Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

1979. december 24. • PETŐFI NÉPE • 5

Indiától- Jamaicáig

• Tárgyalás Ludhianaban. As indiai házigazdák között dr. Bontó vits Lajos és dr. Hodossi Sándor.

Senki sem kapja föl már a fejét arra a hírre, hogy valakit munkája hosszabb-rövidebb időre távoli földrészre szólít. Most is száznál többen dolgoznak külföldön Bács-Kiskunból. Tudásukkal, szorgalmukkal, magatartásukkal általában elismerést keltenek és nemcsak hazánk jó hírét; bevételeit is növelik.

Eredményes utazások

Már szinte a tudomány utazó követének tekinthető dr. Hodossi Sándor, a Zöldség termesztési Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese. Még Budapesten, a Fajlakísérleti Intézetben dolgozott, amikor már egy fontos küldöttség tagjaként tárgyalt a Német Demokratikus Köztársaságban. 1967-ben olasz ösztöndíjjá! tanulmányozhatta az itáliai félsziget déli részén meghonosodó új kertészeti kultúrákat. Nigériában a Komplex Külkereskedelmi Vállalat megbízásából töltött egy hónapot. Egy magyarországi paradicsomfeldolgozó gépsor nyersanyaghátterének a felmérése, konzervipari feldolgozásra, nagyüzemi művelésre alkalmas paradicsomfajták termesztésének az előkészítése volt a feladata. Moszkvában talajerőpótlási kongresszuson tartott előadást, Ausztriában intézeti ügyekben járt. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium ösztönzésére főnökével, dr. Balázs Sándor főigazgatóval Jugoszláviában keresett fel gazdaságokat, tanácskozott ottani kutatókkal. Két hasznos együttműködési szerződéssel tértek haza.

Munkaköréből adódóan felelős az intézet külkapcsolataiért, így több szomszédos országban vett részt KGST-megállapodások

egyeztetésében.

Jamaicai útjának egyik eredményeként már egy csoport ottani szakember gyarapította tudását (dollárért) hazánkban. Amerikai útjának tapasztalatai külön cikket érdemelnének, ám a szűkös tér arra késztet, hogy csak legutóbbi kiküldetéséről kérjek bővebb tájékoztatást dr. Hodossi Sándor kandidátustól.

Szállás

az állami vendégházban

— Kis létszámú minisztériumi küldöttséggel 1977-ben utaztam először Indiába, a két állam közötti mezőgazdasági együttműködési szerződés gyakorlatiasításá- éit. Az indiaiak még abban az évben viszonozták a látogatást; közösen kidolgozott javaslatainkat elfogadták az illetékes kormány- hivatalok. Idén a megállapodás alapján végzett munka közös értékelésére, az összedolgozás újabb formáinak kialakításáért ültünk repülőgépre.

Már az első napokban feltűnt, hogy milyen dinamikusan fejlődik ez a hatalmas ország. Rengeteg új munkahelyet teremtettek, a nagyvárosokban kevesebb a koldus. A szemléletváltozás érzékeltetésére: fiatalasszony kísérőnk kézfogással köszöntött bennünket. Állást vállalt a jómódú mérnök felesége! „Szentségtörő módon” érintett minket, európai páriákat. ‘

(Hivatalosan ugyanis eltörölték a kasztrendszert, de azért a legtöbben számon tartják, hogy ki milyen kaszthoz tartozik és vigyáz arra, hogy egy alacsonyabb rendű érintésével ne vétkezzen maga ellen.)

Napestig beszélhetnénk indiai

• Cscdő Endrémszó, ilyenformán az enyéim is — világosít fel Csedőné, aki a huszonnyolcadik évet tapossa a gyárban.

Az unokákról szólva, szinte egymás szavába vágnak. Pintér Mihályné egészen picike unokáélményeinkről. Azért használok többes számot, mert dr. Bontovits Lajos, kecskeméti kollégámmal együtt tárgyaltunk, tanulmányoztuk a minket érdeklő kutatási területeket. Volt mit tanulni! Igen képzettek az indiai kutatók. Az agrárszakembereket is sújtó munkanélküliség miatt erős a verseny; csak a legkiválóbbak, az önmagukat állandóan továbbképzők, legalább két idegen nyelvben jártasak remélhetnek kutatói megbízást.

Tájékozottak a' világban, nagy tisztelettel emlegették a magyar- búza- és kukorica-termésátlagokat. hallottak szőlő- és gyümölcs- kultúránkról. Nyilván hazánk tekintélyének tulajdonítható, hogy a legelőkelőbb állami vendégházban szállásoltak el bennünket, fogadott bennünket a vendéglátó ludhianai egyetem rektora, több dékánja. Sokan részt vettek a kérésünkre rendezett úgynevezett vitadélelőttökön.

Indiában ugyanis nagy az űr az intézeti viszonyok és a gyakorlati megvalósítás között. Még a legfejlettebb pandzsáb államban is így van, noha itt számolták fel először az éhínséget, itt haladja meg a mezőgazdasági termelés az azonnal elfogyasztható, fölélhető mennyiséget.

Az együttműködésben ezért mindenekelőtt az elért eredmények gyakorlati általánosítását szeretnék megtanulni. A szűkebb értelemben vett szakmai területeken kívül is igyekeztünk segíteni. Mivel — például — nagyon drága ott az üveg és a műanyag, nehezen megoldható az élelmi- szeripari termékek tárolása, a konzervgyári dobozolás. Szállító- ládás tapasztalataink erősen fog— Bebizonyosodott, hogy a KGST-kapcsolatokban a két-há- rojmoldali együttműködés a leghatékonyabb. Éghajlati és egyéb okok miatt ilyen típusú együttműködésben érvényesíthetők legjobban a kölcsönös előnyök.

Már az első olaszországi utániról készített jelentésben kifejtettem. hogy képtelenek a minőségi munkára a mammut konzervgyárak. A nagy szállítási távolságok nemcsak az önköltséget növelik; az áru minőségét is rontják. A mezőgazdasági szakirányítás mostanában ismerte fel. hogy több kisebb konzervgyárra lenne szükség egy-egy behemót helyett.

Utazásaim során érlelődött az a

val büszkélkedik, akihez minden este elszalad. Medgyesiné fáj- lalóan említi, hogy ő csak vasárnaponként láthatja a 15 hónapos kicsi lányt. No, de karácsonyig lefut a csúcsidény, visszaáll a nyolcórás műszak, s akkor az unokákkal való boldog együttlétre is több idő jut.

— Az NSZK-ba 130 mázsa előhűtött libát, a franciák karácsonyi asztalára májat kért a megrendelő. s a becsületünk kötelez — fordítja a munkára a szót a brigádvezető, s jólesőn megemlíti : nemrégiben az osztrákoktól kaptak dicséretet;. írtak az igazgatónak. hogy adja át az elismerést, ami meg is történt.

Miután azt tudakolom, hogy mint legemlékezetesebbet, mit tartanak számon a brigád életében, habozás nélkül mindhárman egybehangzóan állítják: amikor harmadéve kiérdemelték a Vállalat Kiváló Brigádja címet, az volt a legszebb! Csedő Endréné pedig megjegyzi:

— Meg kellett dolgozni érte, talán épp ezért olyan emlékezetes. S hogy idáig eljutottunk, része van benne, hogy megtették a magukét a vezetők is. A termelési osztály, élén Zsuzsikával. Vincellér Károlynéval. aki reálisan gondolkozó, nagyon érti a dolgát.

lalkoztatták vendéglátóinkat, a ludhianai tudományos központot, (ök vállalták az államközi szerződéssel kapcsolatos indiai tevékenység összehangolását, az információk gyűjtését, továbbítását a kecskeméti intézethez.)

Spontán kapcsolatok is létrejöttek. Egy fiatal pandzsáb kutató behatóan érdeklődött gabonatermesztési módszereinkről. Azóta megkapta a kért szaporítóanyagokat. információkat.

Olaszországi

tapasztalatok

—. Olaszországba az idén jutott el másodszor!

— Ismét megbizonyosodtam arról, hogy csak minőségi zöldség- termeléssel és igényes konzervké- szítményekkel tarthatjuk helyünket a világpiacon. Meglátogattam néhány szövetkezetét Cesena környékén,-az úgynevezett vörös övezetben. Mindenki egyénileg termel. egyénileg dolgozik. A közösség az eszközök beszerzésében, az értékesítésben és az érdekvédelemben segít. Mind belterjesebb az olasz mezőgazdaság. Családok élnek meg néhány száz négyzet- méternyi terület hozamából. Még az egyénileg gazdálkodók is a legjobban fizetett munkát végzik. A sok kézi munkát igénylő cseme- gtuborka-termesztéssel — például — felhagytak, viszont elárasztotta egész Észak-Olaszországot a frigó szamóca.

— Arra kérem befejezésül, hogy foglalja össze olvasóink és nyilván az illetékesek számára is külföldi útjainak legfontosabb következtetéseit.

véleményem, hogy sokkal többet törődhetnénk a fejlődő trópusi országokkal. Anyagilag is nagyon kifizetődne, ha összefognák valahol a trópusokra irányuló szellemi exportot, ha módszeresen készülhetnénk az adódó feladatokra. *

Jó utazás helyett jó munkát kívánok dr. Hodossi Sándor igazgató-helyettesnek, aki tankönyvet ír szabad idejében. Megszövegezésekor akarva-akaratlanul benne munkál majd az Indiától'Jamaicáig, Moszkvától Nigériáig összegyűjtött, rengeteg tapasztalat, az a felismerés, hogy ma csak a világszínvonal lehet a mérce.

HelUi Nándor

tud bánni az emberekkel, talpal értük. Itt kezdett nálunk, mint kislány, itt nőtt fel közöttünk. Róla aztán igaíán elmondhatjuk, hogy észkombájn a baromfiszakmában.

Perny Irén

Szellemi export a fejlődő trópusi országokba

• Pintér Mihályné

Megtalálták a helyüket...

• / *1 j 1 1 ‘ *1 •'f//|///•*//// ! 1 1 . . * í////:///:*////////:'///////////////://^:/:Y//::^://;/:///:////•*/•’/:f//:*//://://••:• Kupa Gyuláné korroló.

• Balra: Békési Győző, üzemi párttitkár.

• Jobbra: K. Tóth Ferenc, a nagyközségi pártbizottság titkára.

(Straszer

András

felvételei)

A cigánykérdéssel foglalkozó kiskőrösi tájértekezleten a TEMAFORG Vállalat kunszentmiklósi üzeméből ketten is felszólaltak.

RUPA GYULÁN E korcoló:

— Csak két osztályt végeztem, de a családom rendes iskolába jár.

Nagy hiba, ha nem vizsgálják meg alaposan, kisegítő iskolába való-e a cigánygyerek, hanem egyenesen odateszik, hogy ne vesződjenek vele. Hogy fejlődjön a gyenge iskolában, mikor ott nem tanulhat meg annyit, mint egy rendes iskolában? Egy fiam géplakatosnak tanult, a többi még iskolába , jár.

Rendes általános iskolába, nem kisegítőbe.

Ki tudtam harcolni, kijártam, hogy oda vegyék fel őket, mert alkalmasak rá.

Húsz évig putriban laktunk, de emberi módon nevelkedtem fel.

Ahhoz, hogy ember legyek, nem kell kastélyban lakni.

Olyan helyen kaptunk most házat, ahol nehéz szép udvart csinálni, mert rét és rossz időben sárfészek. Négy szobánk van, tele új bútorral.

Vannak családok, akiknek a tanács vesz’ házat. Ez se megy mindig könnyen. Megtörtént, hogy az egyik ilyen családnak másik lakást vettek, mert a szomszédok nem akartak beleegyezni, hogy odamenjenék. Kiadtak érte 120 ezer forintot, holott 50 ezret ért volna. Csak azért, hogy a cigány cigányok közt lakjon. így bizony nehéz a beilleszkedés.

Kiváló dolgozó kitüntetést kaptam. A gyár vezetősége megbecsüli a cigányokat, mert tisztességesen dolgoznak, öten vagyunk testvérek, köztük hárman kiváló dolgozók... Nem szégyellem, hogy cigány vagyok, de vannak közülünk sokan, akik — mert kicsit már felemelkedtek, azt hiszik, most már nem cigányok. Minden cigánytársamnak a lelkére kötöm, legyen rendes, becsületes a munkában. Hogy szegény az ember vagy cigány, nem szégyen, csak ember módra kell élni. Az a szégyen, ha valaki a fajtáját megtagadja.

RUPA MIHÁLY, rakodó: — A TiEMAFORG-üzemben 95 cigány dolgozik — 56 nő és 39 férfi. Ügy összekapcsolódtunk a többi emberrel, hogy nem lehet különválasztani, melyik a cigány, melyik a magyar. A cigányok is úgy részesülnek jutalomban, elismerésben, kitüntetésben, mint a magyar munkások. Érdemük szerint.

Határozatot hozott a pártvezetőség, hogy akinek nincs meg a 8 osztálya, üzemen belül is elvégezheti. Putri talán ha tucatnyi van még. Olyanoknak, akik nem akarnak rendszeresen dolgozni, csak‘egy-két napi munkát vállalnak. Ilyeneknek a tanács nem tud lakást venni, azt a 140 ezer forintot nem dobhatja ki. Akiről tapasztalja, hogy becsületesen dolgozik, annak segít.

A munkás cigányoknak szép lakásuk van.. Mindenütt rádió, tévé, mosógép, centrifuga. Legalább tíz családnak van gépkocsija, központi fűtés a lakásban. Büszkeség, hogy cigányok eljutottak idáig.

A vállalatnál tisztességesen dolgozók szép eredményeket érnek el. Persze, vannak olyan cigányok is, akik fizetés utáni napon nem jönnek munkába. Ez bizony öreg hiba, mert a család, a gyerek sínyli meg, hogy elissza a keresetét. Ügy kell élni, a gyerekeket úgy nevelni, hogy ne abban a helyzetben hegyenek, amiben mi nőttünk fel. Példamutatóan nevelje, taníttassa a cigány is a gyerekét; az iskola mindenkinek nyitva áll. Olyan embereket adjunk a társadalomnak, akikre mint megbízható dolgozókra számíthatnak mindenütt.

Magam 1968 óta vagyok párttag és töbszörös kiváló dolgozó. Budapesten kezdtem a munkáséletet, Kunszentmiktóson se adtam alább a szép eredményekkel. *

Látjuk, nyílt, szókimondó véleményükkel derekasan kitettek

magukért azoknak a cigányoknak •a képviselői, akiknek — bizonyára erős akarattal, szívós kitartással s nem egyszer előítéletekkel megküzdve — sikerült bekapcsolódni a társadalmi munkamegosztásba. Országosan is nagy eredmény, hogy a cigány férfiak 90 százaléka rendszeresen dolgozik már. Mai s további feladataink már ebből az új helyzetből fakadnak. A kunszentmiklósiak felszólalásából is kitűnt, amivel másutt is találkoztunk még, hogy ez a beilleszkedés nem zökkenőmentes folyamat. A cigányok egy része — bár számuk szintén csökken — még gyakran változtatja munkahelyét. Éppencsak annyit dolgoznak, hogy egyik napról a másikra megéljenek. Kézenfekvő tehát a tennivaló: elősegíteni állandó munkában maradásukat.

Mit fűznek az eddig leírtakhoz Kunszentmiklóson, ahol ilyen szemléletű emberekké formálták a légi gyek vőbb, változásra leginkább kész cigányokat az üzemi munkásközösségek, no és a párt idevonatkozó határozatát érvényesítő párt- és szakszervezeti szervek?

K. TÓTH FERENC, a nagyközségi pártbizottság titkára: — Kun- szentmiiklóson 217 cigánycsalád él. Életkörülményeikben a 60-as évek közepétől indult meg jelentős változás, ami azóta egyre lendületesebb. Akkor kapott állami támogatással új lakást az első 18 cigánycsalád. Azután ez folytatódott. Tanácsi segítséggel, saját hozzájárulással egyre többen szabadultak ki a telepi nyomorúságból, s kerültek új lakásba, elfogadható körülmények közé. A cigányság zöme dolgozik — kátéesznél, áfésznél, különböző üzemeknél, s még nagyobb számban ia TEMAFORG-nál.

— Mivel tudná legkifejezőbben jellemezni a változást, K. Tóth elvtárs?

K. TÓTH FERENC: — Mikor Kunszentmiklósra kerültem — ez 1963-ban történt — a cigányok

6—7 százaléka dolgozott mindössze rendszeresen. Ma pont fordított az arány.

KÖT A GYÖRGY, g TEMA- FORG-üzem igazgatója: — A hetvenes évek elejétől, erőteljesen 1973-tól kezdődött nálunk a cigányok foglalkoztatása. Hogy mára ilyen szépen megtalálták a helyüket, abban döntő szerepe a szocialista brigádmozgalomnak volt. Természetesen a párt és szakszervezet segítsége is kellett hozzá, de a brigádok nélkül aligha sikerült volna megszokniuk a közösséget, a rendet, fegyelmet, kitartó termelőmunkát..’.

BÉKÉSI GYŐZŐ, üzemi párt- titkár: — A munkára, társadalmi tulajdon védelmére, de még a családtervezésre való nevelés is a brigád keretekben valósult meg igazán.

— Maguk a cigányok is hatnak egymásra?

BÉKÉSI GYŐZŐ: — Nem is kicsit... Vannak köztük is egyéniségek, akikre felnéznek, hallgatnak a többiek. Van ám annak is súlya, amikor a köztük élenjáró korhol meg valakit, ha bajt

• Kupa Mihály rakodó.

csinál: „Mikor érted már meg, hogy ilyenkor jó darabig hallgathatjuk: Már megint a cigány ... ? Ilyen könnyelmű ember miatt a többi is szégyenkezik.”

— Gondolom, nem ment simán, míg szép számú törzsgárdatag került ki közülük is?

KŐT A GYÖRGY: — Talán a fegyelmi eljárások számának alakulása szemléletesen kifejez valamit ebből is. Kezdetben sok volt a társadalmi tulajdon elleni vétség, igazolatlan mulasztás. 1974-ben szaladt fel a „csúcsig": 40 fegyelmi ügyet tárgyaltunk, főleg az említettek miatt. Bizony került sor elbocsátásra is. Az idén már .csak 14 fegyelmire volt szükség i

BÉKÉSI GYŐZŐ: — Sokat lendített az is, hogy a brigádvállalások között igen komolyan vett „pont” a társadalmi tulajdon megvédése... S ha egy brigád az arany fokozatot kiérdemelte, az már kötelez.

KÓTA GYÖRGY: — Őszintén megmondom, avval is sokat értünk el, hogy mi nem foglalkoztunk külön „cigányüggyel”. Munkájuk, magatartásuk szerint értékeljük az embereket. Ha valakin segíteni kell, segítünk rajta

— cigány vagy nem cigány az illető...

BÉKÉSI GYŐZŐ: — Ők tiltakoztak legjobban külön cigány- óvoda’, cigányosztály felállítása ellen. Nem kell! A telepi életből is elegük van.

KÓTA GYÖRGY: — Hogy jó munkájuk elismerésével nem fukarkodtunk, hadd sorolom fel a kiváló dolgozók neveit: Horváth József, Rupa Mihály, Sztojka, Jánosné, Nédó Piroska, Oláh Fe- rencné, Rupa Gyuláné, Patai Ida

— ahogy 1975 óta ez évig következtek. De mást mondok: Rupa Gyuláné korcoló októberi teljesítményeiért ilyen prémiumokat kapott: 500 forint ütötte a markát, mert megnyerte az egyéni versenyt, s mivel brigádjuk is első lett, még 300 forint jár neki. A legtöbb jutalmat tehát ő kapta.

— Ügy látom, a kiválók közt is a nők jeleskednek.

KÓTA GYÖRGY: — Ezért is szívesen foglalkoztatjuk a nőket. Meg — mint máshol — nálunk is tapasztaljuk, hogy az asszonyok munkába állása visszahat családi környezetükre. A munkahely rendjét megszokva, megtanulnak otthon is rendet teremteni. Gyerekük óvodában, viszonyaik rendezettebbek, növekszik a család jövedelme.

BÉKÉSI GYŐZŐ: — Sok helyütt az a jövedelem, amit az asszony keres.

KÓTA GYÖRGY: — Segédmunkásokat illetően bizony nem egy családban „magyarok" közt is az asszonyok javára dől el a minősítés ...

Sok más, eddig említett tény mellett ez is erősíti a TEMAFORG gazdasági és pártvezetöi- nék igazát, hogy munkahelyen ne kreáljanak külön cigánykérdést. Minden ilyen intézkedés: elkülönítés. Eltereli a figyelmet az emberről. Tóth Isvtán