Petőfi Népe, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-19 / 296. szám

1979. december 19. • PETŐFI NÉPE • .'» LAKATOS VINCE POSZTUMUSZ KÖNYVE hetett apja óhajára aranyrozettás vasúti tiszt. Mivel fejezheti be a szabály- talaa könyvismertetést Vince bá­csi aikotó emberségének régi tisz­telője? Igaza van a könyv szer­kesztőjének: „a mának is üzen" ez a neveléstörténeti forrásmun­ka, egy elesett vidék krónikája. Heltai Nándor Könyvének kéziratát előszó nélkül leadó Vince bácsival tartok: aki elolvassa a tanyai tanítók éle­tét, küzdelmeit megörökítő Mécsvilágnál című új kötetét, az tudja, hogy csak sorsos ember írhatta. Kell magyarázat a szerző illetékességének bizonyí­tásához? A könyv minden sora Lakatos Vince, ott­honosságának, bejáratosságának igazolása! Érződik, maga is megjárta a kanyargó dűlőutakat, mécsvilágnál barátkozott az ábécé betűivel és mindhalálig szemmel tartotta ezt a furcsa világot. És vallomás nélkül is nyilvánvaló tevékeny hűsége, pártos elkötelezettsége. Halála előtt egy héttel a lektor mégis rábeszélte a tollal, majd ka­merával dolgozó riportért, a tanyaiak szószólóját rövid bevezetőre, feltehetően utolsó írásművére. A mindig háttérben maradó,' a dolgo­kat a lehetőség szerint észrevétlenül mozgató, sokdíjas művészként is utánozhatatlan közvetlenségű szerző elnézést is kér a magamutoga- tásért. „Ne vegye zokon az olvasó, ha magyarázattal és vallomással kezdem ezt az írást. Hatéves voltam, és 1913. december 1-én kerültem először kapcsolatba a Duna—Tisza közi tanyavilággal, néhány nappal később a tanyai iskolával." Végül is örvendezhetünk a Tankönyvkiadó illetékese által ki- könyörgött előszónak, mert ki tudná a megéLt élmény sugárzá­sával így elénk tenni a Babó La­jos módos gazda lóistállójában elhelyezkedő tázlári tanyai isko­lát: „Nádtetős melléképület volt, az ajtója üveges, és hátul kicsi ablakot vágtak rá. A gyerekek 5—6 hosszú padban ültek, A pad­lózat földes, helyenként akkora gödrökkel, hogy a kutya meg- kölykezhetett volna bennük”. Így érthető mindenki számára a pályakezdő halasi újságírót az ezerkilencszázharmincas évek „is­kolacsatáiban” eltöltő indulat. Ha valaki, ő tudta, hogy mit adhat osztatlan iskola hetven-nyolcvan kisdiákjának egy mégoly áldoza­tos tanító, ő is szédelgett a ned­ves falakból, az udvari trágya­dombból gőzölgő bűzben. amíg országos gyűjtés eredménye­ként minden kötönyi legalább egy rend új ruhához jutott. A Fél évszázad misszióban cí­mű fejezet Kerschbaummayer Antónia tanyai tanítónő életre­génye. Döbbenetes tanulság ar­ról, hogy mit kibír egy ember. A tizenegy testvérével félárván maradt pedagógusgyerek a kecs­keméti tanítóárvaházban nevel­kedett. A mindent megszépítő em­lékezés sem képes felejtetni a bánásmód ridegségét, a sok nél­külözést. Még nehezebbek voltak a pá­lyakezdés évei. Tizenhét elutasí­tott kérelem után protekcióval Homokhátsági tanítók, kisdiákok került „Toncsika” a tajói iskolá­ba. Nehéz teleket, tavaszokat, nyarakat, őszöket ért meg, mindegyikből ötvenet. Ö nyitot­ta meg 1927-ben az új iskolát és ő csukta ezt be elnéptelenedés miatt. A hivatás, a kétkeziek megbe­csülésére nevelő olvasmányos ki­adványt Szántó Piroska szép rajzai és dokumentum értékű fényképek gazdagítják. • A mécsvilágos harkapusztai is­kolában igen-igen jó tanítvány volt a se úr se paraszt bakter fia. Jól tette, hogy megírta a tanyai népoktatás kifejlődését, majd egy fejlettebb oktatási rendszer meg­honosodásával járó visszaszorulá­sát. Hírt adott a tanyai népokta­tás prófétáiról és áldozatairól, ha már származása miatt nem le­• Bodoglárl szorgalmasok. (Lakatos Vince felvételei) • Egykori kisdiák „iskola­táskával”. • Hosszú út az iskoláig. Addig kilincselt, addig riogat­ta az emberek lélkiismeretét, ad­dig szólította a jóakaratúakat, ad­dig noszogatta a hivatalokat, amíg elkészült az új kötönyi iskola. Látta Dudás Lajos tanító hat­vanöt növendékét 28 négyzetmé­teres odúban a Magyar Tudomá­nyos Akadémia kötöny pusztai birtokán. Így kezdte 1936-ban or­szágos visszhangé cikkét: „Két óra Budapesttől, két évszázadra a kultúrától.” Alcímek: „Iskola vagy istálló?”, „Építsen — de ki?”, „Fele tüdővészes, fele tra- chomás”, „Ki a felelős?”, „Szer­kesztőségi kommentár”. Azonna­li intézkedést követelt. ~l—,.5i—i—, l/i—***. \ HAZAI TÁJAKON A bonyhádi „tündérország” Naponta több százan sietnek el az 1848—49-es szabadságharc népszerű és legendás tábornoká­nak, Perczel Mórnak a sírja kö­zelében, anélkül, hogy tudnák: ott nyugszik. S hogy túl a síron, a löszdombok hátára kanyarodva fölkapaszkodó út hamarosan öreg udvarházhoz, nem éppen ápoltnak mondható ódon majorsághoz ér, ahol a kisgyermek Móricot a csa­ládnál nevelősködő s már hírrel verselő, de még korántsem a ké­sőbbi, mai 'beccsel övezett Vörös­marty Mihály okítgatta ... A hely, amelynél annyian elsu­hanunk Budapest és Pécs között közlekedvén, Bonyhádnál van, ahol a főútvonalat keresztezi a településről kivezető, és az ellen­kező irányban a dombokra kúsz­va az említett, börzsönyi major mellett elvezető, tulajdonképpen Bátaszékre vivő út. Ha erre rátér a vándor, egy domboldali öreg temető kriptáin, sírjain hamaro­san a Perczelek neveit betűzheti. 1817-et írtak, amikor — egy hónappal 17. születésnapja előtt — Vörösmarty Perczelékhez ke­rült. Később Mór úgy emlékezett vissza ennek előzményeire, hogy apjával és testvéreivel hintókon Pestre tartottak, amikor a mar- tonvásári országúton egy törött szekérrel találkoztak. Ezzel a sze­kérrel ment Vörösmarty Mihály. Fellépése megtetszett az idősebb Perczelmek, s megkérdezte tőle, hogy nem vállalna-e házítanító- ságot... Egy régi mezőváros Vörösmarty Pesten, Bonyhádon és Börzsönyben élt a Perczel gye­rekekkel — 1826 nyarának végéig volt a családnál, kivéve joggya­korlatának évét: 1822 őszétől a következő ősz kezdetéig. Amikor lejöttek Tolnába — s legalább a szünetekben így volt —. a börzsönyi udvarházat keres­ték fel vagy a bonyhádi kúriát. Ma is áll ez az 1780-ban épített ház — átépítve — a Perczel Mór utca 46. szám alatt. Általános is­kola lett belőle. Itt született Mó­ric 1811 novemberében a család hetedik gyermekeként. Nehéz a mai Bonyhádot össze­hasonlítani az akkorival — meg­sokszorozódott. De több akkori részlete megvan még, ha egyre több átalakítással is. Leginkább a Perczel Mór és a József Attila utca őrizte meg a régi községet, továbbá a parókiák, a templo­mok. S őrzi az írás is. Vörösmar­ty, ha hasonló gondolkodású és érdeklődésű, társadalmi helyzet­ben is közelebbi társaságba kí­vánkozott, Börzsöny-pusztáról gyakran beruccant Bonyhádra, Egyed Antal plébánoshoz, ő örö­kítette meg „Bonyhád Mező-vá­rosnak rövid leírásá”-ban. hogy 490 háza van a településnek, több­nyire „tserép sindelyesek”. köztük „két emeletű épületeket” is talá­lunk. Továbbá a „környező he­gyek, erdők és szőlők is, sókat tesznek ép éghajlatához. Ivóvize, számos kútja között, alig találko­zik valamire való; jobbára mind sár ízű. Ütszáji sárosok, nem lé­vén közel kő. Azonban, mennyire lehet, vagyon ügyelés az utak jó karban való tartására.” Völgység Azt is leírta Egyed, hogy Bony­hád nevét már 1660-ban említi egy adománylevél, s a török ki­űzetése után voltaképpen újra kellett telepíteni. Eredeti lakói magyarok voltak, de aztán mind több németet is hoztak. Végül megtudjuk, hogy a település „ha­táros Keletről Börzsönyi Pusztá­val, mely valaha egészen erdő volt, ma már jól ki van irtogat- va”. Vörösmarty verseiben is föl- fölvillan a környékbeli s tolnai, Fejér megyei táj; a Sió és a Sár­víz — akkor Sár — vidéke, meg a Völgység, amelyben fekszik Bonyhád. 1828-ban a Széplak cí­mű elbeszélő költemény bevezető­jében így jelenik meg hitelesen e táj: • Perczel Mór sírja. „Téged is, oh Völgység! az idő kiragadjon-e tőlem ... •. . fiatalságom tündérországa te voltál? Halmaidat koszorűzza borág, koszorúzza tetődet Százados erdőség; köztök, mint égi maradvány. Nyúlnak el a völgyek .. Az ozorai győző Perczel nem utolsósorban a köl­tőtől tanult hazaszeretet és egy­ben haladó gondolkodást, ö indí­totta arra az útra, amely egyebek között a néphagyománnyá és iro­dalommá — Illyés Gyulánál szín­darabbá — lett ozorai csatához is vezetett. Gyermekkoromban ma­gam is eleven hagyományként hallottam a nagyapáktól, hogy apáik, nagybátyjaik vagy inkább nagyapáik mit meséltek nékik az ozorai erdőről, ahol egy huszár­regiment lovagolt körbe-körbe úgy, hogy egy részlete mindig a tisztáson vonult át, tódítva az erők látszatát. Ha e régi helyszíneket járjuk, kissé megelevenedni érezzük a múlt nagy szereplőit is. Elsősor­ban Vörösmartyt, a nevelőt, s a berzsenyi kúriában eposzsorokat rovó és a szép Perczel Etelkába reménytelenül szerelmes költőt, valamint a hazafiságban kitűnő tanítványát, a sokszor sikeres, mindig lelkes honvéd tábornokot, akit önérzete nem ritkán viszály­ba sodor, s hazatérve a száműze­tésből, a kiegyezés után végül kiábrándultán visszavonul. N. F. • A bonyhádi Perczel-kúria. •' A börzsönyi udvarház. (A szerző felvételei) Százszemű emberek SZÁZESZTENDŐS, hatabla­kos, ódon ház. Fala mintha meg­hízott volna az idők folyamán. Lenyomom a kilincset. Sártapasz- tású katlanra és láncról csaholó kutyára számíthatott itt valami­kor a vándor, ám helyettük ma két pléhtetős homokozó és udva­ri játékok fogadnak. Az éleme- dett korú épület ugyanis ötvenhá­rom böilcsődésé Kalocsán, a Tö­möri utca 53. szám alatt, amint azt Benke Ferencné vezetőtől megtudom. Benkéné 49 éves, és már a fel- szabadulás óta Kalocsán él. Min­dig is szívlelte az emberekért vállalt felelősségteljes munkát. Dolgozott egy időben a kalocsai kórházban is, ahol — szavait idézve — „jól összefogták a fia­talokat”. Tagjelölt 1951-ben lett, 1953-ban pedig felvették a párt­ba. — Mi vonzotta akkor a párt­ba? — Az újabbnál újabb napi fel­adatok. Én akkoriban legfőképp érzelmi töltést kaptam a párttól. Hogy 'készültünk május elsejére! S mennyit gyakoroltunk az előtte való estéken!... A mozgalmidal-tanulás is az összetartozást erősítette Benke Ferencné ben, aki ma már felelős poszton: bölcsődevezetőként foly­tathatja a több mint negyedszá­zada megkezdett pártmunkát. Van egy kedvelt mondása: „Itt száz szeme kell, hogy legyen az embernek”. S valóban: éberség és ember­ség nélkül egy gyermekintéz­ményt aligha lehetne „kormá­nyozni”. — Figyelni kell a felvételre! Lényeges, amit a bölcsődeveze­tőnő mond, hiszen a rászorultak pártján állni, igazságosan dönteni, mint kommunistának, kétszeres felelősség. Nemrég Győrből ideköltözött egy házaspár, két gyerekkel.^ Az egyik óvodás, a másik bölcsődés korú. A Kalocsára települt em­berpáron, minthogy egyelőre al­bérlet az otthonuk, Benkéné és a tanács közösen segített. A ki­sebbik gyermeknek a bölcsődében, a nagyabbiknak meg az óvodában adtak helyet. Vagy: az egyik családban föl­bomlott a békesség. A fia.talasz- szony a közösen hizlalt sertések árával meglépett, magára hagyva 1 a férjét és a kisgyermekét is. Magánügy?... Nem teljesen..., mert ami a fiúcskát illeti, róla muszáj intézményesen gondos­kodni. A körülményeket mérle­gelve. így hát bölcsődelakóvá fo­gadták a gyermeket, akinek fia­tal. 25 éves cigány apjára mód­felett büszke Benkéné: — Nagyon rendes ember. Ki­tart a gyereke mellett, ő hozza, ő viszi, pontos időben, és higgye el. kevés olyan, frissen fürdetett gyermekünk van, mint ez a kicsi. Egy 25 éves apától szép dolog! VÁLTOZIK a VILÁG. Abban is, amikor Benkéné a pályáját kezdte, apa elvétve hozta el gyermekét bölcsődébe. Ma pedig? A szülői értekezletekre is jobbára apák járnak. A GYERMEK, a család, az em­berek. Az ódon ház falai között róluk esik szó a Tömöri utcában, de róluk van szó, értük tesznek abban a 35 tagú pártalapszerve- zetben is, amelynek a város ta­nácsi, egészségügyi, szociális ott­hon- és egyéb intézménybeli kommunistái — köztük Benke Ferencné is — tagjai, és amelyet a „Hogyan tovább?” kérdése nem ér fölkészületlenül. Már megtar­tatták beszámoló taggyűlésüket, számot vetettek eddigi munká­jukról. Nincs okuk szégyenkezni! Bella Józsefné párttitkár, gaz­dasági főelőadó, mielőtt benyitot­tam hozzá a városi tanács műve­lődési osztályára, hivatalos útról érkezett'vissza. — Nagy az örömünk! —mond­ja. Sikerült bővítenünk a Csoko­nai utcai óvodánkat. Korábban 25 gyermeknek volt benne hely. mától fogva pedig már százzal számolnak az óvónők. Tornater­me is van az óvodának, s nemso­kára bordásfalat veszünk. Újra a gyermek, a család ... — Az érsókkertben fél éve egyhetes nemzetközi gyermektá­bort szerveztünk. Török, bolgár, szovjet, román, jugoszláv, cseh‘ szlovák és lengyel pajtásokat lát­tunk vendégül. Két konyhán főz­tünk; májat, téliszalámit is ehet­tek a gyerekek. Czár Margit a szállásukról gondoskodott, Fegy- vári Éva, pénzügyi előadó volt a „forintgazda”, Dániel Géza mű­velődési osztályvezető pedig a rendezvény műsoráért, a gyere­kek szórakoztatásáért kezeske­dett. Jól sikerült a nemzetközi gyermektábor! Jó érzés volt tud­ni, hogy ebből mi, kommunisták is részt vállalhattunk társadalmi munkában. TELEFONCSENGÉS. „Halló?” —, majd kis szünet után Belláné hangja: — Nem, nem. Szó sem lehet róla., Kétéves felújítási keretün­ket elvitte a szennyvíz... — Hogyan? — kérdem az előz­ményektől. — Iskoláink több száz évesek. Faluk, csatornarendszer ük el­avult. Az I. István Gimnázium kilenc tanterméből, annak idején szükségképpen máshová költöz­tettük a diákokat, mert a vízszi­várgás lehetetlenné tette a továb­bi ott-tartózkodást. A mosdókban, a wc-kben, a legkülönbözőbb he­lyekről tört elő a víz. Az építők eleinte szabódtak: „Hol egy pa­pír? Hol egy régi tervrajz?” De hát ilyen nem volt... Utóbb az­tán mindennél előbbre való volt ezer iskolás és kollégiumlakó sor­sa, és 2 millió 900 ezer forintért az építők belefogtak a munká­ba. Megcsinálták az új szenny­vízcsatorna-rendszert. Ma már minden rendben a százados közművelődési épületek­ben, viszont kimerült a kassza, következésképp a tanácsi kom­munisták őszinte helyzetfeltárá­sára, felvilágosító, meggyőző te­vékenységére most is, és a jövő- ber^is igen nagy a szükség, hogy adott esetben minden helyes pénzügyi döntés elfogadására meg tudják nyerni az állampol­gjjr d!1í ci't A TANÁCSI kommunisták is törik a fejüket, hogyan tehet­nék könnyebbé, egyszerűbbé az ügyintézést a lakosság számára. Belláné erről ezeket mondja: — 1975-ben, Bács-Kiskun me­gyében elsőként nálunk vezették be a tanácsi ügyfélszolgálatot. Jpvőre tovább akarunk lépni. 1980. január 1-től a hatósági ügy­félszolgálatunk és a városellátási részlegünk összevontan, egy he­lyen fog dolgozni. A karcagi és a törökszentmiklósi tanács példájá­ra, mi is hasonlóképpen szervez­zük meg a munkánkat, úgy, hogy teljesen nyílttá, áttekinthetővé váljék a félfogadás. Az első eme­letnek egy szakaszán levesszük a szobaajtókat, az egybenyíló he­lyiségekben úgy helyezzük el a pultokat, hogy minden ' ügyinté­zőnk már belépéskor jól látható legyen. A PÁRTMUNKA hétköznapjai .nem mindig látványosak. De ér­tékesek lehetnek a másokért, s a jó ügyért vállalt minden apróbb- nagyobb tettel, amelyet az élet diktál, s amelynek gyümölcse az emberek jó politikai közérzete. Kohl Antal •V.VVÄVVVV^ :.;W:y:!vWvNí:y:W,WvW4v.ss\v.v.*.*.".".-.v.v!v.-.".v.v.' Rendezőket keresnek — A Moszfilm stúdióban három évvel ezelőtt kezdték forgatni az első zenés komédiákat, — nyilat­kozta Georgij Danyileja filmren­dező. — A tervek szerint ebből a filmtípusből évente hatot ké­szítenek. Ehhez legalább tizenöt rendező szükséges, hiszen filmko­médiát legfeljebb kétévente forgat egy-egy alkotó. Ogy tűnik, hogy a filmvígjáték szerzői és rende­lői kollektívája elszigetelt. A filmkomédiákon kevés rendező dolgozik, mert úgy tartották, e fil­mek iránt nincs nagy kereslet. Ez volt aztán az oka, hogy nem volt elég rendező. — A „Moszfilm” stúdió keretén belül működik a fiatalok „Debüt” elnevezésű egyesülése. A kezdő rendezők előnyös helyzetben van­nak, öt mesterre jut egy-egy de­bütáló. Nálunk viszont épp fordít­va áll a helyzet... Eldar Rjaza- nov befejezte a „Garázs” című film forgatását, én pedig az „Őszi maraton”-t; Leonyid Gajdaj a finnekkel együtt forgatja a „Ha- lajnen gyufa után jár” című fil­met ... — Most néhány szót arról, amit jelenleg csinálunk és a ter­veinkről: Álla Csurikova éppen befejezte a „Hiúságok hiúsága” című filmjét. Szergej Mihalkov forgatókönyve alapján, A. Sztefa- novics rendezésében elkészült a „Kölcsön vett értelem” című alko­tás. G. Su.mszkij zenés komédiát forgat „őszi éjszakán marslakó érkezett” címmel. Kiszlovodszk- ból most tért vissza a „Kedélye­sek” című film stábja. A filmet Leonyid Zorin forgatókönyvéből K. Sahnazarov rendezte. — Három, a cirkusz világában játszódó rövidfilmet is forgatunk; „Illúzió”, „Cirkuszi tündérek” és „Talizmán” címmel. — Jövőre néhány kezdő, fiatal rendező is munkához lát. A „La­birintus” című filmen Borisz Bus- melev dolgozik. Nekem kifejezet­ten tetszik a „Régmúlt napok ko­médiája” című film témája is. Rendezője Jurij Kusnyirev. — Sok új tervünk van, most már csak rendezőket keresünk megvalósításukhoz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents