Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
Ojőldő g, ú j ínét kwámwk öbmélnkiiak ! PBTÖFt Népe AZ MSZMP B ÁCS-KIS KUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ________ XX XIV. évf. 305. szám Ára: 1,20 Ft__________________________1039. december 31. hétfő AZ EV UTOLSÓ NAPJAIN Serény munka és pihenés A meghatározhatatlan hosszúságú „évvége” időszak a múlté. A mai nappal végérvényesen befejeződik 1979. Az esztendő előző 364 napján lapunkban is rendre figyelemmel kísértük a megye nagy ipari üzemeinek tevékenységét. Beszámoltunk munkasikerekről, szóltunk a termelési feltételekről, s a „házon belül” megoldható, megoldandó feladatokról is. Most három üzemben néztünk körül, vajon hogyan telnek az év utolsó napjai. A kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezetben Kelemen Sándor elnökkel a borászati ágazat idei esztendejéről váltottunk szót. — Az ez évi forgalmunk közelebb lesz a 140 ezer hektoliterhez, mint a 130 ezerhez — tájékoztatott a gazdaság vezetője. — Ezzel csaknem kétszer megtöltöttük a szövetkezet nyolcvannégyezer hektoliter űrtartalmú tárolóit. A termelésfelfutást a borászat technikai. technológiai és szakmai fejlődése eredményezte, no meg az, hogy nemrég állítottunk üzembe egy korszerű, takarékos energiafelhasználású berendezést. — Az Alfa-Laval cég hőcserélő, melegítő gépe volt az idei legnagyobb beruházásunk — mondta már a pincében Pecznyik Sándor, a borászat vezetője. — Ami szín a szőlőben van, azt ez a masina kihozza belőle. Négy év alatt, megtérül a befektetés. Most a tárolókapacitásunkat bővítjük. Az építőmunkások a nyolcezer hek- tós tartály alapozásának a vasszerelését végzik. De nemcsak odakint, hanem ' a pincében is dolgoztak, annak ellenére, hogy a tervet december 20-ra teljesítették. Ketten a Somogyipincéből érkezett 45 hektoliteres vörös bort fejtették át egyik betontárolóba, odébb ugyancsak két ember a hatalmas ászokhordókat tisztította, kénezte, az abroncsokat festette. A legnagyobb hordó címkéjén ez állt: kékfrankos, betöltve: XI. 29., évjárat: 1979. — Isznak is egy-egy pohárral? — kérdeztük Kiss Lajos pincemunkást. — Időnként meg kell kóstolni, de tudjuk, hol a határ. No meg otthon is van saját borunk. A pincében nagy volt a nyüzsgés, hatalmas kannákkal, demizso- nokkal érkeztek az ügyfelek; hiába, kell az ital szilveszterre is. — Ilyenkor ünnepek táján jó- páran jönnek, de ez semmi a szürethez képest. Akkor aztán van dolgunk! — búcsúzik Kiss Lajos, s indul a flaskákat teletölteni. Nagy csend és a portás. Csőke Józsefné fogadott a MEDICOR soltvadkerti üzemében. — Karácsony után leltároztak, de ma már senki sem dolgozik csak úgy, mint a gyár többi üzemében sem — mondta Csőkéné, miközben gyorsan végigjártuk az alig egy hónapja átadott modern csarnokot. Az első teremben az inkubátorok fémlemez burkolata készül, a másodikban az üvegbúrákat szerelik, a szerkezet elektromos részét állítják össze, sőt itt történik a berendezés próbája is — persze, amikor dolgoznak. A cso- magolóban már pedáns rendben sorakoznak az elkészült, gondosan dobozolt, szállításra váró inkubátorok. Oldalukon a felirat tudatja, az úticél: Szovjetunió. A röpke üzemlátogatás végén a kapusfülkében, szépen feldíszített karácsonyfa társaságában az ellenőrző rendésszel találkoztunk, majd Keresztes László telepvezetőt kerestük meg, hogy röviden értékelje az esztendőt: — December 10-re teljesítettük a tervünket, amelynek 97 százalékát exporttermékek alkották. A következő évben bővítjük gyártmányválasztékunkat — az új inkubátor prototípusát már el is készítettük, — s 1980 decemberéig végleg kiköltözünk a bérelt, egykori malomból átalakított régi üzemünkből az újba. Gyantaillat, fűrészgép zaja, ko- pácsolás fogadott bennünket a Keceli Vegyesipari Szövetkezet faipari részlegében. Itt mintha megelőlegezték volna a telet, hópihe- ként szállt a fűrészpor, s takart el mindent, amin megtelepedett. — Az éves tervet már teljesítettük, de ez a megrendelés még benne volt a szerződésben — mutatott a részlegvezető, Szabó' Kelemen a Hollandiába utazó export- szállítmányra. — Tőkés kivitelünk értéke ebben az. esztendőben 8 millió forint, két és fél millióval több, mint a tavalyi volt. Ez az év más szempontból is különlegesnek számít. A szövetkezet egyél) ágazatai erre az esztendőre már befejezték a munkát, a „fások” viszont két hónap óta még # Csúzi Józsefné az asztallapot szögei i. szabad szombatot sem tartottak, szabadságot sem igen vettek ki. — Az év derekán akadozott a fenyő fűrészeltáru szállítása, és amikor végre megérkezett, már majdnem késő lett — mondja Csúzi Józsefné betanított munkás. — A vezetők arra kértek minket; ne vegyünk ki szabadnapot és a két ünnep között is dolgozzunk, hogy elküldhessük ezt a szállítmányt. — Szívesen vállalták? — Jobb lett volna otthón, de mivel szükséges, így dolgozunk — s szavait mintegy igazolandó, a beszélgetés közben is serényen szögelte az asztalka lapját. Igazi férfimunkát végzett. — A nőknek ez általában jobban megy — javított ki, majd a kérdésre, mit vár az új évtől, így felelt: — Ha olyan lesz, mint az idei második félévünk volt, akkor nem lehet baj! • Készül a nyolcezer hektoliteres bortároló vasbeton alapja. (Straszer András felvételei) Bizalom és összefogás A jólét — nem /■j ajándék. A család sorsa nem az otthon négy fala között dől él, hanem elválaszthatatlan a nagyobb közösség, az ország, a társadalom fejlődésétől. A családjáért felelősséget érző, józanul, reálisan gondolkodó ember az ünnepnapok alatt sem zárkózhat el otthonában az ország feszítő gondjai elől; nem re- kesztheti kívül a (jelképesen is szólva) most egy kissé szigorúbbra fordult időjárást. Nemrég, egy taggyűlésen érzékletes hasonlatot hallottam mai körülményeinknek és tennivalóinknak a megvilágítására. Az illető közvet- __ lenül a földekről ér- ' kezett a tanácskozásra, egy GAZ-gépko- csi volánja mellől szállt ki. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de nagyjából a következőket mondta felszólalásában: — Most nehéz terepszakaszon járunk, göröngyös-buckás talajon. Ilyen körülmények között a kisebb sebességhez is nagyobb erő kell. Be kell kapcsolni a terep- fokozatot, a négykerékmeghajtást, és hát ügyesebben kell manőverezni is. De a lényeg az. hogy jó irányba, a kitűzött cél felé menjünk. C : aját gazdaságának helyi fel: í adataira értette, de bátran értelmezhetjük ugyanezt az ország dolgaira is. Mert a lényeg valóban az, hogy jó irányban, kitűzött céljaink felé haladjunk. Mindenki tudja. miféle „göröngyös terepszakaszról” van szó. Népgazdaságunk lendületes, intenzív fejlődésére kedvezőtlenül hatottak és hatnak azok a világ- gazdasági folyamatok, amelyek az 1273—74-es energia- és nyersanyag-árrobbanással indultak el, és folytatódnak azóta is. Ezek a folyamatok nálunk gazdaságilag sokkal erősebb, vezető tőkés országokra sem maradtak hatástalanul, sőt egyikben-másíkban nyomban igen drasztikus következményeket vontak maguk után — munkanélküliséget, inflációt, az' áraknak a béreknél gyorsabb növekedését. Hazánk gazdasági, politikai vezetése e hatásokat fékezni, évekig késleltetni tudta, meg tudtuk védeni pusztításuktól a vállalatokat és a lakosság élet- színvonalának megszokott növekedési ütemét is. E kedvezőtlen körülmények közepette azonban erőteljesebben kezdtek kiütközni saját gazdasági építőmunkánk gyengeségei is: a termelési és termékszerkezet nem eléggé korszerű volta; a nem elég% hatékony munka; a világgazdasági változásoknál a rugalmas reagálóképesség hiánya — és így tovább. Államunk a kedvezőtlen világ- gazdasági hatások késleltetését nem folytathatja tovább, említett gyengeségeinket nem fedezheti saját költségvetéséből, mert ez bizonyos ponton túl veszélyes egyensúlyi zavarokhoz vezetne. Most tehát, és az elkövetkező időszakban jó néhány évig be kell érnünk az eddiginél szerényebb mértékű terme lésbővítéssel, mert csak így tudjuk megoldani említett gazdasági problémáinkat. Nemzeti jövedelmünk évi növekedését szerényebben kell terveznünk; ennek megfelelően kevesebbet fordíthatunk közös felhalmozásra, beruházásokra, és csak kis mértékben növekedhet életszínvonalunk. indez korántsem jelent va- lYL lamiféle visszaesést vagy megtorpanást. Hanem azt, hogy most az erőgyűjtés időszaka következik. Meg kell szilárdítanunk azokat az eredményeket, amelyeket a gazdaság fejlesztésében és az életkörülmények javításában a szocialista építés eddigi évtizedeiben elértünk, ezzel kell megteremtenünk a későbbi továbbjutás feltételeit, biztos támasztékát. Tulajdonképpen ez napjaink közös tennivalóinak summája; ezt hangsúlyozta a szeptemberi aktívaértekezleten Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára; és ez a fő gondolat vonul végig a XII. pártkongresszusra kidolgozott irányelveken is. Az a politikai irányvonal, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt következetesen folytat, kiállta a gyakorlat próbáját. Szilárd néphatalom, a párt és a nép közötti kölcsönös bizalom, a munkás-paraszt szövetségen alapuló, széles és erősödő szocialista nemzeti egység — ez pártunk politikájának a lényege. Ezt a politikát megértve és cselekvőén támogatva történelmi jelentőségű telteket hajtott végre az ország népe. A korábbi években megoldott feladatokhoz képest most új, minőségileg más, bonyolultabb tennivalókat követel tőlünk a kor, a fejlődés jelenlegi szakasza. Elég, ha csak a termelés- és termék- szerkezet korszerűsítésének szerteágazó, folyamatos, nagy horderejű, alapvető fontosságú munkájára gondolunk, vagy például a munkaerő gazdaságosabb és termelékenyebb foglalkoztatására. n ármilyen nehezek is azon13 ban az itt épp csak felvillantott népgazdasági és helyi feladatok, csakis ezek teljesítésével, ezen az úton haladva tudjuk. megvédeni vívmányainkat, megszilárdítani eddig elért eredményeinket. Pedig ezek az eredmények egyáltalán nem csekélyek! Az utóbbi húsz évben — ebbe a húsz évbe szorosan beletartozik a XI. kongresszus óta elteli öt esztendő is! — városon és falun az egész dolgozó nép élet- körülményei gyökeresen átalakultak. A reálbérek és reáljövedelmek megkétszereződtek. Minden harmadik magyar család új, korszerű otthonba költözhetett. Állampolgári jog lett az egészségügyi ellátás és a társadalombiztosítás: messzemenően gondoskodás történik a gyermekekről, a dolgozó anyákról. Évente százezrek utaznak külföldre. Megsokszorozódott a magángépkocsik száma, sokat szidott tömegközlekedésünk nemcsak sokkal olcsóbb, de kulturáltabb is, mint számtalan európai tőkés országban. A háztartások gépesítettségéről, az öltözködésről és az olykor már az egészséges mérték határát súroló táplálkozásról felesleges is szólni. Az idei karácsony előtti vásárlási láz -- az érthető és indokolatlan túlzásoktól eltekintve — mindennél ékesebben árulkodott nemcsak az alapvktő élelmiszercikkek bőségéről. hanem egyáltalán a biztonságos életkörülményekről. Eredményeinkben talán nem is ezek a felsorolt anyagiak, nemcsak az életszínvonal tényei a legfontosabbak. Olyan világban élhetünk, amely biztosítja az emberi méltóságot, a képességek kibőlitakozását; olyan világban, ahol ismeretlen fogalom a kizsákmányolás, s magától értetődő a demokratizmus, a nyílt politikai légkör és a holnapba vetett bizalom. Olyan világban, amelyben még az átmeneti kor ellentmondásaiból adódó hibák, magatartásbeli torzulások is azért ütköznek ki oly élesen, mert a szocialista elvek tükrében látjuk őket. Szocialista viszonyok közt élhetünk. és egy fejlett szocialista társadalom megteremtésén fáradozhatunk — együtt, politikai egyetértésben kommunisták és pár- tonkívüliek, materialisták és hívők, idősek, középkorúak és fiatalok. Ez a szocialista nemzeti egység az anyagiaknál is becsesebb történelmi vívmányunk. A mai Magyarország népes/ I ségének nagy része — a 35 évesnél fiatalabb generáció — soha nem látott háborút. Ilyen hosszú, békés. szabad, független korszak ritkaságnak számít történelmünkben. Minden erőfeszítésünk, testvéri szövetségünk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, együttműködésünk a világ összes békeszerető, antiim- perialista, a függetlenségért és a demokráciáért küzdő erőivel arra irányul, hogy ezt a békét megóvjuk, hogy az enyhülés uralkodó irányzatát minden imperialista törekvés ellenére megvédjük. Hogy gyermekeink tekintetében a jövőben is a béke szelíd, szép fényei tükröződjenek. Becsomagolt inkubátorok — elszállításra várva.
