Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
1979. december 31. # PETŐFI NÉPE • i Megyeszékhelyünk fejlődése az ó- és az új esztendőben A városi tanács elnöke válaszolt kérdéseinkre A párt XII. kongresszusára való felkészülés közepette az állami szervek — így Kecskemét város Tanácsa is — az V. ötéves tervben magukra vállalt feladatok végrehajtására összpontosítják figyelmüket. Ehhez az 1979-ben elvégzett munka számbavétele, a következtetések levonása is hozzátartozik. Lényegében ebből kiindulva kerestük fel dr. Mező Mihályt, a városi tanács elnökét, s kértük, válaszoljon néhány kérdésünkre. — Milyennek értékeli elnök elvtárs a város fejlesztési tervének eddigi végrehajtását? — Eredményesnek tekintem az 1979. évi munkát, a városi tanács által jóváhagyott ötéves terv teljesítését. S hozzátehetem, hogy a munka sikerét a megyeszékhely lakosságának helytállása, tevékeny együttműködése — a tanácsi feladatok operatív szervezésével párosulva — eredményezte. A fejlesztések mindenek előtt a lakosság jobb ellátását szolgálják, és e tekintetben eredményekről szólni jó érzés valamennyiünk számára. Hadd mondjak tényeket is. Több mint félmilliárd forint értékű, amit építettünk, illetve felhasználtunk tavaly. A meglevő intézmények működtetésére pedig mintegy 300 millió forintot fordítottunk. Boncolgatva az eredményt: több mint 1300 lakás épült egy év alatt, ezek egyharmada állami erőből. Más kérdés, hogy még mindig több mint 6300 az igényjogosultak száma. Említést érdemel, hogy a nagycsaládosokra megkülönböztetett figyelmet fordítunk. A tervidőszak eddigi részében több mint 130 ilyen családnak juttattunk lakást. Hozzáteszem azonban, hogy ebben nem tudtuk utolérni magunkat, hiszen közben újabb 278 családba beköszöntött a harmadik gyermek, ami viszont örvendetes tény. Jelentős a gyermekintézmények fejlesztésében történt előrehaladás. A Széchenyivárosban elkészült a harmadik iskola is, egy évvel az előirányzott határidő előtt. Rengeteg erőfeszítést, szervezést, a megvalósításban sok-sok közület közreműködését igénylő munka volt. Csupán az idén 600 óvodai hely létesült, a küszöbön álló 1980. év végéig pedig összesen 1550 valósul meg, holott az ötéves terv mindössze 350 létrehozására nyújtott anyagi fedezetet. Az elért eredmény nem pusztán a pénz, a kivitelező kapacitás előteremtésén múlott. A célok elérését segítő ösz- szefogás, a vállalati munkabrigádok lelkesedése, a város lakosságának felelősségérzete tükröződik ebben. S ezt tartom a legfőbb eredménynek. Természetesen sok minden más is hozzájárult a város fejlődéséhez. Például kiemelkedőnek tartom a csatornázás — évtizedes gondjának — megoldásában történt nagy előrelépést. A Csukás-ér átépítése, korszerűsítése egészen a Halasi útig megtörtént, van hová lefolynia az esővíznek. Most már a kisebb csatornaszakaszokat kell megépíteni a végleges megoldás érdekében. A város szélén a főgyűjtőcsatornán vezetik le a szenny-, illetve csapadékvizet, s ezzej lényegében megteremtődtek a további városfejlesztés közmű alapjai. S hadd fűzzem az előzőekhez: elkészült a város általános fejlesztési terve, örvendetes, hogy a közművelődésben. a város kulturális életében is folytatódott a pezsgés, amely egy megyeszékhely életéhez hozzátartozik. — A lakosság — ideértve a városkörnyéki települések lakóit is — ellátásának javítása érdekében mire összpontosított a városi tanács, s milyen eredménynyel? — A kereskedelem, a szolgáltatások fejlesztése, a kulturáltabb kiszolgálás, a megfelelő áruválaszték előteremtése volt e munka legfontosabb része. E tekintetben a Petőfi Sándor utcai üzletek átadása jelentős eredmény. A másik nagy lépést a széchenyivárosi kereskedelmi és szolgáltató központ építése, illetve közeli befejezése jelenti. Ott két zöldségbolt, divatáru üzlet, vendéglátó és gyorskiszolgáló étterem nyílt, új GELKA- szerviz, órás, cipész, üveges javítóműhely, kispostahivatal, gyógyszertár, mosószalon áll a lakosság rendelkezésére. A napokban megkezdődött a fodrászat, a fényképészműhely, kiskönyvtár, klub műszaki átadása. A kereskedelmi és egyéb szolgáltatást tekintve az Akadémia körúton vagyunk némi lépéshátrányban, itt 1980-ban várható az előbbrejutás. örvendetesen erősödött a város és a környező községek együttműködése. A város kötelességének érzi, hogy a községekben élők is —, akik közül mintegy hatezren bejárnak dolgozni — jó ellátásban részesüljenek. Hetényegyházán orvosi rendelő, gyógyszertár, két orvosi lakás, Ballószögön ötven, Helvécián huszonöt személyes óvoda, a Törökfái körzetben üzlet-, illetve vendéglátóház létesült, örvendetes a város külterületi lakott helyeinek fejlődése. Mindegyik rendelkezik például óvodával. Városföldet bekapcsolták a vezetékes gázellátásba, Katonatelep terebélyesedik, s említhetném a további példákat. — A tanács tagjai a választó- körzetekben hogyan szolgálták megbízóik érdekeit? Milyen támogatásra talált a tevékenységük? — A tanács tagjairól, a lakosság körében végzett munkájukról nagy elismeréssel szólhatok. Több mint hétezer résztvevője volt például a tanácstagi beszámolóknak. Ezen túlmenően a tanácstagok számos alkalommal és nemcsak az e célra szervezett fórumokon találkoztak választóikkal. Szervező- munkájuk eredményét tükrözi például a járdák társadalmi munkával történő építése. Huszonöt utcában mintegy hét kilométer járda épült társadalmi munkában 1979-ben. nagyrészt házgyári hulladékbetonból. Hét utcában gázvezeték-építésre szerveztek társadalmi munkát, és sok tízezer négyzetméteren létesült utcai szalagpark, a tiszta, virágos Kecskemét mozgalom keretében. Sokra értékelem a tanácstagoknak azt a munkáját, amely a la-, kosság tájékoztatását, szervezését, az igényes lokálpatriotizmus erősödését szolgálta, ami 87 millió forintot meghaladó társadalmi munkában kamatozik a most búcsúzó évben. / — Mi foglalkoztatja napjainkban Kecskemét lakosságát, s milyen tennivalóknak juttat elsőbbséget a városi tanács az új évben? — A tanács és a lakosság együttműködésében, kapcsolatában fontos szerepük van azoknak a fórumoknak, amelyeken a város vezetői a lakossággal találkoznak. A tájékoztatás mellett felbecsülhetetlen értékű az a kérdés és vélemény, amelyet megismertünk. Ezekből tudunk következtetni, s azokat munkánkban is hasznosítani. Ennek révén jól ismerjük tehát, mi foglalkoztatja a kecskemétieket. E tekintetben mi a jellemző? Egyrészt a város fejlődésének és a tanács erőfeszítéseinek a lakosság részéről történő ismerése. Ebből következik a lelkesedés, a se- gíteniakarás, amely a javaslatokon túl, a konkrét munkában, a cselekvésben is megnyilvánul. Érzékeljük, hogy az új lakótelepek ellátása, fejlesztése mellett fokozott figyelmet kell fordítanunk a régi városrészek lakóinak sok jogos igényére. A lakóterületek, emberi közösségek környezetének tisztasága érdekében városszerte nagy az igény és a tenniakarás. összefogottabb, jobb segítő, szervező munkát kell kifejtenünk, hogy eredményesen hasznosítsuk a felkínált segítséget. A tanácstagok munkájának tervszerűbb összehangolására van szükség. Nagyobb szigort támasztunk az üzemek környezetének rendezése iránt. Mindenek előtt a köztisztaságra, a fásításra, zöldterületek bővítésére, gondozására van szükség, ezt szorgalmazzuk és intézkedéseket is teszünk. A kérdés másik fele a jövő évre vonatkozik. Nos, az 1980-as év alapvető feladata, hogy a tanács által kidolgozott V. ötéves terv utolsó esztendejében is úgy dolgozzunk, hogy a célok valósággá váljanak. A lakásépítés, a gyermekintézmények, közművek létesítése, a kereskedelem, szolgáltatás fejlesztése — mindezek változatlanul elsőrendű feladataink. Jövőre három bölcsődét és négy óvodát kell átadni. A kereskedelem olyan jelentős létesítményeit is, mint a Széchenyivárosban az ezer négyzetméter alapterületű ABC-áru- ház, a négyezer adagos konyha és étterem, az állami gazdaságok boltja, továbbá az árpádvárosi 2800 négyzetméter alapterületű élelmiszeráruház. Még nem említettem a nem tanácsi beruházású, olyan létesítmények építésének megkezdését, mint például az új Centrum Áruház, vagy a Halasi úti felüljáró, s túl ezeken is számos ipari és termelő beruházás valósul meg a tervek szerint. — A lakossággal való kapcsolatban mik az elképzeléseik? — A jövő év a VI. ötéves terv előkészítésének éve is. A célokat, feladatokat megjelölni továbbra is a város lakosságával együtt, a véleménycserék, tanácskozások útján szeretnénk. Sokat kell találkoznunk. Erre jó alkalmat ad majd az, hogy az ezredfordulóig irányt mutató általános fejlesztési tervünket széles körben ismertetjük,' megtárgyaljuk a lakossággal. Ugyancsak jó találkozási alkalmat szolgáltat az előkészítő munka, amely a jövőre esedékes tanácstagi és országgyűlési képviselői választásokat 'megelőzi. Nagyon szeretnénk, hogy Kecskemét lakosságának összetételét is jól tükrözve a nőik, a fiatalok, s a munkások közül még többen kapjanak megbízatást közéleti munkára. S ami szintén fontos: a jövendő tanácstagok lehetőleg a saját választókerületükből kerüljenek ki, hogy munkájuk érdemibbé váljon. Mindezekhez elengedhetetlen, hogy a tanácsi apparátus tevékenysége, az ügyesbajos dolgaikkal odafordulok gondját átérző, megoldani akaró készsége, az emberi hangvétel is tovább fejlődjön, természetessé váljon s ez együttesen szolgálja minden kecskeméti ember jó közérzetét. Meg vagyok győződve róla, hogy a lakosság élénk érdeklődéssel, sok segíteni akarással vesz részt a szerteágazó várospolitikai feladatok végrehajtásában, a munkahelyeken csakúgy, mint a lakóterületen. És ez nagyon jó érzés. Amikor élve az alkalommal, megköszönöm Kecskemét lakóinak eddigi közreműködését a városépítő, fejlesztő munkában, kérem, hogy mindenki jószándékkal városáért jövőre is tegyen annyit, amennyi az erejéből futja. Kívánok boldog új esztendőt a harminchatezer kecskeméti családnak — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát dr. Mező Mihály, a megyeszékhely tanácselnöke. — y — n Egy kis év végi nagytakarítás íróasztalom belsejére is ráfér — gondolom, s gyors elhatározással előszedegetem a megtelt jegyzetfüzeteket. A papírkosárnak szánva, már-már felmarkolom a noteszeket. Valami azonban visz- szafog. Mintha a füzetek szemrehányását érezném. Mintha azt sugallnák, hegy hálátlan, kíméletlen vagyok. Egyetlen mozdulattal elsüllyeszteni oly sok esemény, történés, új, kedves ismeretségek feljegyzett emlékét? Ilyen megváláshoz, úgymond, szőrös szív kell. Miért? Mert a napilap törvényei szerint mindennapi életünk eseményeiről készült feljegyzéseknek csak a lényegre összpontosító töredéke hasznosul a tisztelt olvasó tájékoztatására. Pedig mennyi elmondásra, megosztásra kívánkozó élményt ébreszthetnek még ezek a füzetek! Például ez itt, amelybe 1979. november 21- én kezdtem jegyezgetni. A városi, községi hőbizottságok vezetőinek tanácskozása a Haza- ' fias Népfront megyei titkárságán. Tájékoztató a nőpolitikái határozat végrehajtásáért végzett, csaknem tízévi munkáról. Utána a vita, visszapillantás —■- nem utolsósorban a gyermekévre —, még- inkább azonban az előretekintés jegyében. Szinte újra élem azt az egy órát, amely alatt heten — hét rokonszenves, tisztelni való asszony — hallatták szavukat. Vélekedésüket, szívem szerint, egy az egy.ben nagydobra verném. Arról például, amit a katy- mári Mezőlaki Jánosné így fogalmazott meg: „Minden ember tartozik egy kicsit a társadalomnak, de sajnos, nem mindenki érzi még, hogy legalább valamicskét adjon is”. A katymári népfrontbizottság ügyszerető aktivistája a szocialista család közéletiségre nevelő hatásának jelentőségét taglalva, kedves önvallomásként megjegyezte: „Soha nem lett volna három gyerekem, ha a nehéz fizikai munkás férjem nem vállalja a segítséget, ha nem támogat a társadalmi munkában is.” Egyet lapozok. Nevét megpillantva, szinte magam előtt látom, s hallom Bundity Eugéniát, akinek Felsőszentiván a szőkébb hazája.-Mint a legszemélyesebb ügyeit, úgy részletezi: náluk bizony gond a szolgáltatás. Jó lenne egy Patyolat-felvevőhely. A kisiparosok, köztük a cipész bácsi, kiöregednek. Szolgáltatóház nincs, nem is kell minden faluban, de megoldás igen. Ezt jelenthetné a mozgó szolgáltatás megszervezése. Szülői munkaközösség ... kézimunkaszakkör, a vöröskeresztes munJka eredményei ... (mert nagyon sokrétű ám a nőbizottság tevékenysége!). Majd váratlanul keserűen megjegyzi: „Még mindig csinálod? — ■mondják egyesek gunyorosan, kedvszegőn. Még jó, hogy nappalra éjszaka következik, s így másnap töretlen, tiszta hittel, újrakezdi az ember ...” Ismerős érzést fogalmazott meg a felsőszentiváni 'társnő — ezt tükrözi a tanácskozás résztvevőinek arca, bólogatása. Az esemény azonban tovább pereg. Általános derű fogadja a csátaljai Kocsis Gáborné bevezető szavait: „Mint Pilátus a krédóba, úgy cseppentem a nőbizottság szép munkájába ...” Aztán: „Nagyon ellátottak a mi gyerekeink. Gyönyörű az óvodánk, a bölcsődénk, talán városon sincs olyan!... A legutóbbi kismama-találkozón bábelőadást is rendeztünk. A piciknek szántuk, de inkább a kismamák figyelték. Valami mindig okulásul szolgál. Nálunk huszonkilenc asszony ügyködik, de ők aztán mindenütt megtalálhatók. Szélesíteni a segíteni készék körét, fiatalasszonyokat megnyerni. Többen még többre mennénk. Sánta elvtárs, a párttitkár ígérte. hogy az ifjú párttagok közül segít önzetlen társakat szervezFigyelmünk máris a szeremlei, kissé már őszülő Kiss Dénesnére összpontosul. Keresetlen szavakkal, kedvesen sorolja: „A mi 'falunkat nem szabad a nem éppen sikeresen gazdálkodó téesz- ünlkről megítélni, mert nem egészen a falu. népén múlik ... A szülői munkaközösségben kezdtem, vöröskeresztes is voltam, a közösségé vagyok. A két gyerekem is ilyen. Kézimunka-szakkörünket decemberben szoktuk kezdeni. Máris sokan megállítanak az utcán, mikor fogunk hozzá, hogy lesz, mint lesz. Ami a legjobban esik: hétfőnként van az összejövetelünk, ahol együtt a húsz- és a hetvenévesek. Majd mindegyikük hoz süteményt, kalácsot, sült tököt. Meghányjuk- vetjük a világ, és persze főleg kis falunk gondját és örömeit. Gyakran ötvennél is többen hallgatjuk az iskolaigazgató, az orvos, a kultúrházvezető előadásait. Szerintem több j ez, mint annak az egyszeri brigádnak a hosszú jelentése, aminek a fele se volt igaz. Nyáron kerékpáros kirándulást, bográcsfőzést szervezünk. Csakhogy mindig törnöm kell a fejemet, hogy mit is találjunk ki. Mert a gyerekeknék sem elég ma már a Tibi-szelet, kitaláljuk hát: legyen tornaver- ,seny! És kérem, az apukák is úgy belemelegedtek a lepényevésbe, hogy csupa lekvár lett a képük. Hát még a rezgős-koszorús bálunk! A hetvenéves nagymamák is ott, nagykosárnyi kalács, lakodalmas menet, hálás nézősereg. Ök ették meg a kalácsot... Ilyenformán zajlik a mindennapi munka mellett, a mi kis falunk élete.’,’,, . A jegyzetfüzet további lapján, önmagam figyelmeztetésére rajzolt nagy felkiáltójel, s utána nyomtatott betűkkel: TÖBB FIGYELMET EZEKRE A NAGYSZERŰ ASSZONYOKRA! S lám, ugyanezt a jogos óhajt fogalmazta meg felszólalása végén a kiskőrösi Szerencsés Ferencné is, mondván: „Többet, jobban kellene népszerűsíteni az önzetlenül és eredményesen fáradozókat. Ezzel is elősegíthető, hogy a közösség az érdekében tevékenykedőket tekintse példaképnek.” A fentebb említett tevékenyek közül néhány asszony gondolatainak, érzéseinek felidézése is ezt szolgálhatja. Ezzel a reménynyel búcsúzom a novemberivel együtt, az összes kiszolgált 1979. évi jegyzetfüzetemtől. Perny Irén Petőfi-emlékünnepségek • Este gyertyák gyúlnak a szalkszentmártoni emlékház ablakaiban. Petőfi Sándor születésének 157. évfordulója alkalmából ma ünnepi megemlékezések lesznek a Petőfi-emlékhelyeken, így többek között szülővárosában, Kiskőrösön, valamint Szalkszentmárton- ban, ahol száztizenkét verset írt a költő, s megemlékeznek róla Du- navecsén is. Kiskőrösön a népfront városi bizottsága, a Petőfi Sándor Társaság és a városi művelődési központ közösen rendezi a délután öt órakor kezdődő emlékünnepséget, a szülőháznál. Petőfi-versek hangzanak el, majd Lakos József, a Petőfi Társaság titkára emlékezik a forradalmár költőre. Az ünnepség a szülőház emléktáblájának koszorúzásával fejeződik be. Szalkszentmártonban is a hagyományos emlékünnepségre kerül sor, a Petőfi-emlékházban, a költő nevét viselő baráti kör rendezésében. A megemlékezés után, mint minden szilveszterestén, gyertyákat gyújtanak az emlékház ablakaiban. A Petőfi-szobrot megkoszorúzzák. K. M. • E fa- alatt álmodozott, irta verseit a költő. (Pásztor Zoltán felvételei) A kiskőrösi szülőház, ahol az ünnepséget rendezik. Töretlen hittel