Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-08 / 5. szám

1980. január 8. 9 PETŐFI NÉPE • 5 Kecskeméten a Magyar Naiv Művészeti Múzeumban az ország leg* jobb naiv művészeinek, festőinek és szobrászainak alkotásait felvo­nultató tárlatsorozat keretében Ismét ketten mutatkoznak be. A va­sárnap nyílt kiállítás alkotóiról Bánszky Pál művészettörténész is­mertetését az alábbiakban közöljük. Kettős tárlat a naiv művészeti múzeumban Gyovainé Kerekes Rózsa Már cseperedő lánykaként mű­vészi önkifejezésre vágyott. „Előbb balett-táncos akartam lenni, majd amikor Magyarországon a gyapo­tot kezdték meghonosítani és ne­künk is termeszteni kellett, kö­nyörögtem anyámnak, hogy ve­gyen vízfestéket, hogy lefesthes­sem a gyapotvirágzást, mert az annyira szép volt... Akkor kezd­tem valójában önmagámra talál­ni, amikor gyermeket vártam és új lakást kaptunk. Sok volt a ki­adás, hiányzott viszont legalább egy kép a falról, s gondoltam, sze­retem a virágokat, festek egy csendéletet. Így kóstoltam először bele a festés örömébe.” Alkotói útja — hét esztendő alatt — a külső formák szerkeze­tes észlelésétől a személyiségéből eredő expresszíven festői' világ kibontakozásáig terjed. A szárny­bontogatás idején eljárt Szegedre a képzőművészeti körbe is. A gipsz- és modellrajzolás kötöttsé­ge azonban idegesítette és hama­rosan felhagyott a szakkör látoga­tásával. Ennek az időszaknak a hatása érződik azokon a korai ké­pein, amelyek kontúrosabb szer- kesztésűek, illetve amelyeken a keveretlen színeket dekorativen al­kalmazza. (Pl. Kislány, Társalgás, Nő almával.) Vele született komponáló ereje és érzékeny színlátása ettől kezd­ve szabadon érvényesül. A Park­ban című festményén például a népművészetre jellemző tükör­kép-szerkezetet használja: a pá­don ülő nő és férfi között „életfa” jelöli a középtengelyt. Festmé­nyeinek a színei tónusosak, lehe- letszerűen finomak és poétikusak. Ennek különösen jó példái a Kút- nál és a Tanyasi lakodalom című képek. Gyovainé Kerekes Rózsa gyak­ran fest lovakat. E témáját egy gyermekkori rossz emlék motivál­ja. „Nem tudtak eladni egy öreg lovat és a gazda napokon át vas­tag léccel ütötte-verte az állatot. Azóta nagyon szeretem a lovakat, különösen a fekete lovakat.” S képein mintha a népmesék vagy a legendák világából lépne elő a „Lovacska" és táltoslónak is beil­formálására fordított figyelmet, ha nem is portrészándékkal készí­tette azokat. Ösösztöne inkább az idomok és a négerplasztikák rokonaivá avatta alakját. „Mindig az orrán kezdem a munkát — mondja —, s amikor már kijön az alak, akkor fara­gom meg a száját és a szemgo­lyóit”. Szoborkompozíciói archai­kusán zártak, frontális beállítá- súak. Az alakok előtt összetartozó kezek pólyát, tárcát, könyvet, sep­rűt,'kupát, stb. tartanak. Művein egy-egy részletezd vonás (pl. rán­colt homlok) is alárendelődik a szobor gondolati-formai kifejezé­sének. Vallja, hogy a faragásban meg­találta az örömet, pihenteti, s annyira belemélyed ebbe a mun­kába, hogy gyakran az evésről is megfeledkezik. Bánszky Pál Társadalmi fejlődésünk mai fokán a közélet demokratikus fejlesztésének fontos feltétele, hogy mind több emberben kelitsük fel a közügyekbe való beleszólás igényét, a közösség sorséért érzett felelősséget. A szo­cializmus a néptömegek előtt az egyéni érvényesülés és az állam ügyeiben való részvétel kapuit szélesre tárta. Politikai és szelle­mi életünkben egyre több olyan fórum van, ahol az emberek el­mondhatják véleményűket a tár­sadalmi fejlődés őket érdeklő- érintő kérdéseiről. Napjaink egyik izgalmas tár­sadalmi kérdése ugyancsak össze­függ a közéletiséggel: Mit kezd­jünk a jelen tős mértékben ■. meg­növekedett szabad idővel? Mit tegyünk azért, hogy az egyéni kedvtelésből mind többen jussa­nak el a kisebb -n agyobb közös­ségért végzett munka vállalásá­ig? 9 Gyovainé Kerekes Rózsa: Ménes (részlet) lene a „Ménes” egyik-másik feke­te vagy fehér lova. A szenvedél­lyel és nagy érzékenységgel meg­festett Ménes című festményén minden mozgásban van: dübörög­ve vágtázik a ménes, hullámzik a táj, s a magasban, ritmikusan, ezt a mozgást követik a gólyák is. Józsa Endre Ha valaki meg akarná írni, hogy milyen vergődésen megy át egy tehetséges ember, aki már tuda­tosan ki akar szakadni az ősök földműves örökéből, s hivatásának keresése során mi mindent pró­bál végig, annak bizton ajánlható Józsa Endre életútjának tanulmá­nyozása. Szakmát akart tanulni, de — amint azt parasztcsaládoknál gyakran tapasztaltuk — a gazdál­kodó édesapa nem engedte iparos pályára. Pedig istenigazából soha­sem „fült a foga” a paraszti mun­kához. Inkább faragott otthon szerszámnyelet lőcsöt, jármot, hintalovat, mígnem 19 éves korá­ban a fővárosban is szerencsét próbált. Az elkövetkező harminc év alatt többször visszakénysze­rült gazdálkodni szülőfalujába, Sümegcsehibe, de amint tehette, megint Budapesten volt. Az ötve­nes évek elején a földalattinál mint keszonos, kitüntetést is ka­pott, a falubeliek meg vitték p hírt, hogy gondozatlan földje miatt kikerült a szégyentáblára. Most, közeledve a 74. esztendő­höz, tizennégy éve nyugdíjasként, de egésznapos kazánfűtői állás­ban, megállás nélkül dolgozik. Négy éve szabad idejében szobro­kat is farag. Mi vezette Józsa Endrét het­venéves korában erre a szokatlan útra? Egy hivatásos szobrász ki­állítása bátorította fel: „Majd én megmutatom!” — mondotta, s így fogott hozzá, megnövekedett ön­bizalommal, a szoborfaragáshoz. Azóta mindig embereket farag. Első szobrainál csupán a fej meg­Gyakorolni minél többet 9 Józsa Endre: Hadiözvegy. Nehéz volna receptet írni arra, hogy a maga zárt világába begu- bózó emberben 'miként ébresszük föl a mások, a közösség ügye iránti érdeklődést, hiszen egyik napról a másikra senkiből sem lesz közéleti ember. Ezt is el kell kezdeni, mint bármely foglalko­zást vagy szakmát, bele kell jön­ni a fortélyaiba — és gyakorolni ménéi többet. Első hallásra meg­lepőnek tűnhet, ami végül is tel­jesen magától érfjtődő: a közélet első gyakorlótere az iskola, tehát a közéletiség próbáit az iskolában kell elkezdeni. Ennek az igénynek a kielégítése összefügg az iskola alapfunkciójá­val, a közösségi neveléssel, amely­nek a közéletiség voltaképpen egyszerű továbbfejlesztését jelen­ti. Ahol eleven közösségi élet lüktet az iskolában, ott a legtöbb diák rátalál az egyéniségének és hajlamainak legjobban megfelelő tevékenységi területre. Az a lé­nyeg, hogy minél több gyerek kapjon és vállaljon .megbízatást az osztályközösség munkájában, vagy az ifjúsági szervezetben, vagyis a tisztségek ne néhány „ki­HAZAI TÁJAKON In villa Óvár A turista, aki ma a mosonma­gyaróvári várra kíváncsi, már csak az egykori óvári, majd ma­gyar-óvári várat láthatja. Mosont és Magyaróvárt 1939-ben egyesí­tették, s míg a mosoni vár viha­ros története 1271-ben. Ottokár cseh király ostroma után véget ért, addig az óvári erődítmény históriája máig tart: az egykori római castrum alapjain emelke­dő épület ma az agrártudományi egyetem főépülete. Római légiók őrhelye Pannónia északi határán erő­döket, őrtornyokat, katonai tábo­rokat építtetett fel Vespasianus császár az időszámítás előtti első században. Ekkor keletkezett az a római település, amely az i. e. 1. és 2. században készült térké­peken Ad-Flexum (Flexon, Fle- xum) néven szerepel, és körülbe­lül a mai magyaróvári belváros és a vár területén helyezkedett el. Ha a Lajta-híd felől, a pillé- res téglahídon át a középkori boltozatos kapun keresztül köze­lítjük meg a várat, akkor a fal­ban két római feliratos követ lá­tunk ezzel a szöveggel: „A 14. — Mars nevét viselő — .győztes’ ikerlégió Publius Fannius Maxi­mus százada — Juno Királynő­nek. Minervának és a többi is­tennek és istennőnek, a 14. iker­légió Géniuszának”. (A köveket egy átépítés idején helyezték itt el.) A rómaiak után hunok, ger­mánok, lóngobárdok, frankok és avarok éltek ezen a tájon: az egykori római tábor épületeit a Duna és a Lajta lassan elpusz­tították. A honfoglalás idején Lél törzsének szálláshelye a vi­dék. Kétszáz éven át a mosoni vár volt a harcok központja, s Övár­ról csak mint nevezetesebb tele­pülésről esik szó. IV. Béla tatár­járás utáni országépitő, várerő­sítő munkája Idején azonban a Győr nemzetiségbeli Konrád Ad Flexum helyén felépíti Óvár vá­rát, és ezért a királytól Moson megye területén hatalmas birto­kokat kap. (Ettől kezdve Óvári Konrád néven említik a króni­kák.) Miután pedig Ottokár le­rombolta Moson várát, lassan Ővár vette át a megyeszékhely szerepét. A középkorra jellemző hatal­mi harcok alatt a vár többször cserélt gazdát. Az 1345-ben Vi- segrádon, Miklós nádor által ki­adott oklevél szerint az év októ­ber 28-án megyegyűlést tartot­tak „in villa Óvár”. 1345-ben Nagy Lajos király anyjának, Er­zsébet királynénak a birtokába került: Erzsébet oklevélben emelte „Óvár faluját a királyi városok rangjára...”. A város fontos kereskedelmi utak men­tén feküdt: a vámokból nemcsak a királyné udvartartására futot­ta, hanem a polgárok is jól meg­éltek. A lőcsei fehér asszony börtöne Amikor V. László király Hu­nyadi László kivégzése után bosszútól tartva Bécsen át Prá­gába ment, a 15 éves Mátyást is magával vitte. 1457. június 1-én érkezett kíséretével Óvárra. Má­tyás és barátja. Mordár Pál a vár délnyugati saroktornyának első emeleti szobájában raboskodtak két héten át. — 1522-ben II. La­jos feleségének adományozta a várat: a törökök a sikertelen bé­csi ostrom után felgyújtották, majd a németek foglalták el és tartották uralmuk alatt évtize­dekig óvár várát. Győr 1594-es eleste után ismét megnőtt a je­lentősége, és olasz hadmérnökök tervei alapján újjáépítették, meg­erősítették. Falait ostromolták Bocskai hajdúi, ejfoglalták Beth­len Gábor katonái; 1665-ben pedig Evlija Cselebi, a híres tö­rök utazó szállt meg falai közt, és színes leírását adta a vár, a város mozgalmas életének. A Rákóczi-szabadságharc idején la­bancok kezén volt a vár, és sem Ócskay László, sem Vak Boty- tyán nem tudták bevenni. A szatmári béke után a vár elvesz­tette katonai jelentőségét, hadi 9 Filléres téglahíd vezet a régi várárok fölött a középkori kapuhoz. felszereléseit elszállították. 1712 —13-ban itt. raboskodott és itt ítélték halálra Korponai János- nét, a hazaárulással és felségsér­téssel ' vádolt lőcsei fehér asz- szonyt. Később a magyar-óvári birto­kot Mária Terézia a lányának ajándékozta, 1805-ben Napóleon katonái vonultak be a várba. Történetének egyik legjelentő­sebb dátuma 1818. október 25.: ekkor kelt Albert Kázmér her­ceg alapító levele, amelyben lét­rehozta a Gazdasági Magán Tan­intézetet, a mezőgazdasági aka­démia ősét. amelyet a várban helyeztek el. Az akadémia hall­gatóinak nagy része 1848-ban be­vonult katonának. Harcok törté­netében még egyszer szerepel a város: 1849. december 18-án, a „mosoni csata” néven ismert üt­közetben Moson és Magyar-óvár között csaptak össze a magyar és az osztrák—horvát seregek. Költők és professzorok A középkori várról kevés ada­tot tartalmaznak a leírások. A hadmérnökök rajzai csak az erő­dítéseket mutatják, ném foglal­koznak az épület beosztásával. Az északkeleti saroktorony he­lyén gótikus várkápolna állt, amelyet az 1600-as évek elején készült tervrajzok feltüntetnek. A várnak 1415-ben még több tor­nya ' volt. 1491-ben a szentgyör- gyi és bazini György gróf tulaj­9 Az udvar felől jól láthatók a különböző korokban végzett bő­vítések. (Fotó: Matusz Károly felv. — KS) donába került a vár: a szent- györgyiek emeletet húztak a fa­lakra, és megerősítették a külső várat. A jelenlegi várkaput is ők építették, a mennyezeten az ő csillag alakú, faragott címerük látható. A várkapu oldalában hét gótikus ülőfülke is látható, és itt volt a feljárat a várkapi­tány lakásába. 1530-ban Gian Maria de Napo­li olasz hadmérnök készített ter­vet a vár újjáépítésére a török pusztítás után — Habsburg meg­bízásából. Nevezetes Stella Már­ton császári hadmérnök 1543- ban kelt leírása a várról, 1620­9 Ilyennek látja a turista a várat: a régi tornyok közfii ez a kettő maradt meg. ból Pietro Paulo Floriani olasz mérnök rajzait ismerjük. A belső vár épülete ma sza- bálvtalan négyszög alakú, két­emeletes épület. Négy. sarka megerősített torony, amelyből csak a két déli látszik, mert az 1810-es, Albert Kázmér által vé­geztetett átalakításkor beleépült az akkor készült második eme­letbe. A külső várfalat az 1830- as években bontották le, az alat­ta l.evő romantikus pincerend­szer egy részében étterem és eszpresszó működik. A belső vár az 1963-tól 1978-fg folyamatosan tartó belső és külső tatarozás alatt kapta meg mai formáját: régi, értékes római és középkori épületmaradványokat tártak fel és őriztek meg, beve­zették a központi fűtést. Mindig is ez volt a mezőgazdasági akadé­mia, majd agrártudományi főis­kola főépülete: 1970 óta mint a Keszthelyi Agrártudományi Egye­tem Mosonmagyaróvári Mezőgaz­daságtudományi Kara működik. A dékáni hivatal mellett tanszé­kek vannak itt, könyvtár és klubszoba, a Hanság Múzeum kő­tára és egy kis helytörténeti gyűjtemény. Az udvari falakon domborművek: az akadémia híres tanárait ábrázolják, köztük van az akadémia megszületésekor bá­báskodó híres professzoré. Witt- mann Antalé. És itt látható Nico­las Lenau szobra is, aki „rendkí­vüli hallgatóként” Magyar-Óvá- ron tanult 1822—23-ban. G. B. A közéletiség iskolái váltságos” fiatal, kezében össz­pontosuljanak. Emberek, közösségek ügyeit in­tézni, sorsukat jobbá formálni — emberhez méltó, szép feladat, amit csak mélyen átérzett fele­lősségtudattal lehet megoldani. Ma még nem kevésszer találkoz­hatunk folyton nyüzsgő, szónoko­ló, a demokráciára hivatkozva mindenbe beleszóló, de a munkát és a felelősséget másra hárító em­berekkel. Nem ők a .mi ideálja­ink. A szocialista demokrácia ér­telme ugyanis nem pusztán a sza­bad véleménynyilvánítás, hanem' mindenekelőtt a (legjobb megoldá- • sok kialakítása a vélemények szembesítése útján. Minél na­gyobb lehetősége nyílik valakinek arra, hogy tevékenységével, dön­téseivel befolyásolja a közügyek menetét, annál fontosabb, nogy demokratikus jogait szakértelem­mel és nagyfokú felelősségtudat­tal kapcsolja össze. Okos gyerekek gyülekezete Felelősségtudat és elkötelezett­ség, politikai tájékozódási képes­ség és gyakorlat — elsősorban ezek birtokában válhat valaki ■közéleti emberré. Mit tehet ez ügyben az iskola? A maga belső életével legyen színtere a közéle­ti tevékenységnek, modellje a szocialista társadalmi együttélés­nek, s váljék fokozatosan olyan demokratikus intézménnyé, amelyben a tanulók átérzik ön­maguk nevelésének és vezetésé­nek felelősségét, miközben meg­szerzik az ehhez szükséges képes­séget, műveltséget, gyakorlatot is. Mind gyakrabban tapasztalhat­juk, hogy a mai iskola is törek­szik e cél elérésére. Nemcsak a középiskolások körében, akiknek már van annyi történelmi isme­retük és társadalmi tapasztala­tuk, hogy különösebb pedagógiai ráhatás nélkül is érdeklődnek a közéig., a pofikká eseményéi® iranlf; háhem' 'ki általános ' Tskö- lákban, az úttörőcsapatokban is. Példákért aligha kell messzire mennünk, gondoljunk csak a no­vember végén Debrecenben „ülé­sező” VII. országos úttörőparla­mentre, amely jól tükrözte az út­törő korosztály közéleti fogé­konyságát. — Okos gyerekek komoly gyü­lekezete volt ez a tanácskozás — mondotta Szűcs Istvánná, az út­törőszövetség főtitkára —, mert a küldöttek osztozni kívántak az ország gondjaiban, tettekkel hoz­zájárulni a mi világunk jobbá té­teléhez. Középfokú iskoláinkban a KISZ-szer vezetek önkormányza­ti fórumain sok ezer, .tízezer fia­tal szerez közéleti tapasztalatokat, szembesíti elméleti-politikai is­mereteit a gyakorlattal. Hogy a fiatalok összejövetelei ne fullad­janak szófecsérlésbe, az elmon­dottakon kívül arra is szükség van: a résztvevők tisztában le­gyenek az alapvető állampolgári jogokkal és kötelességekkel is. Nem ritkák ma már az olyan is­kolák, amelyekben az osztályfő­nöki és a világnézetünk alapjai órákon gyárakba, tanácsokra, bí­róságokra viszik el a diákokat, hogy közvetlen benyomásokait szerezhessenek a jogok és köte­lességek gyakorlásáról. Demokratikus alapon Azokban az oktatási intézmé­nyekben, amelyekben jó közössé­gi nevelés folyik, azt figyelhetjük meg, hogy a tanár—diák viszony demokratikus alapokon nyugszik. Ez utóbbira is nagy szükség van a közéletiségre neveléshez. Má­sutt viszont a hatalmon, s nem az emberi értékeken alapuló te­kintélyelv uralkodik. Az ilyen helyeken nem lehet zökkenőmen­tes a közéletre nevelés. Tudvale­vő, hogy demokratizmusra csak demokraták tudnak nevelni, és érvényes ez a megállapítás a köz­életiséggel kapcsolatban is. Iskolai tanulmányaik befejezté­vel a fiatalok munkába állnak. Sokukat az iskolánál „ridegebb” új környezet félénkké, visszahú­zódóvá teszi, egyszer s minden­korra elfeledtetve velük az isko­lai közszereplést; másoknak vi­szont a jó munkahelyi kollektí­vákban bontakozik ki igazán a személyiségük. A közéletiségnek a munkahelyék is iskolái, s nem is akármilyenek. A felnőtteknek, különösen a munkahelyi vezetők­nek a termelés vagy a hivatali munka tengernyi gondja közepet­te nem szabad megfeledkezniük erről. P. K. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents