Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-06 / 260. szám

1979. november 6. • PETŐFI NÉPE 9 ft A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG GAZDASÁGPOLITIKUSA 100 éve született Varga Jenő BUDAPEST huszonkettedik kerületének Szép központi tere viseli nevét. Varga Jenő hosszú utat tett meg a nagytétényi sze­gény tanító — édesapja — há­zától a világhírig, az akadémiai tagságig, a Lenin-rendekig, -dí­jakig. Nyolcán voltak testvérek, ő a legfiatalabb. Apja nem tudta ta­níttatni gyermekeit, így ők ko­rán, gyerekfejjel megismerték a kenyérkereset kemény munkáját. Alig volt tízéves, amikor egy gazdálkodóhoz adták dolgozni. Felnőttként 32 éves korában a napi munka mellett és kitartó szorgalommal, rendíthetetlen akarással középiskolai tanári történelem-földrajz szakos dip­lomát szerzett. Tanári munkája mellett köz- gazdasági tanulmányokat foly­tatott és maga is cikkeket, ta­nulmányokat írt a Népszavába, a Szocializmusba és más lapokba. A szociáldemokrata párt tagja­ként, a Népszava szerkesztője­ként hamarosan a baloldal egyik jelentős alakja lett. Egyben a kor értelmiségének reprezentáns szervezeteiben, a Galilei-körben és a Társadalomtudományi Tár­saságban is szerepet vállalt. Köz- gazdasági munkásságának első klasszikussá vált művét 1912-ben adták ki: „A magyar kartellek” címmel. A forradalmak korában már országosan ismert gazdasági szak- tekintély, a polgári demokratikus forradalom győzelme után egye­temi tanári katedrát kapott a Budapesti Tudományegyetemen. Ekkor lett tagja az MSZDP párt­vezetőségének is. Tanulmányai, cikkei sorra jelentek meg. A la­káshelyzettel, a munkanélküli­séggel, a nemzetiségi kérdéssel vagy az adórendszerrel, államo­sítással foglalkozó írásai mind­mind égetően időszerű kérdése­ket tárgyaltak és a hatalmas adattömeg statisztikai, szocioló­giai, társadalompolitikai vizsgá­lódásainak eredményét tükrözi. Varga Jenő a Tanácsköztársa­ság idején először pénzügyi nép­biztos, majd a szociális terme­lés népbiztosa lett. A Forradal­mi Kormányzótanács júliusban kinevezte a proletárállam gazda­sági szervének élére, a Legfelső Népgazdasági Tanács elnökének. A PROLETÁRDIKTATÚRA leverését követően ausztriai fog­ságában vetette papírra a Ta­nácsköztársaság gazdaságpoliti­kájának elemzését „A proletár- diktatúra gazdaságpolitikájának problémái” címmel. A tizenhá­rom fejezetből álló tanulmány összefoglalásában olvasható: „‘Marx tanítását a tőkés termelé­si mód elkerülhetetlen pusztulá­sáról és a szocializmus eljövete­lének gazdasági megalapozottsá­gáról helytelenül értelmezték úgy, hogy a kapitalizmus pusztu­lása automatikusan, a proletariá­tus forradalmi küzdelme nélkül bekövetkezhet. Ez végzetes hiba. A kapitalizmus bukását előidéző tényezők között Marx első hely­re a forradalmi proletariátust tette, önmagában sem a terme­lési anarchia, sem a válságok, sem a profitráta süllyedése, sem a tömegek elnyomorodása nem eredményeznék a tőkés társada­lom bukását. Ezt csak a mun­kásosztály tudatos forradalmi harca hozhatja meg... A Ta­nácsköztársaság hibái ellenére di­csőséges fejezetet jelent a vi­lágforradalom győzelméért ví­vott harc történetében.” Emigrációs éveit is, amelyeket Ausztriában, Németországban, majd a Szovjetunióban töltött, szintén a szüntelen tanulás, ön­képzés jellemezte. Máig a példa erejével hatnak a berlini évei­ben szerkesztett negyedéves vi­lággazdasági elemzései, értékelé­sei, amelyeket több nyelven is kiadtak. Részt vett a Kommunis­ta Internacionálé munkájában, mint a végrehajtó bizottság tag­ja, ahol elismert gazdasági szak­értőként tartották számon. HÜSZ ÉVIG állt a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Világ- gazdasági és Világpolitikai Inté­zetének élén. Ezt a tudományos intézményt egyébként ő szervez­te meg. Szovjetunióbeli munkás­ságát a szovjet kormány több más kitüntetés mellett a legma­gasabb elismeréssel jutalmazta: 1959-ben Lenin-rendet, 1963- ban Lenin-díjat kapott. Moszkvából is állandóan figye­lemmel kísérte a hazai esemé­nyeket. A felszabadulást követő­en azonnal eleget tett a párt meghívásának, hogy vegyen részt a bonyolult gazdasági feladatok megoldásának segítésében. 1945 október 1-én a párti Politikai Bi­zottságának ülésén elmondta vé­leményét a gazdasági élet prob­lémáiról és a tennivalókról. 1946 nyarán Ismét Budapesten tartóz­kodott. Részt vett és felszólalt a Politikai Bizottság és a Titkárság ülésein. Cikkeket írt a pártsajtó­ba, előadó volt a szakszervezeti vezetők és az üzemi bizottságok képviselőinek augusztus 15-i ér­tekezletén. VISSZATÉRVE a Szovjetunió­ba, továbbra is figyelemmel kí­sérte a fiatal magyar népi de­mokrácia sorsát. A jó forint meg­teremtéséhez ő is hozzájárult és féltőn óvta azt a távolból is. 1948-ban megjegyzéseket fűzött az ötéves terv első vázlatához. Napjainkhoz is szól akkori ész­revétele: „Föl akarnám hívni a figyelmet a tervezett beruházá­sok ütemének a kérdésére: attól tartok, hogy az ötéves terv első évében túl sok befektetést kez­denek meg egyszerre, amelyek mind csak az ötéves terv végén nyernek befejezést. Ez azt jelen­ti, hogy a nemzeti termelésnek egy igen nagy része egyelőre improduktív formában le lesz kötve és nem ad árutöbbletet, ami inflációs áremelkedést okoz­hat. A részletesebb kidolgozásnál erre tekintettel kell lenni: oko­sabb kevesebb befektetést kezde­ni és ezeket gyorsabb tempóban befejezni és üzembe hozni, mint sokat kezdeni és valamennyit az ötéves terv végére befejezni”. Szemlélete és elemzési mód­szere kortársaira rendkívüli ha­tást gyakorolt. Számos országban tanulmányozták állásfoglalásait és a konkrét helyzet konkrét elemzésére irányuló tudományos eljárását, ö világított rá először az állam szerepére korunk mo­nopolkapitalizmusában és a mo­dern kapitalizmus új jelenségei­re. Az általa felismert igazságo­kat következetesen védte a dog­matikusokkal szemben, amiért számos esetben volt éles viták és támadások célpontja is. NYOLCVANADIK születés­napján a sok ezer távirat között volt egy, amelyet 24 japán egye­temi tanár írt alá, hitet téve ar­ról, hogy Varga Jenőtől tanulták meg a japán valóság mélyebb ta­nulmányozásának módszereit. Közel 500 tanulmányt, cikket és 75 könyvet, brosúrát írt. A szovjet és a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta. 1964 október 8-án halt meg Moszkvában 85 éves korában. V. 3. Korszerűsítik a védjegyrendszert A MÉM értékelése szerint a mezőgazdaságban és az élelmi­szeriparban még nem ismerték fel kellően az áruk eredetmegje­lölésének, a védjegyoltalomnak és az ipari mintaoltalomnak a fontosságát, s az ezekből szár­mazó előnyöket. A megjelölések kiválasztása, alkalmazása és jogi oltalma terén mutatkozó hiányos­ságok felszámolására — a MÉM kezdeményezésére — a gazdálko­dó szervezetek védjegysorozatai­kat most újabbakkal egészítik ki, s az egész rendszert korszerűsí­tik. A termékek iránt növekvő kö­vetelményeknek jobban megfele­lő védjegyrendszer egyik felté­tele az azonos vagy hasonló jel­legű áruk, illetve az azonos te­rületen működő vállalatok véd­jegyeinek és ipari mintáinak pon­tos ismerete. Ezért olyan árujel­ző, védjegy és ipari mintakataló­gus összeállítását tervezik, amely­ből a gazdasági vezetők és ipar- jogvédelmi szakemberek megis­merhetik és tanulmányozhatják a terület termékeinek teljes áru­jelzését. A színes katalógust jö­vőre adják ki; benne megtalál­hatók majd az 1980. január 1-én érvényes védjegyek, árujelek és az oltalmazott ipari minták. A megkülönböztető jelzések ki- terjedtebb alkalmazásától egye­bek között azt várják, hogy a fo­gyasztók jobban eligazodnak majd a termék származási helye felől. Jelenleg ugyanis az élelmi­szerek nagy többségéről nem tud­ni, hogy melyik vidéken gyártot­ták és hogy a fogyasztó milyen ízanyagokra, helyi zamatokra számíthat. (MTI) Dunavecse 1944-1979 Harmincöt évvel ezelőtt érték el a fel­szabadító szov­jet csapatok Dunavecsét. A háború itt is véget ért, las­san megindult az élet. Hozzá­láttak a hábo­rús károk hely­reállításához, régi öreg házak helyén egyre szebbek épül­tek. A háború előtt számon tartott 1118 la­kóház közül mindössze 22 volt téglából és 918 tetejét nád, vagy zsúp fed­te. Ma 978- ban van folyó víz és a villany minden házban világít. A község minden család­jának van rádiója, vagy tv-je. A szép új könyvtárnak több mint ezer a beiratkozott olvasó­ja. A háború után 13 telefon volt a faluban és az ipart a gőzma­lom képviselte. Most majdnem 100 szám hívható a faluban, 10 üzemben, vállalatnál és a ter­melőszövetkezetekben találnak munkát a dunavecseiek. Fölso­rolni is sok lenne, mi minden változott azóta, hogyan éltek ak­kor és hogyan élnek napjaink­ban. Talán ez a néhány kép se­gít emlékezni a múltra, hogy jobban becsüljük az egyre szé­pülő jelent. Pásztor Zoltán • A főutcán porzott a makadám, a régi gyógyszer- tár épülete mellett hamarosan elkészüf az új ABC. A „Hangya” düledező épülete helyén áll l kedvelt Platán vendéglő. • Az 1941-es árvíz nagy pusztítást okozott. Azóta új gát épült, a romba dőlt tanyák helyén üdülők szegélyezik a partot. Űj Centrum Áruház Félegyházán Impozáns, megyei viszonylat­ban is a legnagyobbak közé tar­tozó kereskedelmi egységgel gaz­dagodott Kiskunfélegyháza: teg­nap délben ünnepélyes külsőségek között adták át rendeltetésének a 62 millió forintos költséggel ké­szült, 3150 négyzetméter alapte­rületű (ennek mintegy fele az el­adótér) Centrum Áruházat. Dr. Weither Dánielné, a kecskeméti Centrum igazgatója üdvözölte a megjelenteket: megyei és helybeli párt- és tanácsi vezetőket, társa­dalmi tisztségviselőket, majd dr. Matos László, a Bács-Kiskun me­gyei Tanács elnökhelyettese mon­dott megnyitó beszédet. A város új büszkesége négyszer tágasabb és áruval telítettebb, mint volt a régi, mely eddig négy­szer nyerte el a megtisztelő Ki­váló címet — mondotta dr. Ma­tos László. Külön kihangsúlyozta, hogy rendkívül fontos feladat há­rul az üzletre, hiszen az egy főre jutó kiskereskedelmi forgalom a megye városai közül Félegyházán a legalacsonyabb, mégpedig az elavult, bár az utóbbi években látványosan és dinamikusan bő­vülő bolthálózat miatt. Az elnök- helyettes, érdemeiket méltatva, köszönetét fejezte ki mindazok­nak — tervezőknek, építőknek, kereskedelmi dolgozóknak stb. — akik a korszerű létesítmény meg­valósítását kezdeményezték, s lel­kes, jó munkával elősegítették. Mielőtt átvágta volna a szalagot, azt kívánta: az áruház igazi di­csérői végül is a vásárlók legye­nek majd, és ne csak most, ha­nem évek múltán is. Ezt követően Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhelyet­tes az áruház és a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat hat, illetve két dolgozójának Kiváló Munkáért kitüntetést, egy építőmunkásnak miniszteri dicsérő oklevelet nyúj­tott át, Kaszás Kálmán, a Cent­rum Áruházak Vállalat vezérigaz­gatója pedig öt Szakma Kiváló Dolgozója jelvényt, és két vezér- igazgatói dicséretet osztott ki. Az ünnepélyes megnyitó után a vendégek megtekintették a két­szintes, ragyogó optikai álmeny- nyezettel, klímaberendezéssel, ké­«tliliT •HUI! • Jobbra: dr. Matos László, Lauthán Ferenc miniszterhelyet­tes (balról) és dr. Dobos Ferenc kiskunfélegyházi tanácselnök tár­saságában, átvágja a szalagot. (Tóth Sándor felvételei) nyelmes szociális helyiségekkel, gépesített raktárakkal ellátott áruházat, ahol a négy ruházati és két vegyesiparcikk-osztályon ösz- szesen 26 millió forint értékű árukészlet várja a vevőket. Az üz­let hétköznapokon 8 és 18 óra kö­zött — csütörtökön 19, szombati napokon 13 óráig — a bőséges választék mellett 15-féle szolgál­tatással (például: díjtalan házhoz szállítás, szerviz, méretre igazítás, díszcsomagolás, divattanácsadás, utánvétel feladás stb.) áll a vá­sárlóközönség rendelkezésére. K. P. ,

Next

/
Thumbnails
Contents