Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-01 / 281. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. december I. Sikeresen teljesítik az V. ötéves terv feladatait a Tiszakécskei Építő- és Vegyesipari Szövetkezetben A Tiszakécskei Építő- és Vegyesipari Szövetkezet a múlt évet 40,6 millió forintos árbevétellel zárta. A napokban arról érdeklődtünk Meggyest Mihály elnöktől, vajon az idén is elérik ezt az eredményt? Mielőtt válaszolna, egy nemrégen készített részletes kimutatást vesz elő. — Ezek a számok bizonyítják — mutatja —, hogy szövetkezetünk az V. ötéves tervben milyen sokat fejlődött. A nagyon gondosan kidolgozott és következetesen megvalósított tervek végrehajtása meghozta a várt eredményt. Az első évben — 1976-ban — nagyon óvatosak voltunk, csak 17,9 millió forintos árbevételt terveztünk. A termékszerkezet szerencsés megváltoztatásának, a közös összefogásnak köszönhetően az év végére elértük a 26,4 milliót. Dolgozóinkra ez serkentően hatott. Az imént azt mondtam, hogy szerencs’és volt a termékszerkezet változtatása. Bár az új termék gyártására való rátérést megelőzte a piackutatás, sikerre azonban csak akkor számíthatunk, ha áruinkat valóban meg is vásárolják. Nos, ekkor kezdtük meg három típusban és három méretben a Tini-Poli gyermekfotelok gyártását. Ebből már az első évben 8 ezret adtunk át a nagykereskedelmi vállalatoknak. Ezzel együtt megkezdtük a puffok készítését, amelyekből 1200 hagyta el műhelyünket. Ugyancsak ekkor láttunk hozzá a Dorka, Szöcske és más fantázianevű gyermekheverők gyártásához, ebből 722-t értékesítettünk. Nem sorolom most a korábbi évek adatait, az ideiek bizonyítják a sikert. Az idén 17 ezer fotel, 2400 heverő és 2 ezer puff kerül tőlünk az üzletekbe. Három évvel ezelőtt ez a részlegünk 228 ezer forint értékű előszobafalat, matracot, ágybetétet gyártott, az idén termékeikért 650 ezer forintot kapunk. Jövőre újabb — viszonylag olcsó — árukkal bővítjük a választékot, variálható ülő- garnitúrákkal és más bútorokkal jelentkezünk a piacon. Sikeres volt lakatosüzemünk termékszerkezet-váltása is. Az 1976. évi 3,5 millió forintos termeléssel szemben az idén elérik a 10 milliót, jövőre pedig már 13" • A kárpitos részlegben pneumatikus kisgépek könnyítik az ott dolgozók munkáját. Felvételünkön: Madarász Erzsébet kárpitos szögbelövőt használ a heverők készítésénél. milliós rendelésünk van. Legfőbb partner a BÁCSÉP, a részükre készített ajtók, ablakok, lépcsőkorlátok és más termékek jórészt a kecskeméti lakásépítkezéseket mozdítják elő. Az építőrészleg 25 dolgozója idei 3,5 millió forintos tervét várhatóan 4 millióra teljesíti. Ebben az ötéves tervben 28 lakást építettek Tiszakécskén, ezekből nyolcat most adnak át decemberben. Ök végezték a Sütőipari Vállalat helyi üzemének felújítását, nagyon sokat dolgoztak az óvoda korszerűsítésén, s ők építették a Kakaó bár elnevezésű üzletet. Mostani munkáik közül jelentős az öregek napközi otthonának felújítása, ezt is befejezik december közepére. Négy évvel ezelőtt 9 szakmában harminchármán foglalkoztak javító-szolgáltató tevékenységgel. Abban az esztendőben 994 ezer forint volt a bevételük. Jelenleg negyvenen dolgoznak közvetlenül a lakosság részére, s várhatóan 1,2 millió forint értékű szolgáltatással zárják az évet. Tavaly készült el a barkácsmű- helyünk, amelyben asztalos szakmában kisebb — jórészt azonnal megvárható — javításokat vállalunk. A jövő év elején ezt a mű• Amikor a barkácsműhelybrn jártunk, éppen egy nagypapa hozta gyorsjavításra unokája kis. ágyát, s meg is várta, amíg Koncz István . asztalos rendbehozta. • Ez a portál, amelynek összeállításán Bontovics István lakatos csoportvezető dolgozik, Kecskeméten a Széchenyivárosban az állami gazdaságok boltjába kerül. (Opauszky László felvételei) Mezőgazdászok a tudományos szervezetben A legrégibb tudományos egyesület a megye mezőgazdászait immár 27 éve fogja össze. A Magyar Agrártudományi Egyesület a MTESZ keretén belül tevékenykedik és igyekszik a mezőgazdasági termelés mindenkori feladataihoz igazítva kidolgozni munkatervét. Jelenleg a megyében mintegy 5 ezer mezőgazdasági szakember dolgozik, amelynek csaknem fele tagja az egyesületnek. Az utóbbi években nőtt a fiatalok aránya, a kétezer-négyszáz tagnak ma már 40 százaléka. Ugyancsak emelkedett az egyetemi és főiskolai végzettséggel rendelkezők száma is. A MAE megyei szervezete ebben az esztendőben jelentős részt vállalt a mezőgazdasági szakemberek képzésében, tájékoztatásában, valamint termelési programok kidolgozásában is részt vettek. Mindezzel hozzájárultak a termelés közvetlenebb segítéséhez. az helyt tovább bővítjük úgy, hogy a lakosság — természetesen szakmai felügyelet mellett — saját maga készíthesse el a különböző használati tárgyakat. A múlt év végén a gazdaságtalanul termelő labdavarró részleg más termék gyártására váltott át és rövid betanulás után jelenleg gyermekcipő-felsőrészt készítenek, amelyből a kecskeméti Cipőipari Szövetkezet részére év végéig 760 ezer forint értékben szállítanak. Terveink megvalósítását, eredményeink elérését jelentős mértékben segíti a szocialista munkaversenyben részt vevő 8 brigád 116 tagja. A kongresszusi munkaversenyhez csatlakozva pótvállalásokat is tettek, s bízunk abban, hogy ezek teljesítése további mennyiségi és minőségi javulást eredményez. Erre az évre a tavalyi 40,6 millió forintos árbevétel után 43,8 milliót terveztünk — mondta végül az elnök. — Az eddigiek alapján arra számítunk, hogy elérjük a 44,5 millió forintos eredményt és bízunk abban, hogy az V. ötéves terv utolsó esztendejét már a tervezett 50 milliós termeléssel zárjuk... O. L. A MAE megyei szervezetén belül négy üzemi csoport működik. Közöttük legjelentősebb munkát a Bajai Mezőgazdasági Kombinát és a Kiskunhalasi Állami Gazdaság üzemi csoportja végez. Az idén a négy üzemi csoport összesen 33 rendezvényt tartott egyebek között szakmai, politikai vetélkedőket, tanfolyamokat, bemutatókat, tapalsztalatcsere-látoga- tásokat. Az üzemi csoportok részt vesznek a vállalati tervek kidolgozásában is. Segítik a szocialista brigádokat a vállalások teljesítésében. Egy-egy járás, termelési körzet szakembereinek összefogásával, az élen járó termelési eljárások elterjesztésével jelentős szerepet vállalnak a járási székhelyű szervezetek is. Ezek segítik és irányítják a területükön működő MAE-csoportok munkáját. A Volga-vidék Munkavédelmi felügyelet társadalmi munkában A termelés műszaki színvonalának fejlődésével párhuzamosan, körültekintő és szervezett munka szükséges az üzemi balesetek megelőzése, a munkások egészségének védelme, a szociális munkakörülmények biztosítása érdekében. Ezt az elvet követve alakult meg tavaly októberben, a Szakszervezetek Kecskemét városi Szakmaközi Bizottságának Munkavédelmi Albizottsága. Vezetőjét, Csapó Lászlót, az egyéves tapasztalatokról kérdezem. — Tíztagú kollektívánk társadalmi munkában végzi Kecskemét vállalatainak és intézményeinek munkavédelmi felügyeletét. Évi tizenkét-tizennégy ellenőrzésről van szó, amelyek során jegyzőkönyvbe rögzítjük a hibákat, hiányosságokat, s erről nemcsak az illetékes gazdasági vezetőket, de az SZMT munka- védelmi osztályát is értesítjük, hiszen az ő munkájukat vagyunk hivatottak segíteni. Tapasztalatunk az eltelt egy évben az, hogy az intézmények és a vállalatok kellőképpen tájékoztattak a munkavédelmi rendeleteket illetően, s jól megszervezték betartásuk gyakorlatát is. Nagyobb, kirívó szábálytalanságot még ez ideig nem találtunk, ellenőrzéseink során. Kisebb hiányosságok viszont gyakoriak, különösen a műszaki berendezések és a szociális ellátottság terén. Néhány helyen — így például az Alföldi TÜZÉP Vállalatnál is — az öltözők, zuhanyozók, s más szociális helyiségek rosszul felszereltek és nagyon elhanyagoltak. Szerencsére ez nem általános. s ellenpéldaként méltán említhető mondjuk a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyára, ahol jól felszerelt orvosi rendelő, üzemi konyha is működik, az egyéb munkaegészségügyi célt szolgáló helyiségek mellett. — Az ellenőrzések során feltárt hiányosságok felszámolása, a rendellenességek kijavítása érdekében tesznek-e megfelelő intézkedéseket az illetékesek? — Minit említettem, jegyzőkönyvbe rögzítjük az általunk felfedett hibákat, s e jegyzőkönyv záradékában kötelezzük az adott Vállalatot, vagy intézményt, hogy nyolc napon belül orvosolja a felsorolt rendellenességeket, amiről újabb ellenőrzéssel győződünk meg. Mindez azonban nem jelent különösebb gondot számunkra, mivel a gazdasági vezetők általában előzékenyen és lelkiismeretesen segítik munkánkat, úgy a munkavédelmi felügyelet gyakorlása. mint a hibák korrigálásának tekintetében. — Mi a véleménye, a vezetése alatt álló kollektíva tagjainak szakmai felkészültségéről? — A tagfelvételt elsődlegesen a munkavédelem területén való jártassághoz kötöttük. Van közöttünk mérnök, tanácsi dolgozó, rendőr, s néhány tagunk biztonságtechnikus, munkavédelmi vezető, vagyis nem csak társadalmi munkában, főfoglalkozásban is ezen a területen tevékenykedik. Többen közülünk felsőfokú végzettséget is szereztek. Például Zsíros Mihály munkavédelmi szaktechnikusi végzettséggel rendelkezik, ahogy jómagam is, Mátrai László, aki foglalkozását tekintve mérnök, most végzi a munkavédelmi szakmérnöki tanfolyamot, de a többiek is régi, jól felkészült szakemberek. Elengedhetetlen az önképzés, a szervezetten történő továbbképzés. Ugyanis januártól például életbe lép az új munkavédelmi rendelkezés, amit mindannyiunknak ismerni kell. De említhetném az új, egyre korszerűbb műszaki berendezések üzembe állítását is, amelyek munkavédelmi szempontból történő ellenőrzéséhez bizonyos műszaki hozzáértés mindenképpen szükséges. — Hogyan osztják fel egymás között a munkaterületeket. — önkéntes vállalás alapján. Minden félévben munkatervet készítünk. amit mindannyiszor egyeztetünk az SZMT Munkavédelmi osztályával, s javaslataik alapján választjuk ki ellenőrzéseink színhelyeit is. Tapasztalataink szerint azon kívül, hogy feltárjuk a hibákat, hiányosságokat, amiket az üzemek, gyárak belső vezetése nem vesz észre, s felhívjuk a figyelmet a rendeletek betartására, van egy másik, igen fontos jelentősége is tevékenységünknek. Ezt mi lélektani hatásnak nevezzük, a vállalatok, intézmények vezetői irányába, miközben ellenőrzéseinkkel igazoljuk, hogy van, aki felfigyel a munkavédelmi állapotokra, sőt számon is kéri azt. A szakmaközi bizottság legeredményesebb albizottságainak egyike a munkavédelmi felügyeletet ellátó kollektíva. Vezetőjük Csapó László, aki foglalkozását tekintve a megyei tanács dolgozója, de több mint tizenhat éve tevékenykedik a munkavédelem ügyéért, s többek között csaknem másfél évtizede a megyei bíróság munkavédelmi igazságügyi szakértője is. A kollektíva tagjai nem csak szaktudásukat, emberségüket is adják miközben a munkások egészségének megóvása, a jobb munkakörülmények kialakítása, a balesetek elhárítása érdekében fáradoznak, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Keloh Elek Az öt járási székhelyű szervezet közül a bajai végezte eddig a legkiemelkedőbb munkát. Fél évtizede, hogy a kecskeméti kertészeti főiskolán működik az ifjúsági csoportjuk. Részükre pályázatokat ír ki évente a megyei szervezet, amikor is négy dolgozatot díjaznak. Az ő munkájukat is irányítja a MAE megyei szervezetének keretén belül az ifjúsági bizottság. Rendszeresen rendezik meg a fiatal szakemberek találkozóit, ezenkívül pedig szakmai, politikai versenyeket, a mezőgazdaság időszerű feladatairól kerekasztal-konferen- ciákat, előadásokat tartanak. Ágazati szakosztályok is működnek. Egyebek között az állattenyésztési szakosztály a takarmánygazdálkodással kapcsolatos teendőket vitatta meg egy tanácskozás keretében. Ugyancsak idén foglalkoztak a sertés- és szarvasmarha-tartással, és országos nyúl- és galambtenyésztési tanácskozást is rendeznek. A nyugdíjas agrárszakemberek klubja másfél éve működik. Ennek tagjai szívesen foglalkoznak és segítséget nyújtanak termelési és gazdálkodási feladatok megoldásához. Bővül a megyei szervezet nemzetközi kapcsolata. Már 1976 óta sikeresen együttműködnek a szabadkai hasonló szervezettel, tavaly pedig a bulgáriai Vidin megye agrárszakembereivel vették fel a kapcsolatot. A két szocialista országba évente 24—24 tagjuk vesz részt tanulmányúton, akik tapasztalataikról beszámolnak és javaslatokat is tesznek egy-egy új módszer, technológia stb. hazai bevezetésére. A megyei szervezet tagjainak közreműködésével készült el Bács-Kiskunban az ötödik ötéves terv gyümölcs-, és szőlőtelepítési programja, s a megye mezőgazdaságának hatodik ötéves tervi feladatainak kidolgozásában is részt vesznek. A következő esztendőkben több üzemi csoportot kívánnak létrehozni, és el szeretnék érni, hogy a mezőgazdász szakemberek nagyobb része tagja legyen az egyesületnek. Az „Agrárértelmiség a szocialista faluért” mozgalomhoz csatlakozott az egyesület, ennek keretében ugyancsak értékes programot dolgoztak ki. Cs. I. A Volga-parti Sztavropolt (a mai Togliattit) 1783-ban alapították, de a város igazi története csak századunk ötvenes éveiben kezdődött el. A város, amelynek a második világháború előtt nem volt jelentős ipara, napjainkra a Szovjetunió egyik legnagyobb ipari központja lett. Togliattiban elektrotechnikai vállalat, gép- és foszforgyár, szintetikus kaucsuküzem és számos más gyár, valamint több tudományos kutatóintézet működik. Fejlődése fontos állomása volt a Volgái Autógyár felépítése, ahol a népszerű „Lada” személygépkocsik készülnek. Egyre nagyobb szerepet játszik o. vegyipar. Togliattiban épül a Szovjetunió egyik legnagyobb niirogénműtrágya-gyára. Az üzem első részlegében a múlt év végén kezdődött meg a munka, a közelmúltban adták át a második részleget, ahol évi 450 ezer tonna folyékony ammóniumot állítanak elő. Ebben a tervidőszakban, 1980-ig hat részleget helyeznek üzembe. Eddig komoly gondot jelentett a gyár termékeinek szállítása, mivel a vasút nem használható ki gazdaságosan. Ezért Togliattitól Odesszáig 2000 kilométer hosz- szúságú, 12 területet érintő vezetéket építenek. A vezeték mentén 30 elosztóállomás is felépül, ahonnan autóciszternák segítségével közvetlenül szállíthatják a műtrágyát a földekre. (BUDA- PRESS — APN) AZ ANYAG NE VESSZEN EL... (4.) Az egyre drágább víz Van olyan település legnagyobb folyónk partján, amely szinte vízen áll, s mégis, húsz kilométer távolságból, csővezetéken át kapja a nélkülözhetetlen folyadékot, a tiszta ivóvizet; a sajátja annyira szennyezett, hogy öntözésre sem jó... S egy másik adalék témánkhoz, még inkább elgondolkoztató. Idén — a legmelegebb időszakokban — háromszáz településen, azon belül ötven városban kellett átmeneti vízkorlátozást elrendelni. A víz: értékesebb — s mind drágábban megszerezhető — nyersanyagunk. Ugyanakkor felszíni vizeink kilencvenhat százaléka a határon túlról érkezik. Gyakran nagyon szennyezetten. S ezért vízgondjaink enyhítése elképzelhetetlen a fokozódó nemzetközi együttműködés nélkül. Amire már vannak biztató példák. Igaz, az ellenkezőjére is. Ha valakinek olcsó Látszatra a korábban állította- kat cáfolva: a víz olcsó. A fölhasználónak — bár a legutóbbi időben két ízben emelték a termelői árat — mindenképpen az. Az ivóvíz minden köbméteréhez például kétszer annyi az állami támogatás, mint amennyit a fogyasztó fizet; az ő pénztárcáját a ráfordítások egyharmada terheli csupán. Véletlen-e, hogy pazarló a fölhasználás, s nem jut kellő figyelem arra, mi a sorsa a szeny- nyezett víznek?! Elgondolkoztató arány: a városi, emeletes épületben élő családok a huszonöt-harmincszorosát (!) használják fel annak a vízmennyiségnek, amennyit a községben, saját családi házban lakó, s a maga kútjáról vizet vevő család fogyaszt. Ennek ellenére a vízdíj a családi kiadások között nem szerepel lényeges tételként, még ott sem, ahol van vízóra. Fölmérések igazolták: a közműves vízellátásban részesülő családoknál a ténylegesen igénybe vett mennyiség 15—17 százaléka folyik el fölösen, figyelmetlenségből, nemtörődömségből, felelőtlenségből. Az ellenőrök találtak olyan helyet, ahol hetedik órája hűtöt- ték a csapból folyó vízben az egyetlen üveg üdítő italt, ami már nerfi fért be a hűtőszekrénybe ... így némi kesernyés mosollyal nyugtázhatjuk azt az örvendetes, tényt, hogy 1980 végére a lakosság háromnegyede vezetékes — egészéges! — vízzel ellátott településen él majd. Milliárdok itt és ott Bármennyi pénzt kérnének a fölhasználóktól a víz köbméteréért, előteremtésének költségeit akkor is jórészt a társadalmi közös pénztárból kell fedezni, mert akkorák a költségek, különösen a tisztítás esetében. A vízszennyezés közvetlen kára évente már 1,5— 1,8 milliárd forint; egy évtized alatt megkétszereződött. Holott ugyanezen évtized alatt csupán a vízminőség védelmére 8,5 milliárd forintot költöttek el. Ennek híján — mondják a szakemberek — vizeink tekintélyes része fölhasználatlanul elszennyeződött volna. Ha behunynánk a szemünket, akár imponáló adatokként is hallgathatnánk: 1,1 millió köbméterrel bővült 1970 és 1978 között a napi ivóvíz-felhasználás, s a tavalyi, összesen hat milliárd köbméteres — népgazdasági — fogyasztás 1990-re már 12 milliárd lesz. De: mennyiért?! Sokféle ügyetlenségünk növeli a természeti tényezőkből következő terheket. így például a hatvanas években vízszegény területeken vízigényes iparágak új telepek sorát hozták létre, 30 ezer fővel növelték a foglalkoztatottak létszámát; a folyamat ma sem szűnt meg, de lelassult, szempont lett — mert növekvő költség — a vízszerzés lehetősége. Ez az egyetlen tény is érthetővé teszi a Minisztertanács közelmúltban hozott határozatát az ipari vízgazdálkodásról, hiszen már vannak példái annak, hogy a jelentős termelésbővítést a vízfelhasználás fokozása nélkül oldották meg nagyüzemek. Az a baj, hogy ezek példák még, s nem az általános gyakorlat jellemzői. Holott a víz- gazdálkodás elnevezés egyben a feladat megjelölése is, mert gazdálkodni kell. A népgazdaság egésze, a társadalmi élet bénulna meg ennek mellőzésével, hiszen az iparban a víznek ma már semmivel sem kisebb a jelentősége, mint más nyersanyagnak, vagy akár a termelő berendezéseknek. Közérdek, közteendő Vannak olyan megyék, ahol minden száz lakosból 90—91 vezetékes vizet használ, s olyan hasonló közigazgatási egységek szintén, ahol ez a szám alig halad túl az ötvenen. Nagyok ma még a területi aránytalanságok, ahogy a települések közötti eltérések szintén tetemesek. S akkor csak említjük a termelőágazati teendőket, például az ipari vizek többszöri felhasználásának széles kpr- ben történő alkalmazását, a mezőgazdasági területek belvízkárainak csökkentését, a folyók védőműveinek építését, s annak a feszültségnek a feloldását, amit a víztermelő képesség és az elosztó hálózat egyensúlyának, illetve a kiegyenlítő tárolóknak a hiánya okoz. Furcsán hangzik, de így igaz: a legutóbbi másfél, két évtizedben hazánkban — a fejlett ipari országokban már korábban — a víz értékes nyersanyag rangjára emelkedett. Ezt azonban a köz- gondolkodás lassan észlelte, s még lassabban érvényesítette a gyakorlatban. Ezért a közérdek, 'ami a vízgazdálkodásban rejlik, egyben közteendő. M. O. (Következik: A konstruktőr lelkiismerete)
