Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

1980. január 20. • PETŐFI NÉPE • 5

Tóth Menyhért emlékezete

• Költözködés (1935).

Vúlyos veszteség érte a ma- ^ gyár — és az egyetemes — művészeti életet. Január 9-én. hetvenhat éves korában elhunyt Tóth Menyhért érdemes művész, a huszadik századi modern festészet kimagasló alkotója. E veszteség nálunk, „ itt Bács-Kiskun- ban különösen fájdalmas: hiszen a fáradhatatlanul munkálkodó alkotó szinte egész életével, el- téphetetlen sokféle szállal ide kötődött mindig. Száz és száz müvének megalkotásához éppen a miskei táj és nép. s jórészt ottani csendes magánya, elmélyülése, filozofáló töprengése adta az indíttatást, az élményalapot.

Anélkül, hogy kimagasló értékű életművének méltatását akár csak meg■ is kísérelnénk, ezúttal néhány sürgető feladatra szeretnénk felhívni a figyelmet.

Sürgető és elengedhetetlen a már együttlevő és a szétszórtan fellelhető műveinek „feltérképezése". S erre alapozva már most gondolkozni, tervezgetni kellene: hugyan, miként lehetne éppen itt. Bács-Kiskun megyében létrehozni egy állandó kiállítást, egy Tóth Menyhért emlékmúzeumot. Senki nem illetékesebb szerintünk erre, mint az a megye, amelyik az elsők között ismerte fel zsenijét, és segítette őt az alkotásban, nagy és gazdag életművének közkinccsé tételében.

Halaszthatatlan életrajzának megírása is. Jó alap ehhez Bánszky Pál kismonográfiája, s a róla szóló sok-sok cikk, értékelés. Életének és életművének szakszerű, tudományos feldolgozása, 'értékelése és elemzése

nagyban hozzájárulna a magyar szellemi-művészeti életben betöltött szerepének tisztázásához, sajátos alkotói stílusának megértéséhez.

Amikor halála után néhány nappal az elismerés és egyértelmű tisztelet hangján róla szólunk, nem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy a Tóth Meny- héri-i látás, felfogás, színvilág és alkotói módszer, a valóság sokszorosan áttételes, eredetien merész megjelenítése bizony sokaktól még idegen. Vagyis pontosabban: sokak nem képesek érteni még őt; mindazt, amit — nem törődve divattal, közönségigénnyel — élete során, a megszállottak hitével-akaratával létrehozott. Az ilyenek éppen az 6 intő figyelmeztetését hagyják figyelmen kívül. Azt, hogy a megél tiésért nagyon meg kell küzre- nimk; hogy a dolgok megértését nem adják olcsón.

, Akinek művészete — Bánszky Pál. szavaival — „maradéktalan önkifejezés", s aki azt tartotta, hogy „A szenvedő ember patró- nája legyen a művészet", az méltán megérdemli a fokozott törődést és megértést halála után is.

V. M.

PINTÉR LAJOS

Tóthmenyhért-fehér hómezők

Tóthmenyhért-fehér hómezők nekem

a tiszta lepedők, hókazal heródés-gerlhcét

elroppantja a szál virág

amely a napvilágra kitör: fehér virág

fehér mezőn. A tóthmenyhért-fehér mezőn

jégmezőn, hol pengeél a don-kanyar

kaszál kaszál kaszál

történelem: vaksi egedről ránküt mégis

a színrózsa fény

csonttá fagyott katonazubbony: fehér ing fehér hómezőn: fehér virág fehér mezőn. Tólhmenyhért-festette mezőkön szűz meződön fehér papír fehér betűkkel fut ez a vers el, huszonötéves csikó beszéd itt betöretlén és. zabolátlan: fehér betű a hómezőn: fehér ing a csont hómezőn: fehér virág fehér mezőn, j Tóthmenyhért-fehér mezők nekem a havas lepedők, gea asszonyunk temesd el ami volt ámen — jövőnket te .szülöd öled tükrén át látok magamra!

Mit adhatok?

Menyus bácsi a táborban

A képzőművészek hajósi nyári tábora nemcsak az ott munkálkodó alkotók, de szinte a község és a ’ környék valamennyi lakója számára érdekességnek, sőt egyenesen szenzációnak számított. Hogyne, hiszen az ecsettel, vászonnal, színes krétával vagy éppenséggel baltával dolgozó, jövő-menő művésznek elevenséget, színt, változatosságot vittek Hajós életébe. Közöttük volt Tóth Menyhért, aki nem csak vezéregyénisége, de igazán lelke tudott lenni az alkotók közösségének. Fotóriporterünk, Straszer András hosszabb időt töltött az alkotótáborban, figyelte az alkotók sokféle érdekes cselekvését, a í művek megszületésének szép folyamatát. Elsősorban mindenki által szeretettbecsült Menyus bácsi ösztönözte őt gépe használatára.

• A művésztábor lakói mindenkor érdeklődve, s örömmel fogadták, ha egy-egy szóra leült melléjük, ha társaságukhoz szegődött. Egy emlékezetes, kedves epizód:a hangulatos hajósi pince ódon falai között borkóstolás, kellemes csevegés közben.

K*»*JJ&m***»*»*****»*A*a*m*fm\W»*»*»*a*»*fA*m*fAW*A*ff»WWW»*»*f•*•*#•*•?•*•*•*•*•*•*•*•*•'•**>

Vallomások, vélemények

E kivételes képességű egyéni látású alkotó életében mindenkot magára vonta a figyelmet. A dolgos falusi emberek épp úgy kíváncsian közelítették, mint — különösen élete utolsó évtizedében — a szakmabeliek, a kritikusok. A róla szóló írásokból idézünk néhány jellemző mondatot, megállapítást az alábbiakban.

„Senkiéhez sem hasonlítható piktúrát adott”

„Tóth Menyhért művészetének helyét lés értékét kortárs képzőművészetünkben, világképének, emberségének és művészi munkásságának maradéktalan egysége határozza meg."

„Művészete ... utánozhatatla- nul eredeti. Saját magából alkot, de nem egoista módon, mert közösséget tart fenn a természettel, együtt érez a fűszálakkal, fákkal, állatokkal, emberekkel és az egész mindenséggel.” „Valóság és képzelet elemei forrnak egybe művészetében. Az embert és az öt körülvevő világot organikus egységben mutatja."

(Bánszky Pál)

„Amit fest, nem mindig közérthető a szónak abban az értelmében, hogy aki nem ismeri a formák nyelvét, annak a számára a tartalom nem könnyen kézzelfoghaitó. Itehát a megértésért meg kell küzdenie."

(Goór Imre)

„Tóth Menyhért nem úgy mutatta elénk a valóságot, vagy annak egyes elemeit, ahoay a natural izmuson edzettek ízlése és szeme megszokta. Saját valóságát. mit a világ benne egységgé képzett. rajzokba, szobrokba, festményekbe úgy foglalta, hogy kiérezni belőle a küldetés komolyságát. a tiszta szándékát, a férfias őszinteségét és. az igazságát." (Sümegi György)

„Senkiéhez sem hasonlítható piktúrát adott, a kalocsai hímzések tüzes virágait megőrző és elfelejtő látomásokat, átitatva a tisztaságra törő szellem sugaraival, 3 regék mérhetetlenül lebegő és a kozmosz kiszámítható magasságába emelve.”

(Szabó János)

„Fehérbe öltöztetett táltospap."

(B. Supka Magdolna)

..... mesés, játékosan groteszk

é

s néha tragikusan szikár képei rangos alkotások, mögöttük egy autonóm művész áll.”

(Perneczky Géza)

„... a parasztok álmait festi meg műveiben. A fehér éjszakák álmait. A tisztaságot, amely az ő szemében a legértékesebb emberi tulajdonság." (Vadas József)

,...... színes világa beletorkoll

ott a sugárzó fehérbe: a fény Nakonxipánjában él.) (László Gyula)

„Fantasztikus energia árad benne. Nem külsőségekben csapongó, hanem teve-energia." (Solymár István)

„Én végtelenül hiszek az emberben”

. „Drága szüleimnek a nyomdokain szeretnék járni, mert nagyon önzetlen embernek ismertem meg őket. Édesapámnak a vasárnapja majd mindig azzal telt el, hogy aki csak hívta, ahhoz elment fát oltani egy fillér fizetség nélkül. Édesanyám pedig maga volt a megtestesült gondoskodás. Még a halálos' ágyán is az volt a legfontosabb — és szinte utolsó szava —, hogy a konyha kifestéséhez segítségként hozzánk érkezett barátomnak adjak enni.”

*

„Amikor dolgozom. . nem tudom, mi lesz az eredmlény, csupán legközvetlenebb szemlélője vagyok a mű születésének.”

*

„Kell nekom ia föld, hogy az élet ne legyen valami gyökérte- len lelSegés... Kell a föld a talpam ■ alá. hogy a helyemen legyek."

„Mindegy, hogy hol van az ember. Egy a fontos: dolgozzon. Ne henyéljen. Ne lopja a napot. Nagyon rövid az élet."

*

„Nincs gazdagabb öröm a megszenvedett örömnél.”

*

„Alázattal élek ebben a világban, nem "kergettem a dicsőséget.”

*

„Ha emberséggel nfem ruházom föl az igazságot, fabatkát sem ér, az emberség plusz az igazsághoz.”

*

.Az én fehérem a szintézis, a humánum és az aktivitás eredménye, egyben szimbóluma."

*

„A fehér a tisztaság, az önzetlenség. Még fényre sincs szüksége. mert maga a fény. Sugároz ... Én végtelenül hiszek az emberben."

Két évvel ezelőtt, a megyei kórház klubját zsúfolásig megtöltő közönség előtt harmadszor tette föl Tóth Menyhért, a kiállítása megnyitásának az estéjén önmagának a kérdést: „Mit adhatok?”

Az együttlét szép alkalmával senkit sem akart üres tarisznyával hazaengedni. Megajándékozott bennünket varázsos szépségű képeivel. Vigyük magunkkal a sugárzó élményt, éljünk .szeretetben és szeretettel, ezt üzenték java alkotásai. A falakról a ránézőket megszólító festmények kivétel nélkül, mert a művész tudta, hogy csak legjobb művei közvetíthetik mondandóját. „Másokért dolgozzatok teljes értelmi és érzelmi kapacitással, vessétek bele magatokat teljesen a cselekvésbe, a világot jobbító cselekvésbe."

Kicsit féloldalasán állt az eléje tett kis kerek asztalnál a művész, jobb kezével olykor megtámaszkodott, gazdagon barázdált, a nehéz élettől, a megpróbáltató sorstól agyonráncolt arcával egy negyedfordulattal valahová a távolba meredve, szemeivel valamit szüntelen keresve szakadt ki belőle a vallomásos intelem. Szinte a próféták hitével és egy élet igazával bizonygatta, hogy nincs bű- nösebb mulásztás a tétlenségnél, meg a rút önzésnél.

Külföldi útjairól beszámolva, a zöldkoronás hegycsúcsok, a fáradhatatlanul lAormoló tengerek pompáján kívül első pillantásra kopárnak tűnő, kietlen, mihaszna tájakról is szólt, mert ezek is ennek a világnak a részei. „Sziklás vidéken láttam egy növényt, oxigént lehelt. Kérdeztem magamtól: mit adsz te a világnak? 74 éves múltam, ám fáradoznom kell, míg vart bennem meleg, amíg van bennem mozgás. Ez nem erény: kötelesség.”

A kapásvincellér fia gyermek- és ifjúkora színterén-, Miskén, a természet törvényeinek az ismeretét adta környezetének. Figyelte a virágok beszédét, a csillagok futását, az emberi szokásokat, a Duna titkait, és másokat is a megfigyelésre, a beleélésre ösztönzött. A legjobbat igyekezett nyújtani, amikor diplomás és elhivatott művész létére falusi lakásokat mázolt, és akkor is adott, amikor egy ideig DÉFOSZ-titkár- ként ösztönzött másokat az új világ támogatására, a változások közérdekű kihasználására. Sem előtte, sem utána nem vállalt funkciót; a történelem parancsa lökte a közéletbe, hogy ily módon is segíthessen, szinte kézen fogva vezethesse a még tájékozatlanokat az új ösvényeken.

Ezt a napba, néző művészt sohasem csalták az önérvényesítésnek lidércfényei tévutakra; jobb falatokért, hírért, vállveregetésért sohasem tagadta meg önmagát, mert tudta, hogy csak így adhatja magát másokért, csak akkor alkothat maradandót „ha teljes értelemmel és érzelemmel vetem magam a művészi cselekvésbe”.

Ebben is legyen példa Menyus bácsi! Mi tagadás, ma sűrűn előfordul, hogy valaki összeizzad két-három verset, elküldözget ide- oda néhány rajzot, faragást, és már tartja a kezét: mit kapok, miért nem kapok, miért csak ennyit kapok. Önmaga kiteljesítése, önmaga gazdagítása, az anyag alapos megismerése, a művészi tökéletesedés helyett azonnali ellenértéket követel a társadalomtól. és sértődött, ha nem tartja el a közösség.

A világért sem a művészet támogatását kifpgásolom. Múlhatatlan érdeme megyénknek, hogy — egyebek között — Tóth Menyhértet, Buda Ferencet és másokat hozzásegített a zavartalan alkotáshoz —, de mintha egyesek számára a támogatás mértéke adná az önbecsülést, ennek elérése lenne a kizárólagos cél, és nem az — mint a gazdag életű érdemes művésznél —, hogy „mit adhatok”.

H. N.

A művész - önmagáról

A művész — erről sokan meggyőződhettek életében — szeretett vallani önmagáról; szívesen fejtette ki nézeteit, s örömmel tett ele* get a kíváncsiak, az érdeklődők kérésének, ha arra ösztönözték, hogy beszéljen. Az alábbi vallomásrészletek abból a magnetofon beszélgetésből valók, amelyek 1974-ben Miskén folytatott az alkotóval Ker- nács Gabriella.

„En a földből élek, vagy legalábbis mind-mostanáig abból éltem. Ha ez nem hangzik nagyon nevetségesen, én majdhogynem hetvenéves koromig kapáltam a művészetért, mert a képeimből nem tudtam megélni. Paprikát és majoránnát termeltem. ez fizetett annyit, amennyi nekem elég volt. Most, hogy Pesten lakom, falubeli barátaim, tsz-tagok művelik a földemet a szabad idejükben, és egyharma- da a termésnek az enyém. Én magam csináltam, amíg bírtam, de most hetvenegy évesen — akarva, nem akarva — muszáj lassítani. De hát a földet azért nem lehet otthagyni.”

„En, ha hazajövök, itt mindig, éhes vagyok. Pesten, ahol lakom, keveset eszem. De itt mindig ennék. A gyerekkorom ízeit. Ez a ház a szüléimé volt. Az apám fiatal korában vincellériskolát végzett, pár évig más falukban dolgozott, még Szegeden is egy darabig, de aztán hazajött' gazdálkodni. A föld vágya mindennél erősebb volt benne.”

„Sokat rajzoltam inaskoromban. Pártomat fogták és ljeke-\ fűlhettem Pestre, a 1 főiskolára. Nagyon nagyon akartam, és úgy éreztem, nem hiába tudtam én azt, hogy jó az ember. Oda segítettek, ahová vágyakoztam.

De abban az idegen világban idegen maradtam.”

,.Amikor elvégeztem a főiskolát, nagyon üresnek kezdtem érezni Pestet. Valami olyan mesterkélt, kibírhatatlanul kaotikus és disszonáns volt... Megzavart lények futkároznak az utcán, egymásnak mennek neki... Egyedül a lovak — azok húzták a nagy stráfkocsikat —, ma is gondolok rájuk sokszor, ők voltak a legnyugodtabbak. Jólesett állatot látni Pesten, na. mondom, legalább van egy pont. ahol megnyugszom. ahol nyugodt lényeket látok."

„Hogy jutottam a mostani képeimhez? Ott kezdődtek- ezek. amikor hazajöttem, hogy végre a csöndben beszéljek magammal. Ez a beszéd sok évig tartott.. Kérdeztem: mit akarsz te adni a világnak? Mert adnod kell. Én azt érzem., hogy a művészet az ember segítője abban, hogy igazán teljes életet élhessen. A teljesség. Ez az én legnagyobb álmom. A teljesség ábrázolása.” „En valahogy mindig csak adni akartam. Az erre valló hajlandóság nem függ a befogadás mértékétől. Mondjuk itt szétnézek a faluban ... Hát ezek az én paraszt embertársaim, mindig agyon voltak gyötörve munkával, és akkor én követeljem.

hogy. engem értsenek meg? Hát én ezt nem kívánhatom. És egyszer mégis kaptam egy igazi, nagy ajándékot az egyik szomszédomtól. Ott állok egy este a konyhában, és festek. Bejön a szomszéd, én mondom neki, hogy ezen a képen dolgozom, kezdek neki beszélni a munkámról. Erre nagyon határozottan azt mondja: Hallgass! Na mondom magamban, egy hete nem láttuk egymást,, most meg azt mondja, hallgass — hát jól van.- nem szólok. De azért nem bírtam ki soká.

— Miért mondod, édes komám, hogy hallgassak, hát én, hogy ezt csinálom, attól még szeretnék veled beszélgetni?

— Hallgass! — mondja — tudom, hogy zavar az. ha én beszélek. Én csak azért jöttem, hogy nem történt-e veled valami baj, nem látunk napok óta! Tudod én hatököF vagyok ahhoz, amit te festesz, de hát a földedet ellátod, megkapálod paprikádat. mindent megcsinálsz úgy. ahogy én, de utána, amikor én már alszom, te még égeted a villanyt, és csinálod ezt... Hát még ha nem is értem, tudom, hogy ez nem bolondság. Biztos, hogy ez nagyon komoly dolog. Én megyek, és te csak csináld tovább.

Hát engem ez úgy meghatott, hogy jobb kritikát nem is kívánok. Hogy azt .mondta, hogy ez nem bolondság: Csakhogy nem érti még. Majd csak megérti, ő is, ugye?"

• „Az ember nem csak a szivével, s nem is csupán az agyával alkot, de égési személyiségév kicsit a teljes életével."

Rákoscsabai lány (1932).

I Ülő lány (1933).