Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

1979. december 24. • PETŐFI NÉPE • II l \\ Eredmények, feladatok a megye sportmozgalmában Karácsonyi dobogó Az OTSH értékelése szerint — az olimpiai pontszámok alapján — Bács- Kiskun az ötödik helyet foglalja el a megyék országos rangsorában. Me­gyénk száznegyvenhat sportegyestileté- ben ezerháromszáztizennyolc minősített sportoló van. Kilenc NB 1-es, huszon­hat NB Il-es, öt NB III-as szakosztály működik. Az egyesületekből ötvenegy versenyző tagja a különböző válogatott kereteknek. A sportágak eredményessége tekinte­tében nem várt fordulat következett be tS7»-ben. A megye, s a magyar sport egyik legeredményesebb sportága lett az uszonyos és búvárúszás. Verseny­zőik az idén megrendezett Európa-baj- nokságon a sportág történetének leg­szebb magyar sikereit énék el. az Európa-bajnoki elmek mellett egy sor énékes dobogós helyezést is szereztek. Kecskemétről hatan mondhatják ma­gukat nemzetközi minősítésű verseny­zőnek. Leszorult a dobogó legmagasabb fo­káról az előző év sikersponága a fo­gathajtás. Pedig 1979-ben újabb győ­zelmeket, neaazetközi elismerést hozott megyénknek. Európa-bajnoki cím mel­lett helyezést, országos bajnokságokat (egyéniben és csapatban). Örvendetes, hogy a sportág alapját és utánpótlását képező kettesfogathajtásnak széles bá­zisa van, a színvonalat pedig az igen magas követelményeket támasztó két­fordulós megyei, illetve országos baj­nokság biztosítja. Nem kevésbé biztatóan kezdődött az év cselgáncsban. Kiss Endre, a KSC versenyzője Európa-bajnoki bronz­éremmel térhetett haza a kontinens- bajnokságról. Aztán folytatták az érem- szerzést a fiatalok. Az ugyancsak kecs­keméti Kincses Tibor IBV-győzelem- mel, a bajai Tamás László junior Euró­pa-bajnoki ezüstéremmel hálálta meg kiküldetését. A nemzetközi sikerek mellett szereztek versenyzőin* egy sor országos bajnoki címet *s á különböző korcsoportokban. Sakkban Grószpéter Attila, a bACS- EP tehetséges fiatal versenyzője lépett ki a nemzetközi elismerés színterére. A FIDE, a sportág szövetsége hivata­losan is legalizálta nemzetközi mesteri elmét. A kiváló versenyző az 1979-es esztendő folyamán számos szép sikert ért el a magyar színek képviseletében is. Itthon az egyéni országos bajnok­ságon való szereplésével vívott ki újabb elismerést. A csapatsportágak közül a röplabda kívánkozik az élre. A sportág megyei történetében első Ízben valósult meg, hogy a férfi röplabdasport képviselői kiléphettek a nemzetközi küzdőtérre, s a Kupagyőztesek Európa Kupájában képviselhették hazánkat és szükebb pátriánkat. Továbbfejlődés a tudomány segítségével „A megye versenysportjának fej­lődése általában mérsékelt ütem­ben haladt. Az egyes sportágak­ban azonban ez a tempó különbö­ző. Amikor a fejlődést elősegítő feltételeknek (tárgyi, személyi, anyagi) a határára ér, akkor nagy mértékben lelassul. Vagyis hát­rányba kerül mindazokkal a ver­senytársakkal, illetve egyéb sportágakkal szemben, amelyek még nem merítették ki a lehető­ségeket. Például 1979 legeredmé­nyesebb sportágában, az uszonyos és búvárúszásban az adott kö­rülmények között megközelítették a teljesítőképesség felső határát. A további fejlődéshez már elen­gedhetetlenül fontos az orvos, a pszichiáter jelenléte. De ugyanez a helyzet a cselgáncsban is. Kecs­keméten a példás és eredményes szakmai munka megreked a tu­dományos vívmányok, technikai eszközök alkalmazása nélkül. A judósportban például igen be­vált és elterjedt segédeszköz lett a képmagnó, amelyen saját ered­ményeit, hibáit láthatja viszont a versenyző. Vagy éppen várható ellenfele mozgásskáláját elemez­heti ki egy-egy fontos verseny előtt. A fejlődés tehát egyre szoro­sabb összefüggésbe került a tu­dománnyal, amelynek az alkal­mazása jó esélyt biztosít az elő­nyös feltételek közötti versengés­re. Ellenkező esetben könnyen be­következik az élvonaltól való le­szakadás, illetve eltávolodás A piramis és környéke Elképzelhető-e. hogy megyénk­ben, akár több sportágban is tar­tós, dinamikus fejlődés alakuljon ki? Csakis akkor, ha a jelenleg élvonalban levő sportágakban megteremtik a haladás feltételeit. Felvetődik azonban az újabb kér­dés: melyek a fejlődést biztosító alapvető feltételek? Vajon képezhet-e a KSC 13 szakosztálya piramist egy Kecs­kemét nagyságú városban? Rá­adásul úgy, hogy nincs reálisan meghatározva: melyiknek milyen továbbfejlődési lehetőségei van­nak? Atlétikában például két év­vel ezelőtt kitűzték az „A”, kate­góriás szint elérését. Egy évvel ké­sőbb belátták, hogy túlbecsülték képességeiket. Módosítás született, amelynek értelmében a „B” kate­góriás szint teljesítése lett a cél. Azóta történtek ennek megvalósí­tására intézkedések. Megerősítet­ték a szakosztály vezetést: hat mel­lékállású és két főállású edző dol­gozik. De vajon ki fog futni, súlyt lökni, diszkoszt dobni? A versenyzőnek ugyanis teljesen mindegy, ki van a szakosztályban, ha azt tapasztalja, hogy a jobb eredmény eléréséhez szükséges feltételek változatlanul nincsenek meg. Tizenegy éve van a városnak 50 méteres fedett uszodája. De miért nincs ma sem igazi úszósportja? Pár évvel ezelőtt beért egy cso­port, amely az új uszoda meg­épülésének hatására kezdett el úszni. Ügy látszott, révbe kerül a sportág. A versenyzők szépen csi­pegettek el dobogós és előkelő he­lyezéseket az országos bajnoksá­gok különböző korcsoportjaiban. Olimpiai pontok tekintetében pe­dig az úszóhagyományokkal ren­delkező egyesületek között is áll­ták a versenyt. A fejlődéshez, az eredmények fokozásához azonban tovább kellett volna javítani a feltételeket. Folytathatnánk a sort. A rész­letek helyett azonban maradjunk a lényegnél. Vajon történt-e már kísérlet olyan felmérésre: hány sportágra, s melyikre van szükség, s ezen belül is mit bír el a város? Hol az igények és lehetőségek ha­tára? Melyek azok a versenysport­ra érdemes sportágak, amelyek­ben a korcsoportos nevelési rend­szertől — szép példa erre a röp­labda és a cselgáncs — a legkor­szerűbb edzésmódszerig a legma­gasabbra tehetjük a mércét? És melyek azok, amelyek a tömeg­sport szintjén a lakosság vagy ép­pen a támogató bázisszervek dol­gozóinak kikapcsolódását, aktiv pihenését szolgálják? Amíg ebben nincs tisztánlátás, addig nehéz arról beszélni, hogy miként oldódjon meg a tehetsé­gek felfelé áramlása, mely terü­leteken, milyen sportágakban tud­nák a leghatékonyabban segíteni a nagyobb egyesületeket. Pedig volna már jó példa me­gyén belül is. Baján nagyon reá­lisan felmérték annak lehetősé­gét, mit bír el a város a verseny- sport szintjén, s melyek azok a sportágak, amelyek csak tömeg­sport-feladatokat szolgálnak. S en­nek megfelelően terjesztették ki utánpótlásbázisukat is a környe­ző községekben. Ez a tervszerűség az elkövetkező években minden bizonnyal meghozza az ered­ményt. Az iskolai testnevelés buktatói Sokszor, sokféleképpen megéne­kelt téma. Nem véletlenül. Az if­júság testnevelése társadalmi ügy. S hol az ifjúság? Az iskolában. S hogyan folyik a testedzés az is­kolában? Az átlagos megyei helyzetkép mérsékelten javuló tendenciát mu­tat. Bács-Kiskun 258 általános is­kolájából 66 rendelkezik torna­teremmel, 40-ben pedig más cél­ra épített helyiségekben tartják a testnevelési órákat. Harminchat általános iskola használja a mű­velődési házak termeit. Kiépített sportudvara az iskolák 75—80 szá­zalékának van. A testnevelő taná­ri ellátottság 72 százalékos. A hivatalos beszámolók nem említik, hány helyen nem jutnak be a gyerekek — egyes korcsopor­tok — évekig a tornaterembe, amely ki van adva kispályás foci­mérkőzések lebonyolítására. A gyerekek egymást tapossák az is­kola szűk folyosóján. A szülők meg nem értik a magatartásból hazavitt fekete pontok eredetét. Visszamehetnénk egészen az ókori rómaiakig vagy görögökig, akik törődtek a fiatalok harmoni­kus nevelésével, de maradjunk a mai valóságnál. Nekünk ugyanis itt kellene rendet teremtenünk. Veres Péter szavaival élve azt is mondhatnánk: „Itt van dol­gunk ...” A dolgunkat azonban érthetet­len módon nem végezzük el. Meg­alkuszunk, a gyerekek állítólagos érdekének leple mögé bújunk, s megrójuk; ne izegjen, mozogjon. Amíg az iskolában van — reggel 8-tól, ha napközis délután 17-ig — maradjon nyugton. Miközben mi az élet különböző területein egyetértőén szavazzuk meg a kü­lönböző határozatokat, hangoztat­va a fiatalság testnevelésének és sportjának szükségességét, fontos­ságát. Megyénk — miként az egész or­szág — nagy erőfeszítéseket tett és tesz az ifjúság, elsősorban a ta­nulóifjúság testnevelése érdeké­ben. A lehetőségek azonban nem­csak az anyagiakon múlnak. Az igények kielégítésének nemcsak az a módja, hogy a társadalomtól még több tornatermet követel­jünk. A meglevőket is jobban, okosabban kellene az iskolai test­nevelés ügyének alárendelni és megfelelően kihasználni. Persze a testnevelői kérdés sem érintésre méltatlan terület. Alap­vetően kétféle tendencia uralko­dott el az utóbbi években. A test­nevelő, aki másodállásban edző is, saját iskolájában többnyire azt a sportagat sulykolja — megte­remti magának az alapot —, amelyben a klub iránt elkötele­zett. Pedig valószínűleg az lenne a fő feladata, hogy a testnevelés­sel törődjön, lehetőleg több sport­ágat megismertessen, megszeret­tessen a gyerekekkel. Másik vég­let ami még rosszabb, hogy akad­nak testnevelők, akik, egyetlen versenyen sem akarnak szerepel­ni diákjaikkal. Számottevő válto­zás várható az 1978—80-as tanév­ben bevezetett úttörőolimpia-ver- senyrendszertől. A megye 43 középiskolájának a fele rendelkezik tornateremmel és sportudvarral. Szaktanári ellátott­ságuk 96—98 százalékos. A rend­szeres tömegsport-foglalkozásokon a tanulói létszám 60 százaléka vesz részt. Egy kivételével diák- sportkört is működtetnek, ezekből hét természetbarát-szakosztály. A társadalmi sportegyesületek­ben a középiskolás diákoknak mindössze 20 százaléka szerepel. Ez az arány egyfajta sajátos tük­röt is tart elénk a megye közép­iskolás testnevelésének és sport­jának színvonaláról, ami azon­ban nemcsak iskolai ügy. Az egye­sületek a legtöbb helyen nem ve­szik a fáradtságot, hogy felkeres­sék a tantestület vezetőit, s meg­beszéljék közös dolgaikat. Ennek egyértelműen a testnevelés és sport látja kárát. A megye főiskolai sportjáról — kampányszerű tömegsport-talál­kozóikat kivéve — alig lehet hal­lani valamit. Folyamatosságot a tömegsportban Dicséretes kezdeményezések, olykor fellángolások is jellemez­ték a felnőttek tömegsportját. Az ,,Edzett ifjúságért” mozgalom, a „Tömegsport olimpia” széles le­hetőségeket teremtett, az eredmé­nyek nem is maradtak el. A gon­dot az jelenti, hogy a kezdeti fel­lendülést, érdeklődést nem követ­te folyamatosság. És ez nem a la­kosság rovására írható! A szervezésben, a folyamatos­ságban van még javítanivaló. A tömegsport formái üzemeken be­lül. vállalatok és lakóterületek kö­zött is megvalósíthatók. Ami tu­lajdonképpen nem új találmány, csak fel kellene eleveníteni. Szoros összefüggésben van e ter­vek megvalósításával a kispálya­építő akció folytatása is. Ez is „szunyókál” az utóbbi időben. Va­jon miért? Hiszen jó volt, ered­ményes volt, közügyet szolgált. Két évvel ezelőtt jelent meg az építési és városfejlesztési minisz- ter és az OTSH elnökének utasí­tása a sportolást szolgáló terüle­tek tervezéséről. Ennek lényege, hogy az új lakótelepek építésénél figyelembe kell venni a tömeg­sport, a játék céljaira kialakítan­dó zöldövezeteket, szabad terüle­teket. Sajnos, sem Kecskeméten, sem a megye más lakótelepein nem tapasztalhatjuk ennek figye­lembe vételét. Pedig azt tartják, minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle... A közelmúltban egyik olvasónk arra kért bennünket, intézzük el, hogy 18 éves gyereke időnként bemehessen a sportcsarnok kondi­cionáló termébe levezetni felesle­ges energiáját. Nem tudtuk elin­tézni. Nem ez volt az első kérés, nem is az utolsó, érdemes lenne tehát erre felfigyelni. Ha egyszer igény mutatkozik, mégpedig úgy, hogy szívesen fizetnének is érte, miért ne lehet­ne megvalósítani? Az új lakóte­lepeken garázs helyett is ki le­hetne alakítani kondicionáló ter­met. 1980 elé Az OTSH értékelése alapján el­ért ötödik hely tulajdonképpen előkelőnek számít a megyék kö­zötti országos rangsorban. Van azonban egy másik értékmérő is. Az erkölcsi mérce, amelynek alap­ján egyértelműen megállapítható, hogy sokkal többre lennénk képe­sek! S ez a több nem a tetemes anyagi áldozatok híján nem való­sult meg, hanem mert hiányzott a kellő tervszerűség, a következe- tesség, az évről évre kifizetett jö­vedelmek ellenértékének a meg­követelése. Ahhoz, hogy Bács-Kiskun me­gye testnevelése és sportja előbb­re tudjon lépni, nagyon alapos, elemző munkával kell számot vet­ni eddigi tevékenységéről. Első­sorban a belső értékeket kellene sokkal hatékonyabban és terv­szerűbben kihasználni. A sport és a testnevelés társadalmi jelentő­ségét nem lehet elégszer hangsú­lyozni. Az ifjúság nevelésében fejleszti az előnyös emberi tulaj­donságokat, fontos eszköze a tö­megkapcsolatoknak, segít egész­ségünk, munkaképességünk meg­őrzésében. S ami napjainkban or­szágos törekvéseinkkel pontosan egybevág — a szocializmus fej­lődésében betöltött szerepe vitat­hatatlan. SPORT. SPORT • SPOR1 USZONYOS ÉS BÚVÁRÚSZÁS Az esztendő legeredményesebb edzője: Ludvigh Zoltán Az MHSZ ÉBKM Vízmű uszonyos és búvárúszói Kecs­kemét, s a sportág történe­tében is egyedülálló bra­vúrt hajtottak végre 1979- ben. Az országos felnőtt bajnokságon tizenegy baj­noki címet szereztek, negy­ven országos csúcsot úsz­tak. Az ifjúságiak a tizen­három bajnoki cím mellett harmincegy országos csú­csot értek el. Az Európa-bajnokságon a 4xl00-as uszonyos vál­tó Tóth Árpáddal aranyérmet nyert. 4x200-on Tóth Árpád és Drozdik Tibor volt tagja az ezüstérmes magyar váltónak. A női mezőnyben Európa-bajnoki ezüstöt nyert a 4x100-as váltó, amelynek tagja volt Fodor Mária és Balogh Gabriella is. 4x200-on a Fodor, Balogh ket­tős bronzéremmel térhetett haza. 200 m-es uszonyos úszásban Balogh egyéni bronzot szerzett. A magyar csapat az Európa-bajnokságon olyan bravúrt hajtott végre, amilyenre még nem volt pél­da a sportág történetében. Az együttes több mint háromszáz nemzetközi pontjából a kecskemétiek 167-et szereztek. Fodor Mária, Balogh Gabriella, Horváth Ildikó, Tóth Árpád és Drozdik Tibor nem­zetközi kategóriájú minősítést szerzett. A nagyszerű siker a versenyzők és az edző együt­tes munkájának az eredménye. Ennek alapján Lud­vigh Zoltán méltán lett az év legeredményesebb ed­zője. — Nagy öröm ez az elismerés. Ügy érzem azon­ban, hogy az eredmény hosszú évek kitartó, folya­matos munkájának a következménye. — 1974-ben segédedzői képesítést szereztem úszó sportágban. Dolgozni szerettem volna, de nem volt rá lehetőség. Akkor kezdtem a pályát a búvárúszó-szakosztályban. Munka köz­ben tanultam meg a tennivalókat. Annyi volt az első szembetűnő különbség, hogy az úszók kézre, a búvárok lábra dolgoznak... Az első időkben heti három alkalommal tartottunk két óra edzést. Ma heti 10x2 órát dolgozunk! — Egyetlen célunk volt: aktív pihenés, hasznos időtöltés. Aztán fokozatosan növeltük az edzésada­got. Egyszer csak azt vettük észre, hogy ott vagyunk az országos sereghajtó mezőnyben. Abban az időben a Muréna országos első volt. Annyira, hogy mögé­jük szinte senkit sem lehetett sorolni. Aztán 1976- ra kialakult egy élmezőny: Muréna, Izzó, Kecske­mét ... Az idén változatlan az élmezőny, viszont a sorrend módosult: Kecskemét, Izzó, Muréna. A kö­zépmezőnyben pedig már ott van a Kaposvár, a Dunaújváros, a BHG. — Nehéz volt elérni a jelenlegi szintet. Hiszen ennek a sportágnak semmiféle irodalma nincs. Mi kerestük az utat. Ki kellett alakítani a speciális ed­zésmódszereket. Többször tévedtem is .. Ezeket a vakvágányokat le kellett nyesegetni. De azért most már tudom: milyen eredményt milyen edzésmód­szerrel lehet elérni vagy megközelíteni. Közben el­végeztem a TF edzői szakát is. Az ott szerzett is­mereteket sikerült átültetni a búvárúszásra. — A szakosztályunkat tulaj donképpen négy cso­portra osztottuk. Az elsőbe csak a válogatottak, az I. osztályúak és ifjúsági aranyjelvényesek tartoz­nak. Velük én foglalkozok. A második csoportot Ló- czi Endre edzi. Hozzá azok kerültek, akik legalább II—III. osztályú szintet értek el, illetve ifjúsági ezüst- és bronzjelvényesek. Végül Csorba István a kezdőkkel foglalkozik, akik most ismerkednek a sportág alapjaival. A szakosztály negyedik csoport­ját a tájékozódó úszók alkotják. Közülük Pomozi Ernő a válogatottságig vitte. Többségük azonban csak szórakozás céljából foglalkozik ezzel a verseny­ággal. összesen hatvanhárman vagyunk a szakosz­tályban. — Tulajdonképpen évekkel ezelőtt az uszonyos és búvárúszást mi is tömegsportszinten kezdtük. Az­tán fokozatosan növeltük a követelményeket. Az első sikerek után rpég többet dolgoztunk. Lelkesek voltunk, s mert többet akartunk, újra emeltük a mércét. A versenyzők szinte követelték a sikereket. Végül is, amit elértünk, annak tulajdonítom, hogy hittünk a munkánkban, s ha kisebb megtorpanások voltak is, megvalósítottuk elképzeléseinket — mond­ta Ludvigh Zoltán, az ÉBKM Vízmű uszonyos és búvárúszó-szakosztályának vezetőedzője. FOGATHAJTÁS Muity Feri bravúrja Haras du Pinben hárman képviselték a magyar csapatot: Bárdos, Fülöp, Muity. Egyéniben Bálint indult. A csapat ígéretesen kezdett. Annak ellenére, hogy Fülöp gyeplűs lova, Irány lesántult. Az Irányt he­lyettesítő öreg Jeges jól állta a próbát. A maratont azonban már nem vállalhatta ... A világbajnok Bár­dos mellé olyan csapattag kellett, aki nem hibáz, és biztosan célba ér. Dr. Várady Jenő szövetségi kapitány összehívta a versenyzőket. Síri csend honolt. Csak a normandiai erdő suhogása visszhangozta a kérdést: „Fiúk, ak­kor ki vállalja?” Bárdos a két jelöltet nézte. Muity és Bálint a földre szegezte pillantását. Ott vibrált a szemekben a felelősség: „Nem hibázhatsz, mert oda a mundér becsülete..öt percnyi néma tusa után egy halk mondat rázta fel a töprengőket: „Akkor majd én vállalom.. Muity szólt. Bárdos oldalán győzelemre vitte a magyar csapatot. Az Európa-bajnoki aranyérem mindennél ékesebben bizonyítja nagyszerűségét. (Egyéniben negyedik lett.) Azután itthon „feszültségoldóként” megnyerte az összetett magyar bajnokságot. — Muity Ferenc, a mai nemzetközi mezőny leg­tehetségesebb tagja — mondta dr. Várady Jenő, a magyar négyesfogat-hajtó válogatott szövetségi ka­pitánya. — Abonyi Imréig felérő klasszis. Természe­tesen nem lehet jó az összehasonlítási alap, mert Abonyinak hatalmas 'fizikai ereje is volt, ami Muity- nak nincs. Ezt azonban pótolni tudja hihetetlen jó érzékével. Mindig ráérez a versenyre, az adott fel­adatra, és pontosan tudja, hogy a kezében levő lo­vakkal hogyan kell megoldania. — Tulajdonképpen a magyar csapatban Muity Ferenc a következő versenyző, aki nyerésre áll. Úgy, mint a kardvívásban, hogy Gerevich után Ko­vács következik ... Ehhez azonban először is meg­felelő ló, másodszor: sokkal, de sokkal nagyobb szorgalom, megfelelőbb munkahelyi kollektíva, jó hangulat kell. Ha körülötte sikerül nyugodt, mun­kára serkentő légkört kialakítani — ami jelenleg hiányzik Bugacon — a magyar sportnak sokáig nemzetközileg is ütőképes versenyzője lesz. Ehhez azonban neki is többet kell adnia a született tehet­ségen kívül; szorgalomban, pontosabb gyakorlásban, a technikai elemek sulykolásszerű végzésében. — Ebben az esztendőben mindennek dacára, a magyar fogathajtás részéről, ő csinálta a legnagyobb bravúrt, ő nyújtotta a legnagyobb teljesítményt. Ne­vezetesen az Európa-bajnokságon. Már köztudott volt a start előtt, hogy Fülöp Sándor fogata a terep­hajtást nem tudja végigcsinálni. így ketten: Bárdqg és ő maradtak a csapat eredményhozói. Köztudott volt az is, hogy Bárdos kirobbanó formában volt. Tehát Muity Feri teljesítményén múlott: ha téveszt, vagy hibát csinál, a csapatarany úszik el. Ilyen ter­heléssel indulni óriási hátrány. Nem sok versenyző bírja ki ezt a feszültséget. Feri kibírta. Igaz, hogy nálunk a csapatszellem kiváló, minden támogatást megkap a csapatvezetés részéről. De, amikor hajtani kell a terepen vagy az akadályok között, akkor csak egyedül van a négy lóval, és minden feladatot neki kell megoldani — mondta Várady Jenő. Muity tavaly 6 ponttal maradt el, a nemzetközi kategóriás szinttől. Aligha kell bizonygatni, hogy ez 1700—1800 pontos teljesítmény esetében minimális. Idén lett nemzetközi szintű hajtó. S hogy jövőre is az legyen, azt elvárja tőle a magyar sportvezetés, szőkébb pátriája, Bács-Kiskun megye, s a kiskun­félegyházi Lenin Tsz. Ez utóbbinak azonban Muity munkahelyén, Bugacon, megfelelő feltételeket kell biztosítani. Különben a legjobb törekvése ellenére is megreked. CSELGÁNCS Legszebb sikere az Európa-bajnoki bronzérem Kiss Endre, a Kecskeméti SC 86 kg-os cselgáncsozója 32 éve­sen is szép sportpályafutást mond­hat magáénak. Nem volt sima az útja, szerencsés ' versenyzőnek sem mondhatta magát. Annál in­kább küzdőnek. Minden kis si­kerért nagyon meg kellett harcol­nia. És Endre harcolt. Olykor fogcsi­korgatva. Olykor a bírókkal is szembeszállva. Tulajdonképpen megalkudni sosem tudott, ön­magában képtelen volt elfogadni az igazságtalanságot. Lázadó ter­mészete az utóbbi időben egyre jobban az eredményes verseny­zésre összpontosult. Háromszor nyert felnőtt ma­gyar bajnokságot. Idén a döntő­ben vereséget szenvedett. Nemzetközi szinten keménykö­tésű, szívós versenyzőnek tartja a cselgáncsvilág. Eddig kétszer szerepelt Európa-bajnokságon. Először 5., az idén bronzérmes lett. A bécsi VB-n ugyancsak ötö­dik helyezést szerzett. Ebben az évben éremesé­lyesként utazott Párizsba, a vi­lágbajnokságra. Helyezés nélkül jött haza. — Már elkerülhetetlenül köze­leg a búcsú ideje. Jövőre a moszkvai olimpián szeretném fel­tenni a koronát eddigi sportpálya- futásomra. Ha kijutok, igyekszem majd úgy búcsúzni, hogy szá­momra is szép és emlékezetes maradjon. A BÁCSÉP SC nemzetközi mestere Grószpéter At­tila, a BACS- ÉP SC fiatal és tehetséges sakkozója a/ idén, a FIDE (Nemzetközi Sakkszövet­ség) ötvenedik kongresszusán kapta meg ed­digi sportpálya- futása legérté­kesebb elismerését: a nemzetkö­zi mesteri címet. 1979-ben számos hazai és nem­zetközi versenyen — válogatott­ként és az egyesületi színek kép­viseletében is — példásan meg­állta a helyét. Szerényi Sándor, a Magyar Sakkszövetség elnöke, az idei Tóth László-emlékverseny értékelésekor mondta róla: „Grószpéter Attila a magyar sakk­élet egyik legtehetségesebb fiatal versenyzője, aki előtt nagy jövő áll ...” Eddigi teljesítménye alapján valóban rászolgált az elismerésre. Egész évi egyenletes, kimagasló játékával a BÁCSÉP SC NB I-es csapatának a legeredményesebb pontszerzője volt. Irta és fényképezte: Banczik István 1 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents