Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-04 / 2. szám

IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: erősen felhős ég, több helyen hó, hózápor, erős, időnként viharossá fokozódó szél. Több helyen hófúvás. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: általában mínusz 3, mínusz 8 fok között, a derült, szélvédett helyeken mínusz 10 fok körül. Legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken 0, mínusz 5 fok között. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Losonczi Pál fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit A Budapesten akkreditált dip­lomáciai képviseletek vezetői csü­törtökön, az újév alkalmából jó- kívánságaiikat fejezték ki Lo­sonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fo­gadásán részt vett Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, valamint Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A fo­gadás szívélyes légkörben zajlott le. (MTI) AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxv. évf. 2. szám Ára: 1,20 Ft 1980. január 4. péntek Emlékek Mészöly Gyuláról Bács-Kiskun megyei újítók az ország egészségügyéért Két és fél évvel ezelőtt — 1977 közepén — kezdeményezte a Bács-Kiskun megyei újítók klub­ja a „Műszakiak, szocialista bri­gádok az egészségügyért” mozgal­mat. Azóta több megyei — sőt, fővárosi és vidéki — egészségügyi intézmény részére készített érté­kes, import útján is nehezen be­szerezhető gyógyászati eszközt. Tegnap, az említett mozgalom keretében, egy újabb akcióra ke­rült sor. Szabó Lajos nyugdíjas főmérnök, az újítók klubjának elnöke, négy darab vérplazma és infúziós üveg automata zárógépet adott át ünnepélyes keretek kö­zött két megyebeli és két miskol­ci egészségügyi intézetnek. EL , mondta, hogy a gépek alkatré­szeinek elkészítésében kecskeméti és kiskunfélegyházi üzemek vet­tek részt, az Észa-k-Bács-Kiskun rtiegyei Vízmű Vállalat 20 ezer forint értékű anyaggal segítette a munkát. A magas színvonalú műszaki munkát igénylő gépek gyártását a kecskefihéíi Gépipari és Automatizálási Műszaki Főis­kola gépgyártásteohnológiai tan­székének szakmunkásai végezték el dr. Molnár Benedek tanszék- vezető és Bajnóczi Sándor ad­junktus irányításával, gépenként négyszáz óra társadalmi mun­kával. Egy-egy automata zárógép ér­téke 170. ezer devizaforint lenne, ha külföldről kellene beszerezni. A megyei tanács pénzügyi osz­tályának azonban mindössze 20 ezer forinttal kellett hozzájárul­nia egy-egy berendezéshez. A kecskeméti véradóállomáson jól bevált záró- és nyitógépek iránt azonban már az egész ország véradóállomásai, kórházai és gyógyszertári központjai érdek­lődnek. Jelenleg kilenc újabb, egészségügyi intézmény kérése van az újítóklub előtt. Ebből t A gépek ünnepélyes átadása. (Pásztor Zoltán felvétele) februárban négy berendezést ad­nak át, amelyeket a SZIM, a konzervgyár, az MMG Automa­tika Művek, a megyei kórház és a honvédség szocialista brigádjai készítenek el. ' Az újítók klubja gépenként mindössze 25 ezer forintot kér a megrendelőktől, amit a kecske­méti Városi Tanács elkülönített számlájára fizetnek be. Az így összegyűlt pénzből az anyatej­gyűjtő állomás automatizálását oldják meg, amelynek terveit már elkészítette egy műszakiak­ból álló újító brigád. Ez lesz az ország legmodernebb, teljesen hi­giénikus anyatejgyűjtő állomása. Szabó Lajos végül arra kérte a megjelent egészségügyi intézmé­nyek képviselőit, hogy a terüle­tükhöz tartozó üzemek gazdasági vezetőit és szocialista brigádjait nyerjék 'meg a „Műszakiak, szo­cialista brigádok az egészség­ügyért” mozgalomnak. Mert mi­nél inkább terebélyesedik ez a kezdeményezés, annál színvona­lasabb munkát tud végezni az egészségügy, egyben jelentős de­vizakiadásoktól mentesül a nép­gazdaság. A kiskunhalasi kórház részéről dr. Illés Gergely igazgatóhelyet­tes, a kalocsai kórház részéről dr. Pintér Sándor igazgatóhelyet­tes, a miskolci kórház és a mis­kolci vasgyári kórház gyógyszer- tára részéről Vayné Nagybégányi Emese gyógyszerész vette át a vérplazma és 'infúziósüveg auto­mata zárógépeket. N. O. KLUB, ÖSZTÖNDÍJ, PÁLYÁZAT A KISZ és a fiatal művészek A fiatal művészgejteráció már beleszületett társadalmunk­ba, túlnyomó többsége igenli és elfogadja a fejlett szocializ­mus építésének nemzeti programját, bizalommal van a párt politikája iránt. A fiatal művészek a szocializmus építésének nagy megrázkódtatásoktól mentes, 1956 utáni időszakában nőttek fel, ezért a viszonyítás, a társadalmi élet mélyebb ré­tegeit jellemző ellentmondások felismerése számukra jóval nehezebb, E szavakkal kezdődik a KISZ Központi Bizottsága által tavaly február 28-án megtárgyalt jelentés, amely a fia­tal művészek helyzetét elemzi; s ezt az anyagot tekintette kiindulópontnak a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága is, amikor elkészítette feladattervét a fiatal alkotók körében végzett munka továbbfejlesztésére. A dokumentumot az új esztendő első bizottsági ülésén, tegnap délelőtt Kecskeméten tárgyalta meg a megyei testület, dr. Adorján Mihály titkár elnökletével. A szocialista társadalom fejlő­dése során szükségszerűen kelet­kező ellentmondások közvetlenül hatnak a fiatal művészekre. Az életszínvonal emelkedése ered­ményeként soha nem látott meny- nyiségben kerültek a tömegek számára is elérhető közelségbe a fogyasztási javak. Abban viszont már kevesebb vonzó minta igazít el. hogyan is bánjunk megnöve- .kedett lehetőségeinkkel, hogyan érjük el, hogy ne öncélként, ha­nem az emberhez méltó élet hasz­nos eszközeiként funkcionáljanak. Jelentősen változtatják az élet­módot a településszerkezet válto­zásai is: megerősödtek a közép- és kisvárosok; az új városok, la­kótelepek születésével igen sokan közösségváltásra kényszerülnek. A szocialista demokrácia kérdés­körének aktualitását jelzi hogy egyre többb műalkotás ábrázolja ezt a problematikát, gyakran le­egyszerűsítve az egyén és hata­lom viszonyára vagy a hatalom és az erkölcs konfliktusára — álla­pította meg a KISZ Központi Bi­zottsága, majd arra mutatott rá, hogy a felsőoktatási intézmények­ből kikerülve jelentősen csökken a fiatal művészek szervezettsége. Néha a világnézeti úttévesztés, gyakrabban politikai elbizonyta­lanodás. az értelmes társadalmi cselekvés lehetőségébe vetett' hit meggyengülése akadályozza a KISZ munkájába való bekapcso­lódást, Nagyobb követelmény, igényesebb munkaszervezés A mezőgazdaság és élel­miszeripar, az erdő- és fa­gazdaság az 1979-esnéi ma­gasabb kötelezettség teljesí­tésére felkészülve kezdte meg az új esztendőt. A me­zőgazdasági nagyüzemek az 1980-as előirányzat szerint 7 százalékkal emelik a terme­lést. ágazatonként még je­lentősebb a feladat, hiszen a növénytermelésben 10—11 százalékos növekedést kell elérniük, ami sokkal maga­sabb a korábbiaknál, s jóval igényesebb gazdasági szerve­ző munkával, helytállással teljesíthető. Bács-Kiskun* mezőgazdasági, élelmiszeripari üzemeire, erdőgaz- daságaira ugyenez vonatkozik. Mind a három ágazat olyan, ame­lyik túlnyomórészt hazai nyers­anyagból dolgozik, vagy azt ma­ga állítja elő. A hajósi József At­tila Tsz a kalocsai járás egyik jól gazdálkodó szövetkezete, amely­ben a fegyelmezett munkának már eddig is megvolt a gyümöl­cse. Az 1979-es aszály és más elemi kár ellenére, a" zárszám­adási mérlegben 14 milliós nye­reséget könyvelhet el a szövet­kezet. Csak úgy, mint tavaly, az idén is az árunövény termelését fokozza leginkább a közös gazda­ság. Ezt irányozta elő a szövet­kezet vezetősége a most kidolgo­zás alatt levő 1980-as termelési tervében is. A hajósi szövetkezet gazdái nagy jelentőséget tulajdonítanak a gazdaságok közötti együttműkö­désnek, nemcsak a mindennapi feladat végrehajtásában, hanem az egyes termelési ágak fejlesz­tésében is. hiszen az elmúlt évek­ben ennek előnyeiről meggyő­ződtek. A munkaerő-gazdálkodásban is szerepe van ennek. Egyelőre az üzemen belüli munkaerő-átcso­portosításban igyekeztek ezt az elvet érvényesíteni, melynek sike­rét a nyári, az őszi betakarítás, ültetvénytelepítés, határidőre tör­tént befejezése bizonyítja. Az egymással szomszédos, vagy azo­nos termelési rendszerhez tartozó gazdaságok közötti szorosabb együttműködésnek azonban szá­mos lehetősége' akad. A hajósi t termelőszövetkezet- gazdái -az új esztendőben e tekintetben is előbb akarnak lépni. < Az 1980-as terv az állattenyész­tési ágazat termelésének 2—3 százalékos emelését irányozta elő a mezőgazdasági üzemek számá­ra. A kiskunhalasi járás déli fe­lének baromfitenyésztő gazdasá­gai. élve a kedvezőnek ígérkező értékesítési lehetőséggel, a ba­romfitenyésztés bizonyos fokú nö­velése mellett, főként az ágazat 0 A kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezetben hordóit festik. a hagyományos pince gazdaságosságát igyekeznek javí­tani. Ezt indokolja az a körül­mény, hogy a tavalyihoz hasonló mértékű fehérjetakarmány-beho­zatal mellett, más megoldás nem is igen akad. A jánoshalmi Pető­fi Tsz-ben a saját keltetésű csi­bék számának növelésével, te­nyésztésbe állításával, az idén 800—900 ezer forinttal akarják az ágazati költséget lefaragni. A gaz­daságos takarmányozásnak ugyan­csak új lehetőségeit igyekeznek -feltárni. ­A Kiskunság egyik jelentős ál­lattenyésztő gazdasága, a város­földi Dózsa Tsz. Itt az egyéb le­hetőség mellett, szintén a takar­mányfelhasználásban rejlik még kiaknázható tartalék. Kötelesség- tudó szakmunkások, munkájukat lelkiismeretesen ellátó' szakveze­tők dolgoznak az állattenyésztési ágazatban, ahol hétköznap, vasár­nap, karácsony, újév mindig mun­kanapnak számít. Nap, nap után ■A fejlett szocialista társadalom építésében — folytatta a gondo­latsort a KISZ Bács-Kiskun me­gyei Bizottsága — egyre nagyobb szerep jut a művészeteknek. Nö­vekszik felelőssége a fiatalok esz­tétikai nevelésében, a szocialista ' életforma kialakulásának művészi eszközökkel való segítésében. Eb­ből a felelősségből egyre több há­rul fiatal alkotóink művészetére — a fiatal alkotók felelősségéve) együtt növekszik a KISZ szerepe, a körükben végzett mozgalmi munka jelentősége. Különösen érvényes ez Bács- Kiskun megyére, amely hagyo­mányosan egyik szellemi műhelye az országnak. Egy tavalyi megyei tanács végrehajtó bizottsági elő­terjesztés ezzel kapcsolatban meg­jegyzi, hogy a leglátványosabb és legdinamikusabb fejlődés a kép­ző- és iparművészetben tapasz­talható. Ugyanakkor a képzőmű­vészeti élet megyei irányítása je­lenti a legtöbb gondot és munkát, mivel az itt élő hivatásos művé­szek szervezetileg a Magyar Kép­zőművészek Szövetsége Közép­magyarországi Területi Szövet­ségének tagjai, és a művészetpo- lilikai irányelvek érvényesítése — mindkét megyében: Bács-Kiskun- ban és Szolnok megyében — a társadalmi, gazdasági és szemé­lyi feltételek függvényeként ér­vényesül. A területi összezártság, és a kettős irányitó rendszer fel­számolására tett kísérletek min­(Folytatás a 2. oldalon) Napjainkban egy bonyolul­tabb szívműtét költsége 120— 130 ezer forint; az üzletekben árusított, Dél-Amerikából vá­sárolt banán szállításának költ­sége nagyobb, mint amennyit magáért az áruért a külkeres­kedők fizettek. Mindennek költsége van, de kézenfekvő, hogy a ráfordítás szerepe ott a legnagyobb, ahol a befekte­tések közvetlen, pénzbeli ka­matára jut a hangsúly, azaz a termelőágazatokban. Ennek is­meretében ítélhetjük meg reá­lisan annak a ténynek a jelen­tőségét, hogy 1977-hez képest 1978- ban harminc fillérrel emelkedett a száz forint érté­kű termék ráfordításainak költsége — 85,90 forintra. Ami jelentéktelen összegnek tűnhet egy műhelyben, nép gazdasági méretekben viszont ez a summa már 4,2 milliárd forinttal volt egyenlő. A költségek ilyen, kedvezőtlen irányú változása 1979- ben is folytatódott, azaz nem egyszeri, átmenetileg fel­bukkanó jelenségről van szó. Különböző vizsgálatok egy­aránt azt bizonyították, hogy a termelőhelyek tevékenységé­nek leggyengébb pontjai közé tartozik a költséggazdálkodás. Jelentőségének lebecsülése, szerepének korlátozása azzal járt, hogy a vállalatok és a szövetkezetek egy része még a költségelemzés megbízható módszereit sem alakította ki, éppen ezért nincs tisztában a különféle költségnemek ará­nyával, növekedésével vagy csökkenésével. Amihez — hoz­zátesszük, mert így teljes a kép — az is alapot nyújtott, hogy az 1980-ig érvényes sza­bályozók, a költségnövekedés szinte automatikus áthárításá­nak lehetőségével könnyen forgatható menlevelet kínál­tak az ilyen magatartásra. Két-három esztendeje né­hány nagyobb vállalat megpró­bálkozott az értékelemzéssel, s meghökkentő eredményekre jutott. Kiderült, hogy a . költ­ségek egy része tisztes haszon­nal értékesíthető termékeknél is ablakon kidobott pénz, mert e gyártmányok fölös mennyi­ségben tartalmaznak anyagot, megmunkálásuk folyamata egyszerűsíthető, s így tovább. Volt olyan — már évek óta készített, mindenkor könnyen vevőre találó — berendezés­család, ahol az értékelemzés után negyven százalékkal (!) csökkenthették az önsúlyt, s ezzel együtt az anyag-, az energia-, az élőmunka-szükség­letet. Indokolt a kérdés: ko­rábban miért veszhetett el az, ami elveszett? Furcsa, kettős szerepet ját­szunk. Felhasználóként, fo­gyasztóként szinte mindent drágának találunk, még az in­dokolt költségnövekedéseket is nehezen ismerjük el, termelő­ként ugyanakkor az indokolat­lan költségemelkedésnek sem tulajdonítottunk jelentőséget, ha az „belefért" az árba. Sőt, még akkor sem, ha az a gazdál­kodási eredményt csökkentet­te, a fontos az volt, hogy a ter­vezett nyereség meglegyen. Ez a termelői gondolkodásmód, valamint az irányítás és szabá­lyozás tökéletlensége magyaráz­za, hogy évek óta kedvezőtlen folyamat szemtanúi lehettünk: az indokoltnál gyorsabban nö­vekedtek a fajlagos ráfordítá­sok, s ez mérsékelte az amúgy sem gyors hatékonyságjavítást. Különösen az anyag-, és ener­880 szarvasmarhát, 4500 sertést, 2500 juhot kell megetetni, meg­itatni, vagy erre a munkára fel­ügyelni, mert az automata beren­dezés i$ felmondja időnként a szolgálatot. Épp az óév utolsó napjaiban ment tönkre egy fontos berendezés, vagy akadályozta a fagy a vízszolgáltató hálózat mű­ködését az állattenyésztő telepen, de csak igen rövid időre. A te­lep dolgozói ugyanis résen voltak, és nyomban megszüntették a mű­szaki hibát. Az új' esztendő első munkanapján pedig ott folytatták, ahol az előző nap abbahagyták. Letakarították a havat a telep gaz­dasági épületeiről, hogy a tetőze­tet ne terhelje a hótakaró. Rend­behozták a telep belső útjait, hogy a takarmányszállítás zavar­talan maradjon, s mind emellett 2,5 milliót érő vágóállatot készí­tettek elő értékesítésre, szállí­tásra. K. A. giaköltségek emelkedésére igaz ez. 1978-bart külföldi uta­zási és kiküldetési költségek­re a népgazdaság termelő ága­zataiban — az állami szektor­ban — 2,8 milliárd forintot ad­tak ki.. Az itt lefolytatott né­pi ellenőri vizsgálat — mert nem a költség nagysága, ha­nem fölhasználásának miként­je a gond — rengeteg szabály­talanságot állapított meg. Olya­nok utazgatásait, akiknek ez semmi módon nem kapcsoló­dott a munkaköréhez, azután a papírokon szerelőként föl­tüntetett személyzeti vezetők, kutatók, gazdasági igazgatók külföldi kiküldetéseit... Tagadhatatlan: a januártól érvényes szabályozók az eddi­gieknél hatásosabban képvise­lik a költségek tényleges sze­repét a termelésben, de kizá­rólag a közgazdasági ösztön­zőktől és korlátoktól, remélni, várni a változást, hibának bi­zonyulna. Sokféle hatás össze- geződött abban, hogy a válla­latok úgynevezett költségérzé­kenysége a szükségesnél jóval alacsonyabb szinten rekedt meg. Azaz: sokféle hatásnak kell öszegezödnie abban is, amit a kívánatos változások testesítenek meg, hogy a költ­ség — s nemcsak a közvetlen pénzbeli költség, hanem min­denfajta ráfordítás — a közép­pontja legyen a gazdálkodási döntéseknek, lépéseknek, a tervezéstől az eladott árukhoz kapcsolódó szolgáltatásokig, így például a szervizig, az al­katrész-utánpótlásig. Amit az elő- vagy az utókalkuláció né­hány dolgozójának segítségével aligha lehet elérni, ehhez a tel­jes kollektíva szemléletének átalakulása szükséges. S ezt az átalakulást nem a költség fon-' tosságának monoton ismétlése indította el, sokkal inkább a költség szerepének részletekbe menő megvilágítása, az egyes költségnemek alakulásának fo­lyamatos elemzése. M. O.

Next

/
Thumbnails
Contents