Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-17 / 13. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1980. január 17. Folytatta munkáját a KGST végrehajtó bizottsága Moszkvában szerdán folytatódott a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa végrehajtó bizottságának 93. ülése. Az ülésen a tagállamok állandó képviselői vesznek részt, magyar részről Marjai József mi­niszterelnök-helyettes. A végrehajtó bizottság ülése a gazdasági együttműködés időszerű kérdéseivel, a tanács határozatai­nak végrehajtásával, a hosszú tá­vú együttműködési célprogramok megvalósításával foglalkozik. Át­tekintik a KGST nemzetközi kap­csolatait is, így az EGK küldött­ségével legutóbb Moszkvában foly­tatott megbeszélés tapasztalatait. (MTI) események sorokban BUDAPEST ___________________ A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága távirat­ban üdvözölte a Bolív Kommu­nista Párt Központi Bizottságát, a párt megalakulásának 30. év­fordulója alkalmából. (MTI) MOSZKVA ________________ B efejezte moszkvai tárgyalásait, és vidéki körútra indult Emil Wojtaszek lengyel külügyminisz­ter, aki a szovjet kormány meg­hívására látogatott Moszkvába, és Andrej Gromikóval folytatott megbeszéléseket. Wojtaszek szer­dán ebédet adott Gromiko tiszte­letére. A szívélyes, baráti hangu­latú ebéden a két külügyminisz­ter pohárköszöntőt mondott. (MTI) SAN SALVADOR_____________ A salvadori Farabundo Marti Népi Felszabadítási Erők kérték a dél-afrikai kormányt, tegyen ele­get követeléseiknek az elrabolt dél-afrikai nagykövet életének •megmentése érdekében. Archi­bald dunn Gardnert, a Dél-afrikai Köztársaság salvadori nagyköve­tét a múlt év november 28-án rabolták el. A gerillák képviselői tudatták a dél-afrikai kormány­nyal, hogy kivégzik a nagyköve­tet, ha nem adják ki a világ 102 országában, 65 nyelven politikai követeléseiket. A gerillák sürge­tik, hogy Salvador szüntesse meg diplomáciai kapcsolatait a chilei juntával és ismerje el a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezetet. (AFP) ISLAMABAD Lord Carrington brit külügy­miniszter kedden Islamabadban befejezte tárgyalásait Agha Sahi- val, a pakisztáni elnök külügyi tanácsadójával. A hivatalos meg­beszélésen elsősorban az afganisz­táni eseményeket tekintették át. Jólértesült források szerint a tár­gyalásokon megegyeztek abban, hogy Nagy-Britannia összesen 9,4 millió font sterling értékben három fehérhajót ad el Pakisz­tánnak, és az 1979. évi 16 millió font sterlinggel szemben 1980-ban 20,9 millió font sterling gazdasági segélyt nyújt a délkelet-ázsiai or­szágnak. (AFP) BONN ________________________ S zerdán délelőtt — néhány órás látogatás keretében — Bonnban tárgyalt Warren Christopher ame­rikai külügyminiszter-helyettes. Hans-Dietrich Genscher nyugat­német külügyminiszterrel a nyu­gati szövetség Iránnal és Afga­nisztánnal kapcsolatos álláspont­ját vitatta meg. Irán - egy évvel a sah távozása után Teher 3 vállon NEW YORK Pontosan egy évvel ezelőtt — 1979. január 16-án — távozott az iráni császári trónról Mohammad Reza Pahlavi, akkor még abban a reményben, hogy a monarchia — ha nem is abszolút formában — fennmarad. Az általa kinevezett' utolsó miniszterelnök, Sa- pur Baktiar — aki jelenleg Párizsból nem