Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-13 / 291. szám
1979. december 13. 9 PETŐFI NÉPE • 3 175 éve született Damjanich János A szerb származású hős vértanú, az 1848—49-es szabadságharc és forradalom legendás honvédtábornoka születésének évfordulójára azokból a visszaemlékezésekből vett részletre hívjuk fel a figyelmet, amelyek aradi utolsó óráit ábrázolják. Egyéniségéről talán parázs szuronyrohamainál is hívebb képet adnak ezek a sorok. Damjanich János levele Lei- ningen Westerburg Károlynak. Kedves Károlyom! Ma reggel megérkezett egy gránátostiszt futárként az ítéletünkkel. Nem sejtek semmi kedvezőt, mert szegény Emíliámat nem engedték be, pedig volt engedélye, hogy bejöhessen hozzám. Amit Isten ad, kedves öregem, el kell viselnünk, mint oly sok háborús veszedelmet; keményen és félelem nélkül nézzünk szemébe a kaszásnak, és próbált férfiként álljuk ki azt, amit ránk mértek. Vigasztaljon Isten, jó barátom, mennyire szeretnélek látni! Igaz barátod Damjanich Fél ötre elmúlt, s én (Sujánsz- ky György Euszták) bevégezvén Poeltenberg Ernő és Aulich Lajos uraknál papi kötelességem kolostorunk meghagyásából, az annyira ismeretes, lábtörés következtében ágyban fekvő nagy hőst, Damjanichot látogatám meg, őszinte részvétünket előtte nyilvánítandó. Kezet szorítva fogadott belép- temkor, s a brünni hóhért (Mayer), ki éppen szobájában kérn- lelődött, valamint az őrt dB kiparancsolván, velem barátságos beszélgetésbe elegyedett. Sokat beszélt a politikáról, többet Kossuthról, s igen bosszankodva Görgeyről. Többek közt mondá: „Tisztelendő barátom! Nem félek a haláltól, hiszen ezerszer néztem én szemibe; ámde mégis fáj, hogy a császári háztól azon kegyelmet sem nyerhetők, miszerint katonához illő- leg — golyó által végeztetnénk ki” Ezeket mondva felkére, hogy az éj óráiban vígasztalhatlan nője, Emília számára némi megnyugtatásul általa készített imát imádott nőjének kézbesítsem, melyről ő megnyugtatva, így szó- la: „Tisztelendő barátom, ön tán nem is tudja, ki vagyok.” Mire felelém: „Igenis tudom.” Legyen még szebb, vonzóbb a város Legnyugodtabb, sőt teljesen vidám volt a református Desewffy Arisztid, kit Baló Béni lelkész keltett föl álmából. „Tiszta lelkiismeretem van, s az hagyott aludni" — mondta a papnak derülten, s azzal felöltözött, hatalmas szőke bajuszát ' huszárosán kipödörte, mintha csak ünnepélyre menne. Az öreg Aulich Horatiusi olvasgatta a két gyertya fényénél, Török Ignác pedig Vauban munkáját a várerődítésről, melynek ő oly mestere volt. Láh- ner este, mikor neje eltávozott tőle, elővette fuvoláját, s Lam- mermoori Lucia híres hattyúdalát játszotta el rajta búcsúzóul. A többi kivégzendő családjával foglalkozott, Nagy Sándort kivéve (ki nőtlen ember volt, de kinek szép arája megtébolyodott a nagy csapástól); Damjanich még a kivégzésükre Grácból hozatott hóhért is magához hívatta, s megkérte, hogy törött lábára legyen tekintettel, és kevés kínzással ölje meg. Bott Ferenc, a hóhér, nagy buzgalommal válaszolta: — Excellenciád meg lesz velem elégedve. — Maga tökfilkó! — tréfált vele Damjanich. — Hogy lennék én megelégedve azzal, hogy felakaszt. Az MSZMP XI. kongresszusa határozatában feladatul szabja, hogy „szorosabbá kell tenni a kapcsolatot az alkotóműhelyek és a művészetek, illetve a munkások, a kultúrát szerető, értő dolgozók között.” Mindez csak akkor valósítható meg, ha a művészet területén is kibontakozik a közművelődési szemlélet; ha a művészeti műhelyek, intézmények keresik a tartalmas, értékes művészet szélesebb körű megismertetésének, a közönség- szervezésnek, a művészetpropagandának új formáit, ha ezen a téren is szoros együttműködés alakul ki az oktatási intézményekkel, társadalmi és tömegszervezetékkel, üzemekkel, termelőszövetkezetekkel. Ennek a feladatnak a teljesítését célozta a maga eszközeivel Kecskemét város Tanácsa is, amikor napirendre tűzte a város köztereinek képző- és iparművészeti alkotásokkal való ellátottsága helyzetéről szóló jelentést, és határozatot hozott a további feladatokra. A város vezető testületéi ilyen témát mind ez ideig nem vizsgáltak. Ezzel is magyarázható az a felelősségteljes aktivitás, mellyel a tanácstagok a téma tárgyalása során megnyilatkoztak. Nem véletlen az sem, hogy a napirend éppen most került a testület elé. Hiszen a művészeti ízlés kérdései hazánk művelődéspolitikájában az utóbbi évtizedben kaptak különös hangsúlyt. Tudjuk azt, hogy ez a közművelődésnek talán legnehezebben fejleszthető területe. Hiszen az ízlés a tudatvilág legrejtettebb jelenségei közé tartozik; közvetlenül nem. csak megnyilvánulásai révén tapasztalható. Az ízlésnevelés folyamatát nem szabad csak a művészeti nevelésre leszűkíteni. Hiszen ízlést formál a természet esztétikuma, a munkahely, a lakás kultúrája, És ezért tartjuk nagyon fontosnak a környezet, az adőtt város, városrész ízlésformáló hatását is. Szerencsés helyzetben vagyunk. Városképünk ilyen irányú vizsgálata, a magas színvonalú kép• Melocco Miklós: Kodály- emlékmű. ző- és iparművészeti alkotások igénye olyan komplex művészet- pártoló közegben került nagyító alá. mint Bács-Kiskun megye. Itt és természetesen Kecskeméten is az 1960-as években megindult kulturális pezsgés az 1970-es években teljesedett ki. Kecskeméten a város vezetői, arra törekszenek, hogy bővítsék a művészek körét, megfelelő élet- és munkakörülményeket teremtsenek, és méltóvá váljon a város nagy szülötteinek művészetformáló szelleméhez. Üj alkotóműhelyek alakultak városunkban ezzel a céllal: a PannóÉszak-afrikai utazás 1. Csillogó tenger felett A bajai vízügyi főiskola Líbiában vállalt munkája. melynek során egy hasonló oktatási intézmény létrehozásában működik közre, helyszíni tárgyalást tett szükségessé. Az afrikai országot ezúttal — a légiforgalmi társaságok jóvoltából némi kerülővel — Párizson és Dél-Franciaországon keresztül közelítjük meg. Az Air France pilótája a marseille-i leszállásnál megcsillogtatja technikai tudását. Alig 200 méterre süvít el a vad sziklaszakadékoktól hasogatott hátú szürke mészkőgerincek felett a nehéz Boeing. Az elsuhanó hegyoldalon riadt fekete kecskéi után iramodik egy pásztorfiú, majd megjelennek alattunk a kifutópályák fehér sávjai. Kirepülünk az ultramarinkék öböl fölé, s a gép mélyen döntött kanyarral fordul If vára felett. A motorok siivíté- se elhalkul, és a sima betonon dübörögnek a négyballonos óriáskerekek. Míg átesünk az udvarias és felületes útlevélvizsgálaton, a nagy madár felszippantja a Földközi-tenger átíveléséhez szükséges kerozint, majd eliramodik a csillogó tehger irányába. A négy hajtómű úgy megtolja a gépóriást, hogy üléseinkbe préselődünk, és a pilóta az utasszállítót már a pálya felénél felemeli a betonról. A tenger hullámai gyorsan távolodnak és fátyolozott sugárzású kék tükörré simulnak el. A sok fogású vacsorát — ez a franciák főétkezése — dúsan dekorált étlapon konferálják be. Mire a fürge stewardessek a gazdag lakoma romjait eltüntetik, a láthatár szegélyére beúszik Korzika. A gép irányt változtat: Afrika partjait Tunisztól Nyugatra keresztezi a kijelölt légifolyosó. A mélyben az Atlasz végtelen vonulatai nyújtóznak; lábaiknál fehér városkák bújnak meg a tenger fövenyes öbleiben. A dúsan zöldellő partok Algéria felségterületéhez tartoznak. Az idegenforgalmi irodák pálmasétá- nyos, vakító homlokzatú szállodák csábos képeivel bűvölik a nyirkos t^éli ködben didergő északi országok gyermekeit. A napfényes teraszokon tehetős német, angol, francia, svéd és holland turisták élvezik az édes sepimitte vés t, tetemes devizamennyiséget áldozva azért, hogy Észak- Afrikában töltsék el a zord évszakot. Kétkormányos tanulókocsi Tripoliban. Különös paradoxona a történelemnek, hogy a gondtalan napozók tisztelt felmenői azért fizettek inkább csengő dukátot, hogy elhagyhassák a rettegett partokat, melyek vendégszeretetét Miguel Cervantes is élvezte egykor — igaz, hogy ezüstláncra verve. Algír ugyanis hirhedett kalózfészek volt századokon keresztül. Innen rajzottak ki a fe- ketelobogós fürge hajók a Medi- tenránumra, és villámgyors rajtaütéseikkel Gibraltártól Bejrútig tették bizonytalanná a hajózást. Az augusztus 15-én Korcu- lán járó thrista elgyönyörködhet a dús pompájú hálaadó körmenetben. Nos, négyszáz év múltán még mindig azon örvendeznek Adria szigettengerének márványcsipkés, ékszerdoboz-városában, 9 A hajrám ünnep színhelye. hogy vitéz őseik elűzték a kikötő körbástyái alól a rettegett algíri kalóz, Ulus Ali hajóit. A Serenissima történetesen azzal volt elfoglalva, hogy Spanyol- ország, Génua és a pápa szíves közreműködésével Lepantónál móresre tanítsa az ozmán hajóhadat. Igaz ugyan, hogy a Nagy Török csak flottájá romjait látta visszatérni az Aranyszarvba; a • Impozáns minaret. velencei őrgályák távozása miatt azonban védetlen maradt az Adria. Ezt használta ki a szigeteket kifosztó félszemű piráta, míg Korcula alatt utói nem érte a flottáját a végzet. Az időnként elszenvedett kudarcok korántsem vetettek véget a nemzeti ipar vidám virágzásának: a kalózkodás hihetetlenül sokáig, 1830-ig tartott. Az utolsó algíri dey, Husszein pasa, nagymértékben racionalizálta a kisipari módszerekkel dolgozó tengeri rablók munkáját. Nyájas ajánlatot tett európai uralkodó- társainak: mindazon nemzetek hajóira kiterjeszti .atyai jóindulatát, ^melyek Hidsra, azaz mohamedán újév alkalmával kézzelfogható bizonyossággal nyilvánítják ki baráti tiszteletüket. A dey a sátoros ünnep alkalmával kifejezett jószándékot csak akkor tekintette igazán őszintének, ha a virágos mondatok végére a frenki követek tetemes bőrzacskók átnyújtásával tettek masszív pontot. A konzervatív pasa nagy súlyt helyezett a tisztelet jeleinek konvertibilitására: csak aranyat fogadott el. Az újév alkalmával mutatott esetleges fejedelmi szórakozottságnak az alattvalók látták kárát: a baksist be nem szolgáltató nemzet hajóit feketelistára tették Algírban. A kalózkapitányok ugyanis azért húzták rendszeres zsoldot a deytől — a belátó uralkodó adományaiból —, hogy nemes mesterségük gyakorlását velük szemben szüneteltessék. A feledékeny náció hajóit viszont a szabad kezet kapott kalóavezé- rek irgalmatlanul megrohanták, s felprédálták. Dániel József (Folytatjuk) nia Filmstúdió Rajz- és Animációs Műterme évek óta sikerrel tevékenykedik; nemzetközi elismerést vívott ki a közelmúltban megnyílt kerámiastúdió; sok száz látogatót vonz a Bozsó-gyűjte- mény egyedülálló néprajzi, képző- és iparművészeti anyaga. A művészek letelepítésével szobrász, keramikus* festőművész számára nyílt lehetőség az alkotás. a közösséghez tartozás feltételeinek megtekintéséhez. Muraközi János-ösztöndíjjal a főiskolát végző hallgatók pályakezdését könnyítette meg a tanács. A művészeti életet tervszerű művészetpolitikai elképzelések alapján szervezzük. Ezt szolgálja a városi művészeti alkotódíj, amely a fiatal művészek számára teremtette meg a munka kedvezőbb föltételeit. A város termelő egységei közül a LAMPART Zománcipari Művek, a Szerszámés Gépipari Művek, a „Fémmunkás” Vállalat Kecskeméti Gyára, és a Bács megyei Állami 'Építőipari Vállalat szerződésben rögzített feltételekkel segíti négy képzőművész alkotó tevékenységét. A tanácsülésre kerülő anyag gyűjtése során igen érdekes meny- nyiségi adatok is feltárultak. A felszabadulás előtt Kecskeméten a köztéri műalkotások száma mindössze hat volt. Ma városunkat hetvennégy alkotás díszíti. Kecskemét jeles személyiségeire és eseményeire negyven emléktábla emlékeztet. A készülő műalkotások száma pedig harminc. Az ország képző- és iparművészeti beruházásaival foglalkozó lektorátussal kialakult kapcsolat lehetővé teszi, hogy tervszerű művészeti beruházáspolitikát folytassunk. és jó partnerek legyünk a művészeti alkotások megvalósításában. Ezért kerültek olyan országos elismerést kivívó képző- művészeti alkotások Kecskemétre, mint például Óvári László mozaikképe a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában, Csík István mozaikképe a hunyadivárosi általános iskola homlokzatán, Kiss Kovács Gyula és Kerényi József Művészetek kútja című alkotása a Két- templom közben, vagy Bolmányi Ferenc üvegablakai a Tudománv és Technika Házában. A tovább' fejlesztést a tanácsi szakosztály szoros együttműködésével, gondosan előkészített, jól koordinált munkájával tervezzük megoldani. A városfejlesztési és esztétikai bizottság a közelmúltban helyszíni szemlén járta be a város köztereit, új lakónegyedeit, és készített javaslatot a képző- és iparművészeti alkotásokat igénylő helyszínekről. A színvonalas művészeti alkotások születésében, elhelyezésében. a művészek élet- és munkakörülményeinek javításában még nagyon sok a tennivalónk Meghatározza feladatainkat a közművelődési párthatározat, amelynek szellemében arra törekszünk. hogy megteremtsük a társadalom különböző rétegeivel azt a kapcsolatot, amely közelebb hozza a művészetet a társadalomhoz és a társadalmat a művészethez. Dr. Tapasztóné Perlaki Magdolna közművelődési csoportvezető KÉRDEZNEK A PSZICHOLÓGUSOK Miért éppen ezt a szakmát választottad ? * / Kétszázötven II. és III. éves szakmunkástanulótól, leendő központifűtés- és csővezeték-szerelőtől, női szabótól, esztergályostól és finommechanikai műszerésztől kérdezték meg a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének munkatársai: „Miért ezt a szakmát választottad?” Mint Danes István pszichológusnak, az intézet igazgatóhelyettesének a közelmúltban közzétett tanulmányából kiderül, a diákok 25 százalékánál az volt a döntő szempont, hogy rálelt az érdeklődésének megfelelő szakmára, munkára. A kérdezettek 13 százaléka első helyen a jó kereseti lehetőséget jelölte meg, és viszonylag sokan válaszoltak így: „'Mert nem kell sokáig tanulni, hogy önálló keresethez jussak”, „Mert legjobb barátaim is ezt a szakmát választották”. A külsődleges feltételek — például a szülői döntés, az iskola közelsége, kényszerpálya stb. — általában á rangsor végére szorultak. Tanulságos válaszokat adtak a fiatalok arra a kérdésre is, hogy „Kik gyakorolták a legszámottevőbb hatást pályaválasztási döntésükre?” A legtöbben a szülők befolyását jelölték meg, s ezért — hangsúlyozza a pszichológus — a szülők alapos tájékozódásának segítése elsőrendű feladat. Arra kell törekedni, hogy megismerjék a 14 évesek által választható pályák reális munkafeltételeit és tevékenységtartalmát. (A diákok válaszával egyezik egyébként a pályaválasztási tanácsadó intézetek tapasztalata is; könnyebb a döntés előkészítése ott, ahol a pályára vonatkozó ismeretek a szülők körében is megalapozottak és a szakmák, pályák reális ismeretén alapulnak. A fiatalok nagyon jelentős — valószínű, hogy a pályaválasztási pedagógiai munka gyakorlatában kialakult eddigi elképzeléseknél sokkal jelentősebb — szerepet tulajdonítottak a kórtársak, a „sorstársak” informáló tevékenységének. Ez végeredményben érthető is; a 14 évesek nagy becsben tartják az életkorban hozzájuk közel állók véleményét. Kézenfekvő a következtetés is: helyesen járnak el azok az iskolák, munkahelyek, tanácsadó intézetek, amelyek a szakmunkástanulókat és a fiatal szakmunkásokat is megszólaltatják a pályaismertetések során. Az általános tapasztalatot igazolja a felmérés: fontos pályaválasztást befolyásoló tényező a testvérek, rokonok véleménye. Eléggé új információ viszont, hogy a megkérdezettek 11 százaléka döntő tényezőként a pályaválasztási kiállításokat és előadásokat jelölte meg. A szakember azonban arra figyelmeztet, hogy a megkérdezettek viszonylag kis száma miatt a kapott válaszokból nem lehet általánosító következtetéseket levonni. A döntést befolyásoló tényezők fenti sorrendje sem tükrözi pontosan hatásukat, *az utólagos visszaemlékezés ugyanis torzíthatja, „megszépítheti” a korábbi valóságot. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a ható tényezők nem választhatók el mereven egymástól; az olvasmányok, a televízió megtekintése, a rádióadások meghallgatása nem független az iskola, a pedagógus nevelő-szervező tevékenységétől. A felmérés eredményeként az is egyértelműbbé vált, hogy a pályaválasztási döntés csak akkor tekinthető megalapozottnak, ha legfontosabb indítékai között ott van a munka tartalmának reális ismerete, s a pálya képesség- és személyiségkövetelményei összhangban vannak az egyéni adottságokkal, képességekkel és az érdeklődéssel. D. G.
