Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-08 / 287. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. december I. Karácsonyi készülődés a dorogi hanglemezgyárban • A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Dorogi Hanglemezgyárában az idén több mint hétmillió lemez és műsoros kazetta készül. A gyár a negyedik negyedévben a forgalom miatt fokozta a termelést, ötven százalékkal gyártanak többet mint máskor ugyanennyi idő alatt. (MTI-fotó: Hadas János felvétele. — KS) PANNÓNIA TÁRSASÁG A MEZŐGAZDASÁGÉRT A kutatási és gyakorlati eredmények elterjesztése Alakult egy társaság Baksán, Pécstől alig 20 kilométerre. Egyedülálló feladatra vállalkoztak, tevékenységük az egész országra kiterjed. Tavasszal kezdődött a szervezése és július óta dolgoznak hivatalosan is. Dr. Dénes Lajos, mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszterhelyettes levélben fejezte ki a MÉM egyetértését: a mezőgazdasági kutatások, kísérletek eredményeinek gyakorlati, nagyüzemi méretű kipróbálását és minősítését elvégzi és a sikeresnek találtak elterjesztését elősegíti, ezért jelentős haszna lehet e társulás munkájának. — A tudomány és a gyakorlat közötti út lerövidítése, a kutatási eredmények gyorsabb megvalósítása a legfontosabb célunk — mondotta Kaiser László, a társaság titkárságának vezetője. — A Keszthelyi Agrártudomány Egyetem Termelésfejlesztési Intézete, és a baksai Ezüstkalász Tsz együttesen hozta létre a társaságot, amelynek jelenleg már tizenöt tagja van. Bács-Kiskun megyéből a vaskúti Bácska Tsz is ezek sorába tartozik. A gesztor termelőszövetkezet Baranya, megye egyik legkisebb közös gazdasága, területe alig több 3600 hektárnál, azonban a termelési értéke az egyik legnagyobb, 250—260 millió forint évente. Legjelentősebb a baromfiágazat, amely a termelési érték 60 százalékát adja. Több rendszernek, társulásnak, együttműködésnek tagja a szövetkezet. A nemrég megalakított Pannónia Társaság egyik legfigyelemreméltóbb vállalkozás. Szervezeti felépítésünk eltér a szokásostól, igazgatótanács működik, amelynek végrehajtó szervezete a titkárság. Ezenkívül még szakértői tanács is segíti munkánkat. □ □ □ A társaság felkutatja, adaptálja és az érdeklődők rendelkezésére bocsátja azokat az új ismereteket, gazdasági tapasztalatokat, termelési technológiai módszereket, amelyeket a vele szerződéses viszonyban álló tudományos intézetek, külkereskedelmi vállalatok dolgoztak ki, illetve bevezetésre javasolnak. Kilenc témát említett Kaiser László és a titkárság helyettes vezetője Gaál Csaba, amelyekkel ezekben a napokban, hetekben foglalkoznak. — Ez csak a pillanatnyi helyzet — mondotta Gaál Csaba —, ugyanis napról napra többen keresik meg a társaságot, adnak át újdonságokat a növénytermesztés, állattenyésztés, gépesítés területéről, illetve ezekkel összefüggő témakörökből. Ezért mondhatjuk, hogy a társaságnak nincs területi és ágazati határa, a mezőgazdaság minden ágazatában, sőt szervezési téren is tevékenykedik. Egyrészt információáramlást biztosítunk, másrészt pedig az ipart és a tudományt arra késztetjük, hogy a mezőgazdasági termelés és fejlesztés érdekében az igényeknek megfelelően tevékenykedjen. E mondatokból kitűnik, hogy egy szokatlan feladatra, a mező- gazdaság menedzselésére vállalkozik a társaság, összegyűjti és tovább adja az információkat, valamint az új berendezéseket, fajtákat stb. Ezzel mintegy befolyásolja és gyorsítja is a mezőgazdaság technikai, technológiai fejlődését. Olyan szervezet, amelyhez bárki bekopogtathat, ha valami újdonságot el akar adni, vagy elterjesztését kívánja szorgalmazni. Természetesen azok előtt is nyitva áll az ajtó, akik keresnek valamit vagy megbízást adnak egy- egy technikai, technológiai vagy a mezőgazdaság bármely területét érintő gond megoldására. Mi ebben az üzlet? Ugyanis végső soron e nélkül a társaság sem tudna megélni, tehát lenni kell anyagi érdekeltségüknek, haszonnak is ebben a munkában. □ □ □ — Ha valaki egy újdonsággal jelentkezik nálunk, akkor a következő folyamat játszódik le — kezdte az ismertetést Kaiser László. — Szakértők, majd a szakértői tanács bírálja el, hogy érdemes-e azzal foglalkozni. Ha kedvező a válasz, akkor tagjainknál kipróbáljuk, a tapasztalatokat összegezzük, és ezután ajánljuk alkalmazását. Az egyik taggazdaságunk kitalált olyan automatikus berendezést, amely terményszárítóhoz csatlakoztatható, és a meghatározott nedvességtartalom szerint szárítható így a termény. Két lehetőség közül választhat az, aki ezt a berendezést alkalmazni akarja. Az egyik, ha megveszi, a másik pedig, ha bérbe kéri. Az utóbbi esetben az üzemanyagmegtakarítás bizonyos százalékát kérjük, amelynek egy részét az automata berendezés előállítói kapják. Általános részesedési arányokat nem tudok mondani, mivel minden esetben egyedi megállapodás szerint kötjük a szerződéseket az eladóval és vevővel egyaránt, és a közvetítésért, valamint a társaság partnergazdaságaival történő kísérletekért járó díjakat is. Legfontosabbnak tartjuk a melléktermékek, a hulladékanyagok hasznosítását, és az energiafelhasználás csökkentését. Oj energiaforrást ajánlunk a mezőgazdasági üzemeknek, ez a biogáz. A szerves trágya és egyéb hulladékok, miijt például a kukoricaszár, szalma, törköly, fagallyak, szőlővenyige biokatalizátorral kezelve termeli a biogázt, amelyet különböző gépek, berendezések üzemeltetésére lehet használni. — Az „energiaforrás” kimerülése után ezt a komposztanyagot még eredményesen lehet használni a talajjavításokhoz. A bara- nyahídvégi tsz-ben készül elsőként biogáztermelő telep. Kísérletet teszünk az úgynevezett durum búzatermesztés elterjesztésére, ezért a szegedi kutató intézettől vettünk át vetőmagot és 24 hektáron került földbe ősszel ez a búza. Ennek lisztjéből tojás nélkül készíthető száraztészta, amit az EGK-országokba tudunk exportálni. Eddigi véleményünk szerint, a jelentős fehérjét produkáló lóbab termesztése kedvezőbb hazánkban, mint a szójáé. Jövőre termesztési kísérletekben bizonyítjuk ezt az állításunkat, s amennyiben sikeres lesz, úgy a lóbab termőterületének növelésére hívjuk majd fel az üzemek figyelmét. □ □ □ A Pannónia Társaság foglalkozik a vaskúti Bácska Tsz-ben gyártott AGROMAX hatásának vizsgálatával, és 400 gazdaság nagyüzemi eredményei, valamint 11 tudományos intézet kutatásai alapján ajánlják használatát. Ezenkívül még az importból származó halliszt helyett a vágóhída- kon keletkezett melléktermékekből, vászfehérjékből előállítható fehérjekoncentrátumokat is javasolják a partnereiknek. Részt vesznek különféle takarmány-előállítási és -hasznosítási kísérletek, ben. Nemcsak a hazai, hanem a külföldi módszereket, kutatási eredményeket is továbbítják a magyar mezőgazdaságnak. — Most alakult ki a Pannónia mezőgazdasági társaság szellemi gárdája, kapcsolatrendszere, tevékenységi köre — mondotta Gaál Csaba. — Szeretnénk minél több új, és hasznos dolgot megismertetni a mezőgazdasági üzemekkel, egyebek között még olyanra is vállalkozunk, hogy három juhfajta keresztezésével hibridet állítunk elő, amely külterjes viszonyok között is évente garantáltan két bárányt ellik. Reméljük, hogy törekvéseink meghozzák a várt eredményt, és hozzájárulhatunk a magyar mező- gazdaság dinamikus előrehaladásához, az energiatakarékossági célok megvalósításához, és az export növeléséhez, ennek jövedelmezőbbé tételéhez. Cs. I. Munkával, emberséggel A cigánylakosság foglalkoztatása, munkába állítása, nagy feladatokat ró társadalmunkra. Ennek oroszlánrészét vállalják azok az üzemek, amelyek nemcsak munkalehetőséget teremtettek számukra, de megfelelő ösztönzőkkel, gondoskodással, nem utolsósorban nagy-nagy türelemmel nevelik is őket. Ezek közé tartozik a Kiskunhalas és környéke cigányait felkaroló helyi állami gazdaság. A jó példa után kutatva, megkérdeztük Katona Istvánt, a gazdaság igazgatóját, hogy mióta és milyen munkaterületeken foglalkoztatnak cigányokat. — A város és a környező falvak cigánylakossága egy részének gazdaságunkban történő alkalmazása nálunk már hagyomány. Természetesen ennek nemcsak humánus oldalát szükséges kiemelni, hanem a gazdasági feladatok jellegéből adódó munkacsúcsok kényszerítő hatását is. Tulajdonképpen ennek is köszönhető, hogy mintegy tíz évvel ezelőtt szerződtettük az első csoportot, akkor még csak alkalmi munkára. Őszintén meg kell mondani, hogy ez a 40—50 személyből álló csapat akkor még rendkívül heterogén és fegyelmezetlen volt. Munkájukra csak az első havi fizetésig számíthattunk, de ez már szerencsére a múlté. A jelenleg nálunk dolgozó százhúsz cigány többségének munkájával számolhatunk. Ebből ötven személy alkalmi munkás, de tevékenységüket ütemezni lehet és ez nagy dolog. Szintén jelentős eredménynek tartjuk, hogy 1974 óta nemcsak cigányokból álló, hanem úgynevezett vegyes brigádokat is létre tudtunk hozni közülük. Ennek nevelési szempontból nagy jelentősége van. Többségük általában szívesen vállalja a nehezebb, de kisebb szaktudást igénylő munkákat. Tapasztalható azonban e tekintetben is fejlődés, mert 1978-tól már elég sokan dolgoznak a szőlőtelepítésnél. Itt a keresetük is lényegesen jobb Arra a kérdésre, hogy milyen vélemény alakult ki munkájukról, így válaszol az igazgató. — Gazdaságunkban két önelszámoló kerületben — Táj ón és Kunfehértón — .dolgoznak. Irányításukkal egy-egy munkahelyi vezető foglalkozik. Nyugodtan elmondhatom, hogy a munka minőségét ritkán kell kifogásolni. Sőtl A két év óta a szőlőtermesztésben dolgozó Rostás János-brigá4 kimondottan jó munkát végzett. Erre a fiatal — 25 év átlagélet- korú — tizenöt tagú kollektívára sokféle munkát rá lehet bízni. Szintén jó vélemény alakult ki a kunfehértói Kővári István brigádjáról. Mindkét munkacsapat a szocialista versenymozgalomba is benevezett. Ehhez az is hozzátartozik, hogy megfelelő és mérhető feltételeket dolgoztunk ki, amely anyagiakban is jelentkezik. Ilyen például — hogy az említett Rostás János-féle brigádnál maradjunk — az ültetvény eredési aránya után járó prémium ösztönző ereje. Külön elismeréssel szólunk — annál is inkább, mert a cigánydolgozók 60 százaléka ide tartozik — a nők munkájáról. Kiemelem Völgyi Zoltánná tizenhárom tagú brigádiát. ök a férfiaknál is megbízhatóbban és nagyobb felelősséggel végzik el a rájuk bízott feladatokat. Sajnos, teljesen megszüntetni nem sikerült a cigánylakosság fluktuációját. Egy sor intézkedést hoztunk, amely úgy tűnik, az idén már meghozza gyümölcsét. Az egyszeri kilépőket csak időszakos dolgozóknak alkalmazzuk. Akik pedig többször elmennek, ugyanabban az évben már nem vesszük vissza. Így nem részesülnek azokban a juttatásokban, amelyek az állandó dolgozókat megilletik. Minden jel arra mutat, hogy az idén lényegesen csökken a vándormadarak száma. Az elmúlt télen is magas' számban maradtak munkában. — Mit jelent a CS-lakásakció? — A CS-lakás, csökkentett alapterületű, olcsó, államilag támogatott lakástípus. Kár lenne elhallgatni azokat az erőfeszítéseinket, amelyeket a lakáskörülményeik javítására teszünk. Az elmúlt két esztendőben még csak hat dolgozónknak segítettünk egyenként 10 ezer forinttal, az idén már, látva az eredményeket, kiterjesztettük támogatásunkat. Már eddig hatan kaptak 10 ezer forint, és két, különösen jól dolgozó munkás 40 ezer forint kölcsönt. Toldaléképítésüket segítve, további négy dolgozó kapott támogatást. A következő években fokozzuk a juttatásokat. Jelentős számban, több ezer forint kölcsönt adunk azoknak, akik a lakásukat tatarozzák. Megnyugtató tapasztalat, hogy a segítséget arra is fordítják, amire adjuk. — Mit tesznek az analfabétizmus leküzdése érdekében? _— Sajnos, a 120 cigány dolgozó közül mindössze egyetlen .végezte el a nyolc osztályt, 38-an a kettőtől—hét osztály valamelyikéig jutottak el és 81 az analfabéta. A tajói és a kunfehértói kerületben szerveztünk továbbképzést, 1977-:ben még csak gyenge sikerrel, tavaly és az idén, ha nem is megnyugtató, de mindenesetre biztatóbb a helyzet. Az 1978—79-es iskolai évben tizen- ketten járnak Kiskunmajsán is; kólába. Tanulásra elsősorban azok jelentkeztek, akik néhány osztályt már elvégeztek, sajnos, ezeknek is majdnem fele lemorzsolódik. Kiskunmajsán tavaly hatan sikeresen végezték el az ötödik—hatodik, az idén pedig folytatják a hetedik—nyolcadik osztályt. Akik vállalják a tanulást, azoknak munkaidő-kedvezményt, ingyenes iskolába szállítást biztosítunk. Mindez azonban kevés lenne a velük foglalkozó pedagógusok áldozatos lelkesedése nélkül. A gazdaságon belül is tartunk továbbképzést, ezek szakmai jellegűek. Az állandó dolgozók közül már húszán betanított munkások. A téli hónapokban történő oktatásra annál is inkább nagy gondot fordítunk, mert tapasztalataink szerint jó eredménnyel járnak. Erre nemcsak a szőlőtelepítésnél dolgozó, tanfolyamot végzett brigádok munkája utal, hanem észrevehetően könnyebb a velük való foglalkozás és a teljesítmények elbírálásakor is jóval kevesebb a vita. — Mindezek után azt a következtetést lehet levonni, hogy önöknél a cigányemberek nemcsak egyszerűen munkavállalók. — Valóban így van. Szeretném azonban elkerülni, hogy az elmondottak alapján bárki is a valóságnál rózsásabb színben lássa a tényeket. Gazdaságunk érdeme — habár én inkább kötelességnek nevezném — az a felismerés, hogy a mezőgazdaság munkaerőellátásában a cigánylakosságot bevonjuk, egyúttal javítjuk élet- körülményeiket, és törődünk nevelésükkel. Társadalmi, oktatási, tanácsi és állami szerveinknek azonban a vállalatokkal együtt a korábbiaknál lényegesebben összehangoltabb munkára kell törekedni a további feladatok megoldására. Ehhez gazdaságunk mind anyagilag, mind szellemileg továbbra is segítséget ad — hangoztatta végezetül Katona István. B. I. A szerződés ereje FESZESEBBRE vont gazdálkodási keretek között megnő a terv- szerűség, s vele — ennek a terv- szerűségnek fontos alkotóelemeként — a szerződéses kapcsolatok jelentősége. Az elvi igazság a gyakorlatban nehezen, lassan érvényesül: laza a szerződéses fegyelem, a beruházásoknál éppúgy, mint a termelési kooperációknál, s az értékesítést szolgáló szállításoknál. Sok helyről származó, elgondolkodtató, ismétlődő feszültségeket okozó tapasztalat: elsősorban ott van baj a szerződések betartásával, ahol a hiány valamilyen formája lelhető fel. Kevés az áru, rengeteg a megrendelő; a szállító ugyan vállalja a papírok aláírását, de akkor teljesít, amikor neki a legkényelmesebb, ha éppen úgy alakul, akkor az első negyedévben a fölhasználó cég nyakába zúdítja a teljes évi termékmennyiséget. Kapacitálni kell a kivitelezőt, fejezze már be a beruházást; a papírok rendben, a teljesítés viszont szöges ellentétben áll a szerződésben rögzítettekkel, késik az átadás, növekednek a költségek. Ismerős helyzetek: a megrendelő kiszolgáltatott, holott forma szerint jogai, lehetőségei vannak, rendelkezésére: áll a szükséges pénz. A szerződések ereje való- iában része — forrása és következménye — az általános gazdálkodási fegyelertmek. Igen ám, de pénzügyi vizsgálatok megállapításai figyelmeztetnek rá: a szállítási szerződéseknek a fele jogilag tisztázatlan, nem egyértelmű, viták esetén többféleképpen magyarázható. Másik tapasztalat: az úgynevezett generálkivitelezői szerződések annyiféle kibúvót — akadályközlési lehetőséget — foglalnak magukba, hogy gyakran már az aláírás pillanatában kétségessé teszik a papíron szereplők érvényességét. Néhány részkérdésben van, általában azonban nincsen szükség újabb jogszabályokra, rendelkezésekre a szerződéses kapcsolatoknál. A jog adta lehetőségtől azonban jelentősen elmaradnak a ténylegesen igénybe vett ösztönzők. Az ár- és termékforgalmazási ellenőrzések például föltárták: a szerződésben kikötött minőség be nem tartása miatt a gyártóknak csak egyharmadával szemben érvényesítik a megrendelők úgynevezett szavatossági, jótállási kötbérigényüket. Igaz, a korábbiakhoz mérten — a belföldi kis- és nagykereskedelem esetében — van némi javulás. A szóbanforgó cégek tavaly 6700 esetben léptek fel kötbérkövetelésekkel, s 25 millió forinttal nagyobb összeget hajtottak be ilyen címen, mint egy évvel korábban. Ami a szerződéses fegyelem tiszteletének megkövetelése szemszögéből örvendetes, az ellátás oldaláról azonban e tény kérdőjellé görbül, hiszen a kötbér-forint nem áru, nem lehet rá alapozni az ellátásban. Változatos okok — és trükkök — lelőhelye a szerződéses kapcsolatok bonyolult terepe. Egyetlen példát erre: az idei első félévben a forgalomba kerülő felső- ruházati cikkek, női cipők 18—21 százalékát a gyári minősítés alapján a jogosultnál magasabb minőségi osztályba sorolták. Pontosabban: ennyire jöttek rá a kereskedők, a vásárlók. Már akik kifogásolták, szót emeltek ... A trükk tehát ilyen arányban nem sikerült; milyen arányban sikerülhetett? VAN PERSZE mentség, magyarázat, s tagadhatatlan, léteznek objektív okok is. Ez utóbbiak között említhetjük az alapanyagellátás egyenetlenségét, importszállítások késedelmét, ám korántsem tarthatjuk objektív oknak azt, hogy a termelés valamennyi mozzanatában föllelhető a technológiai igénytelenség, az alapanyagok átvételétől a műveletközi ellenőrzésen át a készáru- osztályba sorolásig. Aligha hihetjük, hogy a termelés, az értékesítés különféle posztjain sok százezer közömbös, esetleg felelőtlen ember áll. Ez egész egyszerűen, nem igaz. Közelebb jutunk a valósághoz, ha azt állítjuk: a környezet egésze, a követelmények lazasága, a kibúvók változatos formája kínálja fel az igénytelenségnek a táptalajt. Amiből öz is következik: egy vállalat, egy iparterület nem képes a szerződések erejét megtartani és megtartatni, ha mások könnyedén elhárítják maguktól ezt a feladatot. Érdekes jellemzőre leitek vizsgálódásaik alkalmával bankszakemberek: olyan félkész- és készáruknál, ahol telítődött a piac, lanyhult a kereslet, ugrásszerűen megnőtt a szerződések ereje; javult a termékminőség, csökkentek a kivitelezési, szállítási határidők, készségesebbek lettek a vállalkozók! S ennek a fordítottját is tapasztalták: ahol hiány alakul ki, ott gyorsan romlik a minőség, hosszabbodnak a határidők, a szerződések feltételeit a vállalkozók diktálják. Kár lenne bizonyos objektív hatások előtt behunyni a szemünket. Számolni kell azokkal. Mégis, az ilyen hatások ellenére is javítható a szerződések ereje, s a ráadásul olyan, pénzbe nem kerülő dolgokkal, mint az üzleti tisztesség megtartása, a teljesítményekkel nem fedezett nyereség megszerzésének mellőzése. Sőt, olykor csupán csak arra lenne szükség, hogy a szerződőknél rend, átekinthető ügymenet legyen. A szerződés: az adott szó írásképe. S aki könnyen veszi adott szavának súlyát, az vajon gazdasági tevékenysége egészére kaphat-e bizalmat a társadalomtól? L. G. .
