Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-30 / 304. szám
1979. december 30. • PETŐFI NÉPE • 3 DER FERNE OSTEN — CARNO JE VIC NAPLÓJA Hazánkban a nem magyar anyanyelvű nemzetiségi lakosság sokfeleképpen élvezi sajátos jogait; számos formában őrzi és gazdagítja hagyományait. Bács-Kiskunban az itt élő délszláv, nemet és szlovák emberek, sok egyéb mellett anyanyelvűk ápolásával vesznek részt nemzetiségi öntudatuk erősítésében. E törekvést segíti többek között az a tény, hogy megyénkben a könyvtári hálózat mellett a könyvesbolti üzlethálózat is igyekszik kielégíteni az olvasói igényeket. Nemzetiségi könyvek között A bajai boltban A Sugovica-parti város központjának egyik ékessége a Tóth Kálmánról elnevezett könyvüzlet. Ebben található többek között a német nemzetiségi bázisbolt, amely általános, közép- és főiskolás szinten összesen száznyolc-' van olyan iskolát lát el tankönyvekkel és egyéb kiadványokkal, amelyekre a tanítás közben szükség van. Bálity Lászlóné boltvezetőtől megtudtuk, hogy a tankönyveken kívül találhatók itt német nyelvű lexikonok, mesekönyvek, képzőművészeti albumok, útleírások és szépirodalmi művek. Csupán 1978-ban egy esztendő alatt százötvenezer forint értékű tankönyvet adtak el. Amikor közelebbről megnézzük, mi mindent tartogatnak a keres- gélők számára a polcok, meglehetősen sok érdekességre figyelünk fel. Van itt példáig olyan képzőművészeti kiadvány, mely az egyik müncheni nyomdában készült. Egy képes lexikont viszont Csehszlovákiában jelentettek meg. Látható itt német nyelvű autókatalógus és jó néhány budapesti Corvina-kiadvány. „Welt der Islam”; Der Ferne Osten” — ilyen és hasonló címeket' olvashatunk, amikor érdeklődve körülnézünk a boltnak ebben a részében. — Kik vásárolják ezeket a műveket elsősorban? — kérdezem a boltvezetőtől. — Természetesen elsősorban a diákok, a fiatalok, de részben felnőttek is, amikor a nálunk élő németek külföldi rokonai látogatóban itt járnak, olyankor bebenéznek ők is. Jó tudni azt is, hogy ebben a boltban a német nyelvű könyvek mellett szerb-horvát nyelvű kiadványok is kaphatók. A magyarországi délszlávok néprajzát ismerteti például az a tanulmány- kötet, amelynek ez a címe: Íz nase proslosty. Megvan itt a délszláv lakosság körében jól ismert Sztevanovitynak a Nyebo bez ob- laka című könyve. A A bajai könyvesboltban. Bácsalmáson... A helybeli ÁFÉSZ keretében működik Bácsalmáson az a könyvüzlet, amelynek profiljába tartozik a nemzetiségi lakosság igényeinek a kielégítése. Már a kirakatban felhívja magára a figyelmet néhány német és szerb- horvát nyelvű mű. — Van igény ezekre a kiadványokra? — kérdezzük Sörös Sán- dorné boltvezetőt. — Nem mondhatnám, hogy túlságosan nagy az igény. Olykor azonban be-benéznek vásárlók, akik a saját nemzetiségi nyelvükön írott munkák iránt érdeklődnek. Érdekes, hogy sokan visznek ki Jugoszláviába szerb-horvát nyelvű műveket, főként magyar klasszikusokat. De érdeklődés mutatkozik a mai magyar irodalom iránt is. Keresgélünk a polcokon, le-le- emelünk egy-egy kötetet, mely igyekszik felhívni magára a figyelmet. Hamar észrevesszük, hogy a jugoszláviai irodalom klasszikusai jócskán szerepelnek közöttük, lvo Andric és Miroslav Krlezsa regényei például. Ugyanakkor jócskán válogathatnak a könyvbarátok a magyarra fordított jugoszláviai szerzők művei közül is. Néhány példa: Dilov Nádas című regénye Doncsev T&so fordításában; Miroslav Krlezsa Bankett Blitvárban című műve; Milos Crnjanski Carnojevic naplója című széles körben ismert alkotása. A fentiek jól mutatják, szemléletesen bizonyítják azt, hogy hazánkban — így természetesen megyénkben is — intézményesen törődnek a nemzetiségi lakosság folyamatos kultúrálódásával, rendszeres művelődésével. A fentiek alapján azzal is, hogy az igényeknek megfelelő mennyiségben és minőségben gondoskodnak a bolthálózaton keresztül is az olvasói igények kielégítéséről. Varga Mihály VÁLTOZÓ FALU, VÁLTOZÓ ÉRTELMISÉG A solti dllomásvezető Az adó antennája a solti lapállyal vetélkedik. A síkság széliében nyújtózik hatalmasat, a két kilométernyi sodronnyal rögzített szerkezet pedig fölfelé. A mellette ágaskodó energiaépület a bokájáig sem ér, a műsort sugárzó létesítmény tornya a karcsú felkiáltójel, térdmagasából néz szét a tájon. Megszokta már Dunaújváros ideköszönő kéményeit, inkább a közeli faluban szemlélődik. Mindig akad valami látnivaló. Dömperek, daruk rajzolják az új faluképet, formálják a vidéket. Más ez a nagyközség, más a határa mint néhány éve; gyorsan nyilvánvaló. Táj és ember Arra a kérdésre csak alaposabb ismerkedés adhat választ, hogy mennyire hatott ez a vidék az ide- költözőkre. Az 1977. február 16-án felavatott adóállomás itt ragadt építőire, a sok száz milliót érő műsorsugárzó kezelőire például. Befogadta-e őket a táj? Az őslakosság? A Székesfehérvárról, Budapestről, Szigetszentmiklósról, Siófokról, Diósdról áttelepültek módosították-e a közgondolkozást, a létezésmódot? Több lett-e Solt általuk? Gazdagodtak-e ők az itteni benyomásokkal, a falusi világgal? Huber István állomásvezetőt faggatom a változó faluról, a változó értelmiségről. Kitűnő modell töprengéseimhez. Mind kisebb helyre került miközben mind fontosabb, „vezetőbb” beosztásban dolgozott. A továbbiakból az is kiderül, hogy értelmiségi. Világosabban szólva: nem a diplomájáért sorolódik e gyönyörű hivatású kategóriába, alkatából adódóan. Körülnéz, bárhová kerül, fölméri, beszívja környezetét, tájékozódik, akaratlanul is beleszerveződik a dolgokat mozgató folyamatokba. Mondom, értelmiségi. Rátermettség és diploma Fővárosi származék. Budán szerezte elektromérnöki diplomáját, Pesten nősült. Elégedettek voltak vele munkahelyén, örömmel vették föl a pártba. Álmában sem gondolt arra, hogy vidékre helyezik. Mintha örök életében Székesfehérvárott lakott volna, úgy érezte magát rövid ott-tartózkodás után. Kedvelte munkáját, birtokba vet-, te a várost. Bejárta szinte minden kerületét, elolvasta múltját, érdeklődött jövőjéről. Szépülését, gyarapodását személyes ügyének hitte; odatartozott. Tanult, főnök lett, jöttek a gyerekek, kialakultak a baráti körök. Közben magyar, szovjet és lengyel tervezők asztalán bontakozott az új Kossuth-adó, a közlekedési és postaügyi minisztériumban meg mind bizonyosabbá vált, hogy Huber Istvánra bízzák szerelésének, működtetésének az irányítását. Az új iránti fogékonysága, alapossága, szakmai megbízhatósága, politikai elkötelezettsége, szervezőkészsége tette őt méltóvá e nagy feladatra. Tíz embernek való gondot adott a munkálatok irányítása. Maradt ideje, kellett maradjon a munkatársak kiválogatásához, sokan jelentkeztek a környező településekről is. A fabarakkos elszállásolás viszontagságai után megkezdődött a családok költözése. Megérkeztek az asszonyok, dolgozni, keresni akartak, méghozzá korábbi körülményeikhez hasonlóan. Hivatalok, barátok Az állomásvezető személyes ügybuzgalma, a megyei, a járási, a nagyközségi párt- és tanácsi és minden illetékes és nem illetékes testület, bizottság, szervezet tevékeny jóindulata sem tudott gyorsan a jogos igényeknek megfelelő állásokat teremteni. Végül is elrendeződött minden úgy, hogy senki sem érezte magát megrövidítettnek. Könnyebben jutottak iskolához, napközihez, óvodához a gyerekek, mivel együttműködési szerződések kötötték volna a tanácsokat, ha netán megfeledkeznek korábbi ígéreteikről. A megállapodások természetesen pontosan meghatározták, hogy a solti adó szocialista brigádjai mivel segítik a környező falvak oktatási intézményeit. Látszólag tértem el Huber István bemutatásától: mindvégig róla beszélek. Kikapnék tőle, ha a rádiósok és a helyiek jó kapcsolatában túlbecsülném lehetőségeit, szerepét. Az igazság ellen vétenék, ha elhallgatnám: a kölcsönös érdeklődés, a kölcsönös megértés, a kölcsönös segíteni akarás fáradhatatlan élesztője. Már a felvételeknél előnyt jelentett, ha valaki ismerte valamennyire Soltot. Felfogása szerint ugyanis valamennyien a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóság solti alkalmazottai. Be kell kapcsolódniuk a helyi közéletbe részvételükkel, jelenlétükkel gyarapodhatnak, gya- rapíthatnak. Ha nem tudnak a községi művelődési otthonokról, akkor hiába várja őket a tánccso* port, a citerazenekar, a színjátszó együttes. A szőlőtermesztési hagyományok átvétele nélkül aligha • Kitüntetés! Aki átadja: Pullai Árpád miniszter, aki átteszi: Hu bér István állomásvezető. boldogulnának az új kiskert-tulajdonosok, csak a közállapotok ismeretében hallathatják szavukat a helyi fórumokon. Solt és környéke A járási pártbizottságba behívott állomásvezetővel, a jól képzett pártiskolai előadóval kevesen vehetnék föl tájékozottságban a versenyt. Már a székesfehérvári könyvtárban olvasott Bács-Kis- kun megyei kiadványokat, költözése után módszeresen bejárta a vidéket, felkereste dr. Nagy Béla helytörténészt, barátságot kötött az apostagi iskolaigazgatóval, majd a solti nagyközségi pártbizottság titkárával. A szélesebb körű ismerkedést nemcsak az általános időhiány nehezítette. A berendezés kezdeti hibáinak kijavításához, a szervezetek, keretek kiépítéséhez napi tizenkét óra is kevés volt gyakran. Az adóállomás szocialista brigádjai, vezetői szívesen dolgoznak a nagyközség fejlesztéséért. A negyvenes évei elején tartó Huber István is úgy véli. hogy jóval előbbre tarthatna ez a falu, ha céltudatosabban használták volna ki adottságait, következetesebben érvényesítik a falu érdekeit, ha hosszabb távra terveznének. Már félig-meddig kész lenne a szenny- vízelvezető-hálózat, ha — például — a rádiós szolgálati lakások építésével egyidejűleg hozzáfogtak volna kivitelezéséhez. Háromnegyed milliárdos beruházásnál két-három millió többlet nem számít. Az egyedi derítés engedélyezésével ugyanis ennyit spórolt a nagyközség a postának, ennyit vett ki a község bugyellárisá- ból. Többet, sokkal többiét! Kapcsolódhatna a rendszerhez az azóta átadott három, nagy, többszintes lakóépület is, mindegyik építtető vállalta volna a ráháruló részt. Sajnálja, nagyon sajnálja ez a Soltra került értelmiségi az elszalasztott lehetőséget, pedig közvetlenül nincs kára, kellemetlensége. Arra törekszik, hogy mindenütt érvényesüljön az ésszerűség, olyan dinamikusan fejlődjön az ország, ahogyan azt az ilyen csupa lendület, csupa felelősség, csupa kezdeményezőkészség emberek szeretnék. Ezért él, dolgozik így most éppen Solton. Heltai Nándor PETŐFI VOLT AZ ALAP... Fiatal kézirattár vall az irodalmi múltról Az év búcsúztatásáról és az új esztendő köszöntéséről sohasem hiányzik legnagyobb nemzeti költőnk, Petőfi Sándor. A Bács-Kiskun megyei emlékhelyeken hagyományosan megemlékezések is követik ilyenkor egymást. Mi ez alkalommal a nevet viselő irodalmi múzeumba látogattunk. Termékenyítő hatása a kézirattárban is jelen van, hiszen ő a mai gazdag gyűjtemény kiindulópontja... A könyvtárak vagy múzeumok kézirattárában járva mindig úgy érzem, mintha egy kicsit a kulisszák mögé pillantanék. Akad abban valami különösen szívdobogtató, ha az ember szeme előtt Petőfi, Ady, Krúdy vagy Móricz eredeti jegyzetlapjai fekszenek. Föltárul a művek születésének háttere. És föltárul az a háttér is, amelynek a vizsgálatából a kíváncsi utókor tanulmányai, elemzései születnek. Lehet, hogy a rendszeresen vissza-visszatérő kutatónak mindennapivá válik ez a környezet. A céltudatos munka más szempontokat helyez előtérbe: a rendszerezettség, könnyen kikereshetőség feltételeivel számol. Mégsem múlik el teljesen a titokzatosság érzése, hiszen a véletlen bármikor meglepetésékkel szolgálhat. Egy újabb adat, egy másféle megformálási változat izgalmas összefüggésekre vethet fényt. Így van ez azokkal is, akik az ország egyik legfiatalabb kézirattárát keresik fel a fővárosban, a Petőfi nevét viselő irodalmi múzeumban. Egységes elvek szerint Ez a „legfiatalabb" jelző természetesen nem az emberi életszakaszok mércéjével mérendő. Legalább, de inkább több mint hetven évet jelent, ami a nagyobb múltú intézményekhez képest hátrányosabb helyzettel is jár. De vannak kétségtelen elő• nyei is. Közéjük tartozik például, hogy modern, egységes elvek szerint dolgozhatták fel a kézirattár gyűjteményeit. A legutóbb megvásárolt Móricz-hagyaték kivételével, a teljes anyag hozzáférhető, a katalógusokból pillanatok alatt kiderül, hogy mi -hol- található. Az alapokat még annak idején a Petőfi Társaság vetette meg, hozzáfogva a nagy nemzeti költő emlékeinek gyűjtéséhez. A Nemzeti dal, a Szeptember végén és más versek eredeti példányai mellett a levelek, útirajzok, életrajzi dokumentumok és értékes könyvek egész sorát őrzik itt. A legapróbb följegyzésekig bezáróan mindenről tételes cím szerinti lei mutatások sorakoznak a katalógusban. S föllelhető a költő szellemét ápoló, az emlékeket mentő Petőfi Társaság csaknem teljes iratanyaga is. 150 ezer tétel * Nem kellett sokat várni arra, hogy az egykori .iskolatárs, Jókai hagyatékának jelentős része is a gyűjteményhez társuljon. Majd, évtizedek múlva a második világháború után József Attila kéziratai gyarapították az irodalmi ■múlt tanulságokban gazdag emlékeit. Petőfi és József Attila pedig szinte követelte a közbülső láncszem, Ady jelenlétét. (Ekkor alakult ki a forradalmár magyar írók, költők múzeumának elképzelése.) Ma már jóval tágabb sugarú ez a kör. A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattára nem kevesebb, mint 150 ezer tételt tartalmaz. (Egy-egy tételhez nem csak valamelyik önálló mű, hanem kiegészítő töredék, adalékok egész sora tartozhat.) Csupán az elmúlt tíz évben Áprily Lajos, Benedek Marcell, a mélykúti születésű Fenyő Miksa, Füst Milán, Heltai Jenő, Jankovich Ferenc, Molnár Ferenc, az Apostagról elszármazott Nagy Lajos és Ter- sánszky Józsi Jenő hagyatéka, s az erdélyi magyar irodalom nagy ■levélgyűjteménye talált végső otthonra a múzeumi kézirattárban. A centenárium „ajándéka” Méreteit tekintve az eddigi legnagyobb a legutóbbi „szerzemény", a Móricz-hagyaték. Az író születésének 1979-es, századik évfordulóján jutott hozzá a múzeum, mintegy a közösségnek átadott centenáriumi „ajándék”- ként. A minden korábbit felülmúló teljességet azzal magyarázzák a szakemberek, hogy Móricz viszonylag kevéssé hányatott életet élt; Petőfivel, Adyval, Krú- dyval vagy József Attilával ellentétben családi otthon is lehetővé tette számára a rendszeres, részben épp saját gyűjtéseit kamatoztató alkotó munkáját, gondos kezek őrizték a kéziratokat, levelezést, nyomdai példányokat, javításokat, az első megjelenéseket és esetleges további változatokat. A hagyatéknak csupán a tételes felsorolása körülbelül száz gépelt oldalt tesz ki. Az írásos emlékek 'mellett a leányfalui villából származó bútorok, az idők viszontagságait átvészelt 3900 kötet könyv és különféle művészeti tárgyak tartoznak a becses és rendkívüli irodalomtörténeti értékű gyűjteménybe. Megtalálható, benne például az Erdély regény trilógia forrásanyaga. A nagyobb lélegzetű prózai műveken kívül elbeszélések, riportok, tárcák, naplójegyzetek várnak a szakavatott feldolgozásra. íme az 1932-es év változatos termését jelzik a következő címek : Arany János írói bátorsága. A keringő és a jazz, Bécsi magyarok között. Üres a vásár- csarnok. Isten béresei a magyar mezőgazdák, A boldog ember regényrészletei ... Móricz Zsigmond irodalomszervező és kapcsolatteremtő, -tartó munkásságát egyebek között tízezer levél is tanúsítja. (Néhány név a címzettek és a választ küldők közül: Thomas Mann, Babits Mihály, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Móra Ferenc, Nagy Lajos. Révay József, Ortu- tay Gyula, Szakasits Árpád ...) Nem csoda hát, ha a kutatóknak egyelőre várni kell a búvárkodással. Évekig is eltart, amíg a kézirattár munkatársai tudományosan feldolgozzák ezt a roppant mennyiségű dokumentumot. De a rendszerezés megkezdődött, s az a folyamat, amely a Petőfi-emlékek gyűjtésével indult el, a magyar irodalom mind jobb megismerését teszi lehetővé az ország egyik legfiatalabb kézirattárának jóvoltából. Halász Ferenc NÉHOL MÉG AKAD HÓ... (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS)
