Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-16 / 12. szám
1980. január 16. • PETŐFI NÉPE • JOBB LENNE, HA MINDENKI A GYEREKKORÁBAN TANULNA, DE HA AKKOR NEM SIKERÜLT, HÁT PÓTOLJA FELNŐTT FEJJEL” Felnőttoktatásunk jelene és jövője Beszélgetés Hanga Mária oktatási miniszterhelyettessel T ömegeket érint és érdekel * nálunk a felnőttoktatás. Az általános iskolát 1935-ben több mint tízezren, 1965-ben néhány fő híján harminchatezren, 1975-ben 29 523-an fejezték be ebben a formában. Ugyanezekben az években érettségi bizonyítványt közel hatezer, majd huszonnégyezer, illetve 25 554 felnőtt szerzett ilyen módon. Felsőfokú diplomát az 1955. évi hétszázhetvenhárommal szemben 1975-ben 10 714 felnőtt kapott esti tagozaton. Dr. Hanga Mária oktatási miniszterhelyettest kértük meg, adjon tájékoztatást felnőttoktatásunk jelenlegi helyzetéről : — Hogyan alakult a felnőtt tanulók száma az utóbbi években, van-e még érdeklődés az esti, a munka melletti tanulás iránt? — A felsőfokú képzésnek változatlanul nagy a vonzereje, évek óta mintegy negyvenezren tanulnak a főiskolák és az egyetemek esti és levelező tagozatain. A középiskolákban 170 ezren, ugyanannyian, mint a nappali tagozatokon. A munkaerőhelyzetet is tekintetbe véve csak örülhetünk, hogy ennyien vállalkoznak a munka utáni tanulásra. A dolgozók általános iskoláival áswbap, gondjajnjc vannak.,, ,'lcí'é tavaly. viál 659-en jártak. De hazánkban pillanatnyilag csaknem másfélmillió negyven évesnél fiatalabb munkavállalónak nincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége. Ebbe nem nyugodhatunk bele, ezen változtatni kell. — Szükség van-e rá, hogy ezek az emberek tanuljanak? Hiszen, ha akartak volna, járhattak volna iskolába az utóbbi harminc évben. Egyáltalán, kell-e, valóságos társadalmi igényeket elégit-e ki a felnőttoktatás? — Az a másfél millió ember többségében tanítható, képezhető. Nem alkalmatlansága, hanem körülményei folytán maradt ki az iskolából. Rossz helyzete miatt, ami nem anyagi nyomorúságot jelent. hanem szellemi igénytelenséget, műveletlen, felelőtlen szülők nemtörődömségét, vagy éppen kapzsiságát: minél előbb pénzkeresőt akartak csinálni a gyerekükből. Most mondjunk le róluk abban a tudatban, hogy jó az Iskolázottsági statisztikánk? Mert valóban óriási a fejlődés. Három-négy évtizede az ország 15 éven felüli lakosságából csupán 15 százaléknak volt a mai nyolc általánosnak megfelelő végzettsége. Ma több, miht a felének, 56 százaléknak. Ha onnan, a múltból nézem, ez sok. Ha a fejlett szocialista társadalom szempontjából, akkor kevés. Napjainkban a tanköteleseknek 82 százaléka rendes időben végez. 91 százalékuk tizenhat éves koráig szerzi meg a nyolcadik osztályos bizonyítványt. A kimaradókból mégis tanulatlan tömegek keletkeztek az évek során. Márpedig, akik a nyolc osztályt sem végzik el rendesen, azoknak alapvető ismeretiek sincsenek. Nehezebben boldogulnak magánéletükben, s nem tudnak eleget tenni olyan feladatoknak, amilyeneket már természetesen, magától értetődően ad fel az élet, a haladás. „Újratermelik” a műveletlenséget, a ma- radiságot. Ök azok, akik nem törődnek vele, vagy éppenséggel gátolják is, hogy tanköteles gyerekük rendesen járjon iskolába. Es az iskolázatlan, műveletlen felnőttek hátráltatják az egész társadalmat, a gazdasági, a politikai és a szellemi életben egyaránt, fehér foltot jelentenek a közművelődésben. Nem nehéz belátni: igenis társadalmi szükséglet, hogy legalábbis a nyolc osztály elvégzéséhez hozzásegítsünk mindenkit, aki erre értelmileg, alkalmas. Jobb lenne, ha mindenki a gyerekkorában tanulna, de ha akkor nem sikerült, hát pótolja felnőtt fejjel. — Általános társadalmi érdek tehát, hogy mindenki birtokában legyen az alapműveltségnek. De érdeke-e a tanulás az egyes embernek, annak, aki nem szeret, sose szeretett tanulni? Műveletlenségén kívül, aminek terhét nem érzi, van-e valami kára, hátrányba kerül-e a munkában, a pénzkeresetben? — Rövid a válasz: nem. Köztudomású, hogy — iparunk jelenlegi gépesítettségi színvonala folytán — segédmunkásban van a legnagyobb hiány. És köztudomású az is, hogy a segédmunkások nem keresnek rosszul. Nem egy fiatal pedagógus elmondta már, hogy bukott, kimaradt, vagy elégségessel végzett volt tanítványa, 15—16 éves fiú, elébe állt és dicsekedett: ugyanannyit, vagy esetleg többet keres két évvel tanulmányai abbahagyása után — rakodóként, anyagmozgatóként —, mint volt osztályfőnöke, a 25—26 éves tanár. De a 25—30 éve dolgozó szakmunkások és az ugyanannyi ideje dolgozó iskolázatlan, szakképzetlenek keresetének ösz- szehasonlítása sem ösztönöz tanulásra. A gyárak, az üzemek jó része sem érdekelt benne pillanatnyilag, hogy alkalmazottait iskolába járásra buzdítsa. Jól tudnak használni teljesen képzetlen embereket is egész sor munkakör* ben, néhány órás betanítás után. Ha emberség és szocialista meggyőzés nem készteti őket, ugyan miért törődnének segédmunkásaik iskoláztatásával? A technikai fejlődés idővel megköveteli majd a szakmailag és általánosan is képzett, a mainál jóval tanultabb, művelt munkaerő tömeges jelenlétét a termelésben. A jövőt tekintve érdekeltek a tanulásban, illetve a tanulás szervezésében mind az iskolázatlanok, mind a vállalatok. De ez a jövő nincs olyan mesz- sze. Az érdek tehát valóságos. Csak nem mindenki látja világosan, nem beszélünk eleget róla. Ám tudunk már olyan gyárról, amely nem alkalmaz senkit általános iskolai végzettség nélkül. Beszélnek arról is, helyes lenne, hogy betanított munkás is csak olyan ember lehessen, aki sikeresen elvégezte az általános iskolát. Azt hiszem, ezek helyes elgondolások. Arról természetesen szó sincs, hogy máról holnapra kötelezővé tegyék az ilyen eljárást. — Sokan azt mondják, az esti iskolák „bizonyítványgyá- rak", papírt adnak, igazi tudást nem, s lelkiismeretes pedagógusok szerint, a hallgatóknak több mint a felét meg kellene buktatni. Mi ebből az igazság? — A dolgozók általános iskoláját — éppen fontossága miatt, s mert sok embert kellene rábírnunk a beiratkozásra — többféle módon lehet elvégezni. Azért, hogy mindenki megtalálja a neki* megfelelő formát. A 320 órás oktatáson kívül — amely a hagyományos eredetihez képest már száz órával csökkentett változat — létezik egy rövidebb ideig tartó oktatási forma. Erre azokat kellene fölvenni, akik képesek az önálló tanulásra, szorgalmasak és kitartóak az otthoni felkészülésben. Sajnos, a tanulókkal egyetértésben a vállalatok is azt szorgalmazzák, hogy minden jelentkező ilyen, rövidebb tanfolyamra kerüljön. így hamarabb túl esnek rajta a tanulók is, az üzem is. Javul a statisztika. Ide irányítják azokat is, akik nem képesek megbirkózni ennek a tanulási formának a követelményeivel, s ide iskolázzák be a fiatalokat is, akik frissen felmentve kimaradtak a nappali tagozatról, s még dolgozóként is, ifjúsági osztályban, tehát azonos életkorúak között lenne a helyük. Ifjúsági osztályt azonban nagyon kevés helyen szerveznek a dolgozó fiatalok számára. A rövidebb tanfolyamon a megoldhatatlan feladatokkal szembenálló pedagógusok beérik gyenge eredményekkel is, olykor megszegve a rendtartást, mellőzve a vizsgakövetelményeket. Van tehát igazság abban, amit a „bizonyítványgyártásról” beszélnek, de ezen sürgősen változtatni kell. — Mit lehetne tenni ellene? — Az általános és a szakfelügyeletnek kellene több időt és figyelmet fordítania a felnőttoktatás éílenörzes’ere. Az idei tanév előkészítésékor' féthíVtuk rá a megyei művelődési osztályok figyelmét: törődjenek jobban a dolgozók általános iskoláival. A legtöbbet, persze, a lelkiismeretes és hozzáértő pedagógusok tehetik a felnőttoktatásban is, mint mindenütt a tanításban és a nevelésben. Az emberi hangnem, a megértő és tapintatos bánásmód eloszlatja a tudatlanság miatti . szégyent, a gátlásokat, amelyekkel a felnőtt tanítványok oly gyakran küzdenek, és fölkeltheti bennük az igazi tudásvágyat, a tanulási készséget. Hogy ezt elérhessék, ahhoz viszont a pedagógusoknak is maximális támogatást kellene kapniuk a közművelődésért felelős hivatalos és társadalmi szervektől egyaránt. Cs. M. NYELVŐR Sujtás vagy sújtás? Amint a címből is látható, a magánhangzók helyesírásáról lesz szó. Az ezzel a kérdéssel való foglalkozást az teszi időszerűvé, hogy a sajtóban is megjelent híradás szerint rendelet készül az írógépek billentyűzetének az átalakításáról. Az Édes Anyanyelvűnk című folyóirat első száma arról adott hírt, hogy a szabványtervezet már elkészült, így tehát az új gépeken elhelyezik majd az i, u, ü betűk eddig többnyire hiányzó kis- és nagybetűs változatát. Sok írógépen egyéb betűk is hiányoznak. Az én REM- TOR típusú gépemen még az Ö, Ü, Ű nagybetűs változatok sincsenek. A teljes betűsorú új billentyűzettel a helyesírási követelményeknek eleget tudunk majd tenni. Eddig az volt az eljárás, hogy az írógéppel írt szövegekben nem alkalmazták a magánhangzókra vonatkozó helyesírási szabályokat. A nyomdának készült szövegek helyes formában való szedése a szedők és a korrektorok jóindulatára (nyugodtan mondhatjuk azt is, helyesírási, sokszor bizony' felületes helyesírási készségére) volt bízva. Azért merem ezt így leírni, mert sajnos a magánhangzók hosszúságának jelölése helyesírásunknak eddig eléggé elhanyagolt területe volt. Ugyan ki törődött azzal, hogy a ruhadísz-jelentésű sujtás szót hogyan kell leírni? (A sujtás ruhadíszt, a sújtás ütést jelent.) És hogy miért van különbség a fiúk és a fiuk írása között? („Szép volt. fiúk!” vagy „az ő fiuk mindig rendesen viselkedett.”) Ez a bizonytalanság és a rövidesen átalakuló írógép-billentyűzet arra ösztönözhet mindenkit, hogy a követelményeknek megfelelően foglalkozzanak a magánhangzók helyesírásával. Ehhez nyújt rovatunk is segítséget a felsorolt sok példával. Elsősorban azt jegyezzük meg, hogy a magánhangzók hosszúságának jelölése a megértés eszköze: egy magánhangzó hosszúsága vagy rövidsége más értelmet adhat a szónak. Az irat és írat, furat és furat, huzat és huzat, füzet és fűzet szópárok első tagja főnév: irat (ügyirat), furat (fúrólyuk), huzat (pl. párnahuzat), (iskolai) füzet, második tagjuk ige: leírat fcrfúrat valamit; kifűzeti mással a cipőjét. A Csikós pászr tor, a ruha-csíkos?'a burok• védőréteg, a búrok egy afrikai nép tagjai. A zug félreeső hely, a szél pedig zúg. A turista szép túrákat tesz a hegyekben. Különbség van a valahová bejáratos személy és a bejáratás autó, az autóról lerakodik, és a por valahol lerakódik között. A szitok (szitkozódás) és a viszályt szitok, hol veszitek? és sokat veszítek az üzleten, a nagyra hivatott és a magához hívatott között is felismerhető a különbség. Néha magyarázat nélkül is érthető a különbség (joga van — jóga, sajtot — sajtót, adok — adók, hütök — hűtők, írok — írók, vasalok — vasalók, számítok — számítók, szövök — szövők). A lakos, lakosság alapszava a lakik ige, nem pedig a lakó igenév. A falu, áru és lapu, valamint hosszú ú-s párjuk is érdemel néhány szót. A falu kisebb emberi település, és ősi finnugor szó (az -u talán névszóképző). Helytelen a „fehér falú házakéból való elvonásnak tartani. Az áru (árucikk) kapcsolatban van az árú szóval. Mindkettő alapszava az ár (érték). Az árú képzős származék. Pl. Milyen árú volt ez a ruha? (Mennyi volt az ára.) A lapu növénynév (lapulevél), a lapu a lap -ú 'képzős származéka. Pl. a kocka hatlapú test. A szűrös (atyafi) alapszava a szűr, a szűrös szóé (pl. a teaszűrőé) pedig a szűrő. A szürrealista nem kapcsolatos a szűrrel, ahogy a diszharmónia sem a dísszel. Ne tévesszük össze a kadenciát a kádenciával! Az első zenei műszó, a második pedig elmés, csat- tanós mondás. Külön figyelmet érdemel három szavunk: az autó, a fotó és a rádió. Van autóbaleset, autómentő, autótaxi, autókázik a gépkocsi értelmű autóból. De az au- toszifon, autogejzir, autodidakta, automata, autonóm, autogén, autogram (sajátkezű aláírás), auto- szuggesztió (önszuggesztió) nem a gépkocsi jelentésű autóval függ össze, hanem az „ön, saját" jelentésű auto-szóval. Az automobil is idetartozik. Jelentése: önmagától mozgó. A fotó, fotóalbum, célfotó, fotóanyag a fényképpel kapcsolatos szavak. A fotocella, fotográfia, fotoszintézis, fotoriporter alapszava pedig a fénnyel kapcsolatos jelentésű foto elem. A rádió, rádiózás, rádióbemondó szavak a rádióval vannak kapcsolatban. A radioaktív, radiológia, radiokópia alapszava a sugárzással, maghasadással kapcsolatos radio- előtag. A rádiógram postai műszó (rádiótávirat), a radiogram a sugárzás felhasználásával készült fényképfelvétel, de röntgenfelvételt is jelent. A magánhangzók hosszúságának jelölésekor vegyük figyelembe azt is, hogy néhány idegen szó képzett alakjában felválthatja a hosszú magánhangzót a megfelelő rövid. Pl. ideál — idealista, illegális — illegalitás, atmoszféra — atmoszferikus, kolléga — kollegiális, funkció — funkcionárius, filozófia — filozofál, irónia ironikus, periódus — periodikus, szimbólum — szimbolikus, struktúra — strukturális, kollektív — kollektivitás. Kivételek v,. azért; akadnak: aktív r-r aktíva,„kollektív — kollektíva, atléta — atlétika. Az -o végű idegen szavakra is érvényes értelem szerint az a magyar nyelvi szabály, hogy az -a, -e végű szavak a toldalékok előtt megnyúlnak (háza — házát, kapa — kapál, keze — kezét, körte — körtét). Pl. Boccaccio, Boccaccióé, Cicero, cicerói, Rio de Janeiro, Rio de Janeiró-i. Néhány érdekes példát most hely hiányában elhagyva, felhívjuk a figyelmet, hogy helyesírási szabályzatunk több pontjában, főképpen a 40—54.-ben sok példát sorol fel a rövid és hosszú magánhangzók írására. A Helyesírási Tanácsadó Szótárban pedig minden magánhangzós szó' írása megtalálható. Kiss István :*S*:*:*:*:*:*:*:*:-:*K*:*s*x*:*:*:*:*x<w^^ ÚJ SZÍNHÁZ, RÉGI „SZERELEM”... Találkozás Bende Ildikóval Az arcán leheletnyi smink, a ruhája sem feltűnő, színésznő. Mégis ellenállhatatlanul vonzza a tekinteteket. A győri Kisfaludy Színház csillogó márványtermét színültig megtöltő gyerekek meg- büvölten lesik minden mozdulatát. Elhiszik neki, hogy az egyik pillanatban ijedt tapsifüles, a másikban furfangos mesterlegény. Aztán a színész nekik is odanyújtja a kezét. Máris nyitva az út a mesébe, ahol mindenki fejébe húzhatja a képzeletbeli varázssipkát, és játszhat kedvére. Gyermekműsorában Bende Ildikó együtt játszik a közönségével. Szórakoztatja és tanítja a kicsiket.; Megismerteti velük Tam- kó Sirató Károly, Ágh István, Tóth Bálint, Veress Miklós, Fazekas Anna, Simái Mihály, Demény Ottó verseit, belopja fülükbe a legszebb európai gyermekdalok melódiáit. Kitalált valamit, amivel sok örömöt szerez magának és másoknak is. A versmondás régi „szerelem" nála. Kecskeméten kezdődött, a Bányai Júlia Gimnáziumban, amelynek sok dicsőséget szerzett. Sorra nyerte a szavalóversenyeket, az egész országban megismerték a nevét. — Ennek köszönhető, hogy jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára — mesél, és már nyargal is ki a konyhába, megnézni az ebédet, be a szobába a férjéhez, aki a győri színház művészeti titkárságának vezetője, és csak néhány percre ugrott haza. Közben Ieküldi. a boltba a kislányát, felhangolja a fia hegedűjét. — Hol is haltam abba? Igen. a főiskola. Hát nem vettek fel. A dolog nem rendített meg túlságosan. Eredetileg tanárnak készültem, így Szegedre mentem, és két évig tanultam a tanárképző főiskolán. Miért hagytam abba? Megismerkedtem a férjemmel. Szerelem, házasság! Ez mindent megváltoztatott. Elbúcsúztam a tanári pályától, és hozzácsapódtam a színházhoz. Kecskemétre már úgy jött visz- sza, mint a Katona József Színház segédszínésze? — Igen, bár Kaposvárott — ahová Szegedről szerződött át a térjem. — még tanítottam. De ott határoztam el, hogy a színházhoz kötöm a sorsomat. Innét kerültünk Kecskemétre, és amikor megszülettek a gyerekek, elfogott a vágy, hogy bizonyosságot szerezzek: mire futja a képességemből? Első önálló műsoromat legkedvesebb verseimből válogattam össze. Tüskék és vadhajtások címmel mutattam be, a Zrínyi pinceklubban. Ennek olyan sikere volt, hogy innét Győrből kértek fel a következőre. A Talpnyalók és társaik című összeállítással a szovjet szatirikus költészetet igyekeztem megkedveltetni a kecskeméti közönséggel. Bende'illdtkó nem lett hűtlen a versmondáshoz. Sikeres gyermek- műsora láttán az az érzésem, hogy a tanításhoz sem. — Most valóban nagy hasznát veszem, hogy van érzékem a pedagógiához. A gyerek szereti, ha foglalkoznak vele, mégis nehéz feloldani, belevinni a játékba, mert nincs hozzászoktatva. Azért is választottam ezt a műsort, mert láttam, hogy szükség van olyan előadásokra, ahol a gyerekek Is jól érzik magukat. Ahonnét magukkal viszik az együtt- játszás felejthetetlen élményét. Vagy egy dalt. verset, ami kíséri őket egész életükben. Beoltani kicsikbe és felnőttekbe a költészet szeretetét, ápolni és terjeszteni az anyanyelvi kultúrát — előadóestjeit ennek a célnak a szolgálatába állítja. Jól érzi magát Győrben. Most a Popfesztiválban játszik, és jelentős szerepre készül, Dürrenmatt: A fizikusok című darabjában. Közben a fejében már két új önálló műsor terve is kialakult Alig várja, hogy elkészüljön velük.. . Vadas Zsuzsa # Balra: A szabin nők elrablása — című operettben Etelkát játszatta. 0 Emlék a Kecskeméten töltött évekből. Ezen a közönségtalálkozón még Pirótb Gyulával együtt vettek részt.