Petőfi Népe, 1980. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-16 / 39. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. február 18. Az új Szikra Lapnyomda • A rotációs gépteremben hu­szonnégy nyomóművet helyeztek el, néhányon már prőbanyomást is végeztek. • Lent: szerelik az utolsó nyomógépet. Még az idén átadják az ország legnagyobb nyomdáját, a Szikra Lapnyomdát. Építése 1976-ban kezdődött meg, s idén októbertől már itt készül a Népszabadság, a Népszava; az eddiginél technikailag sokkal jobb minő­ségben. Magasnyomás helyett ugyanis ofszet eljárást alkalmaznak, amely szebb képnyo­mást tesz lehetővé. (Lápunk, a Petőfi Népe 1973 óta készül ezzel a ' technológiával.) A nyomólemez-készítő részleg berendezéseit most ellenőrzik, s elkészült a hőközpont és a klímaberendezés is. Az új nyomda két és fél milliárd forintba került. • Az újságok kötegelését ez a komputeres gépsor végzi. Dolga akad majd elég, hiszen 1985-ben, a teljes felfutás idején a nyomda 40 ezer tonna napi­lapot, folyóiratot és könyvet állít majd elő. (Hauer Lajos képriportja) Egy szál virággal több zervusz öreg! — nyújtja a kezét az újonnan érkezett elvtárs. A veterán úgy tesz, mintha megsértődne. Kivár a kézfogás­sal, dacosan leszegi busa ősz fe­jét, hogy szemüvege fölött még élesebb szigorral nézze meg ma­gának, aki őt így merészeli kö­szönteni. Szeme sarkában azonban hun­cutság vibrál, és sötétszürke za­kója bal oldalán vidám muzsiká­val cirren egymáshoz majd tu­catnyi kitüntetés, ahogy vaskos hirtelensléggel elkapja a várakozó kezet. — Tudod-e, ki az öreg?... Na­hát én is azt vallom, amit Hu­nyó Pista bácsi. Sose felejtem el. Mikor egyszer így tisztelte meg valaki, rápödörgetett dús bajszá­ra, aztán megfelelt: „Az az' öreg, édes öcsém, aki annak érzi ma­gát." — Egyébként szervusz. A rutinos beszélgetők tehetsé­gével pillanatok alatt úgy lebi­lincseli a középkorú elvtárs fi­gyelmét, hogy az el is felejt le­kezelni a többiekkel. Pedig népes csoport tágít a gyűrűn, hogy ne­ki is helyet csináljon a körben. No de a pártértekezlet nyitá­nyát megelőző ünnepien kellemes izgalomban igazán mindegy, hogy hol horgonyoz le az ember bará­ti beszélgetésre. Azaz nem egé­szen. Lámcsak — ennél a nyug­díjas elvtársnál is aj „öregség” fölötti évődéssel kezdődött a röp­ke diskurzus, és már is a moz- g alomnál tartanak, — Tudod elvtárs, van abban valami megható, hogy mi, „öre­gek" eltéphetetlen szálakkal kö­tődünk egymáshoz, akármilyen távol vetett is bennünket a kö­telesség, a pártfeladat. Mi régi­régi mozgalmiak hosszú ideje mindig ugyanazon a napon ta­lálkozunk egymással. Egyszer — évente — anélkül, hogy bármi­kor is összebeszéltünk volna... A temetőben, Pesten, egyszer csak együtt vagyunk azon a na­pon. Meglátogatjuk azokat, akik már nem jöhetnek velünk sirtól- sirig... Mindegyiküknek jut egy- cgy szál vörös szegfű. A veterán elgondolkozva kul­csolja össze hátul a kezét, me­reng pár pillanatig. — Persze mindjárt 'észrevesz­szük, hogy eggyel-kettővel me­gint kevesebben vagyunk már, mint tavaly. „Hát Jóska?” —pen­díti meg valamelyikünk bátor­talanul, hátha nem igaz, amit tudva sejtünk. „Már ö is itt...” — kapjuk meg a választ .......Ak­k or hát jusson neki is .egy szál szegfű." — S ahogy fogyatkozik a sorunk, úgy hosszabbodik, ne­hezül a tisztelgő sétánk ott a te­metőben ... ^ iros nyakkendőé úttörők ügvözlik a pártértekezlet küldötteit. Négy-öt mondatos mo­zaikokban emlékeznek a magyar munkásmozgalom történetének kulcseseményeiré. Költemények­ből, irodalmi művekből idéz­nek ... „Sose hull le a vörös csil­lag ... Ki élen áll, az messze látszik... Ne felejtsd el: példa vagy!... Csak becsületed ne add semmiért...” A levegő rrtély érzések elektro­mos szikráitól izzik. A gyerekek már a pódiumon, mintha vidám kiscsikők lábai do­bolnának a deszkákon. Az úttö­rők tizenhármán vannak, az el­nökség tizenkét tagú. Mivel a még szinte tejillatú puszikkal egy-egy szál virág jár mindenkinek, egy vörös szegfű kimarad. Dehogy marad! A tizenharma­dik pajtás szemvillanás alatt dönt: virágját a veteránnak adja. Guthy József nyugdíjasnak így két szál szegfű jut. Hallgathatja is az első szünet­ben. — Jó annak, akivel itt is kivé­teleznek. — Persze — protekcióval köny- vyű két szegfűhöz jutni. Guthy elvtárs örül a megjegy­zéseknek. A hangsúlyból érzi, hogy közmegelégedésre jó helyre került a plüszszegfű. A rra csak ő, meg kezdés előtti beszélgető társa gon­dol, hogy annak a szál tüzes vi­rágnak talán megint lesz egy új gazdája azon az idei spontán ta­lálkozón. Tóth István BELSŐ TARTALÉKAINK A szerződéses fegyelem AZ IMPOZÁNS épületek látványa, a minden igényt kielégítő orvosi berendezések bemutatása megnyugtat, örömmel tölt el: lám, az összefogla­lás, a gondos munka nem marad eredmény nélkül. A balatonfüredi szívkórház bővítéséről szóló tele­víziós tudósítás azonban mégsem „happy end”-del zárult. Hiába volt ugyanis az áldozatkész munka, mert a bővítés egyik alvállalkozója, a pécsi lift­szerelő vállalat — miután tengelyhibás felvonókat kapott — nem tudta teljesíteni szerződésben vál­lalt kötelezettségeit, így az új kórházrész átadása feletti öröm sem lehetett teljes. A beteg emberek gyógyításával foglalkozó intézmény számára a hi­bátlanul működő lift létfontosságú berendezés, ha nem működik, vagy — mint Balatonfüreden tör­tént — fel sem tudják szerelni, olyan láncszem esik ki a gépezetből, amelynek a gyógyításhoz ugyan látszólag kevés köze van, de nélküle aka­dozik, csaknem lehetetlenné válik a kórházi dol­gozók munkája. Valaki, valahol tehát nyilvánvaló mulasztást követett el, egészen pontosan, nem tel­jesítette vállalt kötelezettségét... A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az ágazat tavalyi tevékenységét bemutató tartalmas összeállítását lapozgatva olvasom a következő so­rokat: „Fejlődés mutatkozik a többéves szerződés- kötésekben, a szerződéses fegyelem terén elért ja­vulás azonban nem kielégítő. Változatlanul sok probléma adódik a szerződésekben rögzített felté­telek — minőség, mennyiség/ határidő — be nem tartása miatt...” MÉG EGY PÉLDA, szintén a televízió tudósítása alapján. A színhely a Tudományos Akadémia, a belkereskedelem tárcavállalatainak országos ta­nácskozása.' Csodálkozom és szinte felfoghatatlan- nak tűnik számomra, hogy a miniszternek, az or­szág nyilvánossága előtt kell figyelmeztetnie a vál­lalati vezetőket munkájuk alapvető hibáira és fel­szólítani őket, változtassanak szemléletükön. A vál­lalatok többsége ugyanis a tanácskozás időpontjáig még nem kötötte meg az 1980-ra vonatkozó szerző­déseket. Az eddigiek is bizonyítják, hogy valami nincs rendben, vállalataink egy része rosszul értelmezi az országon belüli együttműködést, a hazai koope­rációkra/ közös gyártásokra, beruházásokra stb. vo­natkozó szerződések „játékszabályait”. Az előírtnál gyengébb minőségű a kapott áru? Ugyan kérem, hogy kérünk felelősségrevonást, hi­szen holnap velünk is megtörténhet ugyanez... Nem kötjük meg a szerződéseket? Miért kell ilyen jelentőséget tulajdonítani ennek? hi élet rqegy to­vább és papíron utólag is ráérünk rögzíteni az ada­tokat. Legfeljebb a választék lesz egy kicsit szegé­nyesebb, az üzletek ettől még nem zárulnak be, va­lamit mindig lehet vásárolni i.. Ezeket a mondatokát a gyakorlat példái sugall­ták, az egyes vállalatok bizonyára vérig sértődné­nek, ha ilyen kijelentésekkel, szemléletmóddal jel­lemeznénk őket. Mert azt mindenki elismeri, hogy „általában” ilyen a helyzet, hogy a hazai együtt­működést közel sem jellemzi az a határozottság, tervszerűség, korrektség és minőségi munkára való törekvés, mint ugyanezen termelői egységek külföl­di partnerekkel fennálló kapcsolatait, de az ön­vizsgálatig csak kevesen jutnak el, a fogyatékossá­gok feltárásáig, a hibák beismeréséig felelősségre- vonásáig még ennél is kevesebben. AZ MSZMP kongresszusi irányelvei világosan és egyértelműen fogalmazzák meg, hogy gazdaságpoli­tikánk alapvető célja a népgazdaság tervszerű és kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása: „Az or­szágos feladatok kialakításában, megoldásában job­ban kell építeni a vállalatokra, a szövetkezetekre, amelyek önálló, felelős munkájuktól, vállalkozó szellemétől gazdálkodásuk eredményességétől döntő módon függ gazdasági előrehaladásunk.” Fejlődé­sünk egyik alappillére tehát adott. A párt, az or­szág népe, az eddigi eredmények, alapján, bizal­mat szavazott, önállóságot biztosított a nyugodt épí­tő munkához. A képzeletbeli mérleg azonban csak akkor fog egyensúlyba állni, ha a másik oldal, va­gyis a vállalatok tevékenysége, mindennapos mun­kája is ebben a szellemben zajlik. A szerződées fe­gyelem be nem tartása nemcsak egyszerűen mások becsülettel végzett munkájának eredményességét veszélyezteti, hanem népgazdaságunk számára is gondokat okozhat. K. H. J. HÁZUNK TÁJA A rózsák metszése Nem szabad préda! Az egyik zárszámadási közgyűlésen elhangzott felszólalásból idézünk: — Felháborítja tagjainkat, hogy egyesek' gátlás nélkül dézsmálják a közös va­gyont. Leállnak nem egy­szer kocsival az országút szélén, és hozzálátnak a szüreteléshez. Szednek, amit találnak, szőlőt, al­mát, paprikát. Mi nagy gonddal óvjuk a termést, rengeteget költünk vegy­szerekre, permetezünk amennyiszer szükséges, irt­juk a gyomot, hiszen a sa­játunkat védjük. A hoza­moktól függ a keresetünk, a szövetkezet pénzügyi helyzete. Azok pedig, akik egyszerűen csak lészedik fáradságos munkánk gyü­mölcsét, ingyen jutnak meg nem érdemelt értékekhez. Sok esetben még ők van­nak felháborodva, ha tetten érjük őket, mondván azt, hogy a böngészés meg van engedve. Csupán kóstolót szednek. Egyszer egyik al­kalommal a „böngésző” kocsijának csomagtartójá­ban mintegy 150 kilogramm szőlőt találtunk. Ogy lát­szik nagy a család. Ennyit a felszólalásból. Azt még érdemes hozzá­tenni, hogy az említett ter­melőszövetkezetben egyet­len tag ellen sem indítot­tak eljárást lopás címén. Ugyanakkor 146 esetben értek tetten országúti szarkákat. Legalább ugyan­ennyi lehet azoknak a szá­ma, akiket nem tudtak el­csípni. A törvény szerint ezer forint értékig történő ide­gen tulajdonkárosítás még szabálysértésnek számít, és a kiszabható legmagasabb büntetés 10 ezer forint le­het. A kecskeméti tanács­nál magam is meggyőződ­tem arról, hogy a feljelen­tett szabálysértők általában a lopott érték csaknem tíz­szeresét fizették ki bünte­tés címén. Lehet, hogy ez egyeseket kijózanított. Sajnos, az elmúlt nyáron sok hasonló esetről hallot­tunk, és nem mindig lehet bizonyítani a tettenérést. Jogosnak tartjuk tehát a tagság felháborodását. Va­jon mit szólnának azok az emberek, akik lelkiisme- retfurdalás nélkül károsít­ják a közös vagyont, ha az övékét dézsmálná meg valaki. Bizonyára rohanná­nak a rendőrségre feljelen­tést tenni. K. S. Alig találni virágoskertét, ahol ne a rózsa díszlene a központi helyen. Különös varázsával káp­ráztatja el csodálóit természetes környezetében, vágott virágként, egyesével vagy csoportosan. ■ A rózsák "talán - legfontosabb ápolási munkája a metszés. Ha megfigyeljük a vadon fejlődő nö­vényeket, akkor tapasztalhatjuk, hogy évente tőből erős hajtások törnek elő, amelyek a következő esztendőben elágazva virágoznak, az idősebb, többször virágzott hajtások, ágak viszont, elhalnak. Bizonyítva a tétel: a rózsa saját magát fiatalítja, illetve újítja. Ne metsszük a rózsát mindenáron! Ezzel a munkával az a célunk, hogy a legmegfelelőbb rügyek hajtsanak ki, helyesebben azok, melyektől a legszebb virágot vár­juk. Ezeket általában az egyéves vesszők közepén találjuk meg. A metszés idejéről sokat és so­kan vitatkoznak. Általános az a nézet, hogy a legmegfelelőbb a február végétől április közepéig tartó időszak. Teljességre törekvés nélkül né­hány jótanács erejéig foglalko­zunk csak a metszéssel, feltételez­ve, hogy a rózsatulajdonos ismeri annyira kedvelt növényét, hogy tudja melyik csoportba tartozik. A TEAHIBRID-fajiták növeke­dési erélye igen eltérő, ez meg­határozza metszésüket. Első teen­dő a bokrok kialakítása, de úgy, hogy kerüljük az erős metszést, mert ezt növényeink nagyon meg- sínylik. Legmegfelelőbb, a három vázágas nevelés. Nagy és szép színű virágok csak az erős és tel­jesen beérett vesszőkön nyílnak, ezért az éretlen vesszőket, a fö­lösleges gallyakkal egyetemben tőből távolítsuk el. A teahibrid-rózsáknál alapsza­bály, hogy a gyenge növekedé­sűeket 3—4 szemre, a közepes nö­vekedésűeket 5—6 szemre, és az erős növekedésűeket 6—8 szemre metsszük, kivéve a vágófajtákat. A munka eredményét két héttel később már láthatjuk, ilyenkor ellenőrizni kell, hogy minden szem kihajtott-e. Arra ajánlatos vigyázni, hogy minden rügyből lehetőleg csak egy hajtás fejlőd­jön. Ha folyamatos virágzásra szeretnénk serkenteni növényün­ket, akkor az első virágzáskor — ha sok virág jelenik meg — cél­szerű a hajítások egy részét kis- bimbós korban átmetszeni a bim­bótól számított második ötös le­vél fölött. Ha a legfelső levelet tőből letépjük, akkor ezek a haj­tások másfél hónap múlva virá­goznak) így a meghagyott hajtá­sok elvirágzása után alig 2 héttel ismét virágban lesz növényünk. A REMONTÁNS csoportba tar­tozó rózsákat hosszúra metsszük, mert erős növekedésűek. Ha rö­vidre vágjuk, azzal csak fokozó­dik a növekedési erélyűk, hosszú hajtások fejlődnek, és virágot csak későn kapunk. Ezért 6—8 szemre visszametszett hajtásokon, töven­ként egy-egy szálvesszőn kapjuk a legnagyobb virághozamot. Gya­kori, hogy egy ilyen jól fejlett szálvessző 8—12 szál virágot is nevel. Elvirágzás után a díszítési célra kiültetett remontánsokat 10—15 szem hosszúságúra metsz- szük vissza. A FOLYANTHA és a polyan- thahibrid-rózsák kevés metszést igényelnek, mindig az előző évi meddő vesszőket és a virágzás maradványait, valamint a vízhaj­tásokat távolítsuk el. Az erős met­szés következtében ennél a két fajtacsoportnál kevés virágot ka­punk, a virágzás nem lesz egyen­letes, nem ■ egy szintben pompáz­nak virágjaik, és'számos kiugró, erős növésű vízhaj.tást is hoz. A MINIATŰR fajtacsoportba tartozó növényeket egyáltalán ne metsszük, hiszen az ide sorolt ró­zsák nagyon rövid hajtáson hoz­zák virágjukat, ezért célunk, hogy minél formásabb, kis bokrot ala­kítsunk ki, minél nagyobb és sű­rűbb; virágzó felülettel. Ezt pe­dig csak akkor érjük el, ha való­ban nem nyúlunk, hozzá ollóval. A KÚSZÖRÓZSÁKAT három további csoportra oszthatjuk, a metszésigény szempontjából. A nem remontáló kúszókat mindig elvirágzás után metsszük. Az oldalhajtásokat 8—10 szem hosszúságúra hagyjuk, és meg kell őrizni a tőből előtörő erős növe­kedésű hajtásokat, mert ezektől várhatjuk a következő évi virág­hozást. A remontáló kúszókat mindig tavasszal metszők, és ez a mun­ka főleg ritkításból álljon. Az idős, elhalt, fertőzött részeket tá­volítsuk el, s helyükbe hajlítsuk és kötözzük a fiatal vesszőket. A teahibrid, polyanthahibrid, floribunda és miniatűr kúszókat támaszték nélkül nem nevelhet­jük. Ahhoz, hogy szép virágokat hozzanak, a metszés elengedhetet­len. A kiülitetést követő erős haj­tásnövekedésből válogatunk, és a legerősebbeket meghagyva, a töb­bit eltávolítjuk. A legegészsége­sebbeket következő tavasszal le­kötjük, és végüket visszafagyásig metsszük. Ezekből kifejlődő haj­tásokat elvirágzás után vagy ta­vasszal, , a harmadik rügy fölött visszavágjuk. A PARKRÓZSAKNAL nem le­het egységes elvet alkalmazni, ugyanis ez a legváltozatosabb for­mában megjelenő csoport. A hosz- szú hajtásokon, egyes nemes ala­kú bimbót és virágot nevelőket ugyanúgy metsszük, mint. a tea- hibrideket. A bugában virágzó­kat, a vadrózsa hatásúnkat, illet­ve a vadrózsákat az ültetés évé­ben 2—3 szemre metsszük vissza, hogy serkentsük az erős hajtások fejlesztését. A következő két. év­ben csak alakító metszést igényel­nek. Ügyeljünk arra, hogy ebben az időszakiban minél formásabb bokrokat kapjunk. A továbbiak­ban csak az elöregedett ágakat szükséges eltávolítani. Cz. P.

Next

/
Thumbnails
Contents