoztatja a biztonságos termesztés technológiai elemeiről, a vágott virág előállításáról, a termesztés üzemtani vonatkozásairól. Emellett a növénykedvelőkről sem feledkezik meg a szerző. Külön fejezetet szentel az otthonokat díszítő cserepes ciklámen kondíciójának megóvására, a növények öntözésének visszahúzód- tatásának és újravirágoztatásá- nak tudnivalóira. Azokra is gondol, akik saját kertjükbe szeretnének cikláment ültetni. Leírja szaporításukat, és mivel védettséget, élvez — figyelembe véve a természetvédelem kötelező szabályait — gyűjtésükhöz is tanácsot ad. Végül bemutatja a cikláment pusztító betegségeket és kórokozókat, valamint a védekezés lehetőségeit. A társadalom, az emberi gondoskodás megváltoztatásával, a technika, az urbanizáció fejlődésével egyre gyarapodik a „zöldre” vágyók tábora. Számukra írt könyvet Kiácz György és Szénára József: A zöldterületek fenntartása címmel. Azért, hogy a parkok, a terek, a kertek és az udvarok funkciójuknak megfelelően működjenek, hogy a pihenést, a kikapcsolódást, a játékot, a testedzést szolgálják, és emellett még gyönyörködtessenek, ahhoz a kerttervezőnek, az építőnek és a fenntartónak együtt kell dolgoznia. Ennek elősegítésére vállalkoztak a Fővárosi Kertészeti Vállalat munkatársai a könyv megírásával, számos tanáccsal ellátva a zöld felületet kedvelőket az otthoni kért kialakításához is. S végezetül ajánlható a mező- gazdasági kistermelés helyzetéről és jövőjéről az Agrártudományi Kutató Intézet szerzői munkaközössége által írt könyv. Szerkesztője Varga Gyula olyan időben nyúl e témához, amikor népgazdaságunk feladatainak megoldásában jelentős hangsúlyt kapnak a kistermelő gazdaságok. Hazánkban már kialakultak a nagyüze- -mi és kisüzemi termelés közti arányok, világossá vált. hogy e két termelési forma nem mondhat ellent egymásnak, hanem egymást jól és szükségszerűen egészíti ki. A szerzők összefoglalják az utóbbi évtizedekben hozott intézkedéseket és az azok nyomán bekövetkezett változásokat. Több alkalommal is rámutatnak a szubjektív tényezők szerepére, figyelembe vételük fontosságára. A jelen helyzet értékelésén túl felvázolják a kistermelés lehetőségeit és javaslatokat tesznek a tartalékok kihasználására. Cz. P. A kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet két évvel ezelőtt kezdte meg a burgonya termesztését, tavaly már 180 hektár termését takarították be. A közös gazdaság szakemberei nagy gondot fordítanak arra is, hogy felvegyék a harcot' a burgonyát egyre jobban támadó növényi kártevők ellen. Az egyik ilyen „veszedelem” a burgonya közönséges varasodása, amely a gumók fejlődése idején kezdi meg a károsítást. A fertőzött burgonyán, mire kifejlődik, 2—4 milliméter átmérőjű varak keletkeznek. Az ilyen termés küllemileg is sokat veszít értékéből, később pedig a gumó elpusztul, fogyasztásra, felhasználásra alkalmatlanná válik. Korábban nem volt szokás a burgonya vetőgumójának csává- zása, a később támadó, megjelenő kártételének megelőzése. A termelőszövetkezetben kidolgoztak háromféle összetételű csávázó szert. Ezekkel kezelték a fertőzött vetőgumókat, mielőtt elvetették. Tanács Dezső növényvédő agronómus nagy gonddal figyeli a kísérleti növények fejlődését, s majd a termés beéré- se után tud levonni megfelelő következtetéseket. A téli, cserépben végzett kísérlet után tavasz- szal tíz hektáron vetnek a legmegfelelőbbnek talált csávázószerrel kezelt vetőgumókat, s várhatóan jó eredmények születnek majd a varasodás elleni védekezésben. (Opauszky László felvétele) Kacsazakó Nem is hiszik, mily nyomasztó érzés ilyen májjal élni, mint amilyen csekélységemé. Nyilván — valami új különlegességről szerzek tudomást, rögvest a májammal reagálok rá. Magyarán: epés érzelmek áramlása indul meg bennem, aminek hatására bizonyos belső vijjogásra leszek figyelmes. Olyasszerü lelki verklire, mint amilyet a tűzoltóautó hallat, avagy a mentőkocsi, mondván, hogy — „Niinóó, nii- nó!” S e belvisítástól úgy szabadulok meg, hogy Írásba ültetem — transzponálom át a belvilágomat feldúló feszültséget. Ittj van például a legújabb hír, amelynek első mondata váltotta ki szűmben az említett májreakciót. Hogy aszondi: „hiba- és kacsakabátokat készít exportra a pécsi Baromfifeldolgozó . Vállalat.’’ Már ez az egyszerű bővített mondat úgy felspanolt, hogy nem is olvastam tovább az újsághírt. Már is arra a belső sivításra kellett figyelnem, amely szerint — „Niinóó, niinóó!" E felzaklató hang menten erőteljes csobogásra késztette epeömlésemet. Hát igen, megint egy adalék egyesek szuperluxus színvonalúr életviteléről. Mert ki másnak telik még a libájára, kacsájára is zakót csináltatni, mint ama emberfajtának, aki öröklakással jutalmazza meg drágalá- tos magzatját, n\ert annak sikerült végre leérettségiznie. Aki nem sajnál bedobni egy Mercedes-gépko- csit lassú észjáratú utódjának, szerény anyagi ösztönzésül, bármilyen „rongyos” egyetemi diploma Űj technika, régi eredmény Me&örvendezlethetne mindannyiunkat az a tény, ha nem kaDCSolódna egy „de” szócska hozzá. A ténv az: 1970 és 1980 közötti időszakban a dollárel- számolású piacokról származó gépbehozatal több, mint a tízszeresére növekedett. S itt következik a de: az eszköztár ilyesfajta gyors gyarapodása ellenére nélkülözzük a kellő kamatokat, azaz a termelés vérkeringésébe beáramló új technika hatékonyságát. Ez még nem eléggé eredményes, kifizetődő. A befektetések megtérülésére vet fényt a következő adat: 1974 és 1979 között 120 milliárd forint — 1979-es árfolyamon számolva 3,4 milliárd dollár — értékű volt a tőkés országokból vásárolt gépmennyiség ... 1 Sok a panasz arra — s némely helyen, illetve iparágban teljes joggal —, mennyire elavult a termelés technikai, technológiai hátországa. Műszaki múzeumba kívánkozó gépekkel kényszerülnek előállítani a jól fizető, gond nélkül értékesíthető termékeket. Az ok: nincs kellő fedezet az eszköztár fölfrissítésére. A másik oldalon pedig az áll, hogy van pénz is, korszerű gép is, csak éppen — ahogy ezt szakszerűen emlegetik — hiányzik a termelőhely fogadóképessége; szervezettsége, szellemi tőkéje, technológiai fegyelme ... Országos népi ellenőrzési vizsgálat tárta fel: az importból származó gépek és berendezések nagyobb része az előzetes terveknél kisebb teljesítménnyel — ebbe a kapacitáskihasználás . és a minőségi jellemzők egyaránt beletartoznak — működik. Magyarán: a számítottnál lassabban térül meg az ár, ha — egyáltalán megtérül. Mert olyan esetekre is rábukkantak a népi ellenőrök, amikor a dollárért vásárolt nagy értékű technikai eszközök eredeti csomagolásukban pihentek negyedik esztendeje, s erkölcsileg úgy avultak el, hogy közben egy fillérnyi hasznot sem hajtottak ... ! Valamiért csak a vásárlás volt a fontos, az üzembe állítás már nem, de e luxus következményeit alig, vagy egyáltalán nem érezték a^uértntéttek;‘ ánnál inkább viselte a gondatlanság terhét a népgazdasági közös pénztár. Tervszerűtlen, csúcsokra kapaszkodó és völgyekbe zuhanó volt gyakran a gépimport, egyik évről a másikra háromszorosra bővült, azután az előző esztendeinek negyedére zsugorodott, majd annak a hétszeresére hízott. Meglehetősen logikátlanul váltogatta a központi támogatás a különböző beszerzési források előnyben részesítését. Ezért az-, után nem bizonyult ritka esetnek — a már említett népi ellenőri vizsgálat állapította meg ezt is —, amikor a hazai gyártásban , is rendelkezésre álló gépet, berendezést borsos áron, dollárért vették meg a „van rá valuta” alapon gondolkodó beruházók. Mindezek ismeretében már nem hat meglepőnek, hogy a három legfőbb ágazatban, majdnem tíz esztendőt figyelembe véve, csak egyben nem romlott az egységnyi erőforrásra jutó nettó termelés mutatója. Az összehasonlító árak alapján számított növekedés az iparban az 1971 és 1975 közötti időszakban 4,9 százalék volt, az azt követő három évben viszont — 1976—1978 — mindössze három százalékkal bővült az egységnyi erőforrásra jutó nettó termelés. Az építőiparban mindkét szakaszban maradt a 4,1 százalék, míg a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban 3,5-ről 2,5 százalékra csökkent. A legnagyobb a mérséklődés tehát az iparban, ott, ahová a legtöbb eszköz, s értékben is a legnagyobb mennyiség áramlott be. Elemzések azt mutatták, az élőmunka hatékonysága ugyan javult, de nem olyan mértékben, hogy képes lett volna ellensúlyozni az állóeszköz-hatékonyság — azaz az állóeszközök kihasználtságának — romlását. Veszélyes folyamat ez, hiszen objektív tényezők miatt általában növekszik a termelő ágazatok eszközigényessége, tehát az ilyen ráfordítások törvényszerűen emelkednek. Ha most az emelkedő ráfordításokat csökkenő eredmény kíséri, akkor ... nos, akkor a ráfizetésből kellene megélnünk. Ez pedig nemcsak hosszabb távon lehetetlen, hanem rövidebb időszakon belül is ... Az idén januártól érvényes szabályozók a korábbiakhoz képest növelték a vállalatok költségérzékenységét, amibe természetesen az új technika árának megtérülése is beletartozik. Remélhető, ha a munkahelyi közösségek egésze megadja az eszközök szükséges rangját,.akkor .„,a„ Szó igaz értelmében meghatározó' lesz az eszközgazdálkodás.. Épnek alkotó eleme a kellő tájékozott- ságú vásárlás éppúgy, mint az új gépek, berendezések fogadásának előkészítése — anyagban, szerszámban, műveleti rendben, technológiai leírásban stb. —, s a termelésbe állítás meggyorsítása. Mert konyhai bölcsesség, de nagyon igaz: nem az új technika a cél, hanem az új technika alkalmazásával elérhető többleteredmény! M. O. Jobb utazás, ivóvíz, melegebb lakások A városi autóbuszjáratok hosz- sza Lengyelországban 1978-ban meghaladta a 32 ezer kilométert. Ez 1970-hez képest kétszeres, 1965- höz viszonyítja háromszoros növekedését jelent. Ugyanakkor a megszaporodott vonalakon csak 50 százalékkal több autóbusz teljesít szolgálatot ma, mint a 70-es évek elején. Tavaly 2300 új járművet állítottak forgalomba, ami lehetővé teszi mintegy 1700 járműmatuzsálem nyugdíjazását. Csökkenti a zsúfoltságot, és a járművek korai elhasználódását a 220 új villamos és 70 trolibusz is. A távlati tervek szerint a jövőben a lakótelepeket nemcsak autóbuszokkal lehet majd megközelíteni, hanem a kevésbé zajos, és a levegőt nem szennyező trolibuszokkal és villamosokkal is. A városi vízvezeték- és csatornahálózat mintegy 500, illetve 450 kilométerrel bővült az idén. Ezzel a tavalyinál 3,3 százalékkal több vizet használhatnak fel a lengyel városok. A széles körű fejlesztés ellenére a szakemberek az eddiginél nagyobb takarékosságra intik a lakosságot, mert a folyók fokozódó szennyezettsége miatt egyre bonyolultabb, és ezzel költségesebb a jó minőségű víz előteremtése. A tavalyi rendkívüli tél rossz tapasztalataiból okulva, a városi távfűtőművek az idén nagyobb gonddal készültek a hideg napokra. 22 új kazánt, illetve hőközpontot adtak át, és 3500 kilométerrel növelték a vezetékrendszer hosz- szát. (BUDAPRESS — INTER- PRESS) megszerzésének — kilátásáért. Az képes drága rucaállományát vitézkötéses atillács- kákba öltöztetni, aki csak 100 ezer forintos nagyságrendű turistaútért hajlandó sorbaállni. Egy és oszthatatlan atyaúristen! — vált már szinte sikoltóra lelki „Ninó”-zásom — ime testet öltött a legújabb státusszimbólum: a liba- és kacsakabát! Maholnap itt a tavasz, megkezdődnek a Tisza—Duna—Sugovica-parti korzózások, és lehet-e nagyobb szenzációt elképzelni 1980 kikeletjére, mint ama szocialista nábobokat, akik szóban forgó szárnyasaikat a Váci utcai szalonokból importált tavaszi kabátkákba bújtatva vonulnak fel háziszár- nyas-fogataikkal. Elképzelhető a változatok közt olyan, hogy mondjuk egy hatosvagy nyolcas kacsafogatot kék meg rózsaszín gyeplőszalagokkal kormányoz fölöttébb boldog tulajdonosuk. S mi minden jöhet még azután, míg a liba- s kacsafelruházás tarka lehetőségeit kimerítik az anyagi jólét olymposzi csúcsán p öffeszkedők! No — mire füstölgésem eme első menete lezajlott, májam is lecsillapodott any- nyira, hogy az indulatba hozó kishírt az első mondatnál tovább olvassam. Be kell vallanom, olyan paff lettem pillanatokon belül, hogy az egy egész évi csalódással felér. Mert — hogy is folytatódik a hírecske: „A különleges termék nem konfekció, hanem egészben filézett szárnyashús, ami kedvelt csemegéje a nyugat-európai konyháknak. Az idén eddig kétszázötven tonna kicsontozott baromfihúsra érkezett megrendelés külföldről.” Szánva-bánva epésségemet, nem mondhatok mást, minthogy hasonló sikereket kívánok a Kecskeméti Baromfiféle dolgozó Vállalatnak is — 1980-ra. Tóth István V
