Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-22 / 299. szám

i • PETŐFI NÉPE • 1979. december 28. Fel kell nőni a feladatokhoz A kertészeti termelés alakulása A kertészeti ágazatok együttes területe Bács-Kiskun megye mezőgazdaságilag mü­veit területéből viszonylag kis mértékű. Az 1976—1978-as évek között átlagosan 15 szá­zalék volt, de értékbeni aránya az összes me­zőgazdasági termelésnek közel 25, a növény- termelésnek pedig több mint 46 százalékát képezi. Valamennyi kertgazdasági ágazat a mezőgazdaság intenzív ágazata. A terület- egységen előállított érték — még a gyengébb minőségű talajon is — jóval magasabb mint a szántóföldi növényeké. Az említett években egy hektár átlagos ter­melési értéke a kertészetekben közel négy­szeres volt, mint a szántóföldi növényter­mesztésben. A. termelési érték alakulásában jelentős szerepe van a termőhelyi adottsá­goknak. Minél kedvezőbbek ezek. annál ke­vesebb ráfordítással lehet jó eredmény' elér­ni. A termőhely hiányosságai részben kikü­szöbölhetők, ez azonban általában jelentős többletráfordítást kíván. A nagyobb terme­lési értékű kertészeti növényeknél ezért kü­lönösen fontos, hogy közgazdasági és termő­helyi szempontból az optimális feltételeket biztosítsuk számukra. Bács-Kiskun megyében ** Földbe helyezés előtt forró kátrányba mártják a szőlőkarót. Így védik a gombáso­dástól. „Kommunista önvizsgálat". E szavakkal jellemezte a pártveze­tőség beszámolóját Fábián Lajos, a Villamos Berendezés és Készü­lék Művek kunszentmiklósi VÁV- gyáregysége fiatal párttitkára, midőn számot adott a XI. párt- kongresszus óta eltelt öt év poli­tikai tevékenységéről a negyven- három kommunistát számláló tag­ság előtt. S a beszámoló — amely hosszan sorolta az eredményeket, nem hallgatva el a fogyatékossá­gokat sem — rászolgált a párttit­kártól idézett meghatározásra. A pártalapszervezet Kunszent- miklós első, s jelenleg is dinami­kusan fejlődő ipari üzemének kommunistáit tömöríti soraiba. A gyáregység — 1967. január 1-től VBKM-üzem, korábban a Kis­kunhalasi Vastömegcikkipari Vál­lalat telepe volt — termelési ter­ve az 1967. évi 17 millió forintról ebben az évben 95 millióra emel­kedett. S miként azt nem sokkal később Vass Ferenc üzemvezető hozzászólásából megtudtuk, a gyáregység 1979. december 31-re megcélozta a „bűvös” 100 millió forint készáruterv teljesítését. A beszámoló taggyűlést meg­előző pártcsoport-értekezleteken részletes alapossággal megfogal­mazódott mindaz a temerdek „hétköznapi" gond, kezdeménye­zés és próbálkozás, ami az ered­mények mögött van. Az üzemben, az üzemért is dolgozó munkások őszintén, higgadtan, felelősséggel szóltak közös dolgaikról. Mindez természetesen helyet kapott a beszámolóban is, amely­ből kitűnt, hogy az üzem kom­munistái érvényt tudtak szerezni a párt vezető szerepének, és he­lyesen értelmezték, hajtották vég­re a XI. kongresszus határozatá­ból adódó helyi feladatokat. Eköz­ben jelentősen fejlődött a szer­vezeti élet is. — Az elmúlt öt évben tíz fővel emelkedett a taglétszám — hall­hattuk Fábián Lajos párttitkár beszámolójában —, s az újonnan felvettek zömében fizikai dolgo­zók és harminc éven aluliak vol­tak. A két alapszervezettel ren­delkező KISZ-bizottság. és a 97 százalékos szervezettségű szak- szervezet jelentős bázisai a párt­építésnek. Szólt a beszámoló a társadalmi és tömegszervezetek munkájáról — irányító testületeik tagjai nagyrészt pártmegbízatásként végzik tevékenységüket —, és a virágzó szocialista munkaverseny- mozgalomról — a húsz szocialista és munkabrigád mindegyike csat­lakozott a XII. kongresszus tisz­teletére indított munkaversenyhez —, amely egyik fő záloga a gyár­egység továbbfejlődésének. S itt a párttitkár a beszámoló azon részéhez érkezett, amely a gyáregység jövőjét, a továbbha­ladás útját vázolta. Hogy meny­nyire magukénak érzik az üzem kommunistái a 300 milliós re­konstrukciós fejlesztés sorsát, az megmutatkozott a hozzászólások­ban is. Zsíros Sándor gyáregység­vezető, Lipóth György lakatos és Diószegi Imre szerszámraktáros egyaránt nagy felelősséggel szól­tak az egykori kukoricaföld he­lyén létrejött, ma már szocialista és tőkés exportra is gyártó üzem jelenéről és jövőjéről. S, hogy a közel háromszáz kun­szentmiklósi és környékbeli la­kost foglalkoztató gyáregység je­lenléte a nagyközség fejlődésére is igen ösztönző hatást gyakorol, azt már Mészáros Istvántól, a községi párt-végreha j tóbizottság tagjától tudtuk meg, aki hangsú­lyozta. hogy a keresett, piacképes termékeket előállító üzem tovább­fejlődése csak a pártszervezet irá­nyító-ellenőrző tevékenységének maradéktalan érvényesülésével lehetséges. Részletesebben is kifejtette mindezt dr. Kiss Margit, a kecs­keméti járási pártbizottság titká­ra, aki rámutatott, hogy a párt- szervezetek életében mérföldkő ez a beszámoló taggyűlés, amely öt év munkáját teszi mérlegre. Szá­mod kell adniok az alapszerveze­teknek arról, hogy honnan indul­tak a XI. kongresszus idején, ho­va jutottak annak határozatait végrehajtva, és meg kell tudniuk határozni azt is, hova kívánnak eljutni a következő időszakban. A VÁV-gyáregység kommunis­tái — kitűnt ez a beszámolóból és a hozzászólásokból egyaránt — tudják, ismerik az eléjük kitűzött célokat, azok minden nehézségé­vel, buktatójával együtt. Tudják, hogy nekik — az üzem régi és új dolgozóinak — kell benépesí­teniük az új csarnokokat, megin­dítani a gépeket, meghozni a po­litikai és gazdasági döntéseket, azok minden kockázatával együtt. Azaz — ahogyan azt Budai Jó­zsef, a munkásőrség megyei pa­rancsnokhelyettese, a megyei párt- bizottság kiküldöttje markánsan megfogalmazta — az üzemi kol­lektívának a kommunisták veze­tésével fel kell nőnie az új, az ed­diginél magasabb szintű, megnö­vekedett feladatokhoz. Sitkéi Béla Három esztendő Az V. ötéves terv első három esztendejében a kertészeti ágaza­tok együttes termelési értékének 46 százalékát az állami gazdasá­gok és a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek közös gazdaságai ál­lították elő. Igen jelentős a kis­termelés aránya, hiszen a kerté­szeti ágazatok termékeinek 54 százalékát az egyéb szektor ter­melte. A kisárutermelés jelentő­sége legnagyobb a szőlőnél. Itt a termelésnek 59, a gyümölcsösnek 47, a zöldségnek 49 százalékát ez a szektor adta. A mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelés részaránya a megye szőlő- és gyü­mölcstermelési értékéből az utób­bi 10 évben nem változott jelen­tősen. A nagyüzemek 1968. évi 40 százalékos részesedése csak mérsékelten emelkedett. 1977-ben is csupán 45 százalék volt, 1978- ban 39 százalék. Ennek oka az ül­tetvénykultúrák főbb sajátossá­gaiból is származtatható. A szőlő és gyümölcsös ültetvény a gazdaságon belül több évtizedes állandóságot jelent. A telepítés, fejlesztés, művelési mód kötöttebb. A gazdasági vezetésnek alaposan meg kell fontolnia, mielőtt dönt. Az ültetvény művelésének magas az élőmunka- és eszközigénye. A szőlő-, gyümölcsös a termőrefor- dulás után állóeszköznek minősül, leírása az egyéb állóeszközöknél lassúbb. Speciális eszközigénye van, amelyek más célra alig, vagy egyáltalán nem használhatók fék Az ágazatok egymás közötti ter­melési kapcsolatai igen kis mér­tékűek, és a mezőgazdaság egyéb ágazataihoz sem kapcsolódnak szorosabban. Fejlesztésükhöz a változó mértékű állami támoga­tás mellett igen jelentős saját erő is szükséges. Műszaki és gazdasá­gi okok miatt a gépesítés nehéz és fogyóban van a munkaerő. Ez alatt az időszak alatt viszont a nagyüzemi szántóföldi növény- termelésben a korszerű technoló­gia gyors elterjesztése az egész ágazat fejlődésében csaknem ug­rásszerű változást hozott. A gyors és nagymértékű eredményjavu­lás folytán, az új technika alkal­mazása a gazdaságok széles köré­ben egyetértésre, követésre talált. A búza, a kukorica, a napraforgó általában biztosabb vállalati ered­ményt hoz a gazdaságoknak. Az egyéves szántóföldi kultúrák ter­melése és értékesítése kevesebb bizonytalansági tényezővel jár. A szőlő­és gyümölcsösterület A II. ötéves tervidőszak tele­pítési programjának eredménye­ként Bács-Kiskun szőlőterülete 1965-ben volt a legmagasabb, (69,2 ezer hektár), a gyümölcsös pedig 1967-ben (19,5 hektár). Ezt követően a szőlő 1978-ig, a gyü­mölcsös még 1979-ben is csökkent. 1979. év közepén a művelési ág­ban nyilvántartott 49,8 ezer hektár szőlő — az országos szőlőterület­nek 28,6, a megye mezőgazdasági területének 7,9 százalékát tette ki — az előző évinél 2 százalékkal magasabb volt. A 16,1 ezer hektár gyümölcsös terület az ország gyü­mölcsöseinek 11,2, a megye mező- gazdasági területének 2,5 százalé­kát képezte, de az utóbbi évben is csökkent 0,9 százalékkal. Ez an­nál inkább kedvezőtlen, mert a szőlőnek mintegy 93, a gyümölcs­nek 90 százaléka termő. Bács-Kiskun ültetvényeit az or­szágoshoz és szomszédos alföldi megyékhez hasonlóan csökkenés jellemezte az utóbbi másfél évti­zedben. A IV. ötéves tervidőszak­ban a korábbiakhoz viszonyítot­tan a mérsékeltebb állami támo­gatás, a szaporítóanyag hiánya, valamint a gépi munka áremel­kedése fékezte a telepítést. Ezzel egyidejűleg a kiöregedett ültet­vény kivágása, a kedvezőtlen ter­mőhelyű szőlő és gyümölcsös fo­lyamatos selejtezése gyorsította a folyamatot. 1970 őszétől 1979 tavaszáig 11 ezer 247 hektár, művelésre alkal­matlan szőlőt és 5900 hektár gyü­mölcsöst vágtak ki a megye meg­figyelt gazdaságaiban, és csupán 4825 hektár szőlőt és 3042 hektár gyümölcsöst telepítettek. Az ülte­tést jelentősen' meghaladó kivágá­si folyamat részben a korszerű nagyüzemi szőlő, gyümölcsös ki­alakításának természetes követ­kezménye. A mezőgazdaság át­szervezésekor a tagság által be­vitt szétszórt, apró parcellák ugyanis, nagyüzemileg nem mú- velhetők. Az átmenetileg egyéni kezelésű és részesművelésre ki­adott alacsony termőképességű régi ültetvény gondozását egyre kevésbé vállalja a tagság. Emellett a második ötéves tervben külön­böző okok miatt kedvezőtlen ter­mőhelyre került nagyüzemi ültet­vény szelekciója és részleges re- kontstrukciója is folyamatos, mér­téke az állami gazdaságokban előrehaladottabb, mint a szövet­kezeti gazdaságokban. 1976-tól 1978-ig az állami gazdaságok 64,4 millió, a termelőszövetkezeti kö­zös gazdaságok 28,5, a szakszö­vetkezetek 40,4 milliót költöttek ültetvény-korszerűsítésre. A mezőgazdasági nagyüzemek ültetvényfelújítása eltérő mértékű volt. 1970-től 1979-ig a megye ál­lami gazdaságai a szőlőt 25, a gyümölcsöst 18 százalékkal na- gyob területen vágták ki, mint amennyit telepítettek. Ugyanebben az időszakban a termelőszövetke­zetek közös gazdaságaiban a kivá­gott szőlőterület mintegy hatszo­rosa, a gyümölcsösöké két és fél­szerese az új telepítésnek. Több határozat A kertészeti ágazatok fejleszté­sével az utóbbi években több köz­ponti határozat is foglalkozott, A költségvetési támogatás zömében a nagyüzemi fejlesztést szolgálta. Bács-Kiskun ötödik ötéves ter­ve — a népgazdasági követelményt is figyelembe véve — 6 ezer hek­tár korszerű szőlő és 3200 hektár üzemi gyümölcsös létesítését irá­nyozta elő. Az 1979 tavaszáig el­telepített 3418 hektár szőlő és 1558 hektár gyümölcsös a tervelőirány­zat 57, illetve 49 százalékos meg­valósulását jelzi. A tervidőszak hátralevő részében sokkal üteme­sebb telepítésre van szükség. Dr. Nagy Lajosné a KSH közgazdásza I engyel kollégámmal, a Glos Wielkopolska (Nagy-Len- gyelország) c. napilap ifjú mun­katársával Poznan környékét jár­tuk. Verőfényes délelőtt volt. ok­tóber utolsó napjainak egyikén. „Célfeladatra” mentünk, de ez nem zárta ki, hogy ő — szemfüles újságíróhoz méltóan — a közbe­eső kisközségek egyikében-mási- kában ki ne ugorjon a gépkocsi­ból. A tanácsnál, pártszékháznál — információkért; nincs-e valami, sürgősen lapba kívánkozó újság? — Csak öt perc az egész! — tar­totta fel elnézést kérő mosollyal széttárt ujjait Piotr barátom, s már csapta is be maga mögött az autó ajtaját, öles léptekkel star­tolt, s mire a középület lépcsőjén rúgtatott fölfelé, válltáskája úgy repült utána szijpórázán, mint ga­rabonciás diák mögött a felleghaj- tója. — Mint mi szoktuk odahaza — jegyeztem meg sofőrünknek, a kolléga loholó alakjára célozva, s a pilóta széles mosollyal bóloga­tott, mintha értett volna magyarul. Mondom, már e kis mozzanat révén is otthon éreztem magam, és biztosan tudtam, hogy az öt perc minimum negyedóra lesz. — Presszó? — mutattam ki a tanácsháza szomszédságában emelkedő új, emeletes épületre, amelynek egyik — tőlünk nem teljesen látható — földszinti be­járata ilyesféle „intézményt” sej­tetett. A gépkocsivezető egyből határo­zott bizonytalansággal ingatta fe­jét. Aból gondoltam, hogy ő se biztos a tagadás valóságában, mert két-három perc múlva kiszállt. Ügy tett, mintha izmait rugóztat- ná, és lassan elszökdécselt az épü­lethez. Ott aztán nadrágzsebbe du­gott kézzel sétált egyet fel s alá, rágyújtott, visszabandukolt a ko­csihoz. Kinyitotta az ajtót, Boro- wicz kolléga üléséről felvette a parányi lengyel—magyar szótárt, tempósan keresgélni kezdett ben­ne. Végül szemmellátható diadal­Krakkói HÉJNÁL • Krakkó főtere madártávlatból. — Balra lent a Mária-templom, amelynek tornyából félbeszakított harsonával jeleznek minden egész érát. Jobbra fent a Bracka utca eleje; az 5. sz. házban volt a magyar diákok otthona. lal tette körme hegyét a megfele­lő szóra: „festék”. Homlokával meg a presszónak vélt üzlet irá­nyába billentgetett. Hogy jobban teljen az idő, be­kapcsolta az autórádiót. Éppen valami szignált fogott. Karórámra pillantottam; tizenegy óra volt. Mikor vagy harmadszor ismétlő­dött a szignál, különös, de akkor sem hazudok, ha azt állítom, hogy lelkes izgatottság fogott el. De hisz’... csak nem? Mégis lehet­séges? ...Ezt a rádiójelzést még sosem hallottam, de szinte meg mernék rá esküdni, hogy ... Kergették, félbeszakították egy­mást, s mint biliárdgolyók pöc­cintették tova — kapkodó gondo­lataim, miközben a valamilyen fúvós hangszerből előtrillázó, rö­vid muzsikát hallgattam. Volt ben­ne valami trombitaszó-szerű, de annál mégis selymesebb hangzá­sú, és a legfurcsább, ami a ráis- merést szuggerálta, az volt, hogy ez a szignálzene minden át­menet nélkül megszakadt. Mintha azért ismétlődnék, hogy valame­lyik nekirugaszkodásra majdcsak sikerül végigmuzsikálni a dalla­mot. Mint mikor egy énekesnek „torkára forrasztják” az énekszót. Mintha a harsonás szájáról vá­ratlanul letépné valaki hangsze­rét... Ez a rádiószignál is olyan „derékbatört” muzsika. Amikor megszakadt, tehát nincs tovább zene, mégis valami óriási, majd­hogynem anyagszerűen érezhető akarást vél kihallani az ember a meghökkenő elnémulásból. „Még nincs befe...” És — mondom — érezni a levegőben az elhallgatta­tás drámáját. Most már nem áll­hattam meg felfedezésem kimon­dását. — Krakkó — állítottam vezé­rünknek akkora hévvel, hogy csak bámult rám értetlenül; mi van ezen csodálnivaló? Magától érte­tődő tárgyilagossággal ráigenelt. — Krakkó. !/■ rakkó, Krakkó... sóhajtot­^ tam magamban. Ám lehet, hogy el is suttogtam párszor an­nak a vonzó atmoszférájű műem­lékvárosnak a nevét, ahol 1967- ben — első lengyelországi utam alkalmával — jártam. Az akkor még megvolt Hírős Együttes kí­séretének egyik tagjaként. Ott, a Rynek Glowny-n, a Főpiactéren mondogattuk egymás közt; „Gye­rekek, itt mintha még magában a „levegőben” is volna valami kö­zös, hazai.” Hogyne érezhettük volna így, miután iskolai tanul­mány-emlékeinket idegenvezetőnk, Banos József annyi új ismerettel egészítette ki ott a helyszínen. Amikor a waweli székesegyház királysírjait sorolta, saját történel­mi múltunkkal is találkoztunk. A Jagelló Egyetemhez is van valami „közünk”, hiszen a Nagy Kázmér által 1364-ben alapított egyetem ma is látható gótikus együttesét Hedvig királyné adományából épí­tették fel 1400 körül. A lengyelek körében igen tisztelt Hedvig (Jad- wiga) királynőnek (Nagy Lajos magyar király leányának) nyughe­lye szintén a waweli székesegy­házban van. Egy-két percre min­den magyar turista megáll a fe­hérmárvány síremlék előtt, arpe- lyet piros-fehér-zöld szalagos ko­szorúk és mindig friss virágok dí­szítenek. A síremlék mellett, üvegszekrényben láthatjuk a ki­rálynői jelvényeket: a fából ké­szült jogart és országalmát. An­nak bizonyítékaként is, hogy Hed­vig csakugyan minden ékszerét — így királyi jelvényeit is — a Ja­gelló Egyetem építésére adomá­nyozta. Tehát síremlékét is csak ezeknek fából készült másolatai díszíthetik. C hány magyar diák nevét ^ böngészhetnénk az egye­tem matrikulájában (anyakönyvé­ben)! Olyanokét, akik a XVI. szá­zadiján tanultak itt. A diákok 1521. évi névsorában olvashatjuk például a vigághírre szert tett zsoltár-parafrázis (a Psalmus Hungaricus szövege) szerzőjének, Kecskeméti Vég Mihálynak a nevét is. Mégpedig kétféle válto­zatban. Az egyik Michael de Kecs- kemét-nek írja, a másik változat Michael Keyskemetj. Ö írta azt a költői zsoltárszöveget, törökkori jajkiáltást, amely több mint há­rom és fél évszázadig lappan­gott protestáns énekeskönyvekben, mígnem Kecskemétnek egy másik fia, Kodály Zoltán fel nem fede­zett. jŰgy érezte, hogy a törökkori panaszének igen kifejezi azoknak az időknek a fájdalmát, amiben neki s Bartóknak is része volt a Tanácsköztársaság leverését köve­tő években. A Kecskeméti Vég Mihály versére írt Psalmus Hun­garicus c. zenekari kórusművé­nek bemutatása aztán általános elismerést hozott számára. — Igen — onnan a krakkói fő­térről „benéztünk" a Bracka ut­cába is, amelynek csak az 5. sz. háza említésre méltó, de inkább magyar kuriózum, mint műemlék. Itt volt ugyanis a középkorban a Krakkóban tanuló magyar diákok otthona ... Talán Kecskeméti Vég Mihályé is — valamivel a mohá­csi vész előtt. Vajon volt-e vala­mi „előérzete”? Aligha számított rá, hogy olyan súlyos korban lesz majd Kecskemét főbírája ... Arról azonban tudott, hogy a Magyarországot is elpusztító ta­tárjárás (1241) Krakkót sem kí­mélte meg, a város füstölgő rom­halmazzá vált. Aztán még két­szer — 1242, 1260 — pusztította el a tatár. Ahogy a Főtéren jártá­ban feltekintett a Mária-templom jobb oldali tornyára, sokszor eszé­be jutott a hozzá fűződő legenda. Neki is elmesélték, hogy az 1241. évi tatárbetöréskor az ellenség meglepte a várost és egészen ed­dig a toronyig jutott már. A to­ronyőr riadót fújt, trombitálás közben lőtte át a torkát egy tatár a nyilával. A kürtszó, a héjnál, (amely eredetileg a hajnalt hirde­tő kürtszó neve volt, s a magyar­ból került a lengyel nyelvbe) így befejezetlen maradt ... Azóta ez­zel a félbeszakított hejnalo- zással jeleznek minden egész órát a Mária-templom tornyából... Ügy lehet, Kecskeméti Vég Mihály is ehhez a harsonaszóhoz igazítot­ta „óráit” az egyetemen .. . Meg­lehet az is, hogy költői erejű, fen­séges és lendületes stílusú zsol­tár-parafrázisába majdanán szin­tén „bebújt” valami — esetleg a gondolatok ritmusába — abból a diákkorban hallott héjnál jajki­áltásból ... A jtócsattanás és motorfel- pörgés ébresztett a mára. Piotr Borowicz végzett a tanács­nál. Folytattuk utunkat, Tényigaz, hogy Péter-Piotr is kicsit gyanak­vóan mosolygott eleinte, míg csu­pán trombitaszót imitálva magya- rázgattam, miért örültem meg an­nak a befejezetlen rádiószignál­nak. Később — élénk felfogású fiatalember lévén — megértette a lényeget magyar—német—latin mondattöredékeimből— no meg a már említett szótárocska közben- jöttével. Tóth Isvtán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents