Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-14 / 292. szám

1979. december 14. • PETŐFI NÉPE • 3 Illés István rendező a Móricz-műről Bemutató előtt az Úrí muri „— Valóban így van, az Űri muri csak a felhám­ja a móriezi műnek. Azt vizsgája a regény, hogy a századfordulón mit csinálhat egy tehetséges em­ber a haladásért az adott visszahúzó közegben. Fontos, jellegzetes kelet-európai problémát vizsgál az író. Ezért is tartom Ady költészetével egyenérté­kűnek az Úri murit; ez is, az is arra figyelmeztet, hogy nálunk századokig lassabban jártak az órák, megkövesedtek történelmileg túlhaladott viszonyok Ma sem mindegy, hogy milyen szellemi erőfeszí­téssel próbálják magukat az emberek, a közössé­gek — legyen az munkahely vagy város — maga­sabb színvonalra emelni. Arról a Szakhmáry Zol­tánról szól tehát a népszerű regény és kell szóljon színpadi változata, aki igényesebben próbál élni igénytelen emberek között.” így kezdte a színházi bemuta­tók előtt szokásos beszélgetést Illés István, a kecskeméti Kato­na József Színház új rendezője, örül, hogy ezzel a rendezésével ismerheti meg az itteni közönség. — Régi vágyam az Űri muri. Már főiskolásként foglalkozta­tott, de mindig közbejött valami. A Móricz-évforduló csak közvet­ve segítette műsorra tűzését. Kár lenne előadni, ha csupán a tisz­telgés, az emlékezés kötelessé­ge érvelne bemutatása mel­lett. A centenáriumi év sajnálatosan bizonyította, hogy korunkban is hatnak a drámaíró Móriczot eleve kicsinyítő előíté­letek. Sok érték esik az ilyen rossz beidegzetitségek, kritikátlanul át­vett szempontok áldozatául. Az évforduló sürgetése sem paran­csolta a pódiumra drámáit! Tudtommal mindössze egy ifjú­sági művét és egy „operettjét” játszották. Ilyen gazdagok va­gyunk? Ennyire rossz a magyar színházi élet és az irodalom kap­csolata? Ilyen könnyen nélkülöz­zük ezt az európai szintű írót? — A kecskeméti előadást hirdető plakát külön föltün­teti Illés Istvánt, mint dra­maturgot. A szokatlan jelzés lényeges átdolgozást sejtet... — Már régen illendőnek tar­tottam megkérni Móricz Virágot. minit a szellemű hagyaték gondo­zóját, hogy Rozika alakján en­gedjen némi módosítást. Készség­gel hozzájárult, mivel tudta, hogy tulajdonképpen a regény eredeti fölfogásához igazítom az 1926-os, az akkori polgári íz­léshez és a francia dramaturgiá­hoz alkalmazkodó feldolgozást. A regénymondatok összeszövé- sével hoztam vissza az eredeti helyzetet, A 1 anyai lány évek óta Szakhmáry Zoltán szeretője, tartós, mély kapcsolat fűzi őket • Mit mond a rendező? (jobbról középen) Kép az Űri muri próbájáról. egybe. A színdarabban futó, hir­telen támadt viszony a birtokos és a summáslány szerelme. így óhatatlanul lazul a férfit mind kibírhataltliainul szorító kettős csapda. Válságba kerül magán­élete és nyilvánvalóvá válik, hogy nem tudja pénzelni minta­gazdaságát. Nem lát kiutat, — Ezért mondta valaki az egyik próba után, hogy ke­mény előadást láthatnak a kecskeméti nézők? — Ha érvényeset, pontosat, át­gondoltat éhtett ezen az illető, akkor remélem jól vélekedett. Tudván, hogy egy jó színházi estéhez a közreműködők és a kö­zönség megértő együttműködése, együttgondolkodása, együttérzése szükséges, bízom a kontaktus lét­rejöttében. Hitemet a közönség­ízlés változása is táplálja; külön­féle hatások, áramlatok követ­keztében ma több epikát fogad­nak el az emberek, pontosabban fogékonyabbá váltak a történetek iránt. A jó hangulatú próbákon meg­győződhettem arról, hogy vi­szonylag jó szereposztást kap­tam. A kulcsfigurák többsége meggyőzően játszik. Persze mün­den az előadáson dől el, az is, hogy szándékaimból mit érzékel a közönség, sikerül-e közvetíte­ni Móricz üzenetét. — El-eljárok vidéki elő­adásokra, de Miskolcra so­hasem jutottam el. Csak a majd mindig elismerő, az új­ságírókat továbbgondolko­dásra késztető kritikákból is­merem. Kérem, szóljon né­hány szót eddig pályafutásá­ról. — Azt hiszem elég annyi, hogy a budapesti egyetem bölcsészka­• Már alakul... A mulatási jelenet még civilben, de az előadás fe­szültségével. (Tóth Sándor felvételei) rának elvégzése után azonnal fölvettek a színművészeti főisko­lára. Miskolcon adtak módot a diplomaszerzésre 1973-ban. Ott maradtam és nagyon hamar, 1974-ben elvállaltam a főrende­zői megbízást. Nem bántam meg. de ma alaposabban töprengenék azon, hogy annyira fiatalon jó-e ha ilyen felelős tisztségbe kerül az ember. Borsodban végeztem el „második főiskolámat”. Ennek tekintem a Csehov társaságában töltött majd egy esztendőt. Nagy adománynak, meghatározónak te­kintem, hogy ötször foglalkozhat­tam ezzel az okos emberrel. Filo­zófiája, humora, praktikus drá­matechnikája az Űri muri rende­zésekor is segített. Ő volt az első, aki merészen behozta az epikát a modern színpadra. Miskolcon alakultak ki a mai magyar drámaírókhoz kötődő kapcsolataim. Szerette Kertész Ákos az általam színre vitt Név­napot. Szakonyi Károly Hong­kongi parókáját működési helye­men kívül a pesti Nemzeti Szín­házban is megrendezhettem. Örülök, hogy február elsején — ha minden jól megy — Gyurko- vics Tibor Magyar menyasszo­nyának a kecskeméti bemutatá­sával folytatódhat ez a sorozat, H. N. ÚTTÖRŐÉLET Tábor épül Bükkszéken A különböző akciók, progra­mok. versenyek és vetélkedők mellett a kisdobosok és úttörők életében igencsak népszerűségnek örvend a nyári táborozás. A különféle lehetőségek között van olyan, amire valamennyi csa­pat tagsága vágyik, és ha módja, lehetősége nyílikT'rá, nyomban megvalósítja: a faházas állandó tábor! Esztendők óta gondos munká­val szervezték a kecskeméti já­rás mintegy tízezer kisdobosá­nak és úttörőjének nyári prog­ramját az elnökség tagjai. Az elmúlt években — az előző tábor résztvevőinek szavazatai alapján! — verték fel sátraikat Bükkszé­ken, Eger közelében. Minden cso­portnak nagyon tetszett a tábor helye, és többször elmondták: szívesen jönnének Bükkszékre másik esztendőben is! 1976-ban a járási úttörőparla­menten pedig tasskertesi kisdobo­sok kérték az állandó táborhely kialakítását, és tettek ennek ér­dekében nagyszerű felajánlást is. (A tábor építésének céljára a hasznosanyag-gyűjtési akciókból származó pénzből valamennyi já­rásbeli kisdobos és úttörő 20 fo­rintot ajánlott fel.) A KISZ járási bizottsága, a já­rási úttörővezetők megértették a pajtások kívánságát, úgy döntöt­tek, hogy a gyermekév kereté­ben maradandót, emlékezeteset építenek, és ez, nyilván a kíván­ságot is figyelembe véve egy ál­landó tábor lesz. Bükkszékén. Jól tették, hiszen az idei parlamen­ten a megismételt kívánságra már konkrét választ mondhattak: lesz tábor! Azután megkezdődött a szerve­zés. aminek eredményeként há­rom járás — az egri, a kunszent­mártoni és a kecskeméti — kö­zösen alakítja, építi Bükkszéken, a Nógrádi Bányászüdülő közelé­ben. egy 12 hektáros telken az állandó táborhelyét. A pontos tervek szerint először a központi épületet, a több száz személyes konyhát, és szociális létesítményt építik fel. Jelenleg a loidmunkák előkészítése van fo­lyamatban, majd a tervek sze­rint néhány hét múlva a talaj- munkákat, anyagszállításokat is megkezdik. Az építkezést még csak tervez­ték, máris nagyszerű pártfogók­ra találtak az úttörővezetők: a járás valamennyi dolgozójára! Felhívásukra egy napi keresetük­kel járultak hozzá a kecskeméti járásban élő felnőttek a tábor­hely költségeihez! A tervek szerint a fokozatosan bővíthető telepen először tíz fa­házat helyeznek el. száz gyermek részére. Az egyedi tervek alapján készülő faházak elkészítését a mélykúti szövetkezet vállalta. Ugyanakkor az izsáki Sárfehér Termelőszövetkezet a szállítási munkálatokból veszi ki a részét. A faházak vásárlásában segít az Izsáki Állami Gazdaság, a kun- szentmiklósi Egyetértés Termelő- szövetkezet, a Lajosmizsei AG- ROSZER, a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság, több gazdasági egységgel együtt. Tervezik a járás KlSZ-fiatal- jai, hogy szükség szerint vállal­ják az építkezés során a külön­féle társadalmi munkaakciókat, hogy 1980. május 1-én kaput nyithassanak, a járás kisdobosai és úttörői előtt. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Kisdobosok találkoztak az el­múlt napokban a bácsalmási könyvtárban, hogy játékos iro­dalmi vetélkedőn vegyenek részt. A jól sikerült eseményről sokan mehettek haza jutalomkönyvvel. • Anka János Páhiból küldött le­velet. Amint írja, a községben rendszeresen ellenőrzik a kerék­párok világítását. Felhívják" a pajtások figyelmét a balesetve­szélyre, és kérik őket, hogy miha­marabb szerezzék be a lámpákat, macskaszemeket. • Baráti találkozót szervez Kecs­keméten. a hunyadivárosi álta­lános iskolában a Tóth László úttörőcsapat vezetősége az isko­lát és az úttörőcsapatot patro­náló üzemek, KISZ-szervezetek tagjainak. Tájékoztatják őket az úttörőév terveiről, feladatairól, majd közösen tekintik meg Béké­si Károly bőrdíszműveinek kiál­lítását. RE JTV ÉNYFEJTÖKNEK Az elmúlt héten közölt rejtvény he­lyes megfejtése: A—4: B—l; C—3: D—5: E—2. Sok ügyes. — jó — megfejtést kaptunk, közülük sorsoltuk ki a követ­kező tiz kisdobos nevét. — részükre postáztuk a jutalomkönyvet: Gálfi Im­re, Kunbaja: Szentesi Miklós, város­föld: Dóka Éva, Agasegyháza: Simon Zsuzsanna, vaskút: V. Balázs Irén, La­kitelek: Ferber Ildikó, Bácsszőlös: Sin- kovicz István, Kiskőrös: Kakuszi La­jos, Kelebia: Bohács Ibolya, Jakabszál- lás: Kenyeres Mária, Soltszentimre. Kísérjétek továbbra is figyelemmel az Úttörőéletet, mert hamarosan újból közlünk fejtörőt részetekre. S. K. mm™ x-:-X'X->:-x-x*x*X'X*x*X'X<*x*x-x*x*x->>>>>x*>xwx*XwX'X*x*x<vX«x;X'X;x% !Í!X!Xvl!X*X*X;X!X!X!X*X!X!X!X*X*X?X*X,X*X*X,X,X,X,X*X,X,X*X*X,X*XvXvXvXvX,X* Észak-afrikai utazás 2. Egy kis történelem Az európai tengeri hatalmak kellő megértést ta­núsítottak a mohamedán világ ősi szokásai iránt; így a hallgatólagos megegyezésen alapuló békés rend 1830-ig nem borult fel. Néhány évvel koráb­ban azonban a pasa anyagi természetű vitába ke­veredett a francia kormánnyal, és ez katasztrofá­lis következményekkel járt. A franciák — alatto­mosan, és nyilván előre megfontolt szándékkal — húzták-halasztották a pasa egy kereskedelmi ügy­letből származó, és ezúttal valóban jogos követe­lésének kiegyenlítését. A kissé türelmetlenné vált nagyúr szeme azután egy bajrám-ünnep alkalmá­val megakadt a tisztelgő diplomáciai testületben reprezentáló Monsieur Duval-on. Kétségkívül né­mileg éles szavakat használt a pasa is; a bekövet­kező villámgyors és a diplomácia történetében egyedülálló események mögött azonban lehetetlen nem látni a szándékos provoká­• Mediterrán őszi kép. • Balról jobbra: Kiss Tibor, Pintér István és Lengyel Zsolt. (Tóth Sándor (elvétele) ciót. Minden nyelv közül a fran­cia a legalkalmasabb a csiszolt formájú pimaszkodásra, ezért eléggé meglepő az a drasztikus példázat, amelyet a nagykövet — a pasának válaszolva — az orosz­lánt számadásra szólító sakálról mondott. A folytatás megértéséhez tud­nunk kell, hogy Husszein pasa, szenvedélyes ellensége lévén az apró rovaroknak, mindig a keze- ügyében tartott egy vízilóbőr- leffentyűs, ébenfanyelű légycsa­pót. Hozzá tartozik az igazság­hoz, hogy az eszközt a legyek ir­tásán túlmenően fejedelmi rosz- szallásának kifejezésére is felhasz­nálta. A légycsapó járásának für­gesége és a puffanások ereje ér­zékletesen jelezte, miként minő­síti az állampolgári botlás sú­lyosságát a fenséges pasa. Nem is származott baj az uralkodói porta házi szokásaiból mindaddig, míg a pasa az inkriminált szer­számot csak belpolitikai célzat­tal alkalmazta. Az említett baj- rám-ünnepen azonban a francia követ arroganciája úgy felborí­totta a gondozott szakállú öreg­úr lelki egyensúlyát, hogy szoká­sától eltérően a légycsapót for­dítva ragadta meg, és így látott hozzá Monsieur Duval megfenyí- téséhez. A legkeresztényibb király te­kintélyén esett gálád sérelem tra­umatológiai következményeit a nagyköveti koponya dudorai még akkor is jól mutatták, amikor Duval jelentkezett Polignac mi­niszterelnöknél. Franciaország­nak szerfelett kapóra jött a dics­telen casus 'belli, mert régóta sze­met vetett már a mediterrán ten­ger szemközti oldalát határoló gazdag partokra. A hadüzenetet követően alig egy hónappal na­gyobb flotta és hadsereg hajózott ki Toulonból, mint amekkorát Bonaparte tábornok Egyiptom és India meghódítására gyűjtött össze. A húsznapos villámháború a gazdag gyarmaton túlmenően dús hadizsákmánnyall is jutal­mazta a győztest. A hódítás öt­ezernél több francia áldozatot követelt. Közülük négyezer ko­rántsem a becsület mezején ál­dozta életét a Glória fényének gyarapításáért: a dinnye kellő elővigyázat nélküli, mértéktelen fogyasztásába pusztultak bele. Algéria, melynek függetlensége egy korrupt, feudális nagyúr ke­zén veszett el, szabadságát jóvatl később páratlanul hősies, a világ együttérző rokonszenvétől kísért küzdelemmel vívta ki. A sokféle fajtából összeforrott, szilaj, de szabadságszerető nép nem kisebb politikust késztetett meghátrá­lásra, mint Charles de Gaulle-t. Algéria szabadságharcának szé­lesívű eposza kitöltené egy köte­tet. A repülési idő azonban a vé­géhez közeledik. Keletnek for­dulunk, és Algéria vörös sziklá­it, Zöld erdőségeit egybemossa a messzeség. A Boeing fokozatosan csökkenti a magasságot és átszel­jük az alkonyaitól besötétült tük- rű gabesi öblöt. A hanyatló nap sugarai még megvilágítják a gyér növényzetű rozsdabarna föl­det, melyet úgy üdvözlünk, mint a régi ismerőst: Líbiát. Dániel József (Folytatjuk) Becsület kaland — Mikor történt? — Tanítás után. Elmaradt két óránk, mert az egész osztály ment a hatszázhuszonhármas szak­munkásképző intézetbe, megnézni a pályaválasztási kiállítást. On­nan jöttünk hazafelé. De akkor már csak így, hármasban: én, a Tibor, meg a Zsolt. Leváltunk a többiektől, mert Tibor azt állí­totta, hogy ő tud egy rövidebb utat is a szalagház felé. — Valamennyien ott laktok? — Igen. Én Tiborral az ötös lépcsőházban, Zsolt pedig eggyel odébb, a hármasban. — Eszerint sülve-főve együtt lehettek. — Hát nem éppen. Elég ritkán találkozunk. De most, hogy ha­zaifelé igyekeztünk... — Melyikőtök látta meg a pénztárcát? — Én. De nem pénztárca volt az. Felvettük, kinyitottuk. Pénz volt benne: kétezerháromszáz fo­rint, meg valamennyi apró. Ki­gomboltunk rajta egy másik re­keszt is: abban már olyan sok ötszázas lapult, hogy meg sem mertük számolni. — Mire gondoltatok akkor hir­telenjében? — Arra, hogy valamiképpen vissza kellene adni a gazdájának. Csak azt nem tudtuk, hogy mi vigyük el arra a címre, amit egy utalványra írva megtaláltunk a táskában, vagy helyesebben tesz- szük, ha visszajövünk ide az is­kolába és szólunk az igazgató né­ninek. Az utóbbi mellett döntöt­tünk, de a tanáriban már nem találtunk senkit. Végül a Zsolt edzőjét szólítottuk meg az ud­varon. Ö javasolta, hogy üljünk taxiba és vigyük el a pénzt a csekken olvasható címre. — Miért kellett a taxi? — Mert egyikőnk se tudta, hogy merre van a Muskotály utca. Csak annyit sikerült kideríteni, hogy elég messze, kint valahol a Homokbánya környékén. A taxis kicsit gyanakodott is, amikor be- mondtuk a címet. Persze, elvitt bennünket, de amikor megállt a Muskotály utcában, akkor csak egyediül engem engedett kiszáll­ni, nehogy meglépjünk véletle­nül. — Hogyan fogadott bennőtöket a pénz gazdája? — Kicsit bosszankodott, mert éppen akkor ült le a család va­csorázni. Kérdeztem a férfitől, hogy nem hiányzik-e valamilyük. Azt mondta, hogy nem. Erre mutattam neki a csekkeket. Bó­lintott, hogy igen, ez az ő neve és az ő címe, de nem értette, hogy mit akarok ezzel. Erre — tudva, hogy jó helyen járok —, mutattam neki a táskát is. A fér­fi csak nézett, mire a felesége megszólalt, hogy ez alighanem az ő gyerekük táskája, és kérdezte, hogy csak nem érte baleset mo­torozás közben? A végén termé­szetesen kiderült, hogy övék a pénz: az apa aznap délelőtt adott le egy falkányi szerződéses hízót, de az árát a fia vette föl. Az volt a táskában. Az asszony sírni kez­dett, a férfi pedig köszönte na­gyon és adni akart egy ötszá­zast. — Nem. Azt mondtam, csak annyi pénzt adjon, hogy a taxit ki tudjuk belőle fizetni. Erre adott egy százast és utána még egyet, hogy költsük arra, amire akarjuk. — És mire költöttétek? — A taxi hatvan forintba ke­rült, de mi nyolcvanat adtunk a sofőrnek. A többivel bementünk hazafelé az ételbárba. Megvacso­ráztunk. Rendeltünk három erdé­lyi flekként krumplival és salá­tával, utána pedig három somlói galuskát. Egy forintunk maradt. — És még? — Meg a dicsőség. Mert ké­seibb tudomást szereztek a do­logról a tanáraink is. Az egyik szünetben Gyenes Tiborné, az igazgató nénink kiszólított ben­nünket a sorból, és az egész is­kola előtt megdicsért. Ezt tudat­ták a szüléinkkel is. Egy egész ol­dalt írtak az ellenőrzőkönyvecs­kénkbe. — Emlékszel a szövegére? — Hogyne. Ügy kezdődött, hogy örömmel közöljük a kedves szü­lőkkel: Kiss Tibor, Pintér Ist­ván és Lengyel Zsolt nyolcadik osztályos nagy összegű pénzt ta­lált ekkor és ekkor, amit becsü­letesen visszaadtak a tulajdono­sának. Tettükkel örömet szerez­tek a szülőknek, és a Hosszú ut­cai általános iskola egész kollek­tívájának, ezért igazgatói dicsé­retben részesült... Káposztás János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents