Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

1979. november 11. • PETŐFI NÉPE • 3

PAPP LACI IS MEGDICSÉRTE

A solti pékmester beszélő kenyerei

KISKŐRÖS, TASS, ORGOVÁNY

Egészségügyi

rendezvények

Hétfőtől egészségügyi hetek kezdődnek Kiskőrösön, Tasson és Orgoványon. Orvosok, gyógyszerészek, védőnők, pedagógusok, munkavédelemmel foglalkozó szakemberek tartanak számos előadást mindhárom helységben, változatos témákból.

Kiskőrösön hétfőn délután 2 órakor az egészséges táplálkozást népszerűsíti a Szarvas étteremben megrendezett ételbemutató.

Kedden a növényvédő szerek használatáról a Kossuth Szakszövetkezetben hallhatnak előadást az érdeklődők. A rendszeres testmozgás fontosságával, a kisgyermekek nevelésével, a fiatalok egészségügyi felvilágosításával is foglalkoznak. Érdekesnek ígérkezik az a képzeletbeli bírósági tárgyalás is, melynek vádlottja az alkohol. Ezt a szakmunkásképző intézetben rendezik meg. Az egészségügyi héten a fogászati szakrendelőben lebonyolítják a gyermekfogászati szűrővizsgálatokat is.

Az orgoványiak a november

16-ig tartó rendezvénysorozatban tejtermék-bemutatót láthatnak az önkiszolgáló boltban, s az előadásokon kívül még sportvetélkedőn ,is részt vehetnek. A záró napon Tóth Kálmán községi párttitkár a többszörös véradóknak kitüntetést ad át.

' Tasson november 18-án zárul az egészségügyi hét. Az ez idő alatt tartott előadások helyszínei is utalnak a témára: a Dózsa Tsz lakatosüzemében a balesetvédelemről, a Lenin úti általános iskolában az egészséges életmódról megrendezett rajzkiállítás képei „szólnak”. Fogápolásról, a betegségek megelőzéséről, a környezet- védelem kérdéseiről az előadásokon kívül számos kisfilm vetítésével tájékoztatják a község egész lakosságát.

N. M.

Kamaratárlat

Hétfőn délután öt órakor o kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központban nyitják meg Karáth Imre fotókiállítását, A Kiskunsági Nemzeti Park címmel. E táj természeti szépségeit jellegzetes növényi és állatvilágát örökítette meg ez alkalommal a kecskeméti fotóriporter.

A kiállítást dr. Tóth Károly, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója nyitja meg.

A Soltot keresztülszelő csatorna mellett a községi fürdő szomszédságában áll egy kis épület, amiben régóta működik egy pékség. Maszek pék — mondják a helybeliek —, s a környékről oda- vetődők. A hangsúly nem elítélő, hanem dicsérő. Itt régi, már-már elfelejtett piciny házi kemencékben sült kernyérízek sejlenek fel. Vajda József pék kitűnő kenyereket süt.

Megállítok egy tele szatyorral igyekvő nénit.

— Ismeri Vajda pék kenyerét?

— Persze!

— Milyen kenyeret süt?

— Kitűnőt, csak hát nem lehet kapni. Ami igaz, az igaz, a jó kenyér mindig kelendő a boltban is, meg otthon is.

— Evett-e már Vajda-kenyeret? — kérdezem a tanácsháza előtt egy idősebb férfitől.

— Ki ne evett volna itt a községben? Jó kenyeret süt, csak hát annyit soha sem, hogy kielégítsen mindenkit.

*

A műhelyben érződik a délelőtti sütés illata. A kemencepadkán négyszögletes kenyerek sorakoznak, sorsukra várva.

A mester a délutánba hajló csendes műhelyben így fogad:

— Ha most csendben maradunk egy pillanatra, hallhatja, miként beszélgetnek a kenyerek. Mert beszélgetnek.

Igen, a csend pillanatában aprón meg-megpattan egyik-másik terebélyes kenyér ropogós héja. Feleselnek egymással.

— Tudom, most azt kérdezi, hogy miként lesz valaki pék?

— Eltalálta! De akkor válaszoljon is a kérdésre.

— Édesapám harmincöt évig volt pék, és dolgozott az utolsó pillanatig. Nyolc generációt tanított a szakmára, én azonban, sajnos, nem voltam közöttük. Gépipari technikumot végeztem, és csak édesapám halála után léptem a dagasztóteknő elé. Elgondolhatja, hogy sok-sok hónap kínlódása és tapasztalata hozta meg az eredményt... Az asszonyok biztattak, ha gyengébben sikerült a sütés: nem baj, Jóska, lesz ez jobb is. Most már, úgy gondolom, jobb lett.

— Úgy tudom, közéleti ember, több tisztséget is visel Solton. Miként tud eleget tenni a megbízatásoknak?

— Jó időbeosztással kell dolgozni. A kenyér megkívánja a magáét. Korán kelek, hiszen általában tizenkét órát itt kell dolgozni, azaz délután négy órakor végzek és hat. órától már eleget tudok tenni a rám háruló kötelezettségeknek, részt veszek a rendezvényeken...

Egyszóval, van tennivalóm. Tíz éve vagyok párttag és az ezzel járó kötelezettségek többségükben esti elfoglaltságot jelentenek, öt éve vagyok a Kisiparosok Országos Szövetsége helyi szervezetének titkára, három éve a sportkör elnöke és ugyanennyi idő óta a Hazafias Népfront elnökségének tagja. Erre mondják, van mit aprítani a tejbe. A kötelességemnek főként a hétfői szünnapon teszek eleget, de így nincs szabadnapom. Egyelőre azonban bírom a munkát. A munkát pedig szeretni kell és ha megbíztak bennem, a vállalásnak eleget is teszek.

Azt mondják, a pékek szeretik a ....

— ... a szeszt — vág a kérdés elibe. Én azt mondom, a dagasz- tás és a dalolás együtt nem megy, dolgozni csak józanul lehet. Voltam dalárdista, és ott énekeltem ki magam, s nem a teknő mellett.

Délután három óra van. Egymás után jönnek a kenyerekért, a kisebbekért, a nagyobbakért, a

„beszélőkért". Közben megcsörren a telefon. Kalocsáról keresik Vajda Józsefet. A szombati fodrászversenyre kér a járási KIOSZ versenyzőket. Intézkedni kell, és az illendőség befejezteti a beszélgetést.

— Utolsó kérdésem: mi volt a legnagyobb dicsérete mesterségbeli munkájáért?

— A kimondatlan szó, az, hogy minden kenyerem elkel, illetve itt ez az emlékkönyv, nézze át.

Lapozom a bejegyzéseket, olvasom a dicsérő mondatokat, melyeket a MÁV dolgozói, a posta alkalmazottai írtak be errejár- tukban, és Papp László háromszoros olimpiai bajnok kézírása is dicséri Vajda József munkáját.

— Ne csodálkozzon a bejegyzéseken — szól közbe —, a kenyeret naponta háromszor veszi kézbe az ember.

A pékség utcai ajtaja bezárul, vége egy munkanapnak, és a ma sütött kilencven kenyér kilencven családnál megszegésre vár.

Benke Ferenc

Kiskőrösön így kezdődött

„A Kalocsán elvégzett négy gimnáziumi osztály után Budapesten elszegődött férfiszabó-inas- nak. Itt, a hetedik kerületben ismerkedett meg az ifimozgalom- mal. Szemináriumokon, politikai megmozdulásokon vett részt. Különösen emlékezetes N. S. számára az 1937. májús elsejei demonstráció a Hűvösvölgyben, ahol vö- rössegély-röpiratok terjesztése volt a megbízatása. Egyik társát a nyilasok hasba lőtték, de szerencsére, meggyógyult. Tagja volt a Szakasíts Árpád által szervezett OIB-nak. A KIMSZ-sejtnek, amelyhez tartozott, illegális nevén Sam elvtárs volt a vezetője. Valódi nevén Józsa Sándor, akivel azóta is találkozott. Az illető nyugdíjazásáig Budapesten, az OTP propagandaosztályán dolgozott.”

A fentieket egy évvel ezelőtt rögzítettem a jegyzetfüzetembe Nagy Sándorral, a Kiskőrösi Vegyesipari Szövetkezet elnökhelyettesével folytatott beszélgetéskor. Személyében Kiskőrös első párttitkárát kértem akkor a város felszabadulását követő időszakra való visszaemlékezésre. A közbejött dolga miatt félbemaradt beszélgetés folytatására a minap nyílott alkalom.. Az időközben nyugdíjassá lett Nagy Sándort éppúgy, minit annak idején, a munkahelyén találtam. Havi hetven órát dolgozik, hasznosítja, főként a szolgáltatások szervezése, fejlesztése folyamán felhalmozódott gazdag tapasztalatait.

— Pár nappal ezelőtt úttörők kerestek fel, kérve, mondjam el nekik, milyen is volt Magyarország, s benne Kiskőrös új történelmének kezdete. Számukra a történelemkönyv tartalmát elevenítheti meg az ember mindazzal, aminek tanúja, szerény részese volt — jegyezte meg Nagy Sándor, s hozzákezdett félbemaradt emlékezésének folytatásához.

— Az ifimozgalomban szerzett marxista ismereteim iránytűt adtak az akkori viszonyok közötti eligazodáshoz. És természetes, hogy elkötelezettséget éreztem a párthoz. 1944-ben, mint tartalékost, bevonultattak. Pár hónappal később vesegyulladással Kalocsára, a gimnáziumból kialakított szükségkórházba kerültem. Ahol valamikor mint kisdiák tanultam, abban a teremben feküdtem.

A kórházban a különböző világnézetű, de antifasiszta fiatalemberek között megvolt az egyetértés, és a tájékozottság sem hiányzott. Megszerveztük a moszkvai rádió hallgatását. Ilyenkor egy ügyeletes őrködött a folyosón. Tudtunk a hadihelyzetről, a politikai kibontakozás lehetőségéről, aztán 1944. október elején, amikor esténként már látszottak a torkolattüzek Szeged felől, a kórházat Dunántúlra telepítették, a lábadozókat, köztük jómagámat is szabadságra küldték.

Hazaérve értesültem róla, hogy a nyilasok átvették a hatalmat. Kiskőrösön kitelepülésre, menekülésre buzdítottak, mondván, hogy a vörösök mindent elpusztítanak. Apámat is felszólították, de ő a Szózat szavaival felelt: „Itt élned, halnod kell!”... Nekem közben lejárt a szabadságom, tehát dekkolnom kellett.

A front egyre közeledett. Politikai kapcsolatokat igyekeztem keresni antifasiszta ismerőseim között. Ilyen volt Ribárszki Pál terménykereskedő, akivel arról beszélgettünk, hogyan lehetne Kiskőröst a fronttól megmenteni. Katonai akciókra nem gondoltunk. Kevés kommunista maradt itt. A Tanácsköztársaság idején szerepet játszott Bíró Antal elvtársat internálták, de például Laczkó János direktóriumi tag itthon volt. Pálmai Mihály kőművest azért éreztem közelinek, mert fiát, mint kommunistát, elhurcolták, meg is halt mint munkaszolgálatos. Ilyen ismerősöm volt Dari Jani bácsi is, a nemrégiben meghalt, ugyancsak tizen- kilences vöröskatona.

Beszélgettünk, vitatkoztunk a teendőkről. Az elvtársak többsége a szociáldemokrata párt megalakítása mellett állt, mondván: később majd meglátjuk hogyan tovább. Amit én képviseltem, a kommunista párt megalakítását, korainak tartották. Azokban a napokban az emlegetett német csodafegyver még megzavarta az emberek gondolkozását. Mindez Kiskőrös október 31-én bekövetkezett felszabadulása után történt, amikor a Vörös Hadsereg lapja, a Szabad Szó is eljutott hozzánk.

Aztán december elején érdekes, a párt megalakításának gondolatát bennem külön megerősítő esemény történt. Az ideiglenes nemzetgyűlés szerveződésekor Kiskőrösön utazott keresztül Makóról Erdei Ferenc, Halasról pedig Macskási József elvtárs. Én éppen a községháza előtt időztem, amikor kiszálltak a kocsiból. Megtudtam, hogy kifélék, ezért előhúztam zsebemből, megmutattam nekik a kiskőrösi fiatalokhoz írt felhívásomat, hogy itt a lehetőség a szabad Magyarország megteremtésére, a földosztásra. Erdei Ferenc és Macskási elvtárs elolvasták a kézzel írott {»pírt, s engem is magukkal hívtak az elöljáróságra, ahol a kisgazdapártiak voltak a gazdák, köztük pedig Czeglédi János a hangadó. Amikor Erdei Ferencék előadták, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe Kiskőrös képviseletét is szeretnék magukkal vinni, engem javasoltak. A bakit alighanem azzal követték el, hogy megemlítették, hogy én kommunista vagyok. Czeglédiék ugyanis kijelentették: márpedig Kiskőröst nem képviseli kommunista. Erre Macskási elvtárs kompromisszumot javasolt,

hogy küldjön egy képviselőt a kisgazda párt is, de tartsak velük én is. Ezt is elvetették. Maguk közül sem tudtak választani. Fronthelyzet volt, . mindenki őrizte disznait, tyúkjait, szóval a gazdaságát. így történt, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlésben Kiskőröst nem képviselte senki.

Bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy ha lett volna párf- szervezet, ez nem történik meg, Kőrös küldötte is ott lett volna Debrecenben. Elindultam hát, és egyénenként megkerestem az ismert kommunistákat. Így Bíró Antalnét, akinek férje 1945 februárjában jött meg az internáió- táborból, Pálmai Mihályt, Laczkó Jánost, dr. Klein Imre ügyvédet, a tizenkilences vöröskatona Szécsi kocsmárost, akinél nem egyszer összejöttünk, Markó Pál kőművest és néhány parasztfiatalt. A Dózsa György útra, a nővérem akkori . lakására hívtam össze mindannyiukat. Körülbelül hu- szan-huszonöten voltunk, és 1944. december 20-án kimondtuk a kommunista párt alakuló taggyűlését, megválasztottuk a vezetőségét. Az elnök Laczkó János lett, a 19-es kommunista és paraszt- erpber, ami Kiskőrösön sokat jelentett. Titkárrá engem választottak, a vezetőség tagjai pedig Bíró Antalné, s a Pálmai házaspárból már nem emlékszem pontosan, vagy a férj, vagy a feleség.

Egyidejűleg elhatároztuk a nemzeti bizottság megalakítását, s úgy döntöttünk, hogy a demokratikus közigazgatás megteremtését javasoljuk elsőnek. A nemzeti bizottságba engem delegált a párt. Ott viszont az első intézkedések között elhatároztuk, hogy a lakosság tájékoztatására lapot alapítunk. Kiskőrösi Hírek volt a címe, kéthetenként jelent meg az egyetlen lapból álló újság. Az első számába én is írtam a földreformról. Volt egy brosúrám, amely értékelte a magyarországi nagybirtokviszonyokat, abból merítettem a cikkhez és az ideiglenes kormány rádiójának tájékoztatásából.

A pártélet megindításához Kiskunhalasul Macskási elvtársékÁllamigazgatás főiskolai fokon

Az utóbbi időben az államigazgatás egységes rendszerében végbemenő változások — korszerűsödés, egyszerűsödés — a tanácsi dolgozók körében is szemléletváltozást, nagyobb hivatásbeli felkészültséget követelnek. Számos munkakör betöltéséhez ma már nem elég az érettségi, a szakismeretek elsajátítása kell hozzá, mégpedig főiskolai fokon. Tavaly őszszel nyílt meg Budapesten az Államigazgatási Főiskola, mely közigazgatási szakembereket képez az ország minden részébe. Az intézet vezetőjével, dr. Kelemen Ferenc főigazgatóval beszélgettünk a főiskola létrehozásának céljáról, az első év tapasztalatairól:

— Mennyiben különbözik a főiskolai oktatás a tanácsakadémiai képzéstől?

— Üj, a régihez képest jóval magasabb szintű államigazgatási szakemberképzés kezdődött el a főiskolán. Célja, hogy az állam- igazgatás különböző területeire olyan embereket készítsen fel, akik mint igazgatásszervezők alkalmasak a középvezetői munkakörök betöltésére, például a szervezési, igazgatási, jogi osztályokon vagy a helyi tanácsoknál. Tehát azokban a funkciókban, ahová nem szükséges speciális végzettségű orvos, mérnök, pedagógus. Természetesen először lakásügyi, gyámügyi, kisajátítási előadók lesznek, szakigazgatási feladatokat látnak el, dolgoznak a költségvetés-gazdálkodás területén, s majd egy bizonyos gyakorlati idő után kerülhetnek vezetői beosztásba. Főiskolánkat nemcsak a magasabb színvonal különbözteti meg az akadémiától vagy, hogy bővebb ismereteket ad a hallgatóknak, hanem a felvételi rendjétől kezdve a szervezési rendszeréig, működéséig teljesen más feladatot tölt be. Míg az akadémiákon két év volt a képzési idő, nálunk a nappali tagozaton három évig — heti kötelező 33 órában — tanulnak a főiskolások.

— Milyen feltételekkel lehet bejutni a főiskolára?

— A felvételi körülmények: nagykorúság, érettségi bizonyítvány, jó egészségi állapot, egyéves gyakorlat a közigazgatás valamelyik hivatali szervezetében. Ez utóbbit az idén töröltük, mivel túlságosan leszűkítette a kiválasztás lehetőségét. Az első évben csak a tanácsok gyakornokai jelentkezhettek a főiskolára, most viszont gimnáziumokból, szakiskolákból is kérhették a tanulók felvételüket. A felvételi vizsga tárgyai: magyar, történelem vagy államigazgatási ismeretek. Idén 560 jelentkezőből 300 volt a tanácsi gyakornok, összesen 150- en nyertek felvételt (62 százalékuk nő.) Az egyéves gyakornoki idő helyett a kötelező ösztöndíjszerződést vezettük be, amelyet

tói kaptunk felbecsülhetetlen segítséget. A politikai agttáció jelentette az egyik legfontosabb feladatunkat. Az új élet megindítása érdekében csakúgy, mint a háború gyors befejezéséért. S nemcsak agitáltunk. Kevertük a maltert, falaztunk a szovjet katonák irányításával, hogy mihamarabb megtörténjen a felrobbantott vasútállomás helyreállítása.

Mennyire kritikus volt akkoriban még a helyzet, hadd érzékeltessem egy kis emlékezetes epizóddal. Negyvenöt január ötödikén vagy hatodikén gyűlést tartottunk a Szécsi-féle kocsmában, amikor a németek nyilván a helyreállított vasútállomást célba véve, bombáztak. Találat azonban a gyűlésünk helyétől körülbelül nyolcvan méterre a csendőrlaktanyát érte. Mi pedig azt feltételeztük, hogy a németeknek kémeik vannak, azoktól tudják, hogy mi gyűlést tartunk, s a bombákat nekünk szánták. Mindenesetre, az udvaron szétszóródva dekkoltunk.

Ez a támadás megint zavart keltett a fejekben, sok ember nem mert színt vallani. A párt taglétszáma mégis erőteljesen nőtt. Megalakult a politikai rendőrség, a földosztó bizottság. Ez utóbbiban résat vett Bányai János útkaparó, R. Tóth András bácsi, Bajusznács Gyurka, a paraszit- legény, aki később Aszódon szolgált tanácselnökként, de már biztosan nyugdíjban van.

Negyvenöt február 15-én engem Debrecenbe, háromhónapos pártiskolára küldtek. A pártügyek vezetését Pesti László mérnök vette át. Míg én odavoltam, a párt megszervezte a járási titkárságot, megtörtént a földosztás, talán ki- lencvenen, százan jutottak földhöz a felosztott ökördi káptalanbirtokból. Ugyanakkor akciót kezdeményezett a párt a fogatellátási gondok leküzdésére, a nyugati határról hozták haza a lovakat. _

így kezdődött Kiskőrösön az új élet. Az elmondottakat kitörölhetetlenül őrzi az emlékezetem — szegte be elbeszélését Nagy Sándor elvtárs, aki napjainkban a városi pártbizottság tagjaként kamatoztatja a politikai munkában szerzett tapasztalatait. P. I.

a hallgató valamelyik államigazgatási szervvel köt, elkötelezi magát, hogy tanulmányai elvégzése után ott fog dolgozni. A munkaadó viszont három éven át 700 forint ösztöndíjat ad havonta a főiskolai hallgatónak.

— Szép környezetben Budán, a Ménesi úton épült fel a csupa üveg falú oktatási intézmény. Kollégiuma 300 személy befogadására alkalmas, szobái kétágyasak. Diákálom.

— Valóban kevés fővárosi és vidéki egyetem, főiskola van ilyen kedvező helyzetben. A fiataloknak jóval nagyobb a kötődése a választott pályához, jövőbeli munkaadójukkal szoros a kapcsolatuk: a megyei tanácsok személyzeti osztálya év közben is figyelemmel kíséri őket; a második és negyedik fél év végén egy hónap gyakorlati időt töltenek saját megyéjükben. A somogyiak már megalakították klubjukat, állandó összeköttetésben vanhak a megyei tanácsukkal.

— Mit tanulnak a három év alatt?

— A világnézeti tárgyak oktatása azonos a többi főiskoláéval. A Jogi tartalmú tárgyak elsajátítása rendkívül fontos. Az államigazgatási jog mondhatni a leg- terebélyesebb ága jogrendszerünknek, a társadalmi élet minden területét szabályozza. Ezenkívül más jogágazatok — például polgári, büntető-, munkajog, szövetkezeti jog — alapvető szabályaival is tisztában kell lenniük, különben nem tudnának szabálysértési eljárásokat indítani. A gyámügyek intézéséhez viszont a családjog, a Polgári Törvény- könyv ismerete szükséges. A közgazdaság-tudomány köréből: településfejlesztés-, gazdálkodás-, ellátás, gazdasági elemzés, statisztika, költségvetés-gazdálkodás, adóigazgatás stb. tárgyak szerepelnek a tantervben. Tanulnak szervezés-vezetési ismereteket. Az apparátus és a lakosság viszonya fontos téma, hisz a közigazgatás szervezetei, intézményei a lakosság különféle gazdasági-társadalmi szükségleteit kell, hogy kielégítsék. A vezetéselmélet elsajátításával pedagógiai pszichológiai felkészítésben is részesülnek, mely az emberi kapcsolatok megteremtéséhez ad segítséget. Tanulnak retorikát, stilisztikát is. A jövőre nézve: a hatodik félévben a korszerű ügyintézéssel összefüggő számítástechnikaiszervezési feladatokkal is foglalkoznak.

— A főiskolának három tagozata van: nappali, esti és levelező. A két utóbbiról még nem beszéltünk ...

— Szintén tavaly indult az esti tagozat, heti három alkalommal este 4-től 9-ig tartunk előadásokat. A hallgatók fővárosiak és Pest megyeiek. Veszprémbe helyezték ki levelező tagozatunkat. Itt szervezik a konzultációkat, itt vizsgáznak, itt vehetik át az indexeket is. A tanulmányi idő, éppúgy mint az esti tago- záton, négyéves.

Szombathelyen folyik a kiegészítő-képzés. Nagy a jelentősége a községi tanácsok elnökeinek képzésében. Köztudomású, hogy az elkövetkező választásokon sokat számít majd, hogy a tanácsi vezető kellő szakértelemmel látja-e el elnöki tisztségét. Még korábban, akik a tanácsakadémián 1972. december 31-e után kaptak oklevelet, most másfél év^ alatt különbözeti vizsgával főiskolai végzettséget nyerhetnek. Kétezren jelentkeztek, előre láthatóan öt év alatt valamennyien lehetőséget kapnak a főiskolai oklevél megszerzéséhez. A levelező és kiegészítő képzéshez helyet ad Nyíregyházán a megyei tanács továbbképző intézete is. A főiskola 57 tagú tanári karából 10— 10 vidéki oktató.

— Továbbképzéssel nem foglalkozik a főiskola?

— De igen. A Minisztertanács

Tainácsi Hivatala elnökének feladatkörébe tartozik a megyei tanácsok tisztségviselőinek, egyes osztályvezetőinek továbbképzése, amelyet a főiskola szervez. Módszertani segítséget is adunk a megyéknek, például tematikai ajánlásokkal. Kordináló szerepet töltünk be az MT Tanácsi Hivatala és a minisztériumok között. Reméljük, hogy pár év múlva tanszékeinken elmélyültebb kutatási munkával is foglalkozhatnak: így az államigazgatási oktatás mellett tartalmi kérdésekben is meghatározó szerephez juthatunk. H. A.