Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-06 / 285. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. december 6. TUDOMÁNY - TECHNIKA A levegő tisztaságának védelméért Teljesen „tiszta” levegő a földön sohasem volt. A természetes szennyező anyagok, mint a kozmikus por, a földfelszínről eredő por,1 az erdőtüzek égéstermékei, a vulkáni kitörések gázai és egyéb anyagok mindig jelen voltak benne. A légkör mesterséges elszeny- nyezésének története a széntüzeléssel kezdődött. Már időszámításunk előtt 361-ben Teophrastus írta, hogy „fosszilis anyagok, melyeket szeneknek neveznek, hosz- szú ideig égnek, de illatuk bajt hozó és kellemetlen”. Angliában, ahol az ipar korán fejlődésnek indult, a London körüli erdőket hamarosan feltüzelték, és áttértek a szén használatára. I. Edward 1273-ban királyi rendelettel tiltotta meg a szén használatát Londonban. A korai kapitalizmus idején a primitív tüzelőberendezésekben tökéletlenül elégett egyre nagyobb mennyiségű szén, a bányászat, az ipar, majd pedig a gőzgép elterjedésével a közlekedés folytatta a levegő szennyezését. A robbanómotorok rohamos térhódítása, a különféle vegyi üzemek elszaporodása különösen a második világháború óta újabb komponensekkel gyarapította a folyamatot. Mindezek eredményéképpen a légkör összetétele, állapota mérhető mértékben, sőt érzékszervileg is érezhetően megváltoztak. Napjainkban az atmoszféra elszennyeződésének újabb szakaszába léptünk. Eleinte a levegőszennyeződés csak a kibocsátás környezetében, az ipartelepen, a városban éreztette hatását. Az ipar koncentrálódása egyes területeken, a kibocsátott szennyező # A 300 méternél magasabb kémények is nagy szerepet játszanak abban, hogy a káros anyagok minél jobban hígulhassanak a levegőben. anyagok mennyiségének és sokféleségének növekedése következtében a légkör hígulással, lebomlással, megkötődéssel történő közömbösítése nem következik be a kibocsátás közvetlen környékén, hanem távoli területekre is eljut, gyakran egész országrészeket, megyényi területeket érint. Az első vészjelek után világméretű kampány indult a bioszféra védelmére. A kormányzatok tekintélyes pénzeket áldoznak, rendeleteket szigorítanak a levegő tisztaságának a védelmére, és nemzetközi egyezmények létrehozásával is igyekeznek gátat vetni a romlásnak — magunk, de főleg utódaink javára. Csővezeték korrózióvédelme Több különleges okát is sikerült kimutatni a földbe fektetett öntöttvas csővezetékek korróziójának. így: új cső régi mellé fektetése esetén az új cső feltűnően gyorsan korrodálódik a régi cső korróziója miatt; hamar tönkremegy a cső akkor is, ha a csővezetéket befogadó talaj nem egységes (pl. homok és agyag keverékei, vagy salak, szemét, tégla- törmelék kerül a talajba; végül a talajban levő baktériumok is meggyorsítják a korróziót az oxigén elhasználásával, illetőleg savtartalmú anyagcsere-termékek kibocsátásával. A csövek korróziója tulajdonképpen elektrokémiai reakció, ahol a talajban — mint elektrolitban — a csővezeték egyik pontjából a másik pont felé folyik az áram. Az öntöttvas cső pusztulása pedig igen érdekes formában: a grafitQsodásban nyilvánul meg. Ez azért jön létre, mert az eredendően grafittartalmú csőben a vas pusztulásával a grafit kerül túlsúlyba. Az elgrafitosodott cső látszólag ép, szilárdságát azonban elveszíti. A korrózió létrejöttének alapos megismerése a védekezés lehetőségét is feltárta. Jelenleg a legeredményesebb védekezés az ún. katódos védelem. Mivel a korrózió galvanikus folyamat, korrózió csak az anódon jön létre, a katód ép marad. Ezért a felszínen elhelyezett speciális anódok- ról egyenáramot vezetnek a talajba, a cső felé. Maga a cső a katód, tehát korrózió nem lép fel. A felszínen levő, lassan pusztuló anódokat kis költséggel és legfeljebb 10 évenként kell kicserélni. Az évszázados élettartamra tervezett csővezetékek védelmének költsége kb. 10 év után már megtérül. Hogyan készül az áram? A hőerőművekben a kazánban betáplált energiahordozóból nyert hőenergiát a turbina alakítja át mechanikai energiává. Ennek villamos energiává történő átalakítását a generátor végzi. A generátor forgó része egy egyenárammal gerjesztett nagy teljesítményű elektromágnes, amely a turbinával való közvetlen kapcsolata révén másodpercenként 50 teljes körforgást végez. A generátor álló része egy nagyméretű vasmag, amelynek e célra kiképzett csatornáiba helyezik el a generátor álló részének a tekercselését. Az álló tekercsekben a belső térben körbe forgó mágnes feszültséget indukál. Ha a generátor kapcsain jelentkező feszültségre fogyasztót kapcsolunk, akkor a fogyasztó méreteitől függő nagyságú terhelő áram alakul ki a generátor tekercsrendszerében. — A generátor — technológiai feladatának teliesítése közben — úgy viselkedik, mint egy villamos kályha: az áram hatására a tekercsanyag ellenállásán jelentős mennyiségű hő. ún. veszteségmeleg képződik. Ezt megfelelő hűtőközeggel el kell távolítani, mert a melegedés károsítja a szerkezeti és szigetelőanyagokat. A korszerű, nagy teljesítményű generátoroknál az álló rész jól vezető vörösrézből készített meneteiben nagy tisztaságú desztillált hűtővíz kering, amelyet a gép testén kívül elhelyezett szivattyúk keringetnek, a visszahű- tésről pedig külön hűtőrendszer gondoskodik. De a forgórész tekercselését is hűteni kell oly módon, hogy a generátorházon belül hidrogéntöltetet tartanak. A hidrogéngáznak ugyanis jóval nagyobb a hőfelvevő és hőátadó képessége, mint a levegőnek, másrészt sokkal kisebb a sűrűsége. A generátor segédberendezései kettős feladatot teljesítenek. • A generátor gyártása jelentős kézi munkát és nagy pontosságot igényel. 360 megawattos generátor álló részének szerelése a lengyelországi Wroclawban, a Dóiméi Elektromos Gépgyárban. (MTI Külföldi Képszolgálat—KS) Ezek egyik része a generátor pillanatnyi terhelési állapotának megfelelő gerjesztőáram előállításáról és ennek szabályozásáról gondoskodik, a többi az üzemelő generátor hűtéséhez szükséges feltételeket biztosítja. Egy 200 megawattos generátor teljes súlya kb. 280 tonna. Az állórész tekercseiben indukált feszültség nagysága pedig kb. 16 000 volt. Helytállás, nehéz körülmények között Huszonegy kommunista ülte körül az asztalokat a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárának tanácskozó termében, öten hiányoztak, igazoltan vannak távol — állapította meg a III. számú pártalapszervezet taggyűlést levezető elnöke, majd átadta a szót Hervai Miklósnak, az alapszervezet titkárának. A magas, nyurga fiatalember határozott, csengő hangon beszélt, mintha ezzel is bizakodást akarna önteni az egybegyűltekbe. S talán nem is véletlenül, hiszen a III-as alapszervezet sorsa nem is volt nehézségektől mentes az elmúlt öt esztendő — vagyis a beszámolási időszak alatt. — A két választás között három titkára volt az alapszervezetnek, én vagyok a negyedik — kezdte beszámolóját Hervai Miklós. — Az öttagú vezetőségből is már csak Kiss Imre áll a posztján azok közül, akiket öt évvel ezelőtt megválasztottak. Harminc volt az alapszervezet létszáma, most csak 26, pedig közben vettünk fel hét párttagot is. Ügy gondolom, nem szükséges mindezek negatív hatását részletezni. Alapszervezetünk tagsága három különböző munkaterületen dolgozik, a zománcalapanyaggyártásban, a zománcozóban és az értékesítésnél. A dolgozók létszáma mindhárom területen körülbelül olyan arányban csökkent, mint a III-as pártalapszervezet tagságának száma. Nehézségeinket fokozta, hogy az eltávozottak helyébe újabb, de a tisztségek betöltéséhez nem mindig eléggé felkészült embereket kellett beállítani. Mindezek ellenére, — amikor a pártvezetőség összegezte az elmúlt öt esztendőben végzett munkát — megállapíthatta, hogy a kommunisták igyekeztek becsülettel helytállni a maguk posztján. A pártszervezet vezetőségi üléseit rendszeresen megtartották, a pártcsoportok évente 7—8 értekezleten tájékoztatták a pártmunkát érintő kérdésekről az elvtársakat, s a taggyűlések is rendben lezajlottak. Nem volt ugyan olyan folyamatos és tervszerű az alapszervezet munkája, mint szerettük volna — ezt a több műszakos munka is akadályozta — mégis jelentős sikerekről is számot adhatunk. A zománcalapanyag-gyártó üzemrészben köztudott, hogy nem a legideálisabbak a munkakörülmények, a berendezések elavultsága miatt. Az itt dolgozó kommunisták javaslatára ösztönzőbb bérezést vezettek be, amelynek nyomán megszűnt a tervtől való lemaradás, takarékosabbá vált a rezsianyagok felhasználása, csökkent a túlórák száma, s szakmailag is tovább képezték magukat az ott dolgozók. A zománcozó üzemben dől el a végtermék sorsa. A zománcozó brigádok munkáját nagymértékben nehezítette az itt megkezdett rekonstrukció. Tavaly januárban 4 kemencét bontottak le. Épül az új Ahlmann-kemence, de az csak a jövő év közepén lép működésbe. Nagyon nehéz körülmények között teljesítik terveiket az itt dolgozók, közöttük az üzemrész kommunistái. Kezdeményező készségük mégis több, szinte megoldhatatlannak látszó probléma megoldását tette lehetővé. Az értékesítési osztálynak kell gondoskodni a fürdőkádak raktározásáról, csomagolásáról, elszállításáról. A raktárterület kicsi, s ezt a létszámhiány is súlyosbítja. Az itt dolgozók többsége azonban becsülettel helytáll a munkában, ily módon a termelés és értékesítés összhangja biztosítva volt az értékelési időszakban. A párttagok tehát itt is hatékony politikai munkát végeztek'. A gyár kapacitása átmenetileg 180 ezer fürdőkádra csökkent, az igény pedig 190 ezer darab. Ezt kellene teljesíteni 1980-ban. A nehézségekről, arról, hogy a jövő évi célkitűzést nem lehetne teljesíteni, egy szó sem hangzott el. Sőt, eltökéltségüknek adtak kifejezést, hogy kielégítik a népgazdaság velük szemben támasztott igényeit, s erre mozgósítják párton kívüli munkatársaikat is. Nagy Ottó HÁROM ÉVTIZED UTÁN Időszerű a bácsbokodi tejüzem felújítása • A napi százezer liter tej átvétele közben Garai Gábor művezetőnek és Sörös Ferencnek nincs ideje pihenni. # Koncsck Józsefné munkáját az ÉLGÉP túrócsomagoló gépe könnyíti. • A híres bácsbokodi sajtot helyhiány és az üzemépület rossz állapota miatt Felső- szentivánon érlelik. Felvételünk a szentiváni kisegítő üzemben készült. A bácsbokodi tejfeldolgozó múltjáról és jövőjéről beszélgettünk Braxmair Béla igazgatóval. A Csongrádi Tejipari Vállalat bácskai üzemében éppen az időszerű munkavédelmi ellenőrzést tartották. — Mikor és miért létesítették a feldolgozót — kérdeztem Braxmair Bélát. — Az gllami gazdaságok és az első szövetkezetek szervezésével létrejött a nagyüzemi tejtermelés lehetősége. Ez tette szükségessé az 1949-ben megkezdett építést. Két évvel később, november 7-éd indult meg a folyamatos termelés. A hely és az időpont jó megválasztását ékesen bizonyítja az a tény. hogy az elmúlt három évtizedben sok fórumon vitatkoztak a létesítmény sorsáról. Végül bebizonyosodott, hogy a megyei tejfeldolgozás Bácsbokod nélkül nem oldható meg. — Egy akkori látogató milyen nagyobb változást tapasztalna itt harminc év elteltével? — Látványos változás nincs. A főépületben, ahol a termelés folyik, esetleg a falfestés színe más. Két darab, egyenként 40 ezer literes rozsdamentes tejtároló, ezer köbméteres hűtőtároló, a higiéniai előírást kielégítő modern kocsi- és kánnamosó létesült azóta. Időközben megváltozott a technológia és a megnövekedett termelési követelmények miatt szükségszerűen bővíteni kellett. Napjainkban négyszer annyit dolgozunk fel, mint harminc esztendővel ezelőtt. A százezer litert meghaladó mennyiségű tejet csak korszerű berendezésekkel tudjuk, az egyre szigorúbb előírásokat betartva. a fogyasztókhoz eljuttatni. A gyártósor gépei természetesen változtak, előtérbe került a gépi munka. — Felvásárló körzetükben hogyan alakul a tejtermelés, és mi- igen a kapcsolatuk a gazdaságokkal? — Gyakorlatilag a Baja—Já- . noshalma—Kelebia képzeletbeli vonal alatti terület tejtermelő gazdaságai vannak a felvásárló körzetünkben. A legnagyobb tejszállítók közé a Bácsalmási Állami Gazdaság és a Bajai Mezőgazdasági Kombinát tartozik, ahonnan naponta 15 ezer, illetve 17 ezer liter tejet hoznák a zárt szállítókocsik. A térség szövetkezetei közül a legnagyobb tejtermelő a dávodi Augusztus 20.. a bácsbokodi Aranykalász és a mélykúti Lenin Tsz. Az évi 32 millió literes tervünk teljesítéséinek nem egészen hat százalékát az egyéni gazdálkodók tejszállítása fedezi. A szerződésben lekötött meny- nyiséget partnereink az idén 104 százalékra teljesítették, és az előrejelzés szerint, év végéig 5—6 százalékos emelkedést várunk. A mennyiségnövekedés mellett a minőség és a zsírtartalom is jó. — A fogyasztók hol vásárolhatják termékeiket? — A napi 40—60 ezer liter tejből készült trappista sajtot döntően a Bács-Kiskun megyei üzletekben. Ebből a termékünkből száz tonnát exportálunk is az idén. Ezenkívül naponta 20—25 ezer liter, úgynevezett városi tejjel és étkezési túróval látjuk el Baját és felvásárló körzetünket. — Ügy tűnik, hogy jól alkalmazkodtak a tejtermelés és fogyasztás nagyarányú növekedéséhez, mi teszi mégis szükségessé a felújítást? — Az üzemtervezésnek nem a technológiai vonal okozza a legnagyobb gondot, hanem az épületek állaga. A legutóbbi üzemlátogatásakor — dr. Simka István, a Tejipari Vállalat Trösztjének vezérigazgatója meggyőződött az épületek nagyfokú romlásáról, és ígéretet tett arra. hogy a több éve elkészített terv alapján a következő évben haladéktalanul megkezdik a rekonstrukciót. Az új üzemcsarnok, valamint a hozzá kapcsolódó' járulékos beruházás — együttesen mintegy 140 millió forint értékben — két év alatt valósulna meg. Az idén életbe lépett, új élelmiszer-előállítási szabályzat szerint teljesen megváltozik az eddigi technológiai és higiéniai követelményrendszer. Ennek megvalósítását segíti elő a felújítás. — Jelent valamilyen nehézséget az, hogy a Csongrád megyei Tejipari Vállalathoz tartozó üzem Bács-Kiskun megyében működik? — A magyar tejiparra általában az a jellemző, hogy megyei vállalatai vannak, de itt, Bács- Kiskunban kettő is működik. Az északi és a középső részen a közép-magyarországi. a megye déli részén pedig — a földrajzi távolság miatt — a Csongrád megyei vállalathoz tartozik ez az üzem. A gyakorlatban ez nem okozott soha semmilyen megoldhatatlan problémát. Czauner Péter Továbbképzés a mezőgazdasági szövetkezetekben A növekvő igények a mezőgazdaságban is szükségessé teszik a továbbképzést. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük, hogy eddig csaknem ötezer traktoros, több mint ezer növényvédő és meregraktár-kezelő szerzett képesítést. Ezenkívül még számos szakmában történt továbbképzés. A technikai színvonal fejlődése, a szakosodás megköveteli, hogy egyre nagyobb legyen a szakmunkások, a betanított munkások aránya. Jövőre mintegy 350 traktorost képeznek, százötven növényvédő és méregraktárkezelőt, kétszáz ív- és láng- hegesztőt és számos egyéb szakmában történik oktatás. A megyében több olyan szövetkezet van, ahol a felszíni nyomócsöves öntözésre alkalmassá tett szántóterület az ezer hektárt is meghaladja, és évek óta már öntöznek is. így van ez például a miskei Március 15.. a hartai Lenin és a fajszi Kék Duna Termelőszövetkezetben Jelenleg az öntöző munkások száma megközelíti a százat, jövőre újabb hatvan képzését irányozták elő a szövetkezetek. Indokolt a szakemberek számának növelése, mert az aszályos időszakban a gazdaságok az öntözött területek nagyságát növelni tudják, jó példa erre az idei esztendő. Biztonságot jelent, ha van elegendő szakmunkás. Ezer hektár feletti öntözőtelepnél egy öntöző szakmérnökre, 500 hektáronként egy szaktechnikusra, 300 hektáronként egy szakmunkásra van szükség. Ezenkívül az üzemeltetéshez műszakonként és berendezésenként két-három betanított öntöző szakmunkás szükséges. Több mezőgazdasági üzem a dolgozók kiképzését ■ helyben oldja meg. A kunszentmiklósi Egyetértés Termelőszövetkezet központjában huszonöt juhgondozó tanfolyama kezdődik 1980-ban. A kiképzendők közül tizenheten 30 év alattiak. Az utánpótlásra nagy szüksége van a gazdaságnak, ugyanis a juhállomány jövőre várhatóan eléri a 20 ezres darabszámot. Ugyancsak helyben kívánják megoldani a szakemberek képzését a soltvadkerti Jóremény- seg Szakszövetkezetben, ahol többek között tíz szőlőtermelő szakmunkás részére indítanak tanfolyamot. Jövőre 24 hektár szőlő korszerűsítését irányozták elő. Néhány üzem alapképzettség nélküli dolgozókból állítja össze a betanítottmunkás-tanfolyamok résztvevőit. így például a bátyai sertéstenyésztő közös vállalat képez sertésgondozókat, a miskei Március 15. Termelőszövetkezet pedig az állattenyésztési ágazatban tíz nődolgozó részére indít tanfolyamot. Jó kezdeményezések ezek. a mezőgazdasági nagyüzemek az 1980. évre vonatkozó továbbképzési terveikben foglaltakat a vezetőség mindenütt részletesen megtárgyalja. Fontos az utánpótlás. a szak- és a betanított munkások számának növelése is ahhoz, hogy a gazdálkodás hatékonyabbá váljék. Orosz Gábor a megyei tanács főelőadója
