Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

1980. január 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Nívódíjas népművelők A közművelődés korszerű for­máinak kialakítására való törek­vés jegyében — újszerű kezdemé­nyezésként — tavaly nívódíj- és ötletpályázatot hirdetett a Bács- Kiskun megyei Tanács közműve­lődési bizottsága. A közelmúltban hírt adtunk a pályázat eredmé­nyéről, a díjak átadásáról. Ezút­tal arra vállalkozunk, hogy kissé részletesebben ismertetjük a pá­lyázat lényegét, illetve a pálya­munkákat, elsősorban a díjazot­takat. A közművelődési pályázat fi­gyelemre méltó kezdeményezés volt, s bizonyára folytatása is lesz. Egyetértünk a lektori véle­ménnyel, mely szerint, ha mód lenne rá. a pályázat kiíróit és le­bonyolítóit is jutalmazni kellene, mert kitűnő ötlet volt az ötlet­pályázat. Elsősorban azért, mert hasznos eszközzé válhat a köz- művelődés ügyének befolyásolásá­ra, helyzetének elemzésére, a to­vábbi konkrét tennivalók megha­tározására. Bár az első ilyen jellegű pá­lyázatra nem küldtek be nagy számú dolgozatot, s hozzá kell tenni: a pályázók egy része nem is értette meg egészen, vagy fél­reértette a kiírás célját, a kezdeti törekvés mégis eredményesnek mondható. Hasznos tapasztalato­kat ad at a közművelődés állam- igazgatási irányítóinak. Nem egy ötlet érdemel felkarolást, támoga­tást. Négy pályamunkát részesítettek elismerésben. Három népművelő nívódíjat kapott, egyet pedig öt­letdíjjal jutalmaztak. A pályázat céljának legjobban megfelelt Markolt Endrének, a j ászszenti ászlói művelődési ház igazgatójának „Munka és ifjúsági klub” című írása. A szerző egy, már megvalósult, újszerű klub­forma íényegét írja le. A lényeg, hogy a fiatalok mintegy félmillió forint érték társadalmi munkájá­val létesült jászszentlászlói ifjú­sági klub különböző okok miatt (katonai szolgálat, nősülés, férj- hezmenés. elköltözés stb.) válság­ba került. Komoly anyagi gondok -is felmerültek a működéssel kap­csolatban. A kényszer szülte az ötletet: a művelődési ház egy hold földet bérelt, amelyen pri- taminpaprikát termesztenek a klub .tagjai. A bevételből fedezik a klub működésének a költségeit, s arra is futja, hogy az első két év bevételéből tizenöten elutazza­nak majd a moszkvai olimpiára. A lektori véleményből idézünk: ,';A paprikatermesztő ifjúsági klub nemcsak új ötletet, hanem köve­tendő utat is jelölhet... E közös­ségben mindenkinek van felada­ta, saját céljait csak a másoké­val együttműködve valósíthatja' meg, így gazdaggá, színessé, sok­oldalúvá válnak viszonyaik, vonzó közösség alakul." A másik nívódíjas dolgozat M Farkas József. szerzője, Horváth István, kecske­méti klubvezető, „Autós mozi Kecskeméten” címmel írja le e közművelődési, ismeretterjesztési formában rejlő nagy lehetősége­ket. A harmadik díjazott pálya­munka írója, Szabó Lajos, a TIT kecskeméti városi titkára azt tag­lalja, hogy a leendő szakmunká­sokat miként kellene felkészíteni, kultúraközvetítő szerepre. Az öt­letdíjas „Kell egy csapat” című írás szerzője, Farkas József, a dunavecsei művelődési ház igaz­gatója egy olyan baráti együttes modelljét írja le, amely aktivi­tásával, módszereivel befolyásol­hatja egy egész település közmű­velődését. Néhány dolgozatot, ugyancsak hasznosítható ötletei miatt, dicséretben részesítettek. R. M. A MEGYEI PEDAGŐGUSTOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET ŰJ KIADVÁNYA Nevelés, oktatás a diákotthonban POLITIKAI FÓRUMOK, IRODALMI BESZÉLGETÉSEK A nemzetiségi ismeretterjesztés Egy évvel ezelőtt hozták létre, különböző szervek össze­fogásával a csátaljai nemzetiségi TIT-klubot. Nemrégiben a nemzetiségi szövetségek képviselőinek részvételével megvi­tatták á klub eddigi munkáját, az elért eredményeket és a soron következő feladatokat. Ez adta az alapot ahhoz a be­szélgetéshez, amelyet Kováös Istvánnal, a TIT megyei szak­titkárával folytattunk azzal a céllal, hogy tájékoztassuk ol­vasóinkat a napjainkban fontos és időszerű politikai kérdés­ről. — Milyen a nemzetiségi lakos­ság számaránya jelenleg az or­szág legnagyobb megyéjében, Bács-Kiskunban? — A hivatalos — népszámlálá­si — adatok szerint elenyésző.. Azonban az ismert okok követ­keztében, ezt nem lehet figyelem­be venni. A különféle becslések alapján megyénkben a nem ma­gyar anyanyelvűek száma mint­egy negyvenezerre tehető. Ez a lakosságnak mintegy hét százalé­ka. Az itt élő délszláv, német és szlovák lakosok összesen huszon­két lakott településen találhatók meg napjainkban. — Ügy tudjuk, hogy a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat régóta foglalkozik tervszerűen a nemzetiségi kultúra támogatásá­val, gazdagításával. — Éppen tíz évvel ezelőtt jött létre a TIT nemzetiségi szakcso­portja, majd néhány évre rá ön­álló szakosztállyá alakult, meg­növelve a tagok és az előadások számát. — Elsősorban milyen közvetlen cél hívta életre ezt a szakosz­tályt? — Fo célkitűzés volt a nemzeti­ségi tudat formálása, természete­sen a mi sajátos eszközeinkkel, 'lehetőségeink sokoldalú kihaszná­lásával. A más anyanyelvűek kul­túrájának, hagyományának, min­denekelőtt sajátos nyelvének ápo­lását tartottuk fontos feladatunk­nak. Érdekesség, hogy az ország- j ban elsőként jött létre ilyen szak­osztály nálunk, huszonöt taggal. Kezdettől arra törekedtünk, hogy minél több előadás hangozzék el a nemzetiségiek anyanyelvén. — Tudna számokat említeni az eredmények kifejezésére? — 1974-ben a bajai járás tizen­egy községében egy esztendő alatt harminchárom előadást tartottak német, illetve szerb-horváj nyel­ven. Ez a szám három év alatt a négyszeresére növekedett. Sek­korra mór ebbe a tevékenységbe a kiskőrösi szlovákok, valamint a kalocsai járásban élő németek és szlovákok is bekapcsolódtak. — Kik végzik e széles körre kiterjedő munka szakmai irányí­tását? — Elsősorban a nevelők; ter­mészetesen azok, akik maguk is nemzetiségiek. Néhányat említek meg csak közülük. Röckl József nyugdíjas iskolaigazgató csátaljai, Dumov Jakab garai, Kishegyi Si­mon nemesnádudvari és Bakos János dunaegyházi pedagógus kü­lönösen jeleskedik a szakosztály munkájának fellendítésében. — Tudomásunk van arról, hogy a TIT és a nemzetiségi szövetsé­gek között időközben megállapo­dás született. — Igen. Ez éppen egy évvel ez­előtt történt, s jó hatással volt a mi munkánkra is. A nemzetiségi lakosság körében végzett ismeret­terjesztést sikerült' sokrétűbbé, tartalmasabbá, színvonalasabbá tenni. Ugyanis a közösen megfo­galmazott célkitűzések között sze­repelt az anyanyelvi kultúra rend­szeres ápolása, az ismeretterjesztő előadások tematikai gazdagítása, az anyanyelvet jól ismerő nem­zetiségi pedagógusok rendszere­sebb bekapcsolása, az ismeretter­jesztés nyitottabbá tétele a ma­gyar lakosság bekapcsolásával, te­vékenységünk politikai tartalmá­nak erősítése, az anyagi támoga­tás színvonalának növelése stb. — Sikerült a régebbinél na­gyobb mérvű anyagi támogatást kapni? — Csak néhány példa: 1979-ben az Ország Közművelődési Taná­csától nyolcvanezret, a TIT Or­szágos Központjától több mint negyvenezer forintot kaptunk. Ez nagymértékben hozzájárult a tervbe vett nemzetiségi TIT-klub megalakításához. Erre egy évvel ezelőtt került sor Csátálján, a he­lyi pártszékház épületében. — Ezek szerint e klub megszü­letése, a megyénkben folyó nem­zetiségi ismeretterjesztés erősödé­sének az eredménye. — Örömmel nyugtázhatjuk, hogy igen. S azt is, hogy az anya­nyelvi kultúra. a hagyományápo­lás megnövékedett igénye kozta létre elsősorban. Ehhez természe­tesen a megértő támogatás is kel­lett a helybeliek és a járási ve­zetők részéről. — Miként lehetne sűrítve meg­fogalmazni a nemzetiségi klub célját, hivatását? — Szeretnénk, ha az eddigiek­nél is jobban sikerülne felkelteni a művelődési igényt a nemzetisé­giek körében. S hatékonyan aka­runk közreműködni annak kielé­gítésében. Mivel itt helyeztük el a bajai délszláv báziskönyvtár részlegét, az is terveink között szerepel, hogy az. olvasási kedvet növeljük. Ugyanakkor természete­sen gondoskodunk a német nyel­vű kötetek rendszeres cseréjéről is. Továbbá alkalmat nyújtunk a nemzetiségi csoportok, szakkörök bemutatkozására, többek között a különféle nemzetiségi napok, estek megrendezésével. A már említetteken kívül többek között vetélkedők, hanglemez bemuta­tók, politikai fórumok, irodalmi beszélgetések szerepeltek már ed­dig is a programunkban; nem is szólva a szakemberek, pedagógu­sok továbbképzéséről. Az ilyen jellegű foglalkozások iránt ör­vendetesen nagy az érdeklődés. V. M. Dr. Tóth Gézánál alkalmasabb embert aligha találhattak volna Az általános iskolai diákotthonok szerepe a szocialista nevelőisko- lának, minf központi nevelési in­tézménynek nevelési rendszeré­ben című tanulmány megírására. Hosszú pedagógiai pályafutása során szerzett tapasztalatokkal közmegelégedésre 'vezeti a tisza- kécskei diákotthont. Dolgozott mostoha körülmények között, tud­ja, mire képes egy korszerűen föl­szerelt intézmény. Mivel hajdani diákjainak egy része már elhe­lyezkedett, vagy egyetemen,, töjg- kolán tanul, .ellenőrizheti ,á köU légiumi nevelés“5" hatékonyságát.‘ Értékes közleményei tanúsítják, hogy otthonos a pedagógiai tudo­mányokban. Ö vezette a Bács- Kiskun megyei Pedagógus To­vábbképző Intézet felkérésére az itt működő, csaknem* 130, diákott­honban alkalmazott nevelő szá­mára szervezett kétéves szeminá­riumot. Az ezen elhangzott előadásai­nak, az itt kibontakozott vitáknak és a hallgatók szakdolgozatainak felhasználásával készítette el a tárgykörben alapvetőnek minősít­hető összefoglalóját. A petróleumlámpától a neonig A bevezetőben közölt visszaem­lékezések hangsúlyozzák, hogy az általános iskola elterjedése tette nyilvánvalóvá a tanyaiak hátrá­nyos helyzetét. A körzetesítés ré­vén a falusi felső tagozatra ke­rült külterületi diákok közül a legjobbak sem nagyon boldogul­tak. Csodálható? Négy osztályt tanított egyszerre a kiskunfélegyházi Arany János- né, délelőtt-délutáni váltásban. „A téli hónapokban, már délután 3 órakor sem. láttunk semmit, hiába égettünk négy petróleum- lámpát. Egyesek napokat, hete­ket mulasztottak, ha a havas, esős időkben a szülők nem hozták el gyermekeiket... A családlátoga­tások során nehéz harcban győz­hettem" meg sok szülőt a tanulás fontosságáról, a parasztnak mi­iek a betű szemlélet tarthatat­lanságáról.” Megállapításai álta­lános érvényűek. A falusi életkörülmények javu­lása, a falusi iskolák színvonalá­nak emelkedése, áz iskolaelőké­szítő formák terjedése átmeneti­leg tovább élezi az ellentéteket. Piukovity Gábomé bácsalmási ne­velő szemléletesen érzékelteti a fejlődési esélyegyenlőtlenségeket. „A hozzánk kerülő elsősök még a ceruzát sem tudják fogni. A szü­lőknek csak a 15 százaléka vé­gezte' el a nyolc általánost.” Alkalomszerűség, tudatosság A tantervi követelmények — állapítja meg dr. Tóth Géza — számolnak az óvodában tanultak­kal, noha a tanyákon még na­gyon kevés ilyen gyermekintéz­mény működik. Súlyosbítják a gondokat az elhagyott tanyákat elfoglaló lumpen elemek. Gyer­mekeik nevelése többletfeladatot ad az Iskolának, a diákotthonnak. A szerző — helyesen — a tár­sadalmi háttér fölvázolásával is kiemeli" a nevelési feladatok el­sőbbségét. Az emberformálás azonban a* család, az iskola és a diákotthon közös ügye, legalábbis ennek kellene lennie. A tiszakécskei diákotthon igaz­gatója és tapasztalataink szerint sok helyütt akadozik az együtt­működés. Általában a személyi kapcsolatok jellege, minősége ha­tározza meg a tanintézet és a. kollégium viszonyát. A közös munka intézményesítését, a jó módszerek terjesztését részletes, meggyőző javaslatokkal segíti a tawtílmány. "A szerző” ■ elismeri;’ hogy a diákotthonoknak kell te­vékenységüket az iskolákéhoz iga- zítaniok, de joggal számítanak a megértő összedolgozásra. Nagyon egyetértek dr. Tóth Gé­zával: „a munkamegosztás és együttműködés semmiképpen sem szervezeti probléma. Alkalmas vezetők' és alkalmas pedagógusok kellenek.” Hivatástudat, társadalmi megbécsülés Megszívlelendők a szülői érte­kezletekkel, a családlátogatások­kal kapcsolatos tanácsai. Bizony,- bizony „hegyi beszédek” tartása, a gyerekek esetleges rossz tulaj­donságainak nyilvános kritizájá- sa nem lehet az ilyen összejöve­telek célja. A kiadványnak e leg- életsZerűbb fejezetéből kiderül, hogy mennyire tarthatatlan az efféle intézményeket csupán gyer­mekmegőrzőnek tekintő szemlé­let. Módszereket ajánl a nevelői hi­vatástudat erősítésére, hiányolja a kellő társadalmi megbecsülést. A diákotthoni nevelés-oktatás minden területén jó útbaigazító ez a kiadvány. Mégis azt ajánlom, hogy némi fenntartással, kritikával olvassák az érdeklődők. Sajnos gyakorta kiderül ugyanis, hogy dr. Tóth Géza elfoglalt közéleti ember lé­vén hetente részt vesz értekezle­teken, hivatalos utasítások bön­gészésével tölti fél délelőttjét, sű­rűn forgatja a pedagógiai kiad­ványokat, fő- és még főbb osz­tályvezetők nyilatkozatait hallgat, ja a tévén: szinte csoda, hogy nem vét többet nyelvünk ellen. „Az eredmények fokozása”," a ren­geteg „biztosítás”, a szószaporítás (tanulás helyett tanulmányi mun­ka, tanulmányi munkavégzés; „színházlátogatást végeznek” a gyerekek színházlátogatás helyett stb.) kétségtelenül bizonyítja, hogy még a néphagyományok ápolásában jeleskedő szerző nyelvérzékét is megrontotta az intézményes pongyolaság. Mielőbbi folytatást!- Kicsit méltánytalannak érzem, hogy éppen egy színvonalas helyi kiadványnál teszem szóvá a hiva­tali zsargont, bár ez stiláris szem­pontból is fölöz központi terjesz­tésű könyveket. Legyen nálunk, Katona, Petőfi, Kodály szőkébb pátriájában más a mérce. Érdeklődéssel várjuk dr. Tóth Géza munkájának ígért második kötetét. UTTOROELET Szakkörök a kecskeméti járásban A kecskeméti járás huszonhá­rom úttörőcsapatához csaknem ki­lencezer kisdobos és úttörő tarto­zik. A szakkörök számát ennél ne­hezebb megállapítani, hiszen a kisdobosok és úttörők kívánságait, elképzeléseit figyelembe véve a mozgalmi esztendő folyamán is alakítanak, újjáalakítanak, átszer­veznek szakköröket. Az azonban bizonyos, hogy most, a téli vaká­ció befejezésekor csaknem száz­hetven szakkörben ügyesednek, is­merkednek érdeklődési körüknek megfelelően zenével, sporttal, tu­dománnyal. A nagy létszámú csapatok közül a lajosmizseit említenénk meg el­sőnek: összesen tizenhat szakkö­rük van. Náluk van a megyében egyedül az ifjú meterológusok szakköre, ahol a pajtások megta­nulhatják pontosan feljegyezni a nagyközségben elhelyezett műsze­reken mért adatokat. Számos tag­ja van a színházlátogató-, sport- és turisztikaszakkörnek is. Ágas­egyházán az , úttörők az őket ér­deklő tárgyakkal ismerkedhetnek a szakköri foglalkozásokon, de járhatnak zenélni, bábozni, éne­kelni is. Összesen tizennégy szak­körből választhatnak a szabad- szállási kisdobosok és úttörők, hét- százan. A sport-, nyelvi és iroda- lombarát-szakkör mellett a diák­otthonban a kézimunka kedvelői is megtalálják a hasznos időtölté­süket. A tiszakécskei úttörőknek eddig a bábszakköre volt nevezetes, és egyre többet hallattak magukról a citerások. Nemrégiben csillagászok részére “szerveztek foglalkozásokat az úttörővezetők — bizonyára hal­latnak ők is magukról. Izsákon, ahol ugyancsak több százan tartoznak a csapathoz, so­kan választották a barkács-, a lö­vész-, és az irodalomkedvelők szakkörét. Nagyszerű lehetőségeik vannak azoknak, akik a közös ze­nélést, éneklést kedvelik, mert há­rom különféle szakkör áll rendel­kezésükre: a furulya, a zenebarát és a kamarakórusban való részvé­tel. A hetedikes és nyolcadikosok számára társastánctanfolyamot, a kicsinyeknek „kisgazdaasszony” foglalkozásokat is szerveztél^ Bugacon, a Petőfi Sándor úttö­rőcsapatnál sokan szeretik az éneklést, és a honismereti kör fog­lalkozásait, hiszen valamennyi a felső tagozatos osztályból járnak e két szakkörre. A pajtások tanulni- vágyására jellemző, hogy a helyi művelődési házban is tartanak szakköri foglalkozásokat: a torná­szok, citerások, színjátszók ott ta­lálkoznak. Lelkes színházlátogatók a jakab- szállásiak, ilyen módon az eszten­dők során látott darabok bemuta­tóinak megtekintése után megbe­szélik, értelmezik a látottakat, va­lamennyien közelebb kerülnek az élet-, a színházkultúra megisme­réséhez. A sportot kedvelik szabadidő­foglalkozásként a nyárlőrinciek. Szeretik azokat a szakköri foglal, kozásokat, amelyeken a kirándu­lás, a különböző futó- és ügyességi versenyeken való erőmérésre van lehetőségük. A szakkörök sorát „ különleges” szakkörök - színesítik. Lakiteleken Dugár János népi iparművész ve­zetésével játékkészítők ismerked­nek a különféle, már-már elfelej­tett gyermekjátékok elkészítésé­nek lehetőségeivel. A teljesség igénye nélkül sorol­tuk fel a népesebb, a szokásosnál nagyobb érdeklődésre számot tar­tó szakköröket. Örömmel közöl­nénk azokat a beszámolóitokat, amelyekben egy-egy érdekes szak­köri délutánról készítettetek be­számolót. S. K. B Készül a hóember REJTVÉNYFEJTŐKNEK Ezen a héten kisdobosoknak közöljük a fejtörőt. A képen lát­játok, hogy milyen tanácstalanul keresi a telefonos a. kapcsolás módját: a hét lehetséges mód melyikét válassza, hogy Hitelbank hívását az immár hallózó férfi­nak továbbítsa. Segítsünk neki! Keressétek meg, hogy a kapcsoló- tábla legfelső, — netán a legalsó, vagy egyéb helyét válassza. A megfejtéseket január 17-ig vár­juk levelezőlapon, szerkesztősé­günk címére. (Petőfi Népe Szer­kesztősébe, Kecskemét, Pf. 76. 6001.) A levelezőlap címoldalára most is1 írjátok rá: Kisdobosrejt­vény! A helyes megfejtést bekül­dők között tíz darab könyvet sor­solunk ki, postázunk címükre. Január - a Vízöntő jegyében Az év első, a tél középső hó­napja: január. Harmincegy napjá­ból az elsőre esik újév napja, leg­alábbis, amióta a rómaiak már­cius elsejéről e napra tették az év kezdetét. (A keresztény egyház azonban még jó ideig december 25-ét tekintette az év kezdetének, csak a XII. században fogadta el a „pogány dátumot” Újévnek.) A hónapok nevét több alkalom­mal próbálták magyarítani, de az ajánlott nevek nem tudtak meg­gyökerezni nyelvhasználatunkban. Erdősi Sylvester János egy 1539- ben megjelent munkájában január helyett a főhó elnevezést ajánlot­ta — nyilván a hétfő mintájára. Barcafalvi Szabó Dávid pedig a zúzmarából kiindulva zuzorosnak próbálta elnevezni. A januárt egyébként Vízöntő havának is ne­vezik a naptárkészítők, mert va­lamikor a Nap ez év elején kép­zelt égi pályáján a Vízöntő csil­lagkép jegyében járt. Január az év leghidegebb hónap­jai közé tartozik. Újév napján napkeltétől napnyugtáig 8 óra 31 perc telik el, 31-én viszont már 9 óra 30 perc. Január 6-án, Vízkeresztkor kez­dődik a farsangi szezon, vidám mulatságokkal, álarcos alakosko­dásokkal. A. farsang a fő báli idő- 'szak, amelynek múltja egészen a római korig, a szaturnáliákig nyú­lik vissza. Szemben számos kiha­lóban levő népszokásokkal, a far­sangi evés-ivás, vigadozás válto­zatlanul tartja magát. A népi hiedelem két januári naphoz, a 22-i Vincéhez és a 25-i Pál fordulásához fűz termésjósló magyarázatokat. Ha ezen a két napon derült az idő, jő termés lesz. Markolt Endre. i Horváth István. I Szabó Lajos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents