Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-12 / 290. szám

1979. december 12. • PETŐFI NÉPE • 3 A tanács és a lakosság kapcsolata Beszélgetés Bene Andrással, a kecskeméti járási hivatal elnökével PÉLDATÁR: 1974- ben a járás 22 községé­ben 42 falugyűlést tartottak. 1978-ban 18 községben (négy a városhoz került) 53 falugyűlésen hétezer-kétszázán vettek részt. 1975- ben az elvégzett társadal­mi munka egy lakosra jutó ér­téke: 600 forint. 1978-ban ez csaknem megkét­szereződött: 1080 forint. Bugac: a tanácstagok nagy többsége a saját választókerüle­tében lakik, s így közvetlen, jó kapcsolatot tart választóival. Lajosmizse: a tavalyi falugyű­léseken 32 közérdekű javaslat hangzott el. Kerekegyháza: az első község, ahol a tanácstagok szervezésével társadalmi munkában járdát épí­tettek. Tiszaalpár: a falugyűlés az el­múlt esztendőben indítványozta a „két nap a gyermekeinkért” ak­ciót, amelyet az idén is folytat­tak. • Izsák: A választókerületben fel­merült problémák egy részét a tanácstagok önállóan oldják meg, ehhez pénzt is kapnak. Tiszakécske: a tanács vezetői a községi vállalatoknál, üzemekben félévemként külön is felkeresik, tájékoztatják a dolgozókat. A tanácstagok és a hivatali dolgozók tevékenysége mindig is élénken foglalkoztatta a lakossá­got. Nem véletlen ez, hiszen hol ilyen, hol amolyan ügyben szin­te naponta fordulnak a tanács­hoz. Hogy ott mit tapasztalnak, milyen érzéssel távoznak a hi­vatalból — ez semmiképpen sem lehet közömbös. A tanácsi mun­ka demokratizmusának fejlődé­séről váltottunk szót Be ne And­rással. A beszélgetés alapját az 1975. február 8-i járási pártér­tekezleten elmondott hozzászólá­sa jelentette. Kérdések helyett ebből idézünk. „A falugyűlés új szervezeti forma a tanács és a lakos­ság kapcsolatának szélesíté­sére. E fórum alkalmas a lakosság tájékoztatására és véleményének megismerésé­re." — A szocialista demokrácia ér­vényesülésének ad keretet a fa­lugyűlés — kezdte mondandóját Bene András. — Azt szinte mon­dani sem kell, hogy a falugyű­lés több, mint a tanácsülés, hi­szen az előbbin az egész lakos­ság részt vesz, és jelen vannak a községi tisztségviselőkön kívül a gazdasági intézmények vezetői is. ölt éve, 1974-ben még sokan személyes dolgaikról beszéltek, mostanra már a közérdekű kér­dések kerültek túlsúlyba. S ezek­re a vezetők ott helyben vála­szolnak is. Az alkalmat felhasználják az élen járó társadalmi munkások kitüntetésére és a mozgósításra is. Ezt á fórumot jól kiegészítik a részfalugyűlések és az egyre szín­vonalasabb, tartalmasabb tanács­tagi beszámolók. „A tanácsok csak akkor tölthetik be megfelelően he~ lyüket az állam szervezeté­ben, ha a lakosság érdeké­ben és közreműködésével végzik munkájukat. Községi tanácsaink többségének tevé­kenysége zavartalan, viszont néhány tanácstagunk nem vesz részt a közéletben.” — Alapvető feladatunknak te­kintettük — s ezt a XI. kong­resszus irányelvei is tartalmazzák — a demokratizmus szélesítését, továbbfejlesztését, a lakosság bevonását elsősorban a községek településfejlesztési munkájába. A kissé hosszúra nyúlt „ta­nácsciklus” — 1973-ban volt a választás — kétféle tapasztalatot hozott: az aktív, rátermett ta­nácstagok kibontakoztak, a ke­vésbé alkalmasak — szerencsére ilyen nem sok van — érdektelen­né váltak. A hét év alatt azon­ban 89 új tanácstagot is megvá­lasztottak, ők valmennyien agi­lisak, ambiciózusak. Ennek is köszönhető, hogy az utóbbi idő­ben színvonalasabbá vált a mun­ka, s a tanácstagok részt vesz­nek a határozatok végrehajtásá­ban is. „Tapasztalatunk, hogy az interpellációkra adott válasz nem mindig konkrét és egy­értelmű.” — Minden túlzás nélkül mond­hatom, hogy ezen a területen je­lentősen előbbre léptünk a párt- értekezlet óta. Míg 1975 előtt a nagyközségekben is alig éltek a lehetőséggel, addig az elmúlt esztendőben a tanácstagok 147 esetben interpelláltak a helyi tanácsok ülésén. Ez a szám csak­nem ötszöröse a négy évvel ko­rábbinak. A felvetett témákra — ame­lyek elsősorban a iközségfejlesz- téssel, egészségügyi ellátással, a kereskedelemmel és a szolgálta­tással foglalkoznak — érdemben válaszolnak, sőt ami még fonto­sabb, intézkednek is. Nagyobb részük saját hatáskörben meg­oldható. Nem kis eredmény, és a nyíltabb légkört jellemzi, hogy a tisztségviselők mernek nemet is mondani, s nem hitegetik az embereket, nem odázzák el a néha kétségkívül kedvezőtlen választ. „Fontosnak tartjuk a ta­nácsi bizottságok munkáját, egyes szakbizottsági tagoknak azonban több biztatást, se­gítséget kell adni!" — A tanácsi bizottságok sze­repe, jelentősége nőtt. Szükséges­sé tette ezt a munka növeke­dése, összetettebbé válása. A ta­nácstagok rendszeresen, ..-tervsze­rűen dolgoznak: tavaly 220 el­lenőrzésben vettek részt, 320 ja­vaslatot terjesztettek elő. Ebben feldolgozták, felhasználták a vizsgálatok tapasztalatait, vala­mint a tanácsi határozatok gya­korlati . végrehajtásának miként­jére, esetenként módosításra ad­tak tanácsot. Különösen a szám- vizsgáló, a szabálysértési, egész­ségügyi és művelődési bizottsá­gok munkája lett elevenebb, ter­mékenyebb. Indokolt azonban néhány szak- és albizottság meg­szüntetése. „A kommunista tanácsta­gok e tisztségüket nemcsak választóik bizalmából, hanem az alapszervezet pártmegbí­zatásaként is viselik. Ezért szükségesnek érezzük, hogy a pártalapszervezet külön is értékelje a tanácstag munká­ját.” — Kedvező a véleményünk a kommunista tanácstagok tevé­kenységéről. Csoportüléseken rendszeresen megtárgyalják a fontosabb kérdéseket, ezzel mint­egy előkészítik a tanácsüléseket. A gyakorlati munkában is kife­jeződik a tény, hogy ők vállalt feladatuk teljesítéséért a párt- szervek előtt is felelősek. Ma már minden községi alapszervezet és pártbizottság pártmegbízatásnak tekinti e munkát, és évről évre beszámoltatja a tanácstagot. Most, amikor az eltelt fél év­tized munkája alapján mérleget készítünk, megállapíthatjuk, hogy a kecskeméti járás községei több­ségében jó színvonalon teljesí­tették célkitűzéseiket. A tovább­lépéshez azonban elengedhetet­len az alapos számvetés, mert jövőre nagy feladatok állnak előttünk: a XII. pártkongresszus, országgyűlési képviselői és ta­nácstagi választások. A munkát, az előkészítést már megkezdtük, de ahhoz, hogy az újabb öt esz­tendő elmúltával hasonló ered­ményekről tudjunk beszámolni, nagyon jól felkészült, értő embe­rekre van szükség, olyanokra, akik a közösség ügyét a magu­kénak érzik — mondta végeze­tül Bene András. Váczi Tamás Ülést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Kedden a Parlamentben ülést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. Az ülésen az Egészségügyi Minisz­térium, a SZOT Társadalombizto­sítási Főigazgatósága, valamint a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatósága 1980. évre vonat­kozó elképzeléseit vitatja meg. Az egészségüevi tárca írásos tájékoz­tatójában leszögezték: a központi árintézkedésekkel is számolva, az ideinél nagyobb összeg áll 1980-ban rendelkezésre. Az V. öt­éves tervtörvényben jóváhagyott tejlesztések — a tervidőszak első éveiben mutatkozó elmaradást pó­tolva — nagyrészt teljesülnek, gondok akadnak viszont a szo­ciális otthoni, a gyermekotthoni és a kórházi klinikai ellátás feltételeinek javításában. A fek­vőbeteg-intézetekben 3541 új korszerű gyógyintézeti ágyat ad­nak át, és az eredeti tervnek meg­felelően készül el a dél-pesti 800, és a kecskeméti 600 ágyas kórház. Kormányzati döntés alapján még ebben a tervidőszakban megkez­dődik Dél-Pesten és Kerepestar­csán a kórház további 450, illetve 328 ágyas bővítése. Számottevőek a felújítások, a rekonstrukciók is, azonban sok osztályt, szárnyat, kórházat be kellett zárni. Ezeket felújításra, vagy lebontásra ítél­ték, ami gondot, feszültséget okoz. A tanácskozáson a képviselők­nek beszámoltak arról is, hogy a lakosság társadalombiztosítási el­látására 1980-ban fordítható ösz- szeg az ideihez képest tovább emelkedik. (MTI) Üj szocialista kisvállalatok megalakításának lehetőségeit vi­tatta meg kedden a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának gaz­daságpolitikai bizottsága, hogy a népgazdaság vállalati struktúrá­ja deformálódott, s kialakultak, megerősödtek a nagyvállalatok, életképesnek bizonyult, fönt ma­radt a középvállalatok jó része, ugyanakkor megszűntek létezni azok a kisvállalatok, szövetkeze­tek, amelyeknek számottevő sze­repe lenne egyebek között a szol­gáltatásban, a lakosság ellátásá­ban. az apró cikkek gyártásában, az alkatrész-ellátásban. Az elkép­zelés egy új dinamikus szövet­kezeti forma s hálózat életre hí­vásának teendőit vázolja. HA TÁIÍÁTKKLÖH ELVEINKEN Magyar orvosi műszerek az Antarktiszon A MEDICOR Művek orvosi mű­szerei világhírűek. Együttműkö­désük a szovjet orvosi műszer- gyártó vállalatokkal és intézmé­nyekkel immár 12 gyümölcsöző évre tekint vissza. Tájékoztatják egymást arról, hogy milyen irány­ban fejlesztik az orvostechnikai gyártmányokat és számos gyár­tásszakosítási megállapodást is kötöttek. Szovjet együttműködéssel fej­lesztették a tüdőgyógyászatban fontos pneumat'ográphot, amely a légzésmechanikai jellemzők vizs­gálatára szolgál. Egy nélkülözhe­tetlen szívvizsgáló készülék al­katrészeit azelőtt tőkés piacról szerezték be, ezek gyártására a Szovjetunió vállalkozott. Szintén a Szovjetuniótól vették át a titán ötvözetből készülő kéziműszerek, fog- és tűfogók gyártását. A közös tervek alapján szüle­tett oxigénellenőrző és -kijelző bicéik prototípusa is elkészült Bu­dapesten, ezt a napokban vitték Moszkvába. A MEDICOR Műszaki Fejlesz­tési Intézete most egyeztette az 1981—85. évekre szóló műszaki­tudományos együttműködési ter­vét a szovjet partnerekkel, amely 1990-ig tartalmazza a fejlesztés fő irányait is. A programból ki­emelkedik a számítástechnika szélesebb alkalmazása, (mikro­processzorok összekapcsolása, me­lyek memóriaegységeiben a be­tegről részletes adatokat tudnak elraktározni.) A MEDICOR állította össze azt a diagnosztikai táskát, melyben az orvos minden fontos műszert megtalál, amelyre a beteg elsőd­leges ellátásához szüksége van. A műszereket a leningrádi Orvos- tudományi Kísérleti Intézetben megvizsgálták, klinikailag is ki­próbálták azokat, és úgy dön­töttek, hogy ezekkel szerelik fel az Antarktiszon tartózkodó szov­jet expedíciókat is. A kétoldalú kapcsolataink mé­retét jellemzi, hogy a szocialista nemzetközi együttműködés kere­tében vizsgált 614 kutatási téma közül 200 magyar—szovjet érde­keltségű. B—n. • Magyar—szovjet együttműködéssel készült légzésvizsgáló a Korá­nyi szanatóriumban. JÓL EXPORTÁLHATÓ Megnégyszerezték a benzoltermelést A százhalombattai Dunai Kő­olajipari Vállalat szocialista bri­gádjai a kongresszusi munkaver­senyben egyebek között azt vál­lalták, hogy növelik a minden piacon jól értékesíthető benzol termelését. E felajánlás, a dolgo­zók tevékeny közreműködése, va­lamint a Tiszai Vegyi Kombinát­tal kialakított együttműködés eredményeként már meg is való­sult. E kooperáció keretében a TVK új üzemet szerelt fel, a DKV pedig bővítette és korszerű­sítette a régit. A TVK az etilén­gyártás során keletkező benzol­ban dús pirobenzint készíti elő további feldolgozásra, ezt az alap­anyagot szállítják Százhalombat­tára, ahol kinyerik belőle a ben­zolt. A Dunai Kőolajipari Vállalat a korszerűsítéshez licencet hasz­nált fel, s benzoltermelése a ko­rábbinak négyszeresére növeke­dett. A hazai mérnökök módosí­tottak a technológián, s ezáltal az energiafelhasználást 30 százalék­kal sikerült csökkenteni. A bő­vítésre fordított összeg kevesebb, mint egyharmada annak a költ­ségnek. amennyibe a többletter­mék előállításához szükséges új üzem került volna. A fejlesztést a DKV saját részlege valósította meg, mindössze 45 nap alatt, a tervezett határidőre és az elő­irányzott költséggel. A termelés bővítéséhez a munkaerő növelé­sére nincs szükség, sőt a folya­mat egyszerűsítése következtében a dolgozók terhelése is csökkent. (MTI) Nőtt az utasforgalom, csökkent a bűntettek száma Megyénk három határátkelő- helyén — Kelebián, Hercegszán­tón és Tompáin évről évre növek­szik a ki- és beutazók száma. Az 1978-as év első tíz hónapjá­hoz viszonyítva, az idén az utas- forgalom 11,4 százalékkal emel­kedett és elérte az 1 millió 700 ezret. A ki- és beutazók számá­nak nem túl gyors növekedésé­vel egyidőben, jelentős javulás tapasztalható a jogsértő cselek­mények vonatkozásában. Mint Bódog Antal pénzügyőr őrnagy­tól, a Vám- és Pénzügyőrség me­gyei parancsnokától megtudtuk, a három megyei határátkelőhe­lyen felderített vám- és deviza- jogszabályt sértő cselekmények száma, valamint összegszerűsége mintegy felére csökkent. Ennek természetes függvényeként emel­kedett azoknak az utasoknak a száma, akik a külföldről beho­zott vámárukat szabályosan be­jelentették. Sajnos, az egyre javuló statisz­tika rhellett, még mindig akad­nak olyanok, akik megkísérlik mind a jogszabályokat, mind pe­dig a határon szolgálatot telje­sítő pénzügyőrök éberségét kiját­szani, s olyan előnyökhöz jutni, amelyre nem fordítanak munkát. Mondani sem kell, hogy ezeket a csempészéseket maguk a be­csületes utazók is elítélik. A különböző fizetőeszközök ki- és becsempészésének különböző módjai vannak, azokat a leglehe­tetlenebb helyre rejtik el. A ta­pasztalat az, hogy a magyar ál­lampolgárok Jugoszláviába tör­tént utazásakor néhányan forin­tot akarnak kivinni az országból, ugyanakkor a Jugoszláviából hoz­zánk érkező külföldi állampol­gárok forintot próbálnak becsem­pészni. Mondani sem kell, hogy a forint adásvétele Jugoszláviá­ban történik, ám olyan eset is előfordul, hogy a magyar állam­polgár Magyarországon vesz — feketén — jugoszláv dinárt. Néz­zünk erre egy-két példát. Ba- gyenszki János soltvadkerti la­kos hétezer, Király Pongrácné jánoshalmi lakos 7700, Kiss Lász­ló kömlődi lakos 11 ezer, vele utazó felesége pedig 8500 forin­tot próbált kivinni Jugoszláviá­ba. Nem rajtuk múlott, hogy az utazás meghiúsult. Jeges Lajos érdi lakos úgy vélte, hogy 15 ezer forintjáért sikerül annyi ju­goszláv dinárt vásárolnia, amely­ből jelentős mennyiségű árut hoz­hat be. Öt is leleplezték. Mint már korábban jeleztük, nemcsak forintot, hanem „feke­te” — nem a banktól, utazási irodáktól vásárolt — dinárt is próbálnak kicsempészni. Celényi László pécsi lakos a határon sza­badult meg a 7330 forint értékű dinárjától. A Jugoszláviából hoz­zánk utazók nagy többsége be­tartja a magyar vám- és deviza­előírásokat, de akadnak olyanok is, akik otthon felvásárolják a forintot azzal a nem titkolt cél­lal, hogy itt, nálunk költik el. Aleksity Danica jugoszláv állam­polgár kétszáz forint híján 20 ezer forintot próbált behozni, de rajtavesztett. Wojczik Ryszard lengyel állampolgár Jugoszláviá­ból Magyarországon átutazóban 12 300 forintot akart elkölteni. Djeríi Ilona jugoszláv állampol­gár 14 ezer forintot rejtett el. A devizabűntettet, szabálysér­tést elkövetőket a pénzügyőrök ébersége leplezte le. Honnan jut­nak magyar forinthoz Jugoszlá­viában külföldi állampolgárok? Mint már korábban utaltunk rá, e tranzakciók mögött mindig magyar állampolgárok állnak, tőlük vásárolják meg a fizető- eszközöket. Akik ilyen tiltott cse­lekményt valósítanak meg, tu­lajdonképpen áron alul adják el a magyar forintot. Nemcsak a fizetőeszközök ille­gális áramlása tapasztalható a határon, akad vámszabálysértés is, sőt, vámbűntett is. Herczeg Józsefné kalocsai lakos 19 ezer forint értékű, Veréb József ko­máromi lakos 21 600 forint ér­tékű, Kertész József esztergomi lakos 21 800 forint értékű külön­böző árucikket próbált valótlan árunyilatkozattal behozni. Nyers László és társa, dunaújvárosi la­kosok még ennél messzebb me­részkedtek. Ketten több mint 35 ezer forint értékű külföldi áru­val próbáltak itthon jó üzletet kötni. Nemcsak a magyarok, ha­nem a külföldiek is megkísér­lik kijátszani a vámszabályokat. Sing Manjit indiai állampolgár 50 farmernadrágot rejtett el, mintegy 40 ezer forint értékben. Nem volt nehéz felderíteni a vámbűntettet. A három határátkelőhelyen ez év első tíz hónapjában majdnem 1 millió 700 ezer utas kelt át, akiknek csupán töredéke köve­tett el kisebb-nagyobb jogelle­nes cselekményt. Pénzügyőreink éjjel és nappal, vonaton és köz­úton híven teljesítik kötelességü­ket, kiszűrik azokait, akik visz- szaélnek a vendégjoggal, vagy megpróbálják kijátszani vám- és devizaszabályainkat. Gémes Gábor Barangolás Bács-Kiskunban Agasegyháza • Kisközség a kecskeméti járásban. Lakosainak száma 1991, területe 5581 hektár. Napirenden: a kisüzemek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents