Petőfi Népe, 1980. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-04 / 2. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. január 4.

Döntés helyett viták

NEM LEHET örökösen elölről kezdeni a vitát, egyszer már dönteni kell — fakadt ki a nagyvállalat fejlesztési osztályvezetője, amikor a megs záim Iá Ihatatlan ul sokadik megbeszélésen sem határoztak az új termék sorsáról, gyártásba vételének idejéről. Ezúttal az volt a halasztás oka, hogy a gyártóeszköz-gazdálkodási osztály feljegyzésben tudatta, hogy nem látja biztosítottnak az új cikk készítéséhez szükséges szerszámok beszerzését, mert a kooperációs partner még nem nyilatkozott. Azt csak néhány beavatott tudta, hogy a másik cég azért nem nyilatkozott, mert bár hetedik hónapja van függőben az új árucikk termelésének megkezdése, a gyegó — ahogy a vállalati szóhasználat rövidíti a gyártóeszköz-gazdálkodási osztályt — csupán két hete küldte el a megrendelést a szerszámgyártóknak. Akik ugyan régi partnerek, legtöbbször készségesek is, ám ennyi idő alatt tényleg nem nyilatkozhattak.

Mindennapos eset. Szeretünk vitatkozni és még mindig kevés helyen 'tanulták meg, hogy az idő ma a legfontosabb termelési tényezők egyike. Ha valakinek vitázni kerekedik kedve, biztos lehet benne: meghallgatják. S ha meghallgatták, akkor időt nyer — hiszen: „új szempontok merültek fel” — s említésre sem érdemes az az apróság, hogy az ilyesfajta időnyerés magának a döntésnek, s vele a cselekvésnek az elhalasztása.

Ha most arra gondolunk, hogy ez csak néhány vállalatra jellemző, s megszüntetéséhez néhány határozott vezető kellene csupán, akkor, tárgyilagosan leírjuk: a hazai ipar átlagosan két és félszer, háromszor annyi időt használ fel egy új termék megvalósításához — az ötlettől az üzemszerű gyártás kezdetéig —, mint amennyit a fejlett tőkés országok hasonló áruikat készítő cégei. Amiben a vállalati nehézkességnek éppúgy része van, mint a különféle engedélyeztetések, egyeztetések, jóváhagyások tekergős útjainak, s nem kevésbé annak, hogy a termelőket körülvevő gazdasági környezet eddig túlzott védelmet nyújtott a lassúaknak, s alig javadalmazta a kezdeményezőket, a gyorsan cselekvőket. Így azután összetalálkozott a vállalati bizonytalankodás, az újjal szembeni ellenállás, s a szabályozás közvetítette kényelem, érdekeltséghiány. Ezért látszott megoldásnak: mondani kell valamit, észrevételeket tenni, hiszen ki tudja, mi lesz a tervezett lépés hatása, s akkor könnyen elhangzik a szemrehányás: szóltál, szóltatok?!

SZÓLTAK TEHÄT. Persze, nagy szükség van az értelmes vitákra, akadályok, hatások, következmények okos fölmérésére, elemzésére, de tudni kell, mikor kerül ellentétbe a vita és a döntéshozatal, mikor szorítja háttérbe utóbbit az előbbi. Jó ideje csak ismétlődő és újrakezdett viták vannak fontos iparágak fejlesztési lépéseinek sorrendjéről — így például az alumíniumbányászat és a feldolgozás kívánatos összhangjáról, a növényvédöszer-gyártás holnapjáról, az eddig ismert legjobb kazántípus előállításáról, s bár minden érintett elmondja a maga törekvéseit, a döntés mégis késik..

Általános, megszokott gyakorlatról van szó. Elég itt utalni a háztartási fürdő- és fűtőberendezések késedelemmel kezdett korszerűsítésére, a kerékpárgyártás bővítésének időveszteségére, a hazai auto- matamosógép-gyártás nehezen feledhető buktatóira. Találhatunk biztató eseteket is, ahol — nem könnyen! — az érintettek kérlelhetetlenül meghúzták a határvonalat, meddig lehet vitatkozni, s mikor kell cselekedni.

SOK A GOND most a vállalatoknál, s éppen a terhek növekedése sürgeti a pontos 'megkülönböztetést: melyik vita hasznos, s melyik az, amely csak a döntést késlelteti. Ezért a januártól érvényes szabályozó, ösztönző rendszer azokat ismeri el, akik pontosan elválasztják egymástól az előbbi mondatban fölsorakoztatottakat. A döntés helyett vitatkozókról pedig — a szigorúbb követelmények hatására — bebizonyosodik; nem képesek felelősen határozná, félreérthetetlen igent vagy nemet mondani. S ha ez így van, akkor elkerülhetetlen a kérdés: szabad-e hagyni, hogy — beosztásuknál fogva — csupán vitapartnerek legyenek?

Á ' '•>IWniirvnf«wn«Irv -I* O.

A széntermelés növelése

A hazai szénbányászat termelésének fokozására jelentős erőfeszítések folynak. Az eocénprog- ram keretében — nevét a Tatabánya környékén feltárt szénme- zöktől kapta, amelyek a földtörténet eocén korában keletkeztek — 19\'5-töl 1985-ig négy új bányát nyitnak meg, kettőben, pedig rekonstrukciós munkálatokat végeznek. A program megvalósítása megközelítőleg 30 milliárd forint beruházást igényel. Ezen az áron 1985-ben az ország széntermelését 27 millió tonnára lehet növelni, az ún. eocén bányák termelése nélkül ez az érték mintegy 25 százalékkal lenne kevesebb. 1990- ben pedig már 31 millió tonna széntermeléssel számolhatunk a fejlesztés eredményeként. Nem elhanyagolható tényező az sem.

hogy jelenleg országosan átlag 2800 kilokalória a kitermelt szén fűtőértékei addig a nevezett bányákból 4—5000 kilokalöriás szén fejtése várható.

A gazdasági számításoknál azt is figyelembe kell venni, hogy az eocénbányákból nyerhető szén az energiagazdaságunkban csak évi 600 millió dollár értékű (mai áron) kőolajjal volna helyettesíthető. Napjainkban az állandóan emelkedő olajárak mellett a beszerzési források szűkülésével is számolni kell. Ezért a szénbányászat fejlesztésére fordított jelentős összegek gazdaságos beruházásnak minősíthetők és hosszabb távon biztosítják hazánk energia- ellátásának jelentős hányadát.

— TERRA —

SLOVAKIA

SZOVJET: í UNIÓ

vNil

DO SzuhiMlli

iSil|6tirjín|li

VisontjflH]

TiüWl] ‘1“ro,®||

OrosMnyjl

fKiskörei• víztároló

y

lcsMnyt-H f ,rnéím

Wip* yV'

G‘ °’| sTz’íL.áXv 1 A

■ Feketeszén DO Barnaszén

Migrént okoz a csokoládé?

Amerikai kutatók közel három évig foglalkoztak a migrén és az étrend összefüggésével. Arra a megállapításra jutottak, hogy a csokoládé és a sajt evése után sokkal gyakoribb a migrén, mint más élelmiszerek fogyasztása után.

Már évekkel ezelőtt megállapították, hogy az aminovegyületek- nek szerepük van a migrén kialakulásában. Ezek után azt az amint kellett megkeresni, amely mindkét élelmiszerben jelen van. Megállapították, hogy az a mindkét élelmiszerben előforduló ve- gyület, amely a migrént kiváltja, a 2-feniletilalanin. A kísérlet érdekessége, hogy ezekből a vizsgálatokból derült csak ki. hogy ez a vegyület mindkét élelmiszerben megtalálható.

SZOBORAVATÁSRA

Emlékek Mészöly Gyuláról

„A paradicsomos ember”, így emlegették Mészöly Gyulát a Kecskemét környéki gazdák. A 70 esztendeje Sohupoljén (Vöröspusztán) született tudóst a piros bogyótermésű növény legkiválóbb nemesitől között tartja számon a közvélemény. Valóban, jó érzékkel figyelt föl az ország egyik legrégibb kertészeti középiskolájából, a bajaiból 1940-ben a „homok metropolisába” helyezett szaktanár arra, hogy e húsos levű termék mind nagyobb szerepet játszhat a táplálkozásban. A kajszi hazájában a század- forduló táján meghonosodó „aranyalmából” a bőséges hozamú 1913-ban — például — naponként

500—600 mázsányit látott a zöldségáruk exportjában, így a paradicsoméban is a nemzetközi cserekereskedelem fejlődését előre látó dr. Budai Dezső Is.

Jövedelmezőségének köszönhette gyors sikereit, sérülékenysége", a termelési tapasztalatok hiánya miatt azonban sokszor szívták a fogukat hívei. A kereskedelmi lehetőségeit fölismerő üzletemberek unszolására újra és újra nekibuzdultak a gazdák, de a paradicsomtermesztés csak a második világháborút követő években vált a homoki kertgazdálkodás jelentős tényezőjévé. ’ •

Az elmúlt 30 esztendőben megháromszorozódott a világ paradicsom vetésterülete, a fogyasztásban a zöldség- és gyümölcsfélék között a 3—4. helyen áll.

A napi munkája mellett kutatóállomást szervező fiatalember jól számított, pontosan bemérte a fejlődés irányát. A nagy kertészeket teremtő város is jól járt vele, jól hasznosította Mészöly Gyula tehetségét az átalakuló társadalom. Javaslatait befolyásos fórumok mérlegelték. Az elismerés számos jelével halmozták el. Már 1953-ban kandidátus volt, a Kővetkező évben a Munka Érdemrend birtokosa. 1956- ban Kossuth-díjat kapott, akadémiai székfoglalóját 58 esztendősen mondhatta el. 1972-ben vette át a Tessedik Sámuel-díjat és — elsőként — a Mathlász János-emlékérmet. A halála előtti évben tüntették ki harmadszor a Munka Érdemrenddel.

A felsorolás nem teljes, mint ahogyan hely szűkében csak vázlatos áttekintésre vállalkozhat újság- és folyóiratcikkekből készitett összeállításunk. így is érzékelteti a hat esztendeje elhunyt tudós sokirányú tevékenységét és azt a figyelmet, amellyel munkásságát a közvélemény számon tartotta.

A növénynemesítő

— Nem kedvelem a tudós szót. Növénynemesítő a hivatásom, s arra törekszem, hogy segítsek megvalósítani a gyakorlatban mindazt, amire a tudomány eredményei és a mi gazdálkodásunk körülményei módot adnak. Ebből a szempontból szerencsés embernek tartom magam. Az állam is, a munkatársaim is 'támogattak abban, hogy elérjem azt, ami az én szakmámában lehetséges.

(Gulyás Pál: Egy nemesítő élete. Népszabadság, 1970. június

24.)

Tervszerű kísérleti és növény- nemesítési munkát csak a felszabadulás után végezhetett, amikor a telep kiépítéseihez megfelelő anyagi támogatást kapott. Ekkor hozzáfogott a konzervipari paradicsomifajták nemesítéséhez. 1951- ben előállította a „Kecskeméti 363” és a „Kecskeméti 364” paradicsomfajtát, amelyek sűrítménykészítés szempontjából is a legjobb külföldi fajtákkal voltak egyenértékűek. 1956-57-ben újabb két, exporttermesztésre alkalmas paradicsomfaj'tát állítottak elő: a „Kecskeméti 42” és a „Kecskeméti Töripe” fajtát.

(Bács-Kiskun megyei Népújság, 1953. november 1.)

• A Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetet 1964. június 12-én meglátogatta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára is.

.-Sikerült,.végre,., másodszorra. Ha csak ez az egyetlen száijs van befoíé,’ ez mar el nem, pusztul^ hat... Dugványozással most már majd annyit csinálunk belőle, amennyit csak akarunk.

Miről van szó? Nem kevesebbről, mint arról, hogy fajhibrid paradicsomot csak egyetlen egyszer sikerült eddig előállítani, őshazájában, Amerikában. Egyszer sikerült a vád (perui) paradicsom és a kuiltúr-iparadicsom keresztezése ... Ez a „csoda” ismétlődött meg most Kecskeméten, Mészöly kezében.

(Torna Ádám: A hírős város újabb híressége. Űj Világ, 1956., április 12.)

— Egészségi állapotomban bekövetkezett kedvezőtlen változások miatt csak annyi feladatot vállalhatok, amennyi az erőmből telik. A növénynemesítési munkát,

miután eddig is ebben értem el a léé jobb eredményeket, továbbra is szívesen folytatom. Ügy érzem, .a témában sok olyan feladat van, amely megoldásra vár. Élettar pasztatataim, további megfigyeléseim segíthetik a kitűzött célok elérését, a magyar paradicsomtermesztés fellendítésének ügyét.

(Kereskedő Sándor: Tizenkét új paradicsomfajta, Petőfi Népe, 1972. május 28.)

Az intézményvezető

Az egykori kis kertészeti telep olyan intézetté fejlődött, melynek ma közel ötven kutatója és félezer dolgozója munkálkodik a paradicsom, a fűszerpaprika, az uborka, a dinnye, a csemegekukorica, a csemegepaprika, a káposztafélék nemesítésén és termesztésük komplex fejlesztésén. Nincs a

felsorolt növények között olyan, melynek fajtai között’ ott nem találnánk á „'kecskeméti”'""'' jelköt; mely egyben, íratlanul is Mészöly Gyula akadémikus egyéniségét fémjelzi... Szerette az intézetet, mely az első téglától az ő elgondolása alapján formálódott. Kemény és hajthatatlan tudott lei\- ni, ha az intézet, vagy a szakma érdekeiről volt szó.

(Dr. Balázs Sándor: A Zöldségtermesztési Kutató Intézet Bulletinje, 1974.)

— Munkatársaimmal közösen végzett munkánk eredménye az utóbbi évtizedben bontakozott ki... Népgazdaságunk biztosította számunkra mindazon feltételeket, melyeknek alapján intézményünk vállalhatta — országos szinten is — a paradicsomneme- sítési, -termesztési, a vetőmagtermesztési kutatómunka koordinálását.

(Síposné Bartha Mária: Hivatása a növénynemesítés. Kertészet és Szőlészet, 1970. március 6.)

A tudós,

a tudományszervező

„A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Mészöly Gyulát, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatóját az 1956. évi Kossuth-díjjal és a vele járó 35 ezer forint pénzjutalommal tüntette ki a Kecskeméti Törpe’ és a Kecskeméti 42-es’ paradicsomfajták kitenyésztéséért, valamint a nyári ültetésű burgonya agrotechnikájának kidolgozásáért.”

(Magyar Távirati Iroda.)

A napokban a Magyar Tudományos Akadémián kétnapos országos növénynemesítő tanácskozás volt, amelyen több mint kétszáz tudományos kutató és szakember vett részt. Ezen. a tanácskozáson dr. Mészöly Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója érdekes előadásban külön felhívta a figyelmet azokra a növényfajtákra, amelyek nem igénylik a klasszikus vegyi védelmet.

(Kereskedő Sándor: Negyedszázados munkássága tapasztalatairól, Petőfi Népe, 1968. május 1.)

— Ha valamire büszke vagyok, az az, hogy a legutóbbi évtizedben igen tehetséges fiatalok bontakoztatták ki .képességeiket az intézetben. Lesz kiknek átadnom a stafétabotot.

. (Gulyás Pál: ‘Népszabadság, 1970. július 24J

A közéleti ember

Tegnap délelőtt zsúfolásig megtöltötték a Kaszinó dísztermét azok, akik kíváncsiak voltak Mészöly Gyula paradicsomtermesz- tésről tartott előadására ... Meg is érdemelte a gazda-közönség részéről tapasztalt érdeklődést. Az előadó rámutatott arra, hogy... állami érdek: á gazdák csak a legmegfelelőbb és többszörösen kikísérletezett fajtákat termeljék.

(Kecskeméti Lapok, 1948. febj ruár 4.)

— Mint az intézmény vezetője, és mint országgyűlési képviselő, élénk kapcsolatot tartok megyénk mezőgazdasági szakembereivel, a termelőszövetkezetekkel és a dolgozó parasztokkal... Megbeszéljük egy-egy, intézményünkben bevált új termesztési eljárás bevezetésének a módszerét.

(Bács-Kiskun megyei Népújság, 1953. december 28.)

... Tudományos életünk és mezőgazdasági tudományos kutatásunk is igyekszik felzárkózni a nemzetközi élvonalhoz... Megyénk élelmiszer-feldolgozó iparának jelenlegi fejlettsége néhány fontosabb zöldségfajtával biztonságos nyersellátást igényel.

(.Felszólalás a megyei pártértekezlet vitájában, Petőfi Népe, 1970. november 4.)

De példa is volt abban, hogy nem zárkózott be Uvegházaiba, hanem tevékenyen benne élt társadalmunk minden megmozdulásában: ... 1953-tól haláláig országgyűlési képviselőként, mint a parlament mezőgazdasági állandó bizottságának tagja, az ország sorsának, elsősorban a magyar mezőgazdaságnak az irányításában végzett igen hasznos munkát. A homokhátsági hat község választóival mindig eleven és szoros kapcsolatot tartott.

(Dr. Láng Géza akadémikus emlékbeszédéből. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet Bulletinje, 1974.)

Egész tevékenységed bizonyítja, hogy korunkban és .társadalmunkban csakis úgy lehet valaki igazi .tudós..., ha hűséges követője korunk haladó eszméjének, a marxizmus—leninizmusnak. Akik ismertek, jól tudják, hogy meleg szívű, végtelenül emberszerető, önfeláldozó és szerény ember voltál.

(Dr. Glied Károly emlékbeszédéből. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet Bulletinje. 1974.)

összeállította: Heltai Nándor

0 Munkatársaival az üvegházban.

• A gépesített paradicsomszüret tanulmányozása közben.

(