Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-31 / 25. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxv. évf. 25. szám Ára: 1,20 Ft 1980. január 31. csütörtök Gromiko fogadta az amerikai nagykövetet • Lázár György és Tadcusz Wrzaszczyk. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere szerdán fogadta Thomas Watsont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. A találkozót az amerikai diplomata kérte. A megbeszélésen a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseit és néhány nemzetközi kérdést érintettek. (TASZSZ) Faluról falura 3. oldal A kalocsai AFIT vezetőségválasztó taggyűlésén 4. oldal A szabad idő hasznosítása 5. oldal Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szerdán, az Országházban fogadta Tadeusz Wrzaszczyk miniszterelnök-helyettest, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa mellett működő tervbizottság elnökét, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagját, aki Huszár Istvánnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének meghívására szerdán hazánkban az 1981—1985 közötti tervidőszak gazdasági együttműködési kérdéseiről tárgyalt. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Huszár István, valamint Tadeusz Pietrzak, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete is. Lázár György — ugyancsak szerdán — fogadta Sanan Sou- thichakot, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság közlekedési, szállítási és közmunkaügyi miniszterét, a Magyar—laoszi Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Bizottság harmadik ülésszakán részt vevő laoszi küldöttség vezetőjét. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Borbándi János, a kormány elnökhelyettese, az együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke is. (MTIj JELENTŐS SZEMLÉLET- ÉS MAGATARTÁSBELI VÁLTOZÁS SZéleS CSatlakozás 3 „épfroilt Gondoskodás az idősekről településfejlesztési munkaakciójához Tanácskozott a megyei társadalmi bizottság Tegnap Kecskeméten, a Hazafias Népfront székházában ülést tartott az öregek felkarolására,' támogatására két évvel ezelőtt kibontakozott megyei mozgalom irányítását végző társadalmi bizottság. A tanácskozáson jelen volt Cera Sándor, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, dr. Major Imire, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnökhelyettese és Farkas József, a megyei népfront- bizottság titkára. Dr. Dobos Lászlónak, a „Társadalom az idősekért” elnevezésű megyei bizottság társelnökének üdvözlő szavai után dr. Szikszai István, a megyei tanács szociálpolitikai csoportjának vezetője, a társadalmi bizottság titkára vitaindítójában egyebek között hangoztatta: — Egyre növekszik a szervezett és rendszeres gondoskodásra szoruló idős korúak száma. Napról napra többen vannak, akik külső segítségre, szere- tetre vágynak, és életük legnehezebb szakaszában sokszor nagyobb szükségük van a humánus kapcsolatokra, mint anyagi vagy más jellegű támaszra. A továbbiakban így folytatta: — A 60 éven felüliek mintegy 20 százaléka nem jogosult semmiféle havi járandóságra; életfeltételeiket a családnak, illetve részben vagy egészében az államnak kell szavatolnia. Szociális segélyben és járadékban részesül évente 8 ezer fő, számukra 1979-ben 42 millió forintot utaltak ki a tanácsok. Állandó pénzellátással kapcsolatos kielégítetlen jogos igény nincs a megyében. Az öregek napközi otthonaiban — számuk 1978. óta 42-ről 47-re emelkedett — összesen 1400 öreget gondoznak. Tovább szélesedett a házi szociális gondozói hálózat: sokfelé már a tanyákra is kiterjesztették. Jelenleg 84 hivatásos, tíz tsz-alkalmazásban álló és kétszázötven társadalmi munkás ‘látogat és lát el ezerötszáz rászorulót. Ez á szolgálat gyorsan népszerűvé vált. mivel az idős emberek így nem szakadnak ki megszokott környezetükből. Az intézményes szociális gondoskodás legteljesebb és legkorszerűbb formája 14 szociális otthon 1640 lakóját érinti. Sajnos, most is hatszázan kérnek helyet, ami figyelmeztető jel: a várakozási idő sok esetben évekig elhúzódhat. A gondok enyhítését, a bajok orvoslását célzó hasznos kezdeményezésekről, hatósági és üzemi-vállalati fejlesztési elképzelésekről a közelmúltban már részletesen beszámoltunk lapunkban. Ezúttal idézzük inkább a testületnek a mozgalom eddigi eredményeiről, a megyei tanács 1979-es határozata végrehajtásának tapasztalatairól, s a legsürgősebb tennivalókról szóló elvi állásfoglalását, értékelő jelentését. A bizottság megállapította, hogy a helyi tanácsok többsége a mozgalmi feladatokkal jelentőségüknek megfelelően foglalkozik: tanács- és vb-üléseken tárgyalták meg az élemedett korúakról való szociális gondoskodás helyzetét, döntéseik előremutatóak, nem kampányjellegűek. A körzeti és községi népfrontbizottságok és vöröskeresztes szervezetek is sokat vállalnak az idős, magányos emberek életkörülményeinek javítására irányuló tevékenységből, különösen a megoldatlan problémák feltárásával, jelzésével. Jelentős a lakosság körében észlelhető szemlélet- és magatartásbeli változás, mely nagyrészt nekik köszönhető. A Vöröskereszt -aktivistái tavaly 843 idős, Illetve egyedülálló embert gondoztak, összesen 1400 személyt patronáltak, 134 gondozónőnek tartottak alap-, vagy továbbképzést, és 44 tanfolyamot szerveztek 910 házi betegápoló részvételével. A jövőben fokozottan törekedni kell — szögezi le a testület — a házi gondozói hálózat bővítésére, a működési feltételek javítására, a napközi otthonok társadalmi összefogással történő fejlesztésére, szolgáltatásaik gazdagítására, újszerű intézmények létesítésére, valamint a családtagok felelősségérzetének felkeltésére.. Az ülésen a bizottsági tagok felszólalásaikban e szerteágazó, sok figyelmet és áldozatkészséget igénylő munka folyamatát-mene- tét villantották fel. Az értekezlet Gera Sándor és dr. Dobos Lásdó zárszavával ért véget. K. P. Amikor néhány hete öt megye népfrontvezetői Kecskeméten a népfrontmozgalom 1980. évi feladatairól tanácskoztak, sok más tennivaló mellett a következőkre nézve is állást foglaltak. El kell érni — szögezték le —, hogy az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kezdeményezett településfejlesztési társadalmi- munka-mozgalomhoz minél szélesebb körben csatlakozzanak a települések. A vállalások elsősorban a fejlesztési tervek maradéktalan megvalósítását segítsék és olyan — viszonylag kevés pénzzel megoldható — létesítmények építését, amelyek a lakosság életkörülményeinek javítását szolgálják. Az említett nagy esemény, illetve évforduló alkalmából meghirdetett társadalmimunka-felajánlá- si mozgalom Bács-Kiskun megyéből indult el. Megyénk lakossága az elsők között sorompóba lépett hartai, lajosmizsei, kiskunfélegyházi népfrontbizottságok felhívásai és felajánlásai nyomán — már 1979 augusztusa óta folyamatosan nyilvánította ki csatlakozását a településfejlesztési társadalmimun- ka-akcióhoz. A Petőfi Népében szinte hetenként jelentek meg a tájékoztatások a városok, községek lakosságának újabb és újabb vállalásairól. December második hetében már ott tartottunk, hogy a megye 45 helységéből beérkezett társadalmi- munka-felajánlások „első menetes” számbavételére, azaz gyors és így szükségszerűen részleges értékelésére kerülhetett sor a népfront megyei bizottságánál. A jelentések beküldésének üteme is jelezte, de legfőbbképpen a felajánlások tartalma mutatta, hogy azokat átgondolják, s összhangba hozzák a helyi igényekkel és lehetőségekkel. A folyamát azóta sem állt meg. A népfront megyei elnökségének legutóbbi ülése már arról adhatott számot, hogy a népfront és a tanácsok szervezésével a megye településeinek nagy többsége csatlakozott a kongresszusi és felszabadulási társadalmimunka-akcióhoz. Sőt, mint pár napja tájékozódtunk — a megye 6 városából és 106 községéből mindössze néhánynak a jelentése hiányzik csupán, s valószínűleg azoknak a felajánlásai is postázásra készen állnak már. Mi volt e vállalások megtételének, s összegezésének útja? Az ipari, mezőgazdasági üzemekben szervezett fórumokon ismertették a lakóterületi terveket, s körvonalazták, hogy azok megvalósításához milyen és mennyi társadalmi- munka-segítséget kérnek. Hasonlóképpen tájékoztatták a -település- fejlesztési tervekről a körzetek lakosságát is, ugyancsak kérve tevőleges hozzájárulásukat azok teljesítéséhez. A falugyűléseken is tart a folyamat. Minden bizonnyal ezeknek a — már augusztus óta tett kongresz- szusi, felszabadulási felajánlásoknak még az év utolsó negyedében elkezdett teljesítései is szerepet játszottak abban, hogy — miként erről a megyei népfronttitkár szintén említést tett — az 1979-ben végzett társadalmi munka értéke elérje, sőt amint már valószínűnek látszik, bár az összesítések most folynak, meg is haladja az 1978-as teljesítés értékét. Pedig az 1978. évi ilyen eredményeink is kiug- róak voltak a társadalmimunka- mozgalom Bács-Kiskun megyei történetében. A megyei népfront mellett működő Gazdaság- és Társadalompolitikai Munkabizottság 1980. évi munkaprogramjában ez áll: „El kell érni, hogy a párt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójának tiszteletére kezdeményezett településfejlesztési társadalmimunka-felaján- lások valamennyi településünkön megvalósuljanak”. Erre részben megyénk lakosságának hosszú évek során tanúsított hűsége az adott szóhoz a garancia, részben az a tapasztalat, hogy az eddigi felajánlásokhoz innen is, onnan is új vállalásokat jelentenek — például .Kiskunfélegyházáról, Dunapatajról. Kisszállásról — amellett már egyes vállalt feladatok elvégzéséről is beszámolnak. Általában kiemelt tennivalónak tekintik a bölcsődei, óvodai és iskolai férőhelyek bővítését, a szociális otthonok korszerűsítését, öregek napközi otthonainak építését — figyelembe véve a sorrendiségnél a lakosság véleményét Ugyanakkor arról sem feledkeznek meg, hogy ú j értékek létrehozása mellett nem kevésbé fontos a már meglevők felújítása, karbantartása. T. L elmúlt évi tapasztalatai ■■■■ ■ Kalap és sapka Halasról Élelmezés, munka, település, iskola; valamennyi kifejezéshez kapcsolhatjuk az egészségügy szót, s ha ezekhez még hozzávesszük a járványügyet, máris megtudjuk, milyen területeken dolgoznak, végeznek rendszeres ellenőrzést a megyei KÖJÁL és a városi-járási közegészségügyi felügyelőségek szakemberei. Mit tapasztaltak, az 1979-es esztendőben? Az élelmezés-egészségügyi vizsgálatok során a leglényegesebb megállapítás: az előző évinek felére csökkent az ételmérgezések száma. A harminc gyanús esetből öt bizonyult valósnak, és mindössze egy volt tömeges. Érdekes, s minden bizonnyal a szigorú ellenőrzések eredménye, hogy az ételmérgezések leggyakoribb előidézője a fagylalt, a krémes és a disznósajt nem okozott bajt. Különösen akkor kedvező ez a tény, ha tudjuk: Bács-Kiskunban több mint négyezer egységet keres fel minden évben a közegészségügyi ellenőr. A rutinszerű vizsgálatokon kívül átfogó ellenőrzéseket tartanak egyebek között a konzervgyárakban, tejüzemekben, s az éves munkatervnek megfelelően, egy-egy fontos területet alaposan szemügyre vesznek. Tavaly a csecsemőápolási kozmetikumokat, és a gyermekélelmezést végző konyhák higiéniáját nézték meg, valamint belefogtak az ételek kalória- és tápanyagérték-vizsgálatába is. Az ellenőrzések során állandóan viszatérő kedvezőtlen jelenség: a megyében található száraztésztagyártó kisüzemek — és ilyen jő néhány akad — higiéniája nem felel meg a követelményeknek. Ilyen és hasonló esetekben szabálysértési eljárást indítanak. Évente átlagosan háromszáz ügygyei foglalkoznak, ezek egyharma- dában háromezer forintig terjedő pénzbírságot is kiszabnak. A fertőző és járványügyi osztály tapasztalatai azt mutatják, hogy a megyében nagyon jó az oltási fegyelem. Gondot okoz viszont, hogy az egyszer használatos fecskendő — amivel a rendelet utasítása értelmében dolgozni kell — vagy egyáltalán nem jön meg, vagy későn érkezik. Érdemes még megjegyezni, hogy az eddig kötelező himlőoltás megszüntetése után is tartalékoltak oltóanyagot, s az szükség esetén felhasználható. A védőoltással megelőzhető betegségek előfordulása — igazolya az oltás hasznát — csökkent. A hastífusz megszűnt, kanyaró alig van, és egyre kevesebben kapnak fertőző máj gyulladást. Terjed viszont a szalmonellózis és a vérhas, valamint két olyan betegség (a mumpsz és a rubeola, vagy más néven rózsahimlőj, amelynek bejelentését az utóbbi időben tették kötelezővé. A megyében az elmúlt esztendőben több mint nyolcezer rubeolás megbetegedést észleltek, s ezzel a nagy számmal, sajnos, mi sem térünk el az országos átlagtól. Igen nagy veszélyeket rejt magában az állatok — közülük is a rókák — veszettsége. Megyénkben elsősorban a kiskunhalasi és a kecskeméti járás területén évelte hatvan-hetven veszett rókát találnak. Aki a beteg állathoz hozzányúlj könnyen megkaphatja a betegséget, amely az esetek többségében végzetes kimenetelű. Világjelenség, s ez alól Bács- Kiskun sem kivétel, hogy az influenza és tetvesedés egyre terjed. Az utóbbi főként a gyerekek között. Tavaly száztízezer ellenőrzést végeztek, s ezerötszáz esetben indokolt volt a keresés. Bár ez a mennviség az összesnek csupán másfél százaléka, jelentősége sokkal nagyobb ennél. Az okok megszüntetése csak a lakosság hathatós segítségével sikerülhet. A megyében az elmúlt évben — hasonlóan az előző esztendők tendenciájához — kisebb a foglalkozási megbetegedések száma, és nagy eredmény, hogy mérgezés nem történt. A település-egészségügyben azonban van mit javítani. A vizsgálatok szerint Kecskeméten a levegőbe kerülő fluorgáz mennyisége — bár kisebb, mint korábban volt — még mindig meghaladja a megengedhetőt. Ugyanez mondható el a porszennyeződésről, és a sokszor orrfacsaró bűzről. . Ebben az esztendőben inár nemcsak a megyeszékhelyen, hanem több, kritikusnak számító területen is vizsgálják a levegő szennyezettségét. Az 1979-ben szerzett tapasztalatok igazolják, hogy a kilencvennégy községi és hét városi vízmű jó ivóvizet szolgáltat, ezzel évek óta nincs gondja a KÖJÁL-nak. Ugyancsak kedvező a tanteremellenőrzésekről alkotott vélemény. Megállapították, hogy a világítás a legtöbb helyen megfelelő. Kevésbé örömteli, hogy a kétségtelenül zsúfolt napközi otthonokban több helyen a legelemibb higiéniás szabályokat sem tartják be. Az is elgondolkoztató, hogy a mi gyerekeink a napköziben az országos átlagnál jóval több időt fordítanak tanulásra... V. T. |T HH A Kiskunhalasi ÁFÉSZ sapkakalap üzemének dolgozói — a bedolgozókkal körülbelül ötvenen vannak — tavaly 10 millió forint árbevételük volt. Férfi, női és gyermek fejrevalókat, utcai és munkaöltözékhez való sapkákat gyártanak. Műszőrméből, szövetből, műbőrből és vászonból tavaly összesen 136 ezer darab terméket szállítottak megrendelőiknek. A halasi kalapok és sapkák eljutnak az ország minden részébe, Jelenleg már a tavaszra készülnek az üzemben: férfi simlis sportsapkákat állítanak elő. 9 Igyekezzünk, asszonyok, hogy teljesítsük a normát! • Ebből a selyemből lesz a sapkabélés. Magyar-lengyel^ és magyar-laoszi gazdasági tárgyalások