győzi jósolgatni a „Khomeini-rendszer” bukását — és az amerikai titkosszolgálat, a Cl A bírta rá őt: a monarchia megmentésének, az ellenzék lecsillapí­tásának reményében — ha csak átmenetileg, is — „pihenés” céljából hagyja el az országot. Es Reza Pahlavi megfogadta a „jótanácsokat”, magával vit­te családját, több milliárd dolláros vagyonát, s egy maréknyi iráni földet, hogy kormányzásának 38 évére emlékeztesse őt. Távozott abban a remény­ben, hogy az Egyesült Államok — a monarchia leg­főbb támasza — akárcsak 1953-ban, visszasegúti trón­jára. • Számításai azonban nem váltak valóra. Az ellen­zéki mozgalom soha nem tapasztalt méreteket öl­tött, a gyűlölt monarchia ellen szövetkezett a síita egyház, a nemzeti burzsoázia, a bazár, a munkás- osztály és a parasztság, valamennyi, a császári csa­lád és a köréje tömörült komprádor burzsoázia ál­tal elnyomott, kisemmizett osztály és réteg. A fel- ' lartózhatatlan népi megmozdulással a monarchia addig szilárdnak hitt bástyája, a hadsereg sem bírt, és február 11-én semlegesnek nyilvánította magát. A síita egyház vezetésével győzött az iráni forradalom, megdőlt a több évtizedes, kegyetlen és népelnyomó, Amerika-barát abszolút monarchia uralma. A volt császár távozása óta pontosan egy eszten­dő telt el, s azóta sok minden változott Iránban. Legelőször is az államforma, hisz 1979. március 30-a után a volt monarchia az iráni nép akarat- nyilvánítása alapján iszlám köztársasággá vált. Khomeini ajatollah az iszlám forradalmi tanács ve­zetésével megkezdődött a császári rezsim szerke­zetének szétzúzása, az új, forradalmi Irán építése. Ezáltal az ország megszűnt az Egyesült Államok legfőbb szövetségese, a Perzsa-öböl csendőre, Iz­rael és Dél-Afrika barátja és fő olajszállítója, a CENTO tagja lenni, s az eddigi imperialista, Ame­rika-barát külpolitikáról el nem kötelezett, anti- imperialista külpolitikára váltott át. Belpolitikailag pedig megszűnt a kiváltságosok uralma, az iszlám jegyében megkísérelték az egyenlőségen és igazsá­gosságon alapuló társadalom létrehozását, és olyan intézkedéseket tettek többek között, mint az álla­mosítások és a földreform. Természetes, hogy az imperializmus, a reakció nem nyugodott bele stratégiai vereségébe, s külön­böző manőverekkel azóta is mindent elkövet az isz- láip köztársaság gyengítésére. A volt sah egyesült államokbeli befogadása, az iráni nemzetiségi el­lentétek szítása, a gazdasági nehézségek fokozása csupán egy-egy láncszemet jelent az.említett ter­vek megvalósításában, mint ahogy természetes az is, hogy Reza Pahlavi Iránból történt távozásával, a császári rezsim trónfosztásával megszűnt a ko­rábbi monarchiaellenes ellenzék egysége, és kezde­tét vette a polarizálódás. A különböző társadalmi osztályok és rétegek egységesek voltak, a császári rezsim megdöntéséért folytatott küzdelemben, de megbomlott egységük a „hogyan tovább” kérdését, az iszlám köztársaság tartalmát illetően. Továbbra is egységesek azonban abban, hogy az egykori gyű- • lölt uralkodó, Reza Pahlavi rendszerének visszaté­rését nem kívánják, a császári rezsim restauráló- sával való szembenállás és változatlanul a társa­dalmon belüli fő összetartó erő. Ilyen körülmények között halad az iszlám köz­társaság intézményesítésének folyamata, amelynek küszöbönálló szakaszait .az elnökválasztás és a par­lamenti választások jelentik. Aligha véletlen, hogy a külső és belső reakció élén — a teheráni „túsz­válság” ürügyén Irán ellen gazdasági szankciókat életbe léptető, az országgal szemben katonai-poli- ' tikai nyomást alkalmaz: Egyesült Államokkal — ebben a rendkívül fontos, ugyanakkor érzékeny helyzetben fokozza erőfeszítéseit ellenforradalmi terveinek végrehajtására, az iszlám köztársaság aláásására, a monarchia restaurálására, avagy a számára „megfelelő” államrend létrehozására. (MTI) NAPI KOMMENTÁR Kardcsörtetés Ezekben a napokban a washing­toni Fehér Ház, a külügyminisz­térium és a hadügyminisztérium valóban felbolygatott méhkashoz hasonlít. Elsősorban erről a há­rom helyről irányítják azt' a vi­lágméretű kampányt, amely min­den józanságot sutba dobva, szin­te csak a nekivadult indulatok — no meg a belpolitikai szem­pontok — alapján közreműködő­ket toboroz egy egyetemes szov­jetellenes kampányhoz. Csöngenek a távolsági telefo­nok, amerikai diplomaták járják a különböző fővárosokat: az Af­ganisztánból eredő állítólagos „szovjet veszély” érvei nyílt ame­rikai gazdasági és politikai zsaro­lással érnek fel. Igen, a világ a washingtoni kardcsörtetéstől han­gos. A TASZSZ most volt kény­telen megcáfolni egy teljesen alaptalan UPI-jelentést, amely szerint „szovjet csapatösszevoná­sok folynak az iráni—afgán ha­táron”. Warren Christopher ame­rikai külügyminiszter-helyettes előbb a brüsszeli NATO-ülésen, majd Bonnban és Párizsban igyekszik felzárkóztatni a bizony húzódozó nyugat-európai orszá­gokat a gátlástalan amerikai kampány mögé. Pedig sokasodnak annak jelei, hogy Nyugat-Európá- ban egyedül a hidegháborút kez­dettől fogva önkéntes lelkesedés­sel támogató konzervatív angol kabinet helyesli fenntartás nélkül a Washington által tervezett in­tézkedéseket. Ezt jelzi Carrington brit külügyminiszter közel- és közép-keleti tárgyalássorozata is. Ami a Washington által szor­galmazott gabonaembargót illeti, a világ egyik nagy gabonaexpor­tőr országa, Argentína máris be­jelentette, hogy a maga részéről nem szakítja meg kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval. Lord Killannin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke pedig — természetesen — síkraszállt a moszkvai olimpia védelmében. Washingtonnak lépten-nyomon tapasztalnia kell, hogy harcias intézkedései még szövetségesei között is aggodalmat keltenek. Ez vonatkozik egyébként az Irán­nal szemben tervezett katonai in­tézkedésekre is, amelyek között olyan veszélyes lépések szerepel­nének, mint a Hormuzi-szoros le­zárása, és a Perzsa-öböl fontos részeinek elaknásítása. Ilyen körülmények között sen­kit nem lepett meg Gromiko szov­jet külügyminiszter keddi beszé­dének az a mondata, amely sze­rint „számos olyan fejlemény kö­vetkezett be a nemzetközi politi­kában, amely az imperialista ag­resszív irányvonal megjelenési formája”. H. E. N ATO-tanácsülés Brüsszelben Polgár Dénes, az MTI tudósí­tója jelenti: A NATO tanácsának kedden megtartott ülésén, amelyen War­ren Christopher amerikai külügy­miniszter-helyettes is részt vett, az egyetlen téma az afganisztáni helyzet volt. A tanácskozás végén Joseph Luns, a NATO főtitkára jóformán semmit sem árult el a megbeszé­lések tartalmáról, azonkívül, hogy a NATO elítéli a szovjet akciót, mint olyant, amely „akadályozza az Észak-atlanti Szövetségnek az enyhülés kibontakoztatására irá­nyuló erőfeszítéseit”. (íme a NA­TO, mint az enyhülés bajnoka!) A főtitkár kijelentette: minden NATO-tagállam maga határozza el, milyen intézkedéseket tesz, ezeket az intézkedéseket a NATO csupán koordinálja, és szervezet­ként nem cselekszik. Jól értesült körök szerint a megvitatott intéz­kedések nem mennek tovább a kölcsönös látogatások lemondásá­nál, a kulturális és tudományos kapcsolatok leépítésénél stb. Felvetődött a moszkvai olimpiai játékok bojkottálásának kérdése is, ezt azonban a küldöttségek kö­rében mutatkozó ellentétek miatt levették a napirendről. (MTI) A maffia természetrajza Az Egyesült Államokban fil­met készítenek a Letelier-ügyröl. Orlando Leteliert, a chilei Allen- de-kormány volt külügyminiszte­rét Washingtonban gyilkolta meg a fasiszta chilei titkosrendőrség. Az 1976-os merényletet, és az az­óta tartó amerikai nyomozást a Warner Brothers cég filmesíti meg Sidney Pollack rendezésé­ben. A forgatókönyvet David Rá­fiéi írja, Pollack és Ráfiéi már többször dolgozott együtt, közös művük például a Magyarorszá­gon is vetített „A keselyű három napja” című film. (AP) BERLIN Michael Sudol, NSZK állampol­gár hétfőn Erfurt megyében meg­sértette az NDK . államhatárát. Sudolt letartóztatták, és átadták az NDK illetékés szerveinek a határsértés körülményeinek ki­vizsgálására. (ADN) 1. Egy bűnszindikátüs költözködése E sorok szerzője tanúja volt egy ház megvásárlásának az Egyesült Államok Ann Arbor nevű kisvá­rosában. Mégpedig olyan környé­ken, ahol teleknek, háznak szabott ára van, nem is sokat alkudoznak a felek. Ám ezúttal az eladó irreá­lisan magas árat kért, pedig nem is ingatlana állapotát dicsérte. Egyetlen érvet hozott fel: ezen a környéken nem követnek el bűn- cselekményt. A bűn hazájaként elkönyvelt Amerikában e kijelentés meghök­kentőnek tetszett. Ezt érezte a ház gazdája is, mert rögtön egy közeli épületre mutatott — ott a maffia egyik embere lakik: ez a garancia. A maffia a bűntelenség garan­ciája?! Nem ez az egyetlen ellent­mondás a szervezett bűn e szindi­kátusa körül. Hiszen az alvilág mágnásai, akárcsak az úgynevezett tisztességes gyárosok, milliomosok, rendkívül érzékenyek a látszatra. Meyer Lansky például, akinek a vagyonát egymilliárd dollárra be­csülték, s akit egy időben a maf­fia pénzügyi zsenijeként tartottak számon, a derék polgár mintaké­pe. O az a joviális öregúr, aki minden reggel megsétáltatja ked­venc kutyáját, széles kalaplenge- téssel üdvözli a szomszédokat, megkérdi a fűszerest, javul-e már a felesége állapota, s estén­ként felmondatja unokájával a leckét. Egy időben még a szenáto- ri poszt megszerzését is tervbe vette, pedig dollármillióinak alap­ját uzsoraüzleteivel vetette meg. Nemcsak az arcpirítóan magas ka­mattal és rövid lejárattal, hanem a behajtás könyörtelenségével is. Lansky bankári tekintélyét ugyan­is azzal szerezte, hogy néhány — fizetési kötelezettségének eleget tenni nem tudó — adósát a más­világra küldte. Ugyanakkor min­den vasárnap reggel elsőként ér­kezett családjával a misére, s mé­lyen a zsebébe nyúlt, amikor az adakozásra került sör. És termé­szetesen szó sem lehetett a legcse­kélyebb betörésről sem azon a környéken, ahol ő lakott. A maf­fia keze sokszor oda is elér, ahová a rendőrségé nem. A legszembeötlőbb ellentmondás a maffia életében azonban az a változás, hogy az eredetileg szicí­liai klánrendszer áttelepült az Egyesült Államokba: az itáliai . maffia jellegében különbözik attól a bűnszindikátustól, amivé az új­világban fejlődött. A történet gyö­kerei a század elejére, pontosab­ban a tízes évek második felére nyúlnak vissza. Akkoriban egy Be­nito Mussolini nevű, meglehetősen zavaros nézeteket valló, de annál határozottabban fellépő képviselő a hatalom megszerzése céljából — ahogy mondani szokták — még az ördöggel is szövetkezett. Az ördög ez esetben a szicíliai maffia volt, amelynek egyáltalán nem tűntek zavarosnak a hadonászó fasiszta célkitűzései. Sőt, nagy segítséget kapott a maffiától ahhoz, hogy végül is 1922-ben hatalomra jus­son. Mussolini nem bizonyult hálás partnernek: hamarosan megkezdte a leszámolást a maffiával, még­hozzá társadalomátalakító frázisok puffogtatása közben. A háttérben természetesen az olasz Dél sovány, de mégis csábító koncáért folyó hatalmi harc állott. Cezare Móri, Palermo rendőrprefektusa azt a parancsot kapta, hogy tűzzel, vas­sal irtsa a maffiózókat — s ehhez segítségül kapta a fekete inges fa­siszta osztagokat is. Akik tehették, szedték a sátorfájukat és mene­kültek — a, legtöbben természete­sen az Egyesült Államokba, ahol akkor már tekintélyes olasz ^mig­ráció élt. Az átköltözöttek közül emelkedtek ki aztán a később oly nagy hírnévnek örvendő alakok, mint A1 Capone, Lucky Luciano és mások. így alakult meg Amerika föld­jén a bűn szervezett szindikátusa, a Cosa Nostra (a Mi Ügyünk), amely hamarosan hatalmas ipar­ággá fejlődött Hahn Péter (Következik: Kávé szódával) P’urópa meglehetősen nagy teherrel, új. rakétatervekkel a vál­*-J Ián lépett át az új esztendőbe. Jobban szerettük volna, ha másképp történik, ha még októberben vagy novemberben asztalhoz ülnek a tőkés és a szocialista országok képviselői. De ez a lehetőség nem vált valóra. A rakéták, amelyeket az Egyesült Államokban most gyártani kezdenek és esetleg Nyugat-Európában fölállítanak, föld­részünk helyzetének barométerei: a politikai előrejelzések azt sej­tetik, hogy ez az esztendő s talán a következő néhány, hűvösebb lesz, mint az elmúlt évtized volt. A szovjet vezetők figyelmeztettek, hogy a NATO-terv elfogadása megrendíti az olyan tárgyalások alapjait, amilyenekre múlt ősszel még mód lett volna. A józan érvelés azonban hiábavaló volt. A NATO döntött, és döntése következtében ma mindenekelőtt a kölcsönös gya­nakvás jellemzi a nemzetközi helyzetet. A jelek arra vallanak, hogy az idén fokozódik a fegyverkezési verseny, az enyhülés ígéretes fo­lyamata lelassul, sőt törést is szenved. Kellemetlen, az enyhülés. szempontjából káros eseményeknek va­gyunk tanúi, s az eddiginél több erőfeszítést követel ezentúl, a' kap­csolatok fenntartása. Feszültséget teremtett az amerikai—iráni ellen­tét; a legkülönfélébb vádakkal illetik Nyugaton a Szovjetuniót az Afganisztánnak nyújtott segítség miatt; Washingtonban elhúzódik a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról kötött szovjet—amerikai szerződés ratifikálása — márpedig a SALT—2 a nemzetközi enyhülés továbbvitelének kulcsa. Hosszú évek óta -nyilvánvaló, hogy a világ sorsa nagymértékben függ a két nagyhatalom viszonyától: jótékony hatással volt e kapcsolat a hetvenes évek első felének fejleményei­re. Napjainkban viszont a lehűlés fő oka az, hogy az Egyesült Álla­mok vissza szeretné szerezni fölényét a nemzetközi erőviszonyok mér­legében. Egyebek között ezért akarják fölállítani a közép-hatótávol­ságú rakétákat Nyugat-Európában, ezért tiltakoznak, ha valamely af­rikai vagy ázsiai államnak segítséget nyújt egy szocialista állam, ezért szerelt föl Washington olyan százezer fős, különleges hadsereget, ame­lyet a világ bármely pontján bevethet, ha érdekeit súlyosan sértve látja. T\e ha így van, milyen sors vár az enyhülésre? Hat-e még a kü- lönböző társadalmi rendszerű államok kapcsolataiban a békés egymás mellett elés elve? Igen, mert érvényesülését történelmi fo­lyamatok diktálják. Az enyhülést a hetvenes évek elején két tényező teremtette meg: az emberiség létérdeke egy atomháború elkerülésé­re és az erőviszonyok alakulása. Ma is nyilvánvaló, hogy a nukleáris, vagy más tömegpusztító fegyverek bevetése tíz- és százmilliók, egész országok pusztulásával járna — társadalmi rendszerüktől függetle­nül. Az elriasztó erő, amelyet egy esetleges atomháború testesít meg, ugyanúgy hat, mint eddig. Amikor Carter elnök aláírta Leonyid Brezsnyevvel a stratégiai fegyverzet korlátozásáról szóló okmányt, en­nek tudatában cselekedett. A helyzet bonyolultságát mindenesetre mutatja, hogy ugyanaz az elnök, aki így vélekedik, és ugyanazok a nyugat-európai politikusok, akik vele egyetértenek, föl akarják állí­tani Nyugat-Európában a közép-hatótávolságú atomrakétákat. A nyolcvanas évek küszöbén tehát nem olyan kedvező a kép, mint a hetvenes évek elején volt. De éppen, mert az alapvető tényezők nem változtak, nincs okunk végleg eltemetni az enyhülést. Kérdéses, 'miként alakul az idén vagy jövőre a rakéták ügye, mikor válnak újra lehetővé a tárgyalások. Reméljük, hogy Nyugaton ismét megerősödik az. a felismerés, amely a hetvenes évek elején a szovjet—amerikai stratégiai fegyverrendszerekről szóló tárgyalásokat létrehozta: nincs értelme a fegyverkezési versenynek, abban senki nem lehet győztes. 1 jogy mikor következik ez be, nem tudni. Mint ahogy azt sem, •“ hogy miként alakulnak a Nyugat két fontos országában, az Egyesült Államokban és az NSZK-ban az 1980-as választások, s hogy mennyire hátráltatják a politikai kibontakozást ezek a tőkés államok. Bizonytalansági tényező tehát bőven akad, de egy biztos: a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése ,nem lehet időleges, átmeneti jelenség ... —tj —c LAPZÁRTAKOR ERKEZETT • AJ* ország legnagyobb komputere Üzembe helyezték szerdán a Magyar Tudományos Akadémia szá­mítástechnikai és automatizálási kutatóintézetében az ország legna­gyobb komputerét. A gép az Akadémia 60-nál több kutatóhelyével áll kapcsolatban, s alkalmazásával a számítástechnikát eddig zömmel használó műszaki területek mellett olyan tudományágak is bekapcso­lódhatnak a magasabb színvonalú kutatást lehetővé tevő .számítógé­pes munkába, mint a biológia és a társadalomtudományok. Ugyan­akkor a kutatók és a tudományos munkával foglalkozók számára a világ .szinte valamennyi tudományos, szakmai folyóiratát is mégis-; mérhetővé teszi a számítógép. • OPEC-konferencia, biztonsági intézkedésekkel Rendkívül szigorú biztonsági intézkedések közepette szerdán meg­nyílt Bécsben a kőolajexportáló országok szervezete (OPEC) tagorszá­gi pénzügyminisztereinek konferenciája. Az OPEC bécsi székhelyén megrendezett tanácskozáson a szervezet 13 tagországa közül 12 küldte el képviselőit. Irán pénzügyminisztere eddig meg nem nevezett okok miatt nem vesz részt az ülésen. A kuvaiti küldöttség vezetőjének el­nökletével megnyílt tanácskozáson az OPEC-dlplomaták pénzügyi és devizális kérdésekről tárgyalnak, majd az előzetes értesítések szerint szó lesz a szervezet úgynevezett különleges segélyalapja tőkéjének kibővítéséről is. A pénzügyminiszterek megvitatják a segélyprogra­mok odaítélési mechanizmusának reformját, a várható, hogy az ed­digi segélyalapból OPEC-bankot hoznak létre. Az alap 4 milliárd dollárra tervezett tőkéjéből a fejlődő országok beruházásaihoz nyúj­tanak pénzügyi segítséget. Tovább bővül a lakossági szolgáltatás (Folytatás az 1. oldalról.) A Duna menti Szolgáltatóipa­ri Szövetkezet elődje — a jelen­legi tagság három szövetkezet egyesülésével és itét másik szö­vetkezet szolgáltató egységeinek átvételiével alakult ki — öt év­vel ezelőtt csak 4,5 millió forint árbevételt ért el. A növekedés­ből, valamint a bérszínvonalnak 15 ezer forintról 32 ezer fölé emelkedéséből is kitűnik, hogy sokait fejlődött a Bács-Kiskun déli részének ellátására hivatott szövetkezet. Az utóbbi négy év­ben már kétszer nyerte el a Könnyűipari Miniszltérium Kir váló Szövetkezete címet, s múlt évi eredmények alapján újabb elismerés várományosa a tagság. A tavalyi tervtúlteljesítés mö­gött a szocialista brigádok ver­senyfelajánlásai állnak, amelyek a jó munkahelyi légkör megőr­zésére és a szolgáltatások szín­vonalának emelésére irányul­tak. Javult az üzleti szellem, s új szolgáltatást is bevezettek Baján, a lakosságnak történő fu­varozást négy kisebb gépkocsi­val. A tüzelőolaj és más cikkek hazaszállítása mellett a szövet­kezet saját 'fuvarigényét is ki­elégítették a teherautók. Űj, ge­bines munkavállalók jelentkező tek az elmúlt évben. Az eredményes munka, a szol­gáltatási terv túlteljesítése an­nak is köszönhető, hogy a mun­kafeltételekről folyamatosan gondoskodtak. Űj anyagok hasz­nálatát vezették be a fodrászat­ban és a kozmetikai szolgálta­tásban, . amelyeket magasabb áruk ellenére megkedvelt a la­kosság. Az idén január 1-től gu- . mi javítással és akkumulátortöl­téssel bővítették a szolgáltatá­sok körét. Az árbevételi előirányzat 1980- ban 40 millió forint. A terv meg­valósítását a szolgáltatások to­vábbi fejlesztésével, az üzletek korszerűsítésével, s azzal látja elérhetőnek a vezetőség, hogy a cipőkonfekció-üzemükben igé­nyesebb. s egyben magasabb ár­fekvésű termékeket készítenek. A tavalyi 3 millió forintos üz­letkorszerűsítő beruházást az idén Kalocsán és Bácsalmáson szolgáltatóház létesítése követi. Ezeket jövőre helyezik üzembe. A beruházásokat a megyei ta­nács és az OKISZ támogatásá­val, s részben saját erőből hajt­ják végre. A. T. S.

Next

/
Thumbnails
Contents