Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-30 / 280. szám

19*9. november 30. • PETŐFI NÉPE # 5 SZÍNHÁZ ÚTTÖRŐÉLET Űrhatnám polgár Nemcsak illetlenség; dőreség is vitatni Moliére ál­landósult időszerűségét, zsenialitását. Mégis ritka az igazán hatásos, élményes Moliére-előadás; általában és viszonylagosan is kevesebb a jó Shakespeare-ren- dezéseknél. A nagy igyekezettel, kitűnő erőkkel meg­teremtett kaposvári Don Jüant, a fővárosi Űrhatnám polgárt fenntartásokkal, fanyalogva fogadta a kri­tika; várhatóan megoszlanak a vélemények a ha­zánkban csaknem .kétszáz esztendeje. Tornyos Pé­ter címmel bemutatott remekmű kecskeméti elő­adásáról is. Az a bökkenő, hogy Moliére hősei sokkal erőseb­ben kötődnek egy adott korhoz, egy adott társada­lomhoz, adott magatartás- és viseletformákhoz, mint a királyokat, hadvezéreket, tudósokat élethűen föl­vonultató Shakespeare teremtményei — noha so­kuknak pontosan ismerjük életrajzát — függetleneb­bek tértől és időtől. Moliére szinte elszakíthatatlan korától, mert környezete maga­tartásában, viselkedésében, élet­vitelében, öltözködésében, be­szédmodorában éles szemmel meg­figyelt fonákságokkal leplezi le a jólétben megromlott felső rétegek egy-egy jellegzetes típusát. Jour­dain úr, az úrhatnám polgár az 1661-től 1715. uralkodó XIV. La­jos rendszerének, akadémiákat, a máig fennálló Comédie Francai- se-t, operát alapító, Versaillest építő, szótárakat szerkesztő, a né­pet kiuzsorázó „fényes század­nak” a terméke. • Filnzófiatanár: „Olvasták tinók Seneca értekezését?” M. Horváth József, Szirmai Péter, Major Pál.) (Kiss Jenő, Kölgyesi György, tása. Mert Szőke most is minden elképzelhető módon — bár a tő­le szokottnál soványabb ötletek­kel — igyekszik hatást kelteni, a néző figyelmét mindvégig le­kötni. A francia vígjáték bölcs mes­terénél senki sem tudta jobban, hogy mindig voltak és lesznek ki­vagyiságra hajlamosak, de hogy egy derék kereskedő csak akkor satnyul Jourdain úrrá, a jellem­ficam csak akkor sorvasztja az egész szervezetet, ha a társadalmi körülmények előcsalják gyengesé­geit. Az ilyen úrhatnámság — például — státusszimbólummá „emelkedve” az érvényesülés esz­köze. Szőke István színpadán elhelye­zett forgó fémtükrök félreérthe­tetlenül utalnak arra, hogy a ren­dező szerint a habókos polgár és haszonleső kompániájának ha- balygásaiban föllelhetjük a nálunk js divatos úrhatnámságot. Ezer szerencse, hogy az erőszakos idő- szerűsítéstől mindig ódzkodó szín­házi ember ellenállt az aktuali­zálás nem lebecsülendő csábítá­sának, nem hangsúlyozta a kínál­kozó párhuzamokat, azonosságo­kat. A látszólagos szertelenségü Moliére-történetek szigorú logiká­ja, a szöveg és cselekmény töké­letes, egymást erősítő illeszkedé­se majd mindig kiveti az idegen anyagot: az erőszakolt időszerű- sítés éppen a mindig érvényes mondandót gyengíti. Az úrhatnám polgár maisága csak a gondolko­dó, sodró, a lényegre tapintó jó előadással meggondolkoztatott' kö­zönség cselekvő egyetértésével vá­lik nyilvánvalóvá. Nincs könnyű dolga! A három­száz esztendeje megsemmisítő ka­cagást kiváltó, leleplező utalások jó részét kevesen értik; ezért is érzik sokan unalmasnak a fran­cia klasszikust. Amilyen jót de­rülünk ma — példának okáért — az ötvenes évek sematikus magyar vígjátékain, az „ingadozó közép­paraszton”, a „boldog nyár Buda­pesten” hizlalt illúzióján, olyan megvilágító erejű, és kacagtató le­hetett annak idején az idillikus pásztorjátékok divatja. A kapos­váriak Állami Áruházát bizonyá­ra végighahotázó, a stílust (stí­lusparódiát) korfestőnek érző né­zők meg sem rebbentek, amikor Jourdain úr a számára ki tudja hányadszor föltálalt szentimentá­lis pásztorjáték miatt sopánkodott, pedig ez a kifakadása jellemzésé­nek fontos része. Tucatnyi, több tucatnyi hasonló helyre hivatkoz­hatnék Moliére 1670-ben írt és előadott művéből, mert a rende­ző most is szigorúan ragaszkodott minden leírt betűhöz, utaláshoz. Szőke abban reménykedett, hogy az átható, intenzív színészi játék átvilágítja a számunkra homá­lyos részeket, megteremtődik a kertárs nézőket annak idején ámult és cinkos tapsra ragadtató élmény. A királyi színtársulat író-vezetője sohasem idegenke­dett a bohózati helyzetektől, mert a francia hagyomány benne ma­radt a Moliére korabeli stílusban, mint ezt Hevesi Sándor is meg­állapította. A rendező dicséretére legyen mondva, hogy a szerepük szerint mindvégig „józanok” kivételével mindenki túlozva, olykor paró­diaként formálta a rábízott fi­gurát. Kérdéses, hogy az a min­denáron mulattatási szándék, ez a maga módján egységes előadás közelebb hozta-e a mai nézők­höz az úrhatnám urat, Moliére-t. Mintha a nagy vigalomban elpá­rologna a szerző indulata, harag­ja, a jourdaini magatartás reali­Milyen sokszor hangzik el ez a kérdés kisdobosok és úttörők kö­zött, és milyen sok válasz érke­zik! Aztán múlnak az évek, iga­zi pályaválasztásra kerül sor, amikor már ténylegesen dönteni kell: mi. leszel, ha nagy leszel? Kecskeméten, a Megyei Műve­lődési Központban háromszázöt­ven gyermekrajzot állítottak ki, azokat, amelyeket kisdobosok és úttörők készítettek különféle technikai megoldásokkal, de vala­mennyien ezzel a címmel. Az elmúlt esztendőben meghir­detett pályázatra összesen csak­nem másfél ezer alkotás érkezett, ezek közül a legjobbak kaptak helyet a bemutatón. A rajzokon szinte valamennyi lehetőséget megfogalmazzák az ifjú alkotók. Gépszerelő, tanár, orvos, pék, szerelő, traktoros, ker­tész. óvónéni, sőt az egyik kis­lány: „anyuka leszek” című képet küldött be. A rendkívül változatos tervek és célok között alig akad olyan, amihez kevés esélye van a pá­lyázónak, így például az óvodá­ban még kedvelt „indián leszek” rajzok ezen a kiállításon nem szerepelnek. Igaz, űrhajós jelöltek akadnak, de mivel ők a huszon­• Schmidinger Tamás (Kiskun­félegyháza) díjazott képe: Kato­na leszek! egyedik század felnőttjei lesz­nek —. csak tanuljanak, dolgoz­zanak ezért a célért is. A pályamunkák közül huszon­ötöt díjaztak a bírálók, három iskolának pedig különdíjat adtak. Jelenetről jelenetre építi föl az előadást. Általában ügyesen elő­készíti a várható szituációt, han­golja a publikumod az új szerep­lő illendő fogadására. A most is egyszerű, jól áttekinthető — saj­nos nem mindig funkcionáltatott — játéktérben föltűnőket hosszú pillanatokig csak félig látjuk. A paravánsortól félig eltakarva kö­zelednek, hozzák működésbe kép­zeletünket. Fokozott érdeklődés­sel figyeljük: mi történik, fizimis­kájának megfelelően viselkedik-e a mindig típust idéző szereplő. Saját stílusához és a moliére-i színjátszáshoz híven szinte minden jelenet hármas tagolódású. A már említett „előjáték” után kö­vetkezik a tiszta színekkel, éle­sen, néha indokolatlan harsány- sággal megteremtett történés, rajzolódik fel az úrhatnám úr gü- gyeségének, bódultságának újabb jellemző vonása, majd^a látot- tak-hallottak figyelemfelkeltő gesztusokkal, előjátszással hang­súlyozott tudomásulvétele. Az utóélet, a visszautalás, a reagálás, azonban többször elnj'újtottnak, erőltetettnek érződik, nem rezo- nál a bennünk keltett hangulat­tal, így zavar. (Például Nicole szolgáló, vagy Dorante gróf és Covielle inas nevető-áriái.) A színészi teljesítmények közül Major Pálé kívánkozik az első helyre. Főként gesztusai, egyszer­re rátarti és a számára idegen vi­lágtól zavart, féíszeg mozgása ál­tal teremt legjobb pillanataiban sajnálatra is méltó mánikus úr­hatnámot. A szövegében adott le­hetőségek kihasználása azonban nem mindig sikerült. A cseléd­lány—inas kettős (Mihályi Győző) közül egy árnyalattal Réti Erika tűnt életszerűbbnek, talpraeset­tednek. Szirmai Péter, a behe- mót-bugyurta vívómester, talán a komédiákban találja meg az adottságainak legmegfelelőbb sze­repeket. A mindig teljes odaadás­sal játszó M. Horváth József fi­lozófiatanárként mutatott teljesít­ményét bravúrosnak minősíthet­nénk, ha egy kicsit visszafogva magát, változatosabb eszközökkel és jobb tagolódással okítaná Jourdain urat. Szívesebben mél­tatnánk a most is eredeti Kiss Jenőt (zenetanár), ha nem ilyen idegesítően harsány, a mindig megbízható Blaskó Balázst (Do­rante gróf), ha kicsit színesebb, jellegzetesebb figurát formál. Kölgyesi György (tánctanár), L.akky József (szabómester). Gur­uik Ilona (Jourdainné) kifogásta­lanul, ám kevés egyéni lelemény­nyel tolmácsolta szerepét. Halvá­nyabb volt a kívánatosnál a sze­relmespár, akikért tulajdonkép­pen minden történt, noha Molnár Zsuzsa (Lucy) igen érdekes jelen­ség, sajátos színfolt. Bregyán Pé­ter (Cléonte) mutatós derék, ám­de „nemtelen” ifjú volt. kisebb szerepében Tardy Balázs (szabó- segéd) ismét kevés eszközzel te­remtett nagyszerű pillanatokat. Muftiként (Gáspár Antal) ügye­sen érvényesítette hálás szerepe lehetőségeit, szívesen látnánk máskor is ilyen tehetségéhez illő feladatokban. Fabó Györgyi (Do- rirr.ene grófnő) és Morva Ernő (a tanítvány) jól szolgálta az elő­adás sikerét. Füzy Sári kifejező és látványos jelmezei. Darvas Ferenc pom­pás kísérőzenéje, Kerny Kálmán által irányított zenekar az elő­adás pozitívumai közé tartoznak. A szokásosnál hatékonyabb sze­rephez jutott a légkörteremtés­ben a kis számú, de jól helytálló „népség-katonaság”. Heltai Nándor TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Kezdődik a mamamusi avatás. • Jourdainné: „Egy farsangi maskarával akarja összeadni a lányát?” (Major Pál, Mihályi Győző, Gumik Ilona, Molnár Zsuzsa, Bregyán Péter, Blaskó Balázs, Fabó Györgyi.) (Tóth Sándor felvételei) A helyi öregek otthonába láto­gatott a harmadikos kisdobosok raja — írja levelében Tölgyesi Andrea Hercegszántóról —, hogy bemutassák az ott élő idős em­berek számára összeállított ver­ses, énekes, táncos műsort. A pajtások kedves perceket szerez­tek az otthon lakóinak, nevükben köszönte meg ezt Filákovity Vt- tályosné, az otthon vezetője. A másik hercegszántói hír az. hogy a csapat úttörőgárdistái lö­vészversenyt tartottak, összesen tizennyolc nevezővel. Az első he­lyen a nyolcadikos Molnár István végzett, — a csapatversenyt ugyancsak a nyolcadikosok nyer­ték meg. * Első alkalommal kaptunk tu­dósítást a kiskunfélegyházi Bat­thyány úttörőcsapat tagjától, Zsibrita Ildikótól. Köszöntjük a tudósítók táborában! Beszámolójában arról ír, hogy hetedikes-nyolcadikos rajaik pél­damutatóan kivették részüket a betakarítás munkájából: tíz nap alatt összesen több mint ezerkét­száz mázsa szőlőt szüreteltek le! A legjobban dolgozó rajokat a termelőszövetkezet vezetősége vá­sárlási utalvánnyal jutalmazta, harmincöt pajtást pedig kiváló munkájáért a termelőszövetke­zet autóbusza kirándulni viszi a tanév folyamán. A csapat sportolói a Petőfi Ku­páért folyó atlétikai versenyen vettek részt. A II. korcsoportos lányok olyan jó eredményeket értek el, hogy egy esztendőre a kupa védői lettek. A kecskeméti Halasi úti isko­lából Piroska Erzsi és Bódi Ma­rianna csapattudosítók jelentkez­tek. Amint írják, figyelemremél- tóan rendezték meg a megye- székhely felszabadulásának év­forduló-ünnepélyét: meghívták Katona Gyula nyugalmazott al­ezredest. aki a pajtásoknak hi­teles történeteket mondott el a nevezetes eseményről! A csapat rajai rendszeresen ki­rándulnak, a tananyaghoz kap­csolódó különböző túrákon vesz­nek részt. Az ötödikesek Petőfi- emléktúrára, a hatodikosok Buda­pestre, a Nemzeti Múzeum meg­tekintésére szövetkeztek. A hete­dikesek raja Nagykörösre indul, megtekinteni az Arany János-, emléktárgyakat —, a nyolcadiko­sok pedig már megjárták Buda­pesten a Planetáriumot és a Had­történeti Múzeumot. És még egy jogos dicsekvés: a csapat hatvan­öt tagja rendelkezik színházbér­lettel —, nyilvánvalóan százon felül van azoknak a száma, akik esetenként látogatják a színházi előadásokat. 8. K. Kommunista pedagógusok Kiskunmajsán A csaknem tizennégyezres lélekszámú nagyközségben, Kis­kunmajsán húsz éve működik pedagógus pártalapszervezet. Bár a harmincegy pedagógus párttag négy különböző intéz­ményben dolgozik — 'általános iskolában, gimnáziumban, di­ákotthonban és zeneiskolában ,— feladataik, gondjaik, prob­lémáik azonosak, vagy legalábbis hasonlóak. Az intézmények közötti jó kapcsolat, az oktató-nevelő munka sikeres össze­hangolása, a közös alapszervezet egyik legfontosabb feladata. Mindemellett számos más feladat, cél, közös munka van, mely Kiskunmajsa kommunista pedagógusait összeköti. Mit értek el az elmúlt öt évben? Mi az, amiért még küzdenek? Milyen tennivalókról számolnak be a XII. kongresszus előtt? Miként ezekben a napokban az ország többi városában, községében, itt is számot adtak az elmúlt öt év munkájáról, s döntöttek a közeljövő legfontosabb pártfeladatairól. Pártépítés, irányítás Terbe István alapszervezeti titkár beszámolójában a három pártcsoport munkájának, a tag­gyűlések napirendjének és más fontos, alapvető kérdéseknek elemzése mellett a pártépítés el­múlt öt évi gyakorlatára is kitért. 1975 óta héttel szaporodott a kis­kunmajsai pedagógus 'párttagok száma, főként fiatalokkal. A párt­csoportok és a különböző reszort­felelősök feladatainak megállapí­tásában 5 év alatt mind jobban kialakult a munkamegosztás. Er­re nagy szükség is volt, hiszen irá­nyításuk alá hét tömegszervezet tartozik: a gimnázium három KISZ-alapszervezete és bizottsága, a pedagógus és az óvodai KISZ- szervezet, a kisdobos és úttörő- csapat, öt pedagógus szakszerve­zeti alapszerv, valamint az óvodai vöröskereszt. Munkájuk homlokterében áz el­múlt öt év legfontosabb pártfel­adata, az oktatási és művelődés- politikai határozatok megvalósítá­sa volt. Öt év eredményei A fenti határozatok sikeres vég­rehajtásának eredményeként a két kongresszus közötti időszakban megtörtént az ide tartozó tanyai kisiskolák körzetesítése, a gyere­kek modern, kulturált, hétközi diákotthonba helyezése. Ugyaneb­ben az időszakban fejeződött be a község óvodahálózatának bőví­tése, tanácsi támogatással, a he­lyi üzemek segítségével és tekin­télyes mennyiségű társadalmi munkával. Bővült, korszerűsödött a kiskunmajsai zeneiskola is. A néhány éve átadott korszerű sportcsarnok maximális kihaszná­lásának eredményeként a kiskun­majsai diákok egymás után nye­rik a diák- és úttörőbajnokságok ezüst- és aranyérmeit. Az elmúlt hónapokban kezdtek hozzá egy égetően sürgős munkához: az ál­talános iskola bővítéséhez. Pedagógusörömök,-gondok Nagy változások időszaka volt az elmúlt öt év a magyar peda­gógiában. Az új tantervi refor­mok végrehajtása nem ment zök­kenők nélkül. A reformokkal kapcsolatos politikai felkészítést a kiskunmajsai kommunista pe­dagógusok végezték sikerrel. Nagy előrelépés történt az üze­mek és az általános iskola kapcso­latának kiszélesítésében. Az „egy brigád, egy osztály” mozgalom, valamint az úttörőrajok patroná- lásának eredményeként a majsai iskolában végzett nyolcadikosok egyre nagyobb számban helyez­kednek el helyi üzemeknél, válla­latoknál. Űjabban kihelyezett üze­mi szakkörök létrehozását terve­zik. A titkári beszámolóból és az ezt követő hozzászólásokból ki­rajzolódtak a gondok, s a megva­lósításra váró legsürgősebb fel­adatok is. Ilyen például az iskola- bővítés mielőbbi befejezése. A kör­zetesítés és a demográfiai hullám eredményeként jelentősen meg­nőtt az általános iskolai tanulók száma. Az amúgy is szűkösnek mondható tantermi viszonyok és az iskola területi széttagoltsága miatt az oktatás-nevelés körülmé­nyei egyre nehézkesebbek lettek, s a pedagógusok terhelése fokozó­dott. (Előfordul, hogy minden órát más-más, egymástól távol eső épületben kell tartaniuk.) Üj, korántsem örvendetes je­lenségként említették a tanulók munkamoráljának, neveltségi szintjének csökkenését. Ebben — több más ok mellett — az oktatás­nevelés nehéz körülményei is közrejátszanak. De „lazításra" ad lehetőséget — miként azt a Dó­zsa György Gimnázium igazgatója is kifejtette — néhány, az elmúlt évben született oktatásügyi tör­vény is. (Ezek megváltoztatására központi kezdeményezés alapján valószínűleg még a jövő évben sor kerül.) • A beszámolón elhangzott leg­fontosabb tennivalók, feladatok végrehajtásában, miként eddig is, oroszlánrészt vállalnak a kiskun­majsai kommunista pedagógusok. Reméljük — ahogy ezt Baunoch György, a kiskunhalasi járási pártbizottság tagja mondta —, hogy az eddigihez hasonló lelke­sedéssel, hivatástudattal és sze­mélyes példamutatással végzik majd további munkájukat. P. E. Moliére: Mi leszek, ha nagy leszek?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents