Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-02 / 257. szám

Várható időjárás ma estig: válto­zóan felhős, párás, elsősorban nyuga­ton helyenként ködös idő. Néhány he­lyen kisebb eső. havas eső. Gyenge, napközben kissé megélénkülő változó irányú szél. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: a felhős he­lyeken plusz 1, mínusz 3, a derültebb északkeleti megyékben mínusz 4, mínusz 8, a legmagasabb nappali hőmérséklet: általában 3—8 fok kö- zőtt. (MTI) _________________________________________ V ILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IDŐJÁRÁS PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 257. szám Ára: 1,20 Ft 1979. november 2. péntek Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1979. november 1-én, Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta az időszerű nemzetközi kérdésekről adott tájékoztatót, valamint a XII. kongresszus előkészítésének feladatait összegező előterjesz­tést. Az ülésről közlemény jelenik meg. (MTI) KL UBSZER VEZES, KÖRN YEZET VÉDELEM A Vöröskereszt centenáriuma előtt Az értékmentő, anyagi és szellemi javakat megőrző; társadalmunk szocialista erkölcsiségét fejlesztő versenymozgalom kezdeményezői és résztvevői között ott vannak a vöröskeresztes szervezetek, aktivisták, egészségügyi dolgozók is. A Magyar Vöröskereszt Országos vezető­sége csatlakozott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szeptemberi felhívásához, hogy méltón készüljenek az MSZMP XII. kongresszu­sára, hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára, illetve a Magyar Vöröskereszt megalakulásának centenáriumára. A Bács-Kiskun megyében tevé­kenykedő egészségügyi dolgozók és vöröskeresztes szervezetek is megszövegezik vállalásaikat. Az elsőként jelentkezők már meg is küldték ezeket a Vöröskereszt me­gyei vezetőségének, közülük a leg­fontosabbakat csoportosítottuk. Azt már hírül adtuk, a kecske­méti vértranszfúziós állomás és a Vöröskereszt megyei vezetősége 200 ember megnyerését vállalta a térítésmentes véradásra. A Vörös- kereszt bajai és kiskunhalasi já­rási vezetőségei a két kórház vér­transzfúziós állomásának dolgozói a maradéktalan tervteljesítés mel­lett a fővárosi gyógyító intézmé­nyek vérellátásához nyújtanak se­gítséget. Különös tekintettel arra, hogy 1980 a mozgássérültek éve lesz, az eredményes tevékenység kibon­takoztatásához már az idén meg kell kezdeni az előkészületeket. Az állami egészségügyi szolgálat feladata a megyében élő mozgás- sérültek felkutatása, gondozásba vétele. A vöröskeresztes aktivisták segítséget nyújtanak a mozgássé­rültek megkereséséhez, hiszen a betegségüknél, állapotuknál fogva, a külvilágtól ma még elzárt em­berek nagyon rászorulnak a tár­sadalom figyelmes gondoskodásá­ra.­A mozgásukban korlátozott, a társaséletet nélkülöző emberek számára a bajai városi Vöröske­reszt klubot szervez. A klubélet kialakításához a József Attila Mű­velődési Otthon is segítséget ad, nemcsak a klubhelyiség biztosítá­sával, hanem a tartalmas klub­program összeállításával is. Ladánybenén a nyugdíjasok klubjának vöröskeresztes tagjai, a községi vezetőség közreműködé­sével vállalták, hogy az ott élő, és arra rászoruló idős embereket — név szerint megnevezve — patro­nálják, szükség esetén ellátják, ápolják őket. A házi betegápolásban részt ve­vő társadalmi munkások száma is gyarapodik Bács-Kiskun megyé­ben. Á különleges társadalmi munkához a segítő szándékon túl­menően betegápolási ismeretek is fontosak. A Vöröskereszt kiskun- halasi vezetősége éppen ezért szervez számukra tanfolyamot, ahol orvosok, védőnők készítik fel a munkálkodásra az aktivistákat. A felsorolt vállalások mellett a vöröskeresztes szervezetek a tele­pülésfejlesztési, illetve a környe­zetvédelmi munkába is bekapcso­lódnak: főképpen a tisztasági mozgalom hatékonyabbá, eredmé­nyesebbé tételével. Az eddigi vállalások, valamint a folyamatosan érkező felajánlások nyilvántartása a Vöröskereszt me­gyei elnökének és titkárának fel­adata. Figyelemmel kísérik a meg­valósítás folyamatát, és segítséget is nyújtanak a vállalások teljesí­téséhez. N. M. BETAKARÍTÁS • Az utolsó fordulókat teszi a kombájnos a fülöpszállási Vörös Csillag Tsz 460 hektáros kukoricaföldjén, ahonnan a na­pokban valamennyi terményt magtárba gyűjtöttek. Hasznosí­tása nem okoz gondot a szövetkezetnek, hiszen a közös gaz­daság baromfi- és szarvasmarha-ágazata jelentős abrakfogyasz­tó. Emellett a tsz háztáji állattartói is számítanak a jó minő­ségű takarmányra. (Pásztor Zoltán felvétele.) Felkészült a télre a megye építőipara Az építkezés már régen nem szezonmunka. A kivitelező vállalatok évek óta idejében megteszik az előkészületeket az építkezések téliesítésére. Az idén azonban különös gonddal tették meg az intézkedéseket arra, hogy a hideg hónapokban is zavartalanul dolgozhassanak az építők. Egy esztendővel az V. ötéves terv befejezése előtt ugyanis, minden erőt arra kell koncentrálni, hogy a tervidőszakra előirányzott létesít­mények elkészüljenek. Ez pedig csak úgy sikerülhet, ha az előttünk álló téli hónapokban sem lesz akadálya a munkának. A Bács-Kiskun megyei Építő­ipari Vállalatnál Andrássy Ákos építésszerelési főmérnök tájékoz­tatott az építkezések tőkésítésének helyzetéről. — Már szeptember elején ki­dolgoztuk az erre vonatkozó vál­lalati tervet, összesen hetven épít­kezést téliesítettünk, ebből tizen­kilencet a legmagasabb szinten. A lakásépítések többségénél, illetve néhány nagyobb beruházásnál a fűtést, az épületek végleges fű­tésrendszereinek kialakításával oldjuk meg. "Ily módon a belső munkálatok zavartalanul folyta­tódnak, s egyszerűbb, olcsóbb az optimális hőmérséklet biztosítása is. A Széchenyivárosban, az Ár­pádvárosban, s a Kiskunfélegyhá­zán épülő lakások esetében is ezt a megoldást választottuk. Ugyan­ezt mondhatom a megyei kórház építkezéséről, ahol több mint há­romszáz dolgozónak tudunk rende­zett, jó munkakörülményeket nyújtani a hideg, csapadékos hó­napokban. A munkahelyek fűtésének má­sik módja a hőfúvó és melegítő berendezések alkalmazása. Durva építőmesteri, szerkezetépítési és alapozási munkáknál van legna­gyobb szükség ezekre, ugyanis üzemeltetésükkel a hidegre érzé­keny építőanyagok melegítése, védelme is megoldható. Kiskunhalason a fűtőmű kése­delmes beindítása okoz gondot, ezért a Kossuth II. lakótelep épít­kezésein még nincs megoldva - a fűtés. Előreláthatólag az új fűtő­mű nem készül el az idén, bár ki­vitelezője, a Láng Gépgyár, ez év december 31-re ígérte átadását. (Folytatás a 2. oldalon.) Önművelés Baja •'*' .’' V r ‘ ' , , ) ' * ‘ A gimnáziumi évek alatt volt egy osztálytársam, akit hallatlan tudásszomja és szor­galma miatt nem nagyon ked­veltem. A tanárokat elkápráz­tatta a tananyaggal összefüg­gő és össze nem függő olvas­mányaival, s bár ő maga nem sportolt, nem gyűjtött bélye­get, kirándulni sem járt ve­lünk az erdőkbe és a hegyek­re, azért pontosan ismerte — visszamenőleg is — a sport­élet világraszóló, s azoknál kisebb jelentőségű eseménye­it. Azóta persze változott a véleményem. Nem mentettem fel ugyan a stréberség alól, de ma már tudom: volt ben­ne valami állandó szellemi „menetkészség”, ami nélkül ma már nehéz egyről a ket­tőre jutni. Az önképzés lét­elemmé vált életünkben, nem is olyan képletesen szólva: nap mint nap tapasztaljuk, hogy ami ma megnyugtatóan elég, az holnap már biztosan kevés lesz. Sajnos, ennek ellenére még távolról sem él mindenkiben ez az igény. Annak ellenére nem, hogy a társadalmi mér­tékű akciók szinte állandóan szítják a tudniakarás, az előbbre lépés mélyebben szunnyadó parazsát. Csak szűkebb hazánkban, Bács-Kis­kun megyében vizsgálódva is azt látjuk, hogy egyik akció a másikat követi az önmű­velés serkentésére. A műszaki könyvnapokkal és a múzeumi hónappal egyidejűleg zajlot­tak a felnőttoktatási hetek, az ifjúmunkás és szakmunkás- tanuló napok, s jelenleg is tart még a pályaválasztási hónap, továbbá az őszi könyv­hetek rendezvénysorozata, s ezek még szinte be sem fe­jeződnek, máris kezdődik — november első felében — egy újabb eseménysorozat: a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsá­ga által szervezett ifjúsági könyvnapok. Nagyon nehéz feladatra vál­lalkoznak azok, akik a gyors egymásutánban következő ren­dezvényeket szervezik. Egysze­ri élményekből próbálnak fo­lyamatot kialakítani. A tuda­tosan vállalt részletességgel is valamiféle teljességre töre­kednek. Az igyekezet látszatra el­lentmondásokkal terhelt, hi­szen a művelődés az egész életet átszövő folyamatosság, a különböző akciók, rendez­vénysorozatok pedig viszony­lag rövid ideig tartó, konkrét célra irányuló cselekvések. Jogos tehát a kérdés: vajon lehet-e kampányra építeni a közművelődést? Indokolt a kérdőjel még akkor is, ha jól tudjuk: az efféle kampány sohasem cél, hanem eszköz csupán, amely energiát köl­csönöz bizonyos művelődési tevékenységeknek, abban a reményben, hogy az egyszer felébresztett igény lassan-las- san szokássá izmosodik, s ez már önmagában is képes lesz majd működtetni az egyéni és közösségi művelődés különbö­ző formáit. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen igénye­ket ébreszt egy-egy akció. Az üzemi vetélkedőre benevezett fiatalokat a kultúra javainak birtokba vétele lelkesiti-e, vagy csupán az értékes díjak? S ami ennél is lényegesebb: a vetélkedő kérdéseinek megol­dása vajon hózzájárul-e vala­milyen módon a fiatalok élet­beli problémáinak a megoldá­sához? Tanulságos volt számomra ilyen szempontból az az író— olvasó találkozó, amelyet a Fémmunkás Vállalat Kecske­méti Gyárában rendeztek nem­régiben, egy fiatal alkotóval. Eleinte a megvitatásra kerülő könyv kiadási gondjairól esett szó, s a hallgatók — zömében kétkezi munkások, kisebb rész-l ben pedig munkahelyi vezetők — bizony unatkoztak. Mind­járt megélénkült azonban a hangulat, amikor arra terelő­dött a szó, hogy vajon miben és mennyire függ egy munkás keresete a vezetőktől, s hogy elképzelhető-e az efféle füg­gés fordítva is? Mindenki érez­te: amit az üzemi világról írt szociográfiai mű erről mond, azt az ő életéről is mondja. A beszélgetés után többen is ér­deklődtek: hol lehet megvásá­rolni a szóban forgó könyvet?! Ügy érzem, hogy az ilyen akciókra lehet építeni közmű­velődést. Sőt: az ilyesféle ak­ciókra kell építeni, mert élet­bevágó problémává tudnak tenni korábban észrevétlen, vagy természetesnek hitt dol­gokat is. Olyanokká, amelyek aztán felébresztik a megoldás után érzett vágyat, s rádöb­bentenek bennünket egy ré­gen megfogalmazott, de má­ig érvényes igazságra. Arra, hogy az iskolai végzettség ugyan ad ilyen vagy olyan fokozatú belépőt az élethez, de az élet olyan, mint egy ismeretlen, kanyargó folyó, amelyen nem elég az evezni- tudás. Ismerni kell a csóna­kot, a folyópartot, a sodrást, az örvényeket, s nem kevésbé a többi csónakost is. Ez pe­dig örökös odafigyelést, tanu­lást kíván. K. J. Kerekasztal-konferencia a szabályozórendszer változásairól Tegnap Kecskeméten, a Tudo­mány és Technika Házában ke­rült sor a Bács-Kiskun megyei közgazdasági hetek zárórendezvé­nyére, a jövő évi feladatokkal és a szabályozórendszer változásával foglalkozó kerekasztal-beszélge- tésre. A konferenciát — amelyen a megye különböző részeiből ösz- szegyűlt tanácsi, vállalati, szövet­kezeti vezetők vettek részt Szend- rey ‘Sándor, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója nyitotta meg a rendező szervek, a Szerve­zési és Vezetési Tudományos Tár­saság és a Magyar Közgazdasági Társaság nevében. A kerekasztal- beszélgetésen részt vett Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság tit­kára, és dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke is. Szendrey Sándor megnyitó sza­vában emlékeztetett arra, hogy 11 évvel ezelőtt — a gazdasági re­form első esztendejében — is tartottak Kecskeméten hasonló megbeszélést, ami annakidején igen kedvező hatású volt. A mos­tani közgazdasági hetek megszer­vezésekor a megye politikai és állami vezetői helyesnek látták, hogy ezúttal is szükséges egy olyan fórum szervezése, amelyen a párt-, tanácsi és gazdasági ve­• A konferencián tanácsi, válla­lati, szövetkezeti vezetők vettek részt. zetők véleményt cserélhetnek a szabályozórendszer várható válto­zásairól és a jövő évi feladatokról. Máris számos kérdés érkezett írás­ban — mondotta, majd felkérte Drecin Józsefet, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesét azok megválaszolására. A kerekasztal-beszélgetés elő­adója válaszában először a szabá­lyozórendszer változásainak álta­lános kérdéseit elemezte. Rámu­tatott arra, hogy az ország gazda­sági gondjait a vállalatok, gazda­ságok és a különböző szervek ve­zetői még mindig nem érzékelik kellő mértékben. A fogyasztás éveken át jelentősen meghaladta a reális értéket. Sőt, a felhaszná­lási, illetve beruházási igények to­vábbra sem veszik figyelembe a népgazdaság valódi teherbíró ké­pességét. Emiatt van szükség a szabályozórendszer megszigorítá­sára. S, hogy miért nem került erre sor hamarabb? Azért, mert re­mény volt a világpiaci helyzet javulására. Mivel ez nem követ­kezett be, szükségessé vált a la­kossági fogyasztás emelkedésének mérséklése, a reálbérek stabilizá­lása, s az, hogy a beruházások a következő tervidőszakban ne emelkedjenek. A legnagyobb lehe­tőség a népgazdaság egyensúlyi helyzetének megteremtésére a ter­melés gazdaságosságának növelé­se. A termelés legtöbb tényezőjé­vel még mindig nagyon lazán bán­nak a gazdálkodó szervek. Jelen­tős megtakarításokat lehetne el­érni a termelés hatékonyságának növelésével. Ez azonban a vezetés színvonalának emelésétől a mun­kafegyelem megszilárdításáig na­gyon sokoldalú kérdés. A termelői és fogyasztói árak­ról szólva az előadó hangsúlyozta, hogy a merev árrendszer további fenntartása már nem lehetséges, s a jelenlegi ráadásul áttekinthetet­len. A gazdasági mechanizmus ilyen jellegű ellentmondásait is fel kell oldani. Természetesen nem arról Van szó, hogy a tőkés piac gyors inflációját kövesse a magyar gazdasági élet. Miután a külkereskedelem felét a szocialis­ta országokkal bonyolítjuk és a KGST-ben stabilabbak az árak, a mi árrendszerünk is stabilabb marad, mint a tőkés világ orszá­gaié. Az átállás mindig kezdeti ne-, hézségekkel jár, így volt ez 1968- ban is — mondotta Drecin Jó­zsef. — Mindent pontosan előre látni nyilvánvalóan lehet, ezért menet közben sor kerül majd — ahol szükséges — a szabályozók finomítására is. A fontos az, hogy a vezetők gondolkodjanak, körül­tekintően járjanak el. Ehhez kí­ván impulzust adni a szabályozó- rendszer is. Az előadó hangsúlyozta, hogy a bérek növekedése- követni fogja a létfenntartási költségek alaku­lását. Ehhez azonban a munkaerő­gazdálkodás javítására is szükség van. A termelői árak azonban nem mondhatók piaci versenyáraknak. Ezért alakult ki az exporttermé­kek nagyarányú dotációja. A belső üzemi tartalékok feltárásával, a minőség lényeges javításával azon­ban javítani lehet az áruk piac- képességét. Drecin József végül a megyét érintő településfejlesztési kérdé­sekre válaszolt. A lakosság város­ba áramlásával kapcsolatban el­mondta, hogy az országszerte le­lassult, a tanyás megyék — mint Bács-Kisikun — kivételével. Az elkövetkező tervidőszakban a ta­nácsok erőforrásai sem növeked­nek, ezért lényeges, hogy a lakos­ság anyagi és társadalmi erőfor­rásait is mozgósítsuk a kisebb te­lepülések infrastruktúrájának fej­lesztésére. Egyetértett a megye vezetőivel abban, hogy különösen fontos ez a városokat övező köz­ségekben. Ezzel lassítható a lakos-, ság városba áramlása. N. O. • Drecin József (középen) válaszol András felvételei) a kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek kérdéseire. (Strasier

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents